Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

„Emberevők" kong resszusa Ötszáz törzs, ötszáz nyelv — Holdbéli ember Valamennyi között az azsarok hatnak a legkisértetiesebben Ha az ember belelapoz a legkülönbözőbb képes folyóiratokba. szinte ámulatba ejtik az űrhajózással. Holdutazással és a technika legújabb vívmányaival kapcsolatos képek. közlemények. Ezek mellett szinte hihetetlenül hatott, amit a napokban az egyik közismert nyugati képes magazin közölt A szemtanú leírása szerint az új-guineai Mount Hagen kisváros utcáin kétévenként rendszeresen bábeli nyelvzavar uralkodik. Nem ritka, hogv ezeken az összejöveteleken sokszor száznál is több törzs képviselteti magát abból az ötszázból, amely a szigeten éi. Mivel minden törzs egy-egy különálló völgyet foglalt el magának, mindegyik má6-más nyelvet is fejlesztett ki az idők folyamán. Voltaképpen egv akkora területen, mint Norvé'gia. vagy Svédország — ötszáz nyelven beszélnek. Egy-egv ilyen összejöveteleken százak ós ezrek tolonganak. A törzseket az öltözet. a színek különböztetik meg egymástól. A színes képek tanúsága szerint vannak 6árgára festett arcú. óriás piros parókás, átszúrt orrlvukú bennszülöttek. Varázslóik arca kékre festett, csupán orrukat mázolták pirosra. A többiektöl az is megkülönbözteti őket. hogv felüket fekete paróka díszíti. A férfiak meztelen felsőteste ragyog a kenőcsöktől, viseletűket tőrök, nyilak, f iiak egészítik ki. Ezeken a törzsi összejöveteleken vad táncokat lejtenek. Századok óta így ünneplik a dunák, az emberevő szomszéd népek feletti győzelmet. A nők arca testetlen, csupán fejüket díszíti valamilyen fűféléből fonott hosszú sál. Valamenynyiük között az azsarok hatnak a legkísértetisebben. Kicsiny. úgyszólván törékeny testüket szürkés, agyagos sár fedi. fejükön, sárszínű, vödörnagyságú agyagmaszk, amelyen a szélesre tátott száiat kutyafogak díszítik. A szemtanú Tony CLIfton. a Quick riportere nem érte be a törzsi gyülekezeten látottakkal. hanem valódi vadakat. porgaigákat, hevákat akart látni, akik még ma is megeszik az embert. Űtnak indult hát Üj-Guinea keleti hegyvidékére duna-törasbeli málhahordozókkal. Az üt nagy részét hegynek felfelé tették meg. egészen 1500 méter magasságig. Csaknem állandóan sűrű trópusi esőfüggönyben haladtak. Ez az európai ember számára jóformán elviselhetetlen. a dunák számára azonban teljesen megszokott, ök otthon vannak, az időjárás nem jélent számukra megterhelést. Érdekes, hogy a falu. vagv a nagyobb település ismeretlen számukra. Minden duna-család különkülön ömagának él. Olyanynyira. hogv még a férfiak és az asszonyok is külön kunyhóban élnek. A fiúk például 10 éves korukig az anyával laknak, azután átköltöznek az apa kunyhóiába. Törzsi törvény, hogy a férfi vagy a nő soha nem léphet be társának kunyhóiába. Azt a nézetet vallják, hogy a szerelem számára az ég a legalkalmasabb tető. Az expedíció mély szakadékok és rohanó vad folyók felett haladva ért el a Yaru folyóhoz. A folyó mindkét oldalán száz méternél is magasabb. iszonyúan meredek mészkő sziklák magasodnak. E falak mögött szinte kőkorszakbeli állapotok között élnek a törzsek. A porgaigák törpeszerűen kicsinyek, s úgyszólván csak édesburgonyán (csicsókán) élnek. Ha mégis nagyon gyötri őket az éhség, hát megesznek egyegy szomszédot. Néhány hónapja is. egy elhagyott tábortűz hamuja alatt, két porgaiga csontjaira bukkantak. A fehér mészkő sziklákon túlra a kormányzati őrjárat nem engedte Cliftont és kísérőit, mondván, hogy ezektől az emberevőktől nehéz az út visszafelé. Az utazó tehát nem találkozott szemtől szembe a porgaigák kai, jóllehet, már számos kutató járt közöttük. Ismeretes, hogy például Mikluho-Makláj orosz antropológus ós etnológus egy évszázaddal ezelőtt a többi között Űj-Guineában is végzett úttörő jellegű természettudományi, antropológiai és etnológiai kutatásokat. Az emberevő pápuák nem bántották. Azt hitték ugyanis, hogy ő a Holdról jött ember. Mikluho-Maklái idejében ember még nem járt a Holdon. Napjainkban azonban ez már megtörtént és az űrkutatás. már túl a Holdon, más égitesteket is megcéloz. Éppen ezért elgondolkoztató, hogy Földünkön még ma is van olyan pont, ahol kőkorszakbeli állapotok uralkodnak. Formabontás Zsombón Egy nappal a tanév megkezdése előtt adtunk hírt ta- kóláinkban A fizika, kémia valy arról, hogy új iskolában, jobb felszereléssel sokkal ®® a sokszor félelmetes bizakodóbban kezdenek Zsombón munkához a pedagógu- .,^ni1í;asaró1 J.y-n , , - - X J •• mondatok alinak a jegyzosok. Meg a tanév hivatalos lezarasa előtt erdemes újra könyvben többek között: A visszakanyarodnunk ide, hiszen itt nem egy épület próba- tanulók tárgyszeretete és akjáratását jelentette az 1939—70-es esztendő elsősorban, ha- tivitása figyelemre méltó. Az nem a régitől elütő új tanítási módszerek kísérleti éve is el«rt eredményeket fémjel..... •• , . , &k a jarasi es megyei szakvolt. Itt kezdtek el a jarasban eloszor a szaktantermes j^gyj versenyeken elért direndszerű oktatást. Említettük akkor, hogy Zsombón nincs cséretes eredmények (felsopéldául ötödik vagy hatódta osztály, de van helyette ma- rolás következik itt előkelő gyar és történelem, biológia—kémia és földrajz, ének- helyezésekről), vagy: csak a . 7 . dicsen.S hangján lehet szólni orosz es rajz, szamtan es fizika tanterem. a és megyei -ereenyen elért szép sikerről (maKönnyű ezt ott kezdeni, olyan megnyilatkozások elől, sodik, illetve első hely), ahol minden új — mondhat- amelyek éppen az általuk melynek értékét csak növená bárki. Valóban könnyebb, kutatott területre világítanak li az a tény, hogy ez a tade nem könnyű. Nem elég rá. Az még Zsombón is nuló valóban hátrányos helyugyanis, ha előszedegeti a álom többnyire, hogy egy- zetü, de tehetséges gyerek, tanár a szakirodalmat, fel is egy kísérletet a bemutató ta- Zádori Istvánról van szó. készül az eshetőségre, a lé- nárral szinkronban elejétől Alkalmam volt — ha csak pésváltás legaprólékosabb végéig minden tanuló elvé- futólag is — megismerkedni megtervezése sem biztosíté- gezzen, közvetlen közelről, a tanárok véleményével is. ka még a sikernek. Meg le- saját munkája eredményéből Üj lehetőségeket látnak ebhet tervezni azt, hogy meny- vonjon le következtetéseket, ben az új oktatási rendnyivel több szemléltetőesz- mert annyi kísérleti eszkö- szerben. Korábbi pedagógiai közt használ, milyen sor- zük nincsen, hogy minden- gyakorlatukat kénytelenek rendben, mennyire igyekszik kinek jusson. De az a pusz- felülvizsgálni, több időt íortöbb tanulót — minden ta- ta tény, hogy a tanulók tel- dítanak önképzésre, módnulót — bevonni az óra me- jesen önkéntes alapon visz- szertani tapasztalatok gyűjnetébe, de nem tudja még, sza-visszatérnek délutánon- tésére, sokkal több munkát hogyan foagdják a gyerekek ként, hogy ők is kipróbál- jelent a hagyományosan az új igyekezetet, hogyan ják, sikerül-e nekik is lét- órának nevezett, de a hanyílta tágabbra érdeklődé- rehozniok azt a folyamatot gyományos óráktól nagyon sük, hogyan ver gyökeret fe- akár kémcsőben, akár elekt- sokban különböző foglalkojükben egy-egy anyagrészel- romos berendezések segítsé- zások megszervezése, vezetésajátítása után az eddiginél gével, amiről tanultak, ez se, de saját tárgyuk szerejobban újabb és újabb ta- már nagyon fontos dolgo- tete és a pedagógus felelőspasztalat. A majdnem ál- kat sejtet: Sikerült megsze- sége azt mondatja velük, landó helycsere, óráról őrá- rettetni a tanulókkal azokat hogy erre a formabontásra a tantárgyakat is, amelyek érdemes volt erőt és időt áleddig a lassabban baktatok dozní ra más környezet, a tantárgy tálalt „levegője" miben segít, és miben nem? És mennyire tudja kikerülni ebben a csupa új iskolában is meglevő hiányosságok akadályait? Régóta tanító pedagógusok számára is kezdés volt ez a tanév. Bár figyelemmel kísértük az igazgatóval tartott kapcsolat révén az új módszerek otthonra találását, most a kezdő év értékelésénél egy közelmúltban tartott, de még az év java munkáját figyelemmel kísérő átfogó felügyeleti látogatás tapasztalatait összegező beszámolójelentésbe lapoztunk bele. Ideális feltételeket teremtett a négy új tanterem a felújított két régivel együtt — állapítja meg Adám Jenő tanulmányi felügyelő. A tantestület közős elhatározással vállalta az újat, a kísérletezést. pedig ez többletmunkát rótt rájuk, különösen a kezdeti hónapokban. Az első félévben már mérhetően jobb eredmények születtek. A lényeg ez. A sok igyekezet tehát már az első félévben eredményeket hozott. A beszámolónak külön műfaji követelményei vannak, de pedagógus csinálta, ennélfogva nem tud kitérni között szerepeltek falusi isii. D. {// felállásban a meteorológia Július 1-én megalakul az megfelelően határoztak me*. Országos Műszaki Fejlesztési Igv a következő másfél évBizottság elnökének felügye- tizedben gondoskodni kell lete alatt működő Országos többek között a meteorolóMeteorológiai Szolgálat. Élén giai munka messzemenő elnök áll, akit az OMFB el- automatizálásáról mindenütt, nöke nevez ki. A szolgálat- ahol erre egyáltalán, lehetőhöz három központi intézőt ség van. Előtérbe kell hetartozta. Az eddigi Országos lyeznj a tudományos kutaMeteorológiai Intézet mint tások gazdasági hatékonvsáközponti meteorológiai inté- eanaw fokozását és erőteljezet, az előrejelző központ sen kell bekapcsolni abba a mint központi előrejelző intézet, az eddigi „Marczell világméretű meteorológiai szolgálatban, amely a világGyörgy" aerológiai főobszer- centrumok és a regionális vatórium pedig mint ponti légkörfizikai működik tovább. köz- központok közreműködésével, intézet óriási telekommunikációs hálózat közvetítésével, a mesAz új szervezet előrelát- térséges holdak felhasználáhatólag kedvezőbb kereteket sával stb. igyekszik fokozni kutatások nem a meteorológiai teremt azoknak a feladatoknak a megoldásához, amelyeket a meteorológiai szolgálat eredményességét. 15 éves távlati tervében már az elnök elvi irányításának es utolsósorban az előrejelzések megbízhatóságát. ösz Ferenc: Nyomoz a város 8. — Ezek szerint a szatírt ís ti világosítottátok fel? Szerencsére Kerekes bácsi megsértődött. Különben elmesélte volna a kétezer méter betonjárdát, a tíz hintát, mely a népfront patromálásával épült. Kivágódott a Levendula ajtaja. Valaki bekiabált: — Laci, gyere ki! Megvan a szatír! Mindenki az ajtónak ugrott. Kovács és Farkas utoljára jutott ki. Kerekes Gergely bácsi intézkedett: — Helyet a rendőrségnek! A presszó előtti téren, egy nagy csoport közepén. hosszú hajú suhancot tartottak fogva. Beatles-frizurája csapzottan lógott, szeme ijedten forgott. A tér másik oldalán futva közeledett Sípos és Csontos. — Itt kell meglincselni — sivított egy éltes nő. Végre sikerült megtudni, hogy mi történt. A fiatalember mellett álló lány az erdőn jött haza. A fickó mellészegődött és megtámadta. Csontos Kovács fülébe súgta: — Ez a huligán tett nekem is ajánlatot. A lányt és a fiút bekísérték a kapitányságra. — Az úgy volt — kezdte a lány —, hogy az erdőn át jöttem haza. Akkor a szatír mellém szegődött. Először csak azt mondta, hoev szép este van, és Ilyenkór csak két dolgot lehet csinálni, de neki nincs kedve moziba menni. Aztán meg azt mondta, hogy az apja bent van a gyárban, és üres a lakás ... — Ez csak nem bún — szólt közbe a fiú. — Maga most hallgat —— tanácsolta a fiú. — Bántotta magát? — kérdezte Kovács. — Nem... De követett, és mindenfélét mondott. Aztán én szaladni kezdtem, és mire kiértem az erdőből, sok ember jött. akik elfogták'.. — Sóder az egész. Amikor vakerálni kezdtem nefki, még vihogott is. Erre én azt hittem, hogy jó vagyok nála. Hát ráhajtottam. Erre bedilizett. Azt hittem, hogy úrilány, aki mielőtt utóiérik, fut két tiszteletkört. Ki a fene gondolta volna, hogy ez lesz belőle. — Egyáltalán, ki maga? — Bartos Zoltán. A faterom a gyár igazgatója. Én nem lakom itt, csak két napra látogattam meg az öreget... Kovács felhívta Bartost. A fiú igazat mondott. — Jegyzőkönyv nem lesz? — kérdezte a lány. — Ha akarod, én felveszem — ajánlotta a fiú. Együtt mentek ki az épületből, egyenesen a Levendulába. — Ezeket sikeresen összeboronáltuk — nevetett Farkas. — Nehogy azt higgye, őrnagy elvtárs, hogy holnap az egész város ezt az esetet is nem írja a szatír számlájára. Az emberek lassan száz esetről beszélnek, holott összesen három volt... — Négy — szólt közbe Sípos, aki már előbb belépett, de nem merte a tiszteket a dialógusban megzavarni. — Micsoda? — Jelentem, egy fiatal pár van itt. A lányt ma este megtámadták. — Engedje be őket. Az újabb áldozat Kiss Arrna volt A fiú, aki bekísérte, egyetemi évfolyamtársa és vőlegénye: Zsoldos Géza. az egyetem KlSZ-titkára. A lány csak annyit tudott, hogy egy fiatal, kisportolt termetű férfi volt a támadó. A sötétben semmit sem látott. A fiú sírt dühében, és tehetetlenséggel vádolta a rendőrséget.. — Ne féljen, fiatalember. Egy hetet nem adok. és kezünkben lesz a tettes. Másnap reggel megjelent Farkasnál Bálint János, a gyár párttitkára, országgyűlési képviselő. — Elvtársak. Itt tenni kell valamit. Nem fenyegetni akarok, de ha nem kapják el azt a bűnözőt, és interpellálok a nemsokára kezdődő országgyűlési ülésszakon. — Pont ez hiányzott — morgott Farkas. — Kovács elvtárs! Hívja be a munkásőr parancsnokot. A segítségüket fogjuk kérni... VII. Farkas őrnagy nagy hadműveletet szervezett. ötven munkásőrt kértek meg a kiserdő teljes megszállására. Természetesen az akciót úgy kellett lebonyolítani, hogy a szatírt ne riaszszák el. A résztvevők eligazítása ezért úgy festett, mintha egy jelmezbálra készülődnének. Voltak, akik az erdészek jellegzetes zöld egyenruháját viselték, mások munkásoverállba bújtak. A rendőrség két gépírónője — akiket ezúttal „csali"-nak neveztek — a lehető legdekoltáltabb ruhájában pompázott. Többen URH-adót rejtettek kabátjuk alá. Egyenként távoztak a rendőrségről és egy fél órán belül, úgy eltűntek az erdőben, mintha a föld nyelte volna el őket. Csak néhány erdészt lehetett látni, akik fontosságuk teljes tudatában szemlélgették, méricskélték a fákat, nem egy esetben olyanokat, amelyeknek a tetején egy URH-adóval felszerelt munkásőr kuksolt A két lány: Gizi és Piri külön-külön sétálgattak az úton, időnként leültek egy fatönkre, olvasgattak, majd újra tovább ballagtak. Csendes volt az erdő. Az akcióban részt vevő hetven ember idegeit a moccanatlan csend, a lassan cammogó idő egyre jobban feszítette. Farkas őrnagy és Kovács az erdő melletti kisvendéglőben telepedtek le. Sípos az URH-adóvevővel a kocsma raktárhelyiségében ücsörgött. Nem történt semmi. Este csalódottan vonult be a társaság. Másnap újrakezdték. A harmadik napon elkapta őket egy kiadós májusi eső. és az akció résztvevői nem tudták azonosítani magukat a népi bölcsességgel, mely szerint a májusi eső minden cseppje aranyat ér. Közben nagy elhatározások születtek az egyetem kollégiumában is. (Folytatjuk.) i