Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

Hosszú éjszakák - rövid nappalok Van-e ember, aki nem lattá manapság a Tiszát? Van-e akit ne töltene el az aggodalom, a remény, hogyan lesz holnap? Tízezrek dolgoznak a gátakon, a hátország meg friss erőt küld, biztatást és helytáll. Hosszú éjszakák, rövid nappalok járnak, mindenki dolgozni szeretne, részt vállalni a bajból, elmulasztani a veszélyt. Minden perc érték, s a homokzsák most a kenyér. A viz meg csak fenyeget, már tavasz óta, tél óta. Pár het múlva Péter-Pál, lehajtja fejét a kalász, aratni kezdünk. Az már a nyár. S eddig tavasz se volt. Esett, esett, hideg szelek fújtak földjeinkre, megcsappuntották hitünket, kisebbet kanyarítunk most az idei kenyérből? Ez lesz tehát a „szűk" esztendő? Nem. Igaz, próbára tevő év, a hosszúra nyúlt tél, a belvizes, tavasz nélküli tavasz, és nyár elején ez a minden eddigi árvizet felülmúló veszély, medréből kilépő folyók, átázott töltesoldalak. ez a töménytelen sok víz, iszonyatosan rengeteg, tengernyi víz. Honnan. az erö megfékezésére? A technika sem tehet csudákat, az emberi akarat Is véges. Csak a közösség akarata végtelen, legyőzhetetlen. Közösségi próba ez. Embert formáló Idő. Jól álljuk. Katonák; esőben, sárban, napsütésben, egymással versengve, egymást felülmúlva a gátakon, a homokzsák erdők alatt, a gépek, teherautók, kétéltűek, adó-vevők mögött; munkások, téeszparasztok, diákok, mindenütt hőslesen a víz eflen, állva bekanalazva a tányér meleg levest, pörköltet; elszakadva az otthontól, a családtól, napok óta. hetek óta, kiulvatlanul, elcsigázva, s napról napra nagyobb erővel, hittel, bizakodással. Ülve aludni a gátakon, s a teherautók kormánykerekei mellett, az összezsúfolt szálláshelyeken, vagy álmatlanul virrasztva várni a reggelt, a nagyobb reményt. így élünk. A gazdasági megterhelés, az emberi megterhelés napjaiban, veszélyben, nagyobb, erősebb közösségben. Napjainkat átdübörgik a teherautók, kitöltik az emelkedő gátak, a homokzsákok százezrei, a fóliaország. S u segitseg mindenünnen jön, árad. szemben a folyóval. Szégyenkezik az. ki nem érzi husznosnak magát. Az öregember ls szégyenkezett. Nem tudott aludni, megnyugodni. Kiállt a vízhez. Nézte. Itt nőtt fel mellette, szerette. Szerette, ha akkorára zsugorodott nyaranként, majdhogy állábalt rajta, s tavaszonként, amikor megáradt, nyaldosta, verdeste a partokat, mutogatta erejét. Az öregember már régen nyugdijat elvez, elmúlt rajta 74 esztendő, elszállt belőle a fiatalos erő. Mégis elsők között jelentkezett, ha használni ludna a gátakon, szívesen ottmaradna. Nem lehetett elküldeni, nem lehetett megsérteni, állhatatosan ragaszkodott, makacskodott az öreg, az ő helye ott van a -védekezésiben, ft zsákokat még tarthatja ő is. Homokzsákból talán netp ls lehet elég. S az öregember megállta á helyét, töltögették a homokzsákokat, reggel újra kezdték. Elfáradt á kéz a homokzsákokon. Éjszaka jött az üzenet, két órán belül 500 kézltargonca kell. mert csak így sikerül megfogni a buzgárt. Két óra alatt riasztották a munkásokat, a vezetőket, elkészült a szállítmány, még tartaléknak ls Jutott elegendő. Szó nélkül, azonnal munkába álltak az éjszaka kellős közepén, a legtermészetesebbnek vették, hogy így, s ennyit megcselekedhettek. Árad a segítség, a felajánlások százai, ezrei, az ország lelkiismeretből, együttérzésből most újra vizsgázik és nagyon szépen. Csak így, együttes erővel, közösen tudjuk megvédeni az életeket, értékeket, a mindennapi munkánk eredményeit. A vízözön tartós, még szúmos éjszakánk lesz hosszú, nyugtalan, és reménykedő. Mégis bizakodunk. Nincs egyetlen méternyi szakasz sem. amit ne védenénk, amit ne vigyáznának, ahol ne harcolna az ember. Az ember mindig is harcra született, az emberi kiteljesedés bölcs harcára, a kollektív győzelmek nagy-nagy örömeire. Vizsgáztató, hősj napok: legyen erőnk a győzelemre. Sz. Lukács Imre Csónakban Az újszeged! oldalon könnyűbúvárok fóliát és homokzsákokat helyeznek el a víz alatt II MÁV dolgozóinak példamutatása Késő éjszaka volt. A vízügyi emberek úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a tápéi rétről ál kell szállítani az embereket Petőfitelepre. Munkásörök kopogtattak a kis ház ab lakán. A nyolcvan év körüli betegeskedő férfit karon kelleti a partra vinni és a csónakba, tenni. A vízen szólalt még először: — Ktk vagytok ti? — Munkásörök, bátyám. — Munkásőr? Az mi? Olyan mint a katona? — Olyasmi, csak mi nappál a gyárban dolgozunk. — Azért néztem, hogy olyan Öregebbek is akadnak köztetek. Aztán a városba érve: — Hol vagyunk most? Ml ez a nagy fényesség? — Szegeden, bátyám, ez a volt Somogyitelep. — Kl hitte volna. Ügy megváltozott harminc éve, mióta utoljára jártam itt. A másik csónakban öregasszony, már szintén nagymama lányával. Átérnek szótlanul. Elindulnak áz ismeretlen helyre, ahol majd meghúzódnak, mig tart a vész. Melletlük munkásörök — Hát itt lennénk, mama. Helyezkedjenek el. — Mivel tartozunk, kedves. amiért megmentettek? — Semmivel, mama. Majd reggel kapják as ennivalót is — istenem, azon gondoskodtunk a lányommal. kl tudjuk-e fizetni, amit értünk tettek. — Eszébe se jusson ilyen. — De ... Mondja csak, a jószág? Azzal ml lesz? — Lesz. akt gondját viseli, legyenek nyugodtak. — Áldja meg az isteni Legalább a nevét mondaná. — Nem mindegy, mama? Munkásőr vagyok. Kondorost János DÉLMAGYARORSÚG SZERDA, 1970. JÜNIÚS 3. A vasút dolgozóira ezekben a napokban kétszeresháromszoros feladat hárul: eleget kell tenniük a szokásos szállítási kötelezettségeiknek, az árvízvédelemnek soron kívül szállítanak nagyobb mennyiségű anyagot, s ugyanakkor több helyen a vasúti pályákat, hidakat Is óvniuk kell a megáradt folyók támadásától. A MAV Szegedi Igazgatóságának Vezetője, Kiss Károly elmondta, hogy eddig minden fuvarozási igényt kl tudtak elégíteni, szállítási terveiknek megfelelően végzik mindennapi munkájukat. Örömmel nyugtózta, hogy a Szegedre érkező teherszállítmányokat rendes Időben kirakták partnereik, így minden fuvaroztató pontos időre kaphatott üres vagonokat. Mindössze Makó körzeteben álltak szállítmányok néhány napig, amikor a Maros vízszintej a makói vasúti hidat. veszélyeztette. A hídra kövekkel megrakott szereivényt állítottak, hogy az esetleges sodrás ne okozzon kárt a hídban. Jelenleg sehol sincs korlátozás a vasúti forgalomban. Makón is gyorsan kirakták a napokig veszteglő 70—B0 vagont és a személyszállítás is menetrend szerint történik. Az ár elleni védekezést a vasút területén a MAV dolgozói végzik. A szegedi rendező pályaudvaron H00 méter hosszúságú töltést építettek. Ugyancsak a vasutas dolgozók hárították el, illetve lokalizálták a szegedi Tisza-pályaudvarra és a makói vasútállomásra szivárgó vizet. A Dél-magyarországi Énítö Vallalat (volt Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat) termelésének menetét Igencsak megzavarta a tiszai árhullám. Mélyépítő főüzemük és a szállítást végző gépparkjuk, valamint a földmunkagépek zöme a gátak védelménél, erősítésénél dolgozik. Körülbelül 600 építőipari munkás segít a gátak védelménél. A DÉLEP vezetői úgy szervezték meg a munkát, hogy a szegedi Tarján lakónegyed építkezése no szenvedjen csorbát. A lakások építése eddig nem mérséklődött, s a leendő szegedi házgyárnál ls teljes erővel dolgoznak az építők és a gépszerelők. E két igen fontos beruházásnál eddig nem történt lemaradás. A más területeken elmaradt munkn pótlására a vállalat vezetősége külön tervet dolgoz kt. A szegedi faipari üzemekben jelentősebb a termelés visszaesése. A Tisza Bútoripari Vállalat viszonylag alacsony létszámából sokan a gátakon dolgoznak, viszont a gyárban levő brigádok naponta most két órával megnyújtották a műszakot. hogy valamit enyhítsenek- a lemaradáson, s égy szabad szombaton is rendes műszakot szerveznek a bútorgyárban. A falemezgyár és a ládagyér vidéken lakó munkásai nem tudnák bejárni, mert lakókörzetükben vették igénybe munkaerejüket a folyók partján. A faipari üzemeknél az okozza a legnagyobb gondot, hogy elfogy tartalék faanyaguk, mivel az utánpótlás viz alatt áll, az erdőgazdaságok nem tudnak termelni. A nagyvállalattól mintegy ezer ember dolgozik a gátakon, a szegedi faipari üzemek jelentős mennyiségű pallódeszkát, gerendát és rakodólapot szállítottak az ár elleni védekezéshez. A falemezgyár és a ládagyár dolgozói úgy tervezik, hogy a szabad szombatjaikon ls dolgoznak majd és talán év végére bepótolják az elmaradásaikat. G. Bildesheim látogatása Szegeden Kedden megtekintették a szegedi körzetben folyó árvízvédelmi munkákat G. Bildesheim, a FAO európai gazdasági igazgatója és P. Montaro, a FAO világélelmezési programjának kabinetfőnöke, akik délelőtt dr. Karcsal Károly, a FAO magyar nemzeti bizottságának főtitkára kíséretében érkeztek Szegedre. Fogadásukra megjelent dr. Paczuk István, a Csongrád megyei tanács vb-elnökhelyettese, Forgó László, az Alsótiszavidékí Vízügyi Igazgatóság vezetője. G. Bildesheim és P. Montaro — akik megtekintik Magyarországon az árvízsújtotta vidékeket, illetve az árvíz által veszélyeztetett területeket — érdeklődéssel figyelték a Szegeden tapasztalható árvízvédelmi munkákat, annak eredményeit. A látogatás végén G. Bildesheim elismeréssel szólt arról a nagy munkáról, mellyel megyénkben — az emberek és az anyagi eszközök összesítésével — medrében tartjuk a magasra duzzadt folyószakaszokat. A szegedi közös gazdaságok férfi tagjai közül sokan dolgoznuk u tiszai gátakon Részben a közvetlen védelmi munkákban vesznek részt, részben pedig a töltések mentett oldalain a füvet kaszálják. A magasra nőtt fűtől azért ajánlatos megszabadítani a gátakat, hogy a figyelő szolgálatra beosztott vízügyi dolgozók könnyebben ellenőrizhessék a töltéseken az esetleges szivárgásokat. Ezen kívül biztonságosabban helyezhetők el a lekaszált gátakon a homokzsákok és egyéb védelmi anyagok. A szeged—mihálytelekl Űj Elet Termelőszövetkezetből például naponta ötven-hatvanan őrzik a folyót, s férfiak helyett a nők állnak helyt most a földeken. Nyújtott műszakban kora reggeltől sötétedésig dolgoznak a közös táblákon és a háztáji paprlkaföldeken. Tizennyolc ültetőgéppel tűzdelik a fűszernövény palántáit és néhány nap alatt befejezik mind a kilencszáz holdon a paprika ültetését. Jelenleg azokon a területeken dolgoznak, ahol a tavaszi belvizek miatt utoljára kellett hagyni II nők helytállása a földeken a palántázást. Az egyéb mezőgazdasági munkákban sincs elmaradás: a lucerna első kaszálásával végeztek és jól fejlődik a kukorica, amit idejében elvetettek. NAPI KISLEXIKON védekezés a töltésen A z árvízkor támadó * vizek ellen sokféle védekezési módszer ismeretes. E „bűvös" eszközök nevét már megtanultuk, de használatuk módjával, működésük elvével nem vagyunk egészen tisztában. • Ml védi a gátakat? A töltés víz felöli oldalát a rézsű gyeptakarója, valamint a hullámtéri füzesek, erdők védelmezik. Néhol, mint a szegedi körtöltés külső oldalát Is. téglaburkolattal látják el. A hullámverést gátolja a rendszerint árvízkor kihelyezett rőzseláp (rőzsekévesor), rőzseborítás, rőzsehengersor, kurózás. # Miért nem Ijed meg a szakember, ha szivárog a víz a (Öltésből? Az egyoldalú nyomás hatására a víz Igyekszik a töltés testébe behatolni. Még a csurgás sem jelent addig különösebb veszélyt, amíg felszínre jutó vize tiszta. Mentett oldalon levő nyílását semmi esetre sem szabad eltömni, mert ha ezt tennék, a nyomás alatt levő víz a töltés belsejét átáztatná. # Hogyan lehet az átázást megakadályozni? A laza agyagú töltést a szivárgás, átázás helyén a vlz felőli oldalon elhelyezett homokzsákokkal tömörítik. Más eszkőz a szádpalló, melyet szintén ezen. az ot" dalon vernek a töltés testébe. Újszerű eljárás a fa szádpalló helyett az úgynevezett Pátria vaslemez. Ezeket légkalapáccsal verik le helyükre. Jó megelőző módszer a töltés víz felöli oldaláru terített és homokzsákokkal rögzített műanyag fólia. # Lehel-e védekezni a töltés megcsúszása ellen? Ellensúlyként a mentett műanyag fólia, kokat helyeznek el, s ezzel megtámasztják, tömörítik a töltés anyagát, de egyúttal szivárgót is alkotnak vele, mert a vizet nem fojtja be a töltés testébe. • Mit lehet tenni, ha az árvíz magasabbnak ígérkezik, mint a gát koronája? Ideiglenes. gyorsan készülő. úgynevezett nyúlgátakkal magasítják fel őket. Ehhez földet, deszkát, s más egyebek mellett szintén homokzsákot használhatnak fel, amit a töltés tetején, a víz felőli oldalon helyeznek el. A májusi gyűjtés: G millió A Csongrád megyei szolidaritási akcióbizottság összesítette azokat a hozzájárulásokat, amelyeket májusban a szakszervezetek, a vállalatok, a kisipari szövetkezetek, a fogysztási szövetkezetek és a kisiparosok gyűjtöttek az árvízkárosultak javára. A május; Csongrád megyei gyűjtés meghaladja a 6 millió forintot — egészen pontosan: 6 millió 105 ezer 465 forint gyűlt Ös3ze. A gyűjtés listavezetője az építők szakszervezete, amely több mint másfél millió forintot fizetett be a dolgozók hozzájárulásából. Alig marad el mögötte a MEDOSZ — gyűjtése: 1 millió 429 ezer forint. A HVDSZ 742 ezer a KPVDSZ 050 ezer, az EDOSZ 467 ezer, a Vasutas Szakszervezet 212 ezer forintot gyűjtött össze. Az általanos fogyasztási szövetkezelek dolgozói 353 ezer. a kisipari szövetkezetek dolgozói 315 ezer. a Csongrád megyei kisiparosok pedig 117 ezer forintul járultak hozzá gz árvízkárosultak támogatásához. A gyűjtés tovább folyik mind az üzemekben, mind a lakóterületeken, a Magyar Vöröskereszt által kibocsátott gyűj főlapokon. i