Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

I Pedagőgusnapi kitüntetések A közeledő pedagógusnap alkalmából tegnap délelőtt a Csongrád megyei • tanács székházának KlSZ-klubjá­ban Hantos Mihály, a me­gyei tanács vb elnökhelyet­tese kitüntetéseket adott át a megye 27 kiemelkedő mun­kát végző pedagógusának. Az ünnepségen részt vett dr. Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei biztottsá­gának titkára is. Az Oktatásügy kiváló dol­gozója kitüntetést tizenöten kapták, közöttük Dluszius Károly, a mórahaLmi általá­nos iskola és gimnázium igazgatóhelyettese. Keresztes János, a kisteleki Rákóczi Ferenc általános iskola igaz­gazgatója és Vass Vilmos zákányszéki tanító. Miniszte­ri dicséretben 6 pedagógus részesült, a szegedi járásból Stark Tivadarné domaszékl iskolavezető. Kiváló dolgozó kitüntetést szintén hatan kaptak, közöttük Bankó Jó­zsef, a mórahalmi általános iskola gondnoka és Csobanov Vukoszáva, a deszki óvoda dajkája. átrendezik a József Attila sugárút' Nagykörút kereszteződését Lapunkban hírt adtunk már arról, hogy a Petőfi Sándor sugárút, valamint a József Attila sugárút Nagy­körútnál levő kereszteződé­seiben fényjelző lámpák épülnek. Az eredeti tervek szerint május végén már működniük kellett volna. A szerelés ennek ellenére még most is folyik. Miért nem készültek el időben a lám­pák? Miért kellett a tartó­oszlopokat a József Attila sugárútnál a járdák köze­pére helyezni? A szegedi I. kerületi ta­nács építési osztályán kapott tájékoztatás szerint a késés fő oka az, hogy még építke­zés közben módosították az eredeti terveket. A lámpá­kat a József Attila sugárút kereszteződésében már vég­leges helyükre szerelték. Ezért kerültek a járdára. A változtatásra azért volt szük­ség, mert munka közben tisztázódott a József Attila sugárút rendezésének né­hány fontos kérdése, példá­ul a villamos kétvágányű­sítása. Ezért még az idén sor kerülhet a későbbre ter­vezett útkorrekcióra, a vég­leges csomópont kialakítá­sára, amely a tájékoztatás szerint még júliusban elké­szül. A kivitelező már meg­van a munkához. Készen van a terület geodéziai felméré­se is. Jelenleg a tervezést végzik. A másik kereszteződésnél a lámpákat egyelőre ideiglene­sen helyezték el. A csomó­pont' kialakításával megvár­ják a Petőfi Sándor sugár­út egy-két éven belül sorra kerülő rekonstrukcióját. A lámpák, az elektronikus berendezések szerelése a vé­ge felé jár. Elkészülésük után nyolcnapos próbaüze­melés következik. Júliusban — az ígéret szerint — mind­két csomópont jelzőfényei működnék már. A József At­tila sugárüti kereszteződés a rendezés során addigra vég­leges formájában épül ki. Sz. L Gazdálkodás Onbizt&siSő bizonytalanság A munkásszállások helyzete A kormány Gazdasági Bi­zottsága a munkaügyi mi­niszter reprezentatív felmé­rése alapján megvizsgálta a vállalati munkásszállások helyzetét. A felmérés a NIM, a KGM és az ÉVM 42 munkásszállására terjedt ki. A vizsgálat alapján megál­Emlékezés Trencsényi-Waléapfel Imrére A klasszikus ókortudo­mány szegedi művelői szá­mára különösen megrendítő hírt sugárzott a rádió június 3-án, amikor a hazai tudo­mányos élet nagy vesztesé­gét, Trencsényi-Waldapfel Imre Állami díjas akadé­mikus halálát jelentette. Szeged klasszikus-filológus professzorai, oktatói az egyetem működésének kez­detétől jelentós tudományos színvonalat képviseltek, ám a polgári világnézet szintjé­ről a marxizmusnak egész történelmi korszakkal előbb jiró szemléletmódjára való átlépést a görög—római ókor kutatásának a területén csak Trencsényi-Waldapfel Imre egyetemi tanári működése hozta meg városiunkban. S az 1948-as professzori kine­vezés, amely a szegedi ókor­tudományban a döntő fordu­latot jelentette, egyben Trencsényi-Waldapfel Imre életútjának is sorsfordulója volt: egy ízig-vérig közvet­len emberformálónak, peda­gógusnak termett férfi vég­re hivatásszerűen nevelői munkakörbe került, egyéni­ségének, képességeinek a legmegfelelőbb pályán mű­ködhetett egyetemi oktató­ként előbb a szegedi, majd a budapesti klasszika-filoló­giai katedrán egészen sajnos túl korán, röviddel 62. szü­letésnapja előtt, bekövetke­zett haláláig. A rövid halotti megemlé­kezés keretei nem elegen­dőek, hogy egy gazdag, sok színű életműnek akárcsak a fővonásait is mind felvillant­hassuk. Egész pályájának központi magját a humaniz­mus eszméjének szolgálata adta, a humanizmusé, amely­nek első tudatos megfogal­mazása a görög—római an­tikvitásból maradt haladó hagyományként az emberi­ségre, s amelynek korszerű örökségét tárta fel Trencsé­nyi-Waldapfel Imre Huma­nizmus és marxizmus című tanulmánya nem sokkal fel­szabadulásunk után. A klasz­szikus ókor társadalmi tu­datának egyik legsajátosabb megnyilvánulását, a míto­szok világát hozta mesterien közel a ma emberéhez az év­tizedek folyamán mindig új és új kiadást megért, s több nyelvre lefordított Mitológiá­ja. A vallás jelenségeit mé­lyenszántóan elemző kutató szól hozzánk a Vallástörté­neti tanulmányok vaskos kö­tetében. Az antik irodalom történetének bonyolult prob­lémáit avatott kézzel bon­colgató tudós finom fejtege­téseit, adják a Klasszikus arcképek. A magyar irodalom egyes kérdéseinek vizsgálata, a hu­manisták kutatása, görög re­mekművek ihletett magyar tolmácsolása, fáradhatatlan tudományszervező-, folyó­iratszerkesztő- és tudomány­népszerűsítő tevékenység, az úttörő mozgalom szerető tá­mogatása, s hány meg hány további vonás csillan még fel e gyászolva emlékező so­rok papírra vetőjének lelki szeme előtt. Zárni eggyel kell a rövid nekrológot: de­rűst és bölcset, tudóst és embert harmonikusan egye­sítő személyisége közvetlen hatásának felidézésével, amely tanítványaiban, ba­rátaiban, pályatársaiban ki­törölhetetlen nyomot hagyott s amely a marxista humaniz­mus és a marxista tudomány szolgálatára hívja a reá em­lékezőket — erre szólít ben­nünket itt Szegeden is. Szádeczky-Kardos Samu lapították, hogy a vizsgált helyeken az üzemeltetés gazdaságossága nem kielégí­tő, sőt bizonyos mértékben még romlott is az utóbbi időben. A Gazdasági Bizottság az előterjesztést tudomásul vette. Szükségesnek tartja, hogy az építésügyi és vá­rosfejlesztési, a nehézipari, valamint a kohó- és gép­ipari miniszter vizsgálja meg a munkásszállások jobb kihasználásának és gazdaságosabb üzemelteté­sének lehetőségeit. Mint a SZOT-ban elmon­dották, a munkásszállások kihasználásában igen na­gyok a különbségek. Egy részük zsúfolt, más szállá­sok pedig lakókra várnak. A munkásszállások iránt az utóbbi időben általában né­mileg csökkent az igény. A termelőszövetkezetek meg­erősödése, szövetkezeti mel­léküzemágak létrehozása sok olyan dolgozót vissza­vonzott a falvakba, akik azelőtt városokban kerestek munkát, s munkásszálláso­kon hétközi lakóhelyet. A munkásszállások száma lé­nyegesen csökkent, jelenleg 4549 működik az országban, szemben az 1965 évi 6092­vel. E jelentős csökkenésnek azonban elsősorban nem a mérséklődő igény az oka, hanem az, hogy az újabb szállások jóval nagyobbak a régieknél. önállóság és felelősség — testvérfogalmak. Leg­alábbis annak kell lenni­ük a mostani gazdasági körülmények között. Az intézkedés szélesebb köre magába foglalja a felelős­ség növekedését is. De hát ez így természetes: a ve­zetőnek — legyen akár magas poszton, akár ala­csonyabb beosztásban — minden tettéért vállalnia kell a felelősséget. A dön­tések meghozataláért, min­den intézkedéséért saját lelkiismeretének éppúgy számadással tartozik az irányító, mint a közösség­nek. Ez az a szituáció, ami legkedvezőbb légkört te­remt , a kezdeményezésnek, legtöbb teret ad a jó egyéni elképzelések meg­valósításának. Hogy néhol mégsem vezet kellő ered­ményre, abban bizonyosan ludas az emberi gyarlóság is. Több szövetkezeti, üze­mi dolgozótól hallottam már panaszt, hogy egy­egy — sokszor egészen je­lentéktelen — döntésnél, utasításnál nem hajlandók a közép- vagjn csoportve­zetők aláírni „azt a bizo­nyos papírt". Szóban meg­mondják ugyan a teendőt, de az „autogramot" nem adják melléje. Hogy is ne, hogy később valaki arra hivatkozhasson! És itt kezdődik a fűhöz­fához szaladgálás. Ezeknek az „önbiztosítóknak" a jó­voltából aztán valóságos aktatologatás következik, ezzel telik a munkaidő, s nem halad ügy a termelés, ahogy kellene. Nyilvánva­ló, hogy leginkább a szak­mailag bizonytalanok, a képzetlenségükből adódó­an határozatlanok cselek­szenek így. A rátermett, tudatos ve­zetők tisztában vannak vele, mit-miért tesznek, bátran merik vállalni a felelősséget. A megoldás tehát ilyen esetekben is a szakmai mérce odatartása: megfelel-e a rábízott terü­let követelményeinek az illető. Annál inkább szük­ség van erre, mert az „ön­biztosítók" bizonytalansá­ga, kényelmessége a kol­lektíva előrehaladását gá­tolja. Egy szocialista brigád tagja jegyezte meg ironi­kusan : legközelebb elhoz­zuk az idegen szavak szó­tárát is a termelési érte­kezletre. Szó ami szó: tűi sok az idegen szó, a mű­szaki zsargonkifejezés az ilyen tanácskozások leg­többjén. Azok, akik nagy elégedettséggel hadarják el ezeket a kifejezéseket az egyszerű munkások előtt, bizonyára abban a hiszem ben vannak, hogy helyesen teszik, hiszen csak szakszerűen fejezték ki magukat. Nem mondom, egy mű­szaki konferencián vagy mérnökszimpoziumon ez helyénvaló — persze ott is mértékkel —, de a kétkezi dolgozók, mint a fent em­lített munkásember ls, magyár beszédet, magya­rabb magyarázatokat vár­nak. Jobban szeretik a ter­melési eredmények, a so­ron levő feladatok ismerte­tését édes anyanyelvükön hallani. Hisz ez a megér­tésnek. s így a jó végre­hajtásnak is előfeltétele. Tehát: bármennyire tud is valaki „arabusul", in­kább ne így beszéljen a termelési tanácskozásokon. Vagy ha már egy-egy fo­galomnak nincs magyar megfelelője, nem kell saj­nálni a fáradságot, hogy megmagyarázzák a dolgo­zóknak: mit is jelentenek a kacifántos idegen sza­vak. ' Simái Mihály Veled Madridban Ha a művészetben csak a szándékok számítanának, bátran mondhatnánk ezt az űj spanyol filmet jól sike­rült, szép vállalkozásnak. De hát a művészetben a szándék csak elindulás, kezdet, s nem végeredmény. Ezért hiába Francisco Reguerio filmjé­nek minden jó szándéka, be­csületessége. nagyfokú érzé­kenysége a mai világ bajai, gondjai iránt, maga a mű, mert alig több kiindulásnál, lényegében hitelét veszti. Nem szándékaiban. mert alapigazságai a filmtől füg­getlenül is magától értetődő­leg alapigazságok maradnak, hanem felületes, naturalista anyagkezelése következtében. A Veled Madridban törek­vései szerint politikus film. Méghozzá nagyon aktuálisan politikus: problémái a viet­nami háborúval és legfri­sebb eseményként a közel­keleti konfliktussal kapcso­latosak. Főhőse Tom. egy Madrid melletti amerikai ka­tonai támaszponton szolgáló néger rádiós-pilóta, aki fél a háború szörnyűségeitől, szer­ződését fel akarja bontani, hogv hazatérhessen. Felesé­ge. Matild, aki régebben ut­calány volt. nem akarja el­hagyni hazáját, de azután, egvrészt férje iránti szerel­me, másrészt amiatt, mert megérti szándékait, rettegé­seit. végül vele megy. Nagyon egyszerűen mind­össze ennyi a film cselek­ménye. Nemcsak mennyiség­ben. problematikában is ilyen egyszerű. Persze, nem ezzel az egyszerűséggel van baj, ettől a film akár remekmű lehetne. A baj az, hogy ez a helyes és becsületes szán­dék nem tudott a filmben meggyőző sorsformáló erővé válni: felületes és naturalista mű a Veled Madridban. A naturalizmus fölött ré­gen eljárt az idő; leginkább filmekben bukkan föl még. A Veled Madridban natura­lizmusa és sematizmusa ab­ban van. hogy szereplői min­den látszatszínességük elle­nére valójában papírosfigu­rák. Matild utcalány volt, régi életének képei is fel­bukkanak a filmben — szí­nesebb figura aligha kell nála —, s valójában mégsem hiteles, mesterkéltnek. ki­agyaltnak tűnik. Cselekede­tei nincsenek motiválva, s bár ő szerepel legtöbbet a vásznon, s róla tudunk meg legtöbbet, mégsem kerül kö­zel hozzánk. Nem olyan ér­telemben. hogy nem értünk vele egyet, hogv ellenszen­vesnek, visszataszítónak érezzük, hanem mint figura, mint karakter. Méginkább vonatkozik ez Tómra. aki szinte mellékszereplővé, epi­zódistává válik a cselekmény bonyolításának folyamatá­ban. Pedig ő lenne a főhős: ő indítja el a konfliktust, minden az ö magatartásától íügg. Az a séma, amelyet ez a film is produkál, hogv tud­niillik kísérletet tesz a mo­dern világ ábrázolására az el. avult naturalizmus elavult esz. közeivel, a filmművészetben még előfordul. De az ered­mény szinte majdnem min­dig kudarc. Majdnem kudarc a Veled Madridban eseté­ben is. Azért majdnem, mert az a pozitívuma letagadha­tatlan, és mindennek elle­nére érvényesül, hogy elgon­dolkodtatja a nézőt. Ha már egy spanyol film is ilyen ke­ményen és határozottan be­szél a vietnami háború és általában a háború ellen, ilyen határozottan emeli fel szavát a négerek édekében, csak lehet ezekben a dol­gokban valami — gondolhat­ja a járatlanabb néző. A kissé járatosabbak ezt már rég tudják. De hát azért nincsenek olyan nagyon ke­vesen nálunk azok a járat­lanok. hogv ne lenne érde­mes a filmnek erre a fon­tos hatására felfigyelni. 0. L. Tömeges jelentkezések a szegedi országos kertészeti kiállításokra Ülést tartott a rendező bizottság A Szegedi Fesztivál Me­zőgazdasági Kiállításokat Rendező Bizottsága tegnap délben ülést tartott. A ta­nácskozáson Hofgesang Pé­ter, a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának titkára szólott a Szegedi Szabadtéri Játékokkal egyidőben sorra­kerülő, immár hagyományos országos kertészeti kiállítá­sok jelentőségéről. A rendező bizottság elő­készületeiről Fekete János számolt be. Elmondotta, hogy az augusztus 1-től 4-ig tartó őszibarack-, bor- és likőrkiállitást, valamint az azt követő augusztus 8-án nyíló virágkiállítást nyolca­dik alkalommal rendezik meg. Az augusztus 13-án kezdődő országos virágköté­szeti versenyt és bemutatót pedig ötödik alkalommal rendezik hazánkban, de el­ső ízben Szegeden. Az or­szág minden részéből töme­gesen érkeznek már a je­lentkezések. A legnagyobb anyaggal szerepelnek azok a vállalatok, intézetek és gazdaságok, amelyek már eddig is sokszor járultak hozzá a korábbi években a bemutatók sikerességéhez. Ezek közé tartozik az Ul­tetvénytervező Vállalat, a Csongrád-Szolnok Vidéki Állami Pincegazdaság, a Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központ­ja, a Délalföldi Mezőgazda­sági Kísérleti Intézet, a szegedi és hódmezővásárhe­lyi városi kertészetek, a sze­gedi József Attila Tudomány­egyetem botanikus kertje, a szegedi Felszabadulás, a szentesi Termál, a budapes­ti Sasad és a Rozmaring, a szatymazi Finn—Magyar Barátság termelőszövetke­zetek. Nemzetközi jelleget ad a bemutatóknak ez év­ben is a csehszlovák és ju­goszláv kiállítók részvétele. A -korábbi években jól bevált árusításokat az idén tovább bővítik a kiállítások színhelyén. őszibarackon, zöldség- és virágféléken kívül üveg- és porcelántár­gyakat, könyveket, bélyege­ket vásárolhatnak a látoga­tók. Új kiváló áruk Döntöttek a Kiváló Aruk Fórumának 1970. évi tavaszi pályázatán. Az idén a megkülönbözte­tő minősítő jelet 134 termék kapta, s ezzel együtt már összesen 583 árufajta viseli a jó minőséget és kivitelt garantáló jelet. Üj vonás a Fórumon: a technika roha­mos fejlődése, a követelmé­nyek állandó fokozódása mi­att a most kiemelt áruk nem végérvényesen, hanem csak három évig viselhetik a mi­nőségi jelet. Megkülönböztető minőségi jelet kapott egyebek közt a Növényolajipari és Mosószer­gyártó Országos Vállalat Ve­nus egyliteres étolaja, a Compack Kereskedelmi Vál­lalat Kolumbia nevű kávéja, a Tiszamenti Vegyiművek Bio Tomi, Bio Autómat mo­sószere. Üj kiváló termék a Richards Finomposztógyár szintetikus férfi és női ruha­szövete. . Tetszettek a Habselyem Kötöttárugyár Trico-lon, va­lamint a Férfi Fehérnemű­gyár terilén férfiingei. Mű­vészi gazdagságukkal kitűn­nek a kollekcióból az Amfo­ra ÜVÉRT gravírozott ólom­kristály ajándéktárgyai, va­lamint az Alföldi Porcelán­gyár fürdőszoba-berendezé­si cikkei. PÉNTEK, 1970. JÚNIUS 5. DÉLMAGYARORS/ÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents