Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-04 / 129. szám

NAPI KISLEXIKON védekezés a gát mögött A

töltés mögötti terület talajának szivárgása, átázása elles is védekezni kell. A fakadó víz az árvédekezés szempontjából aránylag közömbös: belvízként okoz károkat. ezért — mint egyébként — szivattyúzással igyekeznek csökkenteni. # A legveszedelmesebb ellenség? Kétségtelenül a buzgár-képződés. Mivel a buzgár feltörését akár közvetlenül, akár közvetetten a viz nyomása okozza, a védekezés eleve ennek ellennyomással való csökkentése. A nagyobb buzgárokat 1.50 —2 méter átmérőjű, kör alakú homokzsákfallal veszik körül, melynek magasságát az szabja meg, hogy a benne felgyülemlő víz tisztán csorduljon át a fal tetején.* Tehát a zsákgvűríiben levő víz nyomása nem egyenlíti ki a folyó árvizének nyomását, de erre nincs is szükség. % További védekezés? A külvizet szállító meleg buzgár ellen a kifejlődés stádiumában nem lehet védekezni járatelzárással. mert nincs járata. Ezek feltörési sebességét a már említett módon, az ellennyomó medencével csökkentik le. A talajvízből táplálkozó hideg buzgárok, ha töltés közelében törnek föl. azért veszélyesek, mert meleg buzgárrá, később járatos buzgárrá alakulhatnak át. A töltések közelében feltörő buzgárok él len gyakran állandó ellennyomó medence-rendszert (kazetta-sort) alakítanak ki. Ezek párhuzamos gátacskák. melyek megakadályozzák a töltés közelében felfakadó vizek elfolyását. Ha ez sem bizonyul tökéletesnek. második védővonalat építenek. Az ellennyomó medencék elsősorban megelőző célokat szolgálnak. 0 Hogyan fogják el a buzgárt? Járatos buzgárnál a védekezés legfontosabb feladata a kialakult járatok mielőbbi elzárása. Ezt a töltés víz felöli oldalán végzik el. Ehhez adhatnak nagy segítséget a könnyűbúvárok. akik megkeresik a buzgár nyílását. Jó módszer annak megállapítására. hogy a nyílás a már felfedezett buzgárhoz vezet-e. hogy a járat vizét erre alkalmas festékanyaggal megfestik. Ha eltalálták, a festett víz megjelenik a kitört buzgárban. A nyílást végül a folyóban fóliával és homokzsák-nehezékkel vagy más alkalmas anyaggal elzárják. Csonkáék kislibái Makói hazatérők Aprócska házak húzódtak az újszegedi parton, a Tisza mellé. Többségük vályog, vagy vert fala együtt él, lélegzik hajszálcsöveken át a folyóval. A víz most fent folyik valahol a tetők magasságában, a gáton túl. A kertek zöldje harsog, de lent kókadozik a hagyma, fuldoklik a vízben. A töltés kordában tartja a folyót, a kis kertek földjén át mégis jelzi, ott van fenn az emeleten. — Felbaktatok napjában többször is megnézni a vizet. Az igazi mércém mégis ez a kút. Most a lábunkig ér benne a víz, alig van benne ki valami az utolsó téglasorból. Két és fél hónapja kezdett el felfele jönni és már vagy egy hónapja ilyen magas, egy téglasort ha tétovázott. Csonka Antal, a szegedi főiskola nyugdíjas vezető fűtője szeme elfelhősödik, ahogy körbe járja az elvadult, vízben álló kerten. — Mit dolgoztunk, hogy összegyűljön ez a házacska! Más nem tudhatja, mit jelent nekünk a tábla: Akácfa u. 3. A háború kezdetén a kislányom mellé még hoztunk két gyereket. Mekkora öröm volt, hogy kijöttünk ide. Kert, levegő! — most meg?! Nem lesz eper semmi, hiába, erőlködik a virággal. Megvagyunk a nyugdíjból, de ez a kis kert mégis... Mentem a tanácshoz adókedvezményért, de hát... Elindulunk a ház felé. A vályogfalak mint a spongya, megszívták magukat. A földes konyha elárulja, milyen cipőt viseltek, akik ott jártak. A szoba szőnyege az ágon szárad, vizes. — Négy éve nagyon nagy volt a víz de ekkora? Mentek már ebből az utcából is el egy páran. A feleségem, ha szükséges, elmegy, de én — lehajtja a fejét —, én nem fogom ezt itthagyni. Mi itt öregedtünk meg... 1932-ben a gát tetején locsogott a víz mégsem lett semmi. Most akkor hogyan lehetne? Egy papírt forgatok a kezemben. Csonka Antalné igazolása a tüdőgondozótól, hogy beteg, száraz lakásba Emlékek és lények a nagy vizekről Az idei nagy tiszai áradás emlékeket ébresztett sok-sok olvasónkban régebbi nagy vizekről. Még mindig van, aki levelében azt lei keli, hogy a mellvéden áthajolva pancsikolt a Tiszában 1932-ben, vagy 1919-ben, és nem volt akkor a Stefániában sem homokzsák, sem torlasz, éppencsak befalazták a nyílásokat. (Képünk 1932-ben készült.) Ennek az emléknek a képtelenségéről már írtunk egyszer. de ha már ilyen élénk az érdeklődés a tiszai árvizek története iránt, összefoglaljuk az utolsó száz esztendő árvízi krónikáját. A kimagasló árvizek grafikonjai szinte egyenletesen emelkednek 1772 óta. A szegedi vízmércén akkor 630 centimétert, mutatott a vízállás. Ennél magasabb vizet nem mértek 1845-ig, amikor 642 centiméternél tetőzött a Tisza. Ettől kezdve viszont egymás után döntötte saját rekordjait. 1855 — 691 centiméter; 1867 — 722 centiméter; 1877 — 795 centiméter; 1879 — 806 centiméter; 1881 — 845 centiméter; 1888 — 847 centiméter; 1895 — 884 centiméter; 1919 — 9}6 centiméter; 1932 — 923 centiméter; 1941 — 855 centiméter; 1962 — 820 centiméter; 1966 — 798 centiméter; 1970 — 960 centiméter. E magas vízállások gyakran okoztak súlyos helyzetet a Tisza völgyében. Különösen a múlt században sokszor okoztak gátszakadásokat. A vízügyi krónika a Tiszán a múlt századból 103 gátszakadást jegyez fel, mellékfolyóin pedig 262-t. Csak a századfordulót követő első évtizedben nem szakadt gát a Tiszán és mellékfolyóin. . és 1950-tól, a század második felében. A gátomlások száma azonban már elenyésző a múlt századiakhoz képest. mert a század második évtizedére 6. harmadik évtizedére 1, negyedikre 2, ötödikre 3 gátszakadást emleget a krónika. Ismeretes, hogy ezek közül az 1879. évi petresi gátszakadás okozta Szeged múlt századi nagy tragédiáját a 806 centiméteres vízállással. A Tisza-völgy ármentesített területén több mint 3 millió katasztrális holdnyi termőföldet véd a 2700 kilométernyi gátrendszer. Hazánk területeinek 25 százaléka fekszik mélyebben a nagy folyók árvízszintjénél. Így ezeken a helyeken a mezőgazdasági termelés és a lakosság biztonsága kifejezetten az ármentesítésnek köszönhető. Magyaronszágon épült ki Európa legnagyobb árvízvédelmi rendszere — a töltésrendszer egésze 4000 kilométer. „A korszerű ármentesítés és folyószabályozás ügye különösen nagy léptekkel haladt előre az utóbbi másfél évtizedben" — olvashatjuk a Vízügyi történeti füzeteknek a szegedi nagy árvíz 90. évfordulójára megjelent számában. „1956 óta csaknem 3 milliárd forintot fordítottunk az árvízvédelem és a folyószabályozás tökéletesítésére ... Árvízvédelmi rendszerünk oly mértékű.... hogy az a közepes árvizek ellen teljes biztonságot ad. Az erők országos mozgósításával pedig a rendkívüli árvizek ellen is növekvő esélylyel vehetjük fel a harcot." Hogy visszakanyarodjunk a mához: ez történik most. Rendkívüli árvíz ellen védekezünk, rendkívüli erővel kell élnie. Láttad ezt a papirt, Tisza? — Elköltöznénk mi, eladnánk, hogy nyugalomba vonulhatnánk igazából, de nem lehet. Építési tilalom van évek óta. Talán emeletesek kerülnek idei is. Ha építeni nem lehet, ez a vályogszoba kinek keli? Állunk és nézzük a fölénk tornyosuló hatalmas gátat. — Olyan pánikot csinálnak néhányan, mi, akik itt öregedtünk meg, ismerjük a Tisza szeszélyét. Most ijesztget. Néztem én tegnap az egyetemistákat, volt még közöttük olyan fekete is, vala:mi gyarmatbeli. Nem elkeseredettek ezek, hanem elkeseredetten küzdenek. Szegeden 1879 még egyszer nem következik be. Nincs ok arra, hogy az ember fejetlenné váljon. Látta azt a sok katonát? A töltésen fent zsákokkal, kövekkel rakott autók robognak. — Addig nem megyünk mi innen amíg a hatóság nem mondja. Nézze csak! Most vettem ezt a 12 kislibát. A feleségem, vagy én kiengedjük majd őket legelni. Legalább nekik szolgáljon majd az eper. Figyelje csak, hogy beszélnek! Hallgatja, hallgatja az ember és ez lefoglalja. Pünkösti Árpád 33 millió a segélyszámlán A lakosság gyűjtéséből június l-ig 33 millió forint gyűlt össze az OTP segélyszámlán, ebből azonban egyelőre még nem hívott le egyetlen forintot sem a Magyar Vöröskereszt. A helyi tanácsokat ugyanis felhatalmazták arra. hogy elölegkeppert nyújtsanak gyorssegélyt. mint ismeretes személyenként 500, családonként maximálisan 3000 forintot. Ily módon már akkor is segíteni tudták a bajbajutottakat, amikor az OTP számlára meg csak az első befizetések futottak be. A helyi tanácsok a megyei tanácstól kaptak erre a célra pénzt, s az a vöröskereszt-számláról adja vissza ezt az összeget. (Folytatás az 1• oldalról.) nem tisztelegnek, hanem integetnek. Az utazók — ismerősök, ismeretlenek —. mintha mindenki mindenkinek tudná legsúlyosabb gondját, úgy beszélgetnek. Közös a gondolat, néhány szóból is értenek. együtt hagyták el otthonukat. Miről beszélgetnek? A vásárhelyiekről. Százféleképpen fogalmazzák, de a lényeg ez: elképzelni sem tudták. hogy a hajlékukból menekülőket a szomszéd város népe így fogadja majd. ilyen szeretettel, védelemmel. Mikor észreveszik, hogv én vagyok az egyetlen idegen a kocsiban, aki ezt nem élhette át. nekem mondják. Éjszaka látni sem lehetett nagyon, hogy ki kicsoda, akkor kiabalták a vásárhelyiek, rögtön a megérkezés után: kisgyermekes családot fogadnék. van fürdőszoba, kiságy, hozzánk jöjjenek! Mintha felhúznák a zsili-. pet, úgy árad a sok köszönet és a hála. Köszönjük, az egész Makó köszöni. A doktor néniknek, akik végigjárták a szállásokat délelőtt, délután, r.ogy a betegekről gondoskodjanak, az úttörőknek, akik ebédnél, vacsoránál segítkeztek a tanároknak, akik idegenek dolgai után járkáltak Az egész váras azért sürgött-forgott, hogy Makó ne lásson szükséget Vásárhelyen. Amikor a vonat indult azt hittem, végig tudom járni az egész szerelvényt. A második padig jutottam. Mindenki mondja a kitelepítés aggodalmas nagy élményét és a segítő szándék felscrolhatatlan szép példáit. Az újvárosi állomáson önti magából a végeláthatatlan szerelvény a kiscsomagú asszonyokat Hangszóróból hallani, hogy a város védelmében közreműködő férfiak szeretettel köszöntik a hazatérőket. Makót fellobogózták erre az ünnepre. Sok ezer család boldog találkozását nem lehet leírni, H. D. A munkásőrség országos parancsnoka Szegeden Popp Árpád vezérőrnagy az MSZMP( Központi Bizottságának tagja, a munkásőrség országos parancsnoka tegnap, szerdán Szegedre látogatott. Rózsa Istvánnak, a megyei pártbizottság titkárának és Mákos Istvánnak, a munkásőrség megyei parancsnokának társaságában megtekintette az árvízvédelmi munkálatokat, s felkereste az abban segítő munkásőröket. 1 Papp Árpád — egyebek között — felkereste a szegedi járás árvízvédelemben szolgálatot teljesítő kihelyezett egységét is. Itt Csápenszki István, a járási pártbizottság első titkára és Arany János, a munkásőrség járási parancsnoka fogadta, s adott tájékoztatót a járási munkásőrök tevékenységéről. Ezután az árvízvédelemben segítő. szolgálatot teljesítő munkásőrökkel beszélgetett Papp Árpád. Az árvízvédelemről. s az abban résztvevő munkásőrök helytállásáról elismeréssel szólt. Éberen, fáraifliafatlanul Nyugalmasabb nap köszöntött szerdán Gyálarétre. Már éjszakára virradóra is kellemesebben telt az idő, nem csörgött a telefon, kicsit megnyugodtak a kedélyek. Apadt a Tisza ezen a szakaszon is. A falubeliek a legnyugodtabbak, életüket itt élték le az öreg folyó mellett, minden tavasszal látják haragvásait, áradásait. A kertekben, a gyálaréti Komszomol Tsz földjein serénykedtek. A férfiak meg a töltéseken. — Kicsit fáradtak az emberek, hiszen többen vannak, akik május 22 óta nap mint nap 12 órát töltenek szolgálatban. A faluból is 80 ember állandó vízőrségben van. S az idő lassan múlik, mert lassan, nyugalmasan ballag a folyó, lassan apad. Mindennap megjártam én is a gátat, s még maradt a 24 órából egy óra tisztálkodásra is. Alvásra nemigen. Néha itt a díványon egy kicsit hunytam — sorolja Gergelyfi Tamás tanácselnök. Fáradtak, elcsigázottak az •emberek, de bizakodók. A gátak szilárdak, s nincs erős széljárás sem. nincs hullámverés. A figyelem, az éberség most legalább olyan fontos, mint a korábbi napokban. Újra otthon Május 23-án délután 16 óra 50-kor érkezett a távmondat; Tiszaszigetet át kell telepíteni Domaszékre, a Tisza és a Maros vízállása miatt. Negyven perc alatt 528 ember hagyta el tehergépkocsikon a falut, a többiek odahaza maradtak, helytálltak a védekezésben, a földeken. Két napra rá, május 25-én. hétfőn Tiszasziget vezetői ebéd közben keresték fel a domaszékl kisvendéglőben a kitelepülteket. Elmagyarázták, hogy legyenek nyugodtak, odahaza minden rendben van, bár kritikus a helyzet. Dani József, a Mórahalmi Áfész dolgozója fáradtságot nem ismerve gondoskodott az étkeztetésről. A falu. Domaszék meg befogadta a ..menekülteket", családtagként. Mindenki otthonra lelt. A napok mégis lassan múltak hívogatott, csalogatott a szülőföld, a tiszaszigeti táj, az elárvult otthon. A határ is várta a dolgos kezeket, szedni kellett az újkrumplit, kapálni a földet, kiszolgálni kívánsága szerint. Így aztán lassan-lassan, saját felelősségükre egyre többen érkeztek viszsza Tiszaszigetre, csak az idősebbek betegek és a gyerekek maradtak a homoki falu szíves vendégszeretetében. Tegnap reggel 8 óra 20 perckor érkezett az értesítés: hivatalosan hazatelepülhet Tiszasziget népe. Egy teherautó és egy személyautó indult el, hogy a hátramaradt csomagokat hazahozza, mert jószerivel ekkorra idős Horváth Istvánné kivételével mindenki hazaérkezett. Tegnap délután érkezett meg az utolsó „szállítmány" a tiszaszigeti tanácsházához. Néhány perccel két óra előtt. A teherautóról leadogatták a csomagokat, a személyautóból kiszállt Horváth Istvánné. S amikor meglátta a kedves kis teret, az ismerős házakat, elsírta magát. — Én még ilyet nem értem meg, ilyen világot nem láttam. Nagyon jól esett, hogy Domaszéken családtagként fogadtak bennünket. Mihez is kezdhettünk volna a segítségük nélkül. A falu megnyugodott, visszaköltözött. Edlig is fegyelmezetten viselkedett, ezután is, hiszen a veszély még nem múlt el, kritikus napok jönnek. De már itthon vannak. együtt valamennyien. Kijárnak a földekre, leginkább az asszonyok, a férfiak meg napról napra a gátakon teljesítenek szolgálatot. A föld is kedveskedni próbál, már ahogyan tud. szedésre kínálja az újkrumpli! Vasárnap 290 mázsa burgonyát szállítottak el a faluból. Tegnap estig 9 vagonnal. Az autók készenlétben ott állnak az utcákon. Tegnap estig a tanácsháza udvarán várakQzott a kis betegszállító kocsi, amitől gazdája, Tóth Istvánné már napok óta megvált. Gombos József. hivatalsegéd tolta haza az este. Ismét együtt a falu. Bizalomban, reménykedésben a mindennapi helytállásban, küzdelemben. Sz. L. I. CSÜTÖRTÖK. 1970. JÜNIUS 4. DÉLMAGYARORSZÁG 3