Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-15 / 112. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mYARORSZAB A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 60. évfolyam. 112. 1970. MÁJUS 15, PÉNTEK Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR Befejezte munkáját A fejlődés új feladatai a KGST ülésszaka Határozatot és nyilatkozatot fogadtak el a közművelés előtt Országos népművelési konferencia Művelődéspolitikánk egyik kiemelkedő eseménye kez­dődött csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémia dísz­termében: megnyílt a haromnapos országos népművelési konferencia. Az elnökségben foglalt helyet a többi között Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, és Erdei Ferenc, az MTA főtitkára. A tanácskozást dr. Törő Imre akadémikus, az Országos Népművelési Tanács elnöke nyitotta meg. ezt követően Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi minisz­ter mondott megnyitó beszédet. Befejeződött Varsóban a KGST 24. ülésszaka. Képünkön (balról jobbra): Maurer ro­mán, Cyrankiewicz lengyel. Koszigin szovjet, Ccdenbal mongol, Stoph NDK-beli, Zsivkov bolgár, Fock Jenő magyar és Strougal csehszlovák miniszterelnök Varsóban n lengyel Mi­nisztertanács Vjazdowskie sugárúti épületében csütör­tökön délelőtt folytatta ta­nácskozását a KGST 24. ülésszaka. A miniszterelnö­kök részvételével sorra ke­rült plenáris ülés napirend­jén ezúttal a szerkesztőbi­zottság és albizottságai által előterjesztett — a tanács­kozás eredményeit összegező — dokumentumok megvita­tása és elfogadása szerepelt. A 24. ülésszak a határozat és a különböző dokumentu­mok aláírásával csütörtökön este befejezte munkáját. Ezt kővetően Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök foga­dást adott a küldöttségek tiszteletére. (A KGST-ülésszaw határo­zatát és a kiadott nyilatko­zatot lapunk 2. oldalán is­mertetjük.) Új iparág születése Szegeden Alumíniumöntés — Gáz olvasztja a vasat Néhány esztendő alatt az elavult öntőmühelyekből korszerű öntöde fejlődött ki Szegeden. Ma már nagyrészt gáz olvasztja a vasat, gépek keverik a formálóhomokot, tisztítják az öntvényt, — s az öntöde jelenléte nem el­lentmondás ezen a vidéken. Szükség van termékeire, munkájára nemcsak az or­szág nagy gyárainak, hanem a fejlődő Csongrád megyei üzemeknek is. Éppen az igények növekedése miatt határozott úgy az év elején a KGM és az öntödei válla, lat, hogy Szegeden újabb iparágat, a könnyűfém ön­tést is meghonosítja. A kezdeményezésről rövi­den lapunkban is beszámol­tunk' a sokat ígérő tervek­ről pedig nemrég dr. Kocsis Józseftől, a Kohó- és Gép­ipari miniszterhelyettestől kaptunk felvilágosítást. Dr. Kocsis József legutóbbi sze­gedi tartózkodásakor a sze­gedi vezetőkkel megtekintet, te az újjáépült öntödét, s eb­ből az alkalomból válaszolt a Délmagvarország munka, társának kérdéseire. A minisztérium, az öntö­dei Vállalat vizsgálata kimu­tatta, hogy Csongrád megyé­ben eddig csak elvétve, né­hány apró műhelyben öntöt­tek alumíniumot. Az itteni továbbfeldolgozó ipart is figyelembe véve pedig jelen, tős igény van jóminőségű alumínium öntött alaktré­szekre. Ezért első lépésként Székesfehérvárról Szegedre telepitették át az Öntödei Vállalat egyik könnyűfém­müvét és, a szegedi öntöde dolgozóinak áldozatos társa­dalmi munkája révén igen rövid idő alatt felszerelték a gépeket, berendezéseket. Áp. rilis elején elvégezték a pró­bákat, megtörtént a próba­öntés is. Egyelőre két-há­romszáz tonna alumíniumot öntenek majd. A tervek szerint a szegedi öntöde termelése 1971-ben megduplázódik, termelési ér. téke a mintegy 65 millió fo­rintról százmillió forint fö­lé emelkedik. Jelenleg 450­en dolgoznak az üzemben, — s mivel a termelés növelését főleg a technológia korsze­rűsítésével, a világszínvona­lat elérő automata gépekkel oldják meg, mindössze 150 új dolgozóra lesz szükség. Természetesen külön figyel, met fordítanak a könnyű­fémmű fejlesztésére. Dr. Ko. csis József elmondotta, hogy 1971-ben előreláthatólag már ezer-kétezer tonna alumíniu­mot öntenek egy esztendő­ben —, s tekintve, hogy az alumíniumöntés csupán csak néhány hete kezdődött meg, —, ez igen nagy eredmény­nek számít. Érdekes tervek, elképzelé. sek születtek a szegedi ön­tödében gyártott alumínium­alkatrészek értékesitésére. Amint dr. Kocsis József megemlítette: nem csupán a belföldi piac ellátása a cél. A szegedi öntöde fekvése nagyon előnyös export lehe­tőséget nyújt: Jugoszláviai gyárak, üzemek, ugyanis je. lentős értékű alumínium al­katrészt vásárolnának Ma­gyarországtól. Ezt az export­feladatot éppen a szegedi öntöde oldhatja meg legjob­ban, hiszen közel van a megrendelőkhöz, s a szegedi szakemberek kapcsolata is külön előnyt jelent. Éppen ezért az alumíniumöntés felfejlődésével a szegedi ön­töde exportra is termel majd. M. I. Bevezetésként Ilku Pál utalt arra, hogy felszaba­dulásunk negyedszázada so­ha nem tapasztalt lehetősé­geket nyújtott a művelődés­re. A miniszter ezután köz­oktatásunk, közművelődé­sünk nagyarányú fejlődésé­ről szólt, majd a feladatok­ról, gondokról szólva alá­húzta: a társadalmi, gazda­sági fejlődésünk, illetve a fejlődés vonalának tudomá­nyos előrevetítése újabb igé­nyeket támaszt, újabb nagy feladatokat állít a közműve­lődés elé. E feladatok nem egyszerűen számosabbak, ha­nem újak és mások, újsze­rű megközelítést, más mód­szerekel igényelnek. Nagyon időszerű, hogy a közműveiő­désügy helyzetét külön ele­mezzük és meghatározzuk tevékenységének fő irányvo­nalát. — A közművelődés min­dig is feladatának tartotta, hogy a nép kulturális fel­emelkedését összekapcsolja a nagy, haladó társadalompoli­tikai mozgalmakkal. Ma is egyik fö törekvésünk, hogy az emberek aktívan, bátran politizáljanak, részt vegye­nek saját közösségük ügyei­nek intézésében. A közmű­velődés igen sokat tud eb­ben tenni azzal, hogy az emberek öntevékenységére épít. A művelődésügyi mi­niszter kitért néhány nega­tív jelenségre is. Tapasztal­ható némi elzárkózás az ér­telmiség bizonyos köreiben, közömbösség a fiatalok, igénytelenség a szakképzet­len munkások egyes réte­geiben. Minderre azonban akkor reagálunk helvesen — mondotta —, ha felismerjük benne munkánk fogyatékos­ságait, a verbalizmus túlten­gését, az aktivitást lehetővé tevő alkalmak hiányát; ha megértjük, hogy társadalmi aktivitásra, a demokratiz­mus kiszélesítésére nevelni is kell az embereket, első­sorban a fiatalságot. A Köz­ponti Bizottságnak az ifjú­ságpolitikai kérdésekben ho­zott határozata nyomatéko­san figyelmünkbe ajánlja, hogy széleskörűen és kor­szerűen szervezzük meg az ifjúság lakóterületi foglal­koztatását. A művelődés fehér folt­jairól szólva a művelődés­ügyi miniszter rámutatott: nem kerülheti el figyelmün­ket, hogy fehér foltok nem­csak vidéken, falvakban, ta­nyákon, a városok peremén vannak, hanem megtalálha­tók a városok régi és új la­kónegyedeiben is; mindnyá­junkban, az átmeneti kor és társadalom tagjaiban. A közművelődéssel kap­csolatos munkában érdekel­tek a Művelődésügyi Mi­nisztérilirr. és a tanácsokon kívül a szakszervezetek, a termelőszövetkezetek, az if­júsági szervezetek. E szervek munkájában azonban ese­tenként nincs meg az elvi egység, s az egyeztetés hiá­nyában a megyékben, közsé­gekben folyó munka szétfor­gácsolódik, vagy kettőzödik. A közművelődésnek egymás mellett, azonos területen dolgozó intézményei között nem alakult még ki munka­megosztás. De nemcsak or­szágos, hanem — más körül­mények között — megyei és járási szinten is össze kell hangolni a különböző szer­vek közművelési tevékenysé­gét. A művelődésügyi minisz­ter beszéde befejező részé­ben a növekvő szabad idő felhasználásával foglalko­zott. A nagy érdeklődéssel foga­dott beszéd után Molnár János miniszterhelyettes, az Országos Népművelési Ta­nács titkára tartott vitain­dító előadást. A közművelődésnek min. denekelőtt oda kell hatnia — mondotta —, hogy a munkásosztály vezető szere­pe a közművelődésügyben is határozottabban és követke­zetesebben érvényesüljön. Az állami szerveken kívül a munkásművelődés fő gondo­zói a szakszervezetek. Kul­turális tevékenységük az el­múlt években erősödött, sok­színűvé vált, s bar még mindig nem eleget, mégis sokat áldoznak a munkások kultúrájának fejlesztésére. Azonban még nem tettek meg mindent a munkahelyi művelődés lehetőségeinek ki­használására, a gazdasági reform teremtette új viszo­nyok felhasználásért a mű­velődés érdekében. Tevé­kenységük középpontjába elsősorban az üzemi kulturá­lis munkát állították, s csak áttételesen foglalkoznak a lakóterületekkel, valamint a bejáró munkásokkal, pedig itt sok a tennivaló. A termelés és a közmű­velődés kapcsolatát elemez­ve, felhívta a figyelmet: a technikai forradalomban a szakismeretek nagyarányú növekedése elsősorban az iparban, mennyiségileg ta­lán kisebb mértékben, de forradalmi módon falun is korszerű technikai és tudo­mányszintek naponta váltó, zó és általánosított eredmé­nyeinek ismeretét követeli. Sajnálattal állapította meg Molnár János előadá­sában, hogy az utóbbi évek­ben csökkent a művelt em­ber társadalmi tekintélye és elismertsége. Előfordul, hogy a példakép, akire ma sokan felnéznek, inkább a jól ke­reső ember, mint a nagy műveltségű, a mások fejlő­dését is segítő ember. Még mindig nem vagyunk elég­gé büszkék arra a munkás­ra, parasztra, akinek beideg­ződött szokása, szükséglete a tanulás, művelődés, s amit az életben muükájában hasznosít. A konferencia tapasztala­tai, vitái alapján — mondta befejezésül — ki kell dol­gozni a tennivalókat, a közművelődés továbbfejlesz. tésének rendjét. Mindenek­előtt azt, amit itt kialakí­tunk: a közművelődés kor­szerű felfogását társadalmi­lag elismertté kell tenni. Arra van szükség, hogy ezt a koncepciót megvitatva és kijavítva a párt és a kor­mány legfelsőbb fórumai elé terjesszük. Sürgős fel­adat az országos népműve­lési tanács átszervezése or­szágos közművelődési ta­náccsá. Molnár János előadását széles körű vita követte. A tanácskozás ma folytatja munkáját. Olasz-magyar tárgyalások A Budapesten tartózkodó Aldo Moro olasz külügymi­niszter csütörtökön meg­kezdte tárgyalásait magyar kollégájával, Péter János külügyminiszterrel. A tár­gyalások során érintett egyes — a kétoldalú kapcsolatok körébe tartozó — kérdések­ről a két küldöttség szakér­tői további eszmecserét folytatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents