Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

Péter SZEGEDI László rr rr r* MŰGYŰJTŐ INDIÁBAN A MI DALAINK Andante ke- rek a szül mm lé le- ve- le CttA Vár- ta- lak. ru zám ez esz-? • te JL r r r-f iv1 Vár- ta- lak ru - zám ez esz- te. VárotUo elmenté; másrhor, várotlun elmentél misehoz, Verjen meg a nap sz a Mirja, verjen meg a nap sz a Marja. Járjon hezzád ez a madár, járjon hczz&d ez a madár, Ki pániikász Kalabba jár, kl pintikász kalaliba Jár. Zéd pánilka kenyld gúnya, zéd pántika kcnyld' gúnya, Met aszt a sziel könnyen fújja met aszt a szlel könnyen fújja. Kerpa ruva nehéz gúnya, kerpa ruva nehez gúnya, Met aszt a bú fődig nyomja, met aszt a bú fődig nyomja. Lehajlottak a zéd ágok sz -zok isz Ingem szojnálnak, Sz czok isz ingem szojnálnak, sz ezok isz ingem szojnálnak. A Szegedi Napló 1896. november 29-i számában találtam ezt a hírt: „Szegedi ifjú esküvője az Indiákon. Egy évekkel ezelőtt az Indiákra elszármazó szegedi ifjú házassági hírét vesszük a tengeren túlróL Sweiger György Imre, Sweiger József szegedi kereskedő fia, aki a bombayi világhírű Telléry-cég egyik hivatalnoka, Lahoréban f. hó 30-án esküszik örök hűséget Sache Nelli kisasszonynak, egy ottani dúsgazdag kereskedő leányának." Népszerű olvasmány — tavaly már hatodik kiadásban jelent meg — Hajnóczy Rózsa Bengáli lüz című indiai naplója. Ennek második kötetében ugyancsak olvashatunk földinkről. Az írónő, Germanus Gyula Keletkutató professzor felesége, elkísérte férjét Santiniketánba, ahol a tudós három éven át (1929—1932) mohamedán történelmet adott elő a Rabindranáth Tagore Nobel-díjas hindu költő alapította és fönntartotta egyetemen. Ottani idézésük alatt beutazták az ország nagy részét. 1931. március végén tekintették meg Delhit, és látogatták meg Schwaiger (mert nevét helyesen így írta) Imrét. A város legelőkelőbb hoteljével, a Maidén szállóval szemben, bársonyos pázsittól zöldellő park közepén állott villája, előtte villanyfénnyel megvilágított Buddha-szobor. A villa tetején is egy Buddha, bronzból, a park gyöpén egy hindu szentély. Tovább már • zó szerint idézem: „Amikor bejegyünk a villába, ámulva látuk, hogy egy ízlésesen összeállíott értékes múzeumba kerülünk. Vagyont érő régiségek, ékszerek, hindu szobrok, istenek, Buddhák, régi elefántcsont-dobozok, a legművésziesebb elrendezésben mindenfelé. Néhány perc múlva, amikor még fel sem ocsúdtunk bámulatunkból, kitűnően öltözött, ősz hajú, kellemes arcú úr jelent meg: Schwaiger Imre szegedi magyar ember, ö a boldog tulajdonosa ennek a sok szépségnek. Már csak törve beszél magyarul. Örömmel fogadott bennünket, kevés magyar kerül ki Indiába, s az Indiába szakadt szegedi magyar ember boldog volt, hogy rég nem hallott anyanyelvén szóltak hozzá. Közel négy évtizede él Indiában, azóta országos hírre tett szert műértésével, és tekintélye vagyona arányával nőtt Ma maharadzsák és gazdag utazók művészi tanácsadója. Bevezetett bennünket családjához. Felesége, aki angol asszony, ott is tartott ebédre. Paprikás csirkét kaptunk galuskával, amit a bennszülött mohamedán szakács kitűnően készített eL Otthoni illat lebegett körülöttünk az indus régiségek és műemlékek múzeumában." Mi történt közben, míg a szegedi ifjúból őszhajú gentleman nak tartja a hazafias nevelést az iskolákban, mert akadnak a gyerekek között, kik elítélik a háborút és nagyon sok. szerinte, a gyáva. Ugyanezekre a kérdésekre mit feleltek a hasonló korú szegedi gyerekek 1970-ben? A háború: Egy nagy forradalom volt annak idején. Két ellentét egymással való viszonya. Népek ellenségeskedéseiből keletkezik, általában emberöléssel és pusztítással jár. összecsapás, főleg gazdasági érdekekért, ami az egyik részről mindig igazságtalan. Lehet igazságos és igazságtalan. Felnőtt gyerekek erőszakos és durva játéka. A legszörnyűbb, a legborzalmasabb dolog, amit el lehet képzelni. Szerintem egy nagy hülyeség. Átmenet két béke között. Gazdag emberek szórakozása. Németül Krieg, orcezul Vojna, angolul War. Hogv mi a háborúban a jó? — Mi ennek köszönhetjük, hogy béke van. miértünk meghaltak. Ha megszűnik a rossz helyzet, kizsákmányolás. Semmi. A győzjesek felszabadítják az elnyomottakat. — Középiskolások: Megtanít valamiért küzdeni, bizonyos komolyságot, életismeretet ad azoknak, akik túlélik, de ez csak akkor jó. ha igaz ügyért harcolunk. Csak az jó, hogv ráébreszti az embert arra. hogv a háborút meg kell előzni. A katonai felszerelés fejlődik. A mi szemünkkel nézve semmi hasznos. jó nincs benne. — Egy — ma már — különös válasz: Kevesebb embert kell élelemmel ellett, hogy került Schwaiger Imre Indiába,mi lett további sorsa? Schwaiger Imrg 1868-ban született Szegeden, az itteni kereskedelmi iskolában érettségizett, és utána szülővárosából mindjárt Londonba ment. Itt eleinte csekélyke fizetségért gyakornokoskodott, mivel angol tudása csak annyira terjedt, amennyit a Tisza na. tján magánszorgalomból elsajátíthatott. Hamar megtanulta azonban a nyelvet, kivívta főnökei elismerését, s kiküldték bizalmi állásra az akkori indiai kormányszékhelyre, simlai fióküzletükbe. Amíg édesapja élt, tartotta a kapcsolatot hazájával, városával. Amikor 1893-ban Ferenc Ferdinánd világkörüli útja során Indiában járt, ő küldött tudósításokat a Szegedi Naplónak a trónörökös ottani látogatásáról. Később is több levele jelent meg a lap hasábjain. Esküvőjét követően 1897. június 22-én írt Simlából, benne a felső Indiát megrázó földrengésről számolt be. Nem mulasztotta el megemlíteni, hogy abban az évben két magyar, mégpedig a Csanádi és a torontáli főispánok, Lonovics József és Tallián Béla járt nála. Egy héttel később, június 29-én kelt levelében Viktória királynő uralkodásának 60. évfordulója alkalmából rendezett simlai ünnepségekről tudósította a Naplót, egyszersmind a fenyegető éhínség veszélyéről is. Elmaradt az esős évszak várt kezdete, s az előző évi éhínség meg pestis után a földrengés és az újabb aszály végpusztulással fenyegeti a népet. „Itt a bennszülöttek azt hiszik, hogy a világ vége jön" — írja. „Ami engem illet, a honvágy betegségem azóta csillapult, mióta megfeleségesedtem. Aztán lesz már itt egy kis magyarom nemsokára ..." Július 14-1 levelét így kezdte: „Megríkatott a Szegedi Napló. Hogy asztalomon találtam egy példányát, mire visszatértem a Himaláyából, nem tudtam leküzdeni meghatottságom. Mert tessék elképzelni, milyen érzés lehet az, hogy én itt Indiában olvasom, hogy mi történik otthon a Boldogasszony sugárúton vagy az Oroszlán utcában." Beszámolt ezután egy maharadzsánál tett látogatásáról, akit cége az S. 1. Fellery & Comp. megbízásából keresett föL Büszkén idézi a maharadzsa szavait: „örvendek, hogy egy magyar áll előttem. Tudom, hogy a magyar a világ legnemesebb és leghősebb nemzetei közé tartozik." Egyelőre nincs közelebbi adatunk, Schwaiger Imre mikor önállósította magát, mikor költözött Delhibe, a régi India ősi fővárosába. De Baktay Ervintől, aki 1928 táján, tehát Hajnóczy Rózsa előtt, járt nála, tudjuk, hogy már a század első évtizedében nemzetközi hírű, elsőrangú műgyűjtő és műkereskedő volt. A londoni British Múzeum és más nagy európai gyűjteményei: nem egy becses darabja az ö kezén keresztül jutott a helyére. Gyújtó tevékenységének az indiai művészettörténetben is jeles szerep jutott. 0 állította ki először — 1908-ban, Kalkuttában — a nepáli plasztika nagy és értékes anyagát. Addig a nepáli művészet alig volt ismeretes, és földolgozni, érdeme szerint méltatni nem is tudhatták a műtörténészek. „A Schwaiger-Jéle gyűjtemény — mondja Baktay — valóságos forradalmat jelentett az indiai művészet értékelésében, E. B. Havell, a kiváló esztétikus és az indiai újjászületés egyik legjelentékenyebb harcosa, rámutathatott a nepáli művészet sajátos helyére az indiai művészet történetében." Noha hatalmas vagyonra tett szert, sohasem volt Schwaiger Imre csupán hasznára gondoló üzletember: bőkezűen ajándékozott is, és mindenekelőtt hazáját tartotta szem előtt. Felvinczi Takáts Zoltánnal*, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatójának,_ a szegedi egyetem későbbi müvészeitörténész professzorának, ösztönzésére Schwaiger a húszas évektől kezdve időnként értékes kollekciókat küldött a fővárosi • múzeumnak. Utolsó gazdag ajándékát hagyatékként juttatta haza: röviddel a második világháború kitörése és 1940-ben bekövetkezett halála előtt. A gyűjtemény csak a fölszabadulás után, 1949ben került Budapestre Londonból, mert az adományozó a háborúra tekintettel ott helyezte letétbe. A budapesti Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum egy szegedinek Schwaiger Imrének köszönheti, hogy indiai, hátsó-indiai, indonéziai és tibeti gyűjteménye egyenrangú képviseletet kapott benne az alapító Hopp Ferenc kinai és japán anyagával. Az indiai csoport mintegy 2000 tárgyának legnagyobb és művészi szempontból legbecsesebb része — Baktay Ervint idézem — Schwaiger Imre nagyszívűségét és hazaszeretetét dicséri. „Mert Schwaiger Imre — folytatja Baktay — mindvégig megmaradt magyarnak. Jóllehet angol nőt vett feleségül, fia mint angol tiszt szolgálta vég'g az első világháborút, leánya szintén angolhoz ment feleségül, neki pedig — az Argolországban is jólismert, megbecsült műgyűjtőnek és szakértőnek — ismételten felajánlották a brit állampolgárságot Schwaiger köszönettel elutasította ezt, és szinte haláláig magyar állampolgár maradt. Élete legvégén vette fel az angol állampolgárságot, nyilván csak azért, hogy a hazájának szánt nagyértékű hagyaték sorsát biztosíthassa.'* Mint „ellenséges állam polgára" ugyanis nem rendelkezhetett volna szabadon a szülőhazájának szánt hagyaték ügyében. • Gondolom, érdemes emlékeznünk Szeged e derék fiára, s módot keresni, hogy India-gyűjteményét szülővárosának népe is megismerhesse. l Ezt a dalt Domokos Pál Péter gyűjtötte a moldvai csángók között és tette közzé A moldvai magyarság címmel 1931-ben Csíksomlyón megjelent könyvében. Dallama jellegzetesen képviseli a csángó melódiaépítés sajátosságait. Ez a dallamjárás — mint ismeretes — a magyar népzenéhez tartozik szerkezetileg, strukLeonard Luis Levinson AUGUSZTUS — az a hónap, amikor ön nem tudja kinyitni az autóbuszon ugyanazt az ablakot, amelyiket decemberben nem tudott bezárni. POKOL — helyiség, mely telistele van csinos és szép hölgyekkel. de benne nincs egyetlen tükör sem. de ha felszabadulásunkról lenne szó, ami már szerencsére megvan, részt vennék. A haza érdekében szívesen, de másképpen nem. Ha valahol a hazájukat védőknek szüksége lenne rám. segítenék, az elnyomók csoportjának viszont nem, mert azok nem igazságos célért harcolnak. Saját hazáért, vagy a baráti országok megvédéséért: igen. Még nem szeretnék meghalni. Az orosz katonák feláldozták értünk életüket, én is tiszta 6zívvel harcolnék a vietnami gyermekek életéért. Gyáva vagyok, tudom, nem bírnám a fájdalmakat, vagy öngyilkos lennék, vagy kétszínű emberré aljasulnék. Szeretne a görcs, de nem én! Ha háború lenne, abban úgyis mindenki, részt venne, ha másért nem, hogy mentse az életét. Még a gondolatától is félek. A háborútól is függ. például Vietnamban igen. Nem akarok meghalni, nem akarok félni sem attól, hogy én halok meg, sem attól, hogy másokat kell megölnöm. Ezt felelték a mai gyerekek, huszonöt évvel a háború után' Kettő felelt igennel arra, hogy részt venne-e a háborúban, de nem indokolták. hogy miért. Vannak gyerekes válaszok, pacifista gondolatok — a mindenféle háború elítélése sem egyértelműen hasznos —, de ezek a névtelenül írt lapok azt mutatják, hogy helyesen ítéli meg a háború és béke kérdését a legtöbb mai tizenéves. turálisan is, de olyan sajátosságai vannak, amelyek nálunk sehol sem találhatók. Bizonyos értelemben tehát külön világ külön dialektus ez a melódiaanyag a magyar népzenében. A dal szöveget • csángó „selypítés" szerint közöljük a gyűjtő eredeti feljegyzese szerint ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR BENZIN — az a szag. amely betölti az egész civilizált világot. ELADÓ LÁNY — olyan lány, aki úticéljához érve közli a taxi sofőrjével, hogy hol álljon meg, majd előveszi a retikülját, kinyitja azt, és kihúzza belőle levéltárcáját. Becsukja a retiküljét, szétnyitja a levéltárcáját. Előveszi Qnnan a pénztárcáját, melyben aprópénzét tartja, összehajtja levéltárcáját, kinyitja a pénztárcáját. A sofőrnek nagyobb összegre kiállított csekket nyújt át. Kinyitja pénztárcáját, beleteszi a visszajáró aprópénzt. Becsukja aprópénzzel teli pénztárcáját, s ezután összehajtja levéltárcáját. Ezt követően kinyitja a retiküljét. belecsömöszöli a levéltárcát. majd becsukja retiküljét. Kinéz az ablakon, meglátja a tömeget, mely várja a taxit. Hirtelen meglepődik, s ad a sofőrnek egv új címet két mellékutcával távolabb. CIKCAKK — rövidke távolság két részeg között. STB. — rövidítés, mellyel arról igyekszik meggyőzni másokat, mintha ön többet tudna, mint a valóságban. KALIFORNIA — az a helv. ahol nagyszerű élni. ha sikerül narancsnak születnie. LAKÁS — olyan helyiség, amelyben kikapcsolva a saját televíziódat ráébredsz, hogv eddig nem is a saját készüléked hangját hallottad, hanem a szomszédodét. * SZERKESZTŐ — az az ember, aki tudja, hogy mi kell neki. csak éppen azt nem tudja, hogy az milyen. TÖMEG — két hölgy. LEGÉNYEMBER — olyan férfi, aki soha és senkinek sem kell hogy számot adjon arról, hogy miért rúzsos a zsebkendője. Fordította; stjjer Imre látni. Miért lenne jó dolog? Ha haladó eszméért folyik a harc. Nem elítélendő, ha egy nép a szabadságáért küzd. Arra a kérdésre, hogy mi a háborúban a r066Z, a káros, néhányan. az alatt a pár perc alatt is, ami rendelkezésre állott, egész kis tanulmányt írtak. De most csak a tömörebb megfogalmazásokat idézzük: Káros az ember elvadítása. Minden ros6z, minden káros. Elpüsztul minden, ami szép. Egy szocialista öntudattal rendelkező ember mindenféle háborút elítél és a teljes lefegvverzés mellett foglal állást. Hasznos dologra kellene hasznáni a háborúra költött pénzt. Rossz, hogy több évig tart. Sok ember meghal, még többen megrokkannak. gazdaságilag tönkremegy az ország. A negyedik kérdésre a mai gyerekek igen szenvedélyesen válaszolnak. Hogy kívánják-e most a háborút, arra legtöbben nemet írnak, a megkérdezettek egy százaléka válaszolt „igen — nem" langyos felelettel. Néhány indokolás (akad köztük gyerekes szenvedéllyel fogalmazott): Nem. mert marhaság, nincs semmi értelme és nem is érdekes. Nekem ez a társadalom éppígy megfelel. inkább békében, szabadon és terveimet végrehajtva élek. Nem. mert csak békés körülmények között tanulhatunk. Nem akarom azt romba dönteni, amit nagynehezen felpítettek, és amiért harcoltak azok, akik esetleg egész életükön át betegen élnek, hogy a fiatalságnak jobb legyen. Akinek olyan körülményei vannak, mint nekünk, az nem kívánhatja. Nagyapáinknak es apáinknak köszönhetjük a mai békés viláI got és az ifjúságnak az ő útjukon kell tovább haladni. Ki az a hülye? Dehogy kívánom, örülök. hogy ebben a jó korban élek. Óriási, hogy lehet ilyet kérdezni?! Vannak a mai életben is hibák, de ezek háború nélkül is kiküszöbölhetők. Okosan gondolkodva is el lehet dönteni a problémákat. Nem, nincs magyarázat, aki értelmes, az megérti. Nem. mert belém szuggerálták, hogy az nem jó, de kíváncsi vagyok rá. Örülök, hogy kívül maradtam eddig belőle, nemhogy még belekerüljek. Inkább azon legyünk, hogy az emberiség előtt álló kérdéseket megoldjuk békésen. És végül, ki mit mond arra, hogy szeretne-e egyszer háborúban részt venni? — Semmi kedvem. Filmen is láttam eleget és szeretek élni. Szeretnék, felderítő-, ként, mert szeretem az izgalmat, kalandot, s ezért képes vagyok áldozni. Nem szeretnék úgy járni, mint Lien, a vietnami kislány. Nem tudnám végignézni az öldöklő embereket. Ha elszánt, bátor lennék, akkor igen. Csak akkor, ha az ellenség megadja magát, azért, hogv az ellenséget könyörtelenül lelőjem. Nem szeretnék kipurcanni, élnj akarok. Ha a hazát kellene védeni, akkor iaen. de egv ideeen országban zsoldért. semmiképpen sem. Menjen és harcoljon, aki akar. Fegyverrel is kész volnék megvédeni a hazát. Nem szeretnék,