Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

Az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány együttes ülésének határozata a lakásépítés fejlesztésére, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszerére Mint ismeretes, a Magyar Szocialista Munktwoárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1970. április 16-án együttes ülést tartott, es ügy döntött, hogy a lakásépítés, -elosztás és -fenntartás kérdéseit rendező állásfoglalást, e hónapban nyilvánosságra kell hozni. Az alábbiakban közöljük az együttes ülés határozatát: * A Központi Bizottság és a kormány megvizsgálta dolgozó népünk lakáshelyzetét, a jövőbeni fejlődés irányát, feltételeit és anyagi forrásait. A vizsgálatokból és tanácskozásokból arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a tervszerű fejlődés érdekében a közeli jövőben újonnan, komplex módon kell szabályozni a lakásépítést, a lakáselosztást és a lakásalappal való gazdálkodást A Szakszervezetek Országos Tanácsának véleményét valamint a budapesti és megyei párt- és tanács-végrehajtóbizottságokkal, a társadalmi és a 11 ami szervekkel folytatott széles körű konzultáció tapasztalatait figyelembe véve határozza meg a szükséges tennivalókat LLJ a Központi Bizottság és a kormány megállapítja, hogy a lakáshelyzet hazánkban javuló. Az elmúlt két évtizedben, 1950 és 1970 között egymillió új lakás épült, a családoknak majdnem egyharmada költözött uj lakásba, csökkent a lakások zsúfoltsága, kedvezőbb a lakásállomány minőségi ösz.szetétele, felszereltségi szintje. A lakások összmennyisége azonban ma is elmarad a lakásigények mögött. Részint még mindig jelentkezik a hatása azoknak az éveknek, amikor nem folyt érdemleges lakásépítés, a háborús időkben és a nelyreállítási időszakban, továbbá a szocialista építés első éveiben, amikor a termelő beruházások elsőbbséget élveztek a lakásépítései szemben is. Részint pedig a reáljövedelmek viszonylag gyors növekedésének qetására az adott elosztási rendszerben gyorsan nőnek a pótlólagosan jelentkező új lakásigények. 1957 óta a gazdasági fejlesztésben nagyobb szerepet kap a lakásépítés, növekszik az állami befektetés, és bővülnek a források a lakosság anyagi eszközeinek bekapcsolásával. Így jóváhagyásra kerülhetett az 1961—1975. évekre szóló 15 éves terv egymillió új lakás felépítésére. Ez a terv megvalósulóban van. 1975-ig megépül a 15 éves lakásépítési programban ki tűzött egymillió lakás, ettől azonban nem várhatjuk az igények teljes kielégítését, mert közben a városiasodás folyamata is felgyorsult, es a városokban a lakásépítés nem növekszik a lakásigények teljes kielégítésének mértékéig. Reálisán kell számolni azzal, hogy a lakáskérdés teljes megoldása a számítottnál hosszabb idő alatt — a népgazdaság fejlődésével összhangban — lehetséges. A mai elemzések és tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakásépítés és -elosztás adott rendszerét tovább kell fejleszteni, bizonyos részeit pedig gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy a mainál gyorsabban haladhassunk az igények kielégítésének irányába. A lakásépítés és -elosztás mai rendszerének legfőbb problémája az, hogy a jelentős lakásépítés ellenére rendszeresen újratermelődik a lakáshiány, ez fékezi bizonyos rétegek szociális helyzetének javulását, és negatívan hat a népszaporulatra. Az állandósult lakáshiány körülményei között kialakultak az elosztásban, a fenntartásban a „hiánygazdálkodás" jellegzetességei, a bürokrácia, az állam és a lakosság gazdasági ellenérdekeltsége, s ezek a politikai elégedetlenségnek is táptalajt nyújtanak. a helyzeten úgy kell változtatni, hogy reálisan szembenézzünk a tényekkel, és megoldjuk az arra érett problémákat. a fő problémák a gyakorlatban a következőkben jelentkeznek: — a nemzeti jövedelem, s azon belül a beruházási eszközök növekedéséhez képest egyenetlenül alakult, egyes években elmaradt a lakásépítésre fordított állami eszközök növekedése, s ez különösen a városi lakásépítést fékezi; — a lakosság jövedelmi viszonyai lehetővé teszik a családok nagy részének fokozódó részvételét a lakáskérdés megoldásában. de a lakossági erőforrások bevonása ez ideig csak a magánlakás-építésben megoldott, az állami és szövetkezeti lakásépítésben elmarad a lehetőségektől, s ez is fékezi az építés ütemét: — a lakásépítés és -elosztás, valamint a fenntartás jelenlegi rendszere a társadalmi egyenlőség és igazságosság szempontjából széles körben vitatott. Aránytalan a lakossag különböző rétegeinek tehervállalása. Egyes családok ingyen jutnak olcsó bérű lat-áshoz. míg mások lakásépítéssel, illetve vásárlással jelentős terheket vállalnak. — a lakásforgalom és a lakáscsere mai rendszere korszerűtlen, nem ösztönöz a lakáscserére. s ezzel hiányteremtő tényezővé válik. Hiányzik a lakásbérlet értékének elismerése. Egyes családok több lakással is rendelkeznek. A bérlők nem érdekeltek a lakásalap megfelelő kihasználásában, a lakástartalékok felszabadításában; — a lakásellátás támogatási rendszerében nem jutnak kellően érvényre a párt szociálpolitikai elvei. A lakásépítéssel és -vásárlással összefüggő kedvezmények nincsenek helyes elvi alapon rendezve, az elosztásnál nem veszik figyelembe a tényleges rászorultságot. Az állami dotáció az építési formához és a lakás méretéhez kapcsolódik; — nem biztosítottak a lakásalapban megtestesülő nemzeti vagyon állagának fenntartásához szükséges közgazdasági feltételek. A lakbér a legszükségesebb fenntartási munkálatokra sem elegendő, és az egyre fokozódó fenntartású célú dotáció más területekről — így a lakásépítéstől — von el jelentós eszKözoKet. E főbb problémákat a lakásépítés és -elosztás, a támogatás, valamint a fenntartás és a lakbérek rendszerének új elveken alapuló komplex rendezésével kell megoldani. Olyan gazdaságpolitikai feltételek kialakítása szükséges, amelyek a lakáskérdés megoldásában fokozott érdekeltséget teremtenek mind az állam, mind a lakosság oldaláról. A lakáshelyzet jövőbeni javítását, az új módszerek bevezetését a párt életszínvonal-politikájával összhangban, vagyis az életszínvonal további emelésének közepette kell elvégezni. A munka szerinti elosztás elvével összhangban el kell érni, hogy minden állampolgár lakásigényének anyagi teherbíró-képességének megfelelően vállaljon részt a lakásépítés és -fenntartás költségeiből. Az állami és roagánlakásépítés növelésével elő kell septeni az ellátás és az igények közötti feszültségek csökkentését, a fennálló társadalmi és szociális problémák megoldását. Ennek érdekében növelni kell a központi költségvetés lakásépítésre fordítandó eszközeit, egyidejűleg fokozni kell a tanácsok saját, valamint a vállalatok és a lakosság erőforrásainak bevonását a lakáskérdés megoldásában. Biztosítani kell a meglevő lakásvagyon állagának fenntartását és az ehhez szükséges műszaki-gazdasági háttér megteremtését. A lakásellátásban a terhek arányosabbá tételénél, a kedvezmények tekintetében nagyobb szerepet kell biztosítani a szociálpolitikai szempontoknak. Kifejezésre kell juttatni, hogy a kedvezmény alapja elsősorban a család nagysága: a gyermekek és eltartottak (keresőképtelenek) száma, a családalapító fiatal házasok, továbbá a nyugdíjasok és a csökkent munkaképességűek támogatása. Egységes elvek alapján rendezni kell a lakbéreket. Elvi alapnak kell tekinteni, hogy a lakbérbevételek fedezzék vagy közelítsék meg a lakóépületek fenntartási költségeit, ezzel megteremtődjön a folyamatos és színvonalas karbantartás anyagi forrása, az állami dotáció pedig szűnjön meg. A lakbérekben sem amortizációt. sem pedig nyereséget nem szabad kalkulálni. A lakások építésében, elosztásában, valamint a lakásalappal való gazdálkodásban a tanácsok kapjanak nagyobb szerepet. m A lakásépítés fejlesztésével, a lakáselosztás és -gazdálkodás új rendszerével kapcsolatban a Központi Bizottság és a kormány szükségesnek tartja, hogy az intézkedések a negyedik ötéves terv keretében megoldást nyerjenek, úgy, hogy már a tervezésben vagy a végrehajtás kezdeti időszakában érvényesítsék a párt határozatát. Á lakásépítés jövőbeni programja 1. A lakásépítési feladatokat jelenleg öt évre kell megszabni. A kiinduló alap a 15 éves lakásépítési program teljesítése legyen, vagyis az egymillió lakás építésének befejezése a tervezett időre. Ehhez a negyedik ötéves terv időszakában 1975-ig legalább 400 ezer lakás megépítését kell biztosítani, vagyis az utóbbi évek 63 000-es átlagéról évi 80 000-re kell növelni az építést, E feladat megvalósításának döntő feltétele, hogy a lakásépítésre, a közművesítésre és a hozzákapcsolódó ipari és szolgáltató háttér fejlesztésére fordított eszközök hányada és összege a népgazdasági beruházásokból növekedjék. Ez a gazdaságpolitikai követelmény egyik kiinduló pontja legven a negvedik ötéves tervnek és ugyanerre kell törekedni a kidolgozás alatt álló. 1985-ig terjedő távlati gazdaságfejlesztési koncepció elkészítésekor. 2. A legégetőbb szociális feladat a fővárosban és a vidéki városokban lakó munkáscsaládok és a családalapító fiatalok lakáshelyzetének javítása. A negyedik ötéves tervidőszak lakásépítésének elsősorban e feladat megoldását kell szolgálnia. Az állami lakásépítés jelentős növelésével el kell érni. hogy az össz-lakásépítésnek közel a fele állami (központi költségvetési, tanácsi és vállalati) erőforrásokból valósuljon meg. A központi költségvetésből és a tanácsok lakásépítési célú helyi bevételeiből, továbbá a vállalatok, intézmények eszközeiből összesen 180—200 ezer állami (bér- és szolgálati, valamint értékesítés céljára szövetkezeti) lakást kell megépíteni. A magánlakásépítés növelése céljából törekedni kell a lakosság erőforrásainak és a vállalatok törvényesen er' re fordítható eszközeinek a lakásépítésbe való fokozott bevonására. A lakosság részéről várhatóan jelentkező saját lakásépítési (vásárlási) igények kielégítésére úgy kell felkészülni, hogy a lakossági építésen beiül növekedjék a korszerű, többszintes és telepszerű építés aránya. A szükségletekkel összhangban a fővárosban, a vidéki városokban és a kiemelt településeken az össz-lakásépítésnek mintegy kétharmada épüljön meg az állami lakásépítés és társasházépités jelentős növelése útján, döntően többszintes lakóházakban. A fővárosban olyan mértékű lakásépítés feltételeit kell megteremteni. hogy a lakáshelyzet az országos átlagot meghaladó mértékben javuljon. 3. A negyedik ötéves tervben a harmadik ötéves tervhez képest lényegesen — mintegy 100 ezerrel — növekvő lakásmennyiség megépítéséhez biztosítani kell az építőipari szervezetek lakásépítési és közmüvesítési tevékenységének fejlesztését. az építőanyag-termelés fokozását, az épületszerkezetek és szerelvények megfelelő mennyiségű és választékú kínálatát. 4. A lakásépítési feladatok gazdaságos megoldása érdekében erőteljesen fokozni kell a tömegszerű, koncentrált lakásépítés arányát. Az összes lakásoknak legalább 55—60 százaléka korszerű építési technológiával épüljön. Megfelelő segítséggel lehetővé kell tenni, hogv az állami építőipar mellett a szövetkezeti építőipar is fokozottabban alkalmazza a korszerű építési módokat. Az építési igényekkel összhangban fenn kell tartani a lakosság és a kisiparosok lakásépítő tevékenységét és a lakosság építőanyag-keresletének folyamatos kielégítésére kell felkészülni. Ezekkel a célokkal összhangban kell megvalósítani a kapcsolódó iparágak fejlesztését. 5. A negyedik ötéves tervben az állami lakások átlagos nagysága két szobát érjen el. A lakások technikai felszereltsége és a házak átlagos emeletnagysága tekintetében pedig tartani kell a kialakult színvonalat. Indokolt, hogy a lakosság differenc= ülan jelentkező igényeihez és teherviselő képességéhez igazodó különböző felszereltségű, egyszerűbb kivitelű, olcsóbb lakások is épüljenek. Külön elő kell segíteni azt, hogy a fiatal házasok, nyugdíjasok, egyedülállók növekvő hányada szabadulhasson meg a drága albérletektől, s ehhez hasonló jellegű kulturált és olcsóbb lakószobához juthassanak. 6. A lakásépítési program megvalósításában olyan irányítási és szabályozási módszereket kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik a tanácsi önállóság kiszélesítését, ugyanakkor biztosítják a központi fejlesztési célok megvalósítását. A tanácsok önállóságát a lakások építésében elő kell segíteni azzal, hogy az államtól kapott központi pénzeszközök, valamint a lakásépítési célú tanácsi pénzügyi alapok mikénti felhasználásáról a tanácsok maguk dönthessenek. Helyes orientálásukat központi irányelvekkel kell elősegíteni. A tanácsok a lakásépítéssel kapcsolatos központi előírásoktól annyiban térhessenek el, amennyiben a saját elhatározásaikon alapuló fejlesztések anyagi fedezetével rendelkeznek. 7. A lakásépítési program a tanácsok számára megnövekedett feladatot jelent. Szükséges, hogy a tanácsok a területükön élő lakosság lakásproblémáinak megoldásával, az állami, vállalati és magánlakásépítéssel komplexen foglalkozzanak és a feladatokra felkészüljenek. A lakásépítési program megvalósítása érdekében megfelelő és időben történő területelőkészítéssel, előközművesítéssel, aktív terület-gazdálkodással tegyék megalapozottabbá és szervezettébbé a lakásépítkezést, A tanácsok, a vállalatok és a lakosság lakásépítéssel kapcsolatos szolgáltatási igényeinek kielégítéséhez intézményes segítséget kell biztosítani. E célra szolgáltató jellegű szervezeteket (szövetkezeteket, irodákat, vállalatokat) lehet létrehozni, vagy e feladatokkal meglevő szervezeteket kell megbízni. A lakásépítési formák fejlesztés© 8. A lakásépítés továbbfejlesztése kereteben ezután is többféle formát kell alkalmazni. hogy lehetővé tegyük a lakásépítési program biztonságos teljesülését, a központi, a tanácsi, a vállalati és a lakossági erőforrások leghatékonyabb felhasználását, és ezzel a lehető legtöbb építési és vásárlási igény kielégítését. A lakásépítés rendszerének lehetővé kell tennie, hogy a családok a különböző konstrukciókban jövedelmi helyzetüknek és igényeiknek megfelelően elégíthessék ki lakásszükségletúket. Ezért a lakásépítés jövőbeni rendszerében indokolt fenntartani az állami, a szövetkezeti, a vállalati lakásépítési formákat, továbbá a lakossági epickezést es az értékesítésre történő öröklakásépítést. 9. A tanácsi lakásépítés keretében megvalósuló lakások legalább egyharmadát — megyei szinten — a tanácsok szövetkezeti lakásként értékesítsék, de legalább 40 százaléka bérlakás legyen. Az értékesítés meghatározott arányának növelésében a tanácsok legyenek érdekeltek azáltal, hogy az egyharmadon felül értékesített lakások utáni készpénzbevétel (előtörlesztés) a tanácsokat illesse meg és ezekből növeljék a lakásépítkezések pénzügyi alapját. 10. A mai lakásszövetkezetek mellett a szövetkezésben rejlő lehetőségek kihasználása és a lakásépítés szervezettségének növelése céljából új szövetkezeti formát is ki kell alakítani. Ki kell dolgozni a lakásépítő szövetkezeti konstrukció, feltételeit és kezdeményezni kell azok fejlődését, viszonylag széles körű elterjedését, hogy a későbbiekben ez a lakásépítési forma mielőbb az igényeknek megfelelő arányt érjen el a lakásépítésben. A lakásépítő szövetkezetek tagjaik számára biztosíthatják a fenntartással és a lakással összefüggő szolgáltatásokat. Azok számára,- akik — főleg fiatalok '— keresetükből csak hoszszabb idő alatt képesek előteremteni a lakásépítkezéshez szükséges hozzájárulást, előtakarékossági rendszert kell létrehozni. 11. Az építési formák között kapjon nagyobb szerepet a vállalatok, üzemek és intézmények lakásépítése, a jelenlegi keretek és feltételek kiszélesítése. A vállalati dolgozók saját lakásépítésének támogatása mellett célszerű a vállalati és a tanácsi erőforrások hatékonyabb együttes felhasználására törekedni. 12. Számszerű korlátozás nélkül kell továbbra is lehetővé tenni a lakosság saját lakásépítésének különböző formáit. Ezen belül lényegesen növelni kell a szervezet' (vállalati, OTP), valamint a személyi kezdeményezésű társasházépités arányát. A vidéki lakáshelyzet megoldásában továbbra is fontos szerep jut a családiház építésnek. A fővárosban és nagyobb városokban a lakossági építkezés fő formája a többszintes társasházépítés legyen. 13. A lakásellátás társadalompolitikai jelentősége, a lakásra való előtakarékosság, a lakásépítésre és vásárlásra való felkészülés biztonsága érdekében a lakásépítési költségek (árak) alakulásának tervszerűségét biztosítani kell. A lakások átadási (eladási) arai fejezzék ki a lakások használati értékének — méretének, felszereltségének, területi fekvésének stb. — különbözőségét. A lakásszövetkezetek esetében ne hárítsák át a lakás megvásárlójára a hatósági áremelkedésekből eredő többletköltségeket. Az illetékes állami szervek a lehetőségeinket meghaladó korszerűsítés, építési szintszám növelés stb. címén jelentkező áremelkedéseknek vessenek gátat. Az állami laikások átadási árainak színvonalában átlagosan legfeljebb évi 1—2 százalékos emelkedés engedhető meg. Az árak stabilitására való törekvés ne korlátozza a kivitelezők anyagi érdekeltségét, ugyanúgy jobban ösztönözzön a költségek csökkentésére. A lakáscserék ösztönzése és a lakásforgalom szabályozása 14. Meg kell teremteni a mainál lényegesen nagyobb érdekeltséget az önkéntes lakáscserére, mert ez az országos lakásalap relatív növelésének eszköze lehet, ami jelentősen hozzájárulhat a lakásigények jobb kielégítéséhez. A kellő érdekeltséget mind a lakás-átado, mind a lakás-átvevő részéről meg kell teremteni. Az érdekeltség nö\ekedése feltételezi a lakbérek arányosságát, a tényleges használati értékhez való igazodását, továbbá a lakásbérlet értékének pénzbeli kifejeződését. 15. Mind a lakáscserére ösztönzés, mind pedig az arányosabb tehervállalás érdekében szükséges, hogy a bérlakás-ellátásban részesülők se iussanak minden ellenérték nélkül lakáshoz. Ebből a célból indokolt, hogy a lakásbérlet értékének általános elismerése keretében az új bér- és szolgálati lakások juttatása esetén a bérlők fizessenek egyszeri építési hozzájárulást a tanácsnak. A régi. megüresedő bérlakások kiutalásánál pedig az építési hozzáiárulással arányos lakás-használatbavételi díjat fizessenek a kiutaló tanácsnak. A lakáscseréknél viszont a lakásbérlet értékének különbözetét térítsék meg a cserélő felei: egymásnak. A tanácsok számára biztosítani kell a jogot, hogv saját mérlegelésük alapján (szociálpolitikai érdekből) a régi megüresedő komfort nélküli és félkomfortos bérlakások kiutalása esetén a használatbavételi díjtól eltekinthetne! 16. Az építési hozzájárulás és használatbavételi díj mértékét a lakások nagysága. minősége szerint differenciáltan — központi irányelvek figyelembevételével — 10—40 ezer forint között az illetékes tafFolytatás a 4. oldalon)