Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

(Folytatás a 3. oldalról) r icsok határozzák meg. A tanácsi minősé­gi lakáscsere és szanálás esetén a ket la­kás bérleti értéke közötti különbözetet in­dokolt megfizetni. A bérlő a tanács ja­vára lemondhat lakásáról, ez esetben igényt tarthat a lakás bérleti éttékére. A lakásbérlet értékét — megfelelő állami szabályok keretei között — a személyi tu­lajdonú bérlakások körében is érv ényesíte­ni lehet. 17. A lakásalap jobb hasznosítása, a la­kástartalekok felszabadítása, a lakásfor­galom élénkülése érdekében a lakosság egerei gényeinek lebonyolítását elő kell se­gíteni a szolgáltató szervezet fejlesztésé­vel. A lakásforgalom egészséges kibonta­kozásához megfelelő összetételű é6 volu­menű lakáscsere-alap szükséges. 18. A lakósforgalom és a lakáscserék fokozottabb kiszélesítésére a szövetkezeti lakásállomány körében is szükség van. Ennek érdekében ki kell dolgozni a szövet­kezeti lakástulajdonosok lakáscseréjének új szabályalt. Állami kedvezmények a lakásépítés és-elosztás terén 19. A lakásépítés fokozása érdekében az állam a lakosság anyagi befektetésenek arányában továbbiakban is biztosítson kedvezményeket. Az állami kedvezme­nyek rendszerét azonban tovább kell fej­leszteni, úgy, hogy a kedvezmények első­sorban szociálpolitikai célúak, tehát cél­tudatosabbak és amellett Igazságosabbak legyenek. A lakosság lakással kapcsola­tos anyagi terhei pedig az eddigieknél ki­egyenlítettebbek. arányosabbak legyenek. 20. Az állami kedvezményt a lakásépí­tő, Illetve vásárló család részére kell nyújtani. A kedvezmény jogcímét és mér­tékét a lakásépítésben résztvevőkkel, ille­tőleg a vásárlókkal ismertetni kell. A 6zo­i álpolitikai érdekből nyújtható kedvez­ny alapja a család nagysága, a gyer­mekek es eltartottak (keresőképtelenek) bzúma legyen. 21. A városokban és a kiemelt munkás­településeken a többszintes társasházépí­ésben résztvevőknek, továbbá a szövetke­zeti lakást építőknek és vásárlóknak az állam adjon az építési költségből áren­ledményt, illetve az építéshez dotációt: a gyermekek (és eltartottak) után szemé­lyenként 20—30 ezer forintot. Az adható kedvezmény felső határa az építési költ­ség 40—45 százaléka. A fiatal házasok la­kásépítésének elősegítésére a gyermekek után járó kedvezményt — két gyermekig — előlegezni lehet. 22. A bérlakások kiutalása esetén a gyermekek és eltartottak után a taná­csok nyújtsanak engedményt az építési hozzájárulásból, illetve a használatbavételi díjból, kedvezményezett személyenként 20—25 százalékot. A teljes ingyenességig azonban nem lenne helyes kiterjeszteni a kedvezményt, ezért az legfeljebb 80 szá­zalékos lehet. Két gyermeklR megelőlege­zésképpen kedvezmény nyújtható a fiatal házasoknak. Az összeg egy részé re részlet­fizetési kedvezmény adható. 23. A lakásépítés hitelezése a lakásépí­tési formáknak, a lakás- és építéspolitikai céloknak megfelelően differenciáltan ér­vényesüljön. A lakásépítési konstrukciók keretében a részvétel pénzügyi feltételeit (áészpénzelőtakarékcsság, kamat, hitel­összeg törlesztési Idő) a szövetkezeti, a vállalati, valamint a társas- és családiház < oitésénél állami szabályozás keretében központilag szükséges megállapítani. Az OTP által értékesített öröklakások nagy részénél a feltételek a kereslet-kínálatnak megfelelően alakuljanak. Az egyes lakás­konstrukciókon belül csak korlátozott mértékű építési hitelt kaphassanak a maga­sabb jövedelműek (szabadfoglalkozásúak, magántevékenységet folytatók), továbbá a nagyobb értékű ingatlannal rendelkezők. 24. Az építési és lakásvásárlási hitelek után minden lakásépítési formában mér­sékelt kamatot kell fizetni. A kamatlá­bak fejezzék ki a lakásépítés társadalom­politikai jelentőségét, továbbá az egye6 < citési formákhoz: a váro6l, többszintes, telepszerű (szervezett) lakásépítéshez fű­ződő állami építési érdekeket. Emellett a hitelfeltételek ösztönözzenek arra, hogy az építtetők nagyobb mértékben saját megtakarításaikat használják fel é6 érde­keltek legyenek a hitel mielőbbi vissza­térítésében. Á lakások elosztási rendszerének javítása 25. A lakások igazságosabb eloszta&a ér­dekében tovább kell fejleszteni a bérla­kások és az értékesített szövetkezeti la­kúsok igénylésének és elosztásának gya­korlatát. A jelenlegi, nyilvántartott lakás­Igényeket felül kell vizsgálni é6 új igény­nyilvántartást, valamint új elosztási es kiutalási tervet kell készíteni és azt nyiL vúnosságra kell hozni. 28. A bérlakások elosztása és az értékesí­tésre kerülő szövetkezeti lakások eseté­ben az igényjogosultak kijelölése a taná­csok feladata. A tanácsok a helyi jöve­delmi és lakásviszonyokhoz, valamint egy­ecv időszak lakásépítési lehetőségeihez iga­zodva — központi irányelvek alapján — maguk állapítsák meg azokat a sorolási, ki válaszáéi, illetőleg kizárási tényezőket, amelyeket a lakások elosztásánál alkal­maznak. A tanácsok, a társadalmi és mun­káltató szervek bevonásával bírálják el minden igénylőnek a jogosultságát és kö­zöljék velük, hogv jövedelmi és vagyoni helyzete alapján melyik lakáeellátási for­mában elégíthetik ki lakásigényüket. Azok részére, akik teljes bizonyossággal csak állami és kiutalásos szövetkezeti lakással elégíthetik ki szükségletüket, a tanácsok határozzák meg. hogy 1975-ig kiknek az igénye teljesíthető és hozzávetőleg mi­lyen időpontban. 27. A lakásalap jobb kihasználása ér­lekében fokozni kell a tanácsi lakásgaz­dálkodás szerepét. Űj. átfogó lakásügyi szabályokat kell kidolgozni, amelyek alap­ján a tanácsok — helyi adottságaik és kö­rülményeik, valamint a lakásépítési, fej­lesztési lehetőségeik figyelembevételével — maguk alakítják ki helyi lakásgazdálko­dási szabályaikat. Ennek keretében újra kell szabályozni az igénylés módját, a lakáskiutalási normatívákat, az albérletre és társbérletre, a bérleti szerződésre és annak érvényesítésére, valamint a szemé­lyi tulajdonú lakások használatára és be­jelentkezésekre stb. vonatkozó szabályo­kat 28. Ösztönözni kell a családiház tulajdo­nosokat arra, hogy házuk egy részét fő­bérleti jelleggel bérbeadják. Ilyen eset­ben jelentős adókedvezménnyel, vagy más pénzügyi eszközzel támogassa az állam a lakástulajdonost. 29. Olésóbb lakások és megfelelő szállá­sok építésével, állami szabályozással és társadalmi ellenőrzéssel intézkedéseket kell tenni az albérleti uzsora letörésére. Á személyi lakástulajdon mértékének szabályozása 30. A társadalmi viszonyainknak meg­felelően kell szabályozni a 6zemélyi lakás­tulajdon mértékét és a lakások feletti ren­delkezési jogot. A személyi lakástulajdon rendezésénél azt az elvet kell érvényesí­teni, hogy egy háztartást képező család­nak (a házastársak, az együttélő gyerme­keik és szüleik) állandó lakás céljára leg­feljebb egy személyi tulajdonú lakása és ezen felül egy üdülője lehessen. Aki ilyen célokra már megfelelő lakással (üdülővel) rendelkezik, további lakást nem építhet, Illetve nem vásárolhat. 31. A személyi tulajdonú bérlakások bér­lői és tulajdonosai közötti jogviszony ren­dezése, valamint e lakásállomány meg­óvása szükségessé teszi annak elősegíté­sét. hogy lakását a tulajdonos, illetve csa­ládja használja. Ennek érdekében meg­felelő állami intézkedésekkel elő kell se­gíteni a tulajdonosok számára a beköltö­zést Lehetővé kell tenni a bérlő számá­ra az általa bérelt személyi tulajdonú la­kás megvásárlását, illetve felszabadítását, hosszúlejáratú állami kölcsön nyújtásával. A tulajdonos és bérlő közötti cserét a ta­nácsok is 6egitsék elő. Á lakóházak fenn­tartásának fejlesztése 32. Növekvő figyelmet kell fordítani a meglevő lakásalap megóvására, kezelésére es fenntartására. A lakóház-fenntartásban a tulajdonosok és a bérlők fokozottabb ér­dekeltségét kell megteremteni. Az állami és a személyi tulajdonban levő lakásalap fenntartásához fejleszteni kell a szolgál­tatásokat és bővíteni az anyag- és szer­számellátás. A negyedik ötéves terv idő­szakában a fenntartási munkák szintje fo­kozatosan közelítse meg a normál szük­ségletek kielégítését. 33. Az állami lakások fenntartására — üzemeltetési költségeire, karbantartására és folyamatos felújítására — a lakbérek­nek kell fedezetet nyújtaniuk, a felújítá­sokban mutatkozó lemaradások pótlása és a meglevő lakásalap korszerűsítése céljá­ból az állam a tanácsoknak központi for­rásokból bizonyos kiegészítést ad. Ezek az eszközök együttesen képezzék a tanácsok lakóházfenntartási alapját. Az alapot fo­kozatosan és hosszabb idő alatt kell fel­tölteni. úgy, hogy végül igazodjék a la­kásállomány tényleges műszaki állapotá­hoz. 34. Az állami lakóházak kezelési fel­adatait általában a tanácsi házkezelösé­gek lássák el. Gyakorolják a tulajdonosi jogokat, végezzék az üzemeltetési felada­tokat. gondoskodjanak a tulajdonost (bér­beadó) terhelő javítási munkálatok elvé­geztetéséről és ellenőrizzék a bérlői kötele­zettségek teljesítését. Az állami lakásál­lomány javítását a házkezelőségek első­sorban a tanácsi építőipari szervezettel végeztessék, de juttassanak megrendelést, alakítsanak szerződéses kapcsolatot egyéb építőipari szervezetekkel is. amelyek e téren jó munkát képesek végezni. A la­kossági javítási igények kielégítésében különösen az építőipari szövetkezetek vál­laljanak nagyobb részt. Á lakbérek jövőbeni rendszere és mértéke 35. A lakásépítés, -elosztás és "fenntar­tás, valamint a lakbérrendszer ellentmon­dásainak feloldása érdekében egységes el­vek alapján szükséges újrarendezni a lak­béreket. A rendezésnél abból kell kiindul­ni, hogy a szocialista állam számára a la­kásépítés és -fenntartás nem nyereségszer­zést, hanem társadalmi szolgáltatást célzó befektetés. A lakbér ne tartalmazzon sem nyereséget, sem amortizációt (a kieső laká­sok pótlásának fedezetét). A lakbérrel szembea azonban jogosan támasztható az az igény, hogy fedezze, vagy közelítse meg a lakóházak folyamatos fenntartási költsé­geit (üzemeltetés, karbantartás és felújí­tás). Ezért a lakbéreket ebnek megfelelő szintre kell emelni. Mindaddig azonban, amíg a lakbérekből hosszabb idő alatt fel­töltődnek a tanácsi alapok, az államnak kell fokozott pénzügyi segítséget nyújtania ehhez. 36. A lakbéremelést országos érvényű, központi szabályozás keretében a megfe­lelő felszereltségű (komfortos) lakásokra kell kiterjeszteni. Nem kell emelni a kom­fort nélküli lakások bérét, csak abban az esetben, ha az állam komfortossá alakítja. A lakbéreket — a lakások nagyságát, mi­nőségét, komfortját és település-csoportok szerinti elhelyezését figyelembe véve — használati értékükkel arányosan kell meg­határozni. A sajátosságokra való figyelem­mel a helyi szabályokat a tanácsok állapít­sák meg. A lakások kategóriába sorolása, a lakbérek lakásonkénti megállapítása a bérbeadó tanácsi szervezet feladata. 37. Az új lakbértarifát a kormány álla­pítsa meg a fenntartási költségekkel ará­nyosan és a lakások használati értéke sze­rint differenciáltan. Az egyes lakáskategó­riákon belül a lakások területi fekvésében és műszaki állagában meglevő eltérések ki­egyenlítésére a lakbéi-tarifák 10 százalék­kal növelhetők, illetőleg csökkenthetők. a jelenlegi lakbérpótlék-rendszer megszűnik. 38. Bérbeadók és bérlők fenntartási köte­lezettségeinek a gazdasági érdekeltségen és felelősségen alapuló reálisabb elhatárolá­sát szükséges megvalósítani. Indokolt, hogy a bérlők fokozottabban vállaljanak részt a lakás belső berendezéseinek fenntartásá­ban és pótlásában. Ezért a jövőben a laká­son belüli felszerelési és berendezési tár­gyak felújítási és pótlási költségei 50—50 százalékban a bérlöt és a tulajdonost ter­heljék. A lakáson kívüli épület-karbantar­tási és az épületfelújítási munkák költsé­geit ezután is teljes egészében a bérbeadók viseljék. 39. A személyi tulajdonú bérlakások lak­bérének megállapításánál a tulajdonosok érdekeinek az eddiginél méltányosabb ér­vényesítése indokolt, a lakbérek emelése a magánbérleményekre is kiterjesztendő. A kötött bérű, személyi tulajdonú lakások lakbérét az állami lakások lakbéréhez iga­zodóan célszerű szabályozni. a jövőben bérbe adandó, valamint azoknál a régi sze­mélyi tulajdonú bérlakásoknál, amelyeknél már jelenieg is a szabad lakbérmegálapo­dás érvényesül, ezt a rendszert célszerű fenntartani. 40. A lakbérek emelését 1971. július 1-i hatállyal kell végrehajtani, úgy, hogy a la­kosság még 1970 közepén értesüljön a ter­vezett intézkedésről, az állami és a tanácsi szervek pedig alaposan, minden részleté­ben jól felkészülhessenek. A lakások lak­bérének rendezésével egyidejűleg újra kell szerződésben szabályozni a bérbeadó és a bérlők kötelezettségeit m Á'lami intézkedés a lak­béremelésről származó lakossági többletkiadások ellensúlyozására 41. A bérlakásban éló családok jövedelmi helyzetét a lakbérek emelése — megfelelő ellensúlyozás nélkül — jelentősen rontaná. Miután nagy tömegében van szó a Buda­pesten és a nagyvárosokban élő nyugdíja­sokról, a munkás és alkalmazott háztartá­sokról, elejét kell venni annak, hogy ez a szükséges lépés az életszínvonalat csök­A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánv együttes ülésén hozott határozata végrehajtásaként a Mi­nisztertanács intézkedett a lakásépítés és a lakáselosztás rendszerének fejlesztésére, továbbá a lakbérek rendezésére. A kormányhatározat előírja, hogy 1971. július 1-től az állami tulajdonban levő, béi beadás útján hasznosított lakások havi bérének mértéke a következő legyen: összkomfortos lakások esetében négyzetméterenként 6,— Ft komfortos lakások esetében 5,40 Ft félkomfortos lakások esetében 3,60 Ft A komfort nélküli lakások esetében a lakbér mertéke nem változik mindaddig, amíg az állami szervek a lakást komfor­tossá nem alakítják. Az egyes lakáskategóriákon belül a la­kások területi fekvésében és műszaki ál­lagában meglevő eltérések kiegyenlítésére a lakbérek mértéke 10 százalékkal növel­hető, illetőleg csökkenthető. A nem állami tulajdonban levó és bérbeadás útján hasznosított kötöttbérü la­kentse. Ezért a lakbéremelést az emeléssel azonos összegű állami lakbérhozzájárulás fizetésével kell ellensúlyozni, hogy a ren­dezés egyetlen réteg és egyetlen család életszínvonalát se csökkentse. Lakbér-hoz­zájárulást csak azok kapnak, akik a ren­dezés időpontjában már l'őbérleti lakással rendelkeznek, s amiatt lakbérterheik nő­nek. Tehát azok, akik 1971. július l-e után részesülnek bérlakás-kiutalásban, lakbér­hozzájárulást nem kaphatnak. Ezen laká­sok bérét már kezdettől fogva teljes egé­szében a bérlő fedezi. 42. Az ellensúlyozás gyakorlati alkal­mazásának módszere: — a lakbéremelés 1971. július I-én egy­szerre életbelép teljes mértékben. A ren­dezés időpontjában személyre szóló álla­mi lakbérhozzájárulás biztosítsa a lakbér­emelés teljes összegű megtérítését a bér­lőknek. A későbbiekben pedig a családok jövedelmének emelkedésétől függően — de annál lényegesen kisebb mértékben — az állami lakbérhozzájárulás fokozatosan csökkenjen; — a bérlakásokban lakó nyugdíjasok, csökkent munkaképességűek, keresőképte­lenek méltányos lakásjogosultságuk mér­tékéig a lakbéremelés teljes összegét egész életükre szólóan lakbérhozzájárulás címén kapják meg. A rendezés Időpontja után nyugdíjazottak ugyancsak életük végéig kapják meg a nyugdíjazás időpontjában részükre folyósított lakbérhozzájárulást. — a szabad foglalkozásúak, az önállók és a magánmunkáltatóknál foglalkoztatot­tak Lakbérénél általában nem indokolt az ellensúlyozás. Amennyiben az államtól kedvezményt kémek, úgy maximum két évre lehet eltolni a teljes bevezetést úgy, hogy fokozatosan félévenként a teljes kü­lönbözet 25 százalékával lehet a lakbére­ket növelni. 43. Az állami lakbér-hozzájárulás kifi­zetését a következő módon kell szabá­lyozni : — a lakbéremeléssel érintett lakásoknál a bérlő az emelés teljes összegét lakbér­hozzájárulás címén munkahelyén fizetés­kiegészítésképpen névre szólóan megkapja. A munkál Utók a hozzájárulásról szemé­lyenkénti nyilvántartást vezetnek, az ál­lam pedig a vállalatoknak (szerveknek) globálisan, egy összegben nyújtja a térí­tést; — a lakbérhozzájárulást a családon be­lül a kereső családfő és a feleség (vagv második kereső) között egyenlő arányban kell felosztani. A hozzájárulást a rendezés Időpontjától kezdve munkahelyükön ha­vonta kapják, melyet az állami költségve­tés a muhkaadónak megtérít; — a rendezést követő időszakban a bér­lők fizetésének, illetve átlagkeresetének emelkedésével együtt a hozzájárulás a ke­resetnövekedés 25 százalékának megfelelő arányban csökken. A keresetnövekedés alapján a hozzájárulás csökkentésére éven­ként, vagy félévenként kerüljön sor. Ez az adminisztrációs munka a munkáltató szer­veknél a bérelszámolás keretében oldandó meg. EH A Központi Bizottság kötelezi a párt­szervezeteket, hogy a határozat megérteté­se és elfogadtatása érdekében végezzenek kellő propagandamunkát a lakosság köré­ben és biztosítsák az állami és tanácsi dol­gozók jó felkészülését a határozat végre­hajtására. A Központi Bizottság felkéri a szakszer­vezeteket, a többi tömegszervezetet, hogy támogassák a határozat megvalósu­lását. A Központi Bizottság és a kormány fel­kéri az Illetékes állami szerveket, hogy a határozat végrehajtásához szükséges. Intéz­kedéseket dolgozzák ki és jóváhagyásra terjesszék a kormány elé, (MTI) kasok lakbérét az állami tulajdonban le­vő bérlakásokra előirt mértékhez igazo­dóan lehet megállapítani. A korábban bérbeadott olyan lakások­nál, amelyeknél már jelenleg is a sza­bad lakbér-megállapodás rendszere érvé­nyesül, valamint a jövőben bérbeadott la­kásoknál a szabad lakbér-megállapodás rendszerét kell továbbra is fenntartani. Az új lakbérek bevezetésével a jelenle­gi lakbérpótlék-rendszev megszűnik. A lakásépítés és a lakáselosztás rend­szerének fejlesztese továbbá a lakbérek rendezése érdekében szükséges állami fel­adatok végrehajtasára. a szükséges jog­szabályok. intézkedések előkészítésére a kormány, az építésügyi és városfejlesztési miniszter elnökletével tárcaközi egyeztető bizottság létrehozását, rendelte el. Az építésügyi és városfejlesztést minisz­ter felhatalmazást kapott, hogv a lakásel­osztás új rendszere, (továbbá a lakberren­dezés bevezetése erdekében szükséges előkészítő munkálatok (bérlakások felme­rése, komfortkategóriába-sorolása stb) megtételéről saját hataskörben gondoskod­jék. (MTI) 0 Minisztertanács intézkedése a lakás­építés és a lakáselosztás rendszerének fejlesztésére, a lakbérek rendezésére

Next

/
Thumbnails
Contents