Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-19 / 115. szám

Angol választások Román a

múlt héten beszámoltunk az angol közvéleménykutatásról, amely kimutatta, ha a közeljövőben tartanának általános választásokat Nagy-Britanniában, a Munkáspárt biztosan győzne. A Gallup Intézet 7—8 százalékos előnyt jelzett a konzervatívokkal szemben, a Daily Mail negyven mandátumos többségre számított A valószínűleg közvéleményformáló szándékkal közzétett áprilisi és májusi felmérések hatására a Munkáspártban eluralkodott a győzelmi remény, a belső kabinet összeült, hogy eldöntse: a két év múltán esedékes választást előrehozzák már az idén nyárra? A választás előtti hangulat az egész Házat hatalmába kerítette, s több képviselő kiürítette íróasztalának fiókjait, mert úgy vélték, hogy a pünkösdi szünet után már aligha kell visszatérniök, ha csak nem a feloszlatás előtti formalitások elintézésére. Jól számítottak. Vasárnap az angol kabinet és a munkáspárti végrehajtó bizottság együttes ülést tartott, s a Downing Street 10., a miniszterelnökség előtt a kíváncsiak ezrei óráról-órára várták a parlament feloszlatásának bejelentését. A híres angol hidegvér most felforrósodott, s az izgatott angol közvéleménynek hétfőig várnia kellett. Wilson miniszterelnök hétfőn délután öt órakor jelent meg II. Erzsébet királynőnél a Buckingham-palotában, és kieszközölte, hogy az 1966-ban megválasztott alsóházat május 29-i hatállyal feloszlassák. Ezután Londonban hivatalosan bejelentették, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország választói ez év június 18-án járulnak az urnák elé. A tprykkal vívott népszerűségi versenyben tehát Wilson nem szalasztotta el az alkalmat, hogy az ország elé álljon. A választás kimenetele azonban teljesen bizonytalan. A konzervatív propaganda nagyágyúit még fel sem vonultatta, várható, hogy Labour-ellenes érvek hangzanak el: számon kérik Wilson könnyelmű ígéreteit, fejére olvassák az életszínvonal csökkenését, az infláció gyorsulását, az árak rohamos emelkedését, a lakásépítkezés lelassulását, stb. A konzervatívok ellen szól azonban vezetőik személy szerinti népszerűtlensége, pozitív programjuk 'hiánya és a jobboldaliak tevékenysége miatt kialakult párton belüli viszály. Számítani lehet viszont arra, hogy a konzervatívok ügyesen kihasználják lehetőségeiket. Az előzetes közvéleménykutatás még nem kiváltható recept. A propagandakampány máris megindult, s majd elválik, ki lesz a győztese a június 18-i angol választásoknak. Tény az, akár a Munkáspárt, akár a toryk nyerik meg a választást, az ország kül- és belpolitikája alig változnék; a közős piaci belépést és a NATO-politikát ugyanis mindkét párt vezetői egyöntetűen támogatják. Belső hatalmi harcról van szó lényegében. M. T. A maoisták irányvonaláról A Pravda cikkéből # Moszkva (MTI) A Pravda hétfői számában megállapítja: a Kínai Kommunista Párt jelenlegi vezetősége népellenes, antileninista politikát folytat, aknamunkát végez a szocialista országok közössége ellen, megbontani igyekszik az imperiaUstaellenes erők sorait. A pekingi vezetőség — írja többek között a Pravda — a nemzetközi feszültség kiéleződésének minden esetében következetesen arra törekedett, hogy „még jobban felszítsa a légkört, a világot háborúba taszítsa", amelyet Mao elkerülhetetlennek hirdet. „Pekingben az ország militarizálásának kampányát olyan jelszavak kísérik, hogy fel kell készülni a háborúra a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. A kínai vezetők úgy próbálják eltompítani az egész országra kiterjedő mélyreható társadalmi-politikai válságot, hogy szítják az elvakult soviniszta kampányt, a Szovjetunió és más szocialista országok, valamint néhány, Kínával határos, nem szocialista állam ellen. Pekingben nem az imperializmust, hanem a Szovjetuniót, a szocialista közösség más országait sorolják mindenekelőtt a „külső ellenség" közé. ARAMSZÜNET Az Áramszolgáltató Vállalat közli, hogy 1970. május 26-án 7—15 őréig a Hámán K. u., Rákóczi u., Petőfi S. sgt., Alsonyomás sor, Majdányi sor, Szajéni u., Horgosi út. Szentmihályteleki sor, Ballagitó sor, Hattyas sor, Bem tábornok u., Topolya sor által határolt területen áramszünet lesz. „A pekingi vezetők — hangsúlyozza a Pravda — felelősséggel tartoznak azért, mert kalandor taktikájukat ráerőszakolták Ázsióban és Afrikóban a kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalmak egyes osztagaira, és ezzel vereségre és pusztulásra kárhoztatták ezeket. A bátor harcosok tízezerei, akik hittek a Pekingből jött tanácsadóknak, életükkel fizettek ezért. Egves országokban a forradalmi mozgalom súlyos veszteségeket szenvedett, alaposan visszavetették ezeket a pekingi .ultraforradalmárok' kalandor intrikáinak és provokációinak véres eredményeképpen." Mint a lap megjegyzi „a kínai vezetőség Ázsiában hosszú évek óta folytatta és folytatja azt az irányvonalat, amelynek célja: a haladó rendszerek aláaknázása, az államközi konfliktusok kiprovokálása. a nemzeti felszabadító harc elszigetelése igazi szövetségeseitől — a szocialista közösség országaitól, a nemzetközi kommunusta és munkásmozgalomtól". | Peking ilyen módon demonstrálja az imperialisták előtt, hogy nincs szándékában akcióegységre lépni a Szovjetunióval és más szocialista országokkal az imperialista agresszió ellen. ..Ez a magatartás nyilvánvalóan ösztönzi az imperialista köröket kalandor elképzeléseik és terveik megvalósítására, amit ismételten bizonyítanak a legutóbbi indokínai események." Szavakban „szuperforradalmiság", tettekben pedig a dolgozók osztályérdekeinek elárulása. Nemzetközi téren ez a maoizmus igazi lényege — írja a Pravda. Bac Ho testamentuma Moszkvában • Moszkva (TASZSZ) Az SZKP és a Román KP vezetőinek megállapodása alapján tárgyalások kezdődnek a két párt küldöttségei között. E célból hétfőn Moszkvába érkezett a Román KP küldöttsége. Nicolae Ceausescunak, a párt főtitkárának, a román államtanács elnökének vezetésével. A vnukovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politika: Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és más személyiségek fogadták a küldöttséget. Képes VILÁGHÍRADÓ IV; jHH Egon Bahr nyugatnémet miniszterelnökségi államtitkár hétfőn délelőtt Moszkvában megbeszélést folytatott Valentyin Falinnal. a szovjet külügyminisztérium harmadik, európai osztályának vezetőjével. A megbeszélésen nyugatnémet részről jelen volt AllardJ moszkvai nagykövet. Képünkön; Bahr és AUardt. DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1970. MÁJUS 19. n

múlt évben, 79 éves korában halt meg az a férfi, akit a világ valamennvi országában hivatalosan Ho Si Minh elnöknek neveztek de az egész földkerekségen mégis haláláig Bac Ho — Ho apó maradt. Ez utóbbira volt a legbüszkébb és joggal; ekkora megtiszteltetés még soha nem ért embert az írott törtértelém évezredei alatt. Nemcsak népe. a vietnami nép, de minden tisztességes ember hozzátartozójának, kedves rokonának érezte ezt a szikár öreget, Nguyen Tat Thant-t. Amikor meghalt, megkapta az elnöknek járó tisztességet. Államfők járultak ravatalához, kormányok fejezték ki részvétüket. De „bácsi" volt a millióknak; úgy gyászoltók. mint a legkedvesebb hozzátartozó haláiát szokás. Ed végrendeletében tovább él az a szellem, amelyet egész életében képviselt: „Népünk biztosan győzni fog. Az amerikai imperialistáknak ki kell vonulniok. hazánk egységes lesz" — ezt írta. Egy évvel az 1909. május 10-én kelt levél megírása után a harc e célért kiterjedt — Vietnam, Kambodzsa. Laosz egységben fog fegyvert a makacs ellenség kiveréséért. Százmilliók segítik őket. Végtelen szenvedések kísérik e harcot, de ma már mindenki látja, aki nem elvakult, hogy e népek legyőzhetetlenek. Az imperializmus viszont biztos vereség felé rohan. „Azt hivánom, hogy pártunk járuljon hozzá a testvéri partok egységének a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alap.ián való Helyreállításához. Biztos vagyok abban, hogy a testvéri országok és pártok isméi egységbe tömörülnek," Ho Si Minh e végakarata minden kommunista, minden haladó ember hő vágyat fogalmazta meg. Halála után tárgyalások kezdődtek a nemzetközi kommunista mozgalom egységének érdekében. Nem lehet kétseges. hogy előbb-utóbb itt is vereség éri az egységbontókat, és ebben része lesz Ho Si Minh-nek és népének. Maidnem egy éve halott Ho Si Minh. Ha élne, 80 éves születésnapját ünnepelné a világ. így csak emlékezik rá. Dc végrendeletének egyszerű szavait öt világrész visszhangozza. M. Gy. Elmarad a kínai— amerikai találkozó • Peking (MTI, ÜJ Kína) A kínai—amerikai nagyköveti megbeszéléseken részt vevő kínai fél 1970. május18-án az amerikai felét az alábbiakról értesítette: twr kintettel arra az egyre súlyosbodó helyzetre amely annak következtében alakult ki, hogy az Egyesült Államok kormánya kihívó módon csapatokat küldött Kambodzsa megtámadására és kiszélesítette az indokínai háborút, a kínai kormány nem tartja többé megfelelőnek, hogy az eredeti tervekkel összhangban má jus 20-án tartsák meg a kínai—amerikai "nagyköveti tanácskozások 137. ülését. Ami a találkozó újabb időpontját illeti, erről a két fél összekötő személyzete a későbbiekben tanácskozások útján dönt, Vasárnap tartották meg az elnökválasztást a Dominikai Köztársaságban. Az erős USA-befolyás alatt álló köztársaságban ismét az Egyesült Államok embere, Joaquin Balaguer (a képen jobboldalt) lett az elnök. A választások előtt heves öszszecsapások robbantak ki a különböző pártok hívei között, Hivatalos adatok szerint az összetűzéseknek 68 halálos áldozata van. Izraeli légitámadás napalmokat szórtak le Irbid, Um-Kueisz és Adaszija községek térségében. Egy jordániai közlemény bejelentette, hogy az izraeli gépek egyikét a légvédelem lelőtte, egy másikat pedig találat ért. # Amman (UPI, Reuter) Az izraeli légierő hétfőn több hullámban támadott jordániai célpontokat a Jordán folyó völgyének északi részén. Ammani tájékoztatás szerint a támadó gépek különböző méretű bombákat és Berlini jegyzet Erfurt és Kassel A távirati jelentéseknek nincsen hangulatuk. Tényszerűek, esetleg magyarázók, de semmiképpen sem fejezik ki azokat az érzelmi hullámokat és indulatokat, amelyek egyegy fontos politikai eseményt kisérnek a közvéleményben. Másutt ls és máskor is tapasztaltam már ezt, de leginkább ezen a berlini tavaszon, az erfurti és a kasseli tanácskozás ideje között. Mi is sokat írunk és beszélünk erről a diplomáciai aktusról, ám sokkal elvontabban, mint maguk a közvetlenül érdekeltek. Berlinben, az NDK fővárosában .izgalmas napi téma ez most; Annyival izgalmasabb, mint nekünk, hogy- mi elsősorban az európai biztonság szempontjából vizsgáljuk az NDK és az NSZK párbeszédét, de a német állampolgár ehhez személyes indulatokat, érdekeket is hozzá számol. És személyes tapasztalatokat is. Ezek a tapasztalatok pedig igen sokfélék. Mindenképpen azt diktálja a józan ész, hogy a történelmi realitásokat nemcsak Berlinben, hanem Bonnban is figyelembe kell már egyszer venni. Ha Brandt elment Erfurtba, hogy az NDK miniszterelnökével tárgyaljon és Willi Stoph Kasselba fárad, ez már valamit ígérheti. — így gondolja az NDK legtöbb állampolgára. Az optimistább fajta még azt is hozzá teszi: ha a két kormányfő a diplomáciai szabályokhoz illő módon fogadja egymást, ez már annak a jele, hogy Bonnban Is tudomásul veszik és elismerik két német állam létezését; esetleg meg azt is belátják, hogy a kapcsolatokat ilyen szellemben kell rendezni. Szép is lenne! Csakhogy efre tüstént rácáfol — Bonn. Amit az egyik kezével ír a táblára, a másikkal letörli. Míg az újabb találkozó előkeszületel folynak — megtámadja az NDK-nak az Egészségügyi Világszervezetbe való fölvételét! Ha tehát egy kevésbé derűlátó berlini polgárral beszélgetünk, akár ez a végletes vélemény is érv lehet: „Miért megyünk mi akkor Kasselba? Egyáltalán miért ülnénk le tárgyalni?" Ismeretes az NDK korrekt és elvileg megtámadhatatlan állásfoglalása a két Németország viszonyának rendezésére. Ebből nincs engednivaló. Nemzetközi jogi érvényű kapcsolatok jelenthetnek csak igazi előrelépést, s végső soron a? NDK szuverenitásának elismerése. Csak ebben a keretben képzelhető el minden más megegyezés, minden olyan emberi várakozás teljesülése. amely a két német népnek egyaránt érdeke lenne, Tagadhatatlan, hogy Brandt „szebben" beszél a kancellári székből, mint elődei. Már olyat. Is mondott, hogy „készek egyenjogú államot látni az NDK-ban", s részben javaslatokat is ígért a kasseli tárgyalóasztalra, ám a nyugatnémet politikusok szókincse sohasem volt szegényes. A két Németország viszonya nemcsak német ügy. Egész sereg európai probléma csatlakozik ehhez. Éppen ezért kulcs lehetne sok megrekedt, megavasodott kérdés érdemi megközelítéséhez és megoldásához. S oz NDK-ban érezni lehet ezt a fajta felelősséget ls, Amit Erfurtban elkezdtek, most Kasselban folytatódik. Ügy vettem ki komolyan gondolkodó, politikailag tapasztalt berlini elvtársak szavaiból — akik jobban belelátnak Brandték kártyáiba —, hogy az NSZK vezető politikusaitól érdemi elhatározásokat nem várhat Európa. Jogi bújócskát játszanak, kifogásokat keresnek, valahányszor olyan alapvetően fontos dolog kerül az asztalra. mint az Odera—Neisse békehetár elismerése, vagy az NDK szuverén állami státuszának elfogadás", így érthető, hogy a berliniek óvatosan fogalmaznak, ha Kassel ker " szóba, mert ahhoz mar hozzá szo1 hattak, hogv szónoki pulpitusok''"1 más szelek fújnak odaát, ám az NSF'-Í cselekedetei a korábbi magatartáshoz képest meglehetősen következetesek é$ barátságtalanok. Sz. Simon István i