Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

Körtefa Dr. Abonyi Gyuláné TEJTERMELÉS — TEJFOGYASZTÁS A tej és termékei az emberiség táplálkozásában rendkívül fontos szerepet játszanak. Legfontosabb népélelmezési cikkünk, lakosságunk fogyasztása az európai országok ranglistáján mégis igen kezdvezőtlen helyet foglal el. Az európai országok közül csupán Portugáliában és Spanyolországban alacsonyabb az egy főre jutó fogyasztás. Kétségtelen, hogy az utóbbi időszakban lényegesen fejlődtünk ebben is, de a jelenlegi eredmény sem mondható megnyugtatónak. Jelentős fogyasztást-növelő hatást ért el néhány közelmúltban hozott központi intézkedés, de továbbra is fontos feladat hárul a tejiparra, a kereskedelemre és a mezőgazdaságra. Tejiparunk az utóbbi időben sokat tett a tej- és tejtermékfogyasztás minél nagyobb kiterjesztése érdekében. Ezen a téren elsősorban a választékbővítést kell kiemelni. A tendencia jó, egyenletes áruellátással és jóminőségű tejtermékek széles skálájával továbbra is pozitiven hathat az ipar lakosságunk tejtermék-fogyasztására. A kereskedelmi hálózat kiépítésében még sok javítani való van. Országos viszonylatban még 1969-ben is (a megelőző évi 642vel szemben) 213 helység részegült szervezett tejellátásban. A tejipari hálózat tökéletesebb kiépítése mellett növelnünk kell a tejipari szakboltok számát. Fontos feladat hárul azonban a mezőgazdaságra is. Mindenekelőtt a jó fajtaösszetétel, a szilárd takarmánybázis, az ésszerű és gazdaságos takarmányozás és egészséges környezet létrehozásával emelnünk kell a fejésátlagot és meg kell állítanunk a szarvasmarha-létszám országos méretű csökkenését. Ha megyénk szarvasmarha állományának számszerinti alakulását vizsgáljuk az elmúlt tíz év alatt, akkor a trend enyhe emelkedését tapasztaljuk. Az újonnan életbelépő kormányrendelet azonban rövid 3—4 hónap alatt az állomány számszerinti alakulására pozitíven hatott. Tekintettel arra, hogy mind a belső ellátás, mind pedig a fokozódó exportigény egyre nagyobb teljesítményt kíván állattenyésztésünktől, egyre sürgetőbb volt megtalálnunk azokat az ösztönzőket, melyek a tenyésztői kedv növekedésére hatnak. Ezért egyelőre a nagyüzemi gazdaságok rekonstrukciója mellett a háztáji gazdaságok fokozott támogatása a járható út. Csongrád megye tejtermelése 1968-ban 938 ezer 100 hektoliter volt. . A háztáji és egyéni részesedése az utóbbi 8—10 évben csökken — elsősorban a tsz-ek, kisebb mértékben az állami gazdaságok javára —, dé még 1968-ban is a háztáji gazdaságok biztosították'a termelt tejnek több mint felét. Tehát a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésével az állattenyésztés korszerű nagyüzemi feltételeit nem tudtuk megteremteni, s így a gyakorlat beigazolta, hogy állattenyésztésünk fejlődése a háztájiak támogatása nélkül nem lehetséges. Fontos teendőink varrnak az egy tehénre jutó átlagos évi tejhozam emelése terén is. 1968-ban az országos átlag 2470 liter volt. Bár Csongrád megyében 8,7 százalékkal magasabb volt ez az érték, ez sem mondható megnyugtatónak. Mivel állattenyésztésünk takarmányhiánnyal küzd, különösen fontos a jótejelő tehénállomány kialakítása is, amely nagyobb hatásfokkal transzformál és így az önköltség alakulására is kedvezően hat. Megyénk egy főre jutó tejtermelése 1968-ban kb. 210 liter volt Mivel lakosságunk nem fogyasztja el a termelt tej teljes mennyiségét, a pluszt elsősorban folyótej formájában Budapestre szállítjuk, továbbá hozzájárulunk Bács-Kiskun és Békés megye ellátásához is. Tejtermékeink exportja közül csupán a vaj érdemel említést. (382 ezer 700 kilogramm 1968-ban). örvendetes dolog, hogy a felvásárolt tej mennyisége az 1964— 65-ös visszaeséstől eltekintve egyenletesen gyorsul. Ugyancsak pozitív, hogy a felvásárlás havi ingadozása nem túl nagy. Ha a februári minimumot bázisként 100-nak vesszük, akkor az augusztusi maximum 135. E két szélső érték között — viszonylag nem sok problémát okozva a tejiparnak — ingadozik a közbülső hónapok során felvásárolt tej mennyisége. Csongrád megye egy főre jutó tej- és tejtermék fogyasztása tejre átszámítva kb. 10 literrel magasabb az országos átlagnál. A megyék rangsorában ezzel kb. a középső helyet foglaljuk el, mivel a legkisebb fogyasztású megyében 113, a legnagyobb fogyasztásúban pedig 187 liter volt ez az érték. (Megyénk fogyasztása 150—160 liter között mozog.) Ezek a számok területenként viszonylag nagy szóródást mutatnak, mégis valamennyi alacsonynak mondható. Az Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet adatai szerint hazánkban -az optimális tejfogyasztási szint 260 liter. Ez az érték országoktól, éghajlattól, a lakosság korszerinti összetételétől, táplálékának szerkezetéből, hagyományoktól stb. függ, ezért helyenként jóval magasabb. Ettől megyénk lakosságának fogyasztása még nagyon messze áll. Ennyi tejjel a lakosságot a jelenlegi tehénállomány mellett nem is tudnánk kielégíteni, azonban ez az „ideális" mennyiségű tejfogyasztás egyelőre nem is igény. A tejfogyasztás-kiterjesztésének feltétele a tej élettanilag fontos szerepének tudatosítása egyik oldalról, egészséges, jóltejelő tehénállomány létrehozása, higiéniás tejtermelés, korszerű tejkezelés és szállítás, valamint higiéniás árusítás a másik oldalról. Meg kell valósítanunk az iskolák rendszeres tejés kakaó ellátását Lépést kell tartanunk a modern műanyag- és papírcsomagolási eljárások alkalmazásával, továbbá forgalomba kell hoznunk a steril tejet. A tej- és tejtermék-fogyasztás növekvő tendenciája pozitívnak mondható. A fehérjében gazdag táplálékok fogyasztása egyben a táplálkozás minőségi színvonalának is a fokmérője. Világjelenség, hogy a különféle tejtermékek fogyasztási üteme nő a tej rovására. (Az élelmezési intézetek a fogyasztás kb. egyharmad részét folyótejben, kétharmadát pedig tejtermék formájában javasolják,) Tovább kell hatnunk tehát azirányban, hogy növekedjék lakosságunk mennyiségi és núnőségi igénye a tej- és tejtermékek iránt, hogy egészségesebb irányba tolódjék el táplálkozásunk. T

évedés áldozataként kerültem hozzá. Kaptam egy levelet, hogy mostanában ünneplik századik születésnapját. Fölhívom hamar az unokáját telefonon — nagypapa már ő is —, hogy igaz-e a hír. — Igaz. — Tehát százéves. — Annyi még nincsen. Csak kilencvenkilenc. — Kettőnk közül valaki összevissza beszél. — Dehogy beszélek összevissza. Számolja csak ki. De a legelső születésnapját, az igazit, amikor éppen a világra jött, azt is számolja bele. Amikor még egyéves se volt. Nem vagyok még a kerek számoknak se a -rabja, annyira, hogy erre a szellemes számításra el ne mentem volna. Biztosan megcsodálom én is a világ csodáit, ha alkalmam lenne rá, talán a nagy piramisokat is — legföljebb hiábavalóságukért —, de ha' ezt a két számot így egymás mellett látom, és tudom, hogy viselője a századikba kapaszkodik, nagyobb bennem az ámulat. Elkoptatott a kérdés, föl se teszem, de azért motoszkál bennem, és kéretlenül is erre kapok feleletet: Hogyan lehet ekkora kort megérni? Igen egyszerű pedig a . röszkei Kiss Gyurka bácsi receptje. Át kell esni a kolerabetegségen, de olyan erősen, hogy a régi idők öreg szüléje már pehelytoliat tartson az orra elé, meggyőződni róla, jár-e azon még valami kis szellő. Aki ezt átvészeli, van reménye a további évekre. El kell menni legalább tízszer katonának, de úgy ám, hogy éppen annyiszor haza is jöjjön, különben nem gilt. Jó, ha világháborúban már öregkatonának számít, és visszahagyják, legalább az elején. Előfordul közben persze kellemetlenség is. Az első hároméves huszárszolgálatból úgy tért haza például, hogy ezzel köszönt anyjának: Nem sokáig maradok én itthon se. Bedagadt a torka. Akkora lett, hogy arra már csak keresztet lehetett vetni. Indultak befelé a városra, ahogy megérkezett, mindjárt, de orvost éjnek évadján nem mertek fölkelteni, hátha megharagszik. Ott lakott az alsóvárosi templom mellett egy.Virág Pista nevezetű ember, arról beszélték a népek, hogy ő talán foglalatoskodik ilyennel. Holdvilágnál kimentek a szemétdomb szélére, belenyomott a szájába egy kaszakövet, hogy kínjában le ne harapja az operációs ujjat, belenyúlt a Virág Pista a torkába, hosszúra növesztett, jó erős parasztkörmével belekapaszkodott a daganatokba, fölhasogatta hosszában is, keresztben is, aztán azt mondta: — Most köpd ki, édes fiam! • Aki ezt is ki tudja köpni, megint megmarad egy darabig, . Egykettőre • visszakotorássza emlékezetében a szegedi nagy vizet. Nem árvíznek mondja, mert áradás minden évben volt. A nagy víz, az nagy víz. Gyerek volt, örült neki. — Mentem halászni. A víz ment lefelé, a hal meg jött fölfelé, mert az mindig szembe úszik a vízzel. Csak beleálltam, telekapkodtam egy zsákot hallal. Már zavartak vissza hazulról, hogy kell a nyavalyának az a' sok hal. Annyi halat azóta se fogtám kukoricaföldön. Csőnyikkal bejött Szegedre is az apjával, de sok izgalmat nem talált benne, mert itt is csali víz volt. Nem, azt mondja, hogy irigyli a koromat, hanem azt, hogy a város közepit is kirúgná, ha olyan pici lehetne még egyszer, mint én vagyok most.''Mit csinálna még az én koromban? Akinek, van még humora, csak ezt válaszolhatja rá: Elmennék én is újságírónak. Ettől kezdve teljes az' összhang közöttünk. Koccintunk is rá egyet, én a tisztesség kedvéért, ő szokásból. Két marokra fogja a poharat, ki ne csöppenjen egy csepp se belőle, mert nagy kár lenne érte. Igaz, hogy már szódával iszsza, pedig azt gyűlölte legjobban. Hozzá tartozik tehát a recepthez, hogy, akit 99 évig nem pusztít el a szesz, az megmarad. Négy lánc földet jussolt. de vett hozzá még 36 holdat. Megszólal a fia, hogy. azt az ő hasán is spórolta. Ettünk volna, de nem volt mit, csak a földet vette. Csöndesen veti közbe, hogy nagyon evösek voltak abban az időben" a gyerekek. De maga már másképpen csinálta? — kérdezem a fiát. — Ugyanúgy. Minden évben legalább fél holdat vettünk. Gyerékágyat feküdt az asszony, megkívánt egy üveg szódát, de nem hozhattam neki. Nem volt miből. Földet vettünk, nem lehetett szódázni. Amíg szövetkezet nem lett, egy pár csizmát se tudtam venni magamnak. Nem hiszem, hogy nagyon szeretett katona lenni, de sokat beszélt róla. Leszolgálta a huszárságot — első lovas volt persze d —, behívták a tüzérekhez. Azt a nagy tudományt kellett megtanulnia, hogyan kell parancsszóra a lovat befogni a 16-os ágyúba. Kapott egyszer egy ezüst keresztet is, pántlikával kötötték a nyakába, de a komája kölcsönkérte, amikor szabadságra ment, hogy majd otthon kihúz! magát vele. Megtetszhetett neki, mert vissza se jött. A bombát onnan ismeri, hogy leesett egy,- nem - messze tőle, , akkora volt, ..mint egy zsák. A lova fogát kiütötte, belement a pofájába az acél. — Csak néztem, minek ugrál ez anyira, mikor legelhetne, de nekem nem lett semmi bajom. Pedig akkor még azt se, tudtam, hogy le kell feküdni ilyenkor. Ennél többet csak a legénykedéséröl beszél. A bálba ugyan szeretett járni, csak azt nem szerette, hogy hat napig dolgozni kellett, mire újra bál lett. . — Mikor ment legjobban sora? — Mikor az újasszanyí hazavittem. Annyira jó lehetett az, hogy ezt az egyetlen dátumot téveszti el most is. Nehezen tisztázódik, hogy tizenhatban, vagy 96-ban vólt az, de ezért ne legyen közöttünk. violencia. Fia, menye mondja, hogy álmában sokszor végigénekli az egész lakodalmat. Sokat alszik, valamivel el kell tölteni akkor is az időt. Hangosan, tisztán, in• dulattal énekel, csak éppen ő nem tud már róla semimit. Ha kérdezik, azt hiszi, ugratják. Ö csak alszik, nem tesz semmi roszszat. — Mit szeretne még egyszer csinálni ? — Kerek egy hétig, megállás nélkül kaszálni. Nagy kívánság. 85 eves koraban még aratott. Sz. Lukács Imre CSILLAGOS SÍR Zákányszéken, a régi temetőben új sír fehérlik. Szép. A régi korhadó keresztek között, a magas sírkövek között egyedüli. Csillagot visel. Néhány hónappal ezelőtt még fű verte fel Kiss Imre sírdombját. Az úttörők ki-kijártak, gondozták, s egy új sírkővel szerettek volna emléket állítani a mártírnak. Május elsejére kívánságuk teljgsült. A járási általános ktsz két brigádja társadalmi munkában hozzájárult, hogy a szép emléksírkő elkészüljön. Sándorfalván a ktsz-ben 330an találnak munkát. Kistelek, Sándorfalva, Csanytelek, Baks, Szatymaz helységekben nagyobb központokat hozott már létre ez a szövetkezet. Jelenleg négy szocialista brigád dolgozik; a Béke, a Kun Béla, a Gagarin és a Beregovoj nevű brigád. Kováts Pálné, a Béke brigád vezetője. — Közgyűlésen ajánlottuk fel, hogy terven felül 300 munkaruhát készítünk el társadalmi munkában. Ebből a többletnyereségből a Zákányszéken 1950-ben meggyilkolt Kiss Imre párttitkár síremlékének költségeit fedezzük. A brigád beváltotta ígéretét. Nézegetjük a brigádnaplót. Ebben a felajánlásról is olvashatunk. Mindjárt mellette az áll: kérjük a Kisteleken működő részleg dolgozóit; hogv csatlakozzon a felajánláshoz, és társadalmi munkában készítse el a síremléket. A kistelekiek, a Kun Béla brigád tagjai vállalták és 12 nap alatt' elkészült az emlékmű. Papp Pál részlegvezető adta át a község tanácselnökének, Tóth SzilvesZterné országgyűlési képviselőnek. A két brigád tagjai így emlékeznek Kiss Imrére. — örülünk, hogy síremléket állíthatunk neki. Az újságokból, a Szeged bolygóiból olvastunk róla, hogy 1950-ben meggyilkolták. Kommunista volt, kiállt a rendszer mellett. Meggyilkolták: . A szövetkezeti mozgalom úttörője, mártírja volt. Így tisztelgünk az emléke előtt. Kiss Imre 1898. novejnber 5-én született Szegeden. Munkáscsaládból származott, apja vasutas volt. . Fiatal korában elhagyta szüleit, beállt béresnek. A szegények életét élte. 1923-ban nősült meg. feleségül vette az egyik királyhalmi kisparaszt lányát. Gyerekük nem született. 1929-ben örökbefogadták sógornőjének a fiát, Pakai Istvánt. A felszabadulás után, 1945-ben, Kiss Imre tagja lett a kommunista pártnak, majd 1948-ban a lengyelkápolnai' MDP-titkár lett. Tisztségéről később leváltották. Mint a népi bizottság elnöke, a munkaügyi bizottság tagja, harcolt a kulákság ellen. 1949 tavaszán orvul leütötték. A lengyelkápolnai tszcs érdekében aktívan tevékenykedett. A juttatott 8 holdjával mindenáron be akart lépni a téeszbe, de nevelt fia és felesége ellenezte, többször megverték, elzavarták hazulról. Éjnek idején kikerget1RÜ1Ü3 Hájl EÉí s: ték az ágyból, a szomszédokhoz menekült. Ellenezték a pártban, kifejtett tevékenységét is. 1950. január 3-án este 9 órakor lakásáról mezítlábas papucsban, téli kabátját vállára terítve elment, és másnap reggel 8 órakor, a ' tanyától 3—4 kilométerre, az egyik dűlőúton hátra kötött kézzel, nyaka átvágva, szeme kiszúrva, holtan találta meg a tszcs két tagja. Kiss Imre kpmmunista volt. Amikor támadói ütötték, verték, hitét akkor sem tagadta meg. „Komunista vagyok és az is maradok" — vallotta haláláig. Az emlékezet most így tiszteleg előtte. A zákányi határban boldoguló szakszövetkezetek működnek, s a homoki világban erősödő, szép jövővel szolgáló mezőgazdasági nagyüzemek. Így válik valóra a Kiss Imre álma. Az új sír így üzen. Még kevés a virág rajta. Igaz, három szál piros rózsa messzire virít. A rózsák színe olyan, mint a vér, mini a csillagok.