Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

VASÁRNAPI MAGAZIN Fehér Kálmán fehér K. Szimbiózis Veress JRKAMiklós FIRKÁK Polner Zoltán Szél fúj deres mezők felől, orgonál a csönd a szélben. Csepp ablakok violája virágzik el napszállatra. Bujdokló, havas kertek fáznak utána az éjben. Sóhajtásuk tüdőszín-fák, kiáltásuk holdas hideg. Álljatok meg édesfiam! Ti örömmel koronás pár, vigassággal bálba járók. Álljatok meg! Megy a Halál! HALÁLLÁTÓ Lépkedi a házakat át. Fekete föld mennydörgésben, fényüstökös csillagokban itt magaslik falunk fölött szótlanul, kénsárga csonttal. Én látom csak, öreg szüléd! Álljatok meg, míg elmegy: ti virágos, zöld-tűz ágak, farsangoló nevetések, bölcsőt ringató kezűek. Álljatok meg! Megy a Halál! BÖGREVETŐ fehér K. Fehér Kálmán Szimbiózis Polner Zoltán Szél fúj deres mezők felől, orgonál a csönd a szélben. Csepp ablakok violája virágzik el napszállatra. Bujdokló, havas kertek fáznak utána az éjben. Sóhajtásuk tüdőszín-fák, kiáltásuk holdas hideg. Álljatok meg édesfiam! Ti örömmel koronás pár, vigassággal bálba járók. Álljatok meg! Megy a Halál! HALÁLLÁTÓ Lépkedi a házakat át. Fekete föld mennydörgésben, fényüstökös csillagokban itt magaslik falunk fölött szótlanul, kénsárga csonttal. Én látom csak, öreg szüléd! Álljatok meg, míg elmegy: ti virágos, zöld-tűz ágak, farsangoló nevetések, bölcsőt ringató kezűek. Álljatok meg! Megy a Halál! BÖGREVETŐ Vess rám bögrét, verd el! Testem mérgét verd el! Kenyérhéj melegben, gyertyaláng pirosban, bádogbögre szája verj el rontást rólam! Rontásból a felhőt, felhőből az átkot; gyomromat tiporják vérvető patások. Kenyérhéj -nyelv őröld! Gyertyaláng-fog rágjad! Bádogbögre fald fel! SZEMÖLCSVETŐ Seim előttem, sem utánam. Szótalanba lép a lábam. Földre essen szemölcsöm, kilenc tollal seprüzöm: Üj hold. új király, lányát férjhez adja már. Ma esküszik a fia. félfalut vár lagzira. Engem is hív: nem megyek! Elküldöm szemölcsömet. Sem előttem, sem utánam. Szótalanba lép a lábam. Füstöl, pusztul a földön, kilenc toilban szemölcsöm Simái KÖLTŐK Mihály p^ ANNABELLÁBAN le van meglepetésekkel és felfedezésekkel. Újrafelfedezésekkel is. Épp az benne a csodálatos, hogy kiszámíthatatlanul szeszélyes kalandokkal tör céljai felé. Az irányzatok, formák, mondandók tenyészetében néha épp az virágzik ki elemi erővel, amire senki sem számított. A harmonikus és a zaklatott, a klasszikus és az avantgard. a tömör-egyszerű és a bonyolult-inteuektuális, a személytelen és a vallomásos versek dzsungelében azt a kérdést: mi a modern, „találgatni is életveszélyes volna". , Korunk költészetét leginkább jellemzi az állandó küzdelem a sokféleségért, a gazdagodásért, harc a beszűkülés, a dogmatikus igények ellen. Ezért is vallja a kitűnő költő-műfordító, hogy a költészet mindig máshonnan jön, mint ahonnan várják. Hogy a költészet — mindig más. S valóban, ennél szemléletesebben aligha lehet meghatározni a szakadatlan megújulást. Hogy Magyarország lírai nagy. hatalom, azt a klasszikus örökség meg a mai magyar költészet egyaránt reprezentálja. De mit lát ebből a nagyvilág? A második európai költőtalálkozónak volt egy olyan hivatása is, hogy a nyelvi elzártságból segítsen kiemelni a magyar költészetet. A bepillantásnak és kitekintésnek egyaránt fóruma lett a találkozóra megjelent Árion 3. Ez többnyelvű költői almanach, melyben Guillevictől Lukács Györgyig, Walter Höllerertől Octavió Paz-ig gyűrűzik a gondolat: milyen a költészet — száz évvel Rimbaud után? Radnóti Miklós emlékéhez méltó a nemzetközi poétatisztelgés: nyolcnyelvű csokrot kap az olvasó az „Erőltetett menet" fordításaiból t.. A magyar költészet József Attila után című fejezet pedig mai líránkról is képet ad. Több mint félszáz magyar vers francia, angol, orosz és más nyelvű fordítása található benne. « Majd nyolcvan külföldi — köztük Stefan Hermlin és Giannl Tóti, Róbert Graves és Hans Magnus Enzensberger, Andrej Voznyeszenszkij és Hriszto Botev — s közel száz magyar. Találkoztak a költök. Nem nagyon praktikus célokkal, talán csak — mint valaki megjegyezte — egy kis testmelegért. Az egyetemes emberi gondot is szimbolizálva. Megkérdeztem egyszer nagyanyámat, hogy mit jelent az NB. Nagybecsű — felelte, s bár nem értettem egészen, értelmesen bólogattam hozzá. Évek múltán, amikor sportújságot kezdtem olvasni, a szomszéd bácsitól érdeklődtem, hogy mit jelent az NB. Nemzeti Bajnokság — válaszolt, s így neki adtam igazat nagyanyámmal szemben. Tanáromtól kölcsönbe kapott könyvet forgattam, s megütötte szememet az NB. Mert bár az író valóban nagybecsű volt, sőt, mondáni lehet, hogy NB l-es — valami nem stimmelt. Végül a könyv tulajdonosa világosított fel árról, hogy ez a nóta bene jele. Ha valamit jól meg akarok jegyezni, ezt használjam a lap szélére firkantva. NB-jegyezetek tehát esek, nagybecsű önmagamtól, s bár nem állítom. hogy NB l-esek, azért az NB I/B színvonalát megütik. * ~ " " Egy utcaseprő javaslatai Először a lovakat tiltanám be, eztán a szotyolaárusokat, a tokmagosokat Utánuk következnének a madarak, bogarak, a boltok és a dohányosok. Betiltanám a havazást és a jegyárusítást. Ha még ez sem használna, betiltanám az emberiséget * Szubjektív filozófia. Gyerekkor: tézis. Ifjúkor: antitézis. .•> Felnőttkor: szintézis. r öregkor: protézis, * Párbeszéd a szanatóriumban. — Nem valami jó itt. de azért Itt a legjobb. — Bizony. — Ott van most a házam üresen, de itt legalább vigyáznak rám, otthon meg a kutya sem. —• Ki kellene adni. — Minek? A másikban laknak, mégsincs belőle sok hasznom. Ha az ember megöregszik, akkor már olyan mindegy neki. — Bizony. Most vettem én is egy házat, az legalább van. — Csak ezt az ifjúságot féltem. — Hm. hm. — Jobban mondva, sajnálom. — Hm... hm. — Nincs jövőjük. — Hát az nincs nekik. — Elnézem sokszor őket, hogy milyen szépek, aztán egyszerre csak egy bomba. Bumm.., — Bvmm ... — Ezért jó öregnek lenni. Nem valami jó, de azért ez a legjobb. Papp Zoltán Jé 7.: Véres kard Á futár a trónteremben lehelte ki lelkét, nem sokkal azután, hogy megérkezett. Előtte mindössze annyit tudott mondani, hogy szélsebesen jön az ellen. II. Márk ebben a válságos pillanatban is megőrizte nyugalmát. Mindössze annyit jelentett ki a köréje sereglett főuraknak, hogy rövidesen ütni fog a cselekvés órája, majd kiadta a parancsot, hogy azonnyomban kezdjék el körülhordozni országában a véres kardot.' A fringiák kézügyben voltak, mindössze be kellett vérezni őket. Ami a királyi mészárnok feladata volt, aki már szakértőnek számított benne. Mindenekelőtt faggyúval borította be a csillogó pengéket, mert többször tapasztalta már. hogy a natúr acélról anélkül lecsusszan a vér. A főmészárnok különben a fehértollú kakasra esküdött. Hogy annak vére áll legjobban ellent az Időjárás viszontagságainak. Majd amikor a preparált kardokat már elszállították, nagyokat nyelve hozzálátott, hogy elkészítse a kakassültet. Ezalatt a véres kardot vivők már elindultak a három égtáj felé, tarsolyukban a vészjósló hírrel. HÉT, NYOLC, KILENC Az ellen ugyanis tudta, hogy jön. Edömér mindig Délnek ment. S most is. Errefelé laktak tudniillik a rokonai. Paripája szélsebesen hagyta maga mögött a kilométereket Edömér peckesen ült a nyeregben, és keményen szorította baliában a pallost, amelynek szaga csapatostól vonzotta magához a Igyeket. Eközben nagyokat káromkodott magában, hogy milyen nehéz. Egyelőre azonban nem volt tanácsos lazítani a tartáson. Nem egy esetben előfordult már errefelé, hogy valamelyik zsombékbó' hirtelen előbukkantak az ellenőrök. Ha valami rendellenességet tapasztaltali, levágták az egyes számú betétlapot, ami a kialakult szokás szerint a futár fűiével volt ekkoriban azonos. Edömér úgy számított, ha semmi nem jön közbe, alkonyatra odaér a sógorékhoz. A világ zajától félreeső házukban szokta ugyanis eltölteni azt áz időt, amennyit a véres kard egy égtájon való körülhordozására szánt a felsőbbség. Sőt egy nappal tovább is akart maradni, Hógy kilegyen a hetidíj. Amióta öt napon túl egy választási malac járt a külszoigalatosnak, veszély híjával is benépesültek lovasokkal a közforgalmú ösvények. Hol voltak mái azok az idők, amikor érdemes A Balatonfüred felirat mellé r.em került oda a táblára a jelzés: a költészet fővárosa. Arra a néhány napra sem, amíg az Annabellában táboroztak a költők: magyarok és franciák, oroszok és grúzok, finnek és németek; fiatalok és élő klasszikusok, bajszos-szakállasok és simaarcúak, harsányak és csöndes-szerények. Pedig alapjában véve így volt, a második nemzetközi találkozó — az első Budapesten volt — most egy hétre költőfővárost csinált Füredből, költőparlamentet az Anna-bálak parfőmemlékű terméből, de a füstös presszóból, étteremből, a lombos, szellős parti sétányból is. Mire jó az ilyen költőbirodalom létrehozása? Szembenézésre, kézfogásra, egymás megismerésére? Vitatkozásra? Mi volt a lelkes magyar szervezők szándéka és mi volt azoké, akik örömmel fogadták el a meghívásokat? Olyan átfogó témákat, mint „A béke, a háború és a költészet", ,.Ar. új technika költészete", „A költészet új technikája" — érdemes volt-e napirendre tűzni? A szkeptikusokkal szólva: szebb, jobb, világmegváltóbb versek születnek-e attól, ha a költők tanácsokat adnak egymásnak, vagy megállapodásra jutnak? Nagy László mondotta: a költészet kifejező és megítélő hatalom, de nem megoldó. Darvas József. az írószövetség elnöke is ezt hangsúlyozta a füredi megnyitón. — „Mi írásainkkal a világot sem megmenteni, sem megváltoztatni nem tudjuk. De egy valamit mégis tudunk: segíteni az ember öneszmélését, segíteni azt, hogy az ember ismerje meg önmaga belső világát, s a törvényt, melynek koordinátái közt emberi módon lehet élni". Arra a sokak kétkedését kifejező kérdésre: ér-e hát valamit a költői szó manapság? — igenlő választ adott. Hinnünk kell, hogy ér, hogy a költészet ébren tartja az emberi reményt, éleszti a lelkiismeretet. Ez volna hát a költészet? A humánumot szolgáló, az emberi értékekért viaskodó, az emberiség jövőjén töprengő hatalom? Igen. És még mi minden! A birodalom határai megvonhatatlanok — ez a füredi találkozó egyik tanulsága. Vas István kitűnő előadása — „Az ismeretlen isten" — szellemes példázatokkal illusztrálta: a modern költészet tevőit két napra kilovagolni egy túzokért, háromra egy pulykáért?! Indulatosan rántott egyet a véres szablyán. Ám a legyek csak nem tágítottak. Edömér arra gondolt, hogy a választási malacot elcseréli két kengyelért. Annak többszörösére hízik majd az ára. mihelyt a kertek alá ér az ellen. Akkor egy Párért akár négy választási malacot, tán még egy hízót is lehet kapni attól, aki annyira félti az életit, hogy még áldozni is hajlandó érte. A sógor épp a szomszéd kutyáját hajkurászta, amikor Edömér leereszkedett a nyeregből, és végre kibocsáthatta markáoói a pallost, melyről időközben a vér és a faggyú utolsó morzsáját is iezabálták a falánk vidéki legyek. — Gyün az ellen — súgta oda a feléje siető sógornak. — De nehogy szólj senkinek. Mielőtt megtudnák, vásárolj össze minden lószerszámot, fringiát. kést, buzogányt. Azzal bekocogott a házba, hogy lepihenjen, és aludjon egyet a történelemre. \ -Ni? 8.: Vég Tegnap ellátogattam egy filozófiába, amelyet elhagytak hívei, majd ezt követően az igazságnak az a hányada, amennyit eladdig birtokolt. Nincs szomorúbb látvány egy meddő filozófiánál, amelyet immár ezentúl nem művelnek majd. Ilyenkor kinek ne jutnának eszébe azok a napok, amikor e filozófia még életerősen üzemelt* / Léte akkoriban úgyszólván örökkévalónak tűnt. Mert bár a történelem során akadtak ugyan már filozófiák, amelyek deklarálták a világ teljes értelmetlenségét. sőt közeli pusztulását is megjósolták, de olyan. amely önmagával kapcsolatban állította volna ugyanezt, még egy sem. Ezért aztán tanulságos, bár kissé lehangoló élmény végigjárni tereit, utcáit. kőrútjait, amelyekről egyik napról a másikra disszidált az eszme. A jelekből ítélve a vég. ha nem is teljesen váratlan, de gyors lefolyású lehetett Hiszen több ház udvarán még ott lógtak a hipotézisek a száritókötélen, mintha most Is arra várnának, hogy egy koncepció magára öltse őket. A kategóriák is ott hevernek a tűzhelyen, amely úgyszólván még meleg. Mielőtt jól átsültek volna, hátrahagyták őket Két napja sincs: áradt a forgalom a Relativitás Sugárútján. Most sehol senkt Nincs, aki elseperje a halomba gyűlt axiómákat, definíciókat. A csatornalefolyó mellett néhány illúzió már | oszlásnak indult Néhol mintha az absztrakció nyernait lehetne föllelni. A nagy sietségben nyilván beletaposták az aszfaltba. Üres az ismeretelmélet garázsa is. Csak néhány velünk született eszme hever egy sötét sarokban, és három liter paradoxon, az ablakba téve, befőttesÜ végben. Elmenekültek a lakók a vendégházból. Csupán az egzisztencia! isták szobájában maradt hátra néhány irrealitás, amit nem voit már idejük elvinni. Aboi tegnap még magukban