Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

TI-a - ludtam va-ta " sár - pa - lakja mel-tftt. 1 i. [p P -y= *•—* . * m -é' -AJ Ft • »• tudtam va - '» Bit)utt kebelembe Sirighasü kégyó. Bebútt kebelembe Sárighasu kégyó. Vegye ki kegyelmes Lelkem édesapám. Vegye ki kegyelmes Lelkem édesapám. Mlntsább kezem nélkül, Inkább lányom nélkül. Mlntsább kezem nélkül, Inkább lányom nélkül. Sir • pa « lak • Ja mellett. Vegye ki kegyelmes Lelkem édes húgom. Vegye ki kegyelmes Lelkem édes húgom. Mintsább kezem nélkül, Inkább néném nélkül. Mlntsább kezem nélkül, Inkább néném nélkül. Vegye ki kegyelmes, Lelkem édes mátkám. Végje ki kegyelipes Lelkem cdes mátkám. Mlntsább mátkám nélkül, Inkább kezem nélküL Mlntsább mátkám nélkül, Inkább kezem nélküL Mint eddig közölt dalaink, ez a ballada is a csángó-magyar zenei nyelvjáráshoz tartozik, és szintén Faragó Laura műsorának volt egyik száma a televízió Röpülj páva vetélkedőjén. Kivételes azonban ez a ballada abban, hogy míg az eddig közölt dalokat több-kevesebb változással az egész magyar nyelvterületen ismerik vagy ismerték, ezt a balladát csak a csángók és a székelyföldiek éneklik. Azt is tudjuk még a dalról, hogy a XVI—XVII. században keletkezet. Gazdagon díszített dallama az egyik legszebb vonulaté csángó daliam. Kovács Margit Váci Duna-part HUSZONÖT ÉVESEN A 25 éves Nagy Sándor döntő győzelmet arat a perzsák felett Gaugamélánál. 25 éves Johann Sebastian Bach, amikor befejezi toccatasorozatát. 25 éves korában írta Georges Bizet a Gyöngyhalászok cimű operáját. 25 éves korában lép fel először nyilvánosság előtt Ludwig von Beethoven, mint zongoraművész. 25 éves korában arat nagy sikert Fryderik Chopin zongorára írt Asz-dúr polonézével és adja ki a H-moll scherzót. A 25 éves Pjotr Csajkovszkij elvégzi a konzervatóriumot és a moszkvai konzervatórium elmélettanára lesz. Karol Capek 25 évesen a filozófia doktora. 25 éves korában írta Charles Dickens A Pickwick-klubot és fogott hozzá Twist Olivér című regényéhez. A 25 éves ifjabb Dumas A kaméliás hölgy óriási sikere után már újabb regényén dolgozik. A 25 éves Goethe kiadja Az ifjú Werther keserveit és több más művét. 25 éves korában irta Fdward Grieg az A-moll zongoraversenyt 25 éves George Gershwin, amikor a Rhapsody in Blués-t komponálja. Alekszandr Gribojedov 25 éves fejjel írja Az ész bajjal jár című vígjátékát. 25 éves korában irta Majakovszkij a Buffo Misztériumot. A 25 éves Thomas Mann A Buddenbrook házon dolgozik. 25 éves Michelangelo, amikor Pietáját megalkotja. A 25 éves Napóleont tábornoknak pevezik ki. A 25 éves Alekszandr Puskin az Anyegin első fejezeteit írja. Pabló Picasso 25 éves korában festi meg a hagyományos formákkal szakító Az avignoni kisasszonyokat. A 25 éves Rossini elkészül a Hamupipőke és A tolvaj szarka című operáivaL 25 éves Rembrandt, amikor Leidenből végleg Amszterdamba települ át. 25 éves korában szerezte Róbert Schumann a Karnevált., A 25 éves Mark Twain (akkor még Sámuel Langhorne Clemens néven) hajókalauz a Mississippin. A 25 éves Vincent van Gogh prédikátor a belgiumi Borfnagebányavidéken. 25 éves korában Jules Verne operettet ír Collin-Maillard címen, melyet több mint 40 alkalommal adnak elő. Lődi Ferenc KAKASOK ÉS TYÚKOK álllak a dolgok (Ding an sich), onnan időközben ők maguk is eltávoztak. Hajnalra beszüntették működésüket a közművek. A csapokat hiábavaló megnyitni. Nem folyik belőlük egy csöppnyi következtetés sem. Megvilágítandó tudat hiányában az elektromos müvek sem üzemel. A Megismerés Terétől nem messze, a Lényeg Diadalíve mögött, az Ismeretlen Premissza sírján pedig elhervadtak a virágok. Mindenfelé felbomlás. Néhány óra után úgy érzi az ember, hogy ideje eltávozni innen. Ám nehéz szívvel lépek ki az elnéptelenedett filozófia főkapuján. Sőt, amikor már tekintélyes messziségnyire távolodtam tőle, akaratlanul visszapillantok még egyszer a hátrahagyott diszciplínára. Nagy robaj után porfelhő gomolyog magasba. Egy bérpalota dőlt össze az Abszolút Igazság Ütján. A törmelék között részigazságok csodálatos módon valahogy épen maradt téglái hevernek. JVs 9.: Átváltozások Egyszer egy ember így szólt a Nagy Varázslóhoz: — Szeretnék Platánfa lenni. A Nagy Varázsló éppen jókedvében volt, így abból az emberből azonnyomban platánfa lett. Lábai föld alá kúsztak és gyökeret vertek, törzsén kéreg nőtt, kezeit vastag ágakként tárta szét, tejéből meg lombkorona lett. Ettől kezdve egy forgalmas utcasarkon állt, és naphosszat árnyékot vetett. Volt. aki ügyet sem vetett rá, ds akadt, aki megállt mellette, es azt mondta: — Ejnye, de szép fa — azzal sóhajtva toyább ment. Egy micisapkás férfi minden délben a törzsére köpött, egy közömbös képű másik pedig nekivetette a hátát, és sokáig bámult maga elé. A kutyákat sétálni hozták erre. Izgatottan körülszaglászták, mielőtt megöntözték volna a bokáját. Este szerelmesek jöttek, és a platánfa néha egész éjjel hallgatta a nevetésüket, meg mindent, amit mondtak egymásnak. Reggelenként mindig gondosan felsöpörték körülötte az aszfaltot, öreg, törődött bácsi volt az utcaseprő. aki néha — homloktörlés közben — szemrehányón felpillantott rá. Mintha bizony ő hajigálta volna szét azt a sok csikket, staniclit, villamosjegyet! Pedig csak néhány levelet rázott le magáról, mert megharagudott rájuk az éjszaka. így élt a platánfa, egyik napról a másikra. . Egyszer aztán mégiscsak elkezdett öregedni. Megfakult a kérge, kisebesedett a törzse, egyik keze hirtelen leszáradt. Hiába esett mindig az eső, szomjúság gyötörte. Harmadnapra megkopaszodott Az emberek, akik eljöttek ide, hogy szemügyre vegyék, bokáig süllyedtek a levélszőnyegbe. Szótlan, mogorva alakok voltak. Körüljárták, összehúzott szemmel méregették, egyik még törzsét is alaposan megdöngette az öklével. Hiába volt már öreg a platánfa, még élni szeretett volna. Ezért aztán nagyon megijedt, amikor meglátta a bokája körül a csillogó fogazatú gépfűrészt. A gépfűrész egy ideig hallgatott, de aztán is csak annyit mondott, hogy: krrrrrrrrrrrrr. És a platánfa máris elfeküdt a földön, maga alá törve ágasbogas kezeit. Délben már a fatelepen volt, kupacba rakva abban a sarokban, ahová mindig odasüt a nap. Hamarosan minden nedvesség elszivárgott belőle. Akkor azt mondta két szénporos ember: — Na, vigyük! És felhajigálták egy nagy autóra minden porcikáját. A platánfa ekkor ijedt meg csak igazán. S bizony, valóban nem volt kellemes dolog elégni abban a nagy kemencében, ahol gyorsan elhamvasztották ^ lángok. Amikor már nem volt többé semmi, hirtelen eszébe jutott a Nagy Varázsló. — Szeretnék megint ember lenni — mondta neki. A Nagy Varázsló előbb kissé meglepődött, de mert véletlenül most is éppen jókedvében volt, hát bólintott. — Nem bánom — mondta. — De csak most az egyszer, és utoljára. Így lett a semmiből, ami azelőtt platánfa volt, Ismét ember. Akkor azt kérdezte tőle a varázsló: — Most mihez fogsz majd, mi akarsz lenni? — Favágó — mondta az ember, es fölnevetett. házilag is elkészíthető. liviw«J| Kevés szakértelem kell hozzá, és egész esztendőben jól jövedelmez." — Ez az. ez kell nekem! — dobta le a kezéből az alkalmi kiadványt Csapó Dömös és hoszszant simogatta sörtés állát, mint aki erősen gondolkodik. — Ha bevágott a szomszédnak — morfondírozott magában —, akkor miért ne kamatozna nekem is? Hülyeség, hogy eddig nem jöttem rá az aranyforrásra. Csak oda kell tartanom a kalapomat és dől bele a forint. Mert számoljuk csak! A masinát összeütöm használt anyagból magam ij. A tojás darabját megkapom 1,10-ért, háznál még kevesebbért. A naposcsibét pedig a tojás árának hatszorosáért kapkodják el. Hiába, no, ilyen gyarló az ember. Itt hever előtte az evőkanál, és csak most fedezi fel benne a mélyedést. Az elhatározást olyan gyorsan tettre váltotta, hogy önmaga is elámult. Amíg a konstrukciót be nem állította keltetésre, nem szólt a nagy cselekvésről legkedvesebb barátjának. Kapós Berc'nék sem. A szerkezet készítésekor különben is lefpglalták gondolatai. annak mérlegelése, hogy esztendő múltával akár egy Renault kocsira is kicserélheti Trabantját, amit a háta mögött különben elkereszteltek a gyerekek szappan tartónak, műanyag jaguárnak, aszfalton pattanásnak. A kis szeplős Pancsa pedig majomketrecnek becézte — idézte emlékezetébe a sarki szomszéd, a sirásó süldő lányának csúfondáros szólását. — Beleváglak én majd a Renault-ba, kis aranyoskám — öntötte el Csapót a forróság hulláma arra a gondolatra, hogy a sírásó lányát egyszer úgyis megkonyakdztatja. — Te leszel majd a legszebb naposcsibém — kiáltott fel önkéntelenül örömében, amikor végre beállította a keltető gépet. Csak a tojásvásárlás volt még hátra. Nyakába vette a falu ismerős házait, és ötvenesével számoltatta a kosárba a tojásokat. — Csak a frisseit ám. asszonyok! _ válogattatott szakértelemmel. — Ezekre akár te is ráülhetsz, megmelegítenek — heccelte Terus néni. aki Csapó Dömöst pólyás korától ismerte. — Apádat is a kupeckodás vitte a jégre ... — jegyezte meg az öregasszony epésen. — Ugyan már, ugyan! — rántotténak lesz ez, méghozzá vendégéknek. — Parazsat ne adjak. hogy megsüsd magad is a vendégeidnek? — incselkedett vele Terus néni, de Csapó ezt már nem hallotta meg a kiskapuból. — Átkozott boszorkányok! — mérgelődött odahaza, mert észrevette, hogy valamelyik háznál becsapták. Hatszáz tojást fizetett ki, ennyi fért a keltetőbe is, de mikor utána számolt, a rekeszben, 27 fiók üresen maradt. Ettől a naptól kezdve Csapó kivonta magát a forgalomból. Elhíresztelte, hogy vidéken vállalt munkát. A Trabant ott állt a nyitott színben. Nem is ruccant be vele a közeli városba egy dupla feketére. — Ügy élek — gondolta —, mint a kámzsás barátok. Ha ők kibírták évekig, én csak kibírom huszonegy-huszonkét napig. Akkor pedig a fülembe csipognak majd az én kis kakasaim, leendő tyúkjaim. Saját tojóim is lehetnek. Miért ne? — kérdezte önmagától. Hanem a húszadik napon ráverte az ajtót este Kapós Berci, mert a szobaablakból kicsapódott a világosság az utcára. — Meghülyültél, hogy itthon gunnyasztasz? — kérdezte aggodalommal, mikor Csapó beeresztette. — Csiiitt! Csak halkan — intette le barátját, aki első pillanatban tényleg azt hitte, hogy vele egyívású cimborájának vége. bedilizett. vagv valami mákonyt itattak vele valamelyik lányos háznál. Az állott-pállott levegőben ugyanis olyan siralmasan festett Csapó többhetes szakáilávái, ingben, gatyában, kócosan és mosdatlanul, mint aki a túlvilágról ereszkedett alá. — Hallod?... A lélékhangok... — mutatott a sarokban álló masinára, amelynek titkát most már nem takarhatta el. — Holnapra kikelnek. Fiadzik a forint — lelkendezett eszelősen és odatuszkolta barátját egy kisablakhoz, amelyen be lehetett látni a villanyfényben fünjei tojásokra, — Jól sejtettem, Dömöském. hogy a hülyülés mezsgyéjén bukdácsolsz, mert nem láttalak kimozdulni a házból. Hanem most hozd magad rendbe és gyerünk az aszfaltra.. Felhajtottam két igazi csirkét, ott várnak ránk a Serpenyőben — adta ki a rendelkezést Berci. — Hova gondolsz? Most, mikor ezek pár óra múlva kipattannak a tojásból? — hüledezett a leendő csirkefarmos. —- Amazok viszont már kipattantak. jó húsz esztendeje. Majd visszaérünk, mikor a te csibéidet pelenkázni kell — bökött útálkozóan a csirkekeltetőre. — Csak beugrunk a Trabanttal, és máris fordulunk vissza. Éppen hogy stabilizáljuk a bét lányt, vagy idehozzuk őket éjszakára dadának — tette hozzá enyhültebb hangon. Dömös úgy volt az ajánlattal, mint a béka. amely fejjel fordult a tónak. Könnyű volt beugrasztani. A Serpenyőben, a kisvároska valamire való és későn záró presszójában, amely este tízkor egyszerűen bárrá alakult át. valóban várta őket két lány, a szőke Cunci és a barna Mókus, így mutatkoztak be. Ez volt a becenevük. Valódi kilétükkel nem is törődött most Dömös, mert folyton az óráját nézte, hogy idejében hazaérjen. A sűrű óranézés azonban csak az első rundó konyakig tartott. A sokadiknál már nem is érezte csuklóján az óráját, Nem is érezhette, mert megőrzésre átvette tőle Mókus, Cunci pedig Berci világítós számlapú órájában gyönyörködött, hogy utánozhassa barátnőjét — Mert nagy az éjszaka és még ., nagyobbak, nála , látomásai — bölcselkedett záróra feié Berci, és sokat sejtetően tapsikolt a szőke lány kezére. Hogy az éjszakára vagy a látomások hallá-' tara érzett-e fel Dömös. nem tudni. de egyszer csak felordított:, — Hű. a kis csibéim! Gyerünk Bercikéin! Hozzál gyorsan taxit! — hadarta eszelősen és meglódult az ajtó felé. Nem hogy a két lány, de még a Veszta-suizek sem tarthatták volna vissza. — Hát itt a te kocsid, gyerünk azzal — állította volna meg Berci. — Majd hülye Ir,zek piás fejjel a hekusok karjába szaladni! — Nem elég, hogy a következő 600 tojás ára ráment a CunciMókusokra? — tapogatott a zsebéhez. A két lány értetlenül nézett rájuk, s jobbnak vélték, ha az éjszakában nem tartanak az alkalmi lovogokkal. Dömös kiszólásaiból különben is úgy vélték, hogy valamilyen bogár mászkálhat a fejében, s az ilyen embertől minden kitelik. n történefet ni, mint a kabát kifeslett ujját Hanem vessünk még egy pillantást Dömös hajnali hazatérésére, amelynek Berci tanúja volt — Végem van! Tönkrementem! — rántotta fel' a csirkekeltető rekeszeit, mert szörnyű büdösség töltötte meg a szobát. — Hát bizony, komám, ezék a jószágok megsültek, -főitek. Túlkeltetted őket — tette hozzá tettetett szakértelemmel Berci. — Tűi? Időben jöttek ezek a világra — emelte maga elé karóráját Dömös. de csak emelte volna. Félúton megállt a karja, és meredten nézett csupasz csuklójára. — Hát az óra?..: — Ottmaradt a lányoknál — hőkölt meg Berci is. — Tudod, hogy kicsodák és hol laknak? — Várjál csak... — próbált időt nyerni Berci —. azt hiszem, hogy átutazók, mint a kis csibéid — nyerített fel, mint bukott kártyaparti fölött a kibic, akinek semmi sem drága.