Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

77 JL elfedeznek egy tizenhét éves őstehetséget, és a magyar nyomtatás igazi hagyományait őrző Knerr-nyomda két hónap alatt szárnyára bocsátja a kötetet. Ez a történet példázza legjobban, miféle tavasz köszöntött a magyar költészetre. Antológiák sorjáznak, s a lassan harmincévessé szakállasodé fiatalok kötetei is mind hozzáférhetőbbé lesznek. Es tavasz van, most már érezhetően tavasz van az időjárásban is: a költészet napjára megfiatalodott a világ. Szeged szép köszöntéssel készült az idei versünnepre, a három zászlóbontó antológia — Költők egymás közt, Elérhetetlen föld. Első ének —, nyolc lírikusát bemutató irodalmi esttel, amelyet az újszegedi November 7. művelődési központban rendeznek április 14-én. A költészet napján egy-egy verssel ők mutatkoznak be ezeken a hasábokon. Apáti Miklós ANYÁM Keze kezébe kulcsolódva, a kettő együtt ököl volna. Kevéske volt ő verni engem, erős volt hozzá fűszál-testem. Tőle szöktem- Sorsom letéve felnőtt gondok keze-ügyébe. Vére a vérem. Homlokára ráncok csücsülnek. Ez az ára. Kiss Anna A MESE SZÜLETÉSE Hold változik a vak tükörben, Ujjemra fényes szál akad, Három öreg az ágyam szélén Sző, fon. Eveket válogat Hallgatom, hogy a szűkös évek Teremnek csak olyan magot... • * Hajnal van. Csend van. Hova lettek? A csonka fához kikötöttek Ragyogni három csillagot. Kiss , ^ Benedek ZUZMÓCSÁNKOS PARIPÁK Bimbóé gyenge tulipán hagymájáig fonnyad zuzmócsánkos paripák lágyékán taposnak. Átéltem a születést fény lakott szememben tudom, fenve Jő a kés műtőben, övekben. Mégsem fegyver vagy golyó nem a kard, a balta! Magos szívem sunnyogó folyondár tipratja. Takaróznék ősömig a legmélyebb estig! Szememben alkonyi ég bánata piroslik. Kovács István TEMETHETED-E He a felhők kiszáradt szivacskér« homokhegyekhez érnek Ha ajkakat húz vlz alá az elmerülő ének Ha térképek piros pontjai Jelölik csak a népet Es golyóálló üvegszemként mered Földünk a fénybe Temetheted-e vérző arcod a bodzák tenyerébe. Csontos Magda SZÉP VERSEK, 1969 MAGAZIN József Attila r?1S5íispit ére, a költészet napjára 1963 óta minden évben, félig ajándékba (mert ekkor féláron) verseskötetet kapunk a Magvető Könyvkiadótól: válogatást az előző év lírai terméséből. Az idén több mint ötvenezer példányban jelent meg a Szép Versek 1969, hatvannyolc költő fényképével és csaknem 250 versével. Antológia alapján egységes képet rajzolni lehetetlen. Annak azonban, aki ezt a kötetet egy lélegzetre végigolvassa, mégis az a véleméye alakul ki, hogy van valami határozottan egxséges az 1969-es Szép Versekben. Felelősségteljes, komoly hangú, az élet és a kor lényeges kérdéseivel viaskodó, azokon töprengő, azok támasztotta szenvedélyekkel fűtött költészet tárulkozik föi itt. A század arca, Magyarországé és a világé, a század emberének tudata, érzelmi élete bontakozik ki a sorok közül. A közösség ügyei csaknem mindenütt. Olyan nehézveretü költészet örököseiként, mint a miénk, abban a korban, amikor József Attila még csak 65 éves lenne, amikor a világ gondjai egyre inkább személyes ügyeinkké válnak, természetes ez a túlkomoly, kissé tán komor felfogása a művészet feladatának. Sok minden fáj — okkal — az emberiségnek, hogyne fájna hát a költőknek, akik érzékenyebbek ? Benjámin László Petőfi ellenségeit felidézve a mai Császároat, Zerffiket gyűlöli. S hogy mennyire igaza van, azt Nagy László igaza támasztja alá, ' aiknek Ady Endrét kell védenie as éppen ügyeletes értékrombolók, álesztéták ellen. A szenvedélyes közéletiség szólal meg más-más hangnemben Győré Imre gúnyos Humanisták, Kónya Lajos Glória, Ratkó József Történelem, Tanyák című verseiben. Csoóri Sándor az emberpusztftó ostabaság ellen fog kezet a halott Guevara forradalmának folytatóival, s bár a hangja eeész/m más, eordíűataiban ott a rokonság Váci Mihály Cím nélkül íródott soraival. A köz ügyein túl legtöbbször a halál és az öregség kiváltotta érzések, gondolatok szólalnak meg a kötetben. Az öregkor lírája talán soha ilyen gazdag nem volt még nálunk, mint napjainkban. Illyés Gyula kristályprizmát csiszolt már bölcsességből és emberségből épített verseivel, amelyen átnézve egyre inkább feloldódik a rettenet, amely elfogja a halállal szembenéző embert. Sinka István kötetbeli verseinek hasonló korúak hangulatúak; másokéban a bele nem nyugvás lázadozik. Keserű verseket adott Weöres Sándor, Zelk Zoltán. Visszatekintő szomorúság beszél Vas István Sienában fogant szép versében, Az őrült városban. S egy másik versét így zárja: „Kinek sütnek kl majd a fhóaiapok? Már nem vagyok kíváncsi. [Nem vagyok." Nem hisszük el. Nem hihetjük, mert költők és versek, még ha szomorúságot, kétségbeesést beszélnek is. Igent mondanak az életre, a kíváncsiságra, arra, hogy éliünk. A költő ahogv Simon István írja a Vórös-folyónál című verséhen, mindig érzi és érezteti: „otthon vagy, hol a világ [gyönyörű A szépség n vjiAn dala! S e dalt érteni sem kell, dúdolni kell vele csak." Ezérí o'vasunk lásnak erőgyűjtésnek, segítségnek. hogy hitünket el nem veszítve jobban megismerjük az embert és önmagunkat. Péter László ORLAY JÁNOS BICENTENÁRIUMA OBLAY JÁNOS 1770—1829 (A leningrádi Ermitázs képe) Születésének hónapja, napja nem ismeretes; életrajzírója, a magyar—orosz kapcsolatok kitűnő kutatója, Tardy Lajos, korábbi ellentmondó adatoktól eltérően véglegesen kiderítette, hogy az Ungvártól nem messze eső Palágyon született — az idén kétszáz éve — 1770-ben, elszegényedett nemesi családból. Orlay János a legérdekesebb sorsú magyar polihisztorok egyike a 17. és 18. század fordulóján. Szülőfaluja a túlnyomóan oroszok és szlovákok lakta Ung megyében ritka magyar település volt A környék lakosságának hatásával és a Munkácson, Ungvárott, majd Nagykárolyban végzett tanulmányaival magyarázható, hogy 19 éves korában anyanyelvén kívül tökéletesen írt és beszélt oroszul. Ekkor már, 1789-ben, a lembergi (mai nevén lvovi) egyetem hittudományi karának hallgatója, belép a piarista rendbe, s hamarosan egykori iskolájának, a nagykárolyi gimnáziumnak tanára. Egy év múlva otthagyja a rendet, de világi iskolában nem tud elhelyezkedni. Kudarccal jár az a kísérlete is, hogy a pesti egyetem fizikatanára mellé adjunktusként kerüljön: a helytartótanács elutasítja ezt is. Merész vállalkozással hagyja el hazálát: 1791. május 6-án már Pétervárott találjuk. Az ottani Orvosi-Sebészeti Tanintézet ösztöndíjas hallgatója, egyben a katonai kórház gyakornoka. 1793ban leteszi vizsgáit, megkapja orvosi oklevelét. Még ez évben II. Katalin cárnő kinevezi a Birodalmi Orvoskollégium tudóstitkárának segédévé. A cárnő udvari orvosának javaslatára 1794-ben államköltségen a bécsi sebészeti főiskolára küldik tanulmányainak kiegészítésére. Innen Jénába' megy, 1797-ben tér vissza Pétervárra. Huszonhét éves. amikor érdemeit törzsorvosi kinevezéssel jutalmazzák. 1800 májusában megkapja az ..udvari sebész" kinevezését, 1802-ben az „udvari tanácsos" cimet és rangot. Javaslatára tőbb. főként szláv eredetű honfitársának ajánl föl a cári udvar pétervári tisztségeket Hívására megy kl pl. Balugyánszky Mihály, s hamarosan a pétervári egyetem első rektora lesz belőle. Orlay ezt írja neki: „Amennyiben a politikai tudományok Igen tiszteletre méltó tanszélre megfelelne Neked, űav ezt fölaiánlom számodra, mintboev megfelelőbbnek vélem inkább magvarral, semmint, más idegennel betölteni ezt az olv számos előnnvel iáró tanszéket." 1804-tól híre-neve egyre nő, egymás után választják tagjaik sorába orosz és külföldi tudóstársaságok. Mindennel foglalkozik: ásványt gyűjt, növényt, madarat, régészeti leleteket, kéziratot. (Botanikai tevékenységének emlékét a róla elnevezett Orlaya növénynemzetség őrzi 1) öt is érdeklik a magyarok elődeinek problémái: kétszer is, 1804-ben és 1819-ben elkíséri útjára a Magyarországból jövö lelkes, de műkedvelő őshazakutatót, Jaksics Gergelyt. 1805-ben a cár háziorvosának helyettese lesz Külföldi útján ismét Jénába látogat, s barátságba, levelező kapcsolatba kerül Goethével. 1808-ban a Birodalmi Orvosi és Sebész Akadémia titkára. 1809-ben elnyeri a kollégiumi tanácsosi cimet, majd megkapja a Szent Vladimír-rendet. 1811-ben lesz az orosz orvostudományi folyóirat szerkesztője. A Napóleon elleni honvédő háborúban a pétervári hadikórház főorvosa; érdemeiért megkapja az Anna-rend második fokozatát és a Honvédő Háború bronzérmét a Vladimir-rend szalagján. 1816ban eléri a legmagasabb államhivatalnoki címet: az államtanácsosok sorába emelkedik. Ekkor már betegeskedni kezd, ártalmára van a párás, ködös, hideg pétervári éghajlat. Saját kérésére a melegebb, egészségesebb Dél-Oroszországban kap megfelelő beosztást: 1817-ben Oroszország egyik legelőkelőbb tanintézetének, a nyezsini főgimnáziumnak lesz igazgatója. Itt ls kiválóan működik, a szovjet kutatók szerint tevékenysége egyértelműen pozitív. Az Iskolaügy megszervezésével kapcsolatos szakvéleményéről pl. úgy beszélnek, mint amelyben Orlay a fölvilágosod ás szószólójaként lép föl. és az általános népoktatás szükségességét hirdeti. A nyezsini főgimnázium Orlaynak diákja Gogol, a későbbi híres író. akinek szüleivel is baráti kapcsolatban állott Orlay. Jurij Gajeckij. Gogol egyik életrajzírója így jellemzi: „Iván Szemjonovics Orlai derék jószívű ember volt, szelíd és megértő, akit a líceum diákiai nagyon .szerettek. Valahol Poltava környékén, közel. a Gogol-család birtokához, kis birtoka inkább csak afféle tanvája volt" Ezért tekintette Orlav Gogolékat szomszédiának. 1826 augusztusában — ismét saját kérésére — áthelyezték az eauetemekkel azonos jogállású ndessrnl líceum igazgatói állásába. Ezt az intézménvt a írancia emigráns A J. Rtrhelieu odesszai főkormányzó alapította 1817-ben. ..Vezetése alatt — írta Tardy Lajos orosz források nyomán — az odesszai líceum a legkitűnőbb főiskolák egyikévé vált." Itt halt meg, aránylag fiatalon, mégis gazdag élet után, 1829. február 27-én (a mi naptárunk szerint március 11-én). Bár 1810-ben orosz állampolgár lett, magyarországi kapcsolatait holtáig megtartotta, levelezett barátaival, s odesszai tudományos hírekről tudósította a hazai folyóiratokat, főként a Magyar Kurírt. Korábban már megírtam az odesszai „magyar" bor kalandját: 1828-ban a kaukázusi Magyar nevű falu határában termett borból küldött egy butellával a Magyar Kurir szerkesztőjének, Márton Józsefnek Bécsbe, de az üveg, mire odaért, eltörött, s a derék szerkesztő csak az illatát szagolgathatta az ígéretes italnak. Felesége, aki már korábban meghalt, orosz asszony volt. Jerney János 1829-ben Szegeden megjelent könyvecskéjében följegyzi: „Maradtak három fiú és több leány gyermekei, kiknek ketteje, Sándor és Mihál, valamint testvéreinek, néhai Dávidházi lakos (Bereg Vármegy.) Orlay Mihálnak két fiai, János és György mint Fő Tisztek Hadi szolgálatban vágynák, birtokomban lévő több rendbéli Levelelnek értelme szerént." 1845-ben pedig, amikor ő maga is ott járt, levelében ezt írja róluk: „Orlaynak maradékit, ámbár büszkén emlegetik magyar származásukat, már azoknak tartani nem lehet, oroszhadi szolgálatban levén férfi maradékinak ketteje." Útleírásában pedig ezt: „Orlay János fiai hadi szolgálatban levő már oroszokká vált egyének." * Ebben az évben van Orlay János születésének kétszázadik. évfordulója. Érdemes lenne Szeged és Odessza testvérvárosi kapcsolatának jegyében megünnepelni itt is, ott is. Elsősorban az egyetemeken.