Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

Akácz László A HÍD A Központi Sajtószolgálat Idd novellapalyázatán — mint hírt adtunk róla — Akácz László, a Délmag.vaiország munkatársa, A híd círnu novellájával harmadik dijat nyert, Hát engem is visszahozott az estefelé hazacsattogó bécsi gyors. Jöhettem volna, persze, hamarabb is. Akik ötvenhatban kifutottak, már háromszor-négyszer kattogtatták bőröndjeiket a hegyeshalmi állomáson. De tudhatod, én mindig ilyen biztonsági ember voltam, nem hiába játszatott velem a kis Koltai bckket az osztályválogjatottban. Szóval, most jöttem csak haza. tizenhárom év után, s most nyitogatom a szemem, mi is történt azóta, hogy arról a Pest felé kattogó tehervonatról le akartál rántani. Kérdezed: tulajdonképpen miért kapaszkodtam fel akitor az ütközőkre? Most is csak a vállam vonogatom. Csomagot kötött, térképet bújt akkor a fél kollégium, sodródtam én is a többiek után. A Béas környéki láger kerítésének drótszemeit számolgatva értettem meg végül, hogv hol vagyok. • hogy miképp is kerültem oda. Jó három hónapom telt el a Lakatra zárt vaskapu mögött. Érdekelnek azok a napok? Gyerekkorodban biztosan szúköltél bezárt szobában; talán ezt az érzést idézte fel. és fokozta mármár a kibírhatatlaiiságig az az Idő. Na mindegy A lényeg az. hogy egy reggel — éjszaka esett, éppen a havat lapátoltuk —. valami svéd bizottság érkezett a táborba, hogy a menekültek között válogasson. Az én nevemet is kiáltották. A bizottság vezetője — egy zöld szemű, falfehér tanárféle — azt akarta tudni, hogy tényleg gagyogok-e, ahogy bediktáltam, angolul meg franciául Emlékszel biztosan, menynyit magoltam a zuhanyozóban, így azután el tudtam mondani hogy kl vagyok, s honnan futottam. Arra a kérdésre, hogy mik a szándékaim, nem mondtam mást. mint azt. hogy tanulni. Lehetőleg közgazdaságtant tanulni. Ha gondolkodsz egv kicsit, biztosan eszedbe jut. hogv annak idején mennyire vágytam a Duna-parti egyetemre. Kiküldtek, kétszer !s behívtak. mire a zöldszemű kinyögte, hogy az ő országukban foglalkozhatnék a közgazdaságtannal. Két feltételük van csupán. Először is, égv szabott határidőre meg kell tanulnom svédül; másodszor pedig, legalább tíz évig náluk kell dolgoznom. Ha a két kikötést vállalom. a nyelvtanulás Idejére állami segélyt, szállást adnak aztán meg biztosan akad egy olyan cég. amely — ha diploma után náluk dolgozom — vállalja a taníttatásomat Nem gondolkodtam. Megbuktattam a fejem és néztem, hol kell az előre kitöltött papírokat aláírni. Egy kiszuperált katonai gép szükség-ülésein rázódtam el Stockholmban, ahol előbb megint valami táborfélében tartottak, majd újabb faggatózások után megkaptam a letelepedési engedélyt Emlegettem már. hogyan pörgettem a szótárlapokat a zuhanyozóban. Hát az a mindenesti magolás semmisem volt ahhoz, amit én azokért a torokból kibukó, orron átszivárgó svéd szavakért tettem. Reggel hatkor már javában lapozgattam a csíkos nyelvtanfüzetet, és estére mindig akadt tizenöt húsz olyan mondat amire azt mondhattam hogy végképp az enyém Január végén értem ki. a következő karácsonykor vizsgáztam. A bizonyítványomban valami ilyesféle állt: „X. Y. a svéd nyelv megbízható és jól hasznosiható ismerője". Kedden kaptam meg a papírokat. csütörtökön már várt a levél, hogy az egyik nagy stockholmi áruház igazgatója szeretne velem beszélni. Felhívtam, másnap fogadolt. Elmondta, hogy szívesen szerződtetnének. Ahogy ez náluk szokás, beíratnak az egyetemre, vállalják minden költségemét. és aztán, ha már kezemben a diploma, majd náluk kezdek dolgozni. Ha jól tanulok, és felszedek még egy-két nyelvet, nem a megszabott öt, hanem nyolc vagy tíz év alatt kell a rámköltött koronákat letörlesztenem Újra bólintottam. Két hét múlva kezemben volt az egyetemi index. így, könyvforgiatással, füzettöltögetéssel telt el újabb négy év, amelynek végén megint ott ültem az igazgató előtt, hogy jelentsem, készen vagyok, munkára lehet fogni. Előbb üzletkötőként alkalmaztak. Egy hatalmas fekete táskával kopogtattam a különböző cégek ajtaján. Fél év sem telt el, már külföldre is elküldtek. Két év múlva pedig, amikor kereskedelmj főnökünk sport Volvój-5val egv fának ugrott — mivel akkor már németül is, olaszul is beszéltem —, dupla fizetéssel engem állítottak a helyére. E

Z. ha utánaszámolok Jó négy éve történt. Azóta megállás nélkül járom Európát. Hétfőn Párizsban, szerdán Londonban, pénteken Bécsben tárgyalóik. Senki mástól, egyedül tőlem függ az egész áruház minden szerződése. Szóval, ohogy itthon mondani szokás, befutottam; fei vagyok. Most, ugye. azt várod, hogy elkezdjem sorolni, milyen lakásom. kocsim van. mire vittem. Hidd el. tudnék mesélni ilyesmiről ls! A házról, ahol lakom, s ahol nincs lépcső, hanem automata liftek nyílnak, csukódnak az ajtók előtt, meg a sport Volvómról, amellyel egyelőre én még nem ugrottam fának. Egyelőre, mondom, mert könynyen meglehet, hogy egy szombat vagy vasárnap este majd magam ugratom neki. Nyitogasd csak a szemed, és kavargasd csak a levegőt, mint annak Idején a kollégiumban! Igen, már Jó ideje megint egy ilyen fának ugratás előtt állok, de az is meglehet, hogv újra valami tabletta vagv egy fütyörésző gázcsap lesz belőle. Jól értetted. Azt mondtam, hogy újra. mert már tabletta is. gázcsap is — volt A tablettákkal még az egyetemi évek alatt próbálkoztam. Akkor. amikor egv sikeres szigorlat után nem tudtam kinek elmondani. hogy az indexemben ott egy újabb jeles. Szombaton délután Jött rám a beszélhetnék. Ültem a szobámban, néztem a kis, fekete fedelű könyvet, és azon tűnődtem, hogy kinek telefonáljak. Évfolyamtársaim valamennyien svédek voltak. Kalapot emeltek nekem, dicsérték politikai bátorságomat, de az, hogy meghívjon egv konyakra, soha egyiknek sem jutott eszébe. Ismertem néhány magyar disszddenst is. Régit újat egyaránt De hát a régleknek saját klubjuk, külön futballcsapatuk van. ők nemigen állnak szóba holmi ötvenhatosokkal. Az ötvenhatosok meg... És a nők? A sárga hajú Ursulák? Azokra nem olyankor csönget rá az ember, amikor valamit mondani akar! Szóval rettenetesen egyedül voltam. Legalábbis olyan egyedül, mint amikor Bécs mellett számolgattam a drótszemeket Hat óra tájban, amikor odakint újra esni kezdett nyeltem le az első altatót Aztán utána küldtem a többit is. Húsz perc alatt másfél fiola fogyott el. Ha lett volna otthon még öt-hat szem, biztosan nem élem túL Legalábbis a gyomromat kimosó orvos szerint akit egy józanabb pillanatban csöngettem fel. Másodszorra, ugyancsak egy szombaton este. gázzal próbálkoztam. Megittam egy félüveg konyakot odatámolyogtam a bojlerhez és elfordítottam a csapot. Valamelyik szomszéd ablakáig szivároghatott a gáz. mert rám törték az ajtót, és megmentettek. A hídig, látod, én még nem jutottam el... Jártak már a kezedben biztosan stockholmi városfotók. Talán emlékszel is arra a képre, amely két csatorna szürkés vize között egr köralakú épiüetíélét mutat, természetesen úgy, hogy a többi világusra meszelt, téglakoszor.is házból in jó néhány látsszon. A képeslapok ezt a színes városrészt sokfele változatban szokták villogtatni. Olyan beállítást viszont még egyet sem láttam, amelyen a kerek épületek mögötti vashíd is feltűnne. Az a rozsdás vashíd, amely valami rakodószerkezet sínjét tartja, s amely alatt tíz-tizenkét méter mélyen húzódik Stockholm egyik legforgalmasabb autóútja. Egy Göteborgban élő magyar munkással álltam ott egyszer a könnyen elérhető magasságban. Ö magyarázta el, hogy az alacsony korlátot miképp szokás átlépni egy . üres pillanatban, s hogy. miért jelentik a lehető legbiztosabb halált az odalent egymás nyomában törtető autók. Azt is ez a göteborgi munkás mondta el, hogy a leggyakrabban szombaton és vasárnap szirénázik a híd alá a mentőautó. Igen, szombaton és vasárnap, amikor én is helyére akartam tenni a legnagyobb pontot, és amikor ott annyi, de annyi emberre rájön a búcsúzkodás... Talán olvastál már róla, hogy néhány éve két szabadnapon pihenhet minden svédországi. A szombat és a vasárnap, ez az elnéptelenedés ideje; akkor mordulnak fel, és indulnak hosszabb útra a városi autók. Ezt, ezt a két napot rettenetes kibírni! Aki nem rántja be maga mögött a kocsiajtót, azt a hirtelen börtönné váló lakása fojtogatja, aki pedig rátapos a gázpedálra, azt vagy a betonút egyforma surrogása, vagy egy erdősarok csendje keseríti el. Ilyenkor kerülnek elő a konyakosüvegek. Ilyenkor ad magának fejlövést a . békés polgár, ilyenkor nem akar semmiről sem tudni. Főképpen arról nem, hogy tulajdonképpen mennyire értelmetlen a hétfő reggeltől péntek délutánig tartó kapadozás. Itthon mindig találkozhatsz valakivel, aki ráüt a válladra, s aztán meghív egy pohár sörre. De ott? Reggeltől estig mehetsz, míg egyáltalán köszönni tudsz valami félismerősnek. Beszélgetés, vagy ahogy itthon mondják, egy jó kis dumcsi? Arrafelé olyasmiről szó sem lehet Hiába van neked luxuslakásod rejtett hangfalakkal, meg akkora bárszekrényed, mint egy kredenc, mégis magad maradsz. Mert az idegen ott idegen csak igazán! Munkádat elfogadják, meg ls fizetnek becsülettel, de arra, hogy egy család is befogadjon, aligha számíthatsz. És különben is! Mire mész egy olyan vacsorámeehívással, ami úgy hangzik, mintha temetésre várnának... Olvasom itthon az újságokat. Tudom, sokat beszéltek ti mostanában a hazaszeretetről. Nem akarok én ebbe a világba beleszólni, s különben is, ha valakinek, hát akkor éppen nekem nincs ehhez jogom, de hogy így felkavarodott bennem ez az egész, csak megmondom, hogy szerintem mi az a hazafiság meg a hazaszeretet. Tudod mi? Az, hogy az ember tud kihez szólni. Hogy nem egyedül, egy luxuslakásban vagy egy erdei tisztáson kell meginnia azt az üveg italt, hanem, ha arra vágyik, mindig tud kinek tölteni az asztalánál. Igen, ez a hazafiság, hogy nincs egyedül az ember; hogyha káromkodik is, van kinek káromkodnia. Ez a visszhang a hazafiság, és ezt megérteni, az a hazaszeretet. L

átod, még a végén azt hiszed rólam, hogy nemcsak a konyakra szoktam rá, de — ezt a szót is most tanultam itthon — a lelkizésre is. Pedig ne hidd, hogy ezalatt a tíz-egynéhány év alatt kicserélődtem. Ha az lesz soron, úgy kapaszkodom fel a stockholmi híd lépcsőjén, mint amikor a kollégium padlására mentünk teregetni. Tudom, mit vállaltam, amikor a megszabott határidőre nem jöttem viszsza. Annyi történt csak, hogy néhány dolgot volt időm megfogalmazni. Megfogalmazni, és megérteni. Hogy aztán most mire megyek a szépen összerakosgatott gondolataimmal? Egyelőre hátra van még egy kis törleszteni valóm; tudhatod: soha, senkinek nem szerettem tartozni. És, ha kibírom addig, a legutolsó részlet után? Anyám is ezt kérdezte, neked ls csak a vállam vonogatom. Jó lenne tudni, gondolkodhatom-e én még ezen. Istenem, de jó lenne tudni! Mezey Katalin FOHÁSZ UTOLJÁRA Istenem. ad.i eleséget harchoz halálig ellenséget, forró egedhez kemény szárnyat, messzeségedhez merész vágyat. csókomhoz adj kerek szájat, szabadságomhoz olajágat. Szivemre szálljon fényes porhó. akaratomtól legyek forró. lábamat növeszd már a földig, szelek uszálya, nem kötődik, eressz bízással, buktatóval, élni és meghalni valóval. Szepesi Attila ÉJSZAKA (részlet) Éjszaka. holdmagas sötét ne virassz velem, sorsom ne te légy csillagvirágzó nyugtalanság! Ügy jöttem en lótetemek közül, alázuhant tetők cseréppikkelyei közül, kanyargó sorsok kidőlt-keresztes vakondtűrásai közül, ahol a földből kifordult gyökér is Dózsa ökle, a mindennapok krisztus-jászlai közül, az István-király-koronája fenyvesek közül. idő porhó-árkából. sziken dörömbölő tanyák közül úgy jöttem én, beírva fákba a nevem, hogy csak léptem maradt utánam. Daloltam madaraknak, fák, füvek szoktattak észrevenni az emberi arc mögött humusszá-bomló némaságot. Hajnalok faggattak, sokasodtak köröttem a homály elevenedő árnyal: a bevégzetlen-sorsúak acélozták erőm. növeltek nappalok. voltam rétekre-klcsapott csikó, kapualiak csavargó-vándora. tóltésoldalak. utak. idegen városok vándora, ki szűköl csöndre-csapott ajtók elött. s a szerelem nem tudja észrevenni. voltam mélyből-maeasodóknak intelem ki nem emelheti fel önmagát. hősnek kevés, senkinek végtelen. ki ütött tárgvai közt otthonos. és négv fal között mondogatja s forradalom asszony-nevét. Utassy József ELSŐ ÉV örökíts meg. Történelem! Állok falum fölött. Kezemben kis rög énekel: pacsirtabarna rög. Keleti szél fúj. Reng a rozs. Lüktet kezem kalitka-ökle. Ne sírj. mert gazdád megtapos: rög. te pacsirtabarna rög. te! Fejem fölött az égi freskón, átlényegül a nap: tüzes trón. Elsőnek én harapok Györgybe. S mert húsa szén. fekete-forró, pörgők, mint őrült napraforgó, s az égbe váglak: rög. te rög. te! Veress Miklós NAGYKORÚSÁG józanabbul mint a füsthajú házak elűzött magától az egyedüllét társat adott hozzám hogy rá vigyázzak megcsókoljam az arcát meg a mellét vásárokon mutogat most a század akrobatáknak lengő dalom a kellék a szó kiejtve szívem ellen lázad de szavak nélkül hogyan énekelnék felnőtt vagyok jog és törvény az őröm ha jó leszek kicserzi maid a bőröm egy múzeumban névtáblát kapok s mert játszani nem enged mégse pórpapírrá áznak szemem kikötőjén a piros-kék vitorlás csónakok