Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

MAGAZIN Lődi i Ferenc TÓBIÁS PLAGIZÁL A kozmikus világból érkező ajándékokat, amelyeket Mézga Gézáéknak küldözget időről Időre az öreg öcsi, megirigyelte a vidéken lakó Tóbiás Bezdán és felesege. Annyit törték már a fejüket: miképpen lehetnének afféle újgazdagok ők is, természetesen munka és különösen rizikó vállalása nélkül, hogy belefájdult a fejük és állandóan émelygett a gyomruk az Izgalom miatt. — Lehetőleg szűz terület kéne, ahol kifejthetnénk áldásos tevékenységünket — ismételgette a közöttük szállóigévé vált mondást Tóbiás. 1 — Fordulj ötletért Mézgáékhoz — heccelte a felesége, akit lánynevén Rézire kereszteltek. — Majd hülye leszek olágitálni őket, pláne osztozni velük i sikerben. Hanem a tipped mégiscsak jó — csapott a homlokara Tóbiás, s ugyanazzal a lendülettel rávert Rézj gömbölyű tarára. — Hozd elő a szerszámosládát! Tüsténkedj, ha mondom, nincs egy perc veszíteni való időnk se. — Közben pedig különféle ezerkezeteket húzott elő az ágy alól, bele is gabalyodott keze-lába a masinákból kilógó huzalokba. Egy hosszabb vezetékkel fel loholt a padlásra, kimászott vele a tetőre ós rákötözte a tévéantennára. — Így ni! — kiáltott fel a zúgó-búgó szerkezetek között. — Most majd én hívom az öreg öcsit és úgy megvágom, hogy száját tátja minden földi halandó. — De minek ez a nagy sietség? — kérdezte a felesége. — Rézikém, ne mafláskodj. Most tudtam meg. hogy ezután számítógépekkel győzzük csak elosztani az újonnan építendő lakásokat. A betáplált kérdőívekkel nem lehet mellébeszélni a szociális rászorultságot illetően sem. Gondold csak el! Megelőzhetjük korunkat, ha az öreg öcsi ű úgy akarja. Küldhet nekünk olyan elosztógépet, amely nemcsak kiutalja, hanem egyazon időben fel is építi a lakácsokat. No. mit szólsz a kombinációmhoz? — O, Bezdán. te zseni vagy! Ezen aztán kereshetünk. És hova küldeted a földöntúli gépeket? — Csaszikám, hát a lóversenytérre. Azt még nem érte egy kapavágás sem, és el is nevezhetjük maid Lóverseny városnak. — Hát akkor hívd az öreget, azt a vén kujont, hátha beugrik. — Bizd csak rám, Rézikém. Az első hullámkörök, amelyekkel bemutatkoztam. már oda is értek es máris jön a vénember hangja. Hallgasd csak! — Tóbiás Bezdán az óhazából? Ilyen nevű urat nem ismerek, csak Mézga Gézát süvöltött öreg öcsi hangja. — Azok már kiháltak, mi vagyunk a hiteles utódai — lapított készülékei mellett Tóbiás. — És mit akarnak, maguk csepűrágók? Éppen eleget bajlódtam azokkal a maflákkal is — dörgött öcsi. ' — Kicsi, kevés a mi kérésünk. Egy lakáselosztó, -építő kon6t- ^ rukciót szeretnénk, ha öcsi úr lenne szíves leküldeni azt a lóversenvtérre. ide mihozzánk. — Várjanak, majd nézek valamit, maguk kunyerálok. Vagy azt hiszik, hogy itt minden fenékig tejfel? Hogy itt a semmiből állt össze a rend? Hehehe, kis balgák — morgolódott a vénember. de azért csak fénypostázott. — Ezzel aztán felejtsenek is el, Tóbiás Bezdánék. Most pedig szaladjanak a lóvereenytérre. Mire odaérnek... — fejezte volna be mondókáját, de azt már nem hallgatták végig. Rohantak a város egyik végéból a másikba. Már a tér innenső felén földbe gyökeredzett a lábuk. Egy röppentyűféle keringett a levegőben alacsonyan és labdacsszerű pamacsokat szórt lefelé. A furcsák gomolyagok. amint egymás után földet értek, sátrakká nőttek, terebélyesedtek. — Sátor Itt, sátor ott, sátor amott — f hőkölt vissza Tóbiás Bezdán és'rosszalóan nézett Rézire. mintha 6 lett volna csalódásainak legfőbb okozója. — Ae a vén hülye eltévesztette az évjáratot — kiáltott fel keserűen. — El ám, még az évszázadot is. Csupa Árpád-korabeli sátrakat cövekeltetett a te öcsikéd — toldotta meg keserűségüket Rézu — Ezt aztán nem lehet elosztani. Fel kéne gyújtani az egészet — szakadt kl Tóbiásból a lemondás. — Hülye vagy. Bezdán! — okoskodott Rézl —, szaladj a bizományiba. Angróban majd átveszi az egészet. Az is valami, legalább a sátrak árából kifizetjük a villanyszámlát, amit a vénember hívására pazaroltál SZÍNHÁZI ESETEK Relativitás * A szfnészbejáró előtti kispadon beszélget Rogoz Imre, a népszerű buffó-komikus a tánckar egyik hölgy tagjával. — Nem értem — szól a kis táncosnő Rogozhoz —, hogy lehet az. hogy maga nem jön ki a fizetéséből. Hiszen kétszer annyi gázsija van mint nekem... — Igen fiam — feleli Rogoz sefceptikiBan — csakhogy, ami téged gazdaggá tesz, az tesz engem szegénnyé. Csak szorozni ÉrWkövy Károllyal, a Jeles táncoskomikussal történt a kővetkező ctsctr A hónap közepén Érczfkövy beállít az igazgatóhoz: — Kedves dirikém. kérek egy Ms előleget ". — Előleget? Hiszen csak tegnap kaptál fizetést — De nagyon kellene — erősködik a kitűnő komikus. — No Jó, fiam, most még nem adhatok — mondja az igazgató atyailag. — Tessék jobban beosztani a fizetésedet. — A fizetésimet? Azt kedves dirikóm nem lehet beosztani, az oly kevés, hogy legfeljebb csak szorozni lehet Jenő István Szakonyi / I / Gábor MEGINT EGY ISMERŐS — Tekerd egy kicsit alá ... alá, még! Es húzd be a kéziféket! — Barbara vékony csuklóján megcsörrentek az ezüstkarikák, ahogy idegesen hadonászott. — Sohasem fogod megtanulni, hogyan kell megállni lejtőn? — Jól van, mit izélsz, megálltam, nem? — Miklós kikapcsolta a gyújtást, zsebrevágta a kulcsot. —. Ha folyton dumálsz, akkor meg egyáltalán semmit sem fogok tudni csinálni ezzel a francos kocsival ! — Ö, hát ez nagyon klassz környék! — Egy ügyes fordulat fenékkel, s Barbara máris kinn állt a Renault mellett: szétdobta mellén a bundát; haja belegubancolódott a szőrmébe. — A Dunára látni, meg a Várra, nagyon klassz! Melyik az a ház? Miklós bezárta a kocsit. — Csak vigyázz, mert itt csupa sár minden. — Átsegítette a nőt az árkon, s néhány még márciusra megmaradt fagyos domborulaton lépkedve elindult előtte a deszkákkal, hordókkal, betontörmelékkel teleszórt telekre. A házat már bevakolták, de a kapuhoz palló vezetett; a másrfdik emeletről kopácsol ás hallatszott meg füttyszó; egv feikendős munkáslány fahulladékot szórt ki az orruk elé. — Áh! — undorodott Barbara. — Mrcsoda kosztelep ezen a szép vidéken! Mikorra lesz ez befüvezve? — Megállt a kapu torkában, összefogta magán a bundát. — Nahát! És ez a lépcső! Műmárvány, nem?! Nem műmárványban egyeztünk még? A múltkori lakógyűlésen konkrétan megbeszéltük a műmárványt! — Nem műmárvány lesz, hanem linóleum. — Linóleum? — Pévécé. Zöld pévécé. Nagyon jó. Barbara nekiperdült a falnak: — Májk! Az a rohadt pévécé van minden rohadt házban! Az a rohadt snassz pévécé! Nem azért dobom ki' a pénzt, hogy műmár'vány se legyen! — Csupa fal lesz a hátad, kicsim — mondta türelmetlenül Miklós. — És nem a műmárvány a lényeg, hanem, hogy készen legyen végre ez a ház. nem érted? — Karon ragadta a nőt és cipelte fel a második emeletre. — És ne vacakolj, mert nem érünk be a Rádióba. — Háromszázezer a végösszeg, s neki mindegy, hogy műmárvány, vagy pévécé! — Barbara egészen belesápadt: vékony szája élesre metszette a, szavakat. — Csak erről tudnálak már egyszer leszoktatni, erről a snasszságról! Két éve hiába küzdök, hogy megértessem veled, kicsoda vagy! Fogadni mernék, ha még lenne Simái Mihály MOTÍVUMOK Fut az ősz Elfut az ősz a tájat kirabolta ez a néhány gesztenyelevél haldokló madár kormánytolla Portré Valladat füstként veri hosszúranőtt sörényed lassan sztjrkül az arcod ls homlokodba gomolyog a fény árnyékot gomolyog Sirály Ma sirály vagyok hófehér Szárnyam reszketve messzeragyog föllobbant és elolt a szél Füst-fantázia Ilyen páfrányok ilyen fák nem férnek barlangnyi házba keresztüldöfi a kéményeket a füst őserdők trófeája Görcsös-kezű Nehéz öreg görcsös-kezű halász jön a téli este csomókat fehér bogokat kőt a füstre a lengő faágra a szoborrá vált szerelemre Velem jött Falumbélinek bólintó ismerősnek velem- jött egy májusi bodzafa 1 az új házak közé Most port söpörnek alázatos virágaira Fecskeszárnyon Víz-szagú tiszai virradat hullámlik a füzek sörénye fecsksMámyoa cikázik el a pillanat Tulipános Elnézni'ezt a tavaszt nézni hogy borulsz virágba Széchenyi tér te tulipános te belül-tullpánoe láda Szellő su-su szellő a búza közt gondolja magát pipacsba ügy elmerül felhevül 6 is ptrosacska Teleki tér, legszívesebben ott vásárolnád a holmijaidat 1 — Kicsim — könyörgött Miklós. — Kicsim, csendesebben, Itt emberek vannak ... — Jó napot!— Fenn, a második emelet korlátjánál egy pufajkás férfi állt; söröspalackból kortyolt, s fél szemmel a még ajtó nélküli előszobába lesett. — Maris! — kiáltott fel hirtelen, s megtörölte sörkabos száját —, Maris, ne az ablakon cseszd ki a hulladékot, mondtam már! Fogd az öledbe és vidd le a lépcsőn! — Megenyhülten Miklósékhoz fordult. — Szabad érdeklődnöm, kit keresnek, elvtársnő, drága? — Kettő emelet négy — mondta Miklós. — Ez volna éppen — állt félre a férfi. — Meg akarják nézni? — Van itt valami főnök, vagy ilyesmi? — kérdezte Barbara; a létrákat és a dörzspapir halmokat kerülgetve bekukkantott az előszobába. A fejkendős lány egy kosár hulladékkal elébe került, dühösen tekintett a bundás nőre, de aztán széles vigyorral hátralépett. — Ö. a Kiss Barbara! — kiáltott fel a lány, s erre Barbara kényszeredetten elmosolyodott, fényképmosóllyal, de máris félretolta a lányt s intett Miklósnak. hogv kövesse. — Nahát! — kiáltott fel ismét, a lánv izgatottan —. meg a Bitté Miki! Frejsz tócsi! A Kiss művésznő, meg a férje, a híres dobos! Miklós nevetve megveregette a lánv arcát, de Barbara már odabentről hívta: — Máik! Májk, kérlek, gyere, pont a faburkolatot hogyishivjákolják.. • — Szedd a lábad — mondta a söröspalackos Frejsz a lánynak. — Ezek a lakók lesznek itten, ezek a művésznőék, ne óbégass j — S ment Miklósék után az étkezőfülkébe. — Ez diófa? — emelt fel egy lécdarabot Barbara a földről. — Bükk — szólt a homályból - egy svájcisapkás férfi. A fal tövében térdelt, s a vakolatba ágyazott tiplikbe csavarozta a léceket. — Nem kaptunk száraz diófát. Ez meg jó száraz, tetszik látni — „ magyarázta Frejsz. — Meg lett beszélve, hogy dióból csinálják — kezdte megint Barbara. — A műmárvány is meg lett beszélve, és helyette pévécét dobnak oda nekünk! Májk, kérlek légy szíves!... A svájcisapkás felemelkedett és válogatott a lécek kpzött, s akkor valahogy jobban meglátta Miklóst a szomszéd helyiségből bevetülő fényben. — Egér! — kiáltott fel rekedtes hangon. — Jól látom, te vagy az, Egér? — Egér?! — hőkölt hátra Barbara. — Miféle egér?! — Süsd. meg. hát te hogy kerülsz ide, Cvekedli? — Miklós vigyorogva, kicsit színpadias mozdulattal tárta ki karját, de a svájcisapkás csak a kezét kapta el, rázta, szorongatta: nem akarta bepiszkítani Miklós nversszínű irhabundáját. — öregem! • Nahát! — Csak nem a tied lesz ez a kégli? — nevetett a svájcisapkás és Frejszhez fordult: — Együtt melóztunk a Faáruban. Nem ismered? Bitté Miki, a tévében is láthattad ezerszer, Bitté Miki a híres beat-dobos! — Frejsz ba-