Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-11 / 59. szám

Magyar—szovjet akadémiai együttműködés Kedden az Akadémia tu­dósklubjában Straub F. Bruno. a Magyar Tudomá­nyos Akadémia alelnöke és A. P. Vinogradov. a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miájának alelnöke aláírta a két Akadémia tudományos együttműködésének idei munkatervét. Az ünnepélyes aktuson részt, vett Erdey-Grúz Tibor, az Akadémia elnöke. Erdei Ferenc, az Akadémia főtit­kára. Jánossv Lajos, az Aka­démia alelnöke, valamint az Akadémia több tagja és Monori István, a Külügymi­nisztérium főosztály-vezetője. Ott volt F. J. Tyitov. a Szovjetunió budapesti nagy­követe. Az aláírás után az Aka­démia elnöksége fogadást adott a szovjet küldöttség tiszteletére. Gyenge a belső ellenőrzés, sok a hiba az üzletekben Tegnap a Szeged városi tanács kereskedelmi osztá­lyán érdekes, mindenkit érintő témát vitattak meg a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa. a Kereskedelmi Fel­ügyelőség, az Élelmiszerel­lenőrző és Vegyvizsgáló In­tézet, valamint a tanács szakemberei. Köztudomású, hogy mostanában elszapo­rodtak a panaszok: a vá­sárlók mind többször „saját börükön" tapasztalják ven­déglök. élelmiszerboltok vagy az élelmiszer cikkeket elő­állító vállalatok hibáit. Az említett szervek éppen a vá­sárlók érdekében összehan­golt vizsgálatokat tartottak az elmúlt évben. Sikeres együttműködésük, révén a szakszervezet mintegy 200 társadalmi ellenőre, a tanács kereskedelmi állandó bizott­ságának 50 aktivistája hat nagyobb szabású ellenőrzés során 242 boltot és vendég­látó helyet vizsgált meg. Megnézték többek között, hogy a vendéglőben kis..ol_ gáliák-e az ittas embereket, a fiatalkorúakat; próbavá­sárlásokat végeztek, a csúcs­forgalom előtt megszemlél­ték a kereskedelem felkészü­lését stb. Munkájuk eredmé­nyességét egyetlen adat is jól bizonyítja: összesen 21 esetben indítottak szabály­sértési eljárást durva hibák miatt. Tavaly nyáron pél­dául a ' MÉK Marx téri standján cseresznyét és ep­ret adtak jóval drágábban, ezért pénzbírsággal sújtották a MÉK-et. Az élelmiszer­Készülődés a Barátság II. kőolajtáwezeték építésére Nemrég az egyik szovjet lap cikket kért a Barátság L kőolajtávvezeték magyar­országi szakaszáról aljból az alkalomból, hogy egy évtizede kezdődött meg en­nek a négy szocialista or­szágot érintő távvezetéknek az építése. A cikk megírása kapcsán kezembe kerültek azok a feljegyzések, amelyek az egykori nagy munkáról szólnak. A száraz műszaki nyelvezet ellenére is izgal­mas olvasmány volt például a hatalmas csőkígyó átveze­tésének története a Duna alatt. Ha figyelembe vesz­szük, hogy mintegy másfél év alatt 14 vasutat, 30 mű­utat és 3 vízfolyást — kö­zöttük az Ipolyt — kellett keresztezni, képet alkotha­tunk a vezetéképítők telje­sítményéről. Most pedig itt van a kü­szöbön a másik nagy fel­adat, a mintegv300 km hosz­szú Barátság II. kőolajtáv­vezeték építése, amely nem­csak hosszabb, hanem na­gyobb teljesítményű is lesz elődjénél. Hiszen amíg a Barátság I-en a nemrég el­készült szadai nyomásfoko­zó üzembe helyezésével is csupán 4, a Barátság Il-ön 10 millió tonna kőolaj szál­lítható évenként. Most is akad bőven nehéz terep, kritikus műtárgy-, folyó-, patak-, keresztezés. A nagyátmérőjű csövet többek között át kell vezetni a Ti­szán. Mondhatni, nagyrészt attól függ, megjelenik-e 1972. december 31-én a táv­vezeték százhalombattai vé­gén a hömpölygő fekete arany, a Volga környékéről érkező olaj, hogy mennyire sikerül folyamatossá tenni az építkezést. Ezt lényegesen befolyásolhatja a Dunai Vasmű, amely a csöveket szállítja, a Szabolcs-Szatmár megyei Állami Építőipari Vállalat, amely a létesítmé­nyeket készíti, és folytathat­nám a közreműködők so­rát. Természetesen leginkább a beruházó, a Kőolajvezeték Vállalat munkájának szer­vezettségétől függ a siker. A vállalat vezetői ennek meg­felelően igyekeznek biztosí­tani a maximális szervezett­séget. Ügy határoztak, hogy pontosan feltérképezik a te­rületet, amelyen át a táv­vezeték halad. A Képzőmű­vészeti és Iparművészeti Vállalat már megbízást ka­pott arra, hogy a Fényeslit­kétől — a szovjet olaj foga­dóállomásától — számított 20 km-es szakasz makettjét készítse el. Ennek segítségé­vel a Kőolajvezeték Vállalat szakemberei tereptanul­A Hóra Múzeum új szerzeményei mányt végeznek, és kijelölik az anyagot szállító jármű­vek, munkagépek számára a legmegfelelőbb utakat, átke­lőhelyeket. A makett alap­ján a munkások, gépkocsi­vezetők, gépkezelők is alapo­san megismferhetik a mun­katerületet, s az erdők sű­rűjében, a mezők, rétek vég­telenjében sem tévednek el, nem kényszerülnek arra, hogy értékes órákat, napo­kat vesztegessenek el. Egyéb­ként vizsgálják annak lehe­tőségét, hogy a továbbiakban légifelvételek segítségével jelöljék ki a legcélszerűbb szállítási utakat. A Barátság II. építésénél több vállalat működik köz­re. Most az előkészületek idején a legfőbb óhaj. hogy a „bedolgozó üzemek", a partnerek kellő előrelátással készüljenek. Időben elké­szüljenek az importot he­lyettesítő, jó minőségű, nagy átmérőjű csövek a Du­nai Vasműben, létrejöjjenek az ifjúsági táborok, minden terv a kivitelező kezében le­gyen amikor kell. megfelelő ütemben építse fel az objek­tumokat a Vegyiműveket Szerelő Vállalat, a Villamos­erőmű Termelő és Szerelő Vállalat. Amikor a vezeték által érintett fi megye, és az ér­dekelt vállalatok KlSZ-fia­taljainak képviselői elhatá­rozták, védnökséget, vállal­nak a Barátság II. felett, nem volt hiány lelkesedés­ben. Reméljük, nem lesz a vezeték építésekor sem. Szegedi Nándor Az elmúlt hetekben több új kinccsel gazdagodott a Móra Ferenc Múzeum. Mint dr. Trogmayer Ottó igazgató elmondotta, a tudományos intézmény birtokába került dr. Czibula Antalnak, a sze­gedi direktórium tagjának hagyatéka, amely számos naplórészletet. jegyzököny­vet. ügyiratot tartalmaz. A gyűjteményben levő • levelek többek között dr. Czibula Antal börtönben eltöltött éveiből valók, s a címzet­tek között olyan jeles sze­mélyek vannak, mint Juhász Gyula forradalmár és orvos. Hollós József. A képzőművészeti gyűjte­mény Szőri Józsefnek, a je­les szegedi festőnek 11 érté­kes képével gazdagodott. A Szöri-munkákkal együtt ke­rült a múzeum birtokába Boga Lujza iparművész né­hány értékes ötvösmunkája is. A harmadik szerzemény­csoport a szegedi tá.i híres növényének, a paprikának termesztésével, feldolgozásá­val és forgalmazásával kap­csolatos dokumentumokat tartalmazza. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizs­gáló Intézet paprikaminősitő osztálya által hosszú évtize­dek óta gyűjtött — és most a múzeumnak adományozott — anyag címkézett zacskók­ból. dobozokból, védjegyes bárcákból. paprikamintákból, kereskedelmi adatokból stb. áll, s a tervek szerint a nyá­ri hónapokban kiállítást is rendeznek belőle: a felújított néprajzi bemutató részeként tárják a közönség elé. Még egy kiállítási hír: dr, Csongor Győzőnek. a múzeum munkatársának irá­nyításával megkezdődtek a felszabadult Csongrád megye 25 évét bemutató dokumen­tumkiállítás előkészületei. A Horváth Mihály utcai kép­tárban április 3-án meg­nyíló gyűjtemény összeállí­tásában többek között köz­reműködnek a Somogyi Könyvtár és a szegedi levél­tár dolgozói is. A. kiskereskedelmi vállalat 8-as számú árudájában szintén a' gyümölcsöt találták drágá­nak. Még érdekesebb ered­ményről számolt be Farsang Lászlóné dr„ Szeged városi tanács kereskedelmi osztá­lyának vezetője a napokban befejeződött széles körű tár­sadalmi ellenőrzés nyomán. Tej- és tejtermékekből 39 mintát vettek, amelyből 14 nem volt megfelelő. Általá­ban a tejföl és vaj minősé­gét találták gyengébbnek. A 8-as számú ÉLIKER árudé­ban ráadásul azt tapasztal­ták. hogy a tejszínt szava­tossági időn túl hozták for­galomba: a krémsajtot és krémtúrót pedig hanyagul kezelték, kiderült, hogv a tejtermékek minőségi hibái­ért a tejipar felelős, — s ezért szabálysértési eljárást indítottak a tejipari vállalat ellen. A boltban tapasztalt hibákért természetesen szin­tén pénzbüntetés járt. Har­minchárom vendéglátó egy­ségnél 36 mintát vettek a felszolgált szeszesitalokból, összesen 14 esetben észleltek szabálytalanságot; keveseb­bet adtak a kelleténél, illet­ve nem volt megfelelő az ital szesztartalma. Így példa, ul a Fáklya cukrászdában, a Napsugár bisztróban, a Hó­virág cukrászdában, a busz­büfében, az Egyetem eszp­resszóban, az Expressz bisztróban, a Móra Ferenc Tsz bárjában és a központi sörözőben. A Napsugárban ráadásul rossz cukrászsüte­ményt kínáltak a vendégek­nek. Az ellenőrök valameny­nyi esetben szabálysértési eljárást indítottak. Jó tapasztalatokat szerez­tek az ellenőrök három sze­gedi ÁFOR-kútnál: minden esetben a megfelelő meny­nyiségű anyagot töltötték a kannákba a próbavásárlások alkalmával. Figyelemre méltó gondra hívta fel a figyelmet a feb­ruárban végrehajtott vizs­gálat. Számos hiba mellett a társadalmi ellenőrök azt ta­pasztalták, hogy sem a ke­reskedelmi, sem a vendéglá­tó vállalatok nem törődnek a belső ellenőrzéssel. Volt olyan hely, ahol másfél év­vel ezelőtt jártak a vállalat ellenőrei! A vásárok érdekei megkö­vetelik, hogy ennél sokkal sűrűbben és sokkal mélyre­hatóbban foglalkozzon vala­mennyi vállalat saját egysé­geinek munkájával, hiszen a külső ellenőrzés nem pótol­hatja a belső ellenőrzést. Matkó István Kisemberek adósai E lgondolhatják, hogy nem akarok visszaperelni sem Pallavicininek egyetlen kvadrát földet az egykori zsíros grófi birtokból, sem a Pick családnak egyet­len szem téglát a szalámigyárból. Amikor a szocializmus adósságairól beszélek, kisemberek — kovácsmihályok, bo­zójánosok, vergaíerencek — járnak az eszemben. Olya­nok, akik munkás sorból perlekednek velünk, traktorról mondják az igazukat, vagy a postást várják a havi nyug­díjjal, s mint „hivatalos" embernek, neki panaszolják föl a tartozásunkat. Találkoztam mostanában néhány olyan emberrel is, aki perrfe ment. A házát követeli rajtunk, amit összeku­poritott. de életében alig lakott. Mert beletettük az „álla­mi szektort" ... Odaadtuk vegyesboltnak, cseretelepnek, kocsmának, könyvtárnak. Most már azt látja, hogy házat vesz az áfész, szépen megfizeti a kisembert, ha éppen azon a sarkon szeretne kerthelyiséget nyitni. Az állam fizet, kártalanít, ha le kell dönteni rozzant kis utcákat, hogy helyet csináljunk az újnak. De ő, akitől tizenöt-hűsz évvel ezelőtt „kértük" el, hogy közel legyen az utcának a kenyér meg a só, a könyv meg a pálinka, a százforintos bérből nem tudja kifizetni az adót és megjavítani a csur­gó tetőt. Akkor talán haragudott is ránk és szidalmazott is bennünket. Ma már belátja, hogy kellett az ő két szo­bája patikának. A tőkéstől meg az arisztokratától nem maradt ránk annyi minden, mint kellett volna. Az ő kis házának missziója volt a faluban meg a külvárosban, örömet, kényelmet szereztünk vele száz meg száz ember­nek. De annak az egy családnak mégiscsak tüsköt dug­tunk a talpába. Ismerek egy családot: háza van. Ez minden vagyo­nuk. De tíz éve kilincselnek lakásért. A vállalat, amely a házat bérli, lesöpri az asztaláról a gondot. Tudok egy fa­lusi esetről: egy nagy családnak már vissza is ígérte írás­ban az áfész a házát, ha az új üzletház elkészül. Elkészült — s a bolt helygre cukrászüzemet tett... Szűr ez a tüske. Nem Pallavicini vagy Pick talpát szúrja napról napra, hanem kovácsmihályok, vargaferen­cek, bozójánosok kedvét nyomorítja. Minden faluban és minden külvárosban van ilyen eset. Példa is van már, hogy megoldást találtak. Elkelt pár ilyen ház, s a volt tulajdonos fészket rakott magának az árából valahol. Megszűnt az adósság, kihúzták a tüs­két. De azért még mindig sok az olyan kisember, akivel nem számoltunk el. Jött a remény: no, majd a „mecha­nizmusban." Az önállóság, a jövedelem szabadabb föl­használása, a gazdasági pezsdülés hoz valami kedvezőt ebben is. Így történt: számos helyen párosult a gazdasági érdek az emberi megértéssel. Úgy számoltak, hogy száz­százötvenezer forint nem nagy pénz a vállalatnak, a szö­vetkezetnek, annak a dolgozó embernek meg mindene. De a számtan is huncut dolog. 'Mert így is lehet osztani­szorozni: az évi bér 1080 forint azért a bolíért... Ha száz­ötven évre számolok, addig futja a bért a vételár, s hol lesz már akkor az a ház meg ez a vezetőség? Egy másik számításnak meg ez a magyarázó szövege: igaz, hogy visszaígértem, de birtokon belül vagyok. Építsek most egy új épületet cukrászdának félmillióért, mikor itt a meg­ürült üzlethelyiségben húszezerből nevetve kihozom? De lesz-e, aki egyáltalán megépítené az újat? Ez pedig szol­gáltatás, közérdek — sőt, így: köz-ér-dek! J ó számtan ez mind a kettő — csak az egyik éppen az embert hagyja ki a tételekből; A kisembert, aki egy gyárban vagy tsz-ben éppen becsülettel és sze­retettel építi a szocializmust. De lehetséges, hogy szám­tanilag is hibás az utóbbi képlet. Hiszen a kereskedelmi vállalatok és az áfészek vagy a termelőszövetkezetek ma már általában nem olyan esettek, hogy kovácsmihályok, bozójánosok, Vargaferencek kisbérű ingatlanjait ne tud­nák folyamatosan és fokozatosan megváltani vagy ren­deltetésének visszaadni. Egyszerre nem, bizonyosan, de mér az is nagyon sokat jelentene egy-egy családnak, ha tudná, hol van az ügy vége. Ha szociális megfontolásokat is belemérne a vállalat vagy a szövetkezet a számításba. Mert úgy hiszem, jogos ezeket az adósságokat számon tartani, s valahogyan mégis leróni. Ahogy már mondtam is: nem Pallavicini és nem Pick Márk számlái ezek. ha­nem munkásoké, dolgozó parasztoké, városi kisembereké, akiknek az anyagi jólétére, tisztességes boldogulására senki sem irigy vagy féltékeny ebben az országban. Hát még mindennapi szükségleteik kielégítésére. Sz. Simon István Filléres áru — de kincs Hazánk évi nádtermelése 13—15 millió kéve. Három kéve kb. egy dollárt ér. a minden mennyiségre felve­vőképes nemzetközi piacon, így érthető, hogy a termesz­tés fokozása, az export nö­velése elsőrendű népgazda­sági cél. A nád legnagyobb felhasználói az építőipar, a papíripar és a háziipar, de az utóbbi időben a vegyipar is nyersanyagának tekinti ezt a sokoldalú növényt. A papíripar a nádban le­vő jó minőségű cellulózt hasznosítja. Képünkön: gyűlik a nád a celluioza/ar tárolóterén. T liJIIlillisJ .ttáiEs

Next

/
Thumbnails
Contents