Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

Az országgyűlés ülésszakéról Jelentjük (Folytatas az 1. uldalrol.) ellátás egeszében megfelelő Volt, a t'iirt további javulás azonban nem következett be, Vonatkozik ez mindenekelőtt a ruházati termékek egyrészére, különösen a kisebb keresettel rendelkező emberek igényeinek kielégítésére. Az országgyűlésben legutóbb a költségvetési vita során — azt megelőzően partunk Központi Bizottságának novemberi ülésen — ez a kérdés éles megvilágításba került. A kormány ügy döntött: el kell érni a lakosság ellátasának kiegyensúlyozottságát, megfelelőbben kell kielégíteni az alacsonyabb jövedelmű rétegek igényeit, növelni kell az olcsóbb áruféleségek kinálafát. Az ipari minisztériumokat, valamint a Belkereskedelmi Minisztériumot iveknek megfelelő intézkedjek rnegtetelere kötelezte. Az 1070. évr népgazdasági terv a fogyasztasi cikkellátás jelentős javítasát irányozza elő, különösképpen az alacsonyabb keresetű dolgozok igényelnek kielégítésére. Talán — két hónap alapján — korai még vélemenyt mondani, mégis megkockáztatom a kijelentést: véleményem szerint valamelyes javulás mar tapuselalható. Minden ország fejlesztési ütemének egyik jelentós mércéje a nemzeti jövedelemből a felhalmozásra fordított rész. A felhalmozás a tervezett 17 százalaknál, sőt a nemzeti jövedelem emelk edesenel is gyorsabban nőtt. Ez lenyegében azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem egységnyi részének létrehozásához a korábbinál nagyobb felhalmozásra volt szükség. F.z nem örvendetes dolog. A felhulmozás halékonysagunak pozitív vor nasa viszont, hogy a tervidőszak második felében a készletgazdálkodás — intézkedéseink hatására — kedvezőbben alakult: o felesleges készletek növekedése csaknem teljesen megállt. Harmadik ötéves tervünk a nepgazdasag fejlesztésére 350—260 milliárd forint beruházást irányzott elő, ami a jelenlegi árszinten mintegy 290 milliárd forintnak felel meg. A számítások szerint ennél 17—18 százalékkal magasabb, mintegy 340 —345 milliárd forint értékű beruházás megvalósítása várható. A jelenlegi beruházási igények jóval nagyobbak annál. mint ainit ki lehet elégíteni. Különösen vonatkozik ez az építési igényekre. 1908-ban es 1969-ben például az építőipar evenként mintegy 8—9 milliárd forint összegű szerződési ajánlatot utasított el. Ennek ellenére a megengedhetőnél jóval nagyobb az egyidőben folyamatban levő építkezések száma. A beruházások befejezetlen állománya — bár az utóbbi időben némi javulás van — azonos áron számítva —, 1969-ben mintegy 70—80 százalékkal nagobb az 1965. évinél. Éppen ezert indokolt, továbbra is a beruházások koncentrációjára törekednünk: ezért írtuk szigorúan elő, hogy ez évben a nagy állami beruházásokból 20-et be kell fejezni és csak 7 újabbat lehet megkezdeni. is a reform bevezetésére és megszilárdulására szántuk. A reform bevezetésétől eltelt időszak eredményei azt igazolják, hogy az alapelvek helyesek. Az új gazdaságirányítási rendszer a népgazdaság tervszerű irányításának, a tervgazdálkodásnak bevált, hatásos eszköze. Az új körülmények között a népgazdasagi terv: a gazdasági munka fő céljainak, elveinek es a megvalósítást szolgáló gazdasági eszközöknek, valamint a kapcsolódó központi intézkedéseknek összefüggő rendszere, A terv végrehajtása a kormány, illetve a gazdaságirányító szervek számára kötelező, amelyek a vállalatok tevékenységét általában közvetve — a szabályozó rendszer útján — irányítják és befolyásolják. A reform számos olyan új folyamatot indított meg, vagy helyezett előtérbe, amely az ötéves terv fő gazdaságpolitikái céljainak elérését segítette, illetve segíti elő. A vallalatok széles körű döntési jogokat kaptak és a korábbihoz képest jelentősen bővültek a vállalati döntési körben felhasznált anyagi és pénzügyi eszközök. Hatékonyabb lett a gazdálkodás, a vállalatok vezetőinek szemlelete megváltozott, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy a termelés sokszor öncélú növelése helyett az értékesítést helyezik előtérbe. Ennek következtében a termelésnél gyorsabban nőtt az árukibocsátás, emelkedett a belföldi szállítás és ez export: a készletképződés üteme és a felesleges, eladhatatlan áruk termelése viszont — mint már említettem — csökkent. Még korántsem sikerült minden elgondolásunkat megvalósítani. Ebben szerepet játszottak a szabályozórendszer egyes fogyatékosságai, valamint az, hogy az irányító szervek nem mindig értelmezték helyesen elveinket. szerint — az egy főre jutó zett növekedésével, előrelátreáljövedelem, összhangban hatólag mintegy öt százalék, a nemzeti jövedelem terve- kai emelkedhet évente. Hitelt csak hitelképes váSIaial kaphat Tájékoztatás a IV. ötéves tervről Terme!ékenvsé9 — munkafegyelem — korszeré termelőerők Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Az elmúlt négy esztendőben a termelékenység az iparban evea ullagban az előirányzott 4,5 százalék helyett 3 azazalekkal emelkedett. Az éves atlag azonban elfedi azt a tényt, hogy a termelekenység 1968-ban mindössze I szazalekkal, 1969-ben pedig egyaltulan nem emelkedett A termelékenység noveke dését: gatlo okok nagyresze időleges es megszüntethető. Altalanos tapasztaluk hogy a vallalatok nem használják kl megfelelően a berek és a részesedési alap adta ösztönzési lehetőségeket. Sok helyen előfordul, hogy azoknak a beret emelik — függetlenül munkájuk mennyi segetöt es minősegétől —, akik. a vállalattól való kilépesse! fenyegetőznek, ahelyett, hogy a bereket a reg zett munka es a vállalathoz ralo húseg aranyában differenciainak. Azok a változások, nmeIveket a .luvedelemszabalyozás rendszerében »'* a rexzeedesi alap feloszlásánál oz év^elejen bevezettünk, kedvezőbb íelteloleket teremtenek a kívánatos anyagi érdekeltség hatékonyabb érvényesítéséhez. A vallalatok helytelen munkaerő-guzdalkudasának következménye, hogy az utóbbi ket evbeu romlott a munkafegyelem. Ellentetben azokkal a javaslatokkal, amelyek a Munka Törvénykönyvének megváltoztatását kívánják, továbbra sem akarja a kormányunk adminisztratív intezkedesekkel az üzemhez kötni a dolgozokat. S>ok helyen attól félnek, hogy ha megbüntetik a fegyelmezetleneket. azok elhagyjak a vállalatot. Ez igen valószínű, de bizonyos, hogv az általános munkafegyelem megjavulasa több eredményt hoz, mint nehany ember hiánya. Már csak azért is, mert az emberek nagy többsége becsületesen akar és szeret dolgozni. Olyan üzemi légkört kell kialakítani, amelyben u vulluiat; vezetőinek céltudatos és elvi alapokon álló személyzeti munkáját segíti a kollektíva azzal is, hogy kiközösíti magadul azokat, akik hanyag és rossz munkát, végeznek. A termelékenység emelésének alapvető feltétele, hogy tudumányosan kialakított, magusszinvunulú, korszerű termelőerőkkel is rendelkezzünk. Az ehher. szükséges feltételek megteremtése érdekében jelentős erőfeszítések történtek. Guzdusugirányitasi rendszerünk egy sor szabályozóját már erre az évre módosítottuk. Jó néhány tudatosan beepitett „fék"-et kioldottunk annak erdekeben, hogy előmozdítsuk a fejlettebb technika beállítását, s ennek következtében a termelékenység jobb alakúin sát. A vezetés tudományos színvonala — mint a termelőerők része —• kiváltképp az elmúlt két évben emelkedett jelentős mértékben. Vannak vállalatok, amelyeknek vezetésében a korszerű elemek mindinkább meghonosodnak. Ezek a vállalatok az. átlagosnál lényegesen jobb eredményekre számit hatnak, képesek fokozottabb nemzetközi kooperácioru, s új nagy hatásfokú eljárások bevezetesere. A vállalatok egy részénél azonban a vezetés ilyen színvoualanak meg csak csirái találhatók meg. Fontos központi feladatunk, hogy a vezeles korszerű színvonalat rövid időn belül altalánossá tegyük, s ehhez a szükséges segitseget megadjuk. Gazdálkodásunk hatékonysága Tisztelt Országgyűlés! Nagy vonalakban beszélni szeretnék a gazdaságirányítási reformnak a gazdasugi folyamatokra gyakorolt hatásáról, az eltelt két év néhány tapasztalatáról. A reform kibontakozása mélyreható, hosszabb folyamat, így tehát a népgazdaság egészét érintő változások rövid idő alatt nem következnek be. Ennek megfelelően az 1968-as, 1969-es és részben még az 1970-es évet 2 DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1970. MÁRCIUS 5. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Hosszú idő óta folyik — széles körű, alapos előkészítő munkával — IV. ötéves tervünk kidolgozása. A közelmúltban a kormány is határozatot hozott a készülő IV. ötéves terv irányelveiről. Ezekről szeretném a továbbiakban nagy vonásokban tájékoztatni a tisztelt országgyűlést. A tervező munka alapjául elfogadott irányelvek kifejezésre juttatják gazdaságpolitikai céljainkat. E célok a Italában azt jelentik, hogy folytatjuk eddigi guzdasagpoiitikankat. Néhány lényeges kérdésben azonban olyan változásokkal számolunk, olyan követel menyeket is felállítunk, umelyek növekvő feladatokat jelentenek a politikai és a gazdasugi munka minden területén, a vezetés minden szintjén. A IV. ötéves tervünk kidolgozásúnak irányelvei arra figyelmeztetnek, hogy a népguzdaság egyensúlyi viszonyaiban — különösen a külkereskedelmi forgalomban — kialakult kedvező helyzetet tartsuk fenn és terjesszük ki a beruházási és a fagyasztói teriilet egészére. Továbbra is biztosítani kívánjuk a magasszintű foglalkoztatottságot . A termelőágazatukban azonban a termelékenységet gyorsabb ütemben kell növelnünk, a szolgáltató ágazatokban pedig javítanunk kell az ellátást és a kiszolgálást. Egyik fő feladatnak tekintjük azt is, hogy u reálbérek emelkedése váljék a reáljöved elmek növekedésének meghatározó tényezőjévé. '/'is.lelt Országgyűlés! A IV. ötéves tervben a nemzeti jövedelem évi 5 és fel—6 százalékos növekedésével számolunk. Közgazdász körökben ez az elképzelés még erősen vitatott. Ebben nincs is semmi kivetni való, hiszen a IV. ötéves terv ma még a kidolgozás, a vita stádiumában van. A növekedési ütem — mellyel most számolunk — valamivel magasabb az utóbbi tíz év átlagúnál. A fö különbség nem az ütem növekedésében van, hanem a nemzeti jövedelem termelésében, valamint a nemzeti jövedelem, azon bp lűt különösen a felhalmozás fölhasználásában. A lakosság életkörülményeinek javításában közismerten megkülönböztetett jelentősége van a lakásépítésnek. Ezt a körülményt vettük figyelembe akkor, amikor a tervezés jelenlegi szakaszaban előzetesen mintegy egyharmaddal több lakás felépítését irányozzuk elő, mint a megelőző öt évben. Ez annyit jelent, hogy öt év alatt 400 ezer lakás épülne fel. A feladat teljesítéséhez az építőipar lakásépítési tevékenységét mintegy megkétszerezzük. A lakásellátás javítása érdekében az új lakások nagyobb részét továbbra is a városokban kívánjuk felépíteni. A lakásépítési program a magánerőből történő építkezés eddigi mérté, kének fenntartásával is számol. s azt az állam hitelekkel továbbra is támogatja. A tervezés jelenlegi stádiumában úgy látjuk, hogy o szocialista szektor összes beruházása mintegy 30—32 százalékkal emelhető. Nyilvánvaló, hogy a lakásépítés és általában a nem termelő szektor beruházási részarányának növelése egyben azt jelenti, hogy a termelő ágazatokra — elsősorban az iparra — a beruházások eddiginél kisebb "hányada jut. Gazdaságpolitikánknak megfelelően, az eddiginél sokkal következetesebben kell fejlesztenünk az adottságainknak jobban megfelelő ipari ágazatokat, másrészt lassabban kell fejlesztenünk — esetleg éppen vissza kell fejlesztenünk — azokat az ágazatokát, melyekre az ellenkező megállapítás a jellemző. Ugyanez a gyártmánystruktűrára vonutkoztatva: adjunk meg minden támogatást ahhoz, hogy a keresett és gazdaságosan gyártott termékeket termelő kapacitás fejlődjön és fokozatosan — de ne túl lassan — fejlődjön vissza, végső soron álljon le az itthon gazdaságtalanul előállított, korszerűtlen termékek termelése. Olyan ütemben, ahogy p termékek más forrásokból történő beszerzéséről gondoskodni tudunk. H A következő években miben mutatkozik meg a népgazdaság termelési szerkezetének, gazdasági hatékonyságúnak változása, javulása? — az energiarendszer korszerűsítésének évek óta folytatott és most továbbfejlesztett programjában, amit az ötéves tervidőszakon túlmenően is érvényesíteni kívánunk; — az ipari és mezőgazdasági fejlesztés jobb öszszehangolásában, ami egyfelől nagyobb mértékben biztosítja az ipari termékek felhasználását n mezőgazdaságban, másfelől a mezőgazdasági termékek magasszintű ipari feldolgozását jelenti; — a vegyiparnak az ipar atlagánál gyorsabb ütemű fejlesztésében, döntően azért, hogy természeti anyagok hiányát korszerűbb vegyipari anyagokkal helyettesítsük, de azért is, hogy lépést tartsunk a műszaki követelményekkel: — a rendelkezésre álló nyersanyagok jobb hasznosítása érdekében a szükséges feldolgozó kapacitások kiéoít-xébcn. Ilyennek tekinthető többek között az alumínium. felrlnlenvás és a kőolajtermékek vesvinari továhb-feldolgoz.ásának bővítése. Megemlítem még a közúti járműgyártást, amely már a jelenlegi ötéves tervben is jelentős és kedvező Irányú változást hozott a gépipar struktúráiéban. Kiemelem a műszeripari és híradásleohnilí-qi ágazatot, amelven belül 0 "ÓTVii'tócTéo<*vártás rész ,0 viontősen megnövekszik. Gazdaságpolitikánk fő célja továbbra is az életszínvonal tartós növelése. A tervidőszakban — számításaink Tisztelt Országgyűlés! A IV. ötéves terv szerves része a közgazdasági szabályozó rendszer, amelynek kialakítása most folyik, s amely — a vezetés más eszközeivel egyetemben — biztosítani hivatott a tervben foglalt feladatok végrehajtását. Az árrendszer fokozutos fejlesztését változatlanul szükségesnek tartjuk. El kell érnünk, hogy az árarányok és a nyereségarányok minél inkább valódi kifejezőivé váljanak a vállalati munka népgazdasági hatékonyságának. Ez felételezi, hogy a ráfordítások alakulása, a felhasználók értékítélete a mainál következetesebben fog hatni az árakra, az árarányokra. Az árrendszer alakításával szorosan összefügg a vállalati jövedelemszabályozás és a pénzügyi támogatusi rendszer továbbfejlesztese, Az állami támogatásokat, a társadalmi preferenciákat továbbra is fenntartjuk. Ugyanakkor lényegesen csökkenteni kívánjuk azokat a támogatásokat, amelyeket, egyes vállalatok munkájuk alacsony hatékonysága miatt igényelnek, amelyek tehát lényegében veszteségtérítés jellegűek. A gazdaságtalan struktúra fennmaradását segítő támogatásokat erőteljesen csökkenteni szándékozunk, ahol lehet megszüntetjük. A beruházások területén fő célunk az egyensúly megteremtése. Ez megköveteli az indokolatlan igények viszszaszorításút, az építőanyagipar és az építőipar fokozottabb fejlesztését, valamint a szocialista gépimport erőteljes növelését. Ennek érdekében a szabályozások körében is intézkedéseket fogunk tenni. Vizsgálunk például olyan megoldásokat is, mint a vállalati közös beruházások létrehozásának elősegítése, illetve, hogy milyen feltételek mellett lehet megengedni hitelnyújtást a gazdálkodó egységek közös beruházására. A forgóeszköz-finanszírozásnál változatlanul alapelv marad, hogy hitelt csak hitelképes vállalat, illetve szövetkezet kaphat. A tartósan lekötött, s növekvő forgóeszközöket a gaz^úlkodo s/erveknek általában saját .alapjukból kell előteremteniük. Az eddiginél határozottabban elő kívánjuk mozdítani u kedvező devizakitermeléssel exportáló vállalatok gyorsabb fejlesztését. Az állami visszatérítés kulcsai a jelenleginél egységesebbek lesznek, hogy vállalataink fokozottan igyekezzenek a gazdaságtalan termelést és kivitelt gazdaságossal felcserélni. A vámrendszert — amely tapasztalataink sze,rint bevált — úgy fejlesztjük tovább, hogy jobban segítse a műszaki fejlesztést, a forgalom országonkénti irányát, s ne biztosítson védelmet a gazdaságtalan termelésnek. A szocialista lm portlehetőségeket jobban ki szeretnénk használni a belső igények kielégítésére és megfelelőbb verseny elősegítésére. A belkereskedelemben a szabályozóknak ösztönözniük kell a vállalatok és szövet kezetek árukínálatónak javítását, a forgalom növelését. Szabályozó rendszerrel ts elő kívánjuk segíteni az üzlethálózat fejlesztését, valamint a kereskedelem fokozott kezdeményezését új, korszerű termékek termelésére, a választék bővítésére. Az ötéves tervet — beleértve természetesen a közgazdasági szabályozó rendszert is — az év közepén terjeszthetjük pártunk Köz • ponti Bizottsága elé. B1 zunk abban, hogy az utána elvégzendő munkát két-három hónap alatt befejezzük és október-novemberben a tervet megvitatásra, Jóváhagyásra, törvényalkotásra a tisztelt országgyűlés elé terjeszthetjük. 0 reform és a társadalmi élet Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! A gazdaságirányítás reformját pártunk és kormányunk mindig úgy értelmezte, hogy az nemcsak a szorosan vett gazdasági életre, hanem a társadalmi életnek szinte minden területére kihat. A gazdaságirányítási rendszer politikailag jelentős eredménye a demokratizmus erősödése, különösen az üzemekben, a termelő egységekben. Sokakban felvetődik a kérdés; vajon ez nem jelenti-e a centrális, a kormányzati Irányítás háttérbe szorulását, gyengülését? Semmiképpen sem jelenti, nem is jelentheti, hiszen ez ellentmondana a demokratikus centralizmus elvének. Az elmúlt két esztendő tapasztalatai is ezt igazolják. Igaz, előfordult, hogy sok esetben késett vagy elmaradt a kormányzati szervek intézkedése, mikor pedig arra szükség lett volna. A kormányzati munkának ez a hiányossága nem írható a reform számlájára: vezetői gyengeségünknek tudható be. Igen nagy hibát követnénk el, ha ezt a hiányosságot a gazdálkodó egységek jogainak, hatáskörének szűkítésével kívánnánk megszüntetni. A demokrácia fogalmáról napjainkban világszerte viták folynak. A kormánynak — összhangban a párt politikájával — az a nézete, hogy az államhatalom és államigazgatás demokratizmusa feltétele a haladásnak, a fejlődésnek. A nép tevőleges segítsége nélkül a szocialista társadalmi viszonyokat fejleszteni lehetetlen. A mi demokráciánk kibontakoztatása szocialista rendszerünk fejlődésének nemcsak magától értetődő követelménye, de természetes következménye is. S e következmények állami és társadalmi életünk számos területen folyamatosan jelentkeznek, a mi feladatunk pedig az, hogy ezeket felismerjük és megtegyük a megfelelő lépéseket. Világosan kell látni azt is, hogy a szocialista demokratizmus nemcsak államigazgatást, hanem <l társadalmi élet egészét meghatározó elv és követelmény is. Lehetnek, sőt minden xblzonnyal vannak is sokan, akik keveslik a demokratizmus kibontakoztatása érdekéhen eddig tett. intézkedéseinket vagy nyilvánosságra hozott szándékainkat. Vannak, akik sokallják, Mi sem állítjuk, hogy mindig mindent hibátlanul oldottunk meg, de abban bizonyosak vagyunk, hogy helyes irányban haladunk. A fejlődés tempóját lehetőségeink határozzák meg. Felelős emberek vagyunk és kijelenthetjük: az ütemet nem szabhatjuk meg önkényesen, ez a hazánkban kialakult objektív és szubjektív körülményektől függ. Azoknak pedig, akik attól félnek, hogy máris túl meszszire mentünk el, azt válaszoljuk, hogy mi a marxizmus—leninizmus szellemében kívánunk haladni szocialista társadalmunk építésében, s ezt a demokratizmus állandó fejlesztése nélkül nem teWjük meg. Ennek megfelelően egy soj* olyan intézkedést tettünk, amelyek önmagukban is szükségessé váltak, de végrehajtásukra a gazdaságirányítási reform szelleme pozitívan hatott. a megoldás módszere pedig a demokratizmus kibontakoztatását helyezte előtérbe. Csak példaképpen említem a tudománypolitikai irányelvek kidolgozását, az akadémiai, valamint az egyetemek területén megkezdett reformot. Pártunk Központi Bizottsága még a múlt évben,