Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-25 / 71. szám

Tudományos ülésszak a tanárképző főiskolán Hazánk felszabadulásának 25. évforduloja tiszteletére tegnap, tudományos ülésszak kezdődött a Szegedi Tanár­képző Főiskolán. A negyedik alkalommal sorra kerülő eseménysorozat ünnepélyes megnyitóját reggel 9'órakor a főiskola dísztermében tar­tották, ahol Hegedűs András, a főiskola főigazgatója mon­dott bevezető előadást „Kor­szerűség és nevelés a tanár­képzésben" cimmel. A meg­nyitón részt vett Miklósvári Sándor, a Művelődésügyi Mi­nisztérium osztályvezetője, valamint D. V. Csepur, az Ungvaj-i Állami Egyetem rektora, Dorothea Goetz, a Potsdami Pedagógiai Főisko­la rektorhelyettese és Vaj­da József, a Szabadkai Pe­dagógiai Főiskola igazgatója. Ugyancsak ott voltak a meg­nyitón a Szegedi Tanárkép­ző Főiskola hazai testvér­intézményeinek — tanárkép­ző főiskoláknak, felsőfokú tanítóképző intézeteknek — képviselői is. A tudományos ülésszak bevezető előadása után — déli 12 órakor — az intézet Petőfi Kollégiumában László Gyula egyetemi tanár beve­zető szavaival kiállítás nyílt a főiskola művésztanárainak, Fischcr Ernőnek, Vinkler Lászlónak, Cs. Pataj Mi­hálynak, Szabó Miklósnak. Lelkes Istvánnak és Szath­máry Gyöngyinek '" munkái­ból, majd — délután 3 órá­tól — megkezdődtek a szekcióülések. Az A, B és C szekciók Moholi Károly tan­székvezető főiskolai tanár, Bor Pál és Gaál Géza főis­kolai főigazgató-helyettesek elnökletével számos előadást hallgattak meg a felsőokta­tás-pedagógiai tárgyköréből. Ma, szerdán reggel 9 órá­tól ugyancsak három szek­cióban folytatódnak a Sze­gedi Tanárképző Főiskola negyedik tudományos ülés­szakának előadásai. A kétnapos tanácskozáson összesen mintegy 300-an is­merkednek a korszerű tanár­képzést szolgáló kutatási eredményekkel. Küldöttség Koreából A Külügyminisztérium sajtófóosztályának meghívá­sára Budapestre érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság újságíró kül­döttsége, élén Kim Szang Do-val, a Nodon Szinmun főmunkatársával. Idén a hűtőgépek javításának idejét gyorsítják meg Érdekes es beszédes sta­tisztika: az 1969. augusztus 1-én felmért helyzet 6zerint Szegeden 3,37 főre jutott egy rádióelőfizetö (az országos átlag 4,09, a budapesti 3,25. s ezután gyomban Szeged következik). 4,90 főre pedig egy tévéelőfizető (az orszá­gos átlag 6,76. Pécsé 4,32. Szeged a nagyvárosok- sorá­ban a negyedik). A Gépipari Elektromos Karbantartó Vál­lalat' 1969-ben összesen 29,6 ezer híradástechnikai és ház­tartási készüléket javított 3 millió forint értékben. 2,4 napos átfutási idővel, szem­ben az 1966-os 22,8 készü­lékkel, 2,2 milliós termelési értékkel és 3,6 napos átfu­tási, javítási idővel. Jó órában került minder­ről szól. hÍ6zen a Gelka a napokban, avatja fel hivata­losan a már birtokba vett Károlyi utcai új szervizállo­mást. melynek segítségével végre megnyugtató körülmé­nyek közé jutott Szegeden ez a fontos szolgáltató ipar­ág. Sikerült megszervezni az új lakókörzetek ellátását, sőt az új lakóépületek központi antennáinak felszerelését is a Gelka végzi 1969 óta. Csu­pán a háztartási gépek ja­vítása nem volt kielegítő ed­dig. annak ellenére, hogy a vállalat mellett a helvi ktsz is javított hűtőgépeket. Amikor a városi tanácb végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén megtárgyalta Sárközi László, a Gelka főkönyvelője által beterjesztett jelentést, az elért eredményeket úgy értékelte, hogy megértek a tanács és a vállalat közö6 erőfeszítései, s bár az együtt­működésre továbbra is szük­ség van. hiszen az igények Közkegyelem hazánk f elszabadulasának 25. étffordislőiülii A kormány Tájékoztatási. Hivatala közli: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a For­radalmi Munkás-Paraszt Kormány előterjesztésére — ha­zánk felszabadulasanak 25. évfordulója alkalmából tör­vényerejű rendeletet alkotót. közkegyelem .gyakorlásáról.' Nagy nemzeti ünnepünkön, szocialista rendszerünk szi­lárdsága, az országunkban urglkodó • törvényes rend és biz­tonság alapjan a Népiköztársaság Elnöki Tanácsa élt a megbocsátás alkotmányos iehetőségével. Megbüntettük és a jövő­ben is megbüntetjük azokat, akik állami, tarsadalmi és gazdasági rendünk, az ál­lampolgárok élete, testi ép­sége, személyi tulajdona el­len bűncselekményeket kö­vetnek eL Szocialista társa­dalmunk lényegéből fakad, hogy nemcsak büntetünk, hanem meg is tudunk bo­csátani azoknak, akiknél re­mény van arra, hogy tettü­ket megbánva ismét beillesz­kednek a becsületes emberek társadalmába. Ezeknek segí­tünk is e törekvésükben. Ezek az elvek jutnak ki­fejezésre az Elnöki Tanács 1970. március 25-én életbe lepő törvényerejű rendeleté­ben. A törvényerejű rendelet — meghatározott feltételek ese­tén — egyrészt azoknak ad kegyelmet, akiket a bírósa­gok mar jogerősen elítéltek, másrészt azoknak, akiket a rendelet hatályba lépése előtt elkövetett bűncselek­ményük miatt még nem vontak felelősségre Akik börtönbüntetésüket kitöltötték, azoknak a tár­sadalomba való beilleszke­déset azzal kívánjuk előse­gíteni, " hogy mentesülnek a büntetett előélethez * fűződő joghátrányok alól. Az El­nöki Tanács teljesen elen­gedi mindazok büntetését, akiket a bíróságok jogerő­sen egy évet meg nem ha­ladó szabadságvesztésre, il­letve javító-neveló munká­ra, vagy pénzfőbüntetésre Ítéltek el. Felére csökken azok büntetésének időtarta­ma, akiket a bíróságok öt évet meg nem haladó sza­badságvesztésre ítéltek el jogerősén. A szocialista humanizmus jut kifejezésre azokban a rendelkezésekben, hogy — kiszabott. büntetésük tartal­mától függetlenül — kegye­lemben részesülnek a köz­törvényi bűntettek miatt el­ítéltek közül a teherben le­vó nők és azok az anyák, akiknek 10 éven aluli gyer­mekük van, továbbá az öt­venötödik életévüket betöl­tött nők és a hatvanadik életévüket betöltött férfiak, valamint a gyógyíthatatlan, súlyo6 betegségben szenve­dők. Kiterjed a kegyelem a szabálysértések miatt kisza­bott elzárásokra, és a még be nem fizetett pénzbírsá­gokra is. A kegyelmi rendelet foly­tán nem indítható, illetőleg nem folytatható büntető el­járás azokkal szemben, akik 1970. március 25. előtt olyan büntettet követtek el, ame­lyet a törvény egy évnél nem súlyosabb büntetéssel sújthat, vagy amely miatt a bíróság előreláthatóan egy évet meg nem haladó sza­badságvesztést szabna ki. Az Elnöki Tanács a ke­gyelmi elhatározást kiter­jeszti azokra is, akiket til­tott hatarátlepés, vagy ha­zatérés megtagadása miatt ítéljek el távollétükben. Az ilyen elítéltek is részesülnek a büntetés elengedésében, il­letve annak felezésében. A törvényerejű rendelet arról is rendelkezik, hogy a március 25-ig elkövetett til­tott határátlépés, valamint hazatérés megtagadása mi­att büntető eljárás nem • in­dítható, illetve nem folytat­ható azokkal szemben, akik a Magyar Népköztársaság valamelyik külképviseleti szervénél hazatérési szándé­kukat bejelentik, és ez év december Sl-ig hazatérnek, feltéve, hogy más bűntettet nem követtek el. Kegyelemből mentesülnek a büntetett előélethez fűző­dó hátrányok alól azok, aki­ket állam elleni bűntett mi­att öt évet, szándékos köz­törvényi bűntett miatt há­rom évet meg nem haladó sza­badságvesztésre ítéltek, és büntetésüket 1968. január 1. előtt már kitöltötték. A gondatlanságból elköve­tett bűntett miatt szabadság­vesztésre ítéltek — a bün­tetés tartamától függetlenül — • mentesítésben részesül­nek, ha 1970. március 25. előtt büntetésüket már ki­töltötték. Mentesülnek azok is, akikkel szemben a kisza­bott szabadságvesztés végre­hajtását próbaidőre felfüg­gesztették. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán hangsúlyt kapott a közbiztonság és annak megszilárdítása. Az Elnöki Tanács a közkegyelem gya­korlásánál ezt messzemenő­en figyelembe vette és ezétt törvényerejű rendeletében kimondta, hogy a kegyelmet nem terjeszti ki a súlyos állam elleni, valamint élet elleni erőszakos, garazda jel­legű bűntettek elkövetőire, de azokra sem, akiket öt éven belül már elítéltek «zándájcos bűntett miatt sza­badságvesztésre. Az Elnöki Tanacs am­nesztiarendelete figyelemmel a meghatározott büntetések elengedésére és a széles kö­rű rehabilitációra — az ál­lampolgárok és a családok egy részét közvetlenül vagy közverte érinti. A kegyelem­ben részesülők a szocialista államtól bizalmat kapnak, kormányzatunk remeli, hogy ezt így is fogják fel. Aki azonban visszaél ezzel a bi­zalommal. és három éven belül újabb szándékos bűn­tettet követ el, annál a ke­gyelem hatályát veszti, és a most elengedett büntetést is ki kell töltenie. szüntelenül növekednek, az alapvető problémák megol­dódtak. A negyedik ötéves tervben a Gelka kapacitásának mint­egy 60—100 százalékos fej­lesztését ffizte ki célul. Erre ; szükség is van: míg 1970-j ben mintegy 3,5 millió fo­rint lesz Szegeden a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatá­sok értéke, ez az összegző­re várhatóan 7 millió forint­ra növekszik. A Gelkának szép tervei i vannak a következő eszten- I dőkre is. A Kállai Ödön' ut- | cai eddigi szerviz, helyiségét ugyan most átmenetileg át­engedték a Gyógyszertár Vállalatnak.' de ott a későb­biekben a tranzisztoros ké­szülékek speciális javítóját kívánjak berendezni. A Kos­suth Lajos sugárúti helyi­ségben á közeljövőben a hű­tőgépek aggregátorait javító műhelyt szerelnek fel. mely­nek működése már a nyár I folyamán lehetővé teszi, hogy 1 az elromlott aggregátorokat j a helyszínen cseréljék, s ez­! zel meggyorsítsák a hűtőgé­pek javítását. Korszerűsítik a Petőfi i 1 Sándor sugárúton működő 1 részleg berendezéseit is. ahol | az ipari hűtőgépeket, a ke­' reskedélem és a vendéglátás kávéfőző gépeit, s más üze­mi elektromos berendezése­ket javítanak. illetve vil­lanymotorokat tekercselnek. Az átfutási idő csökkenté­sere. arra törekszenek, hogy * általában kevesebb legyen a helyszíni javítás, inkább nö­velik a vállalati gépkocsik számát, s elősegítik, hogv mind több műszerésznek le­gyen saiát gépkocsija, mely segíti munkáját. Továbbra is gond. sót egy­re fokozódó gond. hogy a 1 már nem gyártott készülé­kek és az importból szárma­zó készülékekhez nincs ele­gendő alkatrész. Az alkat­részek raktárkészleten tar­tása, csakúgy, mint a 6zínes tévékészülékek javítására való felkészülés, egyelőre meghaladja a Gelka anyagi lehetőségeit. Ébreszteni a felelősséget! O lyan adatok sorakoznak előttem, amelyek mógótt szomorúság, szenvedés, gyász rejtőzik. Emberi sor­sok statisztikáját lapozom; azt a baleseti statiszti­kát. ami a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsanak munkavédelmi bizottsága állított össze 1969-ről. A legfáv jobbal kezdve: tavaly a megyében 17 halálos üzemi bal­eset történt. Kilenccel több. mint 1968-ban. Köztudott, hogy ebben az adatban benne foglaltatik a gyászos em­lékű gazolinrubbanás áldozatainak száma is. hisz a köz­vélemény részletesen értesült a múlt év legsúlyosabb üzemi balesetéről. * S mindezek után — és mindennek dacára — a fele­lőtlenség egy csaknem hasonló baleset forrást hozott létre, ugyancsak az algyői olajmezőn. A Csongrád megyei Viz­es Csatornamű Vállalat munkahelyén, pontosabban abban a fabódéban, ahol öltözködni, étkezni, pihenni szoktak az emberek. Nem volt zárva — boldog, boldogtalan ki-be járhatott. S a munkásokkal együtt egv töltött gázpalack is „tartózkodott" a helyiségben, a kannákban, vödrökben pedig benzin, gázolaj volt. A szakszervezet munkavédelmi felügyelője szerencse­re még jókor érkezett. Nem keletkezett tűz. robbanás, pe­dig a bódéban csikket is találtak! Ha az a benzineskan­nához repül—!. S egyébként is, a melegben a benzin­gőzből olyan robbanóelegv keletkezhetett volna, hogy el­gondolni is szörnyű a következményeket. Ezúttal az ellenőrzés elébevágott egy újabb tragé­diának. Jellemző viszont, hogy a csongrádiak művezetője — akire egyébként súlyos pénzbírságot róttak ki — az­zal védekezett: még nem volt elég időnk arra. hogy külön tárolóhelyet csináljunk .. . Persze a felügyelő utasítására, akkor, azon nyomban tudtak más módot is találni a tá­rolásra, A művezetőtől megkérdeztek: ismeri-e a gazolirirób­banás történetét? — Hogyne — felelte —. 'hiszen itt volt a szomszé­dunkban. Hát ennyire határtalan tud lenni az emberek onma-' gukkal-másokkul szemben való nemtörődömsége? Hány­szor, -hány fórumon, hangzik el a figyelmeztetés: óvjuk magunkat, társainkat, előzzük rneg a súlyos sérüléseket, az- emberéletet követelő tragédiákat! Riportok, tévéadások ismertetik-- a- rnimkji közhen figyelmetlenségből fegyelr mezetlenségböl, felelőtlenségből bekövetkezett drámákat. S nem azért, mert jo ezeket a sebeket újra felszakítani, hanem hogy ki-ki jobban ismci ie fel a veszélyt, hogy tanuljon a következményekből. S mégis — hány embernél talál még süket fülekre az intelem! Ismerni a szomszéd­ban történt robbanás szörnyűségeit, s mégsem venni tu­domásul tanulságait — ez már egyszerűen elképesztő. Pél­dásan, szigorúan kell büntetni a mulasztókat, az emberi életek veszélyeztetőit! Legszomorúbb az építők statisztikája: náluk a koráb­bi 497-hez képest, közel százzal; 580-ra emelkedett a bal­esetek száma 1969-ben. A munkásvédelem őrei figyelem­mel kisérték ezeket a jelenségeket, évközben egesz sor bírságot róttak ki óvórendszabályok elmulasztásáért — az igazgatótól a csoportvezetőig, a legkülönfélébb beosz­tású felelősökre. Jó lenne bízni, hogy ez a következetes­ség az idei évre javulást eredményez. De tegyük hozzá: a balesetmegelőzés leckéit nem utólagos szánom-bánomból kell „szóról szóra" tudni minden vezetőnek. Hanem úgy, ahogy például a konzervgyáriak megtanulták. Példájuk tanít is: ahol a vállalat felismeri a munkásvédelmi akti­visták fontos szerepét, támaszkodik rájuk, anyagilag is megbecsüli őket: ahol tervszerűen munkálkodnak a leg­főbb érték, az ember védelmében, ott nagyot csökkenhet a balesetek száma. Kívülük az egcsz élelmiszer-iparban is javult az egv balesetre jutó munkanapét!ag, míg me­gyei viszonylatban 18,92 századról 19,3-re nőtt. Sok balesetet okozott a rossz munkaszervezés, a hibás gép, a védelmi eszközök hiánya, illetve a biztonsági rend­szabályok megszegése. Számszerűleg ugyan javulás lát­ható: 1968-ban 3 ezer 637. tavaiv 3 ezer 514 baleset tör­tént a megyei üzemekben, de mint a fenti adatok tükrö­zik ezek a balesetek súlyosabbak voltak, nagyobb időkie­sést okoztak. A z a nagy apparátus, amelv az SZMT szervezeteben, illetve társadalmi munkásként végzi a munkavé­delmi felügyeletet, tavalv félezer ellenőrző vizs­gálatot tartott az üzemekben, ötvennégy esetben arra is szükség volt. hogy az óvórendszabályok megsértése miatt gépeket, söt egész üzemrészeket állítsanak le. De az idei év balesetei is arra figyelmeztetnek: ebreszteni kell a fe­lelősségérzetet! A humánumnak — ha másként nem. a szigor eszközeivel — érvényt kell szerezni A sérülések, tragédiák megelőzéséért többet kell tenni 1970-ben. S ez nem a munkavédeémi felügvelőkön múlik — akik vizs­gálatok sorát folytatták s folytatják az idén ta a meg­előzés érdekében — hanem elsősortóm a vállalati ve­zetőkön, dolgozókon. Simái Mihály Készülődés a disz­szemléző Idén Budapesten — amint ezt már lapunkban jelentet­tük — hazánk íe1 zabadu­lásának 25. évfordulóján fegyveres eromk minden ed­di ginel színpompásabb, na­gyobbszabasubb díszszemlét tartanak. A dísztribün ez­úttal kétszer olyan meretű lesz, mint az előző dísz­szemleken. ' Innen nézik majd végig a fegyveres erők, valamint a budapesti fiata­lok felvonulását a párt- és az állami vezetők, a testvéri országokból az évfordulóra hazánkba érkezett küldött­ségek, valamint a dolgozók megbízott képviselői. A dísz­szemlére készülnek fegyve­res erőink. Képünkön: a Felvonulás téren gyakorla­toznak a munkásőrok. SZERDA, 1970. MÁRCIUS 25. DÉLMABÍARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents