Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám

Hévizes gazdaság Hazánk legnagyobb hévizes közös gazdasága a szentesi Termál Termelőszövetkezet, ahol már nyolc kút ontja a föld mélyéből természeti kínosét A tizennyolcezer holdas szövetkezet kútjai percenként átlagosan ezerhétszáz liter nyolcvan-kilencven fokos foi-ró vizet adnak. amit többszörösen is hasznosítanak. A gazdaságnak olyan korszerű üvegházai vannak, amelyek „vándoroltathatok'. Ezeknek három váltóállásuk van és úgv helyezhetők át egyik területről a másikra, ahogy azt a különböző növények fejlődése megkívánja. Ezenkívül baromfineveló házakat, borjútelepet, szociális épületeket, valamint a gépműhelyeket is hévízzel fűlik. A várostól távoleső egyik üzemegységben épített szolgálati lakásokat ugyancsak a termálkutak energiájával tették összkomfortossá. A tsz a hévízre alapozva újabb nagy beruházást végez: még az idén Bulgáriából a legújabb típusú és legmodernebb üvegházakat vásárol, amelyek hatalmas területet, hat hektárat ölelnek majd fel. Mezőgazdasági exportcikkeink piaca törtenelm i eml lé keztetö 1945. március DHMAGYARORSZAG A szegedi termelési körzet jellemzője, hogy exportunk sok csatornája vezet ide. A retek és a saláta már tavaszok hajnalán útnak indul, követi a korai sárgarépa, uborka, de a szamóca, gyümölcs — Ő6zibaraqk. alma —. spárga, hagyma és paprika esetében is külföldi piacokat nyomoz a kereskedelem. A piac változó. Érzékenyen igazodnak hozzá a telepített vagy bevetett területek. . A gyümölcs termelői nem szívesen emlegetik a tavalyi esztendőt. A bőség okozott gondot, hatalmasra növelt területek ontották a termést. Természetes velejárója ennek a fogyasztók szempontjából nagyszerű jelenségnek, hogy csökkentek az árak. Sok szövetkezetben fölmerült viszont a gondolat — sőt egyéni termelők is mérlegelik —. üdvözít-e továbbra is a gyümölcs. Megtérülnek-e a termelési költségek? A szakemberek határozott igennel válaszolnak, de hozz;! teszik rögtön, kétszer is aláhúzzák, a . minőséget. Aki mindig jót ad. jól csomagol, továbbra is sikerre számíthat. A minőség kézen fogva jár a szakértelemmel. Itt kell előrelépnünk. Nagyüzemi tábláink terméshozama nem éri el mindig a szakszövetkezetek tagjainak dédelgetett eredményeit. Termelési költségként a szakképzettséget kell tehát hozzászámítani az eddigiekhez, hiszen lényeges minőségi javulást csak ettől várhatunk. A fűszerpaprikánál tapasztalható érdekütközésekről többször írtunk már. Az új szabvány körüli vita még nem zárult le. a kísérletképpen bevezetett minősítési rendszer sok vitára adott okot a termelők és a feldolgozó vállalat között. Az a tény. hogy mégis növekszik a paprikával bevetett terület. a termelők édekeit figyelő szakemberek véleménye szerint ne jelentse a megoldás útját, hiszen új teszegedi nagygyűlésen hangzott beszédét idézi szovjet rádió tudósítója a következőket mondotta a nagygyűlésről: I. KERÜLET Házasság: Któizsttr Mihály és Kopasz Hua Maria, ScluoX László Uauiol es Mészáros Maria Magüoiua, Olah Jozser Ferenc es Mihaesi Erzsebei Katalin, Sajtos-s/ues János es Laszio Íren, bztcsko TlOor es Weigcrt Maria Klára, Csermák Jozseí es Kovács Viktória, Stégelmayer Károly es Marion Magdolna, Gyertjas Imre János es Orosz Borbala nazassagoi koiöttek. Születés: Veres Ferencnek és Horvaih Tereziunak Ferenc, Hodosi Józselnek es Puskás Gizellának Erika Zsuzsanna, Csonka Jánosnak es Katona Rozalianak Attila. Kun Sandornak es Rozsa Maróinak Peier, Hegedűs Kalmannak es Masir Viktóriának Kálmán András. Bálint Andrásnak es Takacs Irénnek András. Bakos Istvánnak és Födi Jolánnak Erika, dr. Ugrin Bélának es Kasza Gizellának Béla, Makszi Mihalynak és Bór Rozáliának Zsolt, Tanács Péternek és Fodor Máriának Edit. Táborosl Istvánnak és Kiss Évának Eva, Szepkuti Istvánnak és \ cglt Mariának István Tlbpr. Kiss Istvánnak és dr. Kuthy Fr:kclnek István Árpád. Deslcs Attilának és Gera Máriának Marianna Tünde. Vidacs Mihalynak és Mészáros Ilonának Mihály Zoltán, Papp Mihálynak és Süli Ibolyának Ibolya Eva. Mészáros Sándornak és Kotroczó Annának Attila. Háskó Pálnak és Turancslk Erzsébetnek Ildikó, Balla Vincének és Korek Évának Gábor, Toppantó Károlynak és lierédl Franciskának Gábor, Zabos Jánosnak és Kovács Ilonának Erika, Kecskeméti Istvánnak és Király Piroskának Judit. Kele Lászlónak és Farkas Maraltnak László. Réfy Imrének és Vagy Erzsébetnek Szilvia Erzsébet, Lajkó Ferencnek és Ábrahám Máriának Edina, Almosdl Antalnak és Szarvas Mártának Mária Katalin, Farkas Péternek es Csézlk Máriának Mária Gyöngyi. ördög-Deák Károlynak és Szekeres Ilonának Mónika, Janesó Imrének és Nagy Erzsébetnek Imre. Palotás Sándornak és Savanya Annának Anikó Eva. Bozókl Antalnak és Bálint Klárának Antal István, Hegedűs Istvánnak és Molnár Erzsébetnek István. Osznovlcs Imrének és Szécsl Veronikának Zoltán Imre. Fodor Gézának és Illa Gizellának Beáta. Zsurkán Ferencnek és Szlatnek Juliannának Ferenc. Molnár Lászlónak és Gresák F.rzsébetnek László Zoltán. Dobos Ignácnak és Magyar Veronikának Ivett. Balogh Miklósnak és Palkó Rozáliának Ildikó Rózsa. Szögi Vincének és Lehmnnn Honának Gyöngyi. Hazai Józsefnek és Sziráki Erzsébetnek Gabriella, Antonovleh Mátvásnak és Farkas Katalinnak Erika Katalin. Grund Dezsőnek és Pann Kornéliának Zoltán Gábor. K1ss Tstvánnak és Noel Margitnak Miklós Vilmos. Katona Latosnak és Horváth Eszternek László. Kiss Andrásnak és Vass Annának Katalin. Sándor Andrásnak és Dobat Erzsébetnek Anikó Márta. Ábrahám Ferencnek és Kéri Rozáliának László. Rárz Istvánnak és Lstaí Máriának Tibor István. Kristóf Andrásnak és Szabó Gabriellának András. Halnal Gézának és Dudás Varonlkának Berta. M1hálv Istvánnak és Pstakl Piroskának Csilla Mészáros Sándornsk és Csókási Frzséhrtnek Erzsébet. Tlvés .Tárosnak és Patai Irmának Tánns Ttrbán Tstvánnak és Len kunra .Juliannának Julianna Piroska. Békést Józsefnek és Pann Mordulnának Zolt'án nevű "vermekük született. Halálozást Oulvás János. Rovó Jánosné Konrsek Etelka. Gombos T.alosné Eerenezt Anna. Gróez István, szabó Pál. Türörslk Jánnsné Rabi Mária. Vtali Tmréné Domonles Anna. Dunszi Knrolv. Horváth tstván Ovuláné rtnrn Appa. Kálmán Gábor Tombárz Tmréné Bsráerius Jli'••„„- tatntA„ rvaonené Hód' Veronika Tóirtrt Tstván Csánv' po-rr" TZo.bnnoz T»1rn«l<n Futadét Cvttlátié Melsrtetirs Tlona Vete Pók"« bTa»y Imre. Pinté" János mmhait TT PFPÜT T Hárassált Tártai István József é* Hunyi Vilma. Kucsera József Anyakönyvi hirek Mihály és Ágoston Mária, Deák Antal és Kirí Ilona. Török József és Csiszár Rozália Katalin. Fazekas Tibor és Frank Julianna, Hegedűs Mihály és Vékeny Róza. Bata Szilveszter József és Ábrahám Katalin házasságot kötöttek. Halálozás: Dér Jánosné Czakó Ágnes. Kudász Imre. Bodó Antal. Vtcsay Zoltánné Urbán Ilo na Anna. Víg Józsefné Brezsán Stefánia, Matók Erzsébet. Kolompár János. Balogh Rudolf, Sárkány Istvánné Vlda Rozália. Kispéter Sándor. Juhász Pál. Tóth Mártonná Privlnszkl Erzsébet meghalt. m KERÜLET Születés: Dudás Lászlónak és Király Juliannának Anna Zsuzsanna. Kiss Péternek és Slpócz EVa Máriának Ildikó Eva Kiss Jenőnek és Kabai Erzsébetnek Jenő. Németh Istvánnak és Lovász Eleikának István Tibor, Seres Antalnak és Mészáros Margit Ágnesnek Ildikó. Bakacsi Józsefnek és Zagyi Irénnek Violetta. Fehér Bélának és Fábián Irénnek Ildikó. Kónya Sándornak és Tlnnyei Máriának Ildikó Vera, Rózsa Istvánnak és Horváth Máriának Magdolna, Tari Ferencnek és Rapcsák Juliannának István. Kakas Ferencnek és Molnár Zsuzsanna Annának Andrea Zsuzsanna. Forral Ferencnek és Dudás Sárának Ferenc, Szélpál Jánonsak és Németh Máriának Mária Katalin, dr. Apáthy JenS Lajosnak és Tóth Mariannának Marianna. Kátai Jánosnak és Kecskeméti Erzsébetnek Ildikó nevű gyermekük született. Halálozás: Kószó Istvánné Pördi Veronika. Ferenczl Lajosné Bugyi Etelka Kiss Frenc, dr néti Lalosné Csets Mária. Boga Aranka. Kiss Károly. Kotlár József Dezső. Sopsits Gyula Sándor. Márk! Sándor. Rozsl János. Hegedűs Józsefné Tóth Katalin. Süveg Latos. Szilágyi István. Tanács Tstván József. Nagy Lászlőné Böresök Julianna, Jernek Ferenc meghalt. fogadtatása megengedi, hogy levonjuk a következtetést, amely szerint a magyar demokrácia megérti és értékeli azt a kedvező helyzetet. amelyet a Vörös Hadsereg győzelmei, továbbá a Szovjetunió és szövetségesei rületek bevonásáról van szó a nagy szakértelem mellett biztonságosan termő hagyományos területek mellett. Azt remélik a termelők, hogy a végső döntésnél a pillanat- í . * . nyi helyzet mérlegelése mel- /VlOSZkVOl lett a bölcs előrelátás Í6 szerepet játszik. Nagyon keresett exportcikkünk a spárga. Öttömös és Asotthalom környékén sorakozik a legtöbb jellegzetes bakhát. A területek nagyságát nézve inkább csak üzemi próbálkozásnak tekinthető kezdeti lépések ezek. Egyegy szövetkezet esetében a húsz holdat alig haladja meg a spárgatelepítés, bár a laza szerkezetű meszes homoktalajok kedvező termőhelynek számítanak, éghajlati viszonyaink is kielégítik a spárga igényeit. Munkaigényes növény, állandó készenlétei, követel a sípok szedésének időszakában, elsősorban tehát a részesművelés jöhet számításba. Garantált piaca, jó ára feltehetően további ösztönzést jelent; Exportcikkeink, mint említettük. piacérzékenyek. Sok ellentét született a termelő és a felvásárlást végző kereskedelmi vállalat között. A túlzott nyereségre törekvő felvásárlási rendszer azt is jelentette a mezőgazdaságban. hiszen a mechanizmus | törvényei itt is érvényesek, ha nem kap kedvező ajánlatot a termelő egyes termékeire, mást vet vagy telepít helyette. A MÉK státuszának átrendezése — az a törekvés, hogy a termelőszövetkezetek. szakszövetkezetek és állami gazdaságok közös vállalkozásává alakuljon — várhatóan sok ellentmondást küszöböl maid ki területünkön is. és a termelés további ösztönzőjévé válik. a a A NAP HtREI:. AMERIKAI PARTRASZÁLLÁS A VERDE-SZIGETEKEN — NÉGY SZÖVETSÉGES SEREG KÖZELIT A RAJNÁHOZ — A BALTI-TENGER PARTJÁHOZ TÖR ELŐRE A SZOVJET HADERŐ. visszhang A „:„;„. I-M, sem szállhatnak ki a meszA magyar miniszterelnök „iHók0i,„ői „t.. gedre vezető összes országutak és vasútvonalak bejáratát a legszigorúbban ellenőrzi, s a közeli tanyaközpontokon. kisebb állomásokon elszebb vidékekről érkező utasok, hogv ne szivároghassamoszkvai ^^jedorev, "a ^JL^SJ^ akadályozni ugyanis azt, hogy Budapestről vagy más városodból járványos be„A magvar miniszterelnök hurcolhassanak be szegedi beszéde és kedvező ^eg^re . azt is hogy moh„«„ megbízhatatlan elmek szivárogjanak be a városba. A város lakossága ugyanis az orosz sebesültekkel már annyira megszaporodott, hogy közélelmezése igen nagy nehézségekbe ütközik. Azokat, akik nem helvez, , ,, - . hetők el Szegeden, azonfSfoSw Z ' "al tovább viszik Hódmezőfeltételei teremtetíek. Ennek vásárhelyi* Mak6 megfelelően Magyarország környékbeli várost^ rvJ^r^ aho1-sokká, jobb elhelyezést német imperializmustól függjön. Ez a függő viszony a magvar nemzet számára politikai és gazdasági hátramaradottságot és alárendeltséget. végül pétiig idegen célok érdekében való áldozatot jelentett" és élelmezést találnak, mint a tetemesen megnövekedett lakosságú Szeged városában. Mire várunk? Szeged zár alatt A Délmagyarország 1945. március 2-i vezércikkéből: „•.. Sok jer ületen csökkent a tempó. Szeged példát mutatott népbírósági rendeletével, ezen a téren lendüBudapest végleges felsza- letesen élenjártunk, a végbadulása óta egyre tömege- rehajtásban mégis elakadsebben érkeznek Szegedre tunk. Pedig már van korazok. akiket az ostrom ed- mányrendeletünk. már vandig a fővárosban tartott, s nak kinevezett bíráink éa akik itt akarnak egv Ws ügyészeink, már van helyinyugalmat és jobb táplál- ségünk és vannak népbírókozást élvezni a nyomorú- sági ítéletre váró bűnöseink, ságos budapesti hónapok Miért nem ül hát össze végután. Szeged hatóságai és re a népbíróság Szegeden? közönsége a legnagyobb sze- M're várunk? Ha várunk, retettel fogadta mindeddig a méS jobban elburjánzik Szebuda pesti eket. azonban az* Seden a nyilas suttogás; utóbbi hónapokban az érke- amely máris állítja, hogy zók tömeges beözönlése olyan neni merünk eljárni a réti el vze te t idézett elő, amely akcióval szemben és egyre szigorú intézkedések megté- merészebben és hangosabban telére indította a rendőrha- támad ja a fiatal magyar de. tóságot A rendőrség a Sze- mokráciát." Günter Kunért: A hormon család — No csak, kivel nem akad össze az ember! — kiáltott rám, és széttárta a karját, mintha meg akarna ölelni. Aztán kezet ráztunk, és vállon veregettük egymást, hogy csak úgy porzott. — Csuda rég nem találkoztunk! — tette hozzá. Megnősültél, Lobsahm? — kérdeztem, és a gyűrűsujjára húzott jegygyűrűre mutattam. — Igen — felelte, és büszkén felszegte az állát. — Négy gyermekem van. Egyébként itt lakom a sarkon: gyere már fel, a feleségem örülni fog. Legalább elbeszélgetünk kicsit a régi időkről... Felmentünk a lépcsőn, s Lobsahm csengetett. Jól megtermett, erőteljes külsejű asszony nyitott ajtót; áthatóan a férjére nézett, mintha mondani akarna valamit, majd felém intett a fejével. Lobsahm homlokon csókolta feleségét és természetellenes hangon mondta neki: — Jónapot, neked, kisegérkém! ö egy régi barátom. — Az asszony úgy pillantott rám, mint egy darab kolbászra, amelyről nem tudni, hogy még ehető-e, vagy már romlott. Aztán bementünk a szobába, leültünk a kerek asztal mellé, és Lobsahmné asszony nagy kristálytálon aprósüteményt tett elénk. „Házi sütés", biztosított Lobsahm oktalan vidámsággal. „Egyél hát!" Hozzáláttam. Másnap a fogorvosom biztosra vette, hogy tömegverekedésben vettem részt. — Fiatalember, nem gondolja — fordult felém a háziasszony —, hogy a hormonok tevékenysége befolyásolható? Feleljen erre! Tehetetlenül néztem körül. A világon semmit sem tudtam a hormonokról. — Felteszem — mormogtam —, hogy a hormonok tevékenysége esetleg ... — Lobsahmné tekintete olyan szigorúan meredt rám. hogy menet közben kijavítottam magam. — Egész bizonyosan befolyásolható: — Válaszomat nagylelkű nevetés jutalmazta. — Ez egészen biztos — erősítette meg még egyszer Lobsahmné, majd kiment a konyhába vacsorát főzni. Kettesben maradtam a barátommal, de ekkor felpattant az ajtó, és beviharzott egy nyolc év körüli fiúcska. — Ez a legidősebb — mondta Lobsahm, és odahúzta hozzánk a kisfiút Az levette fejéről sapkáját, és előtűnt fehér hajjal keretezett kopasz fejebúbja. Valahogy ismerősnek tűnt nekem. Kezet nyújtott, és fáradt fakó hangon mondta: — Jó napot, bácsi. — Jó napot, kisfiam — feleltem. — Hogy hívnak? —Johann Wolfgang — szólt a gyerek. — Menj szépen kezet mosni Johann Wolfgang — biztatta az apja —, a vacsora nemsokára készen van. — Olyan ez a gyerek, mintha már láttam volna. Olyan ismerős — néztem kérdően Lohsahmra. ö bólintott. — Persze, az öreg Goethe. — Hogyhogy? — Mondom, az Goethe. Marié, a feleségem, egyszer olvasta az újságban, hogy a születendő gyermek külseje tudatosan kialakítható, ö szilárdan hitt ebben. Én kinevettem. Épp akkor volt a Goethe-év, és lám, a kicsi már a bölcsőben is úgy festett, mint a weimari nagy öreg... — Érthetetlenül dörgölte az állát, s ekkor belépett a szobába a háziasszony, kezében egy tál krumplisalátával, s a nyomában Johann Wolfgang és még két kisfiú. Az egyiknek hosszú szakálla volt, a másik viszont eléggé köznapian festett Vacsorázni kezdtünk, krumplisalátát, s mindenki egy fél pár virslit — Igazán érdekes gyermekeik vannak — mondtam kétségbeesve. — Ugye — felelte az asszony. — Az ember egy kis fáradtsággal olyan gyermeket szülhet, amilyent akar. A hormonoktól függ. Ne egyél olyan mohón, Ludwig. A szakállas gyermek bosszúsan dörmögött. Egy fényes fekete hajfürt hullott a homlokába, mely sehogysem illett szürkés szakállához. A háziasszony könnyedén meglegyintette: „ö a mi kis Turnvaterünk, a szabadsághős." — Igazán izgalmas — hajtogattam —, de ahogy a történelemből tudom, Jahn Ludwignak sima domború homloka volt, a gyermeknek pedig homlokába hulló fekete hajfürtje. A jó asszony elpirult, majd hebegve mondta: — Szóval a hajfürt az Napóleon miatt van. Tudja, nagy hibát követtem el. Amikor Jahn Ludwigot vártam, a korzikai valahogy mindig keresztezte az utamat, sokat kellett rá gondolnom, s így tönkretette a hormonjaimat. Lemondóan fordultam az átlagos külsejű gyermek felé. — És ez a kisfiú kire hasonlít? — ö William. Shakespeare után. A villa kiesett kezemből. — Igazán? Hiszen senki sem tudja pontosan, hogy Shakespeare valójában milyen volt. A háziasszony enyhe szemrehányással nézett rám, én pedig szorgalmasan nyeltem. De hamar megengesztelődött, mert hamarosan ismét felém fordult. — Ha tudná, hogy ez a hormonbefolyásolás nekem mennyi bosszúságot okozott már. Képzelje, tegnap összevesztem a szomszédasszonyommal, Millbenéval. Mielőtt a gyermeke megszületett, elmagyaráztam neki a módszeremet, s akkor nagyon hálás volt érte. Aztán tegnap vitte el először a kicsit sétálni. Nézem a gyereket — valahogy olyan lapos. Elölről még elmegy, de oldalról... No, szóval kérdezem Millbenét, mi újság, s ő rámtámad, a nyílt utcán, hogy én vagyok mindennek az oka, miért beszéltem neki a hormonokról, ezért lett lapos a gyereke. „Hogyhogy lapos?" — kérdem én. Ekkor aztán Millbené sírni kezd, és azt mondja: „Akkoriban én a postán dolgoztam. És folyton a bélyegekre kellett gondolnom." Ezután már egy percig sem volt maradásom ebben a lakásban. Indultam az előszobába, fel is vettem a kabátomat, amikor a háziasszony megfogta a karomat, és húzott a hálószobaajtó felé. — A legkisebbet nem akarja megnézni? Még csak kétéves. — Betuszkolt a hálószobába, ahol a gyerekágyban egy csodálatosan szép kislány feküdt, de olyan szép, hogy a lélegzetem is elállt tőle. — És ez a kislány kire hasonlít? — kérdeztem suttogva. Csak ekkor vettem észre, hogy Lobsahm barátom a felesége háta mögött jeleket ad nekem, s hamuszürke arcára hatalmas izzadságcseppek ülnek ki. — A kerületi tanácselnöknőnkre — suttogta az anyja. — Legalábbis én úgy szántam. De nem nagyon értem, a tanácselnöknő azért nem enynyire csinos. — Árnyék suhant át az arcán, itt valahogy nem volt valami rendjén. Az előszobaajtóban szívélyesen kezet ráztunk, majd Lobsahm mellém szegődött, mondván: lekísérlek. Az arca még mindig sápadt volt, s lassan vánszorogva mentünk lefelé a lépcsőn. — Ml ütött beléd? — kérdeztem. — Olyan sápadt lettél, mint egy hulla. — A barátom szomorúan csüggesztette le a fejét. — A legkisebbik gyerekünk — kezdte aztán bátran — természetesen nem a tanácselnöknőre hasonlít. És ebben én vagyok a hibás! Én! Csakis én. És nem is merem a feleségemnek megmondani az igazat. — Ugyan, ugyan — mondtam én, megnyugtatóan hátbaveregetve. — Nem lesz itt semmi vész. — De én vagyok a bűnös — nyöszörögte. — Ezt a hűséges, derék asszonyt is becsapni. — Hogyhogy, hát mi történt? — Nem tűnt fel neked, hogy kire hasonlít a kicsim? No? Hát Gina Lollobrigitára! Egyszer titokban elmentem moziba, éjszakai előadásra. — Magába roskadva ment fel a néhány lépcsőn, s visszafordulva még láttam, hogy alig tudja a kulcsot a zárba beilleszteni.