Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

MAGAZIN MaFerenc A TAAL CÁFOLJA A POMPEJI LEGENDÁT A SZATÍRA MESTEREI Illyés BUDA, Gyu,a 1945. JANUÁR Hajlongva jönnek hegyi házamig a katonák, van ki letérdel, négykézláb kúszik a havon át. Lent ködlő, ősz tengerré válva fői Pest, a világ, mögülem bomba és akna fütyöl: a Hármas-hegy húsz ágyúja kiált. Front közt vagyunk. Lépek föl és alá a balkonon. Bizton vagyok. Körültem a halál az oltalom. Bujdostam s íme várrá vált a házam, mióta rom. Kopók, gondolom, most gyertek utánam, mióta golyó kopog kapumon. Mióta vendég csak olyan jöhet, mint a gránát, amely bevágta tegnap a gyerekszoba falát. Bevágta! — ülök a kihalt hegyen, élem tovább, vas-zümmögés méhésze, csöndesen, elrettentő remeteség korát Fogoly vagyok, — de soha szabadabb sorsom előtt. Meghalhatok. — cje nem .vojt soha rab reménykedöbb. Hetes borostám félig bár fehér: lakzit ülök, nagy nászt naponta, mátkám a veszély: soha ilyen pezsdítő szeretőt! Neki köszönöm a fő férfi jót. az örömet, hogy — szállnak bár gyilkos jelek, golyók, nem rettegek, hogy bennem Itt, — ha mindent vesztenék — embert lelek, hogy — döngj, világ! — új sorsot ád az ég, minden reggelre bátrabb életet! Vásárh lyi öregházak Vittorio Casabló római egyetemi tanár ls valami miatt gvűlőlte a Plinius-családot és több értekezésben kifejtette, hogy a Vezúv kitöréséről adott leírása nem tapasztalati tényeken alapszik, vagyis, hogy nem volt ott, hanem egyszerűen csak mások szája nvomán mesélte el az esetet. Vittoriót — használjuk nyugodtan a keresztnevét, hisz odalenn ez a szokás — senki nem vehette komolyan, mert hiszen Plinlus leírását a későbbi feltárások. köztük az őrt álló katona teteme — a corpus — bizonyította a legjobban. Ügy tetszett, hosv ez örök ieazság marad Megcáfolni nem lehet. Pedig Vittorio adatokkal bizonyította: lehetetlen a lávaesőben a kapuban álldogálva egyszerűen úgv hősi halált halni, hogv megvárjuk, míg a láva a szájunkig ér. A Szovjet Békebizottság világszerte nagy érdeklődést kiváltó nemzetközi karikatúrakiállitásl lendezett. A Herluf Bindstrup vezette nemzetközi zsűri több díjat és jutalmat osztott ki a kiállítás résztvevői között. Az első dijakat Anton Refreger amerikai Stefan Velgus lengyel. Harald Krechmar keletnémet művész, valamint leningrádi karikatúristák „Harccs ceruza" nevű kollektívája és a Vietnami Demokratikus Köztársaság Művésszövetsége kapta. Bemutatunk három rajzot a politikai szatíra mestereinek alkotásai közül. A szepencse az igazság pártján A professzornak azonban most a Fülöp-szigeti vulkánkitörés és óriási lávafolvam kapóra jött. Végigkutatta: bizonvítékot keresett 18 évszázad előtti hazugságok megcáfolására. A Taal-vulkán kitörése nyomán a kétméteres lávatengerben talált Vittorio eev embert, oszlophoz kötözve, fgv szenesedett meg. Talált több hullát is. de mindig megállapította, hogv a halál előtt otöan sérülés érte. hogv nem tudott tovább menni. Heto'en tolva nem lehet bevárni a lávafolvam fe'emelkedését Csak az akit az oszlophoz kötötték. az várta be. A boncolás megállapította, hogv az oszlophoz kötött emhor a lávaömléskor már nem élt. KiJean Effel (Fra nciaország): Kép szöveg nélkül Kukrinikszi (Szovjetunió): Menetelés a mocsárban Anton Refreger (USA): Napalm N

emrég járta be a világot a hír, hogy a Fülöp-szigeli Taal-vulkán kitört. Az első jelentcsek szerint a környék legnagyobb rcszc elmenekült sérülés nélkül, de a földeket egy-két méter vastagságú lávafolyam fedte be. A lávafolyam kihűlése cs megszilárdulása után azonban holttesteket Is találtak benne. Némelyiket egészen elfödte a láva és a tetem valósággal hamuvá vált, de eredeti formáját megtartotta, mert a vulkánikus anyag gyorsabban hűlt ki, mint a szerves, még ha az élettani értelemben „holt" Is. Az üregeket ki lehetett gipsszel önteni, éppen úgy mint a n. században a Vezúv kitörése által elpusztított Herculaneum és Pompej későbbi feltárásakor. Plinius riportja Plinlus, mint szemtanú római író hagyta ránk ennek a vulkánkitörésnek hiteles leírását, az első, mondhatni világszenzációt jelentő riportok Plinius leírása során terjedt eL hogy a római katona, akt őrködött a pusztuláskor, még a lávaesőben sem menekült el. Ott maradt a kapuknál. Évszázadokkal később, a feltárásnál a lávatömegben. talponállva. dárdával a kezében meg is találták. Gipsszel öntötték kl a tetemét körülölelő lávatömeget és úgy tetszett hogy az idők végezetéig örök példaképül szolgál a római jellem, a római katona ós főként az örök őr számára. Az olaszok általában izgága emberek, akkor is ha egyetemi tanárok. Nem ritka közöttük a két-három ezer éves család és nem ritka az ugyanannyi idős gyűlölet a családok között sült hogy egyik szektának ez a halotti szertartása: a haloltat oszlophoz kötve elégetik. Számtalan tanút is kihallgatott Vittorio professzor a láva „lefolyásáról". azokat, akik ténvleg beletaooötak a tüzes folyóba. Megállapítása az összes aprólékos adatok alapján lényegében a következő: Nem ieaz az. hogy élő ember ott maradhatott Pompeji kapujában mint őr. addig, amíg a láva betemette. Ez fizikailag képtelenség. Mi történt az őrhelyen ? Igen ám, de a mesével szemben el kell részletesen mondani az igazságot. Mi történt akkor Ponipejben? Hiszen a katonát dárdával, őrt álló pózban a kapuk elől kiásták. Ezt nem lehet azzal cáfolni, hogy lehetetlen. Be kell bizonyítani, hogy akkor tulajdonképpen mi történt a Vezúv kitörésekor? Vittorio ezzel sem maradt adós. Tudvalevő, hogy a rómaiaknál szigorú szabályok tiltották a holtak temetetlenhagvását. Egy családnál. mondjuk Tulliuséknál, a nagypapa éppen a Vezúv kitörésekor halt meg. Tullius két gyermeke és felesége elindult hát menekülni: vállára vette a nagypapa tetemét és kézen foeta kisfiát. Tulliusné néhány holmit rakott egv lepedőbe és kézen fogta a kislányt. De bizony a teher nehéz volt. Mindenki elhagyta őket és dicsérte Tulliusékat. hogy milyen istenfélők... De senki nem segített nekik. Ugyancsak mindenki dicsérte a kapunál őrt álló katonát. — Neked itt kell maradnod, Publius, hiszen te vagy az őr! Az őr nem mozdulhat el a posztiáról! Remélem tudod! — Nem ám. de nekem már lejárt a szolgálatom. — A szolgálat nem idő kérdése. Minden szolgálat a váltásig tart — mondották neki. — Sajnálunk. de várd a váltási — És ne feledd a kötelességed! — Nekünk az a kötelességünk, horv menjünk, neked, hogv maradj. — Ave, Pubhus, az istenek megsegítenek, nem fogod érezni a szikrák perzselését, mert a kötelesróoed teljesíted. — Gondolj erre. ha nagyon süt. Amikor Tulliusék elmentek a kapu előtt, nem látták a váltásra leselkedő őrt Erre Tullius a halott apát leállította a kapu elé Azután usgvi keresztül a mezőn, nem a többiek után — elmenekült. A kis Tullius egyszer-kétszer még kérdezte: — Hol a nagyi? — de miután az öreg Tullius adott neki két egyforma pofont, befogta a száját és tudomásul vette, hogv a nagyapát az istenek „magukhoz vették". Publius, mikor visszajött a hátsó udvarból, meglátta az öreget. ahogy holtan támas/totta a falat. A tunikája már pöttyösre égett a lávaszemektől. Almási Gyula Béla „A zolgálatot átadom..." Publius nem lepődött meg. Vigyázzba vágta magát a halott előtt és ig.v szólt: — Hála neked. Juppiter, hogy gondoltál rám és elküldted a „váltást". Átadom a szolgálatot, kedves Tullius senior, ás mivel te nem tudsz beszélni, helyetted ts elmondom a szöveget: — Átveszem a szolgálatot. Azzal kezébe nyomta a dárdát. Mellé a kerek pajzsot. A lándzsát egy kis zsineggel oda kellett kötni a halott csuklójához, szilárdan a földbe ütni, mintha arra támaszkodnék. Aztán elindult, persze ő ls más irányba. Körülbelül Tulliusék nyomát követte a tengerpart felé. A földekről még visszanézett és búcsút intett: — Ave Janus és ave Juppiter' Aki bízik istenében, soha nem csalatkozhatok. Nem hiába tökéletes a mi vallásunk. És ezt akarták felcserélni holmi kisázsiaj mágiával. Nincs olvan vallás és isten, aki olyan tökéletesen meg tudott volna engem menteni, mint a mi sokistenű emberségünk. Vittorio professzor nem készített változatot arra az esetre, hogy Publius. az őr találkozott-e Pompejiből menekültekkel és mit mondott nekik. Sem arról, hogy találbozott-e később Tulliusékkal, bár ez nem is olvan érdekes ök — ha találkoztak — nyilván nem vethettek egymás szemére semmit. Lehet, hogv ők találták ki az őrtállóról szóló legendát?