Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

Baráti látogatás a Szovjetunióban Irta: Győri Imre, a megyei pártbizottság eisö titkára Npmrpnihpn me®'ei pártbizottságunk ncmicyiucil megbízásából egy párt­munKcts-kuiaóltségünk járt Odesszában, hogy viszonozza az Ukrán Kommunista Párt Odessza területi Bizottsága delegációjá­nak megyénkben tett latogatását. E két látogatással vette kezdetét a ket megyei partbizottság kapcsolata. Ezt nagyszerűen megalapozta Szeged és a hős város, Odessza között korábban kialakult és most már hagyományossá vált jó testvérvárosi kapcsolat. Odessza megye — immár megyénk test-1 varmegyéjének — területe 33 ezer négy­zetkilométer, hazánknak egyharmada. Kétmillió 300 ezer lakosa van. Ukrajna deli részén levő területén a Fekete-ten­ger partján 33 nemzetiség él. A lakosság 55 százaléka városokban. 45 százaléka köz­ségekben éL A városok között a legna­gyobb Odessza. Lakóinak száma meg­közelíti az egymilliót. A megyének emel­lett még 12 nagyobb, 23 kisebb városa. 26 járása, összesen 1172 helysége von. Fej­lett iparral rendelkezik. 544 ipari létesít­ményében több mint 200 ezren dolgoznak. Emellett jelentős volumenű a szállítás, a közlekedés, a tengeri és folyami hajózás. Építőipari kapacitásának nagyságára jel­lemző. hogy az elmúlt nyolc esztendőben Odessza megyében 700 ezer ember szá­mára építettek új lakást. Hasonló szintűek a kultúra, a közoktatás, az egészségügy számadatai is. Jellemzően mutatja a me­gye jelentősegét, hogy 90 ezer hallgató tanul a felsőfokú intézményeiben. Tehát több, mint Magyarország felsőfokú hall­gatóinak összlétszáma. A mezőgazdasági termelés méreteit jét mutatja, hogy 2 millió 600 ezer hektáron gazdálkodnak. A nagyságrendek először zavarba hoztak bennünket, de amikor meglátogattunk egyes üzemeket, kolhozo­kat saovhozokat, intézményeket kide­rült, hogy a méretdifferenciák ellenére 6ok a miénkével azonos, vagy hasonló vo­nás: már ami a problémákat és azok megoldásait illeti. Ezért is indokolt és he­lyes a kapcsolatokat kiépíteni, fenntarta­ni és tapasztalatainkat kicserélni. Min­denképpen jelentős az. hogy ma már mind több megye, város. üzem. termelő­szövetkezet, egyetem létesített testvéti kapcsolatot a Szovjetunióban. A magyar —szovjet barátság szálait szövik ezek mind erősebbre és teszik széttéphetetlenné. Látogatásunk rövid ide.ie alatt gazdag programokban volt részünk. Ellátogat­tunk üzemekbe, ipari létesítményekbe, kolhozokba, szovhozokba. felkerestük a megyei pártbizottságot és a megyei ta­nácsot is. Megtekintettük az új odesszai kikötőt, amely a Fekete-tenger legnagvobb Uven létesítménye. Láttuk a Lenin-emlék­művet és megkoszorúztuk az ismeretlen tengerész emlékoszlopát Részt vettünk színházi előadáson, fekete-tengeri kirán­duláson. Programunkat egy bensőséges hangulatú magvar—szovjet barátsági gyű­léssel fejeztük be. A Szovjetunióban azonnal szembetűnő a nagy eseményre. Lenin születése századik évfordulójára va­ló készülődés. Mind nagyobb méreteket öltenek az ünnepségek. Rendezvények, tu­dományos ülésszakok, művészi műsorok, kiállítások sokasága követi egymást. A rádió, televízió műsorában előadássoro­zatok hangzanak el Lenin életéről, tevé­kenységéről. Á lakosság szinte minden ré­tegéhez eljut a lenini életmű ismertetése. A nagy forradalmár és teoretikus. a 6zovjet nép vezére gondolatainak ntaisá­gát, a jelen építését segítő lényegét ra­~"gadják meg Ügy ünneplik a centená­riumot. hogy ez a szovjet emberek esz­mei felvértezettségét. kommunizmust épí­tő elszántságát, nemzeti büszkeségét és proletár internacionalizmusát további ma­gaslatra emelje. És az emberekkel be­szélgetve kitűnik, mennyire bensőséges a Leninre emlékezésük. Szerte az ország­ban nagyszerű alkotó és munkafelaiánlá­sok történnek és nagy munkasikerek szü­letnek a centenárium jegyében. Bármerre jártunk, a fejlődés olyan kér­déseire irányult figyelmünk, olyan gon­dokat problémákat vizsgáltunk. olyan tapasztalatokat elemeztünk, amelyek ben­nünket itthon foglalkoztatnak. Odessza megye ipara gyorsan fejlődő, a háború előttinek hatszorosa. Erős a mező­gazdasági gépipar, az élelmiszer-, a vegy­ipar és a megyénkhez hasonlóan jelentós az iparon belül a könnyűipar. Voltunk nehéz- és könnyűipari üzemekben és mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a szov­jet üzemekben szorealmasan. derekasan dolgoznak az emberek. Ifíilfinncon mély benyomást tett reánk nUlUllUOGII a Volonszkij nevét viselő odesszai ruhagyári egyesülés meglátoga­tása. Ez az üzem 10 év óta „A kommu­nista munka üzeme" címet viseli. Érde­kelt bennünket, hogv mik a feltételei e cím elnyerésének, hogv mennyire élő a kommunista munka címért folyó verseny, a dolgozók, az egves munkások körében. Nagyszerű tapasztalatokat szereztünk, olyanokat, amelyek a másolás veezelye nélkül is igen jól hasznosíthatók hazai környezetben. Láttuk, hogy a jól gépesí­tett és jól vezetett üzem egyik jellemzője az volt. hogy nem különült el a gazdasági és a pártvezetés. Az üzem párt-alapszer­vezeti titkára — egy elvtársnő — remek közgazdasági és műszaki felkészültséggel rendelkezve igen pontosan ismertette a vállalat gazdasági eredményeit, a kom­munista verseny követelményeit, s azo­kat a feladatokat, amelyeket az adott műhelyben, üzemben meg kell valósítani, hogy tartani — sőt túlhaladni — tudják a már elért szintet. Ami pedig a gyár, gazdasági vezetését il­leti: tapasztalataink szerint a gazdaságve­zetés nem adja ki a politikai munkát al­bérletbe, hanem jól megalapozott érvekkel, hatékony eszközökkel közelíti meg az el­érendő célokat. Jól értenek ahhoz, hogy el­gondolásaikat — amelyeknek megvalósí­tása igen nagy követelményt állít a kollek­tíva elé — a propaganda minden eszközé­vel (szó és írás, film, rádió) megismertes­sék a dolgozók széles tömegeivel, a felada­tok tudatos vállalására és megvalósításá­ra ösztönözve mindenütt. Nagyszerű volt látni, milyen értően fog­lalkoznak a tanulással, az emberi közössé­gi viszonyok alakításával. Az üzem dolgo­zóinak túlnyomó többsége tanul. Ami pe­dig az emberi közösség építését illeti, ta­pasztaltuk, hogy valóban ismerik egymást az emberek, és ha gondjuk, bajuk van, él­vezik a közösség segítségét. Anélkül per­sze, hogy „agyonszerveznék" az egymással való" foglalkozást, mert ez se jó, sőt káros lehet. Törődnek például a családdal; ha gyermek születik, ha a gyermek iskolába megy, ha gond adódik. És mindig segíte­nek. Amíkflr P^dául gyermek születik, az HIHIHUI üzem ajándékaként három bo­rítékot és egy csomagot ad át a szülőknek. A csomagokban van a babakelengye, a há­rom borítékban pedig különböző idősza­kokra szóló útmutatás az újszülöttnek, akit mindenekelőtt üdvözölnek. Ez az üdvözlet természetesen elsősorban a szülőknek szól, abból az alkalomból, hogy a Szovjetunió új állampolgárral gyarapo­dott. A második borítékban ugyancsak üd­vözlet van, amit akkor bontanak fel, ha a gyerek hétéves lesz. Ezt már a gyereknek olvassák fel, s az üdvözlethez egy csekket is mellékelnek, amely arra ad jogosítványt, hogy az iskolába menő gyerek minden fel­szerelését ingyen megkaphassa az üzem­től. A harmadik borítékot pedig akkor bontják fel, amikor a gyerek nagykorú lesz. Ez pedig azt tartalmazza, hogy mi is volt a helyzet akkor, amikor született, szülei milyen körülmények között éltek, kik hozták létre azokat a feltételeket, ame­lyek között az ifjú már a kommunizmust építő Szovjetunió állampolgáraként tevé­kenykedhet. Persze sok vita van erről, hogy jó-e a módszer, vagy rossz-e? Min­denesetre igen hatásosnak látszik. Rendkívül megbecsülik a törzsgárdát. A kommunista üzem lakást ad a törzsgárda tagjainak, óvodai elhelyezést a kicsiknek, s elküldi a gyerekeket üdülni. Ilyen és eh­hez hasonló eszközökkel — sőt még sok más módon is — ténylegesen alakítják, formálják azt a szellemet és légkört, ami már megfelel a kommunizmus eszméjé­nek és feltételeinek. Tudjuk, hogy idehaza nagyon sok gon­dunk van még a szocialista munkaverseny szervezésével, a szocialista cím elnyerése feltételeinek kialakításával, az ezért való egészséges küzdelem ébrentartásával. Ép­pen ezért feladatunk, hogy bőven merít­sünk ezekből a szovjet tapasztalatokból. Ilami CTPrPnP van a megyében az nűyj OtGI G|IG utóbbi időben gyorsan fejlődő mezőgazdaságnak. Az előző évi óriási természeti csapások ellenére Odesz­sza megye mezőgazdasága nemcsak elérte az előző évit. de a tervet meghaladó szin­tet produkált. Pedig talaj- és éghajlati vi­szonyaik a miénknél kedvezőtlenebbek. Az évi átlagos csapadék kevesebb, mint ná­lunk. A termelés eredményeire mégis az jellemző, hogy megyei átlagban — tehát milliós hektárnyi nagyságrendben —, a búza 27 mázsás átlagtermést adott. Ná­lunk az elmúlt évben 26 mázsás volt a búza hektáronkénti átlaga Először nem akartuk elhinni, de aztán tényekkel bizo­nyították, hogy kukoricából viszont 45 má­zsás hektáronkénti átlagot takarítottak be tavaly megyei viszonylatban. A szőlőter­mesztés az utóbbi időben tört előre: hek­táronkénti átlagban a termés megközelí­tette a 100 mázsát. Ott-tartózkodásunk ide­jén a mezőgazdaság dolgozóit leginkább annak az új kolhoz-alapszabálynak az el­fogadása foglalkoztatta, amely több de­mokratizmust biztosít a kolhoztagok szá­mára. Például: kolhozközgyülésen közvet­lenül választják meg a kolhozelnököt, s a tagoknak több beleszólási lehetőségük van a termelési tervek elkészítésébe. Az új kol­hoz-alapszabály nagyobb szerepet ad a ház­tájinak, mint korábban. Itt említem meg, hogy szerte a Szovjetunióban és Odessza megyében is az utóbbi időben tért hódít a aöldsegkertakció. kis parcellákat osztanak ki ipari munkásoknak, így is elősegítve a városi lakosság ellátását. Azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi időben — ugyanúgy, mint nálunk —, a Szovjet­unióban is a mezőgazdaságban mutatkoz­nak (az elmúlt évi rossz termés ellenére) a jelentősebb eredmények. Az elmúlt évek­ben a mezőgazdaságban dolgozók életkörül­ményei ugrásszerűen javultak. A paraszti jövedelmek jelenleg a munkások jövedel­mének 70%-ánák felelnek meg. A Szovjetunióban folyó gazdasági építő­munka hatékonyságát emeli az, hogy ott is tökéletesítették a gazdaság irányítását, amely alapelveiben sok hasonlóságot mu­tat a mi reformunkkal. A bevezetés —, amelyet három évvel ezelőtt kezdtek meg — fokozatos. Mindinkább kiterjesztik az iparra, az építőiparra és az utóbbi időben a mezőgazdaságra is. Az irányításban a demokratikus centralizmus elvének fenn­tartása mellett erősítik a demokráciát. Csökkentették a tervmutatók számát, erő­sítették a közvetett eszközökkel történő irányítást. Nagyobb önállóságot adtak a vállalatoknak, a nyereségérdekeltség foko­zottabb érvényesítésére törekednek a sze­mélyi jövedelmekben is és nagy hangsúlyt kap az anyagi ösztönzés különböző módon történő érvényesítése. A rPC7PCPíiPCÍ alap elosztását igyekez­IGdiGoCUCdl nek — nagymértékben — a vállalaton belül üzemegységekre bíz­ni. Olyan ösztönzési módszerek kialakítá­sara törekednek, amelyek a termelékeny­ség és a bérek emelkedése között egészsé­ges arányt érvényesítik, úgy, hogy közben gyorsul a termelékenység emelkedése. Egyes vállalatoknál kísérletképpen a bér­alapból létszámcsökkentés révén megtaka­rított összeg jelentős részét az átlagbérek emelésére, másrészt pedig a vállalati fej­lesztési alap bővítésére fordíthatják. Olyan példa is akad egyes vállalatoknál, hogy az egy főre jutó értékesített termelésemelke­déshez viszonyítva átlagbér-emelési nor­matívákat próbálnak alkalmazni. Most kü­lönösen a műszaki haladást akarják meg­gyorsítani. Ugyanis erre ösztönöz az ott is jelentkező komoly munkaerőigény. Tíz vállalatnál kipróbálták a bértömeg-gazdál­kodást. Nemsokára ugrásszerűen emelke­dett a termelékenység, javult a minőség és nőtt a dolgozók keresete. A reform bevezetése és kibontakoztatá­sa a párt- és tömegszervezetek és az ál­lami szervek politikai tevékenységének aktivizálódásával együtt realizálódik. A propagandában, az agitációban arra töre­kednek, hogy a reform szellemét és köve­telményeit minden munkás magáévá te­gye. A pártszervezetek jelentős munkát végeznek a jövedelmezőség fontosságának megértetéséért, a közgazdasági szemlélet elmélyítéséért. Bármerre jártunk, mindenütt tapasztal­tuk, hogy a szovjet emberek tisztelik tör­ténelmi hagyományaikat, megbecsülik elő­deik vívmányát és tisztelettel adóznak hő­seiknek. Különösen nagy figyelmet for­dítanak a fiatalok hazafias és szocialista nevelésére. Odesszában például az úttörők állnak díszőrséget az Ismeretlen Matróz emlékművénél, kifejezve hálájukat az 1917-ben elesett forradalmároknak és a Nagy Honvédő Háború hőseinek. A pio­nírok tízpercenként váltják egymást az emlékműnél, azokat a géppisztolyokat tartják a várta során kezükben, amelyik­kel a Honvédő Háború matrózai utolsó le­heletükig védelmezték a várost a fasiszta hódítókkal szemben. Egy-egy úttörőcsa­patból csak a legjobbak pályázhatnak ar­ra, hogy az őrség posztjára kerülhesse­nek. Egész évben versengnek a megbíza­tás elnyeréséért. Egy esztendő alatt egy­egy úttörő csak legfeljebb egyszer lehet részese az ünnepélyes, zenés őrségváltás­nak és a megtisztelő feladat ellátásának Amikor megkoszorúztuk az Ismeretlen Matróz emlékművét, találkoztunk dísz­őrséget ellátó pionírokkal. Nem messze az emlékműtől, ot.t, ahol az őrségváltás­ra gyülekeztek a pionírok és ahol pihenő­szobájuk is van, egy kis múzeumot alakí­tottak ki az évek során, ahol az Odesz­szában járt külföldi delegációk jelvénye­ket, emléktárgyakat helyeztek el egy kü­lön vitrinben, azok mellé a vitrinek mel­lé, amelyek tartalma Odessza forradalmi múltjáról, hőseiről képekben és maket­teken tájékoztatja a látogatókat. Mi is hagytunk ott jelvényeket, emléktárgyakat, és bejegyeztük az emlékkönyvbe a Csong­rád megyeiek üdvözletét' a hősök unokái­nak, a pioníroknak. Alkalmunk volt a teszült munka­HlRdlIIIUIIR program közepette, hogy múzeumokat, történelmi helyeket látogas­sunk meg. Aztán egy éjszakát felhasznál­va, a Szovjetunió egyik legnagyobb Utas­' szállító hajójával, a Tarasz Sevcsenko ne­vét viselő, húszezer tonnás Diesel-hajóval Odesszából Jaltába utaztunk. Számunkra, alföldi emberek számára különösen nagy élmény volt az utazás a Fekete-tengeren, a tízemeletnyi magas, hatalmas luxushajó­val. E kirándulás során alkalmunk volt megszemlélni Livádiában II. Miklós cár palotájában azt a helyet, ahol a történel­mi jelentőségű jaltai konferencia 25 esz­tendővel ezelőtt lezajlott. Emléktábla je­löli meg e történelmi esemény színhe­lyét. Vendéglátóink elmondták, hogy ha­marosan múzeummá alakítják át ezt a palotát. Ugyanitt megszemléltük a Vo­ronszkij-kastélyt, mely történelmi műem­lék jelentősége mellett azért is nevezetes, mert a jaltai konferencia alkalmával itt lakott Churchill. A palota egyébként — amelyik a múlt század elején épült —, az angol várkastélyok mintájára készült, a hegyek felől megközelítve teljesen azt a benyomást kelti, mintha valamelyik an­gol középkori erödkastólyt telepítették vol­- na- oda: a tenger felől viszont úgy van kiképezve, hogy egy keleti főúr reziden­ciájának tűnik. Berendezése teljesen an­gol mintára történt, úgy. hogv Churchill minden valószínűség szerint otthon érez­hette magát a konferencia idején. Szárnyashajóval elvittek bennünket Jal­tából Artekbe, a szovjet pionírok para­dicsomába is. Itt nemcsak nyáron, de té­len is tanulnak, pihennek az úttörők. A hatalmas üdülőközpont kapacitásának fe­lét télen arra használják, hogy 5 ezer úttörő két hónapot eltölthessen itt. A fes­tői üdülőközpont egyik új nevezetessége, hogy itt rendezték be a Szovjetunió első űrhajós-múzeumát. Itt láthattuk azokat az eszközöket, amelyeket Gagarin és az őt követő szovjet társai használtak. A múze­um tulajdonában vannak azok az elő­készítést szolgáló műszerek, berendezések, sport- és egyéb eszközök, amelyek segít­ségével az űrhajósokat felkészítik. A pio­nírok ezt ki is próbálhatják. Mindén bi­zonnyal sok fiatal szovjet gyerekben érik meg az elhatározás a múzeum meglá­togatása során, hogy űrhajós akar lenni. Ilolonárínnb ott-tartózkodása minden UGIGyaklUIIR időszakában azt ta­pasztalta, hogy a szovjet emberek iól ismerik a Magyar Népköztársaság ered­ményeit. nagyra értékelik pártunk tevé­kenységét, figyelemmel kísérik erőfeszíté­seinket a békéért, a szocializmus építé­séért. Minden eredményünknek örülnek, sajátjuknak is tekintik, és megbecsülik ál­lamaink, pártjaink, népeink barátságát. Mindenütt őszinte barátsággal és tisztelet­tel fogadtak bennünket. Éreztük, hogy ez mindenekelőtt azoknak szólt, akik ha­zánkban, megyénkben létrehozói, alkotói új életünknek, szocialista jelenünknek és jövőnknek; megyénk tehetséges és szor­galmas munkásainak, parasztjainak, szel­lemi dolgozóinak, akik képviseletében ott jártunk, s akiknek üdvözletét — bármer­re jártunk — mindenütt átadtuk a test­véri szovjet embereknek.

Next

/
Thumbnails
Contents