Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

Ötletek - importból Külföldön járva sokszor akad meg a turista szeme olyan dolgokon, jelensége­ken, melyeknek hasznos vol­tát az első pillanatban be­látja. Ugvanakkor fájó szív­vel azt is elkönyvelheti, hogy ilyesmi nálunk nincs. De miért ne lehetne? Hiszen többnyire könnyen megvaló­sítható és hasznos aprósá­gokról van szó. ötletekről, melyeket alkalomadtán ide­genből sem szégyen beszerez­ni. A következőkben néhány, az NDK-ban látott ötletes dologról számolnék be, me­lyek egyaránt a város vagy egy közösség szolgálatában állnak, és amelyek megva­lósítása még csak anyagi ál­dozatokkal sem jár. Úttest, játékból Aki járt már az NDK-ban, az jól tudja, hogy a városok ott a nálunk megszokottnál gyorsabb ütemben fejlődnek. Igaz, ez szükségszerű Is, hi­szen a háború nyomai még jó néhány német városon lát­szanak. A gyors fejlődésben aktív segítséget nyújt a la­kosság is, mégpedig nem is kellemetlen módon. Játék­kal. A ml borítékos sors­jegyünkhöz hasonlót árulnak az NDK városaiban, mely­nek bevétele a városfejlesz­tési alapot gazdagítja. Az emberek szívesen veszik, hi­szen hasznát a közmű- és üzlethálózat bővítésében, ja­vításában vagy a jobb út­testben maguk is tapasztal­ják. De veszik a játék köz­vetlen öröméért Is, a nyerés izgalmáért Talán itthon sem volna haszontalan egy ilyen rendszeres sorsjáték beveze­tése. A sport-sorsjegynek kétségtelemii nagy sikere van. Ezt is minden bizonnyal könnyű lenne eladná. Hogy az Így szerzett pénzt mire fordítsuk? Csak egy példát a sok közül: a két körút kö­zötti utcák burkolata több­nyire használhatatlan, már­pedig az egyre növekvő for­galom néhány éven belül Jó­részük aszfaltozását halaszt­hatatlanná fogja tenni. Szemét és városkép Minden város életéhez hozzátartozik a szemét, amely egyre nagyobb mennyiség­ben gyűlik össze Szegeden is. A kukatartályok ott bűz­lenek a lépcsőházakban, ka­pualjakban. Nem túl esztéti­kus és higiénikus megoldás. De lehet-e a tartályokat máshol is tárolni? Lehet, mint például az Oskola utcá­ban levő házak között, fám­lemezből készült kör alakú tárolókban. De talán köny­nyebben kezelhetőbb és a városképbe jobban illő az NDK-beli megoldás. Két, a tartályoknál mintegy 20 cen­tivel magasabb betonfalat húznak fel egymással szem­ben a szögletes zárójelek for­májára. Itt állnak a tartá­lyok, középütt ösvényt hagy­va, melyen egy ember egy kis kétkerekű kocsival el­fér. A tároló így könnyen kezelhető, és a szögletes be­tonfalak jól megférnek a modern épületekkel is, ha látszanak. De erre csak télen kerül sor, mert nyáron a falaknál valamivel magasabb rózsabokrok veszik körül a helyet. Talán Tarjánban jól használhatnánk ezt az ötle­tet Még sok mindenről lehet­ne írni. Például arról, hogy az NDK városaiban a zebra komoly dolog. Ha gyalogos van rajta, minden vezető magától értedően lefékez. Es ezt annyira rendszeresen te­szik hogy hazánk fia néha — az itthoni gyakorlatból kiindulva — egészen nagy összegekben merne fogadni, itt pillanatokon belül baleset fog történni. De nem. Az Igazsághoz persze hozzá tar­tozik az is, hogy a gyalogo­sok semkényelmeskednekaz átkelőhelyeken. Vagy az üzemi étkezdék, ahol nin­csen jegy, előre befizetés, ha­nem automatánál lehet a megfelelő értékű Jegyet ki­váltani az étlap lű—15 féle lehetőségéből kiválasztott fo­gás árának megfelelően. Az árak pedig három és öt fo­rintnak megfelelő összeg kö­zött váltakoznak. No, de ez nálunk egyelőre aligha vál­hat általánossá. Művészek és megélhetés Még egy fontos dolgot sze­retnék megemlíteni. Azt, hogyan segítik német bará­tainknál a nagyobb vállala­tok, üzemeik közvetlenül is a művészeti alkotó tevékenysé­get Ha egy festő vagy gra­fikus elvégzi a főiskolát, többnyire nem marad állás nélkül. Pontosabban a meg­élhetését biztosító jövedelem nélkül Hiszen éppen azért, hogy alkotó tevékenységének a maximális lehetőségeket biztosítsák, állásnak a válla­lat és a művísz viszonya alig nevezhető. A riesai acél­mű többek között például egy képzőművész házaspár­ral kötött szerződést, mely­nek alapján lakást, és mind­ketten az átlagkeresetnek megfelelő 5—600 márkás fi­zetést kapnak. Mindezért egyetlen feladatuk, hogy heti egy alkalommal vezessék a képzőművészeti szakkört a gyárban. Ha ezen túl bármit készítenek a vállalat szá­mára (reklámgrafikát stb.), azért a rendes szerzői jogdí­jat kapják. Bevezethető lenne nálunk ilyesmi? Minden bizonnyal, ha nem is teljesen ezen a módon. Hiszen nem teljesen megoldott az alkotó művé­szek megfelelő anyagi kö­rülményeinek biztosítása az alkotáshoz szükséges sza­badidővel együtt. Csupán annyi kellene hozzá, nagyobb vállalataink érezzék azt, hogy nemzeti kultúránk fej­lesztésében ők ls vállalhat­nak — méghozzá nem is lds — szerepet anélkül, hogy ez nagyobb anyagi megterhelést jelentene számukra. Néhány ötlet. Talán érde­mes lenne rajtuk gondolkoz­ni és esetleg fel is használ­ni őket. Szávay István Levegő - pénzért A füstöt és kormot okádó 75 000 gvárkémány. a más­fél millió ouffogó gépkocsi: mindez azt eredményezi, hogy Tokió a levegő szenv­nvezettségét tekintve a vi­lág sok nagyvárosát maga mögött haavta. Tokióban a város minden kilométernyi területére havonta 34 tonna korom hull (New Yorkban — 17 tonna). Tokióban az élet sokszor rémfilmre em­lékeztet. Nézzünk ebből a szörnyű filmből legalább egy kénét. A tokiói közlekedési rendőrök bizonyos időközök­ben felkeresik körzeti pa­rancsnokságukat. ahol né­hány másodpercen át oxi­gént lélegeznek be. A ká­véházakban és a járdákon oxigén automatákat szereltek fel. amelyek 25 centért egy lélegzetvételnyi éltető oxi­gént bocsátanak ki. Olyan napokon, amikor a füstköd sötétségbe borítja a várost, az iskolásoknak spe­ciális védőálarcot öltve kell iskolába menniök. Az ilven intézkedések ellenére egyes iskolák bejelentették, hogy tanulóiknak átlag 20 száza­léka szem- és orrgarat-meg­betegedésben szenved. A vá_ ros feletti ..smog" olyan sű­rű. hogv a főváros közelében levő Fudzsiiama-vulkánt egv évben csak 40 napon át le­het látni. Az ls súlyosbítja a helyze­tet. hogy Japánban még sen­kit sem büntettek meg azért mert szennyezte a levegőt DHMAGYARORSZAG 1945. január 4. A NAP HÍREI: FELSZABADULT NYITRA — ESZ­TELEN FASISZTA PUSZTÍTÁS A MAGYAR FŐVÁ­ROSBAN — AZ OROSZ HADERŐ POZSONY ÉS BÉCS KÖZVETLEN KÖZELÉBE JUTOTT. Nyugati utazás után *- Képzelem, mi mindent hoztatok! Csak egy lámpát! A villanytelep vezetőségé­nek felhívása: a villanytelep vezetősége, tekintettel a sú­lyos szénhiánvra és a város katonai parancsnokának ren­deletére hivatkozva, felszó­lítja a lakosságot hogv a villanyárammal a legna­gyobb mértékben takarékos­kodjék. Figyelmezteti a vá­ros közönségét hogv laká­sonként csak egv kis lámpát égessen, és a villanymotoro­kat csak este 10 órától kezd­ve tartsa üzemben, mert el­lenkező esetben a villany­telep kénytelen a rendelke­zést be nem tartók részére az áramszolgáltatást meg­szüntetni Újévi látogatás Mialatt a magyar fegyver­szüneti bizottság Kijevben tárgyalt a friss orosz-ma­gyar fegyverbarátság szelle­mében szép megmozdulás történt Szegeden. Társadal­mi megmozdulás, amely azt bizonyítja, hogv a magvar szívek mind jobban megnyíl­nak az érettünk is harcoló hős orosz bajtársak felé. A nemrég megalakult Magvar Nők Demokratikus Szövet­sége tette meg a kezdemé­nyező lépést abban az irány­ban. hogy a magvar társa­dalom háláját felezze ki a magyar felszabadulásért is harcoló orosz hadsereg előtt A Nőszövetség újév napján engedélyt kért az egyik orosz katonakórház parancsnokától arra. hogv az egyesület tag­jai meglátogathassák és megajándékozhassák a sebe­sülteket" Leírhatatlan volt az a lelkesedés és boldog meghatottság, amit a sebe­sült orosz katonák mutat­tak és minden bizonnyal éreztek ls a mag var nők lá­togatása alatt, öreg kato­nák. akik már évek óta tá­vol annak családjuktól, s az új esztendőt fronton vagv kórházban töltötték el az utóbbi években mindig — sírva fakadtak. Haditudősítás a fővárosból Budapest körzetében a szovjet csapatok folytatták a városba bekerített ellenséges csapatok megsemmisítésére irányuló tevékenységüket. A kisebb rohamosztagokban te­vékenykedő szovjet csapat­részek kivetették a némete­ket a megerősített házállás­rendszerből. A németek két­ségbeesetten védekeznek és a vörös katonák a házakba be­szorított német katonák el­len nagyszabású tisztogatást indítanak. Budapesten a szoviet csapatok birtokukba vettek több mint 2Ö0 ház­tömböt és elfoglalták a Bu­dapest keleti részén levő Rá­kosrendező pályaudvarát Budapest nyugati részén a szoviet csapatok az ellenség házállásai ellen Intéznek ro­hamokat. A nap folyamán elpusztítottak ezernél több német katonát és tisztet megsemmisítettek 24 harcko­csit és 13 páncélozott von­tatót. A Budapest körüli harcokban 400 katonát és tisztet ejtettek foelvul Német repülőgépek az éi­szaka védelme alatt szállít­mányokat igyekeztek le­dobni a Budapesten körül­zárt német csapatoknak. A szovjet, légvédelmi tüzérség lelőtt két német páncélos re­pülőgépet Halálra ítélt író Rané Benjámin francia írót halálra ítélték, mert szoro­san együttműködött a német megszálló hatóságokkal és Petaint dicsőítő cikkeket írt. Mosolygás-rend Lengyelországban Mo­solygás-rendjelet alapí­tottak. Ezt azok kap­ják. akik különösen jóságosak és barátságo­sak voltak gyermekek­hez. A nevető napot áb­rázoló rendiel eddigi ki­tüntetettjei: Wiktor De­ga professzor — kiváló sebész és ortopéd: Ja­nusz Przymanowski — A négy páncélos és a kutya című rendkívül népszerű könw és tele­víziójáték íróia: Nina LeudkoWa — nvugdíias tanárnő és még több mint tíz más gyermek­barát. Egy magyar — Álbionban 6. Porból vétettél — viasszá lehetsz Hii/nnat 3 londan4 planetárium. Zöld kupolája magá­IlIvUyai hoz vonzza a tekintetet. A Hyde Parkból jö­vünk. kacskaringós úton jutottunk el idáig. De nem ez a Marylebone Road fő látnivalója, hiszen planetárium min­denütt akad, Tassaud asszony panoptikuma viszont olyan látványosság, amelynek sehol nem lelni párját a vilá­gon. Rendhagyó a gyűjtemény előtörténete ls. Egy ifjú svájci hölgy, bizonyos Marié Grosholtz Párizsba utazik, hogy nagybátyja műhelyében megismerkedjék a viaszbábú­késrités rejtelmeivel. Az ambiciózus leányzó fogékony ta­nítványnak bizonyul; hamarosan olyan hírnévre tesz szert, hogy XVI. Lajos magához hívatja cs megbízza Maria-Antoinette mellszobrának megmintázásával. Ké­sőbb foglalkoztatja a Konvent ls: a lefejezett arisztokra­ták arcvonásait kell megörökítenie. Jól és sokat dolgozhat. A bácsikája alapította gyűjte­mény kettejük munkája nyomán tekintélyes kollekcióvá szaporodik. Amikor nagybátyja elhalálozik, a sok viasz­maszkot és figurát Marié örQkli. aki hamarosan férjhez­megy egy Tussaud nevezetű francia katonatiszthez. A házaspár nemsokára Angliába költözik, magával víve persze a mind híresebbé váló gyűjteményt is. és végül Londonban telepiednek le. múzeumot nrítva. am^lv nap­jainknak is egvik nevezetességeként a Madame Tussaud's Warwork Exhibition nevet viselt. Tussaud asszonv különben kilencven évet élt. Sor­sát azonban ö sem kerülhette el: viaszfigura lett saját VASÁRNAP. 1970. JANUÁR 4. gyűjteményében. Most ott ül magányosan: fogatlan, tö­pörödött nénike, a korábbi századderék divatja szerint öl­tözve. Panoptikuma idestova már százhúsz esztendővel túlélte őt: ma egész házat foglal el Marylebona Road elő­kelő szakaszán. Kint, az utcai tárlókban kíváncsiságot felkeltő fényképiek, bent. az előcsarnokban, a pénztár előtt kígyózó embersor. Itt mindig telt ház van. A bennszülöt­tek fegyelmezettsége közmondásos, de az idegenek. a mindenféle nációbeli turisták is megcsöndesülve, meg­illetődve lépkednek. Ezért aztán érthetetlen, miért van szükség rendőrre, aki mellén összefont karral, nyugodt arccal, de tekintetében némi gyanakvással figyeli a lép­csőfeljáró felé igyekvőket. Azok közé számítom mpgam én is. akiket a hatósági személy láttán menten elfog egv­fajta görcsös törvénytisztelet. Igyekszem hát a lehető leg­becsületesebb testtartással ellépdelni e sásakos bobby mellett Sikerrel, mert rám se hederít Viaszból van. Es abból a lakáj ls, aki szolgálatkészen álldogál * lépcsőfordulónál. De róla már tudom ezt. és megillető­döttség nélkül lépek be a nagyterembe, ahol a történelem fogad. A tegnap és a ina — emberben elbeszélve. És persze viaszból. fl7 Slitn m»l'ptl mindjárt a soros angol premier, HL űjlü IIIGrtClI Herold Wilson és szűkebb kabi­netjének tagjai. Optimista képpel tárgyalnak éppen vala­miről a nagy asztalnál. (Az angol pénzügyminiszter egy interjú során kijelentette: „Az ilven kérdésekben a mi­niszter dönt. Ha nincs ott a miniszter, a döntés joga he­lyettesét illeti meg. De ha az sincs jelen, akkor a józan észé a szó.'") A derű érthető: a Marylebone Road e há­zában nyilván kevesebb a probléma, mint a Downlng Street 10-ben Itt közelebb van a királynő is. Persze a főhelyet elfoglalva. Ügy hogv a brit kabinet tagjai hozzá képest mellékszereplőknek hatnak — noha a valóságban nem egészen ez a helyzet. Jobbról hár^m őr áll. arany­sújtással díszített piros ruhában — Tower-ban láttam hasonló mundért —. maid Fülöp, az edinburghi herceg, fój ipn-^sel hátrébb, díszegyenruhában hiszen ő csak -a férj. Mellette-előtte teljes díszben II. Erzsébet, az angol királynő. Aki nem szép. már nem is túlságosan fiatal — ki is számítom gyorsan: 42—43 éves lehet —. de rokon­szenves jelenség. Gondolom, a mai világban ez a leg­több, amit egy uralkodónőtől elvárhatunk. Az élőképet az anyakirálynő és a welszi herceg hasonmása egészíti ki. De hogy az illúzió teljes legyen: e nagy királyi négyessel szemben egy dobogón ott látható az uralkodócsalád többi tagja: hercegek, hercegnők. így első pillantásra nincs semmi különös rajtuk. Bizonyára a világ bármely orszá­gában megállnák a helyüket becsületes átlagpolgárként Persze az angol királyi család tagjának lenni nehezebb, mint könyvelőnek Répicelakon vagy körzeti orvosnak a Húsvét-szigeteken. S bár arcukon nem látszik a felelős­ség, amit e királyi feladatbeli plusz jelent ennek azért bizonyára tudatában vannak. A tO /Óhhi élőképek halmozzák a tennivalókat Kissé IU/QUUI túlzsúfoltak. Macmillan — egykori angol miniszterelnök, ma könyvkiadó és memoáríró — jelleg­zetes arcéle és testtartása ragad meg az ember emléke­zetében, aztán a tragikus sorsú két. Kennedy-fivéré. John Fit.zgerald mosolygós szépfíúnak, Róbert viszont törékeny alkatú, himlőhelyes arcú átlagembernek hat.. Hazánkfia csak a nézők között akad. Hosszú törté­nelmünk során — úgy tűnik — senki sem vált méltóvá állampolgáraink közül a Madame Tussaud-i viaszra. Winston Churchill annál inkább. A terem közepén ttl. nagyszélű művészkalapban, szivarozva, és egy egzotikus tájképet festeget. Valaha a kellékéhez tartozott egv kis szivaros doboz is, de a mohó érdeklődők minduntalan ellopták, noha nem rejtőztek benne igazi szivarok. Végül a rendezőség megunta újabb és újabb példányokkal oó­tolgatni e dobozoltat, amelynek eredetijei is másolatok voltak. Meglátogatom a híres események termét, ahol a ra­finált hang-, fény- és filmhatások teszik élményszerűvé az életképeket: az amerikai holdkompot, a négv Beatles-t, Stilos-t. amint fut a futball-világba'noki kupiával stb. Megnézem (és hallgatom) a trafalgiri tengeri ütköze­tet, maid leballagok a borzalmak pincéiébe, ahol a bű­nözők világválogatottja rirodukálja a század szörnyű gaz­tetteit: s néha a bűnhődést is... (í szemmel lépek ki az utcára. A Marylebone Road forgatagában sudár, hosszú combú lá­nyok sétálnak. Ha én nem vagyok fából, akkor ők sem lehetnek viaszból... By, by. Madame Tussaud! PAPP ZOLTÁN Következik: TEMPLOMHAJÚK FEDÉLZETÉN DÉLMAGYARORSZÁG <?

Next

/
Thumbnails
Contents