Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-24 / 20. szám

Harc Seduan szigetén A Ujabb négyhatalmi tárgyalás S Kairó (MENA. Reuter) környéken levő katonai célKairói jelentés szerint az Pontokat támadtak. Négy izegyipoml legierő sikeres tá- raeh «eP behatolt az egvlpmadásai visszavonulásra tomi főváros légiterébe ós kee/.tették a csütörtökön Se- bombákat dobott a város duán-szlgetere leszállított. Íz- központjától mindössze húsz raeli deszant egysegeket. Péti- kilométerre levá polgári reteken délután. 32 órás ott- Dülőtér környékén levő tátartózkodás után. az. Izraeli borokra, valamint, a Kairótámadó. alakulat heliküDte- tói 30 kilométerre délre fekrekkel elhagyta a Szigetet. . „ „ , • . . . amely a Szuezi-öből deli tor- ví> Heluan lpan negyedeire, koiatától 30 kilométerre, az egyiptomi partok közelében fekszik. Az egviptomi fegyveres erők szóvivőié közölte, hogy a sziget egyiptomi helyőrség^ es a légierő csü- nésv nagyhatalom törtökön és pénteken összesen 55 izraeli katonát semmisített meg az akció részt- mok- Anglia és Franciaorvevői közül. Az egyiptomi szag képviselői a közel-kefél halottakban és sebesül- leti helyzetről. U Thant. az. tekben 50 katonát vesztett. ENSZ főtitkára a megbeszéA Seduan szigete ellen lést megelőzően, bírálta a végrehajtott izraeli légi- tárgyalások lassú ütemét és kommandó-támadás követ- sürgős intézkedéseket kövekezményeként mindkét íél telt. különös tekintettel a fokozta légi tevékenységét, helyzet gyors romlósára. • Washington (MTI) New Yorkban penteken BefelezösföH az elméleti konferencia • Moszkva (MTI) Pénteken, ötnapos alkotó eszmecsere utón, a moszkvai Lomonoszov-egyetem aulájában megtartotta zóróüléset a leninizmus szerepének növekedésével és az antikommunizmus elleni harccal foglalkozó nemzetközi elméleti konferencia. A delegócióvezetők. valaújabb tárgyalást tartottak a 8 ,zfbülé(s íelsz°lalói saját partjuk es orszaa Szov- | saik tapasztalatait sorakoz.Ietunió, az Egyesült Alla- | tatták fel az antikommunizmus elleni harc témaköréből, s kiemelték, hogy minden szocialista ország és testvérpárt feladata harcolni az antikommunizmus ellen. Ezt — húzták alá a felszólalók — leghatékonyabban közös erővel lehet véghezvinni. Pénteken reggel egyiptomi bombázókötelékek hatoltak be a megszállt Sinai-félsziget légiterébe. Alacsonyrepülésben támadva, bombáikkal emberben és hadianyagbun súlyos károkat okoztak az ellensegnek. • Tel Avlv (UPI) Késő délután Izraeli bombázók — egy Tel Avlv-1 szóvivő közlése szerint — Kairó Rogerst nem látják szívesen Nigériában Ojukwu Abiríjanban • Lúgos (MTI, Reuter, UPI) Hol van Ojukwu? Ez a kérdés január 15-e óta — Egy nap 27 támadás # Saigon (UPI, Reuter) Amerikai részről két újabb Amerikai és dél-vietnami helikopter elvesztését ismerkatonai szóvivők közlése sze- ték be — ezeket a Shaurint a péntek estig eltelt 24 völgyben lőtték le a szabadorában a szabadságharcosok ságharcosok. Az amerikai patüzérsége összesen 27 tómű- rancsnokság pénteken négy dást indított az ellenfél állá. ízben bombáztatta B—52-es sai ellen. Az egyik legjelen- nehézbombázókkal a partimfnvoc±CíoW a Tav °nNinhrL zánok altal felszabadított temanycsapatok Tay Ninh-i . ., ... . tüzérségi támaszpontja ellen fületekhez tartózó U Minh hajtották végre. erdőségeket. Több füst, mint láng f

Washington (MTI) énteken több amerikai lap, amely terjedelmesen foglalkozik Nlxon csütörtökön elhangzott kongresszusi üzenetével, általában bírálja az Egyesült Államok helyzetével foglalkozó üzenet politikai megállapítasalt. „Nehéz megérteni, hogy Nixon elnök. aki a külpolitikai kérdésekről külön üzenetet tervez, miért szentelt száz sort ennek u témának beszédében, s ha így járt el, miért tartalmazott ez a rész általánosságokat és optimista jóslatokat, megkerülve a szomorúbb realitásokat, amelyekkel az Egyesült Államoknak szembe kell néznie" — írja például a New York Times — „A valóságos helyzet az, hogy a megválasztása óta eltelt 14 és a beiktatását követő 12 hónap alatt Nixon elnök külpolitikájának több volt a füstje, mint a langja. Sajnálatos tény az, hogy mind a párizsi tárgyalásokon, mind a Szovjetunióval folytatott megbeszéléseken a jelenlegi kormányzat hivatali Idejét Inkább a lassulás jellemzi, mint a tárgyalások meggyorsítása" — szögezi le a lap rámutatva például, hogy a Nixon-kormány tevékenykedése meggyorsította a nukleáris fegyverkezési versenyt. amióta Biafra összeomlott és a szakadárok vezére megszökött az országból —• foglalkoztatja a világ sajtóját és közvéleményét. Elterjedtek hírek arról, hogy Portugáliában vagy Zambiában van, de egyik sem nyert megerősítést. Pénteken viszont hivatalos abidjani jelentés adta tudtul: Ojukwu itt tartózkodik. Elefántcsontparttól kórt politikai menedékjogot, s kapott is, azzal a feltétellel, hogy nem folytat tovább politikai tevékenységet. Kérdés, betartja-e ezt a vállalását a szakadárok vezére? Magában Nigériában pedig, a legkülönbözőbb oldalról érkező jelentések szerint, nyugalom van, s a volt biafrai terület lakosságának a helyzete sem olyan katasztrofális, ahogyan azt egyesek dramatizálták. Mindenesetre az imperializmus érdeklődése, percnyi szünet nélkül, továbbra is Nigériára orientálódik, most már az új helyzethez alkalmazkodva. Erre vall, hogy Rogers amerikai külügyminiszter bejelentette: nigériai látogatást tervez. „Nem könnyű megérteni, miért akar Mr. Rogers olyan országba menni, amelyről semmi jót nem tartott, s csak a közelmúltban ls olyan csúnyán beszélt" — írja a Lagosban megjelenő Morning Post című újság, hozzáfűzve: „Nem uram! Mr. Rogers, önt nem látjuk szívesen!" LENIN CENTENÁRIUM Gyurkó László: A névtelenek SCHUMANN LONDONBAN, Kar ilpittmn fi*yelemre m«ltú Senumiinn fmnclu KülüBymlnlszH>r londoni látoiutAsa, amelynek során reményét fejezi. KI, hogy Nagy-Britannia «» a Ktijlia Piae közötti kapcsolatok felvétele most már rövidesen megkezdődhet, sehnmannt WILon brit miniszterelnök L fogadta, aki egyebként hétfőn háromnapos látogatásra Washingtonba utazik DEIMGYARÖRSIÁC, 1970. SZOMBAT, JANUÁR 31. Hogy lehet azonban, hogy a forradalom legkiválóbb vezetői ellen is mindig érvényre tudta juttatni az akaratát? Hogy igaza volt, az önmagában még nem elegendő magyarázat; a történelem során hányan maradtak magukra igazukkal, hányan buktak el, noha igazuk volt? Lenin aiigha győzhetett volna társaival szemben, ha az igazságon kívül nincs mellette egy másik éppolyan fontos erő. Amit az orosz forradalom csodájaként szoktak emlegetni, nem más, mint ez az erő. Mert a Miklósok és Sándorok birodalma nemcsak Európa legelmaradottabb országa volt, a faeke, a pópák, a szolgaság hazája; Oroszország Tolsztoj és Dosztojevszkij, Lobacsevszkij és Puskin, Pugacsov és Pavlov, a dekabristák és Cset-nlsevszkij, Csehov és Gogol országa is. Százmilliók mélységes sötétsége, s egy kis prizmába gyűjtve a legfényesebb fény: ez volt Oroszország. S ugyanakkor nemcsak az ördögöket félő, s szenteket imádó muzsikok hazája, hanem a világ egyetlen országa, ahol egy számban kicsi, de hatóerejében annál nagyobb, évtizedes harcokban kovácsolódott, szervezett, céltudatos forradalmárgárda volt. Troekij szuggesztivitása, Sztálin szervezőkészsége, Buharin elméleti gazdagsága közismert. A forradalom sorsdöntő óráiban Lenin elsősorban mégsem rájuk számíthatott, hanem a tízezernyi névtelen forradalmárra. A lenini politika alapja, hogy mindig erre az erőre épített. Az élet fintora, hogy a mennyiség olykor több a minőségnél: a legragyogóbb elme, a leglogikusabb spekuláció is könnyebben tévútra juthat, mint tízezrek tapasztalata, ösztönös helyzetismerete. Lenint talán az különböztette meg legjobban társai nagy részétől, hogy amíg azoknak a nép cél volt vagy eszköz, fölszabadítandó tömeg vagy elméletcsinálta bálvány, neki irányt szabó realitás, jelzőrendszer, melyre állandóan figyelni kell. Hogy a döntő kérdésekben nem tévedett, példátlan valóságismeretének köszönhette; döntéssé tudta fogalmazni a tízezrek ösztöneiben megszületett Igazságot. Ezért igazodott mindig ehhez az erőhöz. Lenin tudatossága, s néhány tízezer kommunista forradalmi tapasztalata és forradalmárösztöne, erre épült a győzelem. Ezek a tízezrek hidalták át a mélységet Is, mely a legtöbb vezetőt elválasztja a néptől. Hisz e névtelen forradalmárok ereje nem utolsósorban az volt, hogy nagyon jól tudták, mit akarnak, mire kaphatók, merre vezethetők a tízmilliók. Lenin sok társa attól félt, hogy hajlott hátú muzsikokkal nem lehet forradalmat csinálni, különösen szocialista forradalmat. Csakhogy ő nemcsak azt tudta, hogy a háború három esztendeje hatalmas iskola volt a legprimitívebbeknek is, s a lövészárok nevelte katona már nem az a paraszt, aki szótlanul tűrte a megvesszőzést — hanem azt is, hogy a forradalom sok millió embert szív magához, akire más körülmények között aligha számíthattak volna. A csodálatos színjáték alatt, amikor a szabadság, a föld, az emberi élet elérhetetlen álomképe egyik pillanatról a másikra valósággá válik, pillanatok alatt formálódik át az ember is: a szolgából harcos lehet. Nem fetisizálta ő a nép tudatos forradalmárságát, de joggal számított arra, hogy a rendkívüli események rendkívüli cselekedetekre ösztönöznek. S hogy számítása jó volt, azt a forradalom igazolta. A legnagyobb próbát azonban alighanem a győzelem után kellett kiállnia. A hatalom minden politikus, minden forradalmár próbaköve. Hány politikai irányzat bukott meg azon, hogy a hatalom birtokában képtelen volt valóra váltani ígéreteit, megvalósítani terveit. S azon, hogy vezetői, amint hatalomra kerültek, megváltoztak. Talleyrand mondta, hogy ostoba az az ellenzék, amely nem forradalmi, és ostoba az a hatalom, amely nem konzervatív. A folyamatból adódik: amíg a hatalomért folyik a harc, a régi uralom megdöntése a fő cél, de a harc eldőlte után az új hatalom megőrzése. Nagy különbség támadni vagy védeni. És nagy különbség, hogy a vezetőnek börtönben, száműzetésben, barikádon, pártharcokban — vagy az állam irányítójaként kell megállnia a helyét. Az államférfi, ez a szépen csengő klasszikus fogalom, talán azért tűnik el a szókincsből, mert vajmi kevesen érdemelték meg, hogy annak nevezzék őket A nagy emberek életük végén emlékirataikat szokták írni, melyben felmérik és összegezik tevékenységüket. Leninnek erre nem volt ideje. A tíz hét alatt, 1922 végén és 1923 elején, amikor dacolva a szélütött test bénaságával, politikai végrendeletét diktálta, nem a múlttal, hanem a jelennel, s a jövővel kellett törődnie. S ez a végrendelet sokkal több a múlt tapasztalatainak összegezésénél; Lenin nemcsak nem költözött be III. Sándor cár lakosztályába, mint Kerenszklj, s egy négyszobás lakrészben élt családjával, hanem a Cézárok és Napóleonok útján is elkerülte: államférfinak is forradalmár maradt. Utolsó írásainak legnagyobb tanulsága, hogy a hatalomnak nem szükségszerű velejárója a despotizmus, hogy az igaz forradalmár építeni éppúgy tud, mint harcolni. (Folytatjuk) A pénznek nincs szaga K

ülönböző hatást váltott ki Debré francia hadügyminiszternek az a bejelentése, miszerint Franciaország 1974-ig száz katonai repülőgépet szállít Líbiának. Párizsi politikai megfigyelők szerint ®z az „üzlet" árnyékot vethet Pompidou elnök februárban sorra kerülő washingtoni látogatására. Annál is inkább, mert bár a francia kormány tájékoztatta a washingtoni kabinetet a Líbiával kötött repülőgép-szállítási megállapodásról, az USA-t mégis „meglepte" a repülőgépeladás. Az Egyesült Aüamok külügyminisztériuma ezzel kapcsolatban nyilatkozatot adott ki, amely hangot ad a Nixon-kormány „mélységes aggodalmának" a Mirages zállítások miatt. Néhány katonai szakértő Úgy véli, Debré bejelentese után az amerikai kormány arra kényszerülhet, hogy a Golda Meir izraeli miniszterelnök által az elmúlt óv szeptemberében átnyújtott fegyverlgénylési listát elővegye az „Irattárból". Valójában ez a következtetés fenyegető „indok" arra, hogy még több amerikai fegyvert szállítsanak az agresszornak. Maga Izrael „méltatlankodik" legjobban. A Tel Aviv-i kormány szóvivője szerint „az eladási ügylet Izrael biztonságára negatív hatással van és még inkább indokolttá teszi, hogy Izrael szembehelyezkedik u Franciaország által követett politikával". Az izraeli kormányhoz közelálló körök egyébként attól tartanak, hogy a repülőgépeket Izrael ellen fogják felhasználni. Erre vonatkozoan a francia kormánynak tiltó kikötése van és a repülőgépek felhasználásáról egyelőre szó sem lehet, hiszen Líbiának e pillanatban rendkívül kicsiny a légiereje. Ahhoz, hogy a most megkötött üzlet révén a négy év alatt érkező repülőgépeket elláthassa, további 200 pilótára és ezer főnyi jól képzett karbantartó személyzetre lesz szüksége. A kiképzés pedig hosszabb időt vesz igénybe. Figyelemre méltó a témával kapcsolatban az Humanité fejtegetése. A lap vitába száll Chabon Dalmas miniszterelnöknek azzal a kijelentésével, hogy Franciaország nem Izrael-barát, nem arab-barát, hanem kizárólag a francia érdekek alapján álló közel-keleti politikát folytat. A cikkíró rámutat: a repülőgépgyáros Dassault-nek a jelek szerint nem érdekes, hogy előbb Tel Aviv-nak, azptán Tripolinak adja-e el repülőgépeit. A pénznek nincs szaga. Meg lehet tehát érteni, hogy a kormány politikája azonos a nagyiparos- és bankercsoportok politikájával, ennek a politikának a legfőbb törvénye pedig a maximális profit. Megtörténhetik, hogy ez alkalomszerűen egybeeshet az ország érdekeivel is, amely nem választható el a nemzetközi béke érdekeitől sem, Ilyenkor azonban legtöbbször megmutatkoznak ennek a politikának a súlyos fogyatékosságai. Legutóbb a cherbourgi ágyúnaszádokkal kapcsolatosan történt így. A fegyverkereskedők és olajmágnások politikája a valóságban soha nem lehet sem Izrael-barát, sem arab-barát, de francia-barát sem. V

agyis elsősorban üzletről van szó, pláne ha hozzátesszük: Líbia gazdag olajban és viszonzásképpen fokozza az olajszállítást Franciaországnak. Volt mar példa arra, hogy az USA vagy Anglia kiszorította Franciaországot korábbi érdekeltségéből. Most fordítva történt. Ilyen a kapitalista érdekű politika. M. T.