Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-22 / 18. szám

Walter Ulbricht válaszai • Berlin (MTI) Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke vá­laszt adott további kérdések­re, amelyeket hétfőn a nem­zetközi sajtóértekezleten lei. lek fel az újságírók írásban és megválaszolására akkor nem jutott idő. Arra a kérdésre, hogy mi a vélemény*- bizonyos nyu­gatnémet köröknek a rnodus vivendl szabályozásával kuD­szerződéses rendezését egy európai biztonsági konferen­cia előtt, után vagy azzal párhuzamosan kell-e létre­hozni. Walter Ulbricht azt válaszolta.­semmi értelme, hogy Itt menetrendet állítsanak fel. „Először is szeretném meg­ismételni: aki az NDK és az NSZK viszonya rendezésé­nek kérdését egy európai biztonsági konferencia létre­csolatos óhajáról, a kövei- jöttével akarja ősszekapcsol­kezőket válaszolta: mindkét nemet állam kormányu kö­teles a lakosságnak biztosí­tani a megkülönböztetés nél­küli békés, egyenjogú egy­ni. az abba a veszélybe ke­rül, hogy megnehezíti ennek a konferenciának a megva­lósulónál". Az NDK Államtanácsúnak más mellett élést, „a nem- elnökP nyilatkozott az NDK­zetközi jog előírásainak meg­felelő szerződés által szabá­lyozott modus vlvendit." A nyugatnémet kancellár­nak arra a megjegyzésére. nak a nyugatnémet félhez Intézett korábbi javaslatai­ról Is. például u föderáció kérdéséről. Az NDK az idők folyamán több javaslatot tett. hogy a kapcsolatok szerző- köztük íelalánlotta konföde­riéses rendezése nem lehet r£cló létrehozását. „Azonbun időben korlátozott, Ulbricht minden eddigi javaslatunk kijelentette: visszautasításra talált a Nyu­az NDK javaslatát tízéves sntnémet Szövetségi Köztár­Idtítartamra tervezte. „Ügy véltük, hogy ez | NSZK kormánya számáru amelvek valamikor fennáll­iobban elfogadható, mintegy tak — ma a különböző bon­hosszabb időtartam. De ha ni kormánvok hibáiéból csak sasás kormánya részéről, az Minden lehetőség közül. Brandt úr óhajtja, ml ké szak lennénk húsz évre meg­kötni a szerződést". Arra a kérdésre, vajon „az Európában állomásozó csa­patok arányos csökkentését" járható útnak tartja-e. Ulbricht így válaszolt: „Ne­künk. németeknek, a legfon­tosabb az, hogy a két állam között megegyezés szülessék a fegyverkezés korlátozásá­ról. és az ABC-fegyverekről való lemondásról. Az ame­rikai és u szovjet csapatok­ról a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak kell tárgyalnia. Az NDK-nak az NSZK ál- | tal történő nemzetközi jogi I érvényű elismerése, valamint i az erőszakról való lemon- | dásról szóló egyezmény kö­zötti kapcsoltról így nyilat­kozott: „Az NDK semmit sem követel, ami hátrányo­san megkülönböztető volna a szövetségi köztársaságra néz­ve. vagy ellent mondana a szövetségi köztársaság egyen­jogúságának. Ugyanígy meg. követel lük azonban, hogv az NDK-t se érje semmi­lyen hátrány vagy megkü­lönböztetés. Ez a probléma lényege. Az erőszakról való lemon­dásnak két állam között ter­mészetesen csak akkor van értelme, és csak akkor van valóban érvénye, ha a két szerződő fél egyen logű ál­lamnak ismeri el egymást ée kölcsönös jogaikat, valamint kötelezettségeiket nemzetközi jogi érvényű szerződésben rögzítik. Természetesen ide tartozik elsősorban a jelen­leg fennálló határok telies elismerése". Arra a kérdésre, hogv a két német állam viszonyának az a lehetőség maradt, hogv normális, nemzetközi jogi érvényű kapcsolatokat hoz­zunk létre a két német állam között az egyenjogúság alapján és minden megkülönböztetés nélkül. Erre szolgál az NDK javaslata". A ONFF 55 támadása • Saigon (Reuter, AFP) A nemzeti felszabadítást front erői, újabb összesítések szerint a szerda este 8 óráig (helyi idő) terjedő 24 órában 55 ellenséges katonai tá­maszpont és állás ellen haj­tottak végre tüzérségi tá­madást Dél-Vietnam legkü­lönbözőbb vidékein. A sza­badságharcosok tüzérségi ak­tivitása elsősorban a Saigont körülvevő tartományokra összpontosult, a Bien Hoa-I amerikai légitámaszpontra hullott 122 milliméteres ra­kéták számos sebesülést és jelentős anyagi károkat okoztak. Ez a támaszpont mindössze 32 kilométerre fekszik a dél-vietnami fő­várostól. # San Francisco (UPI) Több száz amerikai állam­polgár Pierre Noyes fizikus vezetésével a San Francisco-i szövetségi bíróságnál „vádat emelt" Nixon amerikai el­nök és a „katonai hierarchia" más vezetői ellen. A vád­emelők hangoztatják, hogy az Egyesült Államok vietna­mi háborúja törvénytelen és alkotmányellenes. Arra ké­rik a bíróságot, hogy a vád­lottakat kötelezze a Viet­namban folytatott illegális katonai akciók azonnali be­szüntetésére. Noyes közölte, hogy a „vádiratot" számos neves fi­zikus, filozófus és orvos írta alá. Késleltet* politika K ét nappal ezelőtt KI- országok közvéleményében és chardson amerikai kormányköreiben ls — el­külügyminiszter-he- lentétes az Egyesült Államok lyettes kijelentette: az Egye- érdekeivel. Washington attól sült A" sült Államoknak nem áll szándékában csökkenteni Európában az amerikai csa­patok létszámát. A küiUgy­mmiszter-helvettes szerint a jelenleg mintegy 310 ezer fő­nyi amerikai haderő csök­kentése veszélyeztetné a NATO stratégiai elképzelése­it. „Az amerikai erők hir­telen vagy nagyobb arányú kivonása — mondotta — feltétlenül ingataggá tenné az európai helyzetet." A bejelentésnek különös aktualitása nem volt. csak nem is tett fel irányú kérdést senki a kül­ügyminiszter-helyettesnek, éppen ezért a színfalak mö­gött rejtett szándékra lehet következtetni. Nagyon is tu­datosan időzítette az USA kormánya az említett beje­lentést az összeurópai kon­ferencia összehívásának munkafolyamatára. Ugyanis ez a folyamat — a biztonsá­gi értekezlet megiartása egy­re szélesebb körű támoga­tásra talál a nyugat-európai Nigéria szövetségi felosztása A nigériai megbékélés és konszolidáció első, egyik leg­jelentősebb intézkedésének tekinthető a korábbi négy föderatív tartomány tizenkét szövetségi állammá történt átszervezése Mint ismeretes erre már egyszer 1966-ban sor került, de Biafrn elsza­kadása, majd a kirobbant fegyveres harcok megakadá­lyozták végrehajtását. A lagosi kormánynak ez áz elhatározása az egyenlő­ség alapján ál'ó szövetségi rendszer megszilárdítását cé­lozza. Nigéria közel 1 millió (923 773) négyzetkilométer kiterjedésű területén élő mintegy 50 millió lakos ugyanis csaknem 200 kisebb­nagyobb törzshöz tartozik. A nHgvobbak közül északon a mohamedán hauszn éB a ka­nurl törzsek, a déli tenger­parti vidékeken a jovubák, keleten az ibok laknak. A tart. hogy Kelet- és Nyugat­Európa közeledése csökken­tené az USA befolyását Nyugat-Európában. A Trybuna Ludu kommen­tárjában például megállapít­ja: az Egyesült Államok so­káig arra hivatkozott, hogy a szocialista országok ellen­zik Washington részvételét az összeurópai értekezleten. Miután a szocialista orszá­gok újból hangsúlyozták, hogy nem ellenzik az Egye­sült Államok részvételét, még Washington meglepő közönv­llyen nyel fogadta ezeket az ál­lásfoglalásokat. s most azzal érvel, „a helyzet még nem érett meg a konferencia összehívására". Az USA gátló politikáját Brzezlnskl professzor — aki a Johnson-kormányzat ide­jén a szovjet és kelet-euró­pai ügyek egyik fő szakér­tőjének számított — cikk­ben leplezi le és sürgeti, hogy az Egyesült Államok ne ellenezze az európai biz­tonsági értekezletet, hanem aktívan kapcsolódjék be an­nak előkészítésébe. A Newsweek Magazin nemzet­közi kiadásában megjelent cikk kiemeli, hogy Washing­ton fontos lehetőséget mu­laszt el. ha ellenzi az érte­kezletet. illetve fékezi an­nak előkészítését. „Ügy tűn­het. a NATO akadályozza a Kelet és a Nyugat megbé­kélését — írja Brzezinski. — Washington jelenlegi maga­tartása különösen rövidlátó és az USA passzivitása hosz­szú távon rendkívül nagy károkat okozhat." Az USA késleltető politi­kája ellentétes a történelem folyamatának irányával és az európai népek akaratával. Ezt a kívánságot pedig, min­den washingtoni nyomás el­lenére. a nyugat-európai kormánvok lg kénytelenek figyelembe venni. M. T. rrTO K Mbtf LÜJ tS'IMk 200km LENIN CENTE­NÁRIUM Gyurkó László: Pokolian A forradalomban — ha tetszik, ha nem — ütni kell. Könnyű annak, aki, mint a rossz orvos, elfásul a sok haláltól, és érzé­ketlen lesz a szenvedésre. Sok köszönet nincs az ilyen vezetőkben: hullahegyekkel árnyékolják be a forradalom útját. Mások nem bírják elviselni a szenvedést, s inkább a forradalomtól fordulnak el. Lenin a „pokolian nehéz" utat választotta, kínlód­va. Gorkij szép képével: „lelkét a szárnya alá rejtve" ls vállalta, hogy üssön, amikor erre volt szükség. S épp kínlódása volt a biztosíték, hogy nem ütött fölöslegesen. Politikus volt hetedíziglen, aki egész éle­tét, minden érzelmét a politikai harc tör­vényszerűségeinek rendelte alá. Csakhogy a politika számára mást jelentett, mint amit a közfelfogás e fogalomként számon tart: nemcsak taktikát és stratégiát, ha­nem elmélet és gyakorlat olyan egybeol­vadását, amire aligha volt példa a törté­nelemben. Mint az orosz értelmiségi for­radalmárok általában, ő ls az elmélettel ismerkedett meg először, s ehhez az első szerelméhez haláláig hű maradt, szabad ideje jelentős részében filozófiával foglal­kozott, s még a forradalom alatt ls azt panaszolta, hogy sosem volt elég ideje ala­posan tanulmányozni Hegelt. A marxistá­kat az is megkülönbözteti minden más kor forradalmáraitól, hogy a leggyakor­latibb vezetőben is ott lappang a filozófus. Ideologikus korunk sajátossága, hogy iga­zán jó politika nincs tudatos vllágnfcet nélkül, s a marxizmus alapja, hogy elmé­let és gyakorlat, világkép és politika, fi­lozófia és forradalmiság nem választható szét benne. A lenini utat kétféleképp ls próbálták magyarázni: hogy olyan gon­dolkodó volt, aki a filozófiai tételeket ül­tette át a valóságba — s hogy olyan poli­tikus volt, aki az elméletet alakította a gyakorlathoz. Egyik sem a teljes igazság. Lenin a platóni utópiát, hogy a világot a filozófusok kormányozzák, olyképp módo­sította, hogy a filozófia kormányozza. Ne­ki a filozófia nemcsak igazságra tanító tu­domány volt, hanem módszer is az orosz valóság megismerésére és megváltoztatá­séra, világnézet, mely úgy átitatta gondo­latvilágát, hogy minden ítéletét és cseleke­detét befolyásolta. A történelem egyik leg­ritkább — ma még szine utópisztikus — jelensége, amikor a két legellentétesebb alaptípus, a gondolkodó és a cselekvő em­ber, a legmagasabb szinten egyetlen sze­mélyben egyesül. A cselekvő és a gondol­kodó Lenint nem lehet szétválasztani; életművét, a forradalmat, aligha valósít­hatta volna meg roppant elméleti tudása és biztonság nélkül. S ugyanakkor „poli­tikussága" óvta meg, hogy belemereved­jék az elméletbe; a marxizmusnak ő a .lelkét" értette meg, hogy nem befejezett tanítás, hanem olyan gondolati rendszer, mely állandóan tovább építhető: amikor a létről gondolkodott, nemcsak A termé­szet dlalektikájá-ból indult kl, hanem a modern fizikából ls, amikor a kapitaliz­mus törvényeit vizsgálta, nemcsak A töké­ből tanult, hanem a legújabb társadalmi adatokból és statisztikákból is. Marx pró­féciája saját tanításáról benne testet öl­tött: a lenini út a valósággá változott filo­zófia. A filozófusok a felfedezett tételeket könyvekben rögzítik; Lenin olyan gon­dolkodó volt, aki felismeréseit az Igazság­ról elsősorban gyakorlatban fejezte ki. A legnagyobb filozófiai mű, amit az utókor­ra hagyott, a forradalom. Milyen jellemző politikájára, szemléle­f tére kapcsolata legközvetlenebb munka­társaival! Nagyra becsülte őket, de soha nem hunyt szemet tévedéseik fölött. És ha politikai, elvi nézeteltérésre került sor, oszvérmakacsséggal ragaszkodott igazá­hoz, melytől legjobb barátja sem téríthet­te el. Márpedig nem volt olyan vezetője a pártnak, akivel ne került volna szembe alapvető kérdésekben. A végtelenül tisz­télt Plehanovval szinte egész életében vi­askodott, míg bekövetkezett a végső sza­kadás. amikor az orosz forradalmárok „gazdája" lelkesen üdvözölte a világhábo­rúba Induló orosz önkénteseket. Trockij már 1903-ban „a párt lerombolójának" nevezte Lenint, s bár a forradalomban csatlakozott hozzá, utána is jó néhányszor összecsaptak. Buharin a békekötés miatt lemondottt minden párt- és állami tisztsé­géről. Sztálinnal a köztársaságok egyesíté­sének ügyében kellett súlyos harcot vív­nia. Zinovjev és Kamenyev a döntő pilla­natban a fegyveres felkelés előestéjén hagyták cserben. Lunacsarszkij zokogva rohant, ki a Népbiztosok Tanácsának ülé­séről, amikor megtudta, hogy a vörös csa­patok ágyúzzák a Kremlt, s tiltakozásul lemondott népbiztosi rangjáról. És mégis: ezek az emberek, akik újra meg újra szembekerültek Leninnel, vol­tak haláláig legközvetlenebb munkatársai. Akik leköszöntek tisztségükről, újra el­vállalták, s Lenin sosem állta útjukat, ha vissza akartak térni. Amilyen könyör­telenül. ócsérló, dühös jelzőkkel sem fu­karkodva, támadta és szidalmazta őket, amikor összecsaptak, annyira becsülte te­hetségüket, szolgálataikat. Politikus volts sosem az embereket támadta, csak politi­kájukat. Mint ahogy mindig csak az igaz­ság érdekelte, sosem az, hogy neki legyen igaza. Csöppet sem szégyellte bevallani, ha tévedett — mint a Tervbizottság ügyében Trockijjal szemben —, s ugyan­ügy nem tartotta megbocsáthatatlannak társai sokkal nagyobb tévedéseit sem. „Zi­novjev és Kamenyev októberi epizódja ter­mészetesen nem volt véletlen, de éppoly kevéssé lehet ezt személyes bűnükül fel­róni. mint Trockljnak azt, hogy nem bol­sevik" — írta még végrendeletében is. (Folytatjuk.) Megkettőzik a francia repülőgép-szállítást # Párizs (TASZSZ, AFP) Mlchel Debré francia had­ügyi álamminiszter szerdán a nemzetgyűlés hadügyi bi­zottságában kijelentette: Franciaország a Líbiával kö­tött fegyverszállítási szerző­dés értelmében 100 katonai repülőgépet — 80 Mirage tí­pusú vadászbombázót és 20 felderítő repülőgépet — fog szállítani Líbiának Mint is­meretes, eddig arról volt szó, hógy Franciaország 50 törzsi sokrétűségnek a szö­vetségi rendszer kialakításá­nál nyilván jelentős tényező­ként kell szerepelnie, hiszen ezzel további ellentétek ki­alakulását lehet megakadá­lyozni. Bolgár—holland megállapodás 2 DÉIMAGYAR0RS/ÁG CSÜTÖRTÖK. 1970. JANUÁR 22. • Szófia (MTI) Ivan Basev bolgár és Josef Luna holland külügyminisz­ter szerdán Szófiában, sike­res tárgyalásaik befejeztével aláírták a holland külügymi­niszter bulgáriai látogatásá­ról, megbeszéléseiről szóló közös közleményt. Ezenkí­vül megállapodást írtak alá a nemzetközi közúti szállítá­sokról, amely új kedvezmé­nyeket biztosít a két ország közötti utas- és áruforgalom fejlesztésére. Mirage típusú vadászbombá­zót szállít * A francia nemzetgyűlés hadügyi bizottsága előtt el­mondott szerdai beszédében Michel Debré hadügyi állam­miniszter közölte, hogy a Lí­biának szánt 100 repülőgé­pet — a korábban bejelen­tett gépek számának kétsze­resét — 1974 végéig juttat­ják el rendeltetési helyére. Debré beszámolójában hangsúlyozta, hogy Francia­ország az embargó életbe lé­pését követően is szállított Mlrage-alkatrészeket Izrael­nek. A 20 felderítő repülőgép gyakorlási célokra, pilóták képzésére is kiválóan alkal­mas. A további 30 db Mira­ge III—E típusú gépről a hírügynökségi jelentések el­mondják: a francia hadiipar legsikeresebb termékei, két­oldali radarberendezéssel vannak felszerelve, s így a legrosszabb látási viszonyok mellett ls képesek mélyre­i-pülést végezni. Sírgyalázás Imenysikov, a Pravda kommentátora cikkében politikai vandalizmusnak nevezi azt a bűncselek­ményt, amelyet fasiszta ele­mek követtek el a napok­ban a londoni hlRhgate-i temetőben: bombát rob­bantottak Marx Károly sírjánál és horogkeresztet mázoltak az emlékmű ta­lapzatára. A sírgyalázás minden becsületes ember­ben felháborodást és un­dort keltett. A cikkíró emlékeztet az olaszországi bombamerény­lőkre. a New York-i szov­jetellenes provokációkra, majd rámutat arra. hogy a kommunistaellenesség je­lenti azt a jelszót, amely­ről megismerik egymást n háttérben álló bujtogatók és az aljas provokáció vég­rehajtója. Ezek a cselek­mények azonban nem az antikommunizmus erejé­ről, hanem megállíthatat­lan bomlásáról tanúskodik, lan bomlásáról tanúskod­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents