Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 2. szám

Többségük megtalálta a helyes utat Több mint ötszáz utögondozott - Mi lesz veled, emberke ? K. Zoltán még fiatalkorú, betöréses lopásért ítélte el a bíróság. A kérdésekre adott válaszai elótt gyanakvóan mérlegel, mit is kell mon­dania, hogy saját magának ne ártson. Előző szabadság­vesztés büntetéséből alig egy hónapja szabadult és most újabb bűncselekményekért kell felelnie. Egy időben utó­gondozott volt, de eredményt a pártfogó sem tudott nála elérni. — Mit csináltál legutóbb? — Nem volt pénzem, éhes voltam és elvittem néhány dolgot egy lakásból. — Jelenkeztél-e szabadu­lásod után munkahelyen? — Most akartam! — Egy hónapig miből él­tél? — A haverok adtak kaját, meg néha pár forintot. — Ezért loptál? — Én nem loptam! — Szerinted mit jelent az, ha valaki betör egy idegen lakásba, és bundát, télika­bátot visz magával? — Azt vissza akartam ad­ni, hiszen csak a zaciba vit­tem be. — Most újból börtönbe kerülsz. Mi az elképzelésed a jövőt illetően? A legtöbb probléma a hasonló visszaeső fiatalokkal van. A „börtönakadémia" sok olyan tippet ad, amit mór nehezen vetkőznek le. Ezekben az esetekben a hosszabb-rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetések­kel nem lehet célt elérni. Más a helyzet a ténylege­sen „megtévedt" fiatalokkal. Itt az utógondozási munka eredményessége döntő lehet további életük alakulósára. A feladatok lényegesen meg­nőttek. Kialakultak azok a szervezeti formák, melyek alapján minden utógondo­zott nyilvántartásba kerül. A segítséget megkapják, hogy beilleszkedjenek a társadalom életébe, a mun­kalehetőség biztosítása mel­lett anyagilag és erkölcsi­leg is. Az utógondozottak az or­szág más és más büntetés­végrehajtási intézeteiből ér­keznek és a megye külön­böző városaiban, falvaiban telepednek le. 1968-1969­ben érkezett, s a folyamat­ban levő utógondozottak szá­ma 532, a munkalehetőség minden esetben biztosított számukra. P. Imre még szabadulása előtt több munkahellyel fel­vette a kapcsolatot. Nagy­üzemben dolgozik, munkájá­val elégedettek. — Hány helyre írtál és hány munkahely válaszolt? — Négy üzemmel pró­bálkoztam, részletesen leír­tam nekik, miért vagyok bent és azt is, hogy többé nincs kedvem visszakerülni. Mind válaszolt. Még válo­gathattam is. — Hogy érzed magad? — Elég jól keresek, nincs okom panaszra! Persze előfordulnak ellen­kező esetek is, ahol nem járt eredménnyel a büntető­intézeti nevelés. Ezek rend­szeresen visszakerülnek újabb bűncselekmények el­követései miatt. A név nem mondana sem­mit, hogy kivel beszélget­tem. A mondatok viszont már annál súlyosabbak. — Szabadulás után miért nem vállaltál munkát? — írtam több helyre Is, aztán gondoltam egyet és nem jelentkeztem náluk. Nem volt kedvem „sippan­tónak" menni. Három mű­szakban kapálni, azért a tíz­tizenkét rongyosért. — Milyen állást vállal­nál szívesen? — Valami fejesnek men­ni. Titkárnő, karosszék, jó cigi, meg ilyenek. A vas­tag borítéknak csak alá kel­lene írni. — Milyen iskolai végzett­séged van ? — Hét osztály. Nyolcadik­ban megrántottak, aztán le­léjük se mentem. — Céljaid kapcsolódnak eddigi életmódodhoz? — Nincsenek céljaim. Életmódomon pedig soha nem fogok változtatni! önkéntelenül egy kérdés kívánkozik beszélgetésünk végére: „mi lesz veled em­berke?". Hasonló esetekben hiábavaló a pórtfogók mun­kája, az üzemek segítsége. A helyes útra mégis meg kell próbálni rávezetni eze­ket a „nehéz" embereket is. Helytelen, ha mór eleve el­zárkóznak egyes üzemeink a börtönből szabadultak foglalkoztatásától. Az utógondozásban a leg­több probléma Szegeden van. Minden felétel adott, mégis 221 utógondozott kö­zül csak 70 részére lehetett pórtfogót kijelölni, holott a visszaesők száma lényegesen rosszabb képet .mutat, mint a megyei átlag. Az utógondozási munká­val a jövőben sokkal többet kell foglalkozni, fontosságá­ra való tekintettel, mert az utógondozottak többsége a társadalmi segítést követően megtalálja a helyes utat és beilleszkedik a közösségbe. Bagaméry László MHSZ­munka a járásban Az MSZMP Politikai Bi­zottságának 1967. június 20-i határozata nyomán az MHS alapszervezeteket átszervez­ték a szegedi járásban is. Így aztán mind a harminc községben lövész és tartalé­kos klubokat hoztak létre, s így megteremtették az MHSZ-munka alapvető felté­teleit. Napjainkban a kü­lönböző klubokban tevékeny­kedők létszáma meghaladja az ezret. Sajnos nincsennek klubhelyiségek, ahol a tag­gyűléseket, értekezleteket, megbeszéléseket, és az okta­tást megtarthatnák. Ez rá­nyomja bélyegét az MHSZ tevékenységére a járásban. Köztudott, hogy az iskolai honvédelmi ismeretek okta­tásának bevezetésével szük­ségessé vált a légpuska lö­völdék megépítése. Eddig 25 községben készültek el ez­zel, több községben még „adósak" vele. Igen népszerűek a hon­védelmi minősített verse­nyek, a rádiós és rókavadász versenyek, modellező spor­tok, lövészsportok. Tavaly egyes számokat beiktattak a járási szpartakiádba, ame­lyen igen sokan vettek részt. A minősített versenyzők kö­zül legeredményesebbeknek a lövész sportolók bizonyultak. Ezeknek a csapatoknak a zö­mét a termelőszövetkezeti tagok képezik. A közös gaz­daságok nemcsak szállító­eszközökkel segítik a ver­senyzést, hanem fegyverek vásárlásával, és lőterek hely­reállításával is. Az elmúlt kiképzési évben az általános iskolák hetedik osztályában vezették be a honvédelmi ismeretek okta­tását, évi hat órában. A sze­gedi járásban az eddigi ta­pasztalatok igen pozitívak­nak mondhatók. Az iskolá­sok közül mintegy 4 ezren vettek részt a lövészeteken, az úttörők honvédelmi ver­senyén és 500 úttörő bekap­csolódott a repülő-, hajó és rakéta modellek építésébe is. Igen jó lenne ezeket a kez­deménvezeseket alaposabban felkarolni, és anyagi esz­közökkel is támogatni. történelmi em lekezt etö 1943. januar DH MAGYARORSZÁG A NAP HÍREI: MEGADÁSRA HÍVTÁK FÖL AZ OROSZOK BUDAPEST VÉDŐIT — A NÉMETEK MEG­ÖLTÉK A PARLAMENTEREKET —MEGKEZDŐDÖTT A FŐVÁROS TÜZÉRSÉGI OSTROMA — KIJEVBE ÉRKE­ZETT A MAGYAR FEGYVERSZÜNETI BIZOTTSÁG. és Érd közötti úton Tolbuhin marsall parlamentere fehér zászlóval a német állások felé közeledett, heves tűz fogadta és több golyótól ta­lálva holtan esett össze. A pesti oldalon a német parancsnok a parlamenter­nek kijelentette. hogy nem hajlandó elfogadni az ulti­mátumot és nem hajlandó semmiféle tárgyalásokba bo­csátkozni. Amikor pedig a parlamenter visszatért, a né­metek tüzet nyitottak nyo­mában, és hátulról jövő lö­vésekkel megölték. A kísére­tében levő tolmács csupán szerencsés véletlen révén maradt életben. Az ultimátum A Budapesten bekerített német és magyar csapatok parancsnokságához a szovjet haderő ultimátumot intézett. Az ultimátum közölte a ka­pituláció feltételeit. Részle­tek az ultimátum egyes pont­jaiból: 1. Valamennyi fegyveres német és magyar csapat... haladéktalanul szüntesse be a harci tevékenységet. 2. Adja át csapatai egész személyállományát, fegyver­zetét, minden harci felszere­lését, közlekedési eszközeit és hadi eszközeit, mégpedig sértetlen állapotban. 3. Mindazon tábornokok, tisztek és katonák, akik fel­hagynak az ellenállással, a háború után visszatérhetnek Németországba, vagy kíván­ságuknak megfelelően bár­mely más országba. A vörös hadseregnek magukat meg­adó magyarok számára biz­tosítják, hogy összeírásuk és kihallgatásuk után hazatér­hetnek. 4. A magukat megadó csa­patok egesz személyzete meg­tarthatja katonai egyenru­háját, kitüntetéseit, egyéni felszereléseit és értéktár­gyait. 5. Valamennyi sebesült és beteg orvosi segélyben fog részesülni. 6. Valamennyi magát meg­adó tábornok, tiszt, altiszt és katona számára megfelelő élelmet biztosítanak. Fehér zászlóval Nagyerejű szovjet rádió­állomások a front első vona­lán szakadatlanul közölték a Budapest körzetében körül zári ellenséges csapatok éleivel és azok parancsnokságával, hogy az ultimátum átnyújtá­sára szovjet parlamentereket küldenek ki, úgyszintén kö­zölték, mely úton haladnak i át a német csapatok állásai felé a parlamenterek. Ami­| kor december 29-en a Buda Ruszki pajtás... Szívderítő jelenet tanúi voltak azok, akik vasárnap a napfényes délidőben végig­mentek a Dugonics téren. A tér Kárász utca felőli oldalán elegáns orosz tiszt haladt, s karján egy 5—6 éves fiúcskát Cipelt. A fiúcskán orosz kucsma és helyes kis csizma volt, s az első pillanatban úgy hatott, mintha oroszul beszélt volna. Amikor job­ban odafigyeltünk, a követ­kező szavakat hallottuk: — Davaj, davaj, ruszki pajtás!... Ezt mondogatta a kisfiú, ezzel noszogatta a mosolygó arcú, elegáns orosz tisztet, aki boldogan fel-felkacagott, amint a kedves terhet vit­te... Traktorvezérlö automata Grúz szakemberek olyan távirányító rend­szert dolgoztak ki, amelynek segítségével közvetlen emberi be­avatkozás nélkül szán­tási és boronálási mun­kálatok végezhetők traktorral. A rendszer alapja a traktor hűtője elé szerelt fotooptikai berendezés, amely a jár­mű előtt mintegy kem­leli az utat. Egy magyar — Albumban 5. Shakespeare-éknél Fsfl Á7tí)tÍ3 a Warwiek grófságot. Esik Stratford­Lol! útldljd ban iS- Bizonyára ettól a szemerkélő esőiül zöldült meg úgy az emlékszobor. A buszban ahila­tos csend honol, amikor elkanyarodunk mellette. A köl­tő müveinek szentelt színház elegge riasztó külsejű, az Avon pedig — amely ott szerepet a városka előkelőbb és hosszabb nevében: Stratford-upon-Avon — afi'ele fo­lyócska. A hattyúknak nyilván ebedszúnetjük lehet, vagy nem szeretik — pedig volt alkalmuk megszokni — az esőt. Valahová elbújtak. Shakespeare nagysaga rögvest ránk telepszik. Nyo­masztó érzés. Erre-arra kanvargunk a középkorias pati­nájú utcákon, és habár először járok itt. már előre tu­dom. hogy mindjárt befordulunk a Henley Streetre, majd fékezünk egy szeszélyes homlokzatú ház előtt, ahol a vi­lág legnagyobb drámaírója született. Tudom, hogv bu­szok, autók torlódnak egymás mögé a keskeny úttesten; tudom, hogy sokan leszünk, és hogy látni lehel majd a bölcsöt, amelyben a kis Vilmost ringatták, meg egy ágyat, meg tűzhelyet, főzőedényeket, ablakot. ablakpárkányt, üvegzeteket. falat, mennyezetet, amelybe olyar, híressé­gek karcolták bele nevüket, mint Walter Scott. Thackeray. Browning. Közelről is megszemlélhetem majd azt a le­velet, amely a — bizonyára — sok Shakespeare-hoz cím­zett küldemény közül véletlenül megmaradt. Felmehetek az emeletre, láthatom az anyakönyvi bejegyzést, amely a költő házasságát és első gyermekük. Susanna születését dokumentálja ... Információdús időket élünk: a követe­lődző korszellem minden ismeretet betáplál az emberbe. SZOMBAT. mo. január i akinek nem is marad mas tennivalója, mint hogy kényel­mesen végigjárja a valóságban is azt az utat, amelyet is­meretszerzése közben egyízben mar becserkészett. és szembesítse tudását a tényekkel. Figyelem magam. Érzem, szeretnek kitörni a tekin­télytisztelet búvüs köréből. S míg a széplolkek szobáról szobára haiadva hurcolják magukkal áhítatukat, legszí­vesebben Vilmosnak nevezném a ház egykor szülöttét, akinek — a filológiailag ugyan kellően alá nem támasz­tott rágalom szerint — a törvény szigora elől menekül >e kellett távoznia szeretett városából, léten, hogy ól utólag vadorzáson érték. Uilmne különben — szinten meg drámaírói-költői VIIIIIUú munkásságát megelőzően — egy másik ügy kapcsán is tanújelét adta rendhagyó egyéniségének. Szinte gyermekfővel és veszedelmes gyorsasággal kötött házasságot azzal az Anne Hathaway nevezetű leányzóval aki nyolc esztendővel volt idősebb nála. Az egyházi szer­tartartást követően hat hónapra látta meg a napvilágot első gyermekük. Susanna. Igy nemi jóindulat is szüksé­ges annak feltételezéséhez, hogy gyors érkezésének oka koraszülés lett volna. Anne háza bizony messzire esik a Henley Streettől. Vilmosnak, amíg udvarolt, oda-vissza három kilométert kellett gya^golnia. mire lebon3'olíthatta a találkozást. Az épület falusias hatású. Előtte dús növényzetű kert. Kö­telességszerűen végigjárom a szobákat, megnézem az üs­töket, a kényelmetlennek tünö ágyakat, fel-, majd le­óvatoskodom a keskeny és meredek lépcsőkön, ahol még nappali világosságban is minduntalan az a veszély fe­nyegeti az embert, hogy rögvest kitöri a nyakát. É szo­bák valamelyikében, vagy e dús vegelációjú kertben szö­vődött volna a szerelmi regény? És az itteni élmények­ből emelte volna művé Shakespeare .vnndazt. amit a nő­ről és a ket nem viszonyáról tudott-megtudott? Aligha. A házasság hétköznapjainak részleteit ugyan­is homály fedi. A költő később Londonba ment. majd amikor újra visszatért ifjúságának csendes kisvarosába, hamarosan megszövegezte végrendeletét. Elhunyta után, a stratfordiak meglepetéssel vették tudomásul, hog r va­gyonát vejére, dr. John Hall-ra és nagyobbik lányára — Susanna Hall-ra — hagyta. A kisebbik lány. Judi'Ji egy nagy, aranyozott serleget kapott. Feleségére viszont má­sodik legjobb ágyat hagyományozta. Az egykori Anne Hathaway mindenesetre nem vehette túlságosán szivére a dolgot. Mert — minthogy hel evvel túlélte férjét — nagy­lelkűen elkészíttette síremléket a Hok- Tnmtxr Onzron­ben, amit ízes magvarsággal Szentháromsug-templomnafe is ne\ ezhetünk. Most a költő mellszobra fogadja itt a turistakat.. A szobor — igényes müitészek szerjnt — nem tul jelentós alkoiás. Mindenesetre azért szép gesztus volt Anne-e. hogy egy holland szobrásszal — a maga pénzén. — elkészíttette. Itt örökítették meg különben az 6. és leánya. Susanna Hall emlékei is. Izgága turisták próbál­nak a nagy nyüzsgésben közelebb férkőzni síremlékükhöz, miközben kint tovább szemerkél az eső. CWfnrri SnakesPeal0-b"l él. s ezt. nem is titkol­ÜIIQIIUIU m Minden igyekezetével azon van, hogy középkori, de legalábbis középkorias hangulatot árasszon. Persze azért a huszadik szítsad is kiharcolta a maga jogait. Az utcákon, ahol egykor Vilmos bolyongott — a sötét éjszakában botorkálva keresve a Shottery-ből a Henley Street felé vezető utat —. hosszúha.iú, farmernadrágos fiuk és miniszoknyás lányok lődörögnek. A disztingvált üzle­tek kirakataiban arányos elrendezettségben virit a kon­szolidált jólét minden kelleke. Az úttesten autó autót kö­vei.. az útkereszteződésnél aztán egymásba torlódnak, mint bárhol a világon, ahol a kelleténél több a jármű. Este a Vízkereszt megy az Avon-parti. mondom, kis­sé riasztó külsejű emlékszinházban. Ide éppúgy kötelező elmenni, mint a szülőházakba, a Fehér Hattyú Szállóba. Es a műsoron szereplő mű legalább tényleg eredeti. A bölcsőről, az ágyakról, az üstökről, a rézkotlákról ezt már nem merném ilyen határozottsággal állítani. De hát ismétlem: Stratford a költőből él. Életének, műveinek lenyűgöző legendáját tehát igyekszik — még ha esetleg némiképpen (jószándekú eredetű) művi úton is — a tárgyak realitásával meghosszabbítani. Hiszen a tu­rista nem elégszik meg azzal a szellemi hagyatékkal, amit ez a költőóriás az utókorra hagyott. Neki tárgyak is kel­lenek. amelyeket alaposan — vagv felületesen — szem­ügyre vehet, leiénvkepezhet. lerajzolhat, emlékezetébe véshet, esetleg megtapogathat. kijutok a tömegből, az udvari kertbe. A szülőház erről valahogy — emberibb, Jobbtól-balról dús növényzet, kődarabok, szobormaradványok. Felettünk, messze. Shakespeare szelleme lebeg. Vala­hol a jó! pallérozott emberi tudat szédítő magasságában. Különben kitartóan esik. PAPP ZOLTÁN wrewtt *m*ssz* mekets® A DÉLMÁGYARORSÚG

Next

/
Thumbnails
Contents