Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 2. szám

Megkezdődött a népszámlálás Az országban 40 ezer 800 számlálókörzet van Pénteken szerte az ország­ban megkezdődött a nép­számlálás, amely január 14­ig tart. 41 000 számlálóbiz­tos és a 14 000 felülvizsgá­ló járja sorra az országban kialakított 40 800 számláló­körzetet és írja össze a la­kosok, lakások és épületek adatait. A pénteken megkezdődött, sorrendben 11.' hivatalos ma­gyarországi népszámlálás új­donsága. hogy a lakosság 25 százalékáról a korábbiaknál jóval részletesebb adatfel­vétel készül. A reprezenta­tív összeírás adatgyűjtő­lapján 83 kérdés szerepel, a lakosság 75 százalékától pe­dig mindössze 37 kérdésre kérnek választ a számláló­biztosok. Az ország lakás- és épü­letállományát is az 1960. évinél részletesebben fel­mérik. A lakásösszeíró iv három részből áll: az egyik az épület, a másik a lakás, a harmadik a lakásban ösz­szeírt személyek adatait tar­talmazza. Kimutatás készül a lakás céljára használt üz­lethelyiségekről, továbbá az épületekről — kor szerinti megoszlásban is. Bár a népszámlálással kapcsolatos összeírást janu­ár 2—14 között bonyolítják le, ennek ellenére az ada­toknak az 1969. december 31. és 1970. január 1. közötti — eszmei időpont szerinti — állapotokat kell tükröz­nie. A számlálóbiztosok munkájukat a számlálókör­zetükön belül házról házra, lakásról lakásra járva vég­zik. Egy-egy számlálóbiztos­ra általában 290, a ritkáb­ban lakott külső részeken 120 személy adatainak össze­írása jut. A biztosok a kér­dőíveket saját maguk töltik ki, s a kérdéseket lehetőleg az összeírt személyhez inté­zik. A kiskorúak adatait a szülőktől tudakolják meg. A népszámlálás során összegyűlt adatokat elektro­mos számítógéppel dolgozzák fel, s így 1972 végéig pub­likálják a Magyarország né­pességére és életkörülmé­nyeire vonatkozó részletesen feldolgozott anyagot. Az iskolareform új évtizede Az új évtized, amely most kezdődött, a pedagógusok, a szülök és a diákok, egyálta­lán az oktatásügy és az isko­la számára nemcsak egysze­rűen új naptári szakasz, ha­nem a munka új periódusa is. A hetvenes évek ugyanis az iskolareform új szakaszát jelentik, s ez természetsze­rűleg újszerű feladatokat is magával hoz: Az iskolareform, melynek — nagyjában-egészében szá­molva — most tizedik évé­ben vagyunk, mint ismere­tes, három szakaszra oszt­ható. Az első, az előkészítő szakasz 1958-ban kezdődött és 1960—61-ben ért véget. A második, az úgynevezett ala­pozási periódus egy évtize­dig a hatvanas évek végéig, tehát mostanáig tart. Ebben az időben alakult ki a re­form szerkezete és telítődött meg tartalommal. A harma­dik, a befejező szakasz, ez­után következik. Bár e pil­lanatban nyilvánvalóan nem lehet pontosan előre látni, meddig tart, de valószínű a hetvenes évek évtizedét igénybe veszi. Középpontban a szakoktatás Mi ennek az új szakasz­nak a legtöbb feladata? Mint a neve is mutatja, a reform befejezése, a szerkezet és a tartalom végső kialakítása. Ügy is mondhatnánk, a ko­rona felrakása az elmúlt, több mint egy évtizedes munkára. Bár a reform szerkezete, struktúrája már kialakult, bizonyos feladatok végrehajtása ezzel kapcso­latban az új évtizedre vár. Nem alapvető változások ezek, hanem azt szolgálják, hogy a kidolgozott szerkezet tökéletesebben, jobban mű­ködjék. Több ilyen tennivaló all a pedagógusok, az isko­lák és az oktatásügy irányi­tói előtt. Ezeknek egyik na­gyon fontos csoportja a szak­oktatást érinti. Mint ismere­tes, a szakközépiskolai há­lózat kiépítésével megszűnt a régifajta technikus-képzés: nincsenek és nem is lesznek középfokú technikumok. Ugyanakkor viszont már dolgoznak annak kimunká­lásán. hogy a szakközépisko­la után a munkába állt fia­talok. hogyan, milyen módon szerezhetnek technikusi ké­pesítést, illetőleg oklevelet. A tervezet még nincs kész, részletei tehát nem ismere­teseik. Az azonban biztos, hogy az elgondolások rend­kívül nagy szerepet szárinak a munkahely véleményének a jelöltek egyéni elbírálásá­ban. További probléma és szintén szakoktatáshoz tarto­zik, hogy azzal az iskolare­form teremtette új lehetóseg­gei, hogy az emelt szintű, te­hát elméletileg igényesebb szakmunkásképzésben részt­vevők a képzés befejezése után két év alatt érettségit szerezhetnek, viszonylag ke­vesen élnek. Itt nagyobbak a lehetőségek, mint a szükség­letek; ebben az irányban is találhatók tennivalók. Ugyancsak most dolgoznak az úgynevezett kétfokozatú mérnökképzés tervein. Ezek­nek az elgondolásoknak a lé­nyege, hogy főiskolává át­alakult felsőfokú techniku­mok végzős diákjai adnák a termelés irányításában el­helyezkedő úgynevezett üzemmérnököket. A mérnök­képzés más fórumain vég­zettek pedig úgynevezett dip­lomás mérnökök lennének, akik elsősorban a tudomá­nyos kutatómunka műhe­lyeiben kapnának helyet Több segítség Természetesen vannak másféle feladatok is. Az úgy­nevezett alapdokumentu­mok, tantervek, tankönyvek stb. hibái most „ugranak ki", miután a pedagógusok több éve dolgoznak velük. Ezek­nek kijavítása is az új sza­kaszra vár. Egyebek közt például a Világnézetünk alapjai névvel a középisko­lások negyedik osztályában néhány éve bevezetett új tantárgy például maximalis­ta. A tárgy ideális mennyi­ségű és minőségű anyagát ezután kell kialakítani. Sok — talán a legtöbb — feladat természetesen nem más, mint a reform alapve­tő, eddig is ismert céljainak jobb, színvonalasabb meg­valósítása. Talán a két leg­fontosabb: a tanulók szocia­lista nevelésének fokozása és a munkás-paraszt fiatalok segítése. Az a támogatás, amelyet a pedagógusok, az iskola eddig nyújtott szá­mukra. nem elég; az utóbbi években számuk a felsőokta­tási intézményekben 45—46 százalékról 40-re esett visz­sza. De ez globális szám. Vannak szakmák, ahol a munkás- és paraszt fiatalok százalékaránya mindössze 15, más szakmákban — pél­dául a pszichológusok és fi­lozófusok között — évek óta egyetlen parasztgveiek sincs! Világos, hogy e tekintetben az új évtizednek a reform új szakaszának lényeges vál­tozást kell hoznia. A modern technika szellemében Ha nem is tudjuk ponto­san. hogy1 a reform befejező periódusa meddig tart, tíz vagy tiaenot e*ng, az azon­ban valószínű, hogy utána ismét „reformra", vagyis valamiféle átalakításra kerül sor. Hogy ez részleteiben mi­lyen lesz, természetesen megint nem lehet tudni. De legalább fő tendenciáját elő­re látni kell. Azokat a pe­dagógusokat ugyanis, akik majd ebben a szakaszban lépnek munkába, most, te­hát egy korábbi periódus­ban, képezzük ki. De képzé­süknek magától érthetően olyannak kell lennie, hogy az újszerű feladatok megva­lósítására, a tennivalók el­látásra alkalmasak legyenek. Nem túlságosan nehéz ezt a főirányt meghatározni. A jövő iskolájába a technika egy i-e nagyobb mértékben beáramlik; erre a folyamatra kell a következő évtizedben felkészíteni a pedagóguskép­zést. Valamikor a technika kizárólag a fizikatanár dol­ga volt. A hetvenes évek után már nyilvánvalóan minden tanáré. A jövő peda­gógusait tehát — függetlenül attól, milyen szakon tanul­nak a modem technika szel­lemében, kell nevelni. Ökrös László A Miniszter­tanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács pénte­ken ülést tartott. Meghall­gatta és jóváhagyólag tudo­másul vette Apró Antalnak, a kormány elnökhelyettesé­nek tájékoztatóját a KGST végrehajtó bizottságának de­cember 11. és 16. között, Moszkvában tartott 44. ülé­séről. A külügyminiszter beszá­molt a Szovjetunióban de­cember 22. és 29. között tett hivatalos látogatásról. A kormány megelégedéssel vette tudomásul. hogy az európai biztonságra irá­nyuló tárgyalások kedvezően haladnak és a további kö­zös erőfeszítések javítani fogják a biztonsági konfe­rencia összehívásának felté­teleit. A külügyminiszter ezután Pált Szong Csollal, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság külügyminiszterével Budapesten folytatott tár­gyalásairól tett jelentést. A Minisztertanács megállapí­totta, hogy a találkozó hoz­zájárult a két ország kap­csolatainak további fejlesz­téséhez. A Minisztertanács megvi­tatta és elfogadta a műve­lődésügyi miniszter jelenté­sét az 1969. évi felsőoktatási felvételek tapasztalatairól. A beszámoló megállapítja: fel­sőoktatási felvételi rendsze­rünk bevált alapelvein nem szükséges változtatni. A nappali tagozatokon to­vábbtanulásra jelentkezők száma alacsonyabb volt a korábbinál, de változatlanul aránytalan a jelentkezések megoszlása az intézmények, valamint a karok és a sza­kok között. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa elnökségének előterjesztésére a Miniszter­tanács módosította a szocia­lista brigádok elismerési és kitüntetési rendjét. A hatá­rozat előírja, hogy az elis­meréseknél és a kitüntetések adományozásánál elsődleges tényező az elvégzett munka lényleges eredménye. A Minisztertanács a je­' Ientést tudomásul vette és j köszönetét nyilvánította a közlekedés dolgozóinak, va­lamint a magyar és a szov­jet fegyveres alakulatok tag­jainak és mindazoknak, akik nagy erőfeszítéssel, ön­zetlen munkával elősegítet­ték a forgalomban kelet­kezett fennakadások meg­szüntetését. Rangot a szervezésnek! A z új mechanizmus kezdetétől gazdasági szakembe­reknek, vezetőknek, középvezetőknek, kisebb cso­portok irányítóinak egyaránt szólt ez a felhívás: a rossz szervezők adóját most már senki helyett nem fi­zeti meg az állam, annál inkább kárát vallja a kollektíva. S valóban volt is pezsgés, nekibuzdulás az áttérés előké­szítése, a 44 órás munkahét bevezetése, s általában a ter­melés jobbítása során. Tények mutatták: nagy tartaléko­kat rejteget a munkaszervezés, csak fel kell tárni őket és okosan élni lehetőségeikkel. Az új gazdasági mechanizmus azóta már sokat vesz­tett újdonságából. Kezdünk beleszokni, alkotórésze lett mindennapi munkánknak, életünknek. A ..rangot a szer­vezésnek !"-jelszó azonban ma is ugyanolyan frissen idő­szerű. mint annak idején. Ami persze azt is jelenti; ma sürgetőbb, mint valaha. Hiszen ahol tavaly is hibák vol­tak ezen a téren, ott már a — reform szelleméhez, kvali­tásaihoz képest — késésben vannak. Hogy mennyire sürgető, arról az újságíró jegyzetei is tanúskodhatnak. Hacsak találomra is belelapoz a tava­lyi följegyzésekbe, hamarjában összegyűlik egy csokor­ra való szervezési baki. Nem árt ezeket föleleveníteni, s tanulságaikat levonni, nehogy idén is hasonlók fordulja­nak elő. Egy jellegzetes szervezési baklövés: a munkadarab­hoz való anyagot meghozták az üzembe, szépen lerakták az udvaron, s elfeledkeztek róla. Egy idő múltán fele tönkre ment. Más esetekben a méretre vágással Voltak bajok. Kénytelenek voltak újra feldolgozni az elhibázott anyagot, most már „mentési célból". Tehát lényegében kétszer végezték el a munkát, kétszer kellett bért fizetni érte. Ezek kifejezetten elemi hibák, az átgondoltság, pon­tosság, szervezettség ilyen hiányosságaival ma már csak rossz álmainkban szabadna találkoznunk. S mégis elő­fordulnak, vannak. Megtörténik, hogy gépkocsi számra rossz helyre irányítanak anyagokat, vissza kell fuvarozni. Ez a művelet is kétszeres árú! Fizeti a közösség. Ugyan­csak a közösség fizet rá arra is. hogy az ilyen hibák so­rozatos elkövetéséből nagyobb baiok alakulnak ki. nem tudnak időben szállítani a megrendelőnek, vagy rossz a minőség, s emiatt az exportot nem veszik át. ,Jötl a tehergépkocsi, beáll a raktár elé. három ember rakja le róla az anyagot. Másnap mintha visszafelé per­getnek az egészet: jön ugyanaz a három ember, fölrakja az anyagot ugyanarra a gépkocsira és elporzanak. Aki ezt így tervezte meg. az nem érdemli a pénzét." Egy szö­vetkezeti munkás szavai ezek. méltán kelt ki a közgyű­lésen az ilyen „megkocsikáztatások" ellen. Egv családos anya ugyancsak panaszkodott, hogy egy munka befeje­zése után szervezési hibából „álltak", egész héten csak két napot dolgoztak. A hibákat nemegyszer túlórák követik. így próbálják utolérni a tervet azok. akik a gondos előkészítésről, kö­vetkezetes szervező munkáról elfeledkeztek. Sajnos, he­lyenként a 44 órás munkahét bevezetését sem alapozták meg eléggé, s az így adódó órakieséseket ugyancsak a túlórákkal igyekeztek pótolni. Bőven akadnak szervezési hiányosságok a szolgálta­tások, javító tevékenységek körében. Egy gázkonvektor­szerelés krónikájából: kijön két szerelő pénteken délben, csak azért, hogy megmondja. holnap szabad szombat, most már nem fognak hozzá. Hétfő reggel aztán káderül, hogy a terv szerint hegesztve kell fölszerelni a gázcsö­vekét. a két emberneK viszont nincs ilyen ..kapacitása". A személyes reklamációra végül is másnap megérkeznek a szakemberek. S most már csak egy szervezési hiba van hátra: a kelleténél magasabbra teszik a konvektort, ügy hogy az ablakpárkánytól már csak ferdén helyezhető rá a fedőlapja. Az anyagbeszerzésben rs sok volt a hiányosság tavaly. Ez már olyan valami,, ahol egy üzem szervezési hibái a másikon is csattannak, például a bárgyár a cipőgyárat hozhatja igen kellemetlen helyzetbe. A cipőgyárban egyébként olyasmi is előfordult, hogy a divatos díszek hiányában raktáron álltak a már kész cipók. A bútor­gyárban kooperációs nehézség miatt kényszerültek több ízben is tétlenségre. M ár most érdemes a jövőre vonatkozólag egyen-máson elgondolkozni. A cipógyár pártvezetőségi gyűlé­sén például azt hallottuk, hogy idén a vállalati központ tartana igényt az úgynevezett bukkoló (szélbe­hajtó) gépekre. Ez azt jelentené, kézzel kéli végezni mindazokat a műveleteket, amelyeket eddig géppel csi­náltak. Húsz új munkásra is szükség lenne! Nagyon meggondolandó dolog, annál inkább, mert biztosan kí­nálkozna egyéb megoldás is. A termelés fejlődésével mrnd bonyolultabb leckét je­lent a szervezés. A vezetők legnagyobb vizsgája ez, olyan vizsga, amelyen el is lehet bukni. Bizony sok pénzt ki­vesznek a közös kasszából a baklövések, ideje már sza­badulni tőlük. De hogy ez a kívánság teljesüljön az új esztendőben, ahhoz el kell ismernünk, illetve ismertet­nünk a szervezes igazi rangjat. Simái Mihály és zöld... A Kézműipari Vállalat be­mutatta az 1970. évi tavaszi­nyári kollekcióját. Az új kollekcióra a sárga és zöld színek váltakozása, valamint a fehérrel való kombinálása jellemző. Az új modelleknél az erős szabásvonalak a jel­lemzőek. Képünkön: Rózsa­szín nyári kosztüm, fehér tű­zéssel kiemelve, hosszú fehér u-selyein saL Losonczi Pál fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált diplomáciai misszióvezetök január 2-án, az új év alkal­mából jókívánságaikat fejez­tek ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadá­sán részt vett Gáspár Sán­dor és Kisházi Ödön, az El­nöki Tanacs helyettes elnö­kei, Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára, és Rácz Pál, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezető­je. A fogadás szívélyes lég­körben zajlott le. Távfűtés Régi terv megvalósításához kezdtek Esztergomban: pén­teken hozzáláttak a városba vezető távfűtési hálózat épí­téséhez. A Dorogi Hőerőmű szolgáltatja majd a meleg vi­zet. A 11 kilométer hosszú­ságú vezetéken 180 fokos víz érkezik majd Esztergomba. Ilyen magas hőfokú vizet ilyen nagy távcl-átra eddig még nem szállítottak Ma­gyarországon. SZOMBAT. 1970. JANUÁR 3. DFLMMYÁRORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents