Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-20 / 16. szám

Walter Ulbricht sajtókonferenciája (Folytatás az 1. oldalról.) határok — beleértve az Odera—Neisse határ és a két német állam között húzódó határ —, tehát a jelenlegi európai status quo elisme­résére. 3. Kjemelte: az erőszakot kizáró szerződések problé­mája a szocialista közösség országainak közös ügye. Ulbricht hangoztatta: ha a nyugatnémet kancellár nem ismeri el a jelenlegi európai határokat, akkor javaslata az erőszakot kizáró szerződés megkötéséről, csak kísérleti léggömbnek tekinthető. Hangsúlyozta: a Szovjet­unió és az NDK tanácskoz­tak. mielőtt szovjet részről megkezdték volna a megbe­széléseket a szövetségi köz­társasággal az erőszakot ki­záró egyezményre vonatko­zó tárgyalások előkészítésé­ről. Megállapította: az NDK megvárja, hogy milyen ál­láspontot foglal »1 a szö­vetségi köztársaság a Szovjetunióval remélhető­leg sorra kerülő érdemi tár­gyalásai 6orán. Rámutatott, hogy az NDK javaslata az erőszakot kizáró szerződés megkötéséről, ugyanazon az alapon nyugszik, mint a Szovjetunió elképzelése. Ulbricht bevezető nyilat­kozatában és újságírók kér­déseire válaszolva, kitért az NDK államszerződés-terve­zetével kapcsolatban — első­sorban a szövetségi köztár­saságban — felvetett több problémára. Azzal a „váddal" foglal­kozva, hogy az NDK állam­szerződés-tervezete „maxi­mális" követeléseket tartal­maz, rámutatott: a tervezet­nek egyetlen olyan pontja sincs, amely az NDK-t elő­nyös helyzetbe hozná, s az NSZK-nak hátrányos lenne. A tervezet nem követel semmiféle előjogot az NDK­nak. Ugyanakkor azonban világos, hogy semmilyen kö­rülmények között sem egyezhetünk bele semmiféle olyan megoldásba, amely bármiféle előjogot biztosíta­na a szövetségi köztársaság­nak —, jelentette ki Ulb­richt. Hozzátette, hogy a fenti okfejtés világosan bizonyítja az NDK követeléseinek mini­mális jellegét. Rámutatott, hogy a Né­met Demokratikus Köztár­saság húsz éve a nemzetközi jog alanya és — hasonlóan a szövetségi köztársasághoz — nem mond le az ehhez fű­ződő jogokról és kötelezett­ségekről. Az NDK nem tekinti az NSZK-val folytatandó tár­gyalások előfeltételének az államszerződés-tervezet elfo­gadását, hanem Bonntól is konkrét elképzelések kifej­tését várja. Rámutatott, hogy a java­solt tárgyalások nem terel­hetők mellékvágányra, ha­nem a két német állam egyenjogú kapcsolatainak megteremtéséről tartandó politikai jellegű tárgyalások­nak kell lenniök. Ulbricht részletesen fog­lalkozott a bonni kancellár parlamenti beszámolójában elhangzott, s más nyugat­német megnyilvánulásokban rendszeresen visszatérő „a nemzet egységére" hivatkozó érveléssel. Az NSZK szuverenitását korlátozó párizsi szerződé­sekre utalva kijelentette: „A párizsi szerződések ellenére az a véleményünk: a bonni kormánynak rendelkeznie kell annyi bátorsággal, hogy elegendő szuverenitást biz­tosítson magának az NDK által javasolt nemzetközi jo­gi érvényű államszerződés aláírásához". Kiemelte: Brandt jelenleg asak azért hangoztatja misztikus mó­don a nemzet egységét, hogy kitérjen az NDK-val kiala­kítandó normális, egyen jogú nemzetközi jogi érvényű kapcsolatok megteremtése elől Kiemelte, hogy a potsdami megállapodásokat — így a határokra vonatkozókat is — végérvényesnek kell tekinte­ni. A potsdami tanácskozá­son részt vevő hatalmak meg- — az NDK és a szövetségi állapodpsát az az elgondolás vezérelte,, hogy a potsdami megállapodásokat egészen rövid idő alatt békeszerző­déssel szentesíthetik — morf­dotta Ulbricht és hozzátette: Nyugat-Németországban Is tisztában vannak azzal, hogy lehetetlenség a jelenlegi európai határok bármiféle megváltoztatása. Nyugat-Berlin helyzetével nem foglalkozott részletesen, hanem utalt az NDK ismert álláspontjára: ez a város nem tartozik a Német Szö­vetségi Köztársasághoz és soha nem fog hozzá tartoz­ni. Visszautasította az „embe­ri könnyítésekre" vonatkozó nyugatnémet tárgyalási ja­vaslatokban megmutatkozó demagógiát, és rámutatott, hogy a Brandt kormány tik­kor lép íel valóban az em­beriesség érdekében, ha sza­kit azzal a politikával, amelynek lényege és célja agresszív és embertelen. Ez megköveteli: — az európai status quo, különösen pedig az NDK ál­lami létének nemzetközi jo­gi érvényű, fenntartás nél­küli elismerését; köztársaság közötti határok államhatárokként történő, feltétel nélküli elismerését; — a kizárólagos képvisele­ti igény valamennyi formá­járól és a Hallstein-doktrl­náról való feltétel nélküli le­mondást; — a lemondást minden, az NDK ós állampolgárainak megkülönböztetésére irá­nyuló kísérletről; — a két német állam nemzetközi jogi alapon való normális, egyenjogú kapcso­latainak megteremtését." Walter Ulbricht rámuta­tott. hogy az NDK államszerződés­tervezete megvilágította az egyenjogú kapcsolatok megteremtésének útját. „Most az SPD—FDP kor­mányon a sor Bonnban, hogy a két német állam la­kosainak érdekében elfogad­ja ezt az ajánlatot" A megjelent újságírók írásban mintegy 60 kérdést tettek fel az államtanács el­nökének. Ezekre részben közvetlenül válaszolt rész­ben más módon — sajtóban stb. — később kerülnek köz­vetlenül vagy közvetve meg­válaszolásra. Gyors bonni válasz • Bonn (MTI) Conrad Ahlers, a bonni kormány szóvivője hétfői sajtókonferenciáján felolvas­ta az NSZK kormányának válaszát Walter Ulbrichtnak a berlini sajtóértekezleten el­hangzott nyilatkozatára. A szóvivő szerint az NSZK nem ért ugyan egvet Walter Ulbricht történelmi-politikai fejtegetéseivel, nyilatkozatá­ban mégis megerősítését lát­ja az NDK Minisztertanácsa tárgyalási készségének. Ezért Brandt nyugatnémet kancel­lár a legközelebbi napokban javasolni fogja az NDK-nak a tárgyalások megkezdését. Egy tudó6itó kérdésére vá­laszolva Ahlers megjegyezte, hogy Brandt válasza nem fog ellentervezetet tartalmazni, hanem csak a tárgyalások megkezdését indítványozza. Egy kérdésre válaszolva a szóvivő megállapította, hogv Walter Ulbricht nyilatkoza­ta űj helyzetet teremtett és ennek alapján teszi meg maid Bonn tárgyalási javas­latát. Befejezésül Ahlers kijelen­tette. hogy az NSZK kormá­nya „nem teszi vitássá Né­metország területén a meg­levő területi statust". Kigyúltak a fények Lagosban ü i nant nigériai látogatása • l.agos (AFP. UPI, AP) kontinentális méretű megbé- I A nigériai főváros két és kélés lesz. Az Afrikai Egy- ! fél év óta először töltötte Is- ségszervezet ebben fontos mét békebeli körülmények szerepet játszhat", között a vasárnapot. Az ut­cákat vidám, éneklő embe­rek lepték el és — miután az elsötétítést feloldották — az esti órákban kigyúltak a fények. U Thant ENSZ-főtitkár, aki vasárnap érkezett La­gosba, megbeszéléseket foly­tatott Gowon tábornokkal és más nigériai vezetőkkel. A világszervezet főtitkára kétnapos nigériai látogatását befejezve hétfőn délben La­gosból Párizsba repült. El­utazása előtt újabb megbe­szélést tartott Gowon nigé­riai államfővel. A repülőtéren tartott rö­vid sajtóértekezletén U Thant kijelentette, hogy a nigériai nemzeti megbékélés „igen jó előjelek mellett" kezdődött meg. A főtitkár határozottan leszögezte: „Ni­gériai látogatásom során a legkisebb bizonyítékát vagy nyomát sem láttam annak, hogy a központi kormány haderői a polgári lakosság­gal erőszakoskodtak vagy kegyetlenkedtek volna". U Thant megelégedéssel vette tudomásul azokat a jelenségeket, hogy Nigéria ibo-nemzetiségű lakossága sok helyütt igen jó barátság­ban van a kormánycsapatok­kal. Nyilatkozata végén U Thant kijelentette: „A kö­vetkező lépés Afrikában a regionális méretű, majd a Varsói nyitány # Varsó (MTI) Amennyiben az utolsó pillanatban nem történik valami (tavalv éppen az utolsó pillanatban történt!), akkor a mai nap folyamán — kétévi szünet után — is­mét megkezdődnek Varsó­ban a nagyköveti szintű tárgyalások a Kínai Népi­köztársaság és az Egyesült Államok között. A tanács­kozásokra a lengyel fővá­rosba érkezett Paul Kreis­berg. az amerikai külügy­minisztérium ázsiai osztá­lyának szakértője és Do­nald Anderson kínai nyelvi szakértő, tolmács. A két amerikai szakértő részt vett a legutóbbi nagyköveti ta­nácskozásokon is. LENIN CENTE­NÁRIUM * Gyurkó László: Nyicsevó forradalom Tudta ő jól. hogy amit Gorkij csinál, az valóban csak kapkodás. Nem az apró­ságokról volt szó. hanem megint csak a bennük megtestesülő alapvető elvről. A forradalom örökölte a cári Oroszország egyik legszörnyűbb rákfenéjét, a „nyicse­vót" is. Hisz az „apróságokkal nem érünk rá törődni" énről a tóról fakad. Ahol az élet értelmetlenné silányul, az emberek nagy része a közömbösségben, a semmit­tevésben keres menedéket, hisz a tettek kudarcba fulladnak. Márpedig Leninnek olyan országban kellett úrrá lenni a tör­ténelem során még sosem látott káoszon, olyan országban kellett építenie az egy­mással való törődést hirdető társadalmat, ahol a nemtörődömség érthetően nagyon mély gyökeret vert. A forradalmi Orosz­országot az álmos Oroszországból kellett megteremtenie. És mi lehet a „nyicsevóból" a forrada­lomban? Az a szemlélet, mely minden részhibát közömbösen és lelkiismeret­furdalás nélkül a jó irányú egész számlá­jára ír. Elkergettük Kerenszkijt. megver­tük Kolcsakot. kit érdekel a parasztok lo­va. a katon,^feleségek panasza: az „ap­róságokkal nem érünk rá törődni" mö­gött ez is ott lapul. Amikor egy országban minden a feje tetejére áll. az utcasarkon gépfegyverek szólnak, amikor nem lehet tudni, melyik váro6 a miénk, s melvik az ellenségé, a hibák, a tévedések — még sú­lyos hibák és súlyos tévedések is — el­kerülhetetlenek. De jaj annak a vezető­nek, aki ezt a törvényszerűséget ismerve közömbösen beletörődik a hibákba. Csak a hibákat látni, csak azokkal törődne ve­szedelmes ostobaság, de veszedelmes a hibákat semmibe venni is. És még vesze­delmesebb elfojtani a hibákra figyelmez­tető hangot, mert a némaság a legiobb táptalaja a forradalmakat fenyegető buk­tatónak. az önkénynek. Butaság és kóros becsvágy. korlátoltság és cezaromania, vakság és lelkiismeretlenség szüli a hata­lomnak ezt az eltorzulását, mely káotikus helyzetekben különösen dúsan burjánzik. Amikor a törvények egyik napról a má­sikra érvényüket vesztik, s új törvények még nincsenek, vagy nincs hatalom, mely érvényt szerezne nekik, az önkény mindig fölüti a fejét, s amelyik forradalom nem tud kíméletlenül leszámolni vele. annak rendszerint vesztét okozza. Lenin. aki sorsdöntő pillanatokban, roppant eredmé­nyek elérése közben is meg tudta őrizni érzékenységét a legapróbb hibákra is. minden hiba közül a hatalommal való visszaélést gyűlölte a legjobban, az ön­kénytől féltette leginkább a forradalmat. „A ielek szerint Bulatovot azért tartóz­tatták le, mert hozzám fordult panaszá­val — táviratozta tizenkilerc nyarán Nov­gorodba. — Figyelmeztetem önöket, hogv ezért a kormányzósági Végrehajtó Bizott­sági elnököket. q Rendkívüli Bizottság elnökét és a Végrehajtó Bizottság tagjait le fogom tartóztatni, és azon leszek, hogy főbe lőjek őket." Az önkény ellen főbelövéssel védekezni — ez Lenin útja. Mert nagy tévedés azt hinni, hogy ez az emberszerető ember a Buddhák és Jézusok szelíd családjába tartozott. Ha kellett, éppolyan könyör­telen volt. mint amilyen emberséges, ha lehetett. Követelte, hogy a Nyizsnvij-Nov­gorod-i felkelés megelőzésére „azonnal át kell térni a tömeeterror módszerére, szá­zával agyonlőni, illetve eltávolítani a vá­rosból a katonákat leitató prostituáltakat. a volt katonatiszteket stb." Követelte, hogy az új büntető törvénykönyvet egé­szítsék ki, mert „a bíróságnak nem sza­bad kiküszöbölnie a terrort; önámítás és csalás volna, ha ezt ígérnénk, megindokol­ni es törvényesíteni pedig elvileg világo­san. hamisítás és szépítgetés nélkül kell. Minél átfogóbban kell megfogalmazni, mert csak a forradalmi jogtudat és a for­radalmi lelkiismeret szabja meg többé-ke­vésbé széles körű alkalmazásónak feltéte­leit." Zinovjevnak irta tizennyolc júniusá­ban: „Csak ma hallottunk a KB-ban ar­ról, hogy Pétervárott a munkások Volo­darszkij- meggyilkolására tömegterrorral akartak válaszolni, és hogy maguk (nem személy szerint ön, hanem a Központi Bi­zottság pétervári tagjai és a Pétervári Bi­zottság tagjai) visszatartották őket. Kate­gorikusan tiltakozom! Kompromittáljuk magunkat: tömegterrorral fenyegetőzünk még a Szovjet határozataiban is, mikor pedig tettre kerül a sor, fékezzük a töme­gek teljes mértékben helyes forradalmi kezdeményezését." Tömegterror: ez nemcsak azt jelenti, hogy Bugyonnij lovasai ott kaszabolják a/ ellenséget, ahol érik, hogy a cáricini csa tában nincs kímélet, hogy aki a forrada­lom ellen fegyvert fog, annak számolni kell az erőszakos halállal — jelenti a fal­hoz állított túszokat, a puszta gyanú, eset­leg csak származás vagy foglalkozás alap­ján kivégzetteket, az indulatok viharában fölkoncoltakat is. Az ártatlanul kiontott vér átkát minden forradalomra ráolvassák: olyan öncsalás ez, mely mindmáig elpusztíthatatlan. Hogy nap mint nap hány ember hal éhen a vi­lágon, azzal senki sem törődik. A közle­kedési balesetek tízezernyi áldozatát lélek ­nyugalommal elkönyvelik, mint a techni­kai fejlődés szükségszerű velejáróját. Még a háborúk véráldozata is inkább a termé­szeti csapásokhoz hasonló szerencsétlenség­ként él az emberek tudatában, de a forra­dalmakban minden holttestet számon tar­tanak, s rettegve, győlölködve vagy kiáb­rándultan hivatkoznak rá, még olyanok is, akik elméletben nem ellenségei a revolú ciónak. (Folytatjuk) Osszeiil a stockholmi Vietnam-értekezlet • Stockholm (TASZSZ, ADN) Stockholmban március 28­tól 30-ig ülésezik a nemzet­Pszichológiai háború a Kairó (UPI) Anvar Szadat, az EAK al­elnöke az egyre gyakoribbá váló izraeli légitámadásokkal Spanyol sztrájkolók « Párizs (TASZSZ) 1962 óta nem volt példa olyan mérehi sztrájkhullám­ra. amilyen ezekben a na­pokban vonul végig Spanyol­országon. Beszüntették a KEDD. 1970. JANUÁR 20. munkát az asturiai bányá­szok, a barcelonai fémmun­kások, a cadizi hajóépítők és az andalúziai parasztok. Franco törvénye továbbra is tiltja a sztrájkokat, de mint a Ya című madridi lap meg­jegyzi, „a sztrájkok léteznek és ez arra utal, hogy az élet erósebb a törvénynél". kapcsolatban kijelentette: az ellenség pszichológiai hábo­rút indított Egyiptom ellen, hogy pánikot keltsen a honi fronton és fejvesztettséget idézzen elő Egyiptom előre­tolt állásai mögött. Szadat megjegyezte, hogy a főváros közvetlen környé­két támadó izraeli repülőgé­pek húsz méter magasban szálltak, s ebben az esetben mindenféle radar-berendezés hatástalan marad. „Ez bár­hol megtörténhetett volna" — jegyezte meg, majd hozzá­fűzte! ..Feltett szándékunk, hogy továbbra is szilárdan hely tállunk'1 — mondotta. közi stockholmi Vietnam­konferencia. Az erre vonat­kozó határozatot a stockhol­mi Vietnam-értekezlet állan­dó bizottságának ülésén hoz­ták, amelyen 27 ország 60 képviselője vett részt. Az állandó bizottság java­solta, hogy a Vietnam-kon­ferencia előkészítésére a vi­lág valamennyi országában rendezzenek tömegtüntetése­ket es nagygyűléseket. Az akciók csúcspontja legyen március 16-a, az amerikai katonák által My Lai-ban el­követett vérengzés évfordu­lója. A világ haladó- és bé­keszerető erői ezentúl e na­pon évente tüntetésekkel és nagygyűlésekkel tiltakoznak az Egyesült Államok vietna­mi háború bűntettei ellen. Az állandó bizottság elha­tározta, hogy jogászokból és tudósokból álló nemzetközi bizottságot hoz létre az Egyesült Államok által elkö­vetett háborús bűntények ki­vizsgálására. 11 Lenin­évforduló jegyében • Moszkva (TASZSZ) Hétfő a moszkvai Lomono­szov egyetem aulájában a Lenin-centenárium jegyében nemzetközi elméleti konfe­rencia kezdődött, amelynek témája: „A leninizmus sze­repének növekedése a jelen korban és a kommunista ­ellenesség bírálata". A szovjet, bolgár, magyar, NDK, lengyel, román és csehszlovák tudományos aka­démia közösen rendezett el­méleti értekezletét Alekszej Rumjancev, a Szovjet Tu­dományos Akadémia alelnö­ke nyitotta meg, majd Pjotr Gyemicsev. az SZKP Politi­kai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára tartott beszámolót a leniniz­musról, valamint a jelenkori antikommunizmus ideológiai koncepciói ellen vívott harc témájáról.

Next

/
Thumbnails
Contents