Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

Dél-vieiaani Járási munkásőrök vendégek ünnepe Szombaton délelőtt a Ha­zafias Népfront Belgrád rak­parti székházában baráti ta­lálkozón látták vendégül a •lazánkban tartózkodó dél­vietnami delegációt, ame­lyet Le Thi Cao. a Dél-viet­nami Felszabadítási Nőszö­vetség saigoni területi bi­zottságának tagja vezet, s tagja az amerikaiak véreng­zésének két életben maradt szemtanúja: Vo Thi Lien 13 éves és Pham Thi Lien 21 éves fiatal. Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bi­zottság elnöke köszöntötte a vendégeket, akiket a társa­dalmi szervezetek hívtak meg az összejövetelre. A baráti beszélgetés során a borzalmas szenvedéseket átélt dél-vietnami fiatalok elmondták, milyen kegyet­lenkedésekkel irtják az ame­rikaiak hazájuk lakosságát. A találkozó végeztével a há­zigazdák ajándékokkal ked­veskedtek a vendégeknek. A delegáció hétfőn tovább uta­zik Budapestről. Európai körútjának következő állo­másai: a szocialista orszá­gok. azután Finnország, Svéd­ország, Norvégia, Anglia, az NSZK, Franciaország, Olasz, ország. (MTI) A szatymaz! művelődési házban tartotta tegnap ün­nepi gyűlését á szegedi já­rási Móra Ferenc munkásőr­egység. Az ünnepi gyűlésen képviseltették magukat a megyei és a járási politikai, államhatalmi és társadalmi szervek. a társfegyveres testületek. Ott volt Rózsa István, az MSZMP Csong­rád megyei bizottságának titkára. Csápenszki István, a szegedi járási pártbizott­ság első titkára. Katona Sándor, országgyűlési képvi­selő, a Hazafias Népfront Csongrád megyei titkára, Tóth Szilveszterné ország­gyűlési képviselő és Huszka Márton. a munkásőrség Csongrád megyei parancsno­kának helyettese. Kakuszi Imre századparancsnok meg­nyitó szavai után egyperces néma tiszteletadással adóztak Dudás István, id. Molnár Dezső és Tóth Mihály mun­kásőrök emlékének, akik az egység tagjai voltak és a I múlt évben hunytak eL Korszerű szakemberképzés Szegeden van hazánk egyedüli vidéki felsőfokú élel­miszeripari technikuma. Falai között a mostani oktatási évben mintegy 250-en tanulnak. A hallgatók az ország minden táját képviselik, de legtöbbjük szegedi. illetve Csongrád megyei. Az elméleti tananyag elsajátítása mel­lett jól felszerelt laboratóriumokban és munkatermekben szerzik meg a szükséges gyakorlati ismereteket. Egyik képünkön Szabó László és Baracskay Lajos hó­penetrációs műveletet tanulmányoz, a másikon élelmi­szeripari levek szűrését gyakorolják a hallgatók. Arany János, a járási munkásőregység parancsno­ka a múlt évi kiképzésről számolt be. A munkásőrök a kiképzésben, a politikai munkában, a munkahelyeken és a társadalmi tevékenység szinte minden területén ko­moly eredményeket értek el. A járási munkásőregység tagjainak kapcsolata, együtt­működése sokat fejlődött a határőrséggel és a rendőri szervekkel. A lakosság mind nagyobb bizalommal és tisz­telettel tekint a munkás­őrökre és a legkülönbözőbb ügyekben igényli közremű­ködésüket Az ünnepi gyűlésen az or­szágos, a megyei és a járási munkásőrség parancsnoka kitüntetéseket adományozott. Az egyséig legjobb szakasza címet és vándorzászlót a kisteleki munkásőr ajegység másodízben nverte el. pa­rancsnoka, Csehó József, pe­dig kiváló parancsnok jel­vényt kapott. Három alegy­ség lett birtokosa a kiváló raj vándorzászlónak, kiváló parancsnoki jelvényt kapott | még Balogh István, Becsei István, dr. Bereczki János, Farkas Vilmos és Zsivity De­meter munkásőr. Az orszá­gos parancsnok tíz, vagy annál több évi szolgálatért 33 munkásőrnek szolgálati érdemérmet, ötévi szolgála­tért 54 munkásőrnek emlék­jelvényt, kitüntetést adomá­nyozott A kitüntetéseket, jelvényeket, zászlókat és emléklapokat Rózsa István, Huszka Márton, illetve Csá­penszki István és Arany Já­nos adták át A megyei és járási párt­végrehajtóbizottság nevében Csápenszki István fejezte ki elismerését a járási munkás­őrség tagjainak helytállásu­kért. köszönetét az eddigi munkáért a leszerelőknek és a tartalékállományba vonu­lóknak, és köszöntötte az es­küt tett új munkásőröket. lljlai MMtlós és Kiss árpád hazaérkezett Dr. Ajtai Miklós, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke szombaton hazaérkezett VansóbóL ahol január 14. és 16. között Euge­niusz Szyr-rel. a Miniszter­tanács elnökhelyettesével a két ország műszaki tudomá­nyos együttműködésének to­vábbfejlesztéséről tárgyaltak. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságá­nak vezetője és Tadeusz Ha­nuszék, a Lengyel Népköz­társaság budapesti nagyköve­te. (MTI) Megalapozták az idei évet is Zárszámadás Gyálaréten Dolgos kezű emberek meg­elégedett köre ülte körül tegnap este a gyálaréti va­dászház ünnepi asztalait. A Komszomol Termelőszövet­kezet tagjai tizenkettedik eredményes éve fejeződött be ezekkel a szavakkal: „A jövő kilátásai még jobbak, mint az elmúlt év eredmé­nyei". — Bár rekordesztendő volt a mezőgazdaságban az 1969­es év, a gyálarétieknek mégis sok gondot okozott. ígéretes tavaszi kezdés után a nyár­elei! bőséges csapadék itt belvizet hozott, sokat pusz­tított. Kár volt de más úton­módon kihevertük, és a vég­számlán már nem érezzük meg — mondta számadó be­szédében Csorba Mihály el­nök. Erre a végszámlára büsz­kék az asztalnál ülők. Kis szövetkezet ugyan az övék. 130 dolgozó tag munkája és 870 hold szántó a jövedelem alapja, de biztos kenyeret ad minden esztendőben. Egy ál­lattenyésztő havi átlagkere­sete tízórás napi munka ese­tén négyezer forint, a trak­torosoké 3100, de a növény­termesztésben dolgozó asszo­nyok — akikről éppen a nyáron írtuk, hogy a napi munka mellett azért még ha­zaszaladhatnak megfőzni az ebédet — is elérik a kétez­ret. Igaz, itt még munkaegy­ségben számolnak most is. de a munkaegység értékének nagyobbik részét év közben kapják kézhez, hónapról hó­napra. A termelőszövetkezet brut. tó bevétele növénytermesz­tésből 3 millió 90 ezer. állat­tenyésztésből pedig 1 millió 510 ezer forint volt. Egy gazdaságban természetesen kiadás is van bőven, de így is felemelkedett a fejlesztési alap 250 ezer forintra, a biz­tonsági alap .307 ezerre, a szó azonban többet mond ennél: — Ha az idei esztendő rosz­szül sikerülne, ez a gazda­ság — a mezőgazdász 6zavai szerint — akkor sem inogna meg. Vigasztaló biztonság. Évek óta Gyálaréten kez­dik körzetünkben a közgyű­lések sorát. Többi szövetke­zetünkben is gyűlnek a vég­zett munka számmá vált. de valóságot jelentő adatai. PIAC Bőséges felhozatal, csökkenő árak A tegnapi piac ismét a szárnyasok rikácsolásától volt hang'-- de az értékük né­hány forinttal csökkent a műit szombati árakhoz vi­szonyítva A MÉK baromfit és tojást, a hódmezővásár­helyi fmsz és a Móra Tsz csirkét, tojást és főzelékfélét árult. A mihályteleki Oj Élet és a dóci Virágzó Termelő­szövetkezet nem hozott szár­nyasokat. viszont több mint 7 mázsa zöldségfélét rakott ki standjaira Aru: Ara (tói -tg) Alma kg 3,00—• 4,00 Körte kg 5,00— 6,00 Dio kg 16.00—18,00 Szőlő kg 6,00— 7,00 Fejeskáposzta kg 3,50— 3,00 Kelkáposzta kg 3,00— 4,00 Burgonya kg 2.50— 3.00 Sárgarépa kg 2.50— 3,00 Gyökér kg 4.00— 5,00 Vöröshagyma kg 5.00— 6,00 Spenót kg 16.00—20.00 Mák kg 34.00—38,00 Csirke kg 26.00— Tyúk kg 26.00— Hízott kacsa kg 26.00—28,00 Pulyka kg 25,00—26,00 Tojás db 2,00— Magunkat szapuljuk? N em értem a dolgot: az ország lakosságához képest iga­zán kevés a bűnözők száma, s mégis annyi lacibetyár és csirkefogó szaladgál szerte a hazában, hogy sok. Az öreg azt mondja a fiatalra: huligán — a fiatal az öregre: fogalma sincs az életről —, a negyvenéves a húszévesre: meggondolatlan, forrófejű — a húszéves a negyvenesre elveszi előle a helyet — a nők a férfiakra: mindig nagyobb a fizetésük —, a férfiak a nőkre: ideje volna a fordított egyenjogsításnak —, a lakosság a hivatalnokra: bürokrata, — a hivatalnok a lakosságra: minden apró-cseprő ügyben zaklatja, — a postás a vasutasra: késnek a vonatok, — a vasutas a postásra: egy hétig jár a levéL — a vízvezeték­szerelő a villanyszerelőre: képtelen egy csövet meghegesz­teni, — a kalapos a cipészre: beázik a talp — cipész a ka­laposra: szétázik a fejrevaló, — iparos a kereskedőre.... kereskedő az iparosra... szóval mindenki mindenkire tud valami rosszat, kellemetlent,' emberségét, munkáját sértő megjegyzést tenni. S teszi is, mondja is állandóan, a mun­kahelyen, az üzletben, a családi körben, a társaságban. Hát senki sem veszi már egyszer észre, hogy a kör ön­magába fordul, hogy tulajdonképpen önmagunkat szapuljuk folytonosan? Lehet, sőt bizonyos, hogy a kritikákban, meg­jegyzésekben minden egyes alkalommal, külön-külön van némi igazság, de így összességében hamis, hazug dolog ez, semmi köze a tényekhez. Lássunk példákat! Sok a panasz a Gelka, a tévészerelők munkájára. (Ismétlem, példa ez, nehogy zokon vegyék!) A közönség azt mondja, azért nem dolgoznak rendesen, mert lelkiismeretlenek, csak a pénz érdekli őket, semmi más. És mit mondanak' a gelkások? Azt, hogy sok a rigolyás ügyfél, hogy csapnivaló az alkatrészellátás, s különben is, nagyon gyenge a tévékészülékek minősége, nagy a villanyhálózat­ban s feszültségingadozás, nincs elég szervizautó, ami van, az is állandóan javításra szorul... Lám, sikerült ismét össze­szedni egy csokorra való rágalmat! Rágalmat, mert az el­mondottakkal szemben a gelkások szinte kivétel nélkül munkaszerető, rendes emberek, a közönség jobbára bízik bennük, nem mindig, s nem minden alkatrész hiányzik, a magyar tévék átlagon felüli, exportképes minőségűek. Így, summázva könnyűszerrel vissza lehet verni a hamis állítá­sokat. Egyetlen helyen egyetlen bosszúság ér valakit, s erre kijelenti, mindenütt és mindig rosszul mennek a dolgok. Mindenki csak a másik munkájával elégedetlen? A sa­játjáéban nem talál semmi kivetni valót? Az az ember, aki dühös azért, mert az autóbusz késik, mert nem taka­rították el az utcákról a szemetet, a maga munkahelyén tökéletes munkát végzett? Erre nemigen gondolunk, pe­dig valahol itt kellene keresni a megoldást. Fejlődő életünk, eredményeink elsősorban is az ebben az orzságban élő és dolgozó, sőt egyre jobban élő és egyre jobban dolgozó millióknak köszönhető. A leszapult negyvenévesnek, vasutasnak, villanyszerelőnek, kereskedő­nek, mindannyiunknak! Ha erről van szó, nagyon is jól tudjuk, hogy nemcsak a másiknak, hanem nekünk is. Ha tehát idáig eljutottunk, jussunk el odáig is, hogy ne csak a gyengeségeket, hibákat vegyük észre más munkájában, hanem az erényeket, a sikereket is. Ez nehezebb. Természetesen nehezebb. Még szerveze­tünk létéről sem igen veszünk tudomást, ha jól működik, de tüstént figyelünk rá, ha beteg lesz. Nem akarok senkit megnevettetni, de én még soha nem hallottam, hogy va­laki nemcsak szép, hanem jó cipővel büszkélkedett volna. Pedig abban a sok millió pár cipőben, amit évenként az ipar gyárt, talán mégiscsak akad néhány kifogástalan is, abban az ezernyi vonatban, melyet a MÁV útjára indít, talán akad néhány, amely pontosan érkezik rendeltetési helyére? Megint a végtelenségig lehetne folytatni a sort, amiből egyértelműen ez a következtetés vonható le: na­gyon sokminden a helyén van. kapható, jól működik. Mi hát itt a baj? Tulajdonképpen talán semmi, ha azt leszámítjuk, hogy olykor túlságosan is nagyok az Igé­nyeink, a kelleténél hamarabb dühbe gurulunk, türelmet­lenek vagyunk, mert még többre, még jobbra, még szebbre vágyunk annál, mint amíg eddig elértünk. Ennek vadhaj­tása ez a nagy szapulhatnék, ami ha túlságosan erőt vesz ratjunk, képes megrontani még a tisztánlátást, józan ítélő­képességet is. Annak észrevételét és eldöntését, hogy ma­gasabb igényt elsősorban önmagunkkal szemben illik tá­masztani, mert bár kétségtelen, hogy becsületesen dolgo­zunk, de azért még dolgozhatnánk egy kicsit többet is, alaDosabban is. A zt hiszem, végül is értem a dolgot: lehet, hogy az or­szág lakossága, vagy vegyük csak saját városunkét. Szegedét, csupa lacibetyárból, csirkefogóból áll, de természetesen mi nem vagyunk azok. Mi rendes, hivatás­szerető. szorgalmas emberek vagyunk. Mi itt százharminc­ezren, illetve összesen tizmlllióan. S ez az utóbbi az szín­igaz! Fehér Kálmán A felhőszakadás a belvízhelyzetet Az Alsótiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóságon Polgár István igazgatóhelyettes ar­ról tájékoztatott, hogy a pén­teki felhőszakadások súlyos­bították a belvízhelyzetet. Különböző megoszlásban, de mindenütt nagymennyiségű csapadék hullott. A szegedi szakaszmérnökség területén az átlag 31 milliméter volt Csengele térségében mérték a csúcsértéket: 47,5 millimé­ter eső zúdult a földekre. A langyos, szinte tavaszias csa­padék a meglevő hótömeget elolvasztotta, ennek követ­keztében az igazgatóság kör­zetében több mint hétezer holddal növekedett az elön­tés, amely ismét meghaladta a 61 ezer holdat. A rosszab­bodó helyzetre való tekin­tettel védelmi készültséget rendeltek el a Maros, a Tisza és az országhatár által be­zárt torontáli szakaszon, a Csengele és Kiskunmajsa vi­dékére kiterjedő dongéri tér­ségben, valamint a kurcai körzetben^ Az elöntött vidé­keken növelték a hordozható szivattyúk számát, újabba­kat is üzembe helyezve. A lakott helyeket ugyan­csak nagy mértékben sújtot­ta az esőzés. Tápé községben a Rákóczi utca 50., a Csiki utca 7 és a Tisza sor 12. számú ház összedőlt. Vala­mennyi régi építésű vályog­épület. s belőlük előzetesen kiköltöztették a családokat. Több lakásban erőteljesen feltört a talajvíz. Kiszombor községben is újabb két ház vált lakhatatlanná. Mindkét községben lakásokat kellett aládúcolni. Kiskundorozs­mán és Sándorfalván — ahol eddig nem voltak belvíz­problémák — szivattyúkat kellett üzembehelyezni, hogy megelőzzék a veszélyt. VASÁRNAP, 1970. JANUÁR 18.

Next

/
Thumbnails
Contents