Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

Holnap, az Egressy Béni utcában: Megkezdik a gázcsövek összekötését Lapunk pénteki és szombati számában írtunk az újszegedi Egressy Béni utca gázügyéről. Ismertettük, bogy bár a vezetékrendszer megépült, a csatlakoztatásnak a lakásokhoz nincs „illetékese", emiatt didereg az utca már hosszú idó óta. Tegnap Galambosi István, a Délmagyarországi Gázszolgáltató Vállalat főmérnöke közölte: péntek óta gázt adnak az utca gerincvezetékébe és így néhány házban — ahol a csőcsatlakoztatást korábban elvégezték, s van gázmérő is — fűthetnek. Holnap, hétfőn a Délmagyarországi Gázszolgáltató és a Szegedi Építő Ktsz szerelói megkezdik a csövek csatlakoztatását. E munkával néhány napon belül feltétlenül végeznek és természetesen — állapította meg Galambosi István — gondoskodnak a mérőkészülékek felszereléséről is, mert csak így kezdhető el a gázenergia hasznosítása az utcában. Bízunk, hogy cikkeink nyomán, az l. kerületi tanács közbenjárásara és a szerelök munkájával már csupán rövid ideig lesz didergés az otthonokban. Fontos az is, hogy végre a gerincvezeték árkát is betemessék. Ezt Js megígérte a DÉGÁZ főmérnöke. Megjegyzésünk: mindezt sokkal korábban is megtehették volna! Az ügy is figyelmeztet. rossz a gázprogram gyakorlati kivitelezése. Az Egressy Béni utca gázügyével kapcsolatosan a Didergő utca című cikkünkre tegnap személyesen hozták szerkesztőségünkbe a szőregi Egyetértés Tsz elnökének, Boldog Gyulának, és a tsz gázszerelő részlege vezetőjének, Dombovári Lászlónak a válaszát Igaz — és erről meggyőződtünk —, hogy a szóregi tsz részlegének szerelői november 15-e előtt elvégezték a munkát, napokkal korábban, mint utóbb ígérték. Tisztességes munkát végeztek, s ezért elismerési érdemelnek. Nem felel meg a tényeknek a DÉGÁZ-tól kapott olyan információ, hogy határidőn túl fejezték be a munkát. A szőregi tszből kapott levél — egyebek kőzött — megállapítja: a beruházó, fővállalkozó DÉGAZ-hoz több akadályozó tényezőt jelentettek. „A földmunka vontatottan haladt, s veszélyeztette a november 15-i határidőt. Szerelőink ezért vasárnap, sőt november 7-én is dolgoztak. Így sikerült az Egressy és a Szövő utcában november 9-re, míg a Középfasorban november 12-re befejezni a szerelést. A nyomáspróbához többszöri sürgetés ellenérc csak napok múltán adott műszert a DÉGÁZ. Bár minden rendben volt, a DÉGÁZ a műszaki átvételt november 21-én tartotta. Nem tartjuk megfelelőnek a DÉGÁZ intézkedését azért sem, mert a műszaki átadás után még két héttel sem helyezte gáz alá a vezetékrendszert. A DÉGÁZ-zal közöltük, hogy az Egressy utcában a csatlakozókat ki kell építeni, s erre vállalkozunk. Azt mondották: ezt ők intézik. Megjegyezzük még, hogy a DÉGÁZ-nak a munkákkal kapcsolatban kilenc alkalommal jeleztünk akadályt, de észrevételünkre nem kaptunk választ, de intézkedést sem." Több könnyűipari termék A könnyűipar a belkereskedelem igényeinek kielégítésére a lakosság ellátásához 1970-ben az ideinél várhatóan mintegy 10 százalékkal több árut ad majd. Ennek egyik alapvető feltétele, hogy termelésének értéke, amely ez év első felében főként a belkereskedelem rendeléseinek átcsoportosulása és a kapacitások nem kielégítő kihasználása miatt az előző évi 65 milliárd forinttal szemben ebben az évben előreláthatólag csupán 64,7 milliárd forint lesz. a jövő évben elérje a 69 milliárd forintot. A könnyűipar a termelés bővítése és a javuló árstruktúra mellett sem tud minden termékből kielégítő választékot nyújtani. Ez elsősorban a szintétikus szállal kevert és szintétikus alapanyagú konfekcióipari termékekre, kötöttárukra vonatkozik. Az ellátás legkritikusabb cikkcsoportjai a kötszövött és konfekcióipari termékek, valamint a bútorok, de éppen ezekből lesz nagyobb arányú az import. A közelmúltban megtartott könnyűipari igazgatói értekezletek nyomán a belkereskedelmi áruellátásban legszámottevőbb húsz vállalatnál megvizsgálták milyen a szállítási készség, hogyan tudnak az eddig jelzett termékeknél több árut a belkereskedelem rendelkezésére bocsátani. Varázsfuvola Bemutató értékű felújítás a színházban Ha látja ki szegedi bemutatóját, azt hiszem, tetszik neki. Bár a képtelenségre éppen százhetvennyolc esztendeje nincs lehetőség — ennyi idő telt el az ősbemutató és zseniális szerzőjének halála óta —, a művet csodálatos muzsikája szinte kiemeli az időből. A mostani szegedi felújítás azért nyerné zart tetszését mert adás jó. Miért jó? A társulat érett egy letisztult, oratórikus értelmezésre. Nem bonyolódik a szövegkönyv kúsza szövevényeinek ma már felesleges indoklásába, hanem póztalanul kidesztillálja belőle az erkölcsi tartalmat kiérzi a népmese jellegzetesen „nemzetközi motívumainak" üdeséget — s a kettő szintézisét a világ legtermészetesebb dolgoként játssza el. Ebben a szellemben valósul meg a zene ( Vaszi Viktor f^^f.1^01dirigál) és a színpad (rendező: Versényi Ida) harmóniája; Székely László díszletei a tőle megszokott elegáns szimmetriából, sallangMozart élne még, s ta tanul teremtik meg a nema Varázsfuvola pénte- kevés: tizenöt kép játéklehetőségeit, azok gyors folytonosságát. A zene és színpad szinkronja mellett a harmadik tényező, mely a Varázsfuvola szép pénteki sikerét indokolja: a szegedi operatársulatnak régóta kialakult egy (tán speciálisnak is mondható) „mozarti képessége", több szólistájának el Mo- kifejezetten mozarti adottsáaz elő- gai vannak. Ez a kör — Berdál Valéria, Gregor József, Gyimesi Kálmán, Réti Csaba — a hozzájuk társult Lehoczky Évával (az Éj királynőjének szegedi bemutatkozása kitűnően sikerült), Varga Ibolyával (Papagena) és Juhász Józseffel (Monostatos), egységesnek, nagyszerű együttesnek tűnik. De elismerően kell szólnunk a népes szereplőgárda többi tagiáról is, a tisztán imponáló kórusról, és persze nem utolsósorban a szimfonikus mely hangzáskultúrájával mind szemléletesebben felel meg az életrehívásától remélt várakozásnak. N.L P

A ^ Kevés áru, I M V-^ változó árak Valaki azt mondta tegnap reggel, hogy azokat, akik még ilyen körülmények között is kitartanak a piacon, ki kellene tüntetni. A veszélyességi pótlék még inkább azoknak a vásárlóknak járna, akik testi épségüket kockáztatták a piac jéghegyei között Persze, inkább csak a vidékiek csodálkoztak, a szegediek szerint a piac semmiben sem különbözik a városképtől. Való igaz lehet amit a fizika tanít, hogy a hidegben a tárgyak összehúzódnak: bizony a piac ls alaposan összezsugorodott Így aztán az árak a legnagyobb ossze-visszaságot mutatták, mert volt, aki azért vitte magasra, mert ha már fázik, legalább haszna legyen, de olyan is, aki inkább alacsonyabb áron gyorsan túladott a portékán. Nagyon kevés volt az áru, tulajdonképpen csak a csirkesor és egy zöldségsor tartotta magát hősiesen. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy ha nem teremtenek emberi feltételeket a hó, s a jég eltakarításával, akkor hamarosan teljesen piac nélkül maradunk. Ennek a tegnapi piacnak egyébként az volt az érdekessége, hogy még mindig bőven volt, nem is túl magas áron szőlő is. Ara Ara Dió kg 14,-18,— Szőlő kg 6.— 7,— Zöldpaprika kg «,?,— K'elkaposzta kg 3,3,50 Fehérkáposzta kg 2.— 2.50 Gyökér kg 5.6,Burgonya kg 2,59 3,— Vöröshagyma kg «,7,— Fokhagyma kg 20,— 24,Szárazbab liter 15,— — Tojás db 1,99 2,20 Csirke kg 25,-26,Tyúk kg 24,— Pulyka kg 26,— 27,Hizott liba kg 30,— Hízott kacsa kg 28,— 30,A magyar sajtó napján Irta: dr. Ágoston József A

mikor azt a szót hallom, hogy sajtó, mindig az egyszerű újságolvasó ember jut az eszembe, aki a lapból meríti ismereteit a nagyvilágról, a hazáról, a kisebb-nagyobb eseményekről. Az is eszembe jut, hogy mennyi minden kell ahhoz, amíg az eseményekből újságcikk lesz és a lap oldalain eljut minden nap az olvasóhoz. Negyedszázaddal ezelőtt még sokféle politikai hitvallású lapot olvashattak az emberek; olyanokat is, amelyek tudatosan félrevezették a dolgozó embert, mert elfedték az események lényeges mozgatórugóit és olyanokat is, amelyek a munkásság, az alkotó ember érdekében szóltak. Az első kommunista sajtó — a Vörös Üjság — ötvenegy évvel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg, és azóta ez a sajtó töretlenül szolgálja a munkásosztály, a kommunista párt céljainak valóraváltását. Ebből a fél évszázadból huszonöt év nehéz, életveszélyekkel és üldöztetésekkel volt terhes, amely nem egyszer áldozatokat is követelt, huszonöt év pedig már a proletárdiktatúra, a szocialista épitő munka segítésének jegyében telt el. Az elmúlt hetekben emlékeztünk meg megyénk két napilapja, a Csongrád megyei Hírlap és a Délmagyarország megjelenésének negyedszázados évfordulójáról. Méltattuk e két lap érdemeit, amelyekre méltán rászolgáltak. S

zocialista viszonyok között sajátságos szerepe van a sajtónak, — így többek között az, hogy a lapok politikai tényezők, a hatalom gyakorlásának eszközei. A munkásosztálynak nem csak az anyagi, termelési javakra és az erőszakszervekre van szüksége, hanem a tömegek napi tájékoztatását végző eszközökre is. Ezek közül a sajtó az egyik leglényegesebb, hiszen naponta szól százezrekhez. A lapok tömegeket tájékoztatnak és ösztönöznek a politikában való aktív részvételre, törekvéseink megvalósítására. A sajtó hatalomerősítő szerepét jól példázzák a magyarországi 1956-os, és az 1968-as csehszlovák események, amikor az ellenséges erők mindkét helyen elsősorban a hírközlő-eszközök, a tömegtájékoztatást szolgáló orgánumok és intézmények megszerzésére törekedtek. De ha sajtónkat helyes politika, a marxizmus—leninizmus vezérli, akkor a néphatalom fontos eszköze. Ilymódon a munkásosztály harcának hűséges segítője volt és marad a jövőben is a magyar újságíró, a szocialista magyar sajtó. A hazánkban megjelenő sajtótermékek további rendeltetése, hogy aktív szerepet vállaljanak világnézetünk, eszméink terjesztésében, pártunk politikájának magyarázásában és elfogadtatásában, valamint egész társadalmunkat érdeklő gazdaságpolitikánk végrehajtásában. Soha nem tapasztalt népszerűségnek örvend a sajtó nálunk, amelyet egy jó politika helyes tolmácsolásával vívott ki magának az újságolvasók széles tábora előtt Nincs megyénknek olyan községe vagy települése, ahová a korszerű hírközlés valamely eszköze ne vinné el a párt, a kormány szavát, haladó szellemű kultúránkat | etvenezres példányszámban megjeH lenő megyei lapjaink útján voltaképpen minden lényeges elmúlt és várható eseményt közlünk megyénk lakosságával. Hírt adunk sikereinkről, gondjainkról és terveinkről, és mindezt egészében színesen, érdekesen, az újságírás műfajának gazdag változatával végzik lapjaink, újságíróink. Sajtóink színvonalának emelkedése, a híranyag közlésének változatossága, a dolgozó ember gondjának-bajának megértő támogatása volt az a tényező, amely közel hozta lapjainkat az olvasók százezreihez. Éppen, mert ilyen fontos szerepe van a sajtónak az emberek hirigénye, a világról alkotott emberi képzetek fejlesztésének kielégítésében, rendkívül nagy a lapok — az újságírók, a szerkesztők, a nyomdászok — felelőssége. Abban az újságban, amelynek neve alatt az áll, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt lapja, nem lehet akármiről — akárhogyan írni. Ennek a követelménynek tudatában vannak újságíróink, szerkesztőink és a nyomdászaink, mert az elmúlt évtizedekben mindvégig a pártos újságszerkesztés vezette tollúkat, író- és szedőgépüket. Sohasem tagadták lapjuk jellegét és tollúk osztályharcos elkötelezettségét. Bátran, magasfokú elvi szilárdsággal hirdették pártunk politikáját, népünk más nepekhez fűződő internacionalizmusát A

kommunista sajtó — miközben segíti a párt politikájának végrehajtását — egyben e politika további pontosításának segítője is. A mi sajtónk az alapvető eszmei és politikai célokat mindig bizonyos időszerűséggel képviseli. így van ez most is. A szocialista sajtó akkor segíti legjobban állam- és gazdaságépítő, valamint tudatformáló tevékenységünket, ha a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetését, az állami és közéleti demokrácia további kiszélesítését, szocialista kultúrpolitikánk megvalósítását teljes felelősséggel és magas színvonalú mesterségbeli tudással támogatja, ha kellő gyorsasággal, az igazságnak megfelelően, az üres szenzációhajszolás nélkül tájékoztatja az olvasókat. És még valamit: a párt lapja, az üzemi, intézményi újság, az irodalmi folyóirat ne csak hirdesse a párt politikáját a dolgozó tömegek között, hanem e politika végrehajtásának tapasztalatait, az emberekre gyakorolt hatását is kísérjék figyelemmel. Ugyanakkor a lapok legyenek a társadalmi, a gazdasági, a hivatali visszaélések leleplezésének bátor szócsövei is. Ügyünk igazának tudatával lépjenek fel az újságírók minden olyan jelenséggel szemben, amely sérti az emberek igazságérzetét és jogainak érvényesülését. Hirdessék lapjaink afc állami, a termelési, a hivatali fegyelem növelésének, a kötelezettségek teljesítésének további erősítését Társadalmi rendünkben az emberek jogainak és kötelességeinek együtt és egyszerre kell érvényesülniük! Az utóbbi időben a jogok és kötelezettségek érvényesülése a gyakorlatban sok helyen szétvált A jogokat mindenki és minden szerv helyesen követeli, de a kötelességek teljesítéséről sokan népszerűtlennek tartják szólni. L

apjaink általában tématerv alapján készülnek. Ez természetes. A társadalmi követelmények ezt igénylik. Szóvátesszük: a jövőben lapjainkat hadd írják egy kicsit bátrabban. A százarcú életet, a munkásgondokat a lapokhoz érkező leveleket is őszintébben tárják feL Adjunk hangot az embereket foglalkoztató kérdéseknek, a társadalmi és a gazdasági életünket feszítő ellentmondásoknak. Ahhoz, hogy az újságírók által látott jelenségekből az emberek érdeklődésére számítható és olvasott lap legyen — a gépírók, a szerkesztők, a szedők és a lapkihordók közös erőfeszítése szükséges. A magyar sajtó napján őket is köszöntjük! írjunk és terjesszünk a jövőben is olyan tartalmú lapokat, amely méltó a szocialista sajtó félévszázados múltjához, hogy az emberek százezrei szívesen olvassák, hiszen róluk írunk — nekik. Átadták a Rózsa Ferenc-iíjakat Szombaton a Magyar Saj- Ezt követően átnyújtotta a tó Házában rendezett ünnep- kitüntetéséket. A Rózsa Feségen adták át a magyar renc-díj 1. fokozatát Lukács sajtó napja alkalmából a László, a Népszabadság roRózsa Ferenc-díjakat. A díj- vatvezetője és Megyeri Kákiosztó ünnepségen részt vett roly, a televízió aktuális és Bullái Árpád, az MSZMP politikai főosztályának főKB titkára, Jakab Sándor, a Központi Bizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke és Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára. Barcs Sándornak, a MUOSZ elnökének, az MTI vezérigazgatójának üdvözlő szavai után dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese mondott ünnepi beszédet. szerkesztője; a Rózsa Ferenc-díj 2. fokozatát Ipper Pál, a rádió politikai adások főszerkesztőségének szerkesztője, Ordas Nándor, a KeletMagyarország főszerkesztője és Réti Ervin, az Esti Hírlap rovatvezetője; a Rózsa Ferenc-díj 3. fokozatát Bányász Népszabadság szerkesztősége Béla, a Fejér megyei Hír- nevében Rényi Péter főMSZMP KB nevében Jakab Sándor, a KB agit.-prop. osztályának vezetője és Orbán László, a KB tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának nevében Várkonyi Péter, a Tájékoztatási Hivatal elnöke és Lakatos Ernő főosztályvezető. a MUOSZ nevében Barcs Sándor elnök és Siklósi Norbert főtitkár, a Alma Körte kg kg -tói 4,— 3,-ig 6,— 4,— Klub az öregtoronyban FIAT 2300-as, CR 19-03. SÖTÉTKÉK AUTÖ! Aki tud hollétéről, értesítse a rendőrséget. A tulajdonostól MAGAS JUTALMAT KAP. S 113 068 Télen is folytatják a simontornyai vár restaurálását.. Jelenleg a belső kiképzésén dolgoznak. Tavasszal és a nyáron a külső kerítőfalakat, valamint a homlokzatot és a loggiát hozzák rendbe. Előreláthatólag a nyár végére íejeaődik be az 500 éves vár több éve tartó helyreállítása. A tervek szerint tájmúzeumot, könyvtárat és olvasótermet rendeznek be. A kaputoronyban eszpresszó, az „öregtorony" harmadik emeletén pedig a festői tájra kilátást nyújtó klubszoba kap helyet lap rovatvezetője, Lukács Mária, a Népszava főmunkatársa és Vásárhelyi Tamás, a Delta főszerkesztője kapta. • A magyar sajtó napja és a Vörös újság megjelenésének 51. évfordulója alkalmából szombaton koszorúzást ünnepséget rendeztek a Visegrádi utca 15-ös számú ház falán elhelyezett emléktáblánál. Ez a haz adott először otthont az első legálisan megjelenő kommunista lap szerkesztőségének. Az szerkesztő-helyettes és Szamosi Károly, a szerkesztőbizottság tagja, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete nevében Timmel Emil főtitkár és Kovács András, a szákmai elnökség tikára, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége nevében Lukács István főtitkárhelyettes és Grábel György, a Neue Zeitung főszerkesztője helyezett koszorút az emléktáblához. VASÁRNAP, 1969. DECEMBER r