Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282. szám

H testvéri országok vezetőinek találkozójáról (Folytatás az 1. oldalról.) ták azt, hogy az NSZK alá­irta a nukleáris fegyver el­terjedését megakadályozó szerződést, A találkozó részt­vevői egyúttal kifejezték egyöntetű véleményüket ar­ról. hogy nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni az NSZK-ban szüntelenül meg­nyilvánuló veszélyes jelen­ségeket és az úinácl erők aktivizálódását. E jelensé­gekkel szemben meg kell őrizni a józan éberséget. Ha az. új nyugatnémet kormány megszívleli a történelem ta­nulságait, megszabadul . a műit tehertételétől, s az idők szellemének megfelelően cselekedve, realisztikus mó­don közelíti meg azokat n problémákat, amelyek az európai államok közötti kapcsolatokban támadt fe­szültség következtében jöt­tek létre —. ezt a szocialista országok csakúgy, mint va­lamennv| békeszerető nép, csak üdvözölnék A Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, n Német Demokratikus Köz­társaság. a leng vei Népköz­társaság. R Román Szocialis­ta Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, nmelvek nagv jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a nukleáris fegyver elterje­dését megakadályozó szerző­dés teljes mértékben szol­gálja a béke megszilárdítá­sának ügyét, síkraszállnak azért, hogy a államok a le­hető legnagyobb számban csatlakozzanak e szerződés­hez, mielőbb ratifikálják, s életbe léptessék azt. A találkozón egyöntetűen megnyilatkozott az a meg­győződés. hogy a tartós és szilárd béke biztosítása vé­gett a fegyverkezési hajsza megszüntetésének, az általá­nos és teljes leszerelésnek, így a nukleáris leszerelésnek útján kell haladni. A szo­cialista országok, amelyek több ízben terjesztettek elő ilyen jellegű konkrét javas­latokat. felhívnak minden államot; nyilvánítsa ki a gyakorlatban is jóakaratát és készségét a tényleges le­szerelés megkezdésére. A találkozón részt vett or­szágok újból megerősítették azt az óhajukat, hogy a jö­vőben is konzultáljanak egymással a nemzetközi élet legfontosabb problémáiról, a népek békéjéért és bizton­ságáért. A moszkvai találkozó, amely megerősítette részt­vevői nézeteinek egységét, a barátság, az egyetértés és az elvtársi együttműködés lég­körében ment végbe. (MTI) Amerikai büntettek sora Dél-Vietnamban Búcsú Vorosilovló! A magyar vexetök is lerótták kegyeletüket Szónoklatok helyett választ kell adni S oha ennyi szocialista országból érkezett újságíró nem követte a NATO miniszteri tanácsának mun­káját — állapította meg a belga sajtó az Atlanti Szövetség Brüsszelben megkezdődött magasszintű érte­kezletéről. Sok más jel mellett ez a tény is érzékelteti, hogy a jelenlegi konferencia a szokásosnál szélesebb és politikailag is egyetemesebb érdeklődést vált ki. Az ok közismert: a NATO-nak ezúttal választ kell adnia az európai biztonsági konferenciával kapcsolatos javaslatra. Ezt az indítványt a Varsói Szerződés tagállamainak emlékezetes budaoesti, maid prágai ülése tette, A felhí­vás olvan egyértelműen pozitív, sőt lelkes visszhangot váltott kl világszerte, hogy az atlanti blokk államai egy­szerűen nem engedhették meg maguknak a kategórális elutasítás fényűzését. A nemzetközi közvéleménynek sok­kal jobb a memóriája, mint egyes nyugati politikusoknak. Százmilliók emlékeznek arra. hogy viszonylag rövid Idő alatt Európa két Iszonyú világháború kirobbanásának szín­helye lett és mindkettő mérhetetlen szenvedést, vesztesé­geket okozott más kontinensek népeinek is. Az európai biztonság tehát nemcsak a mi kontinensünk számára fontos és ez a magyarázata a világ minden tájá­ról Brüsszel felé sugárzó érdeklődésnek. Ennek a tömeghangulatnak az Ismeretében találta ajánlatosnak Manlio Brosio. a NATO főtitkára, hogv a miniszteri tanácsot mintegy bekonferáló sajtóértekezletén ..lehetségesnek" minősítette az összeurópai biztonsági kon­ferencia megtartását. Ugynakkor — és ez ls Jellemző né­hány atlanti hatalom magatartására — a főtitkár ló elő-e bizonyos fenntartásokkal élt. méghozzá olyanokkal, ame­lyek adott esetben veszélyeztethetnék a konferencia sike­rét. tgy például Broslo máris Igyekezett hangsúlyozni, hogy miszerint nem minden téma „alkalmas" az össz­európai megvitatásra. A főtitkár szavalnál sokkal fontonabb a szervezet tu­lajdonképpeni hivatalos válaszn a szocialista országok konstruktív kezdeményezésére. Kiszivárgott hírek szerint ezt a választ nem a miniszteri tanács záróközleménye, hanem valószínűleg egy kifejezetten ezzel foglalkozó kü­lön-deklarácló tartalmazza majd. Az atlantiak sokat szó­nokoltak arról, hoRy a NATO nemcsak, sőt szerintük nem ls elsősorban katonai szövetség, hogy tagjai hajlandók a kelet-nyugati párbeszédre. Nos, Itt az alkalom a bizonyításra, a szavak és a tettek között eddig tátongó szakadék áthidalására. • Páriza (TASZSZ, AP, TJPI) Csütörtökön délután Pá­rizsban befejeződött a viet­nami kérdés békés rendezé­séről tárgyaló négyes érte­kezlet 45. ülése. A csütörtöki ülésen Dinh Ba Thi, a Délvietnami Köz­társaság ideiglenes forradal­mi kormányának képviselője elemezte a Nixon-kormány­zat vietnami politikáját, s foglalkozott azokkal a bűn­tettekkel, amelyeket az ame­rikai katonai gépezet követ el Dél-Vietnamban. Hangoz­tatta, hogy a My-Lai-i vé­rengzés csak egyike annak a több száz vérfürdőnek, ame­lyeket az amerikaiak követ­tek és követnek el napja­inkban is Vietnamban. A D1FK képviselője el­mondotta, hogy például Quang Nam 487 lakott tele­pülése közül 258-at teljesen megsemmisítettek az ameri­kaiak. Saigon, Da Nang, s néhány más város körzeté­ben pedig egész kerületeket töröltek el a föld színéről. Dinh Ba Thi rámutatott, hogy hasonló bűncselek­ményt képeznek az ameri­kai légierő támadásai a bé­kés, lakott települések el­len. Az amerikaiak ebben az évben 1 200 000 tonna bombát dobtak Dél-Vietnam területére. Az elkövetett bűntettek sorában külön helyet fog­lalnak el azok. amelyek a különböző vegyi anyagok és mérgesgázok alkalmazásá­val követtek el. Az elmúlt 10 hónap során az ameri­kaiak mérgező vegyszerekkel több mint 905 000 hektár vetésterületet pusztítottak el Dél-Vietnamban. Az ülésen felszólalt Hen­ry Cabot Lodge, az ameri­kai küldöttség távozó veze­tője. aki ez alkalommal vett utoljára részt a párizsi tár­gyalások munkájában. Azt hangoztatta, az Egye­sült Államok továbbra is a minél előbbi kompromisz­szumos megoldásra törek­szik, s szerinte az amerikai kormány változatlanul kész a lárgvalásokra. v A VDK küldöttségének neveben Xuan Thuy minisz­ter azekat az okokat ele­mezte, amelyeknek követ­keztében a párizsi tárgyalá­sok eddig egyetlen kérdés­ben sem vezettek eredmény­re. Mindez azért van így — mondotta Xuan Thuy —, mert a Nixon-kormányzat mind ez idáig nem mondott le agresszív célkitűzéseiről, neokolinialista politika foly­tatására törekszik az ország déli részén abból a célból, hogy állandóvá tegye Viet­nam megosztottságát. „Ha az amerikai kormányzat to­vábbra is ragaszkodni fog agressziós és neokolonialista politikájához, akkor a viet­nami nép számára nem ma­rad más hátra, mint hatá­rozottan harcolni független­ségének és szabadságának kivívásáért" — hangoztatta befejezésül a VDK küldött­ségének vezetője. Légikataszfrófa # CaracM (Reuter) Az Air Francé francia lé­gitársaság egyik Boenig 707­es gepe, amely a chilei San­tiagóiból Párizs felé repí­tette utasait, a venezuelai főváros repülőterének elha­gyása után a tengerbe zu­hant. A fedélzeten tartózko­dó 62 ember — 51 utas és 11 főnyi személyzet — va­lószínűleg életét veszítette. Az utaslistát Párizsban tet­ték közzé. Ebből kiderült, hogy a latin-amerikaiakon kívül a szerencsétlenül jár­tak között külföldiek is voltak: egy csehszlovák diplomata, valamint nyolc francia, két spanyol, egy szíriai , egy jugoszláv és egy osztrák állampolgár. A négymotoros sugárhaj­tású gép — szemtanúk el­mondása szerint — éppen felszállóban volt Caracas Maiquetia repülőteréről; a hajtóművek erősen dolgoz­tak, amikor azt lehetett látni, hogy a gép orra alá­bukik és a gép a tengerbe csapódiK. Ez után két rob­banás hallatszott. A ron­csokból zöldes és vöröses lángok csaptak ki, majd a törzs- és a szárnyrész Igen gyorsan elsüllyedt • Moszkva (MTI) A csütörtök reggel megje­lent moszkvai lapok a2 első i oldalon közlik Kiiment Jef­| removics Vorosilovnak, a szerdán elhunyt forradal­márnak, a kimagasló had­: vezérnek és állami szemé­' lyiségnek gyászkeretes fény­képét. I A moszkvaiakat, a szovjet embereket mélyen megren­dítette a gyászhír. Százezrek készülnek arra, hogy a Szakszervezetek Házának vörös és fekete drapériák­kal díszített oszlopcsarnoká­< ban lerójják kegyeletüket a polgárháború legendás hő­sének, Lenin hű tanítványá­nak és harcostársának em­léke előtt. Brezsnyev, Koszigin, Pod­gornij és más szovjet veze­tők csütörtökön elsőnek áll­tak díszőrséget Kiiment Vo­rosilov ravatalánál. A ko­porsót virágok borítják. Bordó párnákon az elhunyt kitüntetései. A koporsót mély gyászban az elhunyt rokonai és közeli ismerősei állják körül. A kristálycsil­lárokat fekete fátyol borítja. A fehérmárvány-oszlopokat vörös drapériákkal vonták be. A ravatalt borító koszo­rúk tömege között vannak a szocialista országok részéről a moszkvai találkozón részt vett párt- és állami vezetők kpszorúi. Vorosilov emléké­nek adóztak Bulgária. Cseh­szlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német De­mokratikus Köztársaság, Ro­mánia párt- és állami veze­tői is, akik díszőrséget áll­tak a ravatalnál. Csütörtökön délután Ká­dár János, Fock Jenő, Ko­mócsin Zoltán. Erdélyi Ká­roly, valamint Szipka Jó­zsef, moszkvai magyar nagy­követ lerótták kegyeletüket Vorosilov virágokkal és ko­szorúkkal borított ravatalá­nál. A Magyar Népköztársaság képviselői diszőrséget állva tisztelegtek a szovjet mun­kásosztály elhunyt nagy fiá­nak, a polgárháború legen­dás hősének emléke előtt. Sok ezer moszkvai lakos búcsúzott el csütörtökön Kiiment Vorosilovtól. A búcsúzók tömege több mint négy ófán át haladt el a ra­vatal előtt. Pénteken újra megnyílnak a Szakszervezetek Házának kapui, hogy újabb tömegek vehessenek búcsút a Szov­jetunió kiváló hadvezérétől párt- és állami személyisé­gétől Folytatódnak az összetűzések • Aden (UPI, AP) Csütörtökön is folytatód­tak a súlyos harcok a Dél­jemeni Népi Köztársaság és Sz&ud-Arábia határán levő Al Wadeia térségében. Egy katonai szóvivő Adenban bejelentette, hogy az egyik szaúd-arábiai támadás el­hárítása során 50 ellenséges katonát megöltek. Ezenkívül lelőttek két dél-arábiai re­pülőgépet és 20 tüzérségi fegyvert megsemmisítettek. A Dél-jemeni Népi Köz­társaság csapatai az össze­tűzések során 3 emberi vesztettek, köztük egy őr nagyot. Az őrnagy holttes lét repülőgépen már Aden be szállították. Temetésé részt vesz Szelim Ali Rabi;; köztársasági elnök is. • Rijád (AP. Reuter) Fejszál, szaúd-arábiai ki­rály fogadta Hasszan Abbas/ Zaki egyiptomi gazdaság­ügyi és külkereskedelmi nr­nisztert, aki megfigyelő! szerint Nasszer elnök meg bízásából közvetíteni prób a két ország viszályának e simítására. Szíriai nyilatkozat # Damaszkusz (UPI) Szíria kéri, hogy az ENSZ i központját az Egyesült Ál­i lamokból valamelyik semle­ges országba telepítsék át. A szíriai külügyminiszté­rium csütörtökön nyilatko­zatot hozott nyilvánosságra azt követően, hogy amerikai tüntetők hatoltak be a szí­riai ENSZ-küldöttség hivat; lába. A nyilatkozat ki jelei ti: az amerikai hatóságo vagy együttműködnek a támadókkal, vagy pedig képtelenek védelmet bizto sítani az ENSZ-küldöttségek számára. ülésezik a NATO miniszteri uhicsa DÉLMAGYARORSZAG PÉNTEK 1969. DECEMBER 5. Sorki nagy káromkodást gurgat a szájában, de nincs rá ideje kimonda­ni, a sűrű kis határvadász őrvezető hirtelen felpattan, lekever visszakéz­ből egy kiadós pofont, a nyilasnak, de olyan csattanósat, mint a pisz­tolylövés. — Nem harcoltunk? Az anyád hét­szentséjtt. Akarsz, még egyet? A nyll-.s felugrik, két-három társa mögötte, a katonák azonban iparkod­nak az őrvezető köré, így nincs tett­legestég, csak morognak egymásra, a nyilasok megígérik az őrvezetőnek, hogy lepedőbe gyűrik, az meg elküldi őket az anyjukba, s mérgesen ballag vissza sebesült társához. — Marhák — mondja. — Még min­dig nem értenek semmit. Desönek tetszik a mokány határ­vadász.. — Mit kéne érteniük? — kérdi tőle. A határvadász ránéz, legyint. — Ez.eken nem is csodálkozom. De följebb, ott már igazán meg kellett volna érteni. — Te mit tettél volna a helyük­ben? — Kik helyében? —Aljikről azt mondod, hogy •kellett' volna látniok. — Nem voltam a helyükben. — De ha lettél volna? Az őrvezető hallgat. Térdét múlja. — Rahó felett kerültünk szembe a be bá­ruszkival — mondja aztán. — Mind­járt láttuk, hogy elnyom bennünket. Még egy lövés nem esett, csak felvo­nultak a szemközti hegyen, de azt mindjárt látni kellett, hogy elnyom­nak. — Es? — Mit és? Aki ezt nem látta, az nem törődött vele, hány magyar pusz­tul. Vagy nem volt esze. Én kis fa­luba való vagyok. Pókhegyesre, het­ven ház az egész. Mi már suttyó ko­runkban se mentünk el olyan búcsú­ba, ahol előre tudtuk, hogy megver­nek minket. Sorki rágyújt. Bővében lehet a cigarettának, csizmaszárából húzgál­ja elő. szinte egyvégben pöfékel. — De okos vagy. kisöcsém — veti oda az őrvezetőnek, csontos képén gőg ül. — Azért egypárszor mi is megtáncoltattuk őket. hiába voltak olvan sokan. Húztunk a fülükbe egy­párszor olyan nótát, majd belebolon­dultak. Gallai ráförmed. — Jókor hencegsz, nem gondolod? Deső a határvadászt biztatja. — Mondd csak. Ráérünk. — Én csak azt láttam — mondja a határvadász —, hogy elnyomnak ben­nünket. — De mit kellett volna tenni? — Mit? Hát... abbahagyni. — Csakhogy a német u nyakunkon ült. Vele mit kezdtél volna? — Igaz. A német. Hát igen... A mi zászlóaljunk is mindig németek közé ékelve harcolt. Nem hagytak magunkra sose. Fésűs Járó megelégeli az ajtórúg­dosást. Úgy sincs semmi foganatja. Inkább a Deső s az őrvezető közt folydogáló párbeszédre figyel, össze­kapar a köpenye zsebében valameny­nyl dohányport, cigarettát csavar, rá­gyújt, s elérkezettnek látja az időt, hogy határozottabb irányt szabjon a diskurzusnak. Szabályos előadásba kezd, miér ls tört kl a második világ­háború, kik miért harcollak, kik kép­viselik az igazságot, kik csak az erő­szakot, és így tovább. Amit állit, al tói nem lehet elvitatni bizonyos log> kát és tájékozottságot. Eléggé el is csendesül a bunker. Némelyeknek azonban se logika nem kell se tájé­kozottság, amikor Fésűs Járó rátér a magyar hadbalépés okainak, céljai­nak elemzésére, mérgesen zúgni kez­denek. Egy felkötött karú százados lemarházza Fésűs Járót, s biztatja bújjon bele a vörösökbe, mihelyt hoz­zájuk ér. Fésűs Járó nem hagy magát. — Csodálkozom, százados úr, a káromkodás nem érv. Ha több nem telik öntől, kár kiabálni. A százados hápog. — Hát jó. nem fogok gorombás­kodni. De maga ... miféle magyarta­lan beszédekre ragadtatja magát? — Kérem, százados úr... — Engem elfoghatnak, felnégyel­hetnek, én az intranzlgens magyar magatartástól nem tágítok: és csak annyit mondhatok, ha győztük volna, a magaféle itt meg sem nyikkanhatna. — De nem győztünk. — Sajnos. — Nem is győzhettünk. — Akkor se engedje meg magának, hogy csaléteknek nevezze Erdélyt és a Felvidéket! — Az volt! Csalétek! Hitler kive­tette, ml bekaptuk. — De ember, a jog ... — Igazságtalan kéz nem oszthat igazságot. — Ez fikció! Bárhonnan jön, ha jogos ... Miért nem adták vissza tisztább kezűek? Miért? Az. ember a fajtáját nem hagyja, erre tanít a ter­mészet. a történelem . . Mondjon egy nemzetet, bárhol a világon, mely be­lenyugodna, ha négymillió lelket ki­hasítanak belőle. És hógy vártak bennünket, istenem, aki azt látta! — Az ám — csóválja fejét egy utász tizedes —, én ott voltam a fel­vidéki bevonuláson, egy héttel utóbb mar szidtak bennünket mint a bok­rot. — Nem igaz! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents