Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-05 / 282. szám

Tízéves a középiskolai Elutazott hazánkból ! Értékek helyben • II r m m • •• wwm m mm m m m kollégiumi mozgalom Tízesztendős a szocialista középiskolai kollégiumi moz­galom. Ebből az alkalomból dr. Fekete József, a Művelő, désügyi Minisztérium köz­oktatási főosztályának Veze­tője elmondotta: Jelenleg csaknem 300 kö­zépiskolai bentlakásos inté­zet működik az országban. Ezeknek több mint 90 száza­léka az utóbbi 10 esztendő­ben szocialista kollégiummá vált A kollégiumok ma már az iskolai munka hatékony kiegészítői, az ifjúsági moz­galmi tevékenység bázisai, s különösen a fizikai dolgozók tanulmányilag hátrányos helyzetben levő gyermekei, nek nevelésében szereztek ér­demeket. Örömmel nyugtáz­hatjuk az elmúlt 10 eszten­dő alatt végzett pedagógiai munkásságukat, amivel szo­rosan összefügg, hogy diák­jaik tanulmányi átlaga 4—6 tizeddel magasabb az azonos típusú iskolák tanulóinak át­lagánál. Bebizonyosodott, hogy a hátrányos helyzetű munkás­paraszt tanulók felzárkózta­tásának jó eszközei a szo­cialista kollégiumok. Ezt iga­zolja az is, hogy a gimná­ziumokban tanuló kollégis­ták 40—50 százalékát — sőt egyik-másik intézetből 60— 70 százalékát — veszik fel felsőoktatási intézménybe. A szakközépiskolások közül is nagyobb százalékarányban kerülnek be kollégisták a felsőoktatásba. Nguyen Ibi Binh asszony Látogatása Kállai Gyulánál Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke csütörtö­kön délelőtt a Parlamentben fogadta Nguyen Thj Binh asszonyt, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormányának kül­ügyminiszterét, aki baráti lá­togatáson tartózkodik ha­zánkban. s a kíséretében le­vő dél-vietnami személyisé­geket. A baráti légkörben le­zajlott látogatáson jelen volt Péter János külügyminiszter és Le Huu Van, a Dél-viet­Tudományok és találmányok Szakcikkek, dolgozatok, előadások hosszú sora sejte­ti, milyen sokirányú tudo­mányos munkát fejt ki dr. Mészáros Lajos, a József At­tila Tudományegyetem al­kalmazott kémiai intézeté­nek adjunktusa. Nemcsak hazánkban, külföldön is visszhangja van tudományos publikációinak, sok országot megjárt már a meghívások nyomában, hogy ismertesse kutatásait az érdeklődők­kel. S ugyancsak sok ország­ból érkeztek érdeklődők a szegedi Mészáros-labórba is. A tudós kutatásoknak fon­tos eredményei azok a talál­mányok, amelyekkel az in­tézet adjunktusa az évek so­rán az ipart gazdagította. Olyan találmányok ezek, amelyekre szüksége van a hazai iparnak, olyanok, ame­lyeket külföldön is haszno­sítanak, illetve hasznosítani szeretnének. S nem kell kü­lön kommentár ahhoz, hogv ezek a gyakorlatban jól ka­matozó elgondolások ma­napság aranyat érnek. Az adjunktus munkássága kitű­nő példát szolgáltat arra. hogyan lehet termővé érlel­ni, fontos ipari tényezővé tenni a magas tudományok legújabb eredményeit. Nézegetem a lajstromot. Tizenöt találmánya van ha­zai forgalomban, ugyanannyi külföldön is. — Melyik volt az elsőszü­lött? — A furán előállítása fur­furolból. Tíz esztendővel ez­előtt. A név ugyan eléggé fu­rán hangzik, viszont annál szebben cseng, hogy az évek során egész talál­mánycsalád fejlődött ki be­lőle. E találmányok egyikét a laborfelszerelések gyára bemutatta egy moszkvai ki­állításon is. Az ottani szak­emberek véleménye a lehe­tő legjobb volt a piroforos fémeken keresztül előállított furánról; ennek alapján 160 millió forint értékben vá­sároltak is belőle. Jelenleg is gyártják ezeket a kata­litikus laboratóriumokat. Folyamatos kémiai reak­ciók, kémiai technológiák — így nevezik szaknyelven azt a területet, amelyre Mészá­ros Lajos kutatásai össz­pontosulnak. Mint elmondja, sok tudományos célkitűzését megvalósítva most a gyakor­lati alkalmazást tekinti fö céljának. Szeretné, ha alko­tásainak minél több helyen, minél nagyobb mértékben látnák hasznát. — A BNV találmányi pa­vilonjában találkoztam idén az ön kefe-reaktorával. Mi a jelentősége ennek a talál mánynak? — Finom kolloidok előál­lításához jelenleg ez a leg­gyorsabb keverő, kitűnően használható például kon­zervgyárakban. De még sok területen — a kenőcs előál­lításától a festék készítéséig — jól alkalmazható. Az Or­szágos Találmányi Hivatal a közelmúltban adta meg rá a szabadalmat. Nagy a vendégjárás az aranyjelvényes feltalálónál. A héten egy szovjet küldött­ség látogatott Szegedre, a Mészáros-laborba. Az utób­bi években olyan eljárást sikerült itt kidolgozni, amellyel különleges tisztasá­gi fémporok készíthetők, ezeket pedig a műanyag­gyártásban lehet hasznosíta­ni. A szovjet tudósküldött­ség azért jött Szegedre, hogy a kölcsönös műszaki együtt­működés keretében ezeket a kutatási eredményeket ta­nulmányozza. Decemberben ismét útra készül dr. Mészáros Lajos, egy nyugatnémet cég hívta meg. Fémporlasztókkal lúg­mentes hidrálókatalizátort sikerült előállítani, s ez a téma nagyon érdekli őket. Tehát amilyen mozgalmas napok voltak eddig, olyan mozgalmasak következnek ezután -is. Előadások, cikkek, tudományos dolgozatok. Újabb kutatások. És bízunk benne, újabb eredmények, s újabb találmányok is. S. M. nami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nyának külügyminisztere, aki Péter János külügyminiszter meghívására négynapos ba­ráti látogatást tett hazánk­ban, a kíséretében levő dél­vietnami személyiségek tár­saságában csütörtökön a ké­ső délutáni órákban Buda­pestről Párizsba utazott. Bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter, to­vábbá a Külügyminisztérium több vezető beosztású mun­katársa. Ott volt Le Huu Van, a Dél-vietnami Köztár. saság budapesti nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője és Hoang-Luong, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság budapesti nagykövete, valamint a két nagykövetség több munkatársa. (MTI) Rendezni kell a közös vállalkozások működésének joga feltételeit A Magyar Tudományos Akadémián csütörtökön folytatta tanácskozását a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti jogi konferencia. Dr. Soós Gábor mezőgazda­sági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes a témával kapcsolatban nyilatkozott. — A szövetkezeti mozga­lom jogalkotását tovább kell fejleszteni, ellenkező esetben nem érvényesülhetnek kellő­képpen azok a közgazdasági lehetőségek, amelyeket az új gazdaságirányítási rendszer biztosít. Főképpen az okoz gondot, hogy az állami vál­lalatok és a szövetkezetek társulásánál a tulajdonjogi és a közgazdasági rendszer nincsen kellőképpen egyez­tetve. Így például eltérő a vállalatok és a szövetkezetek vezetőinek a tulajdon fölötti rendelkezési joga és az álla­mi támogatási, valamint az árrendszerben is különbsé­gek vannak. A két félre más és más közgazdasági félté- j telek érvényesek; nagyrészt • ebből ered. hogy lassan jön- | • nek létre a kooperációs vál- ' 'alkozások. — Sokszor éppen emiatt fejlődik a kívántnál lassab­ban a tsz-ek melléküzemi tevékenysége. Ezen a téren nehéz előbbre lépni: a tsz­ek anyagi lehetőségei korlá­tozottak, nagyobb beruházá­i sokra általában csak közös vállalkozásokkal, az állami i vállalatok lehetőségeinek hasznosításával együtt nyíl­na lehetőség. — Mielőbb meg kell al­kotni azt a jogszabályt, amely lehetővé teszi, hogy ne csak azonos, hanem ve­gyes vállalkozások is ala­kulhassanak, például állami vállalat és tsz részvételével. A jogi problémákat várható­an a jövő év első felében megnyugtató módon tisztáz­zák majd. N emrégiben, egyikén azoknak a vitáknak, amelyek Szeged fel­lendülő szellemi életével foglalkoztak, egyrészt tár­gyul választva, másrészt do­kumentálva is ezt a fejlő­dést, felszólalt egyik kultu­rális intézményünk vezető­je, aki nagyon rövid ideje, hónapokban számottartható­an él és dolgozik Szegeden. A felszólaló kissé csodálko­zó rezignáltsággal mondta el. hogy tapasztalatai szerint a szegediek sokszor ridegen fogadják saját művészeti életük teljesítményeit, s még ha ez a teljesítmény jelentősebb is az átlagnál, nem egyszer arra hivatkoz­nak, hogy másutt, a fővá­rosban, esetleg idegenben, van ennél jobb, rangosabb és értékesebb produkció. Hiányzik Szegeden a helyi értékek szeretete — foglalta össze mondanivalójának lé­nyegét a felszólaló. Üj szem jobban lát; aki nagyon régen él itt, annyi­ra hozzászokott már a kö­rülményekhez, hogy a má­sok számára esetleg feltű­nő és kirívó jelenségeket nem veszi észre. Érdemes hát ezért annak a vélemé­nyére figyelni, aki nemrég jött a városba, s friss szem­mel nézi életünket. Annál inkább érdemes, mert ahhoz hasonlót, amit az idézett fel­szólalás tartalmazott, a ré­gi városlakók is gyakran láthattak, tapasztalhattak. Igen, jó ez, amit ez vagy az a másik szegedi produ­kált — hallhatjuk gyak­ran —, de mi ez ahhoz képest, amit tavaly láttam Moszkvában, Londonban, Budapesten ... Nem lényeges most, hogy sokszor kiderül, az ilyenfé­le vélemények mögött, nem személyes élmény húzódik meg, hanem egy aprócska újsághír; az illető semmit sem látott Moszkvában, Londonban, vagy Budapes­ten, hanem mindössze ol­vasott valamiről. Mégsem lényeges ez, mert igen so­kan vannak, akik csakugyan személyes élmények alap­ján tehetnek és tesznek is összehasonlításokat, s ebben az összehasonlításban csak­nem mindig az a produkció a :angosabb, értékesebb, amelyik nem szegedi. T alán nincs is ezekben a példákban semmi különös túlzás. Való­ban nem nehéz elképzelni olyan balettprodukciót, ze­nekari estet, képzőművészeti kiállítást, színházi premiert, amely jobb Londonban, Pá­rizsban, Moszkvában vagy Budapesten, mint Szegeden; az okokat sem kell magya­rázni. Nem is az a kérdés, hogy ott jobb-e, még akkor sem ez, ha nyilvánvalóan nem minden és nem min­dig jobb ott. Az az igazi kérdés, hogy ha már így van, mit tegyünk, mit csi­náljunk mi, szegediek. Ne járjunk itt színházba, ne ol­vassuk a helyi írók műve­it, ne nézzük meg a sze­gediek festményeit, szobrait, mert valahol másutt — eset­leg elérhető közelségben — érdekesebbet, izgalmasabbat kapunk talán? Senkit nem akarunk arra rábeszélni, hogy szeresse az értéktelent, senkit nem aka­runk arra ösztönözni, hogy valamit pusztán azért, mert helyi, mert szegedi, mert idevalósi — tényleges érté­kétől függetlenül — lelkese­déssel és izgalommal fogad­jon. Viszont mindenkit óvni szeretnénk attól, hogy ki­UPicilhb lehliSes ÉPÜL AZ ÜJ TV-TORONY. A kelet-nyugati mikroiánc utolsó — nyugati láncszeme — a 135 méter magas tv­torony építése rövidesen befejeződik Sopronban. Az URH normál és színes televíziós közvetítések, valamint az első lépésben 480 egyidejű telefonbeszélgetésre alkalmas berendezés monumentális vasbeton tornyát december végén adják át az építők. Amennyivel melegebb volt szerdán a hőmérséklet az évszaknak megfelelő átlag­nál Nyugat-Európában, any­nyival maradt alatta Közép­Európában. A kilátások a továbbiak­ban sem túlságosan biztatók. A Központi Meteorológiai Intézet hétfőig terjedő távo­labbi előrejelzése szerint I ugyanis a legalacsonyabb j hajnali hőmérsékletek elein­. <e mínusz 1 és mínusz 10, I később mínusz 9 és mínusz 14 fok között, a legmagasabb nappali hőmérsékletek előbb plusz 1 és mínusz 4, majd mínusz 2 és mínusz 7 fok között lesznek. Jön tehát az újabb lehűlés, öt millimé­tert meghaladó csapadék az ország területének 60 száza­lékán várható. zárolag csak az értékre, az esetleg nem is valódi, ha­nem csak divatos értékre fi­gyeljen. Aki Szegeden él, kulturális igényeinek — legalább jelentős részben — csak itt áldozhat, s ha nem érdekli mindaz, ami itt tör­ténik. ő maga lesz szegé­nyebb. Ha valaki nem jár Szegeden színházba, hang­versenyre, tárlatra, akkor veszít, méghozzá értékeket veszít, mert Szeged — az esetleges ellenkező vélemé­nyekkel szemben — igenis produkál jelentős értékeket. Hivatkozhatunk a mindenki által ismert példára, a sze­gedi operára, amely vitat­hatatlanul európai színvona­lú. De nem erről akarjuk most meggyózni az olvasót, hanem arról, hogy saját ér­dekében szeretnie kell kul­turális életünk helyi produk­tumait. Szeretnie kell — de mit jelent ez? Már mond­tuk, semmiképpen sem az értéktelen elfogadását, kiki­áltását értékké. A szeretet ez esetben érdeklődést, tö­rődést, szemmeltartást jelent. A kulturális élet ugyanis általában, a művészeti pe­dig különösen nem bírja el­viselni a rideg közönyt, a közömbösséget. De nem töm­jénezésre van szüksége, ha­nem érdeklődő tudomásulvé­telre. Arra, hogy ne légüres térben szülessenek alkotá­sai, hanem a közönség vá­rakozó érdeklődésének me­leg légkörében: ilyen hely­zetben a művészet a szigo­rú kritikát nemcsak elvise­li, hanem egyenesen igény­li is. P éldát mondhatunk er­re; a Sajtóház mű­vészklubját. Annak idején a Délmagyarország kulturális rovata kezdemé­nyezte és hozta létre ezt a klubot — elnézést, hogy sa­ját, magunkról beszélünk, de a példa nagyon szemléletes —, s amióta megvan, a sze­gedi képzőművészeti élet vitathatatlanul elevenebb, izgalmasabb. A művészek jobban érzik, hogy közön­ségnek alkotnak, hogy mun­kájukra csakugyan szükség van, méghozzá nem általá­ban, hanem itt és most, Sze­geden. A klub él és dolgo­zik, de a kritika az alko­tások, a produktumok irá­nyában ezzel egyáltalán nem lett elnézőbb, sőt... — aki olvassa a Délmagyarorsza­got, tudja, hogy ez igaz. A művészek nem is fájlal­ják ezt a kritikát, inkább az eleven klubéletnek örül­nek, s ez a jó légkör biz­tosan hatással lesz majd az alkotások minőségére, érté­kére is. Nem úgy persze, hogy a klub majd „megfesti" a szegedi piktorok képeit, hanem az eleven közönség­érdeklődés következménye­ként. Szóval a művészek nem elnéző kritikát várnak sze­retet címén, hanem intenzív törődést. Ezt várják a fes­tők, a színészek, az opera­énekesek és az írók egy­aránt. S ez a törődés fel­tétlenül és szükségszerűen jobb produktumokat szül majd, mert minden művészt arra ösztökél, hogy képes­ségei legjavát nyújtsa. Ha csak a legnagyobb értékeket vennénk tudomásul, cikáz­nunk kellene a világban. Ugyanis nemcsak a szege­dinél, hanem a budapesti­nél, a londoninál, a moszk­vainál, a párizsinál is van egyedeiben értékesebb, jobb — másutt. Erre a cikázás­ra azonban nincs módunk. Ezért is kell többet törőd­nünk a helyi értékekkel. Mert vannak ilyenek, még­hozzá nem jelentéktelenek, s ha tényleg érdeklődünk irántuk, biztosan lesznek még jobbak is, izgalmasabb tárlatok, feszültebb színházi esték, rangosabb koncertek és jobb olvasmányok. Ökrös László PÉNTEK, 1969. DECEMBER 5. DÉiMAGYARORSZAG

Next

/
Thumbnails
Contents