Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

Kádár lámos beszéde időszerű kérdésekről (Foíytatás az 1. oldalról.) a fővárosnak — ugyanakdására egyesíteni kell az kor segíteniük kell a veeröket. Ami u kerületeit mú- „ lik, a kerületnek kell meg Zeto ^ és aUaml Ker" tennie, ami a fővároson, azt veknek is Események hazánk életében — Ami a Magyar Népköztársaság ügyelt illeti: a közelmúltban hazánkban két fontos esemény zajlott le. Szegeden, liazank Jelszabadulásara készülve, ünnepi külsőségek között emlekeztünk meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakitasarol. — A musik megemlékezés hasonló keretek között Debrecenben volt, az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány megalakulása alkalmából. — Az ünnepi megemlékezések egyben törtenelmi számvetesek is. Joggal elmondhatjuk — meg ha vannak ia hiányosságok —, hogy a fó csatát megnyertük, óriási lepéseket tettünk előre. — A magyar munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész nép becsülettel munkálkodik a IX. kongresszuson meghatározott feladatok megoldásán, a Hazafias Népfront választási programjának valóra váltásán. Jelentós eredmények születnek ebben a munkában, amelyből a dolgozók kollektíváival együtt kiveszik részüket az ország központi szervei, a párt Központi Bizottsága, a kormány es az országgyűlés is. A törvények és rendeletek évről évre meghatározzák a népgazdasagi terveket, a költségvetést, rend-szerein segítik a fejlódesben jelentkező nagy feladatok megoldását. A Központi Bizottság kezdemenyezésere az országgyűlés a mostani ciklusban is számos fontos törvényt fogadott el, illetőleg a kormány jó néhány fontos rendeletet, határozatot adott ki. A népgazdaság, a társadalom fejlődése, társadalmunk szocialista jelenenek megerősíteee érdekében született az új termelőszövetkezeti törvény, s több fontos szociális vonatkozású rendelkezés. Államunk intézkedett a családipótlék-rendszer fejlesztéséről, bevezettük a gyermekgondozási segélyt. — Az intezkedesek nyomán az elmúlt két és fél esztendőben népgazdaságunk, az ország termelő erői számottevően fejlődtek. Mintegy kétmillió ember tért át a rövidített munkaidőre. A termelőszövetkezetek szocialista földtulajdona immár kétmillió holdra nőtt. Országunk, társadalmunk megerősödött, emelkedett az életszínvonal, javult a közegészségügyi ellátás, fejlődött a kultúra, a kedvező tendencia mutatkozik a népszupuraltban is. A mérleg mind Angyalföld, mind a főváros, mind az ország szintjén jó, s akik szocialista ügyünket becsületes törekvéssel és odaadással szolgálták, most tiszta lelkiismerettel állhatnak az emberek elé, akiknek nevében cselekszenek. — A statisztikai merlegnél is fontosabb azonban, hogy tovább szilárdult a munkásosztály politikai hatalma, erősödött a párt vezető szerepe, s fokozódott a párt politikájának támogatása a tömegek részéről. A népfrontmozgalom keretében szélesedett és fejlődött a szocialista nemzeti egység, amit a szocializmus teljes felépítésének programjával hirdetünk és képviselünk. A legnagyobb eredmények közé tartozik — s erről legutóbbi ülésén a Központi Bizottság is tárgyalt, a Belügyminisztérium munkáját értékélvé —, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje szilárd, hazánkban teljes mértékben érvényesül a törvényesség, más szóval: bűntelen embert nem érhet bántódás, a bűnös embert eléri az állam keze, a törvénytisztelő állampolgárt védelmezi az állam mindennel és mindenkivel szemben. Mindezek az eredményes alkotómunka feltételei. A szilárd mutikáshatalom birtokában mindenféle feladattal meg tudunk birkózni valósításához megvannak a nemzetközi feltételek is. Amivel kezdtem ezt a gondolatsort, azzal zárom is: tovább kell dolgozni! Dolgozni és harcolni, mert enéikül nem tudunk előre jutni. — A IX. pártkongresszus a gazdasági munka vonatkozásában két alapvető döntést hozott. Jóváhagyta, hogy megváltoztassuk a gazdaságirányítás módját, bevezessük a gazdaságirányítás új rendszerét. A másik alapvető döntés az volt, hogy a reform bevezetésével egyidejűleg az ötéves tervet teljesítsük, sőt jó értelemben teljesítsük túl. — A Központi Bizottság, a kormány és a parlament a közelmúltban vizsgálta meg a gazdasági mechanizmus reformja bevezetésének öszszes, lényeges vonását. Megállapította, hogy a reformot zökkenő nélküí bevezettük, megfelel a várakozásoknak, jól szolgálja alapvető célunkat, a szocializmus építését. Most az a feladatunk, hogy tanuljuk meg a reform intencióit és elveit még hatékonyabban alkalmazni, érvényesíteni. Aláhúzom, hogy a gazdaságirányítási rendszer eszköz. Éppen az a fő elbírálási szempont, hogy mint eszköz, jól szolgálja-e céljainkat. Mert a cél nem változik! Fejlődnünk kell gazdaságilag, kulturális területen, folytatnunk kell a szocialista társadalom építését. Ehhez eszköz a gazdasági vezetes reformja. Amikor a régi irányítási metódust újjal cseréltük fel, arra törekedtünk, hogy egy bizonyos eszköz helyett jobbat kapjunk. Az eredmények igazolják, hogy a gazdaságirányítás új módja jobb, mint a régi irányítási rendszer volt. — A termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt — és ez a reform eredménye —, jóllehet most a népgazdasági tervet nem bontják le a központban és nem adják le tételesen az üzemeknek. A termelt javakon belül növekedett az értékesítési részarány. Korábban a termelés bizonyos hányada majdhogynem kárbaveszett, mert olyan cikkeket is előállítottunk, amelyek sem a hazai fogyasztóknak nem,kellettek, sem a nemzetközi piacon nem lehetett értékesíteni. — A reform elmúlt két évében jelentékenyen növekedett a fogyasztas, és 1969ben az ország külkereskedelmi forgalma minden relációban aktiv volt. — Ami a mezőgazdaság fejlődését Illeti: a változás szamottevő, de nem egyenletes. A növénytermesztésben nagymértékű az előrehaladás, .ebben az évben ismét rekordtermést takarítottunk be, a mezögazdasagi termelés értéke egyik évről a másikra 5 százalékkal növekedett. Ugyanakkor az állattenyésztési ágazatban nem megfelelő a fejlődés. Kádár elvtárs részletesen szólt a termelőszövetkezetek megszilárdulásáról. Ez több szempontból rendkívül fontos kérdés számunka — mondotta. — Fontos azért, hogy a szövetséges osztály, a parasztság. megtalálja számítását, életszínvonala növekedjék. Nagyon fontos társadalmilag, mert a szocialista mezőgazdaság — amelynek létrehozása nagv és nehéz feladat — a szocialista rendszer lényeges alkotóeleme. hogy nem vásárolták meg tavasszal a tüzelőt. Ügy kell javítanunk a munkát, hogy a reform alapelveit, jobban érvényesítsük, a helyes tendenciákat erősítsük s a helyteleneket kiküszöböljük. — Az 1970-es népgazdasági terv megalapozott. A nemzeti jövedelem 5—8 százalékkal, •az ipari termelés — az ideinél Jóval nagyobb mértékben — 0 százalékkal, a mezőgazdasági termeles 1, a reálbér 2.5—3, a kiskereskedelmi forgalom 8 százalékkal fog növekedni. ' Az ország tele volt áremelési hírekkel. Nagyon komolyan mérlegeltünk mindent. Amint az országgyűlés legutóbbi ülésszakán erről már szó esett, a fogyasztóközönséget nem éri ilyesfajta megterhelés. Sőt, bizonyos mértékig és bizonyos kategóriáknál. ahol u problémák a legégetőbbek, lehetőségeinkhez mérten javítjuk a kereseteket, a nyugdijakat. Ugyanakkor nagyon őszintén meg kell mondani, hogy a keresetek, a munkabérek széleskörűvé növelése nem a Központi Bizottság vagy a kormány jóakaratán, szándékán. hanem a lehetőségen múlik. Mi csak azzal számolhatunk, ami az országban rendelkezésünkre áll, igyekszünk jobb feltételeket teremteni a munkához — a többi dolgozó, embereken múlik; elosztani csak azt tudjuk, amit megtermelünk. — 1970 nemcsak a harmadik ötéves terv utolsó éve, hanem az az esztendő is, amelyben az elért szint következő ötéves tervünk kiinduló pontja. Mindezt figyelembe véve javítani kell a beruházási tevékenységet, a termelést, növelni kell a gazdálkodás hatékonyságát, javítani kell a vezetés színvonalát. Ami a központi szervek, a minisztériumok, az illetékes pártszervek feladatait illeti, javítani, finomítani kell a főbb közgazdasagi szabályozókat, hogy jobban ösztönözzenek a helyes munkára; komolyabban kell ellenőrizni a fogyasztoi árak — beleértve a szabadárak — képzését; alaposabban kell elemezniük, miből és hogyan növelik nyereségüket a vállalatok. Fontos feladat a jelenleginél jobb munkaerő-gazdálkodás és bérpolitikánk továbbfejlesztése. Érvényesíteni kell a szocialista bérezés elvét, a differenciálást. hogy aki jobban és többet dolgozik, kvalifikált vagy különlegesen nehéz munkát végez, többet ls keressen. Hangsúlyoznám, mert nagyon fontos, hogy •megfelelően honoráljuk az iizemi, vállalati törzsgárdák tagjait, nehogy a vándormadarak jobban járjanak náluk. A tudomány és a szocializmus elválaszthatatlan Eredmények és problémák gazdasági tevékenységünkben Nem változik pártunk eddigi politikája — Az ereömenyek a párt helyes politikáján, a párt es a nép összeforrottságán és egységén alapulnak, a céltudatos szocialista bel- és külpolitikának, az értelmes terveknek és azok becsületes végrehajtásának tulajdoníthatók. Meggyőződesem, sokan gondolnak arra anélkül, hogy gyűléseken gyakran beszélnénk róla: annyi vihar és megrázkódtatás után egy idő óta végre a nyugodt, egyenletes szocialista fejlődés éveit éljük. A nagy társadalmi átalakulás közepette, amikor egy ú.1 világ születik, amikor egy bonyolult világ bonyolult nemzetközi viszonyai között kell dolgoznunk — a pártnak, a szocializmus minden hivenek kötelessége, hogy jó céljaink szolgálatába állítsa erejét. Munkásosztályunk és népünk sokat szenvedett — akkor ls, amikor ki kellett állnia az igaz és jó ügy mellett, és akkor ls, amikor az elkerülhető lett volna. A pártnak, a szocializmus minden hívének kötelessége kímélni népünket az elkerülhető szenvedésektől, hogy fölösleges gondot ne okozzunk az embereknek, hiszen az ilyesmiből untip elég az is, ami az életnek szükségszerű velejárója. — A párt, a kormány, a Hazafias Népfront tevékenysége, következetes bel- és külpolitikánk, a párt egysége, a párt és a nép öszszeforrottsága, alkotómunkánk eredményei megalapoztak és megerősítették a Magyar Szocialista Munkáspárt tekintélyét és megbecsülését a nemzetközi kommunista mozgalomban, a Magyar Népköztársaság tekintélyét a nemzetközi életben. Helyünket, elismrésünket a világban a magyar nép szívós, céltudatos munkájával értük el. — A magyar népnek becsülete és tisztessége van a külföld előtt, azt akarjuk, hogy ez így is legyen. Van, akinek tetszik, amit csinálunk, másnak közömbös, vagy nem tetszik. Legyen csak olyan hírünk, hogy „a magyarok tudják, mit akarnak, és amit akarnak, azt meg is tudják csinálni". Azt, hogy mit akarunk, megmondtuk és mindig megmondjuk nyíltan: szocializmust, kommunizmust, a világban haladást és békét akarunk. Ezért harcolunk és erőnktől telhetően ehhez hozzá is járulunk. — A Központi Bizottság, a kormány, az országgyűlés közelmúltban elvégzett számvetései reálisak. Az eredmények mellett őszintén rámutatnak a hibákra is. Egyetlen területen sem idealizáljuk az elért szinvonalat, hanem nyíltan hirdetjük, hogy még magasabbra törekszünk, — Terveink mind a gazdasági, mind a kulturális építés területén biztatóak. Kijelenthetjük, hogy eddigi politikai irányvonalunkat követjük, s még következetesebben alkalmazzuk. A szocializmus építésének- útján járunk, célunktól nem tágítunk. — Céljaink eléréséhez, terveink megvalósításához mindenekelőtt az országban jók a feltételek. Terveink megCSÜTÖRTÖK. 1969. DECEMBER 25. — Jövőre lesz a harmadik ötéves terv utolsó éve. s az eddigi számítások szerint az ötéves népgazdasági tervet népünk teljesíteni fogja, sőt sok vonatkozásban túlteljesíti. Végrehajtjuk tehát a kongresszus ide vonatkozó határozatát. A tervbe vett 300 000 lakás helyett 320 000 épült fel. A lakásprobléma szociális és társadalmi kérdés. Mind a 13. kerületben, mind Budapesten több lakást kell építeni, mint az elmúlt kéthárom évben — habár ez is majdnem kétszerese az 1956 előtti években építetteknek. A 15 éves lakásépítési terv kidolgozásakor úgy véltük: az egymillió lakás építését előirányzó program végrehajtása nyomán jelentősen csökken a lakásigénylők száma. Nos, ebben tévedtünk. A tervet ugyan végrehajtjuk. de nem kevesebb, hanem több lesz a lakásigényló. Az életkörülményekben bekövetkezett változás, az igények növekedése okozza ezt — A Központi Bizottság, a kormány és az országgyűlés a gazdasági munkával kapcsolatban felhívta a figyelmet olvan kérdésekre, amelyek körül nincs minden rendben. Egybehangzó a megállapítás, hogy sikeres volt a reform bevezetése, de az azóta eltelt rövid idő alatt a termelés műszaki színvonalát és szervezettségének fokát jelentősebb mértékben nem tudtuk emelni. Igaz, ehhez kicsivel több idő szükséges. Rendkívül csekély mértékben növekedett a termelékenység, szinte stagnált, A munkaerő-gazdálkodás nem megfelelő, sőt rossz. — Fontos követelmény, hogy üzemeknek nyereségre kell törekedniük. Persze szó sincs arról, hogy — mint a nyugati sajtó írja — visszatérnénk a kapitalizmushoz. Csupán azt szeretnénk, hogy mindegyik szocialista üzem nyereséges legyen. Ezt azonban nem mindenütt sikerült elérni, és ahol elérték, nem mindenütt a helves úton érték el. Árkalkulációs trükkök is vannak a világon. Néhol anélkül növekedett a nyereség, hogy csökkentették volna az önköltséget, megjavították volna a termelést •— tehát nem egyenes úton. A nyeresegreszesedés reményében esetenként a dolgozók is támogatják az ilven gyár Irányítóit, Nekünk azonban elvi alapon állva, ügyelnünk kell arra, nehogy a helyi érdekösszefonódás görbe utakra vigyen. Vigyáznunk kell az áremeléseknél ls; vannak esetek, amikor megengedhető és vannak esetek, amikór elkerülhetetlen. hogy valaminek az ára emelkedjék, de közbe kell lépnünk, ha ez az áremelés indokolatlan, megengedhetetlen. — Nincs több probléma a gazdasági munkában jelenleg. mint a gazdaságirányítás reformja előtt volt. Sót, lényegében kevesebb, de élesebben. láthatóbban jelentkeznek. Ez a reform egyik jellemzője. Kiderült például, hogy a túlbiztosítás tebb területen komoly problémát okozott Példa erre a munkaerőhelyzet. A reform bevezetése előtt állandó beszédtéma volt, hogv munkanélküliség lesz. Be akartuk biztosítani magunkat ellene. amit meg is tettünk, ami végül is az ellenkező oldalon jelentkezett bajként. — A gazdasági munka egyéb területeiről is helyénvaló itt szólni. Például arról hogy miért nem adott a kereskedelem elegendő rendelést az iparnak. Egyebek között azért, mert most már a raktározás is pénzbe kerül és a kereskedelemnek olcsóbb, ha az árut a termelő üzem tárolja. Természetes ugyanakkor a termelő üzemnek az a Jó, ha a kereskedelem raktároz. Részben ebből adódott azután, hogy néhány fontos fogyasztási cikkből ellátási gondok keletkeztek. — Hasonló gondunk volt a szénellátással is. Igaz ugyan, hogy bizonyos menynyiség a tüzelőből, amit importálni akartunk, nem érkezett meg. A fő probléma azonban az volt, hogy miközben helyesen mérsékeltük a nem gazdaságos bányák termelését, mert a barnaszenünk eléggé rossz minőségű és drága, addig csökkent a termelés, amíg végül kiderült, hogy nincs elég tüzelőnk. Most ősszel arra kellett kérni u bányászokat, hogy még vasárnapi műszakban is termeljenek. Ez már vezetési probléma, nem a fogyasztók hibáztathatok, Kádár János ezután kitért a tudomány, a kultúra néhány kérdésére. A Központi Bizottság néhány hónappal ezelőtt napirendre tűzte a tudomány kérdéseit. Am. a társadalomtudományokat illeti, a Központi Bizottság határozott álláspontja, hogy ideológiai téren burzsoá eszmeáramlatnak semmiféle címen nem adhatunk teret. Csak egyféle marxizmus van, a torzítás nélküli marxizmus—leninizmus. Nem engedhetjük meg, hogy kikezdje valamiféle revizionizmus. de azt sem, hogy dogmává merevedjék. Meg kell őriznün kezt a tudományos világnézetet, mint nélkülözhetetlen , iránytűt, vezérfonalat, amely cselekvésünket meghatározza és alakítja. — A tudomány és a szocializmus egymással szoros és elválaszthatatlan kapcsolatban áll. Hiszen maga a szocializmus tudományos világnézet, amely ugyanakkor tág teret, szabad utat nyit a szaktudományok fejlődésének is. A tudomány mindinkább termelőerővé válik; ennek megfelelően rövidítenünk kell az utat, amelyet a tudományos eredmények megjárnak, míg a termelésbe bekerülnek, s a tudományos kutatásokra építve gyorsabban kell növelnünk a termelés műszaki színvonalát. — Az irodalmi és a művészeti életben érvényesül az alkotói szabadság. Az Irodalom, a művészetek, általában a kultúra iránt növekszik a párt, a társadalom igénye. Azt várjuk az alkotó művészektől, hogy a tartalomra, a mondanivalóra helyezzék a fő súlyt. A kifejezési forma az idők folyamán természetesen állandóan változik. De — és művészeinknek ezt kell megérteniük — a forradalom nem a piűvészeti for. mákban, hanem a társadalomban megy végbe. A legjobb művészek minden korban a haladó eszméket támogatták és fejezték ki. Elsősorban az a művészeti alkotás maradt fenn, amelyekben ezek az eszmék a legjobban kifejezésre jutottak. Ez a mi korunkra is érvényes, a mi művészeinknek művészetükkel a leghaladóbb eszmét, a szocializmust, a népet kell szolgálniuk. Az értelmiség zöme — köztük alkotó művészeink — támogatja a párt és a nép alapvető célját, a szocializmus építését. A párt és az állam a tudomány, a kultúra művelői számára, ahogy eddig, ezután is biztosítani fogja az alkotó munka feltételeit mind elviekben, mind anyagiakban, — A szocialista eszmék, célok megvalósulásához az általános előrehaladást segítő közszellem, közerkölcs szükséges. Mi, kommunisták mindig azt hirdettük, hogy a szocializmus, a kommunizmus, a szabadság, de nem a szabadosság eszméjét vallja. Természetesen az erkölcsi felfogás is változik a kor követelményei szerint. Mi a szabadosságot sem a régi rendszer idején vivott harcunkban, sem most, az új világ építésében nem támogatjuk. Az az álláspontunk, hogy forradalmárnak a társadalom alapkérdésében: a kapitalizmus megdöntésében és a szocializmus felépítésében kell lenni. A mi erkölcsünk szerint az első és légfőbb a munkához való viszony. Aki nem tesz eleget kötelességének, nem dolgozik becsületesen, nem lehet erkölcsös ember. Erkölcsi követelményünk a közösséghez, a szocialista célokhoz, a hazához fűződő megfelelő viszony. Minden ember legyen tudatában a jogok és a kötelességek egy ségének, annak, hogy aki kö telességének nem tesz eleget, jogai sem lehetnek. A szocializmus építésében fontos kérdés az öntudat és az anyagi érdekeltség. Lenin tanításainak egyik igen lényeges tétele: a szocializmus építésének feltételeit úgy kell kialakítani, hogy az emberek kövessék az eszmét, de az anyagi érdekeltség is a szocializmus irányába hasson. A nemzetközi helyzet elemzése után Kádár elvtárs a jövő feladatairól szólt: — Nemsokára Ismét befejezünk egy munkás eszten dőt. Rövidesen elérkezik felszabadulásunk 25. évfordulója. A jubileumra partunk népünk tettekkel, szocialista munkaversennyel készül. Köszönetet mondunk a Szovjetuniónak, amely felszabadító harcával megnyitotta népünk előtt a szabadság és a fejlődés útját; az előttünk járóknak, azoknak, akik életüket adták azért, hogy mi a haladás útján járhassunk. — A Központi Bizottság és a kormány jogos, megalapozott és reális bizalommal tekint a jövőbe. Haladásunk politikai-gazdasági alapjai adottak. Ha okosan, energikusan és erűinket összefogva dolgozunk, eredményeink sem maradnak el. E gondolatok Jegyében kívánok a Központi Bizottság és a kormány nevében az ünnepekre jó pihenest és jó egészséget; az l»70-es esztendőre jó munkát es sok sikert! — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédéi K'ta' tónos elvtára.