Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-10 / 260. szám

Közel félmillió • • I • • | rr udulo Most töltötte be huszadik esztendejét a kedvezményes szakszervezeti üdültetés. A két évtized alatt összesen 4,5 millió beualót osztott ki a SZOT a szakszervezeti központokon keresztül. 1950ben 124 000. tíz évvel utóbb 211 000, 1965-ben több mint 242 000. az idén pedig kereken 300 000 vendége volt a szakszervezeti üdülőtelepeknek. Igaz mese a fokhagymakrémről Rendelet a falusi magánbetegekröl Az egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter — az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben — együttes utasítással szabályozta a községekben lakó, díjtalan orvosi ellátásra nem jogosult betegek kezelőorvosi ellátását. Az ib'en betegeket általában magángyakorlatra jogosult orvosok látják el. Ha ilyen orvos nem áll rendelkezésre, a járási főorvosnak kell kijelölnie azt a községben működő körzeti orvost, akinek feladata ezeknek a betegeknek az ellátása. Az orvos a járóképes betegeket a körzeti rendelőben, a fekvőbetegeket lakásukon kezeli az őrsi fendtartás végrehajtási rendeletében meghatározott díjszabás szerint. Körzetén kívül díjazás ellenében nem kezelhet betegeket, ha azonban egy másik körzet orvosát helyettesíti, altkor az ottani fizetőköteles betegeket is el kell látnia. (MTI) Szeptember elején, a deszki fokhagymaüzeca si-íiitásakor kétkedve fogadtam az ilyenkor szokásos tervezgetést. Lehetetlennek tűnt, hogy próbálatlan eljárással, merőben új termékkel induló „gyár" negyedév alajt hozza a beruházásóra fordított költségeket; hogy szinte a semmiből, azaz egy tsz-lóistállóból legyen röpke hónapok alatt prosperáló konzervüzem. Bevallom, akkoriban ma divatos „melléküzem-légvárnak" taksáltam a szegedi Gyógyszöv próbálkozását, amely e dolog természeténél fogva, ideig-óráig élnet csak. De Elmúlt a kísérleti és el az első „normálüzem"-hónap. A meglepő hírek nyomán Deszkre indultam, hogy saját szememmel meggyőződjek gyanúm ellenkezőjéről. Zseniális egyszerűség Mert az új mechanizmus lehetőségein nevelkedett tsz-üzemág valóra váltja szüleinek — a deszki Maros Tsz Egyesülésnek és a szegedi Gyógyszövnek — legszebb álmait. A mintegy 240 négyzetméteren, 45 betanított munkásnővel, négy anyagmozgató férfival, egy adminisztrátorral és egy lakatossal, valamint két műés egy üzemvezetővel működő üzem szeptember 17től november 7-ig csaknem kifizette létesítésének költségeit. Azaz, hozzávetőleg 10 millió forint értékű fokhagymakrémet gyártott és szállított tubusokban megrendeCsak nálunk Régi rege a reklámról. Madrid egyik főutcáján négy borbély verseng a vendégek kegyéért. Az első cégérén ez olvasható: Rafael Garcia, az arany ollóhoz — a világ első fodrásza. A második így hirdeti magát: Sanches Igiesias, az ezüst borotvához — Spanyolország legjobb fordásza. A harmadik ígyen dicsekszik:' Jósé Maria Leginitor — Madrid legjobb fodrásza. A negyedik egészen szerény, csak ennyit ír üzlete fölébe: Vincente Perez — az utca legjobb fodrásza. Nem szükséges, azt hiszem, hosszasan fejtegetni, melyik a legjobb reklám. A furfangos, a szűkszavú. Az, amelynek a viszonylagos igazmondás a lényege. S ezért hatott olyan rosszul, hogy egy termelőszövetkezet leszállított áru savanyúságait két bolt is ugyanazzal a szöveggel hirdette a Horváth Mihály utca, illetve a Kölcsey utca sarkán: Csak nálunk! Csak tudnánk, melyik utánozta a másikat! Kirakat a járdán Évek óta folyik a vita arról, hogy kirakhatják-e a boltok gyülömcsáruikat a járdára. Ez a nyár s ez a hosszú szép őszi bizonyította, hogy megtehetik, csak arra kell vigyázni, hogy esztétikailag is kifogástalanok legyenek ezek az előretolt kirakatok. Különösen azok az élelmiszerüzletek vannak előnyben, amelyeknek bejárata beugróban van, s így még forgalmat sem akadályozzák, ami sajnos nem mondható el például a városellátó Széchenyi téri boltja előtti, különben nagyon szép árut felvonultató, ízlésesen elrendezett, ládasorról. Itt egyszer az utcai árusítást is be kellett tiltani a nyáron. Ezek a kis utcai árubemutatók polgárjogot kaptak tehát. Legfeljebb azon lehetne még elgondolkodni, hogy a szép gyümölcsökhöz méltóan szép ládákat kellene kitenni a hazai vevőknek olyannyira ismert, sokszor bizony kedvrontóan ócska hagyományos „rekeszek" helyett. Külvárosi gondok A III. kerületi tanácsülésen egy asszony sok ezer társa nevében emelt szót azért, hogy a város peremén — közlebbről: az Úttörő téren — javítsák meg a húsbolt ellátását. Egy hentesüzletről beszélt, de szólhatott volna a többiről is. Azokról a háziasszonyokról, akik lassan megszokják, hogy ha hétköznap'húst akarnak venni, akkor érdemesebb a város központjában vásárolni. Vasárnap azonban még ehhez sincs nagyon kedve az embernek. Pedig, ha újszegedi, akkor a szombati vásárlásból kifeledett ebéd s vacsora,kellékekért vándorútra kell kelnie. Lévén, hogy a városrészben nincs olyan üzlet, amely nyitva lenne. S így talán már nem is olyan csodálatos, hogy — körbe-körbe karikába — a vevő hozzászokik a Belvároshoz. Tovább: ezért jobb a belvárosi boltok áruellátása — következésképp: mikor vágják át ezt a kört? Veress Miklós lőjének, a Budapesti Zöldért Vállalatnak. Ami ennél fontosabb, a munka rendes kerékvágásba tért, láthatóan egyre olajozottabban forog ... Peregi Imre, a huszonéves üzemvezető szívesen végigvezetett a mindössze 24 lépésnyi csarnokban, ahol a gépek dolgoznak. Milyen gépek? Egyszerű háztartási centrifugák, elektromos főzőlapok, konyhai keverők. A berendezés zseniálisan egyszerű — ám a szellemes technológia révén — tökéletesen megfelel a célnak. Ezt természetesen az eredmények bizonyítják. — A Gyógyszöv öt munkatársa által feltalált módszerrel — hideg eljárással — kivonjuk a fokhagymából az esszenciát, majd növényi zsírral elegyítve tubusokba töltjük. A természetes fokhagyma minden tulajdonságával rendelkező krém három hónapig eláll ily módon, azaz ennyi ideig szól a szavatossági ideje. Az egész üzem sikere tulajdonképpen egyszerűségében rejlik. így született a fokhagymakrém: 1969 májusában a Zöldért egyik vezetője kérdezte meg a Gyógyszöv házi tudósaitól (magukat megnevezni nem akaró szegedi egyetemi kutatók), tudnának-e fokhagymából krémet készíteni? A kérdés elhangzásától alig másfél hónapra már laboratóriumban megcsinálták a krémet, további három hónapba tellett, míg a nagyüzemi technolpgiát, s a hozzávaló „üzemecskét" megteremtették. Mint írtam, jó másfél hónappal ezelőtt a termelés megkezdődött. Ez olyan, mint a mese. A tények azonban bizonyítják — a történet valódi. A Zöldért öt évre előre megvásárolta a volt deszki lóistállóban működő konzervüzem teljes fokhagymakiém-termelését... Vöröshagymából is krémet A titok azért valamivel összetettebb: a gyors siker nemcsak a szellemes technológián, hanem a biztos piaci ismereten, s a bátor vállalkozói kedven múlott. És természetesen, magán a végterméken. Beszélgetek a jövőről. — Meddig terjednek a lehetőségek? — Az évi 60 milliós termelésünket valószínűleg 20 millióval megtoldjuk. Hamarosan megindítjuk vöröshagymakrém-üzemünket is, s 1970 végén már 120 emberrel dolgozunk. Termelésünk a második üzem beindulása után megközelíti a 180 millió forintot. — Milyen beruházás szükséges ehhez1? — Maximum egymillió forint. — És a vöröshagymakrémre is lesz kereslet? — A Zöldért hasonló szerződéssel biztat bennünket — válaszolja a fiatal üzemvezető. Túl a csodán Budapesten nagyon sokan keresik a gyorsan népszerűvé vált fokhagymakrémet. Deszkről nem győzik küldeni az újabb szállítmányokat, hiszen ez a különleges „fűszer" legnagyobbrészt külföldre kerül. Az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézet, a KERMI, a KÖJÁL (az utóbbi mindennap vizsgálja) jó véleményt adott a fokhagymakrémről. Ügy tűnik, jövője tényleg szép. Török Tibor, a Maros Tszegyesülés 33 éves elnökhelyettese mondta búcsúzáskor: — Az elkövetkezendő években nagyobb pénzzel veszünk részt a vállalkozásban, a kockázatviselésben. Sőt, megfontoljuk, hogy a paprika helyett nem kellene-e inkább fokhagymát vetnünk és az üzemet saját fokhagymánkkal táplálni... Szegeden és Deszken egy tucatra való ügyes ember, közgazdász, egyetemi kutató, fiatal tsz-elnökhelyettes, Szegeden végzett vegyész igyekszik valóra váltani a mesét, s ez minden bizonnyal sikerülni fog nekik. Hiszen a csodán már'túljutottak. Matkó István A szaktudás > horizontja M

anapság újra meg újra elhangzik a megállapítás: kicsi lett, összeszűkült a világ. „Szinte csak a kezünket kell kinyújtanunk, hogy egyik sarkából a másikig elérjünk" — szokták rpondani, túlzással, de ez a túlzás sok igazságot takar. A könnyen bejárható földön azonban van valami, amit egyre nehezebb bejárni, megismerni, föltérképezni: ez pedig a technika, a tudomány világa. Ez a világ mérhetetlenül kitágult. Csak egyetlen kisüzemben is mennyi nagyszerű vívmány, az emberi észnek, munkának mennyi eredménye sorakozik fel az ember szolgálatára! Hát még egyegy nagy gyárban, egy-egy yj üzemben. A szemlélődő nagy elégedettséggel állapíthatja meg: rendjén mennek a dolgok, iparunk gépszázadai magas műszaki színvonalat képviselnek. • Beszéltem jó néhány olyan műszaki szakemberrel, akik korántsem ilyen elégedettek. Elsősorban azért nem, mert ebben az összeszűkült világban szerintük már nem szabad az üzem falánál, a város, a megye határánál befejezni a gazdaszemmel való szemlélődést. Be kell látni — mondják — az egész országot, számon kell tartani a határon túli eredményeket, eljárásokat, találmányokat is. Másszóval: egyetlen lépést sem szabad megtenni a világszínvonal szemmel kísérése, a követés, felzárkózás, hasznosítás természetes igénye nélkül. Mindez így igen logikus, megvalósítása azonban korántsem egyszerű. — A mesebeli kásahegy — mondta egy idősebb műszaki arra a mérhetetlen tudásanyagra, amely ma a szakmabeliek elé tornyosul. Ki tudja azt átrágni? — tette hozzá lemondóan, ironikusan. A feladat azonban — ha rendkívül nagy is —, attól még feladat marad. Meg kell birkózni vele. Az újdonság és az elavultság közti határok ugyanis szintén összeszűkültek; alig telik el néhány év, s már valamilyen területen „őrségváltásra" kerül sor, amelyet feltétlenül észre kell venni. A műszaki ember számára, az általa képviselt kollektíva számára fontos, hogy időben szerezzen tudomást az ipar új vívmányairól, s ne csak akkor csodálkozzon el: „ilyen is van?" — mikor már a technika jócskán túlhaladta azt. A műszaki haladással, ha áldozatok árán is, mindenképpen lépést kell tartani. Igen ám, de hogyan? Például úgy, ahogy néhány szegedi üzemben is teszik. Nem hátrálnak meg a „szakmai kásahegytől" — hanem összefognak meghódítására. Műszaki brigádokká szerveződve okosan felosztják egymás közt a hatalmas szakterületet. Ez mindenképpen járható út; ha már a polihisztorok kora lejárt, szükséges a specializálódás; az, hogy ki-ki egy számára legkedvezőbb területen fejlődjön tovább. Kívánatos az üzemi műszaki könyvtár fejlesztése is. A legfrissebb szakmai információkkal kell kiegészíteni a régi, ma már túlhaladott anyogokat. És — hogy a legnagyobb akadályt is legyőzzék, nyelvet, sőt nyelveket is tanulnak a műszaki brigádtagok. Érzik, hogy ez nem időpazarlás, inkább időnyerés: sokkal hamarabb juthatnak hozzá így az őket érdeklő információkhoz. Kétségtelen, hogy egy-egy tehetséges, dinamikus egyéniségnek nagy szerepe lehet az ilyen aktivitásban. Példaként említhetjük a ruhagyár egyik vezető szakemberét, akinek irányításával kitűnő eredményeket ért el a műszerész gárda. Egy nálunk még nem használt szerkezetet például — amely a termelékenység növelését nagyban segíti — néhány ezer forintos „házi" beruházásból készítettek eL Ugyanez a masina — import esetén — több százezer devizaforintba került volna. S ha az eredményeket vizsgáljuk — külföldön értékesített találmányok is vannak köztük — itt is az éber érdeklődésre, a szakfolyóiratok, belés külföldi információk tanulmányozására, hasznosítására bukkanhatunk. fgy van ez rendjén, a gyárkapu, a gyárfal nem szabhat határt, keresni-kutatni kell az újat a szakma, az ipar széles horizontján is. Mert ahol hiányzik a messzetekintés, ahol nincs meg az okos tájékozódás igénye, ott előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkezik a stagnálás, lemaradás. A gazdaságirányítás reformja is ezt hangsúlyozza: a széles körű ismeretanyag fontosságát, hiszen ez a versenyképességnek' is előfeltétele. A

tudás sokoldalú gyarapítása, az újdonságismeret már csak azért is elengedhetetlen, hogy a saját helyét pontosan fel tudja mérni egy-egy üzem. Hol tartanak, ki miben jár előbbre? Vajon az az út amelyet afféle technológiai átvágásnak terveznek a nagyobb mennyiség a jobb minőség felé — valóban a legrövidebb út lesz-e? S egyáltalán; nem járt-e már rajta valaki, olyan, akinek tapasztalatait hasznosíthatnák s azok révén időt, pénzt, fáradtságot takaríthatnánk meg? Simái Mihály A választék bővítésére A KORMÁNY l'KOGRAMJA SZERINT 1985-ig a lakosság 85 százalékát közüzemi vízvezetékkel, 60 százalékát szennyvízcsatornával és szennyvíztisztító berendezéssel kell ellátni. Ehhez a programhoz csatlakozik a Tatabányai Szénbányák Víztisztító- és Dúsító Berendezések Gyára, amelyben víz- illetve szennyvíztisztító berendezéseket gyártanak. Képünkön: A gyár kísérleti telepén felépítették az ún. DETA víztisztító berendezést, amelyen kísérleti méréseket végeznek. Az új szűrőberendezés ivóvíz minőségű ipari vizet ad. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendeletet adott ki a mezőgazdasági nagyüzemek élelmiszeripari. szőlőfeldolgozó és borászati működéséhez és árusítóhelyei ellátásához szükséges termékek beszerzéséről. A rendelet egyebek között kimondja, hogy a szőlőtermeléssel és feldolgozással, valamint a borászattal foglalkozó termelőszövetkezet kapacitásai jobb kihasználására, a minőség javítására vagy a választék bővítésére borszőlőt, mustot es bort más mezőgazdasági üzemtől, más tsz-tagjaitól, sőt egyénileg gazdálkodó termelőtől is vásárolhat. Erre eddig nem volt lehetőség. A beszerzett áru mennyisége azonban nem haladja meg a tsz — ideértve a háztáji gazdaságokat is — termésének mennyiségét. A rendelet szerint füstölést, szappanfőzést, bérsütést, továbbá pálinkafőzést, borpalackozást, pálinkapalackozást, hántolást. savanyítást, aszalást, darálást a tsz a külső megrendelő által feldolgozásra átadott nyersanyagból is végezhet. A termelőszövetkezetek állandó árusítóhelyein a közös gazdaság ezentúl a saját és a tagok háztáji termékein kívül, a szakmai üzletkör megtartása mellett — a korlátozott forgalmú termékek kivételével — más termelőktől. valamint élelmiszeripari vállalatoktól és kereskedelmi szervektől beszerzett árut is forgalomba hozhat. HÉTFŐ, 1969. NOVEMBER 10. DÉLMAGYARORSZÁG 3