Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-05 / 257. szám

Megépül a vízmű Régi gondjukra kapják meg a gyógyírt a jövő esz­tendőben a baksiak. hiszen évek óta tervezgetik egy vízmű megépítését. Legutóbb a járási tanács vb a tavalyi j pénzmaradványból 500 ezer | forintot juttatott a falubeli- ! cknek. A vízügyi főigazgató­ságtól 2 millió forintot. a iakossag hozzájárulásából pedig 4 millió forintot szán­nak erre a létesítményre. A munka jövőre kezuő­dik. A községi tanács a fej­lesztési alapból nyolc éven út évente 50 ezer forintot költ a vízhálózatra. Vita a varos­esztétika kérdéseiről A tömegközlekedés egyik azt • is, hogy naponta most, sek naponta többször és legfontosabb eszköze eddig a kellemes, őszi napsütésben több'vonalon is utaznak, a ls a villamos volt Szegeden; is mintegy 140 ezer fizetőt megfelelő szorzószám alkal­jelenleg is az, és az marad és bérletest utaztatnak. A mazásával kerekül ki a még nagyon sokáig. A mind m"U havi forgalmuk 3 mii- végeredmény napi 136—140 gyorsabb és zavartalnabb lió 475 ezer utas volt. A rossz ezei" utasra, utaztatás érdekében korsze- iciő beálltával, majd az esős A nagy számok mellett rűsítik majd a Tarjántele- őszben és a havas, síkoá tél- nevetséges a lény. hogy a pet és a Ságváritelepet ösz- ben jóva' 4 millió fölé emel- hónap utolsó, illetve a kö­köió villamosvonalakat. E -dik havonta az utasok STossz^LÍ^S'­munkának a tervei már ké- szama- telenek várakozni a bérletü­szülnek és a beruházás is Naponta most mintegy 32— ket megújító utasok a Szé­igen jelentős lesz. Erről tó- 35 ezer bérletes utazik és che"yi téri központi megálló jékoztutott Tóth József. a mintegy 25-28 ezer kész- kürtü bérletSztó^ok előtt Szegedi Közlekedési Válla- pénzzel fizető. Tekintve, Évek óta meglevő probléma lat igazgatója. Elmondotta hogy a fizetők és a bérlete- ez- amelyen érdemben még nem változtatott a közleke­dési vállalat. Tóth József szerint nem is tudnak a jelenlegi körülmények kö­zött. Zalától Tatáig Tallózás a megyei lapokban A mai lapszemlénket a dett. A mérnökök és a geo­Zalai Hírlapból, a Dunántúli lógusok megállapítása sze­Naplóból és a Komárom rint az elkövetkező 10—15 megyei Dolgozók Lapjából évben mintegy 3 millió ton­állítottuk össze. Széna helyett tejpor na többletolajat tudnak majd az új eljárással kibá­nyászni. Répa helyett e- dénár Zugok nélkül nincsen város Vendég érkeztekor termé­szetesen biztos programpont Odessza. Az. ember bejelen­ti, hogy ekkor meg ekkor átsétálunk a Tisza-hídon, lekanyarodunk jobbra, majd megnézzük Szeged első és oly sokak által szépnek, mo­dernnek tartott lakónegye­dét. Átsétálunk, lekanyaro­dunk, aztán járni kezdjük az egyforma házakkal ke­retezett utcákat. Járnivalónk bőven akad, néznivalónk annál keve­sebb. Lakósmonstrum vált lakásmonstrumot, és hiába dicsérjük az építőket es építtetőket, akik jóvoltából otthonhoz jutott annyi em­ber, unalmunk inkább nő, mint csökken. Egészen addig, míg a te­lep Tisza felőli üzletutcájfr­ba be nem kanyarodunk. Ez itt — város! Sok országot járt vendé­geink itt felélénkülnek. Já­rásuk meglassul, s tekinte­tük, szavuk egyaránt mond­ja: Igen, ez itt — város! Ha más nem, hát ez a kis szög­let elhozta ide az igazi vá­rosok szívesen szívott leve­gőjét. Véleményükre nem nehéz rábólintani, mert bárhogy is szépítgetjük, a kicsi üzlet­utcán kívül nem érdemli ki a hagyományos értelmű vá-" ros-ranjfot újszegedi negye­dünk, Odessza. „Ószegedi", vagy inkább töltéstövi telepünk, Tarján — legalábbis egyelőre — még „hátrányosabb helyzet­ből" startol. Teherkocsik porozta út­jain hiába tekergünk jobb­ra-balra, sehol nem leljük nyomát a jövendő telepköz­pontnak, vagy legalább egy olyan szögletnek, amely évek múltával kedves idő­töltő helye, jövő-menő ut­cája lesz az ezernyi lakás gazdáinak. Mint ahogy annyi hatá­rainkon belüli és határain­kon túli építkezésnek, Odesszának is, Tarjánnak is egy a baja: hiányzik belő­le a várost várossá tevő szabálytalanság, hiányoznak belőle az évtizedek — szá­zadok kialakította, kedves esetlegességek, hiányoznak a zugok. Pedig egy vadonatúj te­lep is felépíthető „zugo­san"! E hozzászólás szerzőjének néhány évvel ezelőtt alkal­ma volt meglátogatni a svéd főváros, Stockholm né­hány „szputnyikvárosát", köztük az akkoriban még szómos ok miatt építészeti világelsőként emlegetett Wallingbyt. Az, hogy a ki­lenc-tíz emeletes toronyhá­zakat atomerőmű fűti, most nem „téma", s épp így az sem, hogy milyen sebesség­gel fut arrafelé a gyakran felszínre bukkanó földalat­ti. Az viszont már igen — s itt térnék vissza az imént említett zugokra —, hogy milyen arcot is mutat a szputnyikváros főtere. Szabálytalanság Ami a legfontosabb: a teljes szabálytalanság; mind alaprajzban, mind a környe­ző épületek testformáiban! A főtér, ezek szerint, egy évszázadok kialakította mo­dellt mutat. Ha mindenáron pontosítani akarunk: egy nagyobbacska — másfél Klauzál térnyi — területet, a kör és az ovális között. S ahogy nem lett megha­tározó egy mértani alakzat sem, épp úgy az esetleges­ség jegyében sorakoznak egymás mellett a házak is; az egyik hosszanti oldalát, a fhósik keskenyebbik „vé­gét" mutatva, És ezek, az oldalak, vé­gek! Nincs az egész főtéren két egyforma homlokzat. Itt vasbetonsejtek ugranak elő, ott pácolt lécek takargatják a falat, amott meg éppen a felénk és divatos, sötétebb téglák síkját fedezhetjük fel. Időnk volt bőven, megfi­gyelhettük Vallingby lakóit. Álcár mi a „hagyományos" érezték ott-^^^^^^^^HMMH hon magukat a néhány éves nak el az itt lakók felett a vóroscentrumban. Az Idő- jövendő évtizedek. hat itt a járókelő, aki a ter­vezők jóvoltából' nem kény­szerül egyetlen, sokszor Iá; tott, unalmas útra, hanem alkalmanként felkeltheti magában a barangolás szép izgalmát. Az Oskola utcai jó példát látszik követni a Károlyi utca építkezése is. Itt a Napsugár bisztró, a hozzá kapcsolódó — aluljáróval élénkített — lakóépület, meg a frissen elkészült, ki­lenc emeletes lakóház egy olyan változatos, szívesen nézett komplexummá állt össze, amely máris örömé­re van mind az ottlakók­nak, mind az arra sétálók­nak. Ismét visszakanyarodva kiindulópontunkhoz: jó len­ne valami efféle szellem­ben megkomponálni új te­lepeinket is! Arra kellene — már amennyire lehet — törekedni, hogy időről időre megtörjenek a négy-öt eme­letes épületsorok, meg arra, hogy hangulatteremtő ar­chaizálással keltsék fel a városok hagyományos kép­zetét. Ezrek, sőt tízezrek végle­ges szállásairól van szó — nem mindegy, hogyan fut­sebbek úgy őrizgették meg­szokott padjukat, a fiatalab­bak pedig úgy találták me­nedékre a változatos arcú házak ki- és beugróiban, s úgy indultak szokásos sétá­jukra. a térbe ugyancsak szabálytalanul torkolló — alig pár méternyi ' széles, vagy éppen sétány kereszt­metszetű — macskaköves utcákon. Akár ezzel a macskakővel is folytathatjuk! Hol látunk mi macskakö­vet új lakótelepeink séta­helyein? Pedig ez a terü­letborító anyag épp úgy ki­váló eszköze a hangulatte­remtő archaizólásnakj mint a jóval költségesebb, válto­zatos homlolczat-kiképzés. % Traccs-placc Hanem — visszatérve sze­gedi földre — szűkösebb le­hetőségeink ellenébe is le­hetne itt mit csinálni. Olyasmit például, mint a bevezetőben említett kis odesszai utca, amely csak azért nem lett igazi „traccs­placcá", mert nagyon is a telep szélére került, s rá­adásul éppen elébe ültették a különben tetszetős külse­jű. de ..jobb helyre érde­mes" ÁBC-áruházat; vagy olyasmit, amiben az Oskola utca és a Révai utca közöt­ti szakaszon gyönyörködhet a látogató. Ha nem túl nagy gazdag­ságban is, de itt hasonló­képp fellelhetők azok a tér­oldó — akár így is mond­hatjuk: unaloműző — ele­mek, amelyek a szemnek kedvesebbé teszi az új épü­leteket. Aluljárókat, oszlop­sorokat, tehát zugokat talál­Akácz László Arra a javaslatunkra, hogy a bérleteket a hónap végén. Illetve a következő hónap első napjaiban áru­síthatnák a villamosokon a kalauzok is. az igazgató ne­met mondott. Tájékoztatása szerint e kiszolgálás beve­zetése elé akadályt gördít az a tény, hogy az utaztató forgalomban meglehetősen sokan esnek kl a munká­ból egyik napról a másikra. Különleges eljárással ne­velik a borjakat a nagyka­nizsai Vörös Csillag Tenne- Értékes középkori pénzle­lőszö vetkezet ben, A szövet- let — ezer ezüstdénár — kezet az Állatforgalmi és került elő a Baranya megyei Húsipari Tröszttel kafött Bezedek község határában, szerződést, amely alapján az Egy nyugdíjas a répaföld­új eljárással nevelt borjakat jén dolgozott és kapája Olaszországba szállítja. A pénzdarabokat vetett ki. Ez­külföldi partner külön ki- után felásták a területet és kötése volt, hogy fehér hú- még mintegy fél kilogramm sú növendékmarhát szállít- ezüstpénzt gyűjtöttek össze, sanak neki. A szövetkezetben A pécsi Jannus Pannonius erre a célra új istállót ren- múzeum 'régeszei megálla­dezlek be, ahol légkondício- pították, hogy az érmék a náló berendezéssel 18—22 mohácsi vész idejéből szár­Celsius-fok meleget és 75 maznak. Az értékes leletet százalékos légpáratartalmat hamarosan kiállítják a pécsi biztosítanak. Az állatokat múzeumban, úgynevezett „mamette" francia gyártmányú mű- FurOOTG/ eSZté? anyával táplálják. Ebből a ' "I UO/ szerkezetből francia tejpor- , Somogy megye négv lég­ből készített 40 Celsius-fokos jelentősebb meleg vizű für­tápszert kapnak a faforgács- dőjét. u csisztapusztait, a almon heverésző boriak. A csokonyavisontatt a nagy­muanyaval adagolt tápszer. atádit és az igalit a megnö­tovabba. hogy vizet, szénát kedett idegenforgalom miatt es abrakot nem kapnak az korszerűsítik A nagyatádit allatok, valamint nincs alat- gyógyfürdővé Az átlagos létszámhiány 32 tuk szalmaalom. ezek együt- és körnVékén gyógyintézetet —37 fő. Ezen úgy igyekez- tesen biztosítják a gyenge, rendeznek be A csokonva­feher hus kifejlődését. visontai fürdőre 80 miilió y- r • forintot költenek: szabadtéri \jOZZQl és fedett úszómedencéket, i r r i orvosi rendelőt, szállodákat, DanyaSZnOK valamint vendéglátóipari egységeket építenek, az igall A kiapadóban levő zalai fürdő felületét pedig 10 olajmezőn többféle termelési holddal megnövelik és egy módszert dolgoztak ki, ame- 100 férőhelyes szállodát épí­lyek alkalmazásával, a szi- tenek partjára. A csiszta­vattyúkkal már nem kitér- Pusztai fürdőn is hamarosan melhető sűrű olajat is a megkezdik a korszerűsítési felszínre juttatják. Ezek kö- munkálatokat, zül a legjelentősebb a ré- T, , . tegenergia vízzel való pót- / ISZtltlOk Q tQVOt lása. Most a Dunántúli Kő- ' olaj- és Földgáztermelő Vál- Megkezdték a tatai nagy lalat mérnökei minden ed- ló 33 millió forintos költ­diginél nagyobb hatásfokú séget igénylő tisztítását és eljárást alkalmaznak, ame- kotrását. A 400 holdas ta­lyet a laboratóriumi kísér- vat — Magyarország leg­letek után már a termelés- öregebb tározó tava — egy­ben is bevezettek. Az új re többen látogatják, ide* módszer lényege: a kőolajat genforgalmi gócponttá ala. tartalmazó rétegbe széndi- kult. A strandolásnak és a oxidot sajtolnak, amely pó- sportolásnak eddig gátat tolja a felhajtó energiát, s a szabott a tó vizének elisza­kutak felé haitja az olajat, posodása. Az évtizedek álatt A széndioxid korlátlan 1 millió köbméter szennye­ménnyisésben áll rendelke- zett Iszap rakódott a fene­zésre. Eddig 10 millió köb- kére. amelytől most egy méter széndioxidot nyomtak holland gyártmányú kotró­az olajtároló rétegekbe, hajóval tisztítják meg. Eze­amelv hatására a kutak ter- ket a felúiítási munkálatokat melése jelentősen emelke- 1972-ben fejezik be. nek segíteni, hogy a szol­gálatban levő kocsivezetők és kalauzok a betegség miatt kiesett társaik helyett rá­dolgoznak, túlóráznak. A bérletváltásban a fe­leslegs sorbanállás és bosz­szankodás végleges szám­űzésére egyetlen lehetséges mód kínálkozik: olyan kor­szerű, nagy várakozóhellyel is rendelkező irodához jut­tatni — lehetőleg a belvá­rosban — a közlekedési vál­lalatot. hogy egyszerre 6—8 pénztáros tudjon dolgozni. A közlekedési vállalat nem is ajándékként kérné ezt a megoldást a várostól. Csak kapjon megfelelő területet, telket, vagy v épületrészt, amelyen saját erőből épít. vagy amelyben saját pénzé­ből rendezkedik be. Az el­gondolás ésszerű, most már csak a kivitelezés várat magára. L.F. Dobozy Imre: Újra lehet kezdeni 19. — Igen, uraim — mondja sokára a báró —, ez hát aféle búcsúvacsora. Az esperes feláll; nyaka remeg. A főjegyző is ettől félhetett egész este, elzöldülő képpel könyörög. — Meggondolták ezt, méltóságos uram? A nép is elveszti fejét, ha meghallja... És a front két hete nem mozdul, talán még vissza is nyom­ják, minden lehetséges, méltóságos uram, és az ön családja hatszáz éve ura ennek a környéknek, ezt nem le­het csak úgy ... Gáldy lassan feláll. — Fáradjanak át a szalonba. A fe­leségem este nem iszik kávét. De ne­künk nem art, egy pohár konyak sem. Géza. odalép a báróhoz. — Ne vegye tolakodásnak, de oda­át van két-háromféle kitűnő nyugta­tóm. ha a bárónénak szüksége len­ne rá... — Köszönöm, doktor. A feleségem sohasem élt nyugtatóval. A kávé már kitöltve gőzölög. Ko­nyak, szivar, cigaretta az asztalon. Az öreg inas épp akkor húzza be, hangtalanul, maga mögött a szem­közti ajtót, mikor áz ebédlőből belé­pünk. Gáldy kényelmesen elhelyez­kedik, egy karcsú lábú fotelben, ne­künk is int, foglaljunk helyet Te nem marasztalsz, Ernő fi­am? Hűvös a hangja, inkább udvarias, mint irónikus. ' * — Nem tudom, mit mondjak. — Hatszáz év, mondta dadogva a fő­jegyző. és egyszerre vége, egy pom­pás, néma vacsorával, amelyen min­den szilárd volt, a vén falaktól a széklábakig, csak belük az emberi vi­lág dőlt össze, fülnek felfoghatatlan robajjal. Gáldy tehát menekül. A búcsúvacsora nem jelenthet mást. De hasztalan vigasztalnám magam az­zal, hogy ő megy, én pedig maradok. Sajnos, nem erről van szó. Bármeny­nyire igyekszem ügyesen szedni a le­vegőt, mint pillangózás közben, én is menekülök. Csak kincsek nélkül, és nem tudom, hová. Mindenki me­nekül. Aki nem az országúton, hát az esze elől. Hogy ne kelljen bolon­dulásig gondolkodni rajta, mi múlik el és mi következik. Az Áj hársfái, melyeket gránáttal is bajos szétlőni, ugyanazok maradnak.. De a szem, mely nézi őket, már nem lesz ugyan­az. Nevetséges azt hinni, hogy a kö­zelgő vihar csak a kastélyokban söpör. A fejekben is. Mit hord ki, s mit hoz helyette? — Nem, méltóságos uram, Valóban nem tudok mit mondani. Gáldy szeme Desőn áll meg. — És ön, főhadnagy úr? — Hová? — kérdi Deső. felelet he­lyett". — Most Zalába. Van ott egy ki­sebb birtokom, a feleségem révén. Onnan aztán vagy erre, vagy arra. — Így kellett ennek lenni? — tgy lett. önt persze, gondolom, nem annyira a tények, inkább az okok foglalkoztatják. Várjon egy ki­csit. Ha mindez elmúlik ... kedvére válogathat. Rengeteg analízist csi­nálnak, és ki-ki szentül hiszi, hogy az övé az Igazi. — Ez nagyon komiszul hangzik. A dolgok önmagukban, nem későbbi, önkényes minősítésükben hordják a jót vagy a rosszat. Gondolja meg, mit hajtogatnak még ma itt: az or­szág pusztulása nem azzal kezdődött, hogy kimentünk a Don partjára, ha­nem azzal, hogy visszajöttünk. Bo­csásson meg, esperes úr, nem önről van szó, ez az egész sokkal régibb és általánosabb... De hát a felelősség az első lépéstől számítódik, nem az utolsótól. — A felelősség az összeomlás záró­akkordja. Különben csak fecsegnek róla. Ha baj van, a vesztesen el kell verni a port, ennyi az egész. Igyon még, nagyon jó konyak. Géza felugrik. — Kinek nehezebb a bunkója, és kl üt nagyobbat? Ez minden? Mióta lemásztunk a fáról, semmi se történt velünk? ön Angliában élt, ismernie kell Bacont: az ember csak az, amit tud... A Hitler-ellenes koalíció nem azzal kezdődött, hogy meg kell ver­ni a németeket. Azzal, hogy miért kell összefogni ellenük. Igen, ez a lé­nyeg, a miért! A felismerés! Hogy az embertelenség erejével szembe kell szegezni az emberség erejét... Gáldy legyint. — Ismerem Bacont. Szeretni ugyan csak az Essayit szeretem, de hát ez megint ízlés dolga. — Nem vi­tatkozik a doktorral, Desőhöz fordul. — Nézze, mióta megvagyok, egyebet se hallok magunkról, mint hogy al­kalmatlanok vagyunk a -vezetésre. Szamárság. Egy Osztály mindenre al­kalmas, amíg nyeregben bír marad­ni. Ha kirepül a nyeregből... — Szivarját nézi, vállat von. — Az el­marasztaló verdiktet már megfogal­mazták rólunk. Eladtuk a nemzeti függetlenséget, kiszolgáltuk a fasiz­must. Hallgatom az angol rádiót. Rá­adásul Ismerem őket. Rendesen csata a más csatlósát szidják. . (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents