Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

Repülőgép sebességével a vízen Szovjet hajótervezők megalkották a gázturbómotoros, vízalatti szárnyú „Burevesztnyik" elnevezésű kishajót, azzal a feladattal, hogy gyorsjáratú utasszállítást bonyolítson le a folyókon és víztárolókon. A hajó sebessége 105 kilométer óránként! Az utasok elhelyezésére három kényelmes szalon szolgál, ahova alig hallatszik be a motorok zaja: a gépházat hangszigetelő falakkal választották el a környezettől. A gázturbómotoros vízijármű teljesen mentes a más hajókon szokásos himbálózástól. Az új hajó erőgépei két, egyenként 2700 lóerős motorból és a kisegítő energetikai berendezés-csoportból állnak. A hajó kormányzása egyszerű és könnyű, ebben segítséget nyújtanak a legújabb híradástechnikai és rádiónavigációs eszközök. És még egy fontos mozzanat: a hajó akkor sem süllyed el, ha a fedélzet alatti térség valamelyik közbülső kamrája vízzel telik meg. A hajó 150 utast képes fedélzetére venni, és mindössze négy főnyi személyzete van. történelmi Meggyőződése: hálátlan interjúalany. Vele nem lehet hivatali pózzal kérdezzfeleleket játszani — noha lelke legmélyén megjegyzi, eleddig nem sokszor próbálták. Most itt az alkalom, a színház egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze idén „csendesen jubilál": tíz esztendeje játszik Szegeden. Interjú nincs, de beszélgetni nagyon szeret Lumpáciusz Vagabunduszként szállt le a vonatról 1959-ben a szegedi nagyállomás peronjára, de emlékezett még az Ádám Ottó rendezte Nebáncsvirág Lorió őrmesterére is; a főiskolai évek utolsó szerepeire. „így jegyeztem el magam az operettel" — szögezi le fanyarkás humorral. Szegedi bemutatkozása a Zalameai bíró színpadán történt 22 évével és 60 kilójával marcona őrmestert játszott, aki legszívesebben felfalná a világot. Az étvágyból legfeljebb anynyi maradt, hogy a premiert követö háziértékelésen majdnem őt falták fel. — A színház nehéz művészet, a megítélés szélsőségesen szubjektív, a produkció egyszeri, megismételhetetlen. Gyengécske fércügyeket éppúgy fel lehet tupírozni szóvirágokkal, mint zseniális megoldásokat egyetlen kézmozdulattal lefitymálni. De hát ezt be kell kalkulálni. Valamely tanárom mondta: a színészethez 70 százalék szerencse kell, nem árt, ha az a 30 százalék tehetség. A mi generációnk pechesen indult: ekkor írták elő a kötelező kétéves „vidéki penzumot", később megszüntették, s bennünket elfelejtettek. Ma a fővárosi rendezők friss erők, új arcok után néznek, s nem fáradnak messzire, közelben a főiskola. Nincs nosztalgiám Budapest iránt, pontosabban nem akarok oda jutni mindenáron. Szegedet megszerettem, a város hozzánött életemhez, ide nősültem, itt kaptam — vettem lakást —, bár itt húztam le tíz kemény évet az albérletben, amikor előfordult, hogy főszerep mellett/ négy éjszaka aludtam a restiben, nem volt hova menII Bakonytól az Óvásig Mai tallózásunk anvagát a Vas Népéből, a Kisalföldből, a Szolnok megyei Néplapból, a Kelet-Magyarországból és a miskolci Déli Hírlapból állítottuk össze. Új bauxillelőhelyek A Bakonyban kutatófúrásokat végeznek a bauxitbányászok, az alumínium alapanyagát keresik. Eddig több mint ötezer helyen fúrtak Nyirád és Nagytárkány környékén és számottevő menynyiségű, jóminőségű — ki-, sebb foltokban elhelyezkedő — bauxitot találtak. A részletes kutatásokkal több olyan lelőhelyet fedeztek fel, amelyek kedvező lehetőséget nyújtanak a bányászatnak. Találtak olyan területeket is, ahol felszíni bányászással is kitermelhető a „fehér arany" alapanyaga. A felszínhez legközelebb eső lelőhelyet a Malomvölgyben találták, ahol a kitermeléshez az idén 350 ezer köbméter meddőt hordanak jel. Kedvező eredményeket hoztak az Iszkaszentgyörgy, a Fenyőfő és a Kabhegy térségében végzett próbafúrások ls. Veszélyben a bencések kolostora Megmozdult a föld a vté lághírú pannonhalmi apátság alatt — állapították meg a szakemberek. A bencések „aranykolostorát" 1000 körül építették, s az 1960-as évek elején eszleltek először a környéken földmozgást A feltételezések szerint a talajmozgás oka az apátság túlterheltsége. A műemléket annak idején csupán egykétszáz személyre „méretezték", s jelenleg ezren élnek falai között. A mintegy ötszörös túlterhelést a vízvezetékhálózat sem bírja, s ezért rendszeresen beáznak a falai. A kolostor 278 méter magas löszös dombra épült, s a laza szerkezetű talaj a víztől mozdult meg. Az épületen Európa szinte minden építészeti stílusáramlata rajta hagyta „kézjegyét". Az értékes műemlék megmentéséért megkezdték a restaurálást; kicserélik a víz- és csatornahálózatot, korszerűsitik az elavult közműveket. A többmillió forintos munTallózás a megyei lapokban Ital a tok befejezése után remélik, hogy a gyenge talajt sikerül „megállítani". Kiegyenesítik a folyót A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság mintegy 10 millió forintot fordít a Tisza egyik mellékfolyójának, a Zagyva torkolati szakaszának a szabályozására. A mellékfolyó a beömlő előtt nagy kanyart ír le, amely lassította az árvizek levonulását és a téli hónapokban gyakran okozott jégdugókat. A folyamszabályozás alatt a folyót a torkolatánál levő kanyar levágásával kiegyenesítik, s így megakadályozzák a jégtorlaszok keletkezését és gyorsabbá teszik az árhullámok levonulását A hagyományos part erősítési módszereket korszerű eszközök alkalmazásával bővítik. A torkolatnál úgynevezett sejtburkolást végeznek: több mint 13 ezer darab előregyártott betonidomot helyeznek el. Ugyancsak új eljárásnak számit a híd alatti szakasz betonrácsos megerősítése, amely esztétikailag is emeli a part képét. A rendezési munkálatok alatt 90 ezer köbméter földet mozgatnak meg. Arpád-kor hírnöke A régmúlt idők élettelen hírnökeit — templomokat, sírokat, kőedényeket, érméket — a legtöbb esetben a véletlen, illetve az eke juttatja sok évszázados földalatti „életükből" a napvilágra. Legutóbb a Nógrád megyei Szügy község környéken megfigyelték, hogy az eke az egyik bucka tetején gyakran forgat ki köveket, holott a talaj arrafelé nem köves. Ket „önkéntes régész" — vasutas és egy lakatos — ásni kezdtek és egy épület két egymásba kapcsolódó köralakú alapjára bukkantak. Felfedezésükről értesítették a balassagyarmati palóc múzeumot, amelynek régésze megállapította: az amatőr régészek feltehetően egy korai Árpád-kori templom maradványait találták meg. Tekintettel a ritka lelet régészeti értékére, a múzeum ezt a területet védetté nyilvánította. Kísérleteznek a vízzel v Az edelényi IV. bányaakna vize üdítő hatású, értékét növeli az orvosok által bebizonyított gyógyhatása. Most kísérletet kezdtek: hogyan lehetne az értékes vizet sörgyártásra is felhasználni? Ezt a vizet az Edelény melletti Lyukobányán — kísérleti fúrások után — ivóvíz, illetve fürdés céljaira is felhasználják. Itt megkezdett próbafúrásokat a jövő év tavaszán fejezik be és kezdetben napi 500 köbméter vízhozamot az igényeknek megfelelően növelik. nem. Inkább itt színésznek lenni, mint valamely fővárosi nagyszínházban alabárdot tartani — azt hiszem világos a szempont. Csupán az fáj, ha nem figyelnek ránk, ha szóra sem méltatnak. A napokban beszélgetésre rendelték fel társulatunkat a szövetségbe. Egyedül az elnök, Ráday Imre volt ott, s háromórás egyoldalú társalgás utón telefonon kértek elnézést a színházigazgatók, főrendezők nevében: sajna : nem jöhettek el. Aztán mutassanak nekem színházat, ; ahol hármas premierrel kezdék az évadot! S ml történt? Leutazott egy-két hivatalból küldött szakember, és más semmi. Ennyit ért a vállalkozásunk? A Zalameai bíró után zenés vígjátékot kezdtek próbálni, az Érdekházasságot. Tőle is megkérdezték, tud-e énekelni, táncolni. Azóta zenés-színésznek számít. Seregnyi hasonló feladatot bíztak rá, mert nem volt más, vagy mert vele mindent el lehetett játszatni. A próza lassan háttérbe szorul, pedig a szakma csak erre kíváncsi, s ő is többet szeretne kapni belőle. A közönség azért hálás volt neki — így lényegében tehetségét a zenés darabokkal bizonyíthatta. Mondják, egészségtelen dolog színésznek az egyhelyben lakás. Megszokik és megszokják, ellustúl, beszürkül, ernyed feszültsége, vitalitása, beskatulyázzák. Király Levente tagadja ezt; részint mert csodák nincsenek, a színész nem vándorlásaitól lesz izgalmasabb, nem a változó környezet garantálja a tehetségét — részint pedig a magával szembeni igény valahol teljesen 'iös, független a külső 'ktől. Király Levente ma sem leplezett izgalommal, várakozással tekint új szerepei elé — itt Szegeden. Nikolényi István DHMMYARORSZÁG 1944. november 28. A NAP HlREI: FÉLSZ ABADULT HATVAN -3 JÁRVÁNYOS BETEGSÉG PUSZTÍT A NÉMET ERŐDÖKET ÉPlTÖ MUNKÁSOK KÖZÖTT — AZ OROSZ CSAPATOK KELETRŐL ÉS DÉLRŐL FELZÁRKÓZTAK BUDAPEST KÜLVÁ ROSAI ALÁ — A NYUGATI FRONTON MEGKEZDŐDÖTT A RAJNAI ELŐRETÖRÉS. Levél a szerkesztőhöz „Igen tisztelt Szerkesztő Ür! Mint hithű katolikus, nagy elégtétellel olvastam nb. lapjában, hogy az egyházak nem vállaltak közösséget Szálasiékkal. Ismerőseim közül sokan, mint szenzációt vették ezt a hírt. Vannak olyanok is, akik csak propagandát látnak benne, mert a magyarországi hazug náci népámítás éveken át hirdette és szinte elhitette, hogy az ő irányuk keresztény. A jobban tájékozottak mindig tudták, hogy a hitlerizmus a kereszténység legnagyobb ellensége és kezdettől fogva a legnagyobb raffinériával küzdött az egyház ellen. Kereszténységünket az antiszemitizmussal tévesztették össze ... Az egész világ tudta, hogy főleg a katolikus papság szólásszabadságát kötötték gúzsba, és egyszerűen politizálásnak minősítettek minden igehirdetést. Volt olyan egyházmegye Németországban, ahol a papoknak egvharmadrésze ült börtönökben". A közélet szelleméről „A szabad közéletet meg kell tanulni — írja a Délmagyarország vezércikke —, s ennek a demokrácia az iskolája. Ahol régi gyakorlat már a szabad szólás és vitatás, a közös elhatározás kialakítása és a nyílt kritika, ott van csak valóban szabad közélet... Nálunk az ilyen szabad közéletnek semmi iskolája nincsen. Most megnyílt a lehetősége, de egyelőre még nagyon avatatlanul tudunk élni evvel a szabadsággal. Ezer gátlás és akadály áll az útjában, hogy nyíltan tudjunk beszélni egymással és a szándékokat őszintén tudhatnánk összeilleszteni ... Lapunk is ki akarja venni a részét ebből a feladatból. Azon felül, hogy hasábjain mindent elkövet a szabad közélet kifejlesztése érdekében, előadásokat is fog rendezni, ahol a szó közvetlenségével is segít, eredményesebbé tenni a demokrácia iskoláit". Vízrendelet Szeged polgármesterének felhívása: „Felhívom a város közönségét a vízzel való takarékosságra és arra, hogy ha bárkinek tudomására jut, hogy valahol rossz vízvezetéki berendezésen, vagy nyitvahagyott csapon át vízpazarlást észlel, azt azonnal jelentse a városi mérnöki hivatalban vagy a városi vízműtelepen. A saját lakásban levő rossz vízvezetéki berendezést pedig mindenki sürgősen javíttassa ki. hogy a víz felesleges elfolyása mielőbb megszűnjön". A moszkvai rádió Szegedről A moszkvai rádió magyar nyelvű adásában november 25-én Szeged városával és polgármesterével, dr. Valentiny Ágostonnal foglalkozott. Idézet a polgármester nyilatkozatából : „Nem régen még plakátok ezrein rémítgették a város lakosságát az oroszok barbarizmusával. A város népe ma már ezekre ai plakátokra is csak megvető mosollyal gondol, mert látjal a Budapest felé özönlő hadjárművek ezreit, tudja, hogy; a vörös hadsereg ellenállhat tatlan". A haditudósító Sze^ gedről írott cikkét a londoni rádió is közölte. • DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK. 1969. NOVEMBER 27. 37. — Mit moralizálsz itt? Ennek semmi köze az egészhez. Fát döntögetni az Urálon túl, az miért erkölcsös? — Hát, ha közelebbről megnézzük, mit műveltek a megszállók odakint, volna benne történelmi igazság. — Edd meg! A háborúban pusztítanak, nem látod? A szemed istenit, az oroszok a levegőt lövik széjjel? Ezt ki építi fel? Ideküldik ők is a kőmíveseiket, kalákába? — Ezt így nem lehet nézni, minden attól függ... — Tudom a szöveget! Deső is ezt fújja, nem ők kezdték, csak visszaütnek, hát én se kezdtem, miért fizessek, vigyék ki a lovastengerészt falat rakni. Hitler úgyis mázoló volt, majd meszel... de a fejem teszem rá, a tábornokokat nem fogják megdolgoztatni. pucérjuk lesz a fogságban is, hát edd meg a szar Igazságodat! — Mindenki megkapja a magáét, ne félj, a nagy disznók ezúttal nem ússzák meg. — De a kicsik? Én mit csináltam? — Rendben van, ne vitatkozzunk, se a hely, se az idő... Ami tőlem függ, úgyis megteszem. Elmondok rólatok mindent, és remélek ... Mozog a szája, nem hallom tovább. Fülrepesztő a dübörgés. A Boforsok most a Cseresznyést lövik, meg a Vaspályatelepet, aknavető, tábori ágyú, nehéz géppuska, páncéltörő, minden német—magyar fegyver oda szórja a tüzet, ahonnan a mieink épp kihúzták a lábukat. A menekülők nyomába eredt oroszokat veretik, de nem ls őket, a házakat. Csupa kis, kertes ház van a két városrészben, ropognak a tetők, félőrült asszonyok futkosnak a leomló falak között, kigyullad az újvárosi templom, mintha papírmasé lenne, egykettő körülnyalja a láng, a vasutasok sapka nélkül szaladnak ki az állomásépületből, esetlenül ugrálnák a töltés mögé. a Bezerédy utca sarkán szétrebben egy gyér halottas menet a lovak megvadulnak, ideoda cikázva rángatják a kocsit az úttesten, ugrál a koporsó az üveges kalitkában, mintha élő ember dobálná. Magyar katonákat ls látok a tűzben, nem birtak kivergődni a városból. onnan kapják a golyókat, ahonnan segítséget várnának, tehetetlenül rogynak le, vagy fővesztve loholnak egyik háztól a másikig. Átkozott tüzérek, nyissátok ki a szemeteket. És mire jó ez az egész, a város már elesett, hát mire jó. A Gudim homloka mögül zuhog a lövedék. Harminc percig. Aztán csend. Az Újváros egész nyugati fertályát por. füst takarja. A hirtelen kettészakadt, vad robaj után lassan kúszik fel hozzánk a távoli tüzek halk ropogása, a szétszórt, vékony, mégis kórusba álló jajgatás. Hol állhatnak az oroszok? Az Aj fái elfedik előlem Surándj'ék házát. Most aztán kell a koporsó vagonszámra, uram, kívánsága szerint. Szédobott szekrénvt látok hirtelen, az udvorunkon, a lugas drótráesán anyám új kosztümje lóg. Gelethayné benyit a boltba, kabátja elegánsan lebben utána, de nincs volt, csak üszkös semmi az ajtó mögött. Gelethayné sincs, felszívja a füst. helyette a polgármester ereszkedik le valahonnan a magasból, meredt szeméből könny folyik, öregem, és nem mondhattam, tudod a függelem, de mindnyájunk nevében köszönöm, a hazáról van szó. Géza csimpaszkodik a nyakamba; a szilfától húzkál vissza, még nem lehet, hadarja izgatottan, én is szeretnék. belebolondul az ember a bizonytalanságba, mi történt odalent, mindenki rohanna, de még nem lehet, öreg fiú, Deső is azt mondja, várnunk kell. Értelmetlenül bámulok az arcába. Mi az, szaladtam volna? Nem is akartam. Biztosan tudom, hogy nem akartam. De hát ml történt velem? Várjunk csak, amikor a csend beállt... Nem, már előbb, a halottas kocsi, a lerogyó katonák ... De miért? Figyeltem, nagyon jól emlékszem rá. a szemem pontosan leltárba vett mindent, a becsapódásokat Ls követni tudtam, hát az az aggodalmas, de kihagyás nélküli figyelem mitől szakadhatott el, mint a gorombán megrántott fonál. — Csúnyán elintézték — mondja Sorki tárgyilagosan, süppedt szeme mint a kárbecslőé, módszeresen tapogatja végig az Újvárost. — Akár a jégverés. — Majd ha a te faludat lövik széjjel, nyomorult, nem leszel ilyen tárgyilagos, üvölteni fogsz, a hajad téped, körömmel vájod elő gyermekeid hulláját az omladék alól. De ahelyett, hogy ráordítanék, sírni kezdek. Mintha megvertek volna, mindenem sajog, és csak hüppögök, hiába nem akarom. Nyelem a nyálam dühösen, az orromat ls ki kellene fújni, ahhoz sincs erőm, rázkódom mint a hideglelős. — Nem baj • — mondja Fésűs Járó —, ne szégyelld. (Folytatjuk-) é