Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

A posta felkészül a csúcsforgalomra A postásoknak minden év utolsó hónapjában szinte negyedévi teljesítménynek megfelelő munkát kell elvégezniük. A feladatra jó előre felkészültek a postások. Erről adott tájékoztatást dr. Palotás Magda postavezérigazgató-helyettes. A posta-vezérigazgatóság a MÁV-val, az autóközlekedéssel megbeszélte a mégnövekedett feladatokkal kapcsolatos tennivalókat. Előírták, hogy a postahivatalok naponta többször kötelesek a feladott küldeményeket az elosztóhelyekre továbbítani. Amennyiben valamelyik hivatalnál a többszöri elszállítás ellenére is fennakadás fordul elő, az illetékes postaigazgatóság azonnal gondoskodik a szükséges munkaerőről és szállítóeszközről. A legnagyobb forgalmú postahivatalokat egyébként a szükség szerint megerősítik. Erre a célra elegendő túlórát biztosítottak a hivataloknak. A város mindenese I Munkában a kommunális vállalat Roskatag fészer és új kocsiszín a Tisza Lajos utca 2—4. szmú ház udvarán. Kitárt kapuk — mindenki beláthat a felcseperedőben levő új szegedi vállalat bölcsőhelyére. Már most szűken vannak, udvaron s irodákban egyaránt, pedig még csak szerveződőben van ez a várva várt vállalat, amelynek létrejöttéhez talán túlontúl sok reményt is fűznek.1 Túl sokat, hiszen a szegediek mindig kényesek voltak a város tisztaságára, bár az utóbbi időben nem nagyon kényeztettek el bennünket. Túl sokat azért is, mert egy új vállalatnak évekre van ahhoz szüksége, hogy gépezete mindig kifogástalanul működjön. Egy hónappal azelőtt, hogy az új vállalat, új igazgatója kiadja majd a parancsot: teljes gőzzel — ennek a gépezetnek háromnegyed része van készen. Sok régi emberrel — hiszen a városgazdálkodási vállalat örökébe léptek — és új igényekkel, munka- és erkölcsi normákkal. Bárdos Miklós igazgató — kit a város a fürdő vállalat vezetőjeként ismert az utóbbi hónapokig — azt sem titkolja, hogy máris kénytelenek voltak olyan régi dolgozóktól megválni, akik nem végezték rendesen a munkájukat. így is igyekeznek a nagyobb igénynek megfelelni. Ügy is, hogy elsősorban szakmunkásokkal erősítettek. Eddig például a parkfenntartók, kertészek között. — hetvennyolcból egy — a segédmunkások voltak túlsúlyban. Most az irányítást mérnökök, technikusok veszik át, s alaposan megújítják a hagyományos munkamódszereket is. Máris bővében vannak az újításoknak, csak győzzék őket megvalósítani. De: valamit valamiért. Az új vállalat elsősorban egy régi ellentmondást igyekszik megszüntetni, azt, hogy azok az emberek, akik a város tisztaságára ügyeltek, elhanyagolt, rossz kalyibákban pihentek, ebédeltek. Most vásároltak két erdészházat, amelyet üres telkeken fognak felállítani: egyiket a Somogyi Béla utcában, a másikat Tarján környékén egy-egy irányító központnak. Vesznek öt víkendházat is, kétszoba konyhásat: Á személyi igazolványról, a lakcím-bejelentésről és a nyilvántartásról A kormányrendelet 1970. január 1-én lép éleibe ezeket alakítják át pihenőhellyé. Egyórás munkaközi szünet lesz, s akkor minden dolgozót autóval szállítanak a központba ebédelni. A vállalat a tanács önköltséges üzeme. Máris vannak azonban vezetőségének önálló kezdeményezései. Sajátos virágprofilt akarnak Szegeden: a rózsák városává akarják tenni. A rózsatelepítést valószínűleg az általuk végre begyepesített Petőfi sugárúton próbálják ki. Üj gépek segítik a munkát. Az úttisztítóik két kisgéppel dolgoznak majd, s vett a vállalat egy porszívót is: a majd egymillió forintos Verro City nevű autócskából kettő érkezett Magyarországra. Egy a fővárosé, egy Szegedé. Ezzel a modern géppel tizenhat óra alatt a város egyharmadát rendbe lehet tenni. Felkészülnek a hótakarításra is. Vesznek még néhány hóekét, a járdákat pedig hódúrásra — újítással — átalakított kisgépekkel tisztítják majd, a legfontosabb pontokon. Már munkába álltak az építők is: elvégezték a Madách utcai orvosi rendelő festését. A város felügyeletét fokozatosan veszi át a kommunális vállalat. Orvosi rendelőket, iskolákat, óvodákat tatarpznak, s közben tárgyalnak a tanácsokkal az átvállalt feladatokról, önkéntelen a kérdés: mi az egyáltalán, ami régi. Szerény a válasz: egyelőre sok jó és rossz hagyomány köti őket, az újat majd később veszszük észre. Ha majd a most megkezdett gépesítést sikerül teljesen megoldani. Mert azé a jövő. Veress Miklós A Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent a személyi igazolványról, valamint a lakcím bejelentéseről és nyilvántartásáról szóló kormányrendelet, és ezzel kapcsolatban a belügyminiszter végrehajtási utasítása. A rendelet értelmében az erszág területén állandó jelleggel tartózkodó minden 14. eletévét betöltött magyar állampolgár személyi igazolványt kap. Aki az igazolvány kiállítása alkalmával személyi adatait nem tudja, az előírt, vagy más hitelt érdemlő okirattal igazolni, továbbá akinek a személyi igazolványa elveszett vagy megsemmisült, ideiglenes személyi igazolványt kap. A személyi igazolvány érvényességi idejét illetően a rendelkezés szerint a 18 éven aluliaknál az érvényességi idő négy, 18 és 25 év között hét 25 és 50 év között tíz esztendő, a 55 éven felüli személyeknél az érvényesség határidő nélküli. Az ideiglenesen kiállított személyi igazolvány érvényességi ideje legfeljebb egy év. A személyi igazolvány kiállítása. kicserélése és érvényességi idejének meghoszszabbítása az illetékes rendőrkapitányság feladatkörébe tartozik. A 14 éves fiatalok első személyi igazolványát az iskola helye szerint illetékes rendőrkapitányság állítja ki es az iskola ad ír át. Az ideiglenes személyi igazolványt ez ideiglenes lakóhely szerinti rendőrkapitányság is kiállíthatja — annak a részére, akinek személyigazolványa elveszett, vagy megsemmisült. A személyi igazolványnak mindenkor a tényleges adatokat kell tartalmaznia. Ezért az időközben bekövetkező mindennemű változást Köteles az igazolvány tulajdonosa a bejegyzésre jogosult hatóságnál, szervnél — az igazoló okiratok bemutatásával egvidejűleg — bejegyeztetni. A változásokat köteles az illető három napon belül a lakónyilvántartóban is átvezettetni. Kizárólag a rendőrkapitányság jegyzi be a határsávba történő letelepedés engedélyezését, továbbá a rendőrhatósági felügyeletet és kitiltást, a bírósági kitiltást és * szabadságvesztés büntetésből történő feltételes szabadságrabocsátást. Az állandó és az ideiglenes lakcím változtatását a rendőrkapitányság, ennek székhelyén kívüli helységben a tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya. Községekben a tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve jegyzi be. A végrehajtási utasítás a továbbiakban részletesen közli a személyi igazolvány kicserélésének és érvényesítésének módját. A személyi igazolványt be kell szolgáltatni, illetve azt bevonják, ha tulajdonosa katonai szolgálatra vonult be. ha sazbadságvesztésre ítélték, illetve előzetes letartóztatásba került, ha cselekvőképességet kizáró gondnokság, vagy zárt elmegyógyintézeti kezelés alá került, ha végleg külföldre távozik, ha magyar állampolgársága elbocsátás folytán megszűnt, vagy ha az illető meghalt. A személyi igazolványt tulajdonosa köteles sértetlenül megőrizni, magánál tartank és hivatalos személyek felszólítására azt felmutatni. Akinek személyi igazolványa elveszett vagy megsemmisült, köteles azt az állandó vagy az ideiglenes lakhelye szerinti rendőrkapitányságon azonnal bejelenteni. A személyi igazolványt másra átruházni, vagy - biztosítékul átadni, illetve átvenni tilos. A lakcím-bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban a rendelet egyebek között kimondja, hogy a lakcímet, illetve annak megváltozását a be- vagy kiköltözéskor, de legfeljebb az azt követő 48 órán belül be kell jelenteni. A lakcím bejelentésére kötelezett személy állandó lakhelyének fenntartása mellett egy ideiglenes lakcímet is bejelenthet. A végrehajtási utasítás részletesen közli a lakcímváltozás bejelentésének módját, a szállásadó kötelességeit és a helyi lakónyilvántartó kötelezettségeit. Az utasítás kimondja, hogy a munkásszálláson és építkezési felvonulási lakóépületbe, továbbá a mozgószálláson külpn helyi nyilvántartóba kell bevezetni az ott lakó személyeket. A kormányrendelet és a végrehajtási utasítás 1970. január elsejével lép életbe. Magyar—lengyel barátsági est Az újszegedi November 7. Művelődési Központ lassan a nemzetközi kapcsolatok szegedi bázisává alakul. Nemrég rendezték meg itt az igen sikeres Odessza-estet, és tegnap máris egy újabb nemzet — ezúttal a lengyel — mutatkozott be egy hasonlóképp szívesen fogadott barátsági est keretében. (Mint hallottuk, december elején az NDK műsora gazdagítja a művelődési központ programját.) A tegnap, szombaton este 6 órai kezdettel megtartott barátsági est vendégeit dr Stanislav Sochacki, a budapesti Lengyel Kultúra igazgatója köszöntöte, és adta át nekik a művelődési központban megrendezett plakátkiállítást. A világhírű lengyel plakátművészek szegedi bemutatkozása igazi képzőművészeti csemege. Ideérkező kiadványok lapjairól, fotómásolatokról már eddig is szemünkbe tűnhettek a rendkívül ötletes — kevés motívummal is sokat mondó — grafikai munkák, most azonban a műfaj legkiválóbb művelőinek válogatott munkáiban van alkalmunk gyönyörködni. Ami a nézők elismerését leginkább kiváltja: a szuggesztivitás, a lapoknak az a tulajdonsága, hogy egyszerre, egyforma erővel, mindenkihez szólnak. Ha valamit, hát a sűrítésnek ezt a módját igazán eltanulhatnák hazai plakáttervezőink! A barátsági este befejezéseként lengyel kisfilmeket láthattak a nézők. A. L. KGSI-iilés Szombaton Berlinben befejeződött a KGST villamosenergia-ipari állandó bizottságának, baráti légkörben és kölcsönös egyetértésben lefolyt 30, (ilésszaka, amelyen bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, NDK-beli, román, szovjet küldöttek vettek részt. Jelen volt egy jugoszláv delegáció is. A bizottság elfogadta az energiagazdálkodási kutatások összehangolásának 1971 —75-re készített tervét, s jóváhagyta saját jövő évi munkatervét. Nagyvállalati kicsinyesség N

ézze — mondta kesernyés iróniával egy szegedi gyáregység vezetője — á mi vállalati újmechanizmusunk hogy, hogynem, minduntalan megreked Pesten, a központ kapujában. Van kilépője, igaz, elvileg nagyobb az önállóságunk, de a gyakorlatban? Legtöbbször csak az utasítások szellemében dolgozunk. Többen is panaszkodtak erre az avult szemléletre. Az utasilgató mentalitásnak sajnos megszokott helye még némelyik nagyvállalat központja. S ez semmiképp sem szerencsés, sőt, kimondottan kárára van a közösségnek. Olyan kár ez persze, aminek összetevőin, nagyságán el lehet vitatkozni. Vitatkozni is, ki-ki mondja a magáét. A vezérigazgatóság azt, hogy ezzel a központosítással sok mindent meg lehet előzni, azt is, nehogy balul üssön ki a vidéki gyár valamilyen önálló cselekedete. Az itteniek viszont felhánytorgatják: végül is a vállalaton belüli reformnak szab korlátokat ez a fajta nagyvállalati kicsinyesség. Véleményük szerint, egy sor jó kezdeményezésnek is akadályát képezi a túl szigorú centralizáltság. Azt pedig, hogy mennyi előnyt jelentene a kezdeményezések szabadabb szárnyalása, illetve mennyi veszteséget jelent a „fontolva haladás" különféle bürokratikus útvesztőkben, ^negintcsak ki-ki másképpen, a maga szempontjából ítéli meg. Egyfelől a hatáskör-koncentrálás további fenntartásának igénye, másfelől a nagyobb önállóságé — nem lehet vitás, hogy az előbbi emlékeztet az ómechanizmusi tervlebontásos. központi utasításos rendszerre, s az utóbbi született a változások jegyében. A régi sémák megmerevítése tehát ellenmond a legalapvetőbb reformtendenciáknak. A „róluk, de nélkülük" döntési módszer nem egyeztethető össze a helyes elvvel: ki-ki a saját munkaterületét ismeri a legjobban, gazdája, felelős irányítója annak a területnek, célszerű tehát rábízni a döntéseket. Nemcsak jelentéktelen, de nagy fontosságú kérdésekben is. Senki sem vitatja persze a vállalati központ szerepének fontosságát. Sőt. Tulajdonképpen a nagyobb önállóságra aspirálók segíthetik hozzá ezt az apparátust, hogy csak az igazán vezérkari feladatokkal foglalkozzék érdemük szerinti részletességgel. A vállalati gazdálkodás legfontosabb elveit, távlatait, az ügyvitelt, az árpolitika meghatározását nyilván egyik gyáregység sem kívánja saját kézbe venni. De a gyakorlati termelésirányításból, gazdálkodásból annál nagyobb részt szeretnének maguknak. S végső soron csak az lehet az ésszerű munkamegosztás. A „lent" könnyebben, gyorsabban, jobb hatásfokkal megoldható tevékenységeket teljesen önállóan intézni, a vezérigazgatóságokon pedig minden figyelmet, energiát a nagy vállalatpolitikai feladatoknak szentelni. Koordinálni, piacot kutatni, üzletet kötni. Érdemes többet foglalkozni az érdekeltség elvével, a nagyvállalaton belüli ösztönzés kimunkálásával is. Nyilvánvaló, hogy a „közös kalap" elmélete nem tartható, a munka szerinti elosztásnak gyárak esetében is hangsúlyozottan kell érvényesülnie. Vagyis az vehessen nagyobb részt a vállalati eredményből, nyereségből, aki többet is tett érte, jobban gazdálkodott, hatékonyabban tervezte meg a termelő, vagy értékesítő tevékenységet. S maguk a dolgozók is érezzék: érdemes jobban igyekezni. nincs egyenlősdi a vállalaton belül sem, a gyáregység jó eredményein nem kell osztozniuk valamelyik gyengébben gazdálkodó üzemmel. A

z irányítás és az érdekeltség rendszerét tehát még tovább kell fejleszteni, bátran, fenntartások és tekintélyóvó skrupulusok nélkül, önállóan termeld, s önállóan gazdálkodó egységnek lenni — rangot jelent. Olyan rangot, amire rá is kell szolgálni, tudással, érett közgazdasági szemlélettel, életrevaló gazdasági döntésekkel. Mert nyilván a kockázatból is többet kell vállalni az önállósodott üzemeknek. De az a tapasztalatunk: a szegedi gyáregységek vezető gárdája elég felkészült és koncepciózus ehhez. A nagyvállalatoktól tehát joggal várnak nagyobb hatáskört, amelynek előnyeit a továbbiakban jobban kamatoztathatják. Simái Mihály Mezőgazdasági gépkiállítás — modellekkel Az NDK Mezőgépipari Magyarországi képviselete, a TRANSPORTMASCHINEN, az AGROTRÖSZT és a Csongrád megyei AGRORER modellkiállítást rendezett Szegeden, a Bartók Béla Művelődési ház nagytermében. Az NDK mezőgazdasági gépeit és új traktorait élethű modelekket reprezentáló kiállítást tegnap, szombaton délelőtt Sóiké Antal az AGROKER igazgatója nyitotta meg. majd Jürgen Kastner az NDK mezőgépipari ( képviseletének vezetője beszélt a kiállítás céljáról, s eddig! hazai eredményeiről. Kérdésünkre Jürgen Kast ner elmondotta, hogy elsősorban tájékoztató céllal állítottak ki Szegeden. Szeretnék megismertetni a Délalföld mezőgazdasági szakembereit az NDK mezőgazdasági iparának néhány új konstrukciójával, mint például a Petkus gabonatároló silóberendezéssel, a burgonyakiszedő géppel, a gépesített szarvasmarha istállóval stb. Ezek a gépek a Kaposváron megtartott' hasonló kiállításon nagy sikert arattak Somogyi Károlyné felvétele A Petkus-féle gabonatárolók alumíniumból készülnek, befogadó képességük 1800 tonna. A gépkocsin érkező gabonát automatikusan szállítja a tárolóhengerekbe. s például a Somogy megyei den, november 25-én déltsz-ek 200 kombájnt rendel- után fél kettőkor a Szabad; tek. ság Filmszínházban filmbeA modellkiállítás novem- mutatót rendeznek a kiállíber 30-ig tart nyitva, ked- tott gépek működéséről. VASÁRNAP, 1969. NOVEMBER 23. 4 DÉLMAGYARORSZÁG