Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

0 1944. november 23. DEI MAGYARORSZÁG A NAP HÍREI: AZ OROSZ CSAPATOK ELÉRTÉK EGERT — A SZÖVETSÉGESEK ELFOGLALTÁK SAARBURGOT — A NÉMET KÖZIGAZGATÁS MENEKÜL LENGYELORSZÁGBÓL — NÖVEKSZIK AZ ELLENÁLLÁSI MOZGALOM AUSZTRIÁBAN — TITO CSAPATAI TIRANÁBAN ÉS DURAZZÓBAN. A felszabadító harcok krónikája A Gisela- és a Rosa-Karolaállás efien Utolsó alkalom London, november 22. A Daily Telegraph moszkvai tudósítója a következőket Írja: A Vörös Hadsereg Magyarország területének több mint feléről kiverte a néme. teket Az oro6Z közvélemény _ •,.„„. . , ..„„„ _ A közrendészet szegedi vea jelenlegi helyzetet Magyar- Mtójének nyilatkozatából re, a komponista. Szerepel a revüben mindenki, aki él... Táncosnők jelentkezzenek színházi irodában! Visszaélés a malomban ország végső próbakövének tekinti. Itt az utolsó alkalom a magyarok hogy bármilyen módon megpróbálják helyrehozni .Néhány nagyobb üzemben rendkívül súlyos visszaélése, számára. ket lepleztek le. Egyik szegedi malomban például öt vagon búzát foglaltak le. A azt. búzát elrejtve tartották, s a rendőrséget érdekes eredményekre vezették". Szabad árak hogy Hitler oldalán háború- titokban feketén árusították, ba léptek. A magyar népnek A HEKÖB-nél is voltak elég fel kell lázadnia a németek 8Úlyo» vls6zaéIések" amelvek és magyar bandájuk ellen. Magyarország sorsa a jelen pillanatban attól függ, a nép szakít-e mindazzal, amit a múltban tett és fegyvereit A közrendé6zet vezet6jé. a németek ellen fordítja. Ez nek rendeletéből: ..Szeged az egyetlen út az ország város közellátásónak megjavítása érdekében a Közellátási Bizottság jóváhagyásával egyes élelmicikkekre, úm. élő és vágott baromfi, tejföl, túró. vaj. gyümölcs elrendeltem az eddig érvény, ben volt maximális árak megszüntetését. Felhívom teMegalakult Szegeden az hát a termelőket, hogy a Antifasiszta Diák Szövetség, fenti cikkeket bárki szabaA diákság felkéri a Tanárok don szállíthatja a városba. Szakszervezetét a Főigazga- köteles azonban az élelmttóságot és a szülőket hogy cikkeket a nyílt piacon árutámogassák a mozgalmat sítani. Az élelmicikkekkel Az ADSZ titkárának nyt- való házalá6 tilos." latkozatából: „Célunkat megmegmentése felé. Antifasiszta Diák Szövetség A főhadiszállás november 4-i utasításának megfelelően a 2. Ukrán Front főerőinek harcai — a Tiszán végrehajtott erőszakos átkelés után — Miskolc, Eger és Hatvan irányába bontakoztak ki. Ezekben az irányokban a „Dél" hadseregcsoport parancsnoksága két természetes védelmi vonalra, a „Gisela'' és a „RosaKarola" állásra támaszkodva szándékozott féltartóztatni a szovjet csapatokat. A „Gisela" állás a Bodrog mögött, a Zemplén hegység vonalában húzódott, a „Rosa-Karola" állás pedig a Mátra és a Bükk déli lejtőjén zárta le a két hegység átjáróit. Ezen a kedvező terepszakaszokon kellett szilárd védelmi arcvonalat kialakítania Ottó Wöhler gyalogsági tábornok 8. német és 1. magyar hadseregből létrehozott hadműveleti csoportjának. November—december hónapban a 2. Ukrán Front jobb szárnyán és középen tevékenykedő csapatok kedvezőtlen körülmények kőzött, nehéz harcokat vívtak a Wöhler-csoport ellen. Erdős-hegyes terepen, az őszi esőzéstől felázott talajon, majd téli hófúvásban kellett támadniuk. A 40. szovjet és a 4. román hadsereg a Csaptól Polgárig terjedő szakaszon kelt át a Tiszán. Elsőként a 159. megerősített körlet 361. zászlóaljának egy százada szállt csónakba és tutajokra a Komorónál kijelölt átkelőhelyen. A németek, hogy megzavarják az átkelést, rönköket és hatalmas fatörzseket eregettek a folyóba. Ezeket a veszedelmes akadályokat a tutajokat úszva követő harcosok lökdös ték el az útból. Partot határozza a szövetség neve. össze akarjuk gyűjteni azokat a diákokat, akiket nem tévesztett meg a fasiszta propaganda, g ma is józan ítéletekkel készen állnak arra. hogy részt vegyenek a demokratikus, szabad Magyarország felépítésében." Jazzrevü A Városi Színház péntekre premiert tűzött ld. Jazzrevüt hirdet az első részben, a második részben bohózatot és a méltán népszerűségnek örvendő Tihanyi mestert, a bűvészet királyát Tisztelet a bevételnek, hirdeti a címlap a revü címét. Jazzt, éneket táncot hangulatot ígérnek a revü alkotót a máris Rekorder libamáj Az ínyenc csemegéjét a libamájat kedvelők számára alighanem világrekord született most az Országos Baromfiipari Vállalat törökszentmiklósi gyáregységében. A zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet kiváló hibridtenyészetéből beszállított és felbontott több mint ezer darab liba májának átlagsúlya meghaladta a félkilót Zagyvarékoson és a Baromfiipari Országos Vállalat Gödöllői Agrártudományi se után csaknem, kétszáz ezer forint májprémiumot kapott a tenyésztő gazdaság. (MTI) érve Barinov hadnagy, századparancsnok és négy géppyskása megrohamozta az ellenség állásait. A hajnáli ködben meglepett németek, néhány perces rendszertelen tüzelés után, futva hagyták olt az első árkot. Barinov és bajtársai jó tüzelőállásból fedezték a század átkelését. Nem sokkal később a 17. német hadtest sorozatosan indított rohamokkal igyekezett a folyóba szorítani a partot ért szovjet századokat. November 27-ig tartottak a véres és veszteségteljes harcok, melyek során végül is sikerült szétzúzni a német védelmet. Ám nem kisebb megpróbáltatást jelentett a Bodrog és a Hernád leküzdése sem. E közben a 40. hadsereg csapatai december 3-án felszabadították Sátoraljaújhelyt, 16-án Sárospatakot; 18-án pedig amikor Hidasnémetiből is kiverték az ellenséget, már Csehszlovákia területén harcoltak tovább. A „Giselaállás" tehát kiesett a német védelemiből. Polgár—Tiszafüred között a 27. hadsereg kelt át a Tiszán, s csapatai Miskolc, valamint Salgótarján felé mértek csapást. A széles arcvonalon indított támadást a 29. német hadtest heves ellenlökésekkel igyekezett megállítani. Nehéz küzdelem után Mihajlov vezérőrnagy 73. lövészhadosztálya december 2-án este betört Miskolcra, és másnap reggelre megtisztította a hitleristáktól. A Salgótarján felé előrenyomuló csapatok az erdős-hegyes terepen vívott súlyos harcok közben, december 25-én este értek a város alá. Konyev vezérőrnagy 3. gárda légideszant hadosztálya másnap kora hajnalban rohamozta meg Salgótarjánt és utcai harcban szabadította fel. A németek nem nyugodtak bele a vereségbe. A Karancsságtól nyugatra levő magaslatokról lőtt erős tűzzel akadályozták a szovjet csapatok előnyomulását és visszavetésükhöz készülődtek. Prazsinszkij gárdafőhadnagy szakasza parancsot kapott: hátulról törjön be az ellenség védelmébe és számolja fel tűzfészkeit Húsz gárdista négy páncéltörő puskával és géppisztolyokkal felfegyverkezve, az éj leple alatt hangtalanul beszivárgott az ellenség állásaiba. Virradatig meglapulva vártak. Ekkor a főhadnagy parancsot adott a páncéltörő puskás rajnak, semmisítsék meg a németek közeli két nehéz géppuskáját, maga pedig 16 katonája élén harsány „Hurrá!" kiáltással megrohamozta az ellenséget. A meglepetés tökéletesen sikerült összefogott tűzzel visszaverték azokat a csoportokat is, amelyek két napon át sűrűn rohamoztak az elvesztett állások viszszaszerzéséért. Pruzsinszkij főhadnagy az egyenlőtlen harcban megsebesült, de csoportja a túlerővel szemben kitartott és biztosította a hadosztály további előnyomulását. Harcaik eredményeként felszámolták a „Rosa-Karola" állás jelentős szakaszát. Ennek a védelmi rendszernek a szétzúzását az 53. hadsereg és Plijev altábornagy lovas-gépesített csoportja tette teljessé. Eger felé támadva az 53. hadsereg csapatai lépésről lépésre küzdötték le a németek szívós ellenállását. November 28-án a 110. gárda lövészhadosztály egyik zászlóalja betört Andornaktályára. Egy pinceablakban elhelyezett géppuska tüze földre kényszer! tette a katonákat. Visnyevszkij alhadnagy oldalról kúszva megközelítette a géppuskafészket. Dobásra lendítette karját, hogy kézigránátot vessen a pinceablakba, de abban a pillanatban több lövést kapott. Irtózatos fájdalmát legyőzve, maradék erejével még közelebb kúszott és kézigránátjával elhallgattatta az ellenséges fegyvert. A zászlóalj előtt szabaddá vált az út. November 29-én este a 110. gárda lövészhadosztály benyomult Egerbe, s másnap reggelre befejezte a város felszabadítását. Ilyen hőstettek százával születtek azokban a küzdelmes napokban. A felszabadító küldetés teljesítése során tudatosan vállalt önfeláldozás feledhetetlen példáit megőrizték a hadijelentések, amelyek sorra beszámolnak a „Rosa-Karola" állás felszámolásáért vívott harcokról. Hatvan, Balassagyarmat, Drégelypalánk, Pásztó, Szécsény és más községek nehéz állomásai voltak ennek a harctevékenységnek, a Flijev-csoport és az 53. hadsereg arcvonalszakaszán. December végére ezek a csapatok kijutottak az Ipoly és a Garam vonalára. Wöhler tábornok hadműveleti csoportja nagy veszteségeket szenvedve, kénytelen volt elhagyni utolsó, természetes védőállásait Észak-Magyarország területén. TÖTH SÁNDOR alezredes közkedveltté vált fővárosi Egyetem segítségével megkomikus: Káldor Jenő és két. partnere: az író-bonviván Sugár László és Bondy Endhonosított és szabadalmazásra váró tápszerrel etetett libafajta kiváló májtermeiéDobozy Imre: Újra lehet kezdeni Válaszol az Welókas Visszaélés nélkül Salamoni ítélet címmel írtunk lapunk október 29-i számának Olvasóink írják rovatában Nagy Ferenc (Kölcsey u. 13.) panaszáról. OÍvasónk azt kifogásolta, hogy a postán békekölcsön kifizetésekor az alkalmazott minden nyertesnek visszaadta a kötvényt: írja rá a nevét és címét. A Szegedi Postaigazgatóság indokoltnak találta Nagy Ferenc panaszát, és utasította az alkalmazottakat a szabály pontos betartására. Az erre vonatkozó, eset, hogy a bemutatót postai utasítás ugyanis így telezni akarják arra, szontalan, ha ezt olvasóink is megjegyzik —: „A kötvények beváltásakor bemutatójuk nevét és lakcímét meg lehet kérdezni. Ha azonban a kötvény bemutatója ezt nem akarja megmondani, akkor azt szorgalmazni nem szabad, s a kötvényt enélkül is be kell váltani. A kötvény bemutatójának személyazonosságát — visszaélés gyanúja kivételével — nem szabad igazoltatni". Ezek után, úgy gondoljuk, nem fordul elő olyan •M-kOami hangzik — nem lesz ha- csak joga. DÉLMAGYARORSZÁG VASÁRNAP. 1969. NOVEMBER 23. 34. Kilép az ajtó elé, körülnéz. Morognak az ágyuk, az öregvárosban csattog az akna, a Cseresznyés ritkás ligetei közt három német páncélos mászik Bitta felé. Most kezd lazulni bennem a rémület görcse, szégyenkező dühbe váltva, hogyan is tudhattam annyira begyulladni, mint egy megriasztott állat Ha megtudom, ki jelentett fel bennünket, nem mar radok adósa. Milyen könnyű három embert, megölni? Irtózatosan egyszerű. Csak gyorsabbnak, pontosabbnak, kérlelhetetlenebbnek kell lenni, mint azok, vagyis lövés előtt létre kell hozni főben, idegekben azt az eltökélt feszültséget, mely habozás nélkül parancsot ád szemnek és kéznek. Igy hát mégsem olyan egyszerű? Miért épp Deső lőtt, miért nem más? Azt mondta, már tegnap este, ma reggeltől fogva nem parancsol senkinek, mégis parancsolt, épp azzal, hogy közülünk egyedül ő nem vesztette el a tejét. Rágyújt Kezét nézem, szeretném reszketésen kapni, legalább utólag rendítené meg a két percbe sűrített, eletnyi kockázat s maga az emberölés, mert ha jogos volt is, embert ölt. de olyan a keze mint máskor, vékony, barna, nyugodt — Húzzátok be óket a- venyigerakások mögé — mondja. — Fegyvert, töltényt elszedni tőlük, hátha még jó lesz. Géza, adj egy gereblyét, földet kotrok a vérnyomokra. Tarba, te kiállasz figyelőbe, az űt mellé, ahhoz a görcsös ágú szilfához, majd aztán váltjuk egymást Készítsetek össze ennivalót, ha menni kell, nem az utolsó pillanatban kapkodjunk. > Fésűs Járó csak most teszi le a fejszét Megindultan közeledik Desóhöz. — Kálmán, én azt szeretnem mondani ... — Semmit se mondj. Kényszerhelyzetben voltam. A csendőrök szegycsont alatt kapták a golyókat Lépük, májuk véres morzsái szanaszét a köpenyen. A nyilasoknak hét vagy nyolc lyuk van a mellében. Remek sorozat volt Látta valaki' A cselédházból idelátni. De nem jön senki bámészkodó, a kastély környéke kihalt, a szőlőhegy is néptelen, csak feljebb, a Gudimhegy messzire fehérlő, tar mészkőhomlokzata mögül villog az ágyuk torkolattüze. Mintha a napsütéssel feleselnének a mérges, vörös, kis villanások. Hová lőnek? Ha Mándor már ne ma miénk, Bittáig csak egyetlen major van közbül. Elizapuszta, Gáldy nagyanyjáról nevezték el, öt vagy hat ház az egész. Tavacska is van a házak előtt e tejhűtő hidegvize táplálja, bivalyok henteregnék benne nyáron, hal nem marad meg benne, mégis kedves kis tő, a ráhajló füzek alatt álmosan fénylik. Az állomás felett füst bodorodik. most jött be a tizenkét órás pesti vonat, még mindig utaznak, jönnek-mennek, mintha értelme lenne. Vagy csak annak van értelme, amit épp megteszünk? Kíváncsi vagyok, ez a három ember kiféle volt, be kellene nyúlni a zsebükbe, de mindenük ragad a vértől. Lihegve húzgáljuk őket, lábuknál fogva, a bakhátakon erra-arra billen a fejük, mintha tagadólag ráznák, nem tehetnek az egészről, küldték őket. hát jöttek. Sroki mégis kiforgatja zsebüket, de a papírok nem érdeklik őt. száját biggyesztve leltározza a sovány zsákmányt, néhány bicskát, öngyújtót és kulcsokat, amelyekkel már soha nem nyitnak ki semmit. — Negyven-ötven percünk biztosan van — mondja Deső —, amíg a parancsnokság másik járőrt küld kl. Fegyvert választ magának, nekem is ad 'egyet. Gallai felmarkolja a harmadikat. Fésűs Járó is szeretne, de már nem jut neki, nem is ért hozzá, sose lőtt géppisztollyal, kárpótlásul mindkét köpenyzsebébe egyegy Frommer pisztolyt dug. Géza még mindig fejét lógatva kering a hullák körül. Medikus korában, míg anatómiát tanult, a vonaton befelé ls. kifelé is emberi csontokat kaparászott egy csorba szikével, a lányok sikogattak a tanuló kocsi folyosóján. mi meg\ leszoktunk róla, hogv már befelé menet meffesvíik a tízórait. Hülye mondták Gézának, ha neked nem fordul ki az az egyszál beled, másé kifordul. hagvd abba rögtön. Rosszul ismerték, sokkal nagvobb erőfeszítésbe került csinálni. mint nekünk nézni, de az egész élete ilyen, makacsul, kínlódva, folyton le akar győzni macában valamit. amj nélkül nem is lenne az. aki. Lehet, hogy eközben épp úgy utálkozik belül mint mikor a •csontokat vakarta. Groteszk erőlködés, apja fejéhez azt vagdossa, naturavn exprellas furca, tamen usoue recurret, ami igaz ls. tulajdon természetét vasvillával sem kergetheti el senki, csak példálózik, maga az egészből nem tanul semmit. (Folytatjuk.) »