Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-23 / 272. szám

0 1944. november 23. DEI MAGYARORSZÁG A NAP HÍREI: AZ OROSZ CSAPATOK ELÉRTÉK EGERT — A SZÖVETSÉGESEK ELFOGLALTÁK SAAR­BURGOT — A NÉMET KÖZIGAZGATÁS MENEKÜL LENGYELORSZÁGBÓL — NÖVEKSZIK AZ ELLENÁL­LÁSI MOZGALOM AUSZTRIÁBAN — TITO CSAPATAI TIRANÁBAN ÉS DURAZZÓBAN. A felszabadító harcok krónikája A Gisela- és a Rosa-Karola­állás efien Utolsó alkalom London, november 22. A Daily Telegraph moszkvai tudósítója a következőket Írja: A Vörös Hadsereg Ma­gyarország területének több mint feléről kiverte a néme. teket Az oro6Z közvélemény _ •,.„„. . , ..„„„ _ A közrendészet szegedi ve­a jelenlegi helyzetet Magyar- Mtójének nyilatkozatából re, a komponista. Szerepel a revüben mindenki, aki él... Táncosnők jelentkezzenek színházi irodában! Visszaélés a malomban ország végső próbakövének tekinti. Itt az utolsó alka­lom a magyarok hogy bármilyen módon meg­próbálják helyrehozni .Néhány nagyobb üzemben rendkívül súlyos visszaélése, számára. ket lepleztek le. Egyik sze­gedi malomban például öt vagon búzát foglaltak le. A azt. búzát elrejtve tartották, s a rendőrséget érdekes ered­ményekre vezették". Szabad árak hogy Hitler oldalán háború- titokban feketén árusították, ba léptek. A magyar népnek A HEKÖB-nél is voltak elég fel kell lázadnia a németek 8Úlyo» vls6zaéIések" amelvek és magyar bandájuk ellen. Magyarország sorsa a jelen pillanatban attól függ, a nép szakít-e mindazzal, amit a múltban tett és fegyvereit A közrendé6zet vezet6jé. a németek ellen fordítja. Ez nek rendeletéből: ..Szeged az egyetlen út az ország város közellátásónak megja­vítása érdekében a Közellá­tási Bizottság jóváhagyásá­val egyes élelmicikkekre, úm. élő és vágott baromfi, tejföl, túró. vaj. gyümölcs elrendeltem az eddig érvény, ben volt maximális árak megszüntetését. Felhívom te­Megalakult Szegeden az hát a termelőket, hogy a Antifasiszta Diák Szövetség, fenti cikkeket bárki szaba­A diákság felkéri a Tanárok don szállíthatja a városba. Szakszervezetét a Főigazga- köteles azonban az élelmt­tóságot és a szülőket hogy cikkeket a nyílt piacon áru­támogassák a mozgalmat sítani. Az élelmicikkekkel Az ADSZ titkárának nyt- való házalá6 tilos." latkozatából: „Célunkat meg­megmentése felé. Antifasiszta Diák Szövetség A főhadiszállás november 4-i utasításának megfelelően a 2. Ukrán Front főerőinek harcai — a Tiszán végre­hajtott erőszakos átkelés után — Miskolc, Eger és Hatvan irányába bontakoz­tak ki. Ezekben az irá­nyokban a „Dél" hadsereg­csoport parancsnoksága két természetes védelmi vonal­ra, a „Gisela'' és a „Rosa­Karola" állásra támaszkodva szándékozott féltartóztatni a szovjet csapatokat. A „Gise­la" állás a Bodrog mögött, a Zemplén hegység vonalá­ban húzódott, a „Rosa-Ka­rola" állás pedig a Mátra és a Bükk déli lejtőjén zárta le a két hegység átjáróit. Ezen a kedvező terepszakaszokon kellett szilárd védelmi arc­vonalat kialakítania Ottó Wöhler gyalogsági tábornok 8. német és 1. magyar had­seregből létrehozott hadmű­veleti csoportjának. November—december hó­napban a 2. Ukrán Front jobb szárnyán és középen te­vékenykedő csapatok ked­vezőtlen körülmények kő­zött, nehéz harcokat vív­tak a Wöhler-csoport el­len. Erdős-hegyes terepen, az őszi esőzéstől felázott ta­lajon, majd téli hófúvásban kellett támadniuk. A 40. szovjet és a 4. ro­mán hadsereg a Csaptól Polgárig terjedő szakaszon kelt át a Tiszán. Elsőként a 159. megerősített körlet 361. zászlóaljának egy szá­zada szállt csónakba és tu­tajokra a Komorónál kije­lölt átkelőhelyen. A néme­tek, hogy megzavarják az átkelést, rönköket és ha­talmas fatörzseket eregettek a folyóba. Ezeket a vesze­delmes akadályokat a tuta­jokat úszva követő harcosok lökdös ték el az útból. Partot határozza a szövetség neve. össze akarjuk gyűjteni azo­kat a diákokat, akiket nem tévesztett meg a fasiszta propaganda, g ma is józan ítéletekkel készen állnak ar­ra. hogy részt vegyenek a demokratikus, szabad Ma­gyarország felépítésében." Jazzrevü A Városi Színház péntek­re premiert tűzött ld. Jazz­revüt hirdet az első részben, a második részben bohózatot és a méltán népszerűségnek örvendő Tihanyi mestert, a bűvészet királyát Tisztelet a bevételnek, hirdeti a cím­lap a revü címét. Jazzt, éne­ket táncot hangulatot ígér­nek a revü alkotót a máris Rekorder libamáj Az ínyenc csemegéjét a libamájat kedvelők számára alighanem világrekord szü­letett most az Országos Ba­romfiipari Vállalat török­szentmiklósi gyáregységé­ben. A zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet kiváló hibridtenyészetéből beszállí­tott és felbontott több mint ezer darab liba májának át­lagsúlya meghaladta a fél­kilót Zagyvarékoson és a Ba­romfiipari Országos Vállalat Gödöllői Agrártudományi se után csaknem, kétszáz ezer forint májprémiumot kapott a tenyésztő gazdaság. (MTI) érve Barinov hadnagy, szá­zadparancsnok és négy gép­pyskása megrohamozta az ellenség állásait. A hajnáli ködben meglepett németek, néhány perces rendszertelen tüzelés után, futva hagyták olt az első árkot. Barinov és bajtársai jó tüzelőállás­ból fedezték a század át­kelését. Nem sokkal ké­sőbb a 17. német hadtest so­rozatosan indított rohamok­kal igyekezett a folyóba szo­rítani a partot ért szovjet századokat. November 27-ig tartottak a véres és veszte­ségteljes harcok, melyek so­rán végül is sikerült szét­zúzni a német védelmet. Ám nem kisebb megpróbáltatást jelentett a Bodrog és a Her­nád leküzdése sem. E köz­ben a 40. hadsereg csapatai december 3-án felszabadítot­ták Sátoraljaújhelyt, 16-án Sárospatakot; 18-án pedig amikor Hidasnémetiből is kiverték az ellenséget, már Csehszlovákia területén har­coltak tovább. A „Gisela­állás" tehát kiesett a német védelemiből. Polgár—Tiszafüred kö­zött a 27. hadsereg kelt át a Tiszán, s csapatai Mis­kolc, valamint Salgótarján felé mértek csapást. A szé­les arcvonalon indított tá­madást a 29. német hadtest heves ellenlökésekkel igye­kezett megállítani. Nehéz küzdelem után Mihajlov ve­zérőrnagy 73. lövészhadosz­tálya december 2-án este betört Miskolcra, és más­nap reggelre megtisztította a hitleristáktól. A Salgótar­ján felé előrenyomuló csa­patok az erdős-hegyes te­repen vívott súlyos harcok közben, december 25-én es­te értek a város alá. Ko­nyev vezérőrnagy 3. gárda légideszant hadosztálya más­nap kora hajnalban roha­mozta meg Salgótarjánt és utcai harcban szabadította fel. A németek nem nyugod­tak bele a vereségbe. A Karancsságtól nyugatra le­vő magaslatokról lőtt erős tűzzel akadályozták a szov­jet csapatok előnyomulását és visszavetésükhöz készü­lődtek. Prazsinszkij gárda­főhadnagy szakasza paran­csot kapott: hátulról törjön be az ellenség védelmébe és számolja fel tűzfészkeit Húsz gárdista négy páncél­törő puskával és géppiszto­lyokkal felfegyverkezve, az éj leple alatt hangtalanul beszivárgott az ellenség ál­lásaiba. Virradatig megla­pulva vártak. Ekkor a fő­hadnagy parancsot adott a páncéltörő puskás rajnak, semmisítsék meg a németek közeli két nehéz géppuská­ját, maga pedig 16 katonája élén harsány „Hurrá!" kiál­tással megrohamozta az el­lenséget. A meglepetés tökéletesen sikerült összefogott tűzzel visszaverték azokat a cso­portokat is, amelyek két napon át sűrűn rohamoztak az elvesztett állások visz­szaszerzéséért. Pruzsinszkij főhadnagy az egyenlőtlen harcban megsebesült, de cso­portja a túlerővel szemben kitartott és biztosította a hadosztály további előnyo­mulását. Harcaik eredmé­nyeként felszámolták a „Ro­sa-Karola" állás jelentős szakaszát. Ennek a védelmi rend­szernek a szétzúzását az 53. hadsereg és Plijev altábor­nagy lovas-gépesített cso­portja tette teljessé. Eger felé támadva az 53. hadse­reg csapatai lépésről lépésre küzdötték le a németek szí­vós ellenállását. November 28-án a 110. gárda lövész­hadosztály egyik zászlóalja betört Andornaktályára. Egy pinceablakban elhelyezett géppuska tüze földre kény­szer! tette a katonákat. Vis­nyevszkij alhadnagy oldal­ról kúszva megközelítette a géppuskafészket. Dobásra lendítette karját, hogy ké­zigránátot vessen a pinceab­lakba, de abban a pillanat­ban több lövést kapott. Ir­tózatos fájdalmát legyőzve, maradék erejével még kö­zelebb kúszott és kézigrá­nátjával elhallgattatta az ellenséges fegyvert. A zász­lóalj előtt szabaddá vált az út. November 29-én este a 110. gárda lövészhadosztály benyomult Egerbe, s más­nap reggelre befejezte a vá­ros felszabadítását. Ilyen hőstettek százával születtek azokban a küzdel­mes napokban. A felszaba­dító küldetés teljesítése so­rán tudatosan vállalt önfel­áldozás feledhetetlen példáit megőrizték a hadijelentések, amelyek sorra beszámolnak a „Rosa-Karola" állás fel­számolásáért vívott harcok­ról. Hatvan, Balassagyarmat, Drégelypalánk, Pásztó, Szé­csény és más községek ne­héz állomásai voltak ennek a harctevékenységnek, a Fli­jev-csoport és az 53. hadse­reg arcvonalszakaszán. De­cember végére ezek a csa­patok kijutottak az Ipoly és a Garam vonalára. Wöhler tábornok hadműveleti cso­portja nagy veszteségeket szenvedve, kénytelen volt elhagyni utolsó, természetes védőállásait Észak-Magyar­ország területén. TÖTH SÁNDOR alezredes közkedveltté vált fővárosi Egyetem segítségével meg­komikus: Káldor Jenő és két. partnere: az író-bonviván Sugár László és Bondy End­honosított és szabadalmazás­ra váró tápszerrel etetett libafajta kiváló májtermeié­Dobozy Imre: Újra lehet kezdeni Válaszol az Welókas Visszaélés nélkül Salamoni ítélet címmel ír­tunk lapunk október 29-i számának Olvasóink írják rovatában Nagy Ferenc (Kölcsey u. 13.) panaszáról. OÍvasónk azt kifogásolta, hogy a postán békekölcsön kifizetésekor az alkalmazott minden nyertesnek vissza­adta a kötvényt: írja rá a nevét és címét. A Szegedi Postaigazgató­ság indokoltnak találta Nagy Ferenc panaszát, és utasította az alkalmazotta­kat a szabály pontos betar­tására. Az erre vonatkozó, eset, hogy a bemutatót postai utasítás ugyanis így telezni akarják arra, szontalan, ha ezt olvasóink is megjegyzik —: „A kötvé­nyek beváltásakor bemuta­tójuk nevét és lakcímét meg lehet kérdezni. Ha azonban a kötvény bemutatója ezt nem akarja megmondani, akkor azt szorgalmazni nem szabad, s a kötvényt enél­kül is be kell váltani. A kötvény bemutatójának sze­mélyazonosságát — vissza­élés gyanúja kivételével — nem szabad igazoltatni". Ezek után, úgy gondol­juk, nem fordul elő olyan •M-kO­ami hangzik — nem lesz ha- csak joga. DÉLMAGYARORSZÁG VASÁRNAP. 1969. NOVEMBER 23. 34. Kilép az ajtó elé, körülnéz. Mo­rognak az ágyuk, az öregvárosban csattog az akna, a Cseresznyés ritkás ligetei közt három német páncélos mászik Bitta felé. Most kezd lazulni bennem a rémület görcse, szégyen­kező dühbe váltva, hogyan is tud­hattam annyira begyulladni, mint egy megriasztott állat Ha megtudom, ki jelentett fel bennünket, nem mar radok adósa. Milyen könnyű három embert, megölni? Irtózatosan egysze­rű. Csak gyorsabbnak, pontosabbnak, kérlelhetetlenebbnek kell lenni, mint azok, vagyis lövés előtt létre kell hozni főben, idegekben azt az eltö­kélt feszültséget, mely habozás nél­kül parancsot ád szemnek és kéznek. Igy hát mégsem olyan egyszerű? Miért épp Deső lőtt, miért nem más? Azt mondta, már tegnap este, ma reggeltől fogva nem parancsol sen­kinek, mégis parancsolt, épp azzal, hogy közülünk egyedül ő nem vesz­tette el a tejét. Rágyújt Kezét né­zem, szeretném reszketésen kapni, legalább utólag rendítené meg a két percbe sűrített, eletnyi kockázat s maga az emberölés, mert ha jogos volt is, embert ölt. de olyan a keze mint máskor, vékony, barna, nyu­godt — Húzzátok be óket a- venyigera­kások mögé — mondja. — Fegyvert, töltényt elszedni tőlük, hátha még jó lesz. Géza, adj egy gereblyét, föl­det kotrok a vérnyomokra. Tarba, te kiállasz figyelőbe, az űt mellé, ahhoz a görcsös ágú szilfához, majd aztán váltjuk egymást Készítsetek össze ennivalót, ha menni kell, nem az utolsó pillanatban kapkodjunk. > Fésűs Járó csak most teszi le a fejszét Megindultan közeledik Desó­höz. — Kálmán, én azt szeretnem mon­dani ... — Semmit se mondj. Kényszer­helyzetben voltam. A csendőrök szegycsont alatt kap­ták a golyókat Lépük, májuk véres morzsái szanaszét a köpenyen. A nyilasoknak hét vagy nyolc lyuk van a mellében. Remek sorozat volt Látta valaki' A cselédházból idelát­ni. De nem jön senki bámészkodó, a kastély környéke kihalt, a szőlőhegy is néptelen, csak feljebb, a Gudim­hegy messzire fehérlő, tar mészkő­homlokzata mögül villog az ágyuk torkolattüze. Mintha a napsütéssel feleselnének a mérges, vörös, kis villanások. Hová lőnek? Ha Mándor már ne ma miénk, Bittáig csak egyetlen major van közbül. Eliza­puszta, Gáldy nagyanyjáról nevez­ték el, öt vagy hat ház az egész. Tavacska is van a házak előtt e tej­hűtő hidegvize táplálja, bivalyok henteregnék benne nyáron, hal nem marad meg benne, mégis kedves kis tő, a ráhajló füzek alatt álmosan fénylik. Az állomás felett füst bodo­rodik. most jött be a tizenkét órás pesti vonat, még mindig utaznak, jönnek-mennek, mintha értelme len­ne. Vagy csak annak van értelme, amit épp megteszünk? Kíváncsi va­gyok, ez a három ember kiféle volt, be kellene nyúlni a zsebükbe, de mindenük ragad a vértől. Lihegve húzgáljuk őket, lábuknál fogva, a bakhátakon erra-arra billen a fejük, mintha tagadólag ráznák, nem tehet­nek az egészről, küldték őket. hát jöttek. Sroki mégis kiforgatja zse­büket, de a papírok nem érdeklik őt. száját biggyesztve leltározza a sovány zsákmányt, néhány bicskát, öngyújtót és kulcsokat, amelyekkel már soha nem nyitnak ki semmit. — Negyven-ötven percünk bizto­san van — mondja Deső —, amíg a parancsnokság másik járőrt küld kl. Fegyvert választ magának, nekem is ad 'egyet. Gallai felmarkolja a harmadikat. Fésűs Járó is szeretne, de már nem jut neki, nem is ért hozzá, sose lőtt géppisztollyal, kár­pótlásul mindkét köpenyzsebébe egy­egy Frommer pisztolyt dug. Géza még mindig fejét lógatva kering a hullák körül. Medikus korában, míg anatómiát tanult, a vonaton be­felé ls. kifelé is emberi csontokat kaparászott egy csorba szikével, a lányok sikogattak a tanuló kocsi fo­lyosóján. mi meg\ leszoktunk róla, hogv már befelé menet meffesvíik a tízórait. Hülye mondták Gézának, ha neked nem fordul ki az az egy­szál beled, másé kifordul. hagvd abba rögtön. Rosszul ismerték, sok­kal nagvobb erőfeszítésbe került csi­nálni. mint nekünk nézni, de az egész élete ilyen, makacsul, kínlódva, folyton le akar győzni macában va­lamit. amj nélkül nem is lenne az. aki. Lehet, hogy eközben épp úgy utálkozik belül mint mikor a •cson­tokat vakarta. Groteszk erőlködés, apja fejéhez azt vagdossa, naturavn exprellas furca, tamen usoue recur­ret, ami igaz ls. tulajdon természetét vasvillával sem kergetheti el senki, csak példálózik, maga az egészből nem tanul semmit. (Folytatjuk.) »

Next

/
Thumbnails
Contents