Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-07 / 232. szám

Ujabb termékek alumíniumból A Székesfehérvári Könynyűfémmű tovább bővíti alumínium késztermékeinek választékát. így az idén öt alumínium öntözőgamitúrát készít, hármat hazai, kettőt pedig pakisztáni megrendelésre. Egy-egy ilyen alumínium öntözőgarnitúra fő- és szárny-csővezetékeinek hoszsza meghaladja az 1100 métert. s vele, gyorskapcsolási módszerrel. 32,5 hold öntözhető. Kezeléséhez mindössze két ember szükséges. Űj készterméke a könnyűfémműnek az összerakható, összecsavarozható növényház. Elkészültek a 2x3 méter alapterületű úgynevezett „hobby-ház" tervei is, amelyet családi házak udvarán vagy kertjében lehet felállítani. Alumínium szerkezete gyorsan összeszerelhető. (MTI) Küldöttségünk Ausztriában Az Osztrák Köztársaság nemzetgyűlésének meghívására magyar parlamenti küldöttség utazott egyhetes ausztriai látogatásra. A küldöttséget dr. Gonda György országgyűlési képviselő vezeti. Őszi csúcs az autóközlekedésben Az idei bő termés a vele Gond volt a bőség az autó- galom hónapjaira, tennivajáró örömmel együtt te^mé- közlekedési vállalatoknál is. lóira — erről kértünk tájészetszerűleg nagy szállítási Hogyan oldották meg ezeket koztatást Benedek Tibortól, a gondokat is jelentett vasúton a feladatokat, és hogyan ké- 10-es számú Autóközlekedési és országúton egyaránt, szültek fel az őszi csúcsfor- Vállalat teherforgalmi és keP ARÁNYOK. Világviszonylatban is modernnek mondható integrált áramköröket fejlesztettek ki Budapesten, a Híradástechnikai Kutató Intézetben. 1,5X1,5 milliméteres területen 9 tranzisztort és 12 ellenállást sűrítenek Ö6sze. Ezek a „parányok" nélkülözhetetlenek a híradás- és számítástechnikában. Éppen ezért az intézetben további kutatások folynak és ma már 50—60 elemet is képesek elhelyezni ilyen kis területen. Képünkön: kísérlet az intézeben Adjon többet Szeged vendéglátása Mindannyiunk előtt ismeretes a Szegedi Ünnepi Hetek kulturális értéke, de még közel sincs felmérve, hogy ez az időszak —, mely éppen a nyári főszezonra esik —. milyen mértékben határozza meg Szeged és Csongrád megye idegenforgalmát. Mert bár igaz, hogy nyáron az emberek jobban ráérnek utazgatni, s felkeresni Szegedet, azt is tudomásul kell vennünk, hogy ebben az időszakban a legvonzóbb a Balaton is, az ország minden valamire való kirándulóhelye, és ilyenkor étkezik hazánkba legtöbb külföldi autós turista. Ebből a gondolatból kiindulva észre kell vennünk, hogy az országhatáron belül is és kívül is a megnövekedett szabadidő, és az emberek érdeklődésének kibővülése versenyt alakít ki a szép tájak, a műemlékek, a múzeumok gazdái, a vendéglátó tájegységek és városok között. A verseny elsősorban nem a különböző kulturális értékek „tálalásában" jelentkezik. hanem abban, hogy azok mellé még milyen szolgáltatást nyújtanak, vs^vis hogy milyenek az étkezés, a szállás lehetőségei. a vendéglátás. Egy város idegenforgalma akkor értékelhető igazán, ha vendégei számára az év minden hónapjában tud nyújtani valamilyen élményt. Szeged városképének rendezettsége, a romantikusan szép Tisza-part, a vendéglátás nyújtotta magyaros ételek, a híres Dankó-nóták élményt adó hangulata — megfelelő propaganda mellett — egész évben felveheti a versenyt az ország más, már közismert idegenforgalmi területeivel. Ennek azonban igen nagy akadálya a szállodahiány. Az utazási irodák az ötnapos munkahétre való áttérés következtében újabban két-három napos kirándulásokat szerveznek. Ez helyes, mert így az utazás aránylag olcsóbb és többet is nyújt. Hogyan fogadjuk azonban Szegeden a több napra érkezőket? Az étkezést még meg lehet oldani, de elfogadható áru és mégis kulturált szállást már nem tudunk adni. Különösen ilyenkor ősszel meg tavasszal nem, amikor pedig meglehetősen sok kiránduló jön Szegedre múzeumot látni, a várossal és környékével megismerkedni, de a nyári, alkalmi kollégiumi szállások már, vagy még fogadóképtelenek. Így az ország azon részeivel szemben, ahol az utóbbi években szállodákat építettek — nem vállalati pénzből, mert azt eddig sem lehetett — nem vagyunk versenyképesek. A magunk erejéből 1970ben két, reméljük hangulatos csárdát fogunk a szabadtéri játékok idejére létrehozni, mert nagyon igaza volt az „adjunk többet Szegedről"' című Délmagyarországban megjelent cikknek abban, hogy az emberek nemcsak a kulturális értékeket keresik, hanem szeretik a jó ételeket, a jó hangulatot, a szép környezetet is. A vendég a pénztárcáját is nézi, s ha elfogadható áron kapja meg a szegedi paprikával ízesített, bográcsban főtt ételt, amelyhez másutt hozzá nem juthat, megelégedetten távozik el körünkből. A vendéglátás dolgozóinak helytállása, fokozódó felelősségtudata záloga annak, hogy a vendéglátás egyre jobb, színvonalasabb lesz. De a szállodahiányt csak az illetékes szervek együttműködésével, az erők összpontosításával lehet megoldani. Szabó József, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója reskedelmi osztályvezetőié' tői. Különösen a MÉK és a konzervgyár szállítási igényei nőttek meg a bő termés következtében; nem volt könnyű a szezonban eleget tenni ezeknek az igényeknek. Annak ellenére, hogy naponta 40—45 tehergépkocsi csak ezt a két vállalatot szolgálta ki júniustól szeptember közepéig, még ez sem volt elegendő a begyűjtés zavartalanságához. Szükségessé valt, hogy a termelőszövetkezeteket is bevonják a fuvarozásba, s a tsz-ek meg is értették ennek fontosságát. A nyári csúcsidőszakban tetőzik a pályaudvari fuvarozás és a 10-es AKÖV több más munkája is, ezért a vállalat új tehergépkocsik beszerzésével is igyekezett enyhíteni a hiányt. Negyvenkilenc új IFA típusú járművet állítottak munkába Szegeden és Csongrád megyében. A vasárnapok kihasználásának fontosságát különösen hangsúlyozza az osztályvezető. Szeptemberben például 710 gépkocsi vett részt vasárnapi „műszakon" Csongrád megyében. Igen sok üzem már csökkentett munkaidőben dolgozik, az autóközlekedés tőlük is kéri és várja, hogy a szombati, vasárnapi vagonfogadást biztosítsák. Népgazdasági érdek ez, a gyors kocsifordulót, a vagonpark jobb kihasználását a 10-es AKÖV csak úgy biztosíthatja a MÁV szamára, ha partnerei ugyancsak erre törekszenek. Szükséges a javítás, mert nem kis dologról van szó. Augusztusban például 6056 vasúti kocsit „kezelt" a vállalat Csongrád megyében. 130 ezer 874 tonna áruval. A mennyiség az őszi hónapokban még tovább növekszik. Rég vajúdó probléma; a kocsiálláspénz, a fekbér nem oldhatja meg; közös igyekezetre, összehangolt munkára van szükség. A 10-es AKÖV felkészült a soron levő szállításokra, az őszi csúcs zökkenőmentes lebonyolítására. Ismét jelentős lesz a mezőgazdasági termények szállítása; például igen sok vagont, tehergépkocsit köt le a dukorrépaforgalom. A vállalat felkészüléséhez tartozik, hogy képviselői felkeresték a megbízókat. felmérték a várható igényeket, s ehhez szabják tevékenységüket is. A vállalati állományba tartozó, de más üzemeknél használt gépkocsik szombati, vasárnapi munkába állítására is történtek intézkedések. Kié az állami ház? o KGST-tanácskozás a falazóanyagokról A KGST építésügyi állán- anyagok négy nagy csoportdó bizottságának ez évi jának — a kerámia, és tégmunkaterve alapján Magyar- la. az előregyártott betonország rendezi meg a tagor- termékek, a gáz- és sejtbeszágok szakértőinek szimpó- ton, valamint a könnyűfémzionját, amelyet hétfőn nyi- és műanyagszerkezetű eletott meg a DIVSZ-székház- mek — termelésében és felban Szathmáry László, az használásában szerzett műÉpítésügyi és Városfejleszté- szaki és gazdasági tapasztasi Minisztérium műszaki fej- latokat értékelik. Ennek lesztési főosztály-vezetője. Az megfelelően tesznek javaslaötnapos tanácskozáson a fa- tokát. lazóanyagok gyártásának és A szimpozion alkalmából a felhasználásának legújabb Budapesti Nemzetközi Vásár eredményeiről és a további fémmunkás pavilonjában műszaki fejlesztés leggazda- hétfőn megnyílt a KGSTságosabb módszereiről tár- országok közös falazóanyaggyalnak. A szakértői kül- kiállítása, amelyen több száz . . , - korszerű terméket mutatnak dottsegek tobb mint 30 elő- be A kiálutást október 17_ig adás és előre felkért hozza- tekinthetik meg az érdeklőszólás alapján a falazó- dők. tt, ahol lakóházak, lakások hibáit, lakók egymásközti veszekedéseit szoktak elpanaszolni, valami egészen más ügyben megjelent egy hölgy. Idősecske, de jól konzervált. Szolidan elegáns öltözékben, nyakán s ujjain patinás ékszerekkel. A modora is olyan választékos, hogy még felháborodni sem leheteti azon, amit mondott. Csak meglepődni, azzal a mellégondolással: hol élnek manapság egyes emberek? A hölgynek, aki 1926 óta „magánzó", fel Is tették ezt a kérdést. Mert úgy tűnt, egyáltalán ismeretlen előtte mindaz, ami negyedszázad óta körülötte és vele is történt. Azt szerette volna megtudni, hogy a körúton álló kétemeletes, 12 lakásos épületre mennyit költött 1949, az államosítás óta a házat kezelő vállalat? Mert ez a ház — másik két hasonlóval együtt — az övé, illetve családjáé volt 1949-ig, s ha most visszakapná, kötelességének érzi, hogy a ráfordítást megtérítse. Ugyanis ő visszakéri ezt a házat, s nem akar tartozni az államnak. S bár az ügyvédeket sorba kérve, egyik sem vállalta igényének jogi képviseletét, saját utánajárásával elintézi az ügyet Az se baj, ha lakókkal együtt jut tulajdonába a ház, mert ő nem lakni akar benne, neki van megfelelő lakása. Ki tudja, hogy a már hatodik ikszen felüli életkorú hölgy honnan vette az ötletet, tény, szándékának sikeres kimeneteleben szemernyi kételye sincs. S hogy felvilágosították, a kért adatokat csak hivatalos szerveknek, hivatalos indok és kérés alapján szolgáltatják ki, elköszönt, jelezve, hogy akkor ezt a hivatalos utat kezdi először. Mert ideje van rá. S pénze is a húsz év alatt beinvesztált állami költségek visszafizetésére. A hihetetlennek tűnő eset fölötti csodálkozáson érdemes elgondolkozni e megrögzött tulajdonosi szemlélet és a mai tulajdonosok gondolkodásának összehasonlításán. Nyilvánvaló, hogy az 1926-os észjárású hölgy minden utánjárása hiábavaló, az állami tulajdonba vett vagyon egyszer és mindenkorra elidegeníthetetlen. Nyilvánvaló az is, hogy a magunkéhoz való ragaszkodás módjában, a magunkéval gazdálkodás céljában nem a negyven évvel ezelőtti gyakorlatot követjük. Gondolkodás nélkül, fellebbezhetetlenül jelentjük ki: ami az államé, az a miénk. A házról, a lakásról szólván azé, aki benne lakik, használja és gondját viseli. A mindennapi élet ezernyi példája mond ellent látszólag ennek a mellveregető kijelentésnek. Olyan esetek, hogy a szoba parkettjét felbontotta és eladta a lakó, a csatornát mindenféle oda nem való kacattal eldugította a másik, a tető cserepeit összetörte és úgy hagyta, aki tévéantennát szerelt, a cserépkályhát összedöntötte, aki újat, gázosat akart, az ajtókat, ablakokat, lépcsőházakat, lifteket, udvarokat, virágos kerteket tönkreés használhatatlanná teszi, a közös helyiségek berendezéseit elrontja, ellopja itt is, ott is valaki. Tízmilliókban kifejezhető csak az az összeg, amit Szegeden évenként az állami lakások, házak fenntartására, javítására fordítanak. Ennek töredéke az, amennyi a lakbérekből befclvik. S

a rossz gazda, a hanyag, a kártokozó lakó mindig a leghangosabb, mikor a hibák, rombolások helyrehozása késdk. Éppen az ilyeneknek nem jut eszébe, hogy a magukét, saját tulajdonukat rongálják, teszik tönkre. Itt a „közhely" is igazság: ha közvetlen saját pénzük lenne a házban, lakásban, jobban megbecsülnék, megkímélnék az emberek. Pedig az ő pénzük, minden állampolgár pénze benne van. A házak államosítása annak idején és azóta a közös gondok, közös ráfordítások kötelezettségét is jelenti. A mindenki által termelt haszon egy részének nem a személyre címzett borítékokban, hanem az épületek kezelési, fenntartási költségvetésében való jelentkezését. S ha a tulajdonosok — valamennyiünk — körültekintőbb gazdálkodása, használata révén ezt a költségvetést mérsékelni lehetne, a különbözet vagy új lakások számának növekedésében, vagy a borítékban mutatkozna meg. Az idős hölgy esete — ósdi indítékai ellenére — nagyon reális konzekvenciákat sugall. Többek között azt a kérdést is, hogy — a hölgyet obiigán kívül hagyva — kié hát az állami ház? Kondorosi János Bizonyít a bizonyítvány Évtizedes múlt után az Ady kollégium Éppen évtizede, 1959. októ- tanulmányi átlaga. S ha herében kapta meg kollégiu- összevetjük a középiskolák mi kinevezését az újszegedi eredményével (3,32), valaAdy Endre középiskolai mint azzal a ténnyel, hogy diákotthon, s a kinevezéssel szeptemberenként ide zömegyütt a KISZ KB vörös- mel tanyai iskolák hátrányos zászlaját. Szocialista módon helyzetű tanulói költöznek: élni, tanulni, dolgozni — bizonyít a bizonyítvány, volt a kollégium célja: olyan szemléletessé válik az ereddinamikus szervezeti rend- ményes nevelőmunka. A szer kialakítása, mely ön- kollégium tanulmányi ötállóságra szoktatja a fiata- laga minden évben meghalokat, tervszerűen tanítja a ladta a középiskolákét. 1958 társadalomban majdani —59-ben 109 diák lakott itt, funkcióik ellátására, a ve- azóta az engedélyezett létzetés szabályainak alkalma- szám 170, s tíz év alatt 265 zására, betartására stb. A kollégista szerezte meg nevelőmunka energiáját a érettségi bizonyítványát, tanulás és a közösségi élet akik azóta tanárok, mérnöCormálása alakítása emész- kök, orvosok, vagy a szociatette fel, a gyakorlati teen- lista termelőmunka más dők során az újszegedi in- fontos területén dolgoznak, tézménv a KISZ egyik bá- Becsülettel kivették részüket zisává/diáktanácsa az ifjú- a kollégisták társadalmi sági önkormányzat operatív, munkákból is. tíz év alatt irányító szervezetévé vált, 10 ezer 600 munkaórát vémely nemcsak végrehajt feladatokat, de ellenőriz, elemez és értékel is. KEDD A kollégium elmúlt tíz ÖKTORFR I évében 3,56 volt a diákok 19b9" OK1UB1K geztek a Felszabadulás és a Haladás Tsz-ekben. az újszegedi utcák építésénél, gázcsövek lefektetésénél, a Vidámpark csinosításánál stb. Erről beszélt az újszegedi Ady Endre Középiskolai Fiúkollégium vasárnapi jubileumi ünnepségén Szabó Árpád igazgató, s kitüntetést adott át hét kollégistának: Kátai Istvánnak, Oláh Jánosnak, Gáspár Bélának, Tokovics Tibornak, Olasz Jánosnak, Majoros Zoltánnak és Sípos Endrének. A műsoros összejövetelen — ahol egyebek között ott volt Szántó Tivadar, a városi pártbizottság munkatársa is —• egykori és jelenlegi kollégisták mondtak még emlékező szavakat, szóltak a küszöbön álló feladatokról. I. N. 12 DÉLMAGYARORSZÁG