Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

Külugyminiszterhelyetlesünk Prágában Szerdán, tegnap elutazott Prágába Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, aki a gyógyszabadságon levő Péter János külügyminiszter helyett a magyar kormány képviseletében részt vesz a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek tanácskozásán. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Szilágyi Béla külügvminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt dr. Oldrich Mohelsky. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és a nagvkövetség több munkatársa. Külügyminiszter-helvettesünk megérkezett Prágába. Késik, kihagy, elmarad Még mindig sok baj van a 6-os busszal Ott. ahol a hatos megáll, naponta ezernyi szitkozódás hangzik el. Számtalan jogos, vagy jogtalan panasz illeti az újszegedi 6-os jelzésű autóbusz személyzetét, és a járat üzembentartóját, az AKÖV-őt. Általában azt kifogásolják, hogy kevés csuklós jár ezen a vonalon, és emiatt túlzsúfoltak a kocsik, sokszor 20—25 percet késnek, ami különösen a legnagyobb csúcsforgalmú időben gyakori. Az utasok azt is sérelmezik, hogy némelyik csuklós kalauza kulturált emberhez nem méltó kifejezéseket használ. Rosszak a hallószervek ? Idézünk egy szerkesztőségünkbe küldött levélből: „ ... sokat segítene az is, ha a vállalat annyi kocsit állítana be, amennyi képes az egyre növekvő forgalmat ellátni, hiszen ennek szükségességéről már több hónapos tapasztalata van. Jelenleg az a gyakorlat, hogy a vonat beérkezéséhez úgy biztosítanak kocsit, hogy tél 8 körül 15—20 percig nem jön a 6-os autóbusz, majd pedig egymást érik, és kerülgetik a csuklósok." A levél utolsó mondta pedig így hangzik: „Mindezzel csak azért fordultam a szerkesztőséghez, mert az autóbusz vállalatnál úgyis süket fülekre találunk". Hát ez nem szomorú? Egy másik utas személyesen panaszkodott, elmondta, hogy 8 óra utón többször zárva volt az autóbusz ajtaja a Marx téri pályaudvaron, és amikor az indulási Hobbija: az ijfazás Bálint Ede, a Szegedi Tervező Vállalat fiatal technikusa az idén Japánban járt. Most először vitt két csoportot ide, a legtávolabbi Távol-Keletre az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, s az egyik utas ez a csendes, szerény szegedi fiatalember volt. — Kilenc országban jártam eddig, de nagyobb utakra még csak pár éve telik — mondja. — S a nagyobb utak? — Olaszország, Egyiptom, Japán, s az idei úttal sorolhatom a Szovjetuniót is, ahova régóta vágytam. — Drága hobbi ez... — Igaz. De olcsó például a vasútmodellezés? A japán kirándulás 22 napos volt. Két napot voltunk közben Moszkvában, egy napot Habarovszkban töltöttünk. És felé járt? összesen 12 napot a „Felkelő Nap" országában. Ne kem különben minden utam arága azért is. mert semmi tehetségem, hogy „behozzak" valamit a költségekből a vásárlással. Zsebpénzem múzeumokra költöm, hogy amit lehet, programon kívül is megnézzek, népművészeti tárgyakat veszek, emlékbe. És arra törekszem, hogy jól érezzem magam, nem pedig, hogy hozzak egy nyloninget. A vámosok osztatlan csodálkozását nem egyszer kivívtam ezzel... — Miért szeret utazni? — Nem is lehet ezt megfogalmazni ... A tájakat keresem elsősorban, az idegen hegyeket, az idegen partokat. Talán mert zárkózott vagyok, nem idegenebb nekem a kairói utca járókelője, mint egy ismeretlen szegedi. Aztán külön szórakozás utazás előtt minden fellelhető könyvet elolvasni azokról a helyekről, ahova készülök. — Mi az, ami rossz az utazásban? — Mindig a legolcsóbb lehetőséget választom, s néha sok a kényelmetlenség. De nem ez a legrosszabb: az az érzés, hogy azt a csodálatos tájat, várost, ahol voltam, soha nem láthatom többé. Mint amikor valakinek a vasútmodellezés a hobbija és elromlik, és soha meg nem javítható a kedvenc kismozdonya... De ezt is csak az érti meg. aki ugyanúgy szeret utazni, mint én. aki vágyik meszszi földekre, tájakra. — Mit kérdeznek legtöbben. mikor hazaérkezik egyegy nagy útról? — Rendszerint: mit vásároltam? Erre nincs mit felelnem, említettem. Másrészt: mibe került és hogyan telik rá? ' — Na, tényleg... ez... — A fizetésem 2700 forint. Nőtlen vagyok és a szüleimnél lakom Mindemellett igen sokat spórolok egy-egy nagyobb útra. A japán utam, minden összeszámolva, több, mint 16 és fél ezer forintban volt. Ne kérdezze, megérte-e... — Mi volt eddig a legnagyobb élménye utazásai során? Hosszú hallgatás, keresgélni kell a választ. — A gizehi piramisok talán. És mert a természetért rajongok- a most. Japánban látott csaknem százméteres vízesés, a Kegon-vízesés. A politikai dolgoknoz nincs sok érzékem, csak nyitott szemmel járok, s igyekszem azért megfigyelni, hogy élnek másutt az emberek. Erről csak annyit: az összehasonlításkor sok minden itthoni dolgot másképp látok, jobbnak tartok, mint azelőtt. Irigy-e arra, aki több— Nem. Ami nem az enyém, annak hiányát is nehezen fogom fel. Útleírásokat is csak arról az országról olvasok, ahol jártam, vagy ahova mindenképpen szeretnék eljutni. Mások útiélményeit nehezen tudom végighallgatni, átérezni. Aztán • szívós vagyok. Szeretnék még a világ sok pontjára eljutni. — A nagy álom? — Párizs. — Legközelebbi útiterve? — Most ismét a gyűjtögetés évei következnek. És a nyelvtanulásé! De mindenképpen szeretném mielőbb bejárni Jugoszláviát. Íme, egy fiatalember, aki teljes céltudatossággal éli hobbiját. P. Sz. M. idő eltelte után egy-két perccel reklamált, akkor olyan „felvilágosítást" kapott, hogy „ha sietős a dolga, menjen Mercedessel". A jó kifogás... A két kiragadott reklamációról Kátai Ferenccel, az AKÖV személyforgalmi osztályának vezetőjével beszélgettünk, majd közösen ellenőriztük a járatok pontosságát. Elmondotta, hogy a lí—20 perces késés irreális, ugyanis a központi pályaudvarról pontosan indítják a kocsikat, sőt, a csúcsforgalomban az előrt indulási idő előtt egy-két perccel kiengedik a járatokat, valamint a vonalon az előírt öt kocsi helyett reggelente hat, hét, néha nyolc csuklós is közlekedik. A vonatérkezéshez pedig reggel egy tartalékbuszt irányítanak, tehát a késés nem a járatok visszatartása miatt van, hanem a szűk Attila utca. a Jégkunyhó előtti kereszteződés és az építés alatt levő híd lassú forgalma a „bűnös". Nyolc kocsival A kalauzok néha valóban elragadtatják magukat, de ezért az utasok is hibásak, mert nem értik meg, hogy a menetjegy megváltása után előre kell menni a kocsiban, különben a hátsó -észen tolongás van és emiatt a felszállás is tovább 'art, illetve többet kell állni egy-egy megállóban — mondotta az osztályvezető. Az autóbuszok késéseit az AKÖV sűrített járatokkal nróbálja csökkenteni. Látszólag — legalább is az előre megbeszélt közös ellenérzésünk alatt így volt — betartják az 5, illetve 10 nerces menetidőt, mégis azon a napon úiabb panasz érkezett, mert délelőtt 10 óra után ismét volt 25 perces „holt idő". Más alkatommal pedig ..magánellenőrzésen", az óránkénti öt kocsi helvett mindössze hárem csuklóst számoltunk meg 60 perc alatt. Nem lehet mindent a közlekedési dugókra sem tosni. hiszen ezeken a forgalmas csomóoontokon több más járat is közlekedik, s azokra nem érkezik panasz Az a magvarázat sem elfogadható. hogy a Széchenyi 'éri megállóhoz nehéz beállni, mert éppen az AKÖV bizonyította, hogv be lehet tartani a menetidőt. Ha ez nem megy öt csuklóssal, akkor nyolcat kell közlekedtetni. de nem csupán az "llenőrzés ideién. Ez a javaslet megvalósítható. ha az AKÖV ..haiiószerve" ellátja funkcióit. Ács S. Sándor 99 M Emberi erőművek99 Uí üzem elürömmel ikor egy készül, nézzük, s a falai közötti munkát úgy figyeljük, mint eredményeinkről szóló híradást. Mikor egy új erőmű felépül, elbüszkélkedünk a gépezetekkel, lám ezek az okos szerkezetek javunkra fordítják a természet erőit. Ismét egy új energiabázis — ismét egy győzelem — jegyzi fel ilyenkor a napi események krónikása. Az ország ipartérképére pedig odakerül az újabb egyezményes jel, mutatva, hogy ismét gazdagodott az épülő szocializmus. Sokat gazdagodtunk 25 év alatt; jogos tehát a büszkélkedés. Vannak azonban olyan hatóerők, olyan pszichikai energiabázisok, olyan emberi „erőművek" is, amelyek nincsenek rajta az ipartérképen, de amelyek legalább olyan fontosak számunkra, mint a technika új acélvárai, betonbástyái, motolláló, gyors gépsorai. Mert nemcsak az üres zseb, az üres tarisznya, az üres tekintet, a lelki üresség is jellemző volt a háború végén az emberek jó részére. S az új rend ezt az ürességet is meg tudta tölteni céllal, tartalommal, bizakoiással, emberi méltósággal, összeszámláljuk ipari objektumainkat. de hogy tudnánk összeszámlálni mindazokat a „szubjektív objektumokat", mindazokat az emberi „erőműveket", amikkel gyarapodtunk. Mindazokat. amiket az öntudatos emberség, a szocialista demokrácia épített, vagy époen most épít bennünk, ba-átainkban, munkatársainkban? S ne gondoljunk itt csudadolgokra, afféle világrengető cselekedetekre. Az emberi „erőművek" szerénységükkel, szorgos tisztességükkel, nagyzás nélküli nagyotakarásukkal tűnnek ki. Duruzsolásuk néha el is vész a gépzajban, a nagyban gúak hangoskodásában. Nekem az a munkás jut eszembe velük kapcsolatban, aki — mikor munkasikereit firtattam — egyszerűen megmondta: nézze, megszületett a fiam! Eddig is érdemes volt, most már úgy érzem, kétszeresen érdemes! Naponta ezer találkozásunk van emberekkel, ismerősökkel, ismeretlenekkel. Jó néha kicsit „távolabbról" nézni, figyelni őket — olyan értelemben távolabbról, ahogy az ember egy festmény teljes áttekintéséhez megkeresi a legjobb perspektívát. így könnyebben feleletet kaphatunk arSomogyi Károlyné felvétele ÜJ FÉNYEK. Hazajárók és sétálgatok egyaránt örülnek annak, hogy a felső TIswa-parton a DÁV dolgozói új fénycsöveket szereltek fel az elmúlt napokban. Hamarosan még csillogóbb lesz tehát a lámpák gyöngyfüzére, amely kétszeresen szép, hiszen az esti Tiszában is visszatükröződik Korszerűsítik a teherautóparkot Kétnapos országos konferencia kezdődött szerdán Tatán, az Autóközlekedési Tröszt rendezésében. Hogyan bővítik 1970-ben a szolgáltatásokat. a teherautó- és az autóbuszparkot? — erről tanácskoztak az AKÖV-ök vezető forgalmi szakemberei. szerte korszerűsítik a teherautóparkot. A kis teljesítményű Csepel- és Zil-típusú autókat 5 tonnás, NDKgyártmányú, korszerű, nagyobb teherbíró gépkocsikkal cserélik ki. Sok szó esett a tanácskozáson a raktárgondokról. Országosan mint Szerdán a teherforgalom fej- egy 27 000 négyzetméternyi raktárterületre lenne szükség a zavartalan darabáruszállításhoz. Ezzel szemben csak 10 000 négyzetméternyi raktár áll rendelkezésükre. A jövő évre tervezett 6500 négyzetméternyi új raktár építése is rendkívül vontatottan halad. A tanácskozás második napján a személyszállítás iövő évi fejlesztési terveit beszélik meg. lesztési tervét vitatták meg. Az előzetes felmérések szerint jövőre 4—5 százalékkal több árut kell szállítaniok. A tröszt képviselői már augusztusban felkeresték a gazdasági tárcákat, hogy tájékozódjanak arról, mit várnak tőlük jövőre a szállíttatók. Az igen fontos szezonális fuvarfeladatokkal kapcsolatban azonban nem kaptak kielégítő választ. A mezőgazdaság és az értékesítő szervek vezetői még megközelítően sem tudnak nyilatkozni a csúcsforgalmi igényekről. A jövő évi nagyobb tennivalókra készülve országra: mi minden motiválja viselkedésüket, mik a mozgatórugói életvitelüknek, cselekedeteiknek. A többségnél ez a legfőbb indíték: az „érdemes". Ez hozza mozgásba az erőket megsokszorozó akaratot. Persze mindenkinél másképp, az egyéniségtől, a temperamentumtól, a jellemfejlöd és tői függően. Valaminek az érdemes volta nagy húzóerő. Van, aki a tudásanyagból minőségileg újat képes létrehozni egyetlen impulzusra ls; például annak nyomán, hogy az üzemben felfigyeltek képességeire, megdicsérték — ha akárcsak így is: ebben a fiúban mozog valami! —, esetleg rábíztak egy fontos területet. Van, akit az elért eredmény mámora lendít tovább, újabb célok felé. Ismerek olyan társadalmi munkást, aki nap mint nap kisemberek, egyszerű dolgozók ügyeiben jár el, olyan ambícióval, mintha az a köszönöm, az a hálás pillantás mindennél fontosabb volna számára. — Sokan el sem tudják képzelni, milyen nagyszerű érzés. hogy tehettem valamit értük — mondja erről. Szerinte a közösség legjobb kovácsa a jó szó, a segítőkészség, a tenni akaró emberség. Elvi tisztaság, belső meggyőződés, szocialista humanizmus — sokféle forrásból táplálkoznak a mi emberi „erőműveink". Igen nagy energiák támadnak abból a morális erőből, amely a legjobb szocialista brigádok sajátja. És mindenütt a kis — illetve látszólag kis — dolgok tisztessége mutatkozik, ez munkál országos nagyságrendű ügyeinkben is. Minden nagy előremozdulásnak legmegbízhatóbb szeizmográfja az az alkotó mozgékonyság, amely egyegy műhelyben, egy-egy kis közösségben jelen van. Így lesz társadalmivá a munkahelyi jó közérzet, aminthogy egy-egy ember helyretalálása is előfeltétele a közösség helytállásának. A jobbra törekvésnek' előfeltétele az a termékeny kételkedés, az a kritikai szellem, ami egyegy kollektívában az őszinte légkört jellemzi: vajon jól csináljuk-e a dolgunkat, nem estünk-e bele a „gyári vakság" hibájába, hogyan lehetne még jobban? F

elismerhetjük: a demokratizmus az a nemes hajtóerő, amely legtöbb áramot szolgáltat ezekhez az emberi erőművekhez. Legnagyobb hatása abban van, hogy minduntalan bizonyságot, biztatást ad valaminek — a munkának, az alkotásnak, a kezdeményezésnek, a beleszólásnak, az összetartozásnak, vagy éppen az emberszeretetnek — az érdemes voltáról, hasznosságáról. Erre a bizonyosságra újra meg újra szükség van ahhoz, hogy valaki békében éljen önmagával, harmóniában környezetével. Más szóval: hogy igazán megtalálja helyét, feladatát, s képességeinek legjavát tudja adni. Ahol igazán élik a demokratizmust, ott megvan ennek a lehetősége. Tény, hogy még sokat kell kiteljesedésén munkálkodni, de kell. fáradhatatlanul, mert az emberi erőművek épülését a legnagyobb tettek között tartjuk számon abban a krónikában, amely a szocialista társadalomról tudósít. Simái Mihály CSÜTÖRTÖK, 1969. OKTÓBER 30. DÉLMAGYARORSZÁG, 3