Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-30 / 252. szám

Papp Gyula: A városesztélika időszerű kérdései Szegeden O Szép város ma nehe­zen elképzelhető szép terek cs parkok nélkül. Sze­ged abban a szerenesés hely­zetben van. hogy olyan tér­és parkrendszerrel rendelke­zik, mely bő lehetőséget biz­tosít a korszerű rendezés szá­mára. Ha végiggondoljuk az elmúlt évek Ilyen irányú munkálatait, nyugodt lelki­ismerettel mondhatjuk, hogy talán e területen tettünk legtöbbet. Felújítottuk a Szé­chenyi teret, a Klauzál tér új burkolatot kapott. Üj el­rendezésben pompázik a Du­gonics tér és az Aradi vér­tanúk tere. Parkosítottuk a Marx tér és az Ütlörő tér egy részét. Hasonlóképpen a Szt„ György teret. Felújítot­tuk a Kálvin teret is. A Dóm tér jövője Tereink közül az egyik leg­frekventáltabb a Dóm tér. Városesztétikai szempontból közismerten szép és érdekes megoldású terünkön ma két probléma vár megoldásra. Az egyik a nézőtér szétbontha­tosaga. Ezt volt hivatott elő­segíteni a nyáron lezárult nézőtéri tervpályázat is. A palyázat több olyan elvi meg­oldást hozott felszínre, mely a megfelelő költségek előte­remtése esetén a nézőtéri szerkezet esztétikai képét nagyban megjavítaná. A né­zőtér alatt elhelyezett büfé­sor megoldaná ezt az akut kérdést is. Így tehát vég­eredményben az év 9 hónap­jában a Dóm tér eredeti for­májában díszítené a várost. Megoldásra vár még a Dóm tér végleges kialakítása kapcsán az Eötvös utca és a Somogyi utca közötti szakasz Dóm felőli oldalának beépí­tése. Hosszú évek előkészítő munkája és harca eredmé­nyeként a IV. ötéves terv­ben elkezdődik a Szegedi So­mogyi Könyvtár, az Egyete­mi Könyvtár, a Megyei Könyvtár és a Levéltár épü. letkomplexumának megépí­tése. Az építészek feladata lesz, hogy az épületkomplexum méltó befejező szakasza le­gyen a Dóm tér építésének. Igen nehéz városesztétikai probléma lesz a Dugonics tér Kárász utca tengelyében le­vő részének beépítése, mely szintén a következő évek fel­adata. Két. rekonstrukcióval ösz­szefüggő feladat, az alsóvá­rosi templom környezetének rendezése és az Üttörő tér igen vegyes beépítettségének kiegyensúlyozása. A fenti tér­beépítési problémák megol­dása külön-külön is. de fő­képpen összességében jelen­tős hatással lesz a város esz­tétikai arculatára, ugyanak­kor növeli Szeged nagyvá­rosi jellegét. Több műalkotást A város szobrainak több­sége szintén tereken van el­helyezve. Karbantartásuk és tisztításuk alapvetően megol­dott. a jövőben gondolnunk kell arra, hogy a város kül­ső területein is több térbeli képzőművészeti alkotást he­lyezzünk el. Különösen vo­natkozik ez az új lakótele­pek szoborral való ellátására. Természetesen mindig a helynek, s a térnek megfelelő szoborru godolunk. Ma még a közvélemény jelentős része idegenkedik az úgynevezett modern szobroktól. Ezek felállításától nem lehet elte­kinteni, hiszen a mai kor emberének szólnak és a mai művészeti irányzatot repre­zentálják. Külön kell szólni a Dóm tér árkádsorában elhelyezett nemzeti emlékcsarnokról. Művészek, kritikusok, patrió­ták időről időre szóvá teszik, hogy mely szobrok hiányoz­nak még az emlékcsarnok­ból, melyeknek pedig ott lenne a helyük. Vita volt azon is, hogy kiemelkedő külföldi személyek szobrai odakerülhetnek-e, vagy csak a magyar személyiségeké. Az elmúlt években ezzel kap­csolatban is állásfoglalást alakított ki a város vezető­sége. A Dóm téri árkádsor­ban elhelyezett panteont nemzeti emlékcsarnoknak kell tekinteni, ahol azoknak a kiemelkedő magyar szemé­lyiségeknek az emlékét kell megörökíteni, akik munkás­ságukkal a haladást szolgál­ták, alkotó tevékenységükkel maradandót hoztak létre. E cél érdekében két fő felada­tot kell megoldani. Művészi­leg gyenge alkotásokat szín­vonalassal kell kicserélni. Igen sok haladó személyiség szobra hiányzik ma még az emlékcsarnokból, azokat fo­kozatosan, az anyagi erőktől függően pótolni kell. Esztétika és ideológia Városesztétikai, de ugyan­akkor Ideológiailag is fontos kérdés a hősök kapujával kapcsolatos problémakör. Még ma is többen felvetik, hogy miért nem lehetséges az Ába-Novák freskók leva­kolasának megszüntetése. Hacsak művészileg kellene megítélni a freskókat, már vita nélkül szabaddá lehetne tenni. Viszont itt nemcsak művészi kérdésről van szó, hanem arról, hogy a kép az ellenforradalmat dicsőíti és annak vezérét Horthyt, meg­lehetősen direkt formában, mint hőst ábrázolja. Már pedig ez vitathatatlanul nem tartozik a népszerűsíteni va­lók közé. Ugyanakkor látjuk, hogy a hősök kapuja kérdé­sét szükséges rendezni. A kapun levő kőtáblák jelenleg üresen állnak, vagy éppen plakátragasztás célját szol­gálják. Éppen ezért kértük fel a képzőművészeti lekto­rátust Budapesten, hogy ad­jon megbízást képzőművész­nek arra, hogy a táblákra Szeged történetének lényeges mozzanataiból örökítsen meg részleteket, melyek szimboli­zálják, hogy az igazi hős eb­ben a városban is mindig a dolgozó, alkotó ember volt. Nagy érdeklődéssel várjuk a művész elképzelését, annál is inkább, mert szeretnénk az ország 25. éves évfordu­lóján készen látni. Fák, parkok A parkok és terek vizsgá­lata kapcsán kell foglalkoz­nunk a növényzet kérdésé­vel is. Mindenekelőtt a vá­ros faállománya érdemel fi­gyelmet. Szeged jellegzetes­ségéhez hozzátartoznak a fás utcák és a viszonylag nagy zöld felület. Különösen a Széchenyi tér, az újszegedi liget a Móra park gyakorol kulturáltságánál fogva nagy hatást a városban sétálókra. A Széchenyi tér sokirányú funkciója kifejeződik abban, hogy a városcentrum köze­pén összegyűjti és újra el­osztja a sugárutakon ide gravitáló forgalmat Ellátja a pihenő park funkcióját is. A jellegzetes széksor, az em­lékmüvek kiképzése mind ki­tűnően alkalmas erre. Nagy­mértékben hatással van az emberek hangulatára. Mére­teiből adódik, hogy soha nem tűnik zsúfoltnak, kereszt és hosszirányú tagoltságánál, to­vábbá az elhelyezett szobrok hatásából fakadóan is lelas­sítja a forgalmat, nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatot teremt. Hasonló hatással van a Móra park is a várost lá­togatóra. A Széchenyi téren a platánok egyértelműen meghatározzák a tér faállo­mányának jellegét, a Móra parkban inkább a hársfák vannak túlsúlyban. Egyéb­ként a Móra park faállomá­nya rendkívül változatos, egy szerényebb botanikus­kertnek is díszére válna. Az eddigieknél lényegesen többet kell törődni a parkok és utak faállományának vé­delmével. Az ágak levágá­sánál pL sokkal nagyobb szakértelmet kell tanúsítani, hiszen nagyon sok fa fiatalon elpusztul az időjárás okozta rothadás miatt A megindult rothadás is megállítható, ha a keletkezett üregeket ce­menttel, vagy más alkalmas anyaggal tömítik. (Folytatjuk.) Szigetelő' vászon - köböl Grúziában egyszerű tech­nológiát dolgoztak ki, amelynek segítségével vul­kánikus kőzetekből műszá­lat lehet gyártani. A ba­zaltból készült szálra nem hatnak az olajtermékek, a savak és egyes más vegyi anyagok. Az ilyen szálból készült vászon 700 C-fokas hőmér­sékletet is kibír. Kiválóan } alkalmas szűrőanyagok és i hangszigetelök készítésére. Felhasználható csővezetékek és energetikai berendezések szigetelésére, valamint vegyipari, nyomdaipari és ! élelmiszeripari szűrők gyár­: tására is. (MTI) Felesleges kérdés No, ki győzött? A Wochenpresse karikatúrája Miskolctól Hevesig E heü tallózásunkat a Bé­kés megyei Népújságból, a Miskolcon megjelenő Déli Hírlapból, a Komárom me­gyei Dolgozók lapjából és a Heves megyei Népújság­ból állítottuk össze. | Ipartörténeti emlékek Miskolcon a Hermán Ot­tó múzeumban 50 éve gyűj­tik az ipartörténeti emléke­ket. A fél évszázad alatt tízezer, az ipar fejlődését dokumentáló tárgy került a múzeumba. Az anyag rend­szerezése után pontos képet kaptak a muzeológusok az iparágak településéről. A bükki és a zempléni he­gyekben az üveghuták ter­jedtek el az abaúji részen a kőedénygyártás virágzott, a vasművesség pedig a Fa­zola-család nevéhez fűződik. A Szinva völgyében 1782­ben már működött a diós­győri papírgyár. A legtöbb anyag a céhek idejéből ma­radt fenn. Ezek közül a leg­régibb emlék a sárospataki csizmadia cég pecsétje. Szeszfőzde Bajon A Komárom megyei Ba­jon átadták az ország jelen­leg legkorszerűbb gyümölcs­feldolgozó szeszfőzdéjét. A Tallózás a megyei lapokban Komárom megyei Szikvíz és Szeszfőzde Vállalat házi építőbrigádja saját erőből készítette el az új üzemet. A szeszfőző földszintjén el­helyezett hatalmas vörösréz főzőüstök, a hűtőpalackok, valamint a többi berendezés az építési költséggel együtt 1 millió forintba kerültek. Az új vállalat november elején kezdi meg a terme­lést. Leletbánya a bányában Rudabányán a vasércet borító földréteg letakarítá­sa közben gyakran. találnak több millió éves állati csont­maradványokat. A geológu­sok szerint ezen a vidéken a felső-pannon korban mocsa­ras, édesvizű tenger volt, ahová a környező vidék ál­latai Inni jártak és a me­redek partról közülük so­kan a mocsárba csúsztak. A külszíni bánya megnyitása óta mintegy 30 fajta gerin­ces ősállat maradványalt találták meg. A legértéke­sebb 1967-ben került napvi­lágra. Ekkor az emberi áll­kapocshoz hasonló csonttö­redéket találtak négy fog­gal, melynek korát 7—8 millió évesre becsülik. Az elmúlt hetekben újabb — világviszonylatban ls ritka — leletet találtak. Ez egy női állkapocs, amelyen az őrlő és a metszőfogak is ép­ségben megmaradtak. Az emberré válás időszakából származó csontokat az Or­szágos Földtani Intézetbe szállították azonosításra. Vár után kutatnak Heves környékén feltéted lezhetően az Árpád-kor előtt létezett egy földvár, amelynek felderítésére ása­tásokat kezdtek. Eddig öf kutatóárkot ástak ki. Ezek­ben középkori temető nyo­mait, szkíta kori épületet, majd ugyanebből a korból származó cserépedényeket találtak. A kutatók az eg­dlg feltárt leletek alapján már bizonyítottnak látják a vár egykori létezését. Felté­telezik, hogy a kiásott ár­kok által határolt területe­ken feküdt a hajdani vár. Az előásatásokat hamarosan befejezik és a nagyarányú feltárási munkálatokat jö­vőre kezdilf meg. Dobozy Imre: Ujn kezd i lehet eni A pisztráng és az író Egyszer Mark Twain, a hires amerikai író el­ment horgászni. Csakhamar mel­lette termett egy férfi és megkér­dezte töle: — Nos, jól ha­rapnak a halak? — Éppen most jöttem, nem tu­dom. Tegnap azonban 15 piszt­rángot fogtam itt — Nagyszerű! — nevetett a férfi. — S tudja, ki va­gyok én? Ennek a folyószakasznak az őre. Most pe­dig megbírságo­lom orvhorgas za­tért Twain elmoso­lyodott: — S tudja ki vagyok én? A környék legna­gyobb hazudozó­ja! DFLMAGYARGRSZÁG'P CSÜTÖRTÖK, 1989. OKTÖBKR 30. 14. Gyerekkoromban többször átrán­dultunk Bittára. rácok laknak ott, búcsú előtt Gáldot ls mindig végig­lármázták, robogó szekérről kurjon­gattak be az udvarokba, állva nyakal­ták a bort, tamburáztak. szívesen lá­tunk mindenkit a bittai búcsún. Nagyszerű búcsúk estek ott. kólót tanultunk táncolni forróvérű rác lá­nyokkal. egy víg zsivajgás volt az egész falu, csupa harsány szeretetre­méltóság, estére azonban a rácok be­rúgtak, bottal estek neki annak, aki nem odavalósi volt. szaladt az egész vendégsereg kifelé a sötétben, mint a bolondok, ez volt az igazi mulat­ság. a szaladás Bittárói, sikongás, li­hegés, majd elpukkadtunk a neve­téstől. pedig aki hátul maradt ki­csapkodták a port a nadrágjából. Egyszer apám égetett cukrot vett a búcsún,, letört belőle egy darabkát, a szájamba dugta volna kedvesen, de én már akkor is undorodós voltam, csak apám páctól rozsdás ujját lát­tam, fekete szélű körmét, és elkap­tam a fejem, nem kell. Semmit se szólt, riem olyan ő. hogy akár a gyerekének is szólni merjen, csak remegett hegyes kis álla sokáig, az­tán eldobta az egész égetett cukrot, nehéz mozdulattal, mint aki roppant súlyt taszít odébb. Klára az eljegy­zési uzsonnán egy süteményt dugott a számba. Amikor ropogtatni kezd­tem, már késő volt hiába jutott eszembe az égetett cukor, apám rám nézett elfakadt sírva. Bolond dolog ez. Egyszgri. egyetlen, ijesztően fo­gyó életünkből Ilyen fordulók marad­nak meg bennünk: égetett cukor, sü­temény. Mégis, a szép Klára tömör mellét a mester úr fia markolászta. Már nem látom a műhelyt. A Tö­rökpiac felől rakéta szökken a fel­hők hasa alá. füstös fényt lobbant, utána annál sűrűbb a szürkület. Fél négy, a Gyapa busa lösz-fejéről ne­héz géppuska dörmög alá a város­szélre. a nyomjelző lövedékek izzó barázdákat húznak a homályban, az oroszok nem válaszolnak. Surándy­éktól kijön a cseléd, jesszusom, cég­vezető úr. mit fog szólni a kisasz­szony! Mennék befelé, a cseléd szét­tárja karját, azt tetszett mondani tegnap, úgy hét óra körül tetszik jönni, a nagyságos asszonyék a fél­hatos vonattal jönnek haza Pestről, de tessék bejönni, a nappaliban me­leg van ... Állok, nem tudom, mit mondjak. El se búcsúzhatok? Dühí­tő hülyeség, épp most kellett bemen­nie Pestre. Klára nedves, nagy sze­mét egy pillanatig olyan élesen lá­tom. mintha ott volna valóban, az Üregvárosban elcsattan egy aknave­tő. a becsapódásra figyelek, aztán semmire se, a cseléd didereg a kert­ajtóban. írni kellene pár sort. De mit? A túlsó járdán Bartal Géza siet a Cseresznyés felé. vastag lódenka­bátban. csáléra álló kalapban, vékony lábait kacsázva dobálja egymás mel­lé, kezében orvosi táskája. De iga­zán. lessék, bejönni, ne tessék itt kint álldogálni. Nem. köszönöm mondja meg a kisasszonynak ... hát igen. azonnal be kellett vonulnom, de a napokban okvetlenül jelentke­zem. Átkozott história. Nem tudok belenyugodni. Klára, hát itt a front a nyakunkon, nem gondolsz rá. hogy valami közbejöhet? Ha nem szégyel­ném magam a cseléd előtt, vissza­mennék, Beülni a meleg nappaliba, legyen ami lesz. azt kellene csinálni, és fütyülni az egész rohadt világra. Utolsónak érkezem. A Cseresznyé­sen túl a kastély tömör sziluettje. Deső szótlanul cigarettázik, csak a kezét nyújtja. Gallai idegesen röhög, Barta) Gézát ugratja, nőgyógyász lé­tére most majd férfiszerszámokon próbálhatja ki a tudományát, de na­gyon erőltetett az egész, mindenki tudja, hogy voltaképper. most vetet­tük el a kockát. Sorki elvigyorodik, amint egyenruhámat meglátja. Alá­zatosan jelentkezem, hadnagy úr. Ha­zafelé a vonaton, míg civilben vol­tam, bujnyik szemmel méregetett. Süppedt, mély üregű, korr.or szeme van ennek a Sorkinak: gödör feneké­re bújt két mérges, fekete bogár. Tarba hallgat, még idáig egyszer sem hallottam a hangját, szép arca kövesen merev, valami nem emberi hidegség dermedt rá. Menjünk hát. Géza a présház kulcsát zörgeti, fü­tyülni kezd, hamisan és taktus nél­kül. fene tudja, mit fütyül. A kas­tély előtt, az úton lovas áll kereszt­be. mozdulatlanul. Az istenit. Meg­állunk. egymásnak verődve. Deső pisztolytáskájába nyúl. Te vaev az, Ernő? Megismerem a bárót. Szivar­ja felszikrázik a homálvban. arrább lépteti lovát. Tiszteletem, méltóságos uram. Két nyáron át. tanáraim aján­lására. matematikát, fizikát korrepe­táltam a fiával, anyám megparan­csolta, ne merjek tiszteletdijat elfo­gadni. többet ér a kitüntetés, a kas­télyba mindennap bejárni, a báró azonban nem maradt adós. egvik nyáron nehéz ezüst cigarettatárcával ajándékozott meg. a másik nyáron egy pár remek, angol raekettcl. Avult szimbólom lehelne, Gáld kegyura ló­háton. szemközt a fronttal. (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents