Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-29 / 251. szám

/ Kiiliüüfséiiiiik Párizsben A francia nemzetgyűlés elnökének meghívására dr. Bencsik Istvánnak, az országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottsága elnökének vezetésével Franciaországban tartózkodó magyar parlamenti küldöttség tagjai kedden délben több napos vidéki kőrútjukról visszaérkeztek Párizsba. Kedd délután a Bourbon palotában, a francia nemzet, gyűlés épületében zárómegbeszélésre került sor. iúszéves a magyar-szovjet :udományos együttműködés Húsz évvel ezelőtt alaAz együttműködési bi- hatékonyabb szaktanácsadáskult meg a magyar—szovjet zottság létrehozásának idején ra. Az elmúlt két évtizedműszaki-tudományos együttműködési bizottság, amelynek munkájáról, eredményeiről jubileumi ülésszaszinte kizárólag a Szov- ben Magyarország 3500 müjetunió sokirányú segítsége szaki dokumentációt kapott a jelentette a két ország mű- Szovjetuniótól, s visszonzásszaki-tudományos kapcsolakon emlékeznek meg A két tait. Népgazdaságunk fejlőként 2500-at adott át Hatezer magyar szakember taország műszaki-tudományos désével fokozatosan vált nulmányozta a együttműködéséről és az ün nepi ülésszak előkészületeiről ködés. A a következő tájékoztatást ad kölcsönössé ez az együttmű- különböző ágazatainak magyar—szovjet módszereit, míg a Szovjetunió új ta dr. Jávor Ervin, az Or- latok mai formái már sokszágos Tervhivatal elnökhe szovjet műszaki-tudományos kapcso- szakemberek közül 1600-an jártak magyarországi tapaszlyettese, az együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke. Esti beszélgetés Kérdeznek a fiatalok, válaszol a megyei párttitkár Éjfél felé közeledett már nyílt, őszinte beszéd és tett veszik könnyen lépésenként, az óramutató. A vendég létjogosultsága még kons- -1-5-* iránt udvarias vendéglátók truktívabb legyen, s a desttöbbször elnézést kértek, hogy ennyire megrövidítik az egész napi munka után pi ' * : .1 X C wnfíin rukció — igenis, a köz ér- rért kemény munkát dekéből — ne jusson leve- adni. gőhöz se. Példákat soroltak henésre szánt időt. S megint fel az egyetemi hallgatók a újabb és újabb kérdéseket társadalmi élet negatív jetettek fel. Sokat azzal a — megjegyzéssel, hogy van lenségeiről és koruk szenve— délyével, egészséges türelvéleményük'vitákban ki- met-lenségével ítélték el • " ' - ezeket. S ebben a hevületben benne volt a felajánltendenciák alakult álláspontjuk, de eppen ennek igazolására kíváncsiak. Más kérdéseket kozas a karos úgy, hogy egyáltalán lehet-e elleni harcra, a nehéz, a „kényes" ügyekről érdeklődni, s lehet-e ezekre egyenes választ várrétűek, kiterjednek a doku- talatcserén. A tapasztalatok, mentációk cseréjére, szak- a műszaki eredmények kölembereink kölcsönös tapasz- csönös átadását nagymértéktalatcseréjére és az egyre ben elősegítette, hogy az utóbbi években már nemcsak minisztériumok, felügyeleti hatóságok, hanem a vállalatok, tudományos intézetek közül is mind többen tartanak egymással szoros kapcsolatot. Eddig mintegy 300 magyar és szovjet vállalat között jött létre közvetlen együttműködési megállapodás, s ennek nyomán a legújabb műszaki-tudományos eredmények közvetlen cseréje, kutatási és fejlesztési munkák kooperációja. — A magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködési bizottság létrehozásának 20. évfordulója alkalmából rendezendő jubileumi ülésszakon felmérjük az eredményeket, s az új tendenciákat. elért eredményeinket, s tudják, hogy minden sikekell A kollégium kapujában már egy következő hasonló beszélgetés időpontján való alkudozással váltak el vendégek és vendégrátók. Kondorosi János A megyei párttitkár — a nem is olyan rég még ifjúeK. , „ ' „_ ségi mozgalmi vezető — vá. A szobán benne volt az la^zainak%gyik mondatában óhaj, hogy kötetlen legyen a beszélgetés, kferesetlenül jussanak kifejezésre a gondolatok. Ennek a ki nem mondott óhajnak a magától értetődő teljesülése volt a beszélgetés legnagyobb értéke. A Semmelweis Kollégium lakói. 18—25 éves orvos-, fogorvos és gyógyszerésztanhallgatók hívták meg körükbe dr. Ágoston Józsefet, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkáezt a kifejezést használta: „mi, KISZ-esek", s rögtön hozzátette, a véletlen elszólás valóságot takar, mert a párt országos és helyi dolgaiban, gondjaiban a fiatalsággal együttműködik, jól érti az ifjúság vágyait és segíti terveit. De várja is a párt a következő generációk mával és jövővel kapcsolatos érdeklődését, közreműködését. Éppen a feltett kérdések, s a szavak mögött valóságosan élő kérdések, tücai a<§s °belpolitikai ^kérdé-* P-blémák . megoldásának, seikre. A legidőszerűbbekre. Willy Brandt új NSZK-beli kormánya enyhülést jelent-e Európa feszült politikai életében? Mi várható a szovjet—kínai tárgyalásoktól? Vietnam vagy a Közel-Kelet veszélyesebb-e a világbékére? Miért tart tovább a konszolidáció Csehszlovákiában, mint amennyi időt igénybe vett Magyarországon az ellenforradalom után? S az itthoni gondok: több termék árának emelkedése, a csökkenő termelékenység, az alacsony nyugdíjak, s a jövedelmek irreális aránytalanságai, a lakáshelyzet és a lakbérrendezés. Mindezek mögött az elvek és az elvek gyakorlata: a kritika szabadsága, a demokratizmus terebélyesedésének akadályai, mint a kispolgári gondolkozás, a kapzsiság, az opportunizmus. A külpolitikát érdeklődő kérdések magva, sugallata az a szándék volt, hogy jó lenne már nagyobb bizonyosságban élni. Jó lenne már e leendő diplomásoknak is, ha stabilizálódna életük, alkotásra tervezett munkájuk nyugalma. S a feleletre várók tárgyilagos szemléletük bizonyságát is adták, mikor jő érzékkel jelölték meg a világpolitika azon helyi és ideológiai gócait, amelyek árthatnak a ma és a holnap békéjének. De meggyőződésük objektivitásáról, általános tájékozottságukról tanúskodott az is, hogy a pozitív törekvések földrajzi és eszmei bázisait szimpátiával említették. Mintegy kiielentve. hogy az emberi haladás erőiért nemcsak „szurkolnak", hanem fejlődése részeseinek is vallják magukat. A hazai dolgokról való besz°lgetAshől az előbbiekkel összefüggő őszinte aggódás csendült ki. Hogv még a hangulati változásokra is figyeljen minden politikus és állami vezető. Hogy a rendezésének nehéz munkájában van szükség a fiatalok lendületére, politikai és szakmai képzettségére. Jó az — mondotta — ha az utánunk következők nem Tóth Bél* felvétele Első a mozgalomban Televíziót minden iskolának Minden környékbeli köz- A régi aggregátor használt ponttól messze esik Baíástya szerkezet volt, sokszor műhatárában az Erdőközi is- ködött, sokszor nem. A bukola, az anyaközségtől éppen dapesti Műszaki Anyag- és 12 kilométerre. Kistelekhez Gépkereskedelmi Vállalat ugyan közelebb van vaiami- igazgatója, párttitkára és vei, de onnan is tíz kilómé- szakszervezeti titkára a válter az út. A távolság a vi- lalat ajándékaként új áramlágtól való elzártságot jelenti fejlesztőt hozott az iskolámég ma is. nak. Üttörők és a község veA Móra Ferenc Tsz juh- zetői üdvözölték a vendégehodálya mindössze két ki- ket, köszönték meg a sok lométer. Ott már villany vi- ezer forintot érő, de itt árán lágít. Talán jövő ilyenkorra felüli értéket kéoviselő beaz iskolában is lesz — vi- rendezést, gasztalják a község vezetői az iskola pedagógusát, Bugyi Ferencet. Az országos méretű, igen szép példákat sorakoztató Villany tehát még nincs, mozgalom hétköznap is proez az iskola mégis az orszá- dukál ünnepi gos elsők között szerepel, ha Mert valóban a tanyán üzemelő televízióeseményeket, nagy ünnep az, ha szűnnek a fehér folPaprikás tornác Röszkén alig van olyan ház, amelyet most ne díszítene paprikafüzér. A sok ház közül a Petőfi utca 23. szám alatt — amint képünkön látható — még a tornácot is tele aggaták piros fűzérekkel. Egy fiú a házból A

ki — a slágerszöveghez hűen — égett a vágytól, s ezért egész nap bömböltette a magnóját. Talán észreveszi Jucika a második emeleten, hogy neki szól a zenés vallomás. A fiú persze lehet ötvenéves is. Kopaszodó, pocakos. A magnó helyett gyerekét vagy feleségét bömbölteti. Menetrendszerűen eltángálja őket minden este. Olykor, alkohol hatása alatt, mámorában maga is bömböl. Mindezt szomszédként, had élvezhessük az attrakciót a vékony falon át. Sokszor a fiú nem a házban van, csak az utcában. Mégis nehéz elviselni, mert motorját bőgetve rohangál föl, s alá. Vagy éppen lány, asszonyság a „fiú", aki porrongyot ráz a fejünkre, ajtónk elé önti a mosogatóvizet, kővel dobálja meg a kapirgáló baromfit. Elzavarja csemeténket a folyosóról, vagy éppen beleáll az ajtónkba, s mondja, meséli a magáét, helyi hírhanangként, miközben kifut a tej, odaég a hús.., Szomszédok, ismerősök, egy házban, egy utcában, egy faluban lakók sokféleképpen válhatnak egymásnak kellemetlenné. Kérdés: mi magunk nem vagyunk-e terhére — másoknak.. ? Remeték sajátja a teljes magány. Minden ember közösségben él, mégha nem is vesz tudomást erről. Mert sokan tesznek így. Mégpedig többféle közösségben. A gyermeknek közösség az iskola, a család, a barátok. Ahogy a felnőttnek a munkahely, a lakóház a városban, az utca a faluban. Minden közösség a társadalom általános, s a maga saját törvényei szerint él, vagy legalábbis szeretne élni. Más és más magatartást követel tehát az egyéntől is, beilleszkedést, írott és íratlan erkölcsi normák tudomásul vételét. Nem véletlen, hogy sokfajta szólás — rossz szomszédság, török átok stb. — említi az emberi kapcsolatok e részét. Az egyén mindig kisebb közösségek tagja volt, s ezek közbejöttével alkotott végül is társadalmat, s formálta a társadalmi magatartást. Ha így nézzük napjaink valóságát, sok minden, s főként előnyére változott a múlthoz képest. Több az összefogásra hajló, a közös szándékokat megértő ember. A hívó szóra megmozdul az utca, s vízlevezetőt mélyít, járdalapot rak le, kiskerteket formál a porták előtt. Istápolja a magányos öregeket, vigyáz a gyerekekre, míg a mama ügyes-bajos dolgait intézi, televíziót nézni invitál, s így tovább. Az önös érdekek sűrűn találkoznak a közös haszonnal, s ez kollektívát kovácsolhat nemcsak a munkahelyen, de a házban, az utcában is. Ismerősök barátokká válhatnak, szomszédok jó ismerősökké. Nehéz meghúzni a határvonalat, meddig terjed az egyéni szabadság, s hol kerül szembe a közösséggel. Az én házam, az én váram szemléletben rejlik egészséges mag is. A magánélet tiszteletére gondolunk. Ám van e szemléletben közösségellenes is, ha azt sugallja: senkivel, semmivel ne törődj. Márpedig vannak, akik engednek e sugallatnak. Emberi erények és gyengeségek sűrűsödnek egy lakóház, egy utca, falurész életében. Neveletlen gyerekek, s türelmetlen felnőttek. Mézes-mázos szomszédasszony, aki a hátunk mögött kígyót-békát kiált ránk. Persze, ezek ellentéte is. Ismerős, aki azonnal segítségünkre siet, ha gondunk van. Szomszéd, aki úgy éli életét, hogy egy percig sem zavarja a miénket, ütcabeli, akinek addig éppen csak köszöntünk, nehéz napokban baráttá válhat. A kölyök, aki addig idegeinken táncolt, most a kémiát magyarázza gyerekünknek. A szomszéd, aki nemrég még néhány cserép virág helye miatt veszekedett, most megfogalmazza kérvényünket, legépeli. Nincsenek végleges, soha nem változó emberi kapcsolatok. Ahogy nincsenek olyan emberek sem, akik képtelenek lennének megváltozni. Ha... ha e változásra nemcsak kérleli, de készteti is őket a közösség. E

bben, a változásra serkentésben rejlik minden közösség egyik legfőbb ereje. Tizenöt józan gondolkozású család kordában tarthatja a renitens tizenhatodikat. Az összefogó utca mozdulásra készteti azt is, aki máskülönben fütyül a többiekre. Ismerősök okos, tapintatos beavatkozása jó útra terelheti a vadóc gyerekeket, a széthullásnak indult családot. Mi kell mindehhez? Az, hogy megpróbáljuk: ne váljunk kellemetlenné, ne legyünk terhére senkinek, de ugyanakkor ne vállaljuk a kényelmesnek látszó közönyt sem. Középút? Nem! Arányok megteremtése és megtartása. Mert mások megbecsülésével, tiszteletével a magunk becsületét, tiszteletre méltóságát öregbítjük. M. O. Megválasztották az újságíró szövetség új vezetőségét H. D. készülékek megjelenésétől tok a művelődési lehetősémérjük a sorrendet. 1963. ja- geket dokumentáló térképenuár 15-én tekinthettek be- ken. le a környék lakói képernyő segítségével a nagyvilág eseményeibe. A szükséges aggregátort, feszültségszabályozót és televíziót társadalmi összefogásból kapta az iskola. saját erőből csak a rengetek utánajárás kellett, amíg minden együtt volt végre. Szép ünnep volt a tanya évszázados csendjébe belevilágító képernyő megjelenése. Naponként hallunk híreket arról, hogy ez a mozgalom országos méretűvé terebélyesedett. Tegnap délelőtt újra ünnepeltek Erdőközön is. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének küldöttközgyűlése kedden a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében folytatta tanácskozását. A vitászereltségével, az újságírók felelősségteljes munkájával. Az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára Beíratás márciusban ban felszólalók foglalkoztak tolmácsolta a közgyűlésnek, a MUOSZ érdekvédelmi te- A vitában felszólalt Jiri vékenységével, sajtópropa- Kubka, a Nemzetközi Üjgandánk helyzetével, a hír- ságíró Szervezet főtitkára is. közlő szervek technikai fel- Ezután Siklósi Norbert főtitkár foglalta össze a vita tanulságait és válaszolt a A tanköteles korba lépő hogy az 1970—71. és az 1971 gyerekeket minden év már- —72-es tanévben — kísérlet, cius 1—15. között kell be- képpen — a fővárosban vonjelenteni a területileg ille- ják össze a két hivatalos aktékes iskolákban, a beira- tust, s az első osztályosokat tásra pedig júniusban kerül egységesen március 16-án és sor. A Művelődésügyi Mi- 17-én írják be a körzetileg nisztérium most hozzájárult, illetékes általános iskolában. új, 41 tagú választmányát, 9 tagú etikai bizottságát és 7 tagú ellenőrző bizottságát. Az új választmány a közgyűlés után megtartotta első ülését és megválasztotta az elnökséget. Tagjai: Barcs Sándor, Baráti Géza, Gedeon Pál, Gyurkó Géza, Komját Irén, Lendvai Vera, Máté György, Méry György, Mihályfi Ernő, Pethő Tibor, Pécsi Ferenc, SikTósi Nor^^tl^^tJJ^- »>«* Soltész 'istván, Szamolés ezután a beszámolót jóváhagyta és a lelépő vezetőségnek megadta a felmentést, majd határozatot fogadott el, amelyben rögzítette a szövetség előtt álló feladatokat. A közgyűlés végezetül megválasztotta a MUOSZ si Károly, Varga György. Ezután megválasztották az elnökség tisztségviselőit A MUOSZ elnöke Barcs Sándor, főtitkár Siklósi Norbert, alelnökei: Gyurkó Géza, Komját Irén és Pethő Tibor. SZERDA, 1969. OKTÓBER 29. DÉLMAGYARORSZÁG 3