Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

Villanások — IDEGENBŐL 4. Kitűnő az olasz, még autósztráda. A különbség köztük: Olaszországban a sztráda használatáért szép összeget kell fizetni, Ausztriában viszont ingyen roboghat rajta az autó. Az osztrák sztrádán sűrű egymásutánban telefon, a kitérőknél víz, padok, asztalok és tisztaság. Tarbuk és társa Bécsben rosszalkodott autónk motorjának hűtőberendezése. Az osztrákok udvariasan magyarázták: menjünk a Davidgasse Stílbe, ott van az F. M. Tarbuk és társa Javító, ahol mindent rendbehoznak. Az autósorok áradatában végre a külső városrészbe jutottunk. De merre menjünk? Mivel ben> szervizel Ausztriajavították az utat, megáll- ?zerte megtalálhatók. Té' ' 6 len azonban, amikor megtunk, és az utjavítóktól ér- csappan a forgalom -, közli deklődtünk, merre a Tarbuk Huszár úr — elküldik a szeés társa? Látva gépkocsin- relők egy részét, kon a H-jelzést, a sóderla- Készen vannak a javításpátolást abbahagyva, ma- sal. Kihozzák az autót, . de . gyárul adott útbaigazítást közben PJóbóra mennek ve- szagon Többen __ , , . „ ... le az utcára. Na, milyen jól volna, de nem tudtunk eleg egy fiatalember. Pestről csinálják _ gondolom, és szállodai szobát biztosítani. disszidált 1956-ban. örülök a próbának. Gyorsan _ Tudtak-e Bécsben a — Hogy érzi itt magát? kaP<>m a precíz számlát. Hát Szegedi Szabadtéri Játéigen megkérik az árát a ja- kokról? vitásnak, ami szintén igaz: tökéletes. És felfedezem a számlán — nagy csalódásomra — a rövid próbaút díját: 43 Schilling. Esti fények a Kártnerstrassén Csontváry Galéria A festő halálának ötvenedik évfordulóján Hubay Miklós az Elet és Irodalomban fölvetette egy önálló Csontváry Galéria fólka, az algyői Süli András itt él köztünk. A szegedi múzeumnak mindössze egy képe van tőle! Ha a szegedi művészetépítésének tervét. „Amint politika bátrabb, kezdeméaz mindenütt szokásos a nagy rendhagyók szómára. Amilyen Rodin, Mestrovics, Picasso..." Hivatkozik Szeged testvérvárosának. Nizzának példájára is. Az új polgármester, az ifjú Médecin összevásárolt Chagalltól egy múzeumra való képet. Azt mondotta: — Megtérül pár év alatt. Idegenforgalomban. Különben is itt az ideje, hogy Ünnepi Heteknek. Nizzába ne csak öregek mélem, nem kell nyezöbb, tágabb szemhatárú lenne, sürgethetné, hogv a Csontváry Galériának Szened adion vaay építsen hajlékot! Erős a föltételezésem, hogy a képgk gyűjtője készséggel adná a városnak gyűiteménvét, ha korszerű kiállító helven biztosítva látná jövőjüket és hozzáférhetőségüket. S hogv ez mit jelentene Szegednek, az azt remagyaráznl. 'Megint Balázs Bélát kell idéznem ahogyan ő Lenint idézte: — Álmodni kell, ni! álmod— A nyáron hányan keresték fel Magyarországot? Kicsit gondolkozk, kimutatásokat néz, és azután válaszol: i — A nyári föidényben közel 30 *ezer osztrák, főleg bécsi lakos járt Magyarorjárjanak. hanem fiatalok is. Azóta meg is csinálta. Ügy gondolom, a nizzai példán Szeged kaphatna. Csontvárynak, amint ugyancsak a félévszázados jubileum alkalmával a Délmagyarország hasábjain rámutattam. a fővároson kívül Szegedhez volt legtöbb köze: az itt kapott árvízi él- ,, ... ^^^ÍP mény indította el a festővé ""W megvalósítja más. De válás útján, az itt látott em- miért ne tehetnénk mi? Ezek az álmok nem fantazmagóriák. Ezek megvalósíthatók. Ha nem mi, -« Hát... Gyűjtöm a pénzt, hogy Kanadába mehessek ... Kis Idő multán megtaláltuk a javítót. A megrendelőlap kitöltése után nemsokára kezdték a Javítást. Körülnéztem. Itt, egy régen kint élő magyar, Huszár úr kalauzolt A szerviz korszerű, sok a vizsgáló műszer a hiba Csalogató Bécsben több magyarnak: Szelesnek, Szabónak stb. van üzlete. Szinte tenyérnyi helyiségek ezek, sok, féle, jórészt bazári portékámegtalálásához. Minden ko- ^ A? üzletek ,ibedolgozói.. cslállásnál csőcsonk. Tömlőt csatlakoztatnak rá meg az autó kipufogójára, és a pincén át így vezetik el a motorgázt A szerelők órabérben dolgoznak. De milyen is ez az „órabér"? Minden munka — Mi természetesen igen, de őszintén meg kell mondanom, hogy Szegednek Bécsben alig volt propagandája. Átnéztem az IBUSZ bécsi kirendeltségén hazánkról talátható összes német nyelvű ismertető füzetet, de Szegedről alig esett bennük szó. Az ünnepi játékoknak nyomát sem láttam. Aztán Szeged idegenforgalmáról beszélgettünk. — Ha általunk kért is egy-egy bécsi szállodai szoha magyar beszédet halla- bát Szegeden, nem tudtunk nak az utcákon, magyar számára adni. A fizetővenIBUSZ, kirendeltség nyelvű cédulát nyomnak a sétálók kezébe, kérve, hogy náluk vásároljanak. Egy reggel kocsink ablaktörlői alá fűzve is talál, z x ^ , . , TT tunk ilyen csalogató céduelvégzésére Időt szabnak. Ha ^ ennek megfelelően dolgozik a szerelő, megkapja az órabérét. Ha kevesebbet teljesít, akkor az üresjáratú időre nem jár a bér. Lógó, csellergő embert nem láttunk. A munkaidő A KSrtnerstrassén kapott minden percében dolgozni helyet az IBUSZ kirendeltkell, a rendbontóval nem sége. Nagyforgalmú és sok sokat „lelkiznek", elküldik, osztrák keresi fel, hogy utaA legapróbb rossz alkatrész- zását intézze Magyarországszel ls el kell számolnia a ra. A budapesti Szoboszlai szerelőnek, bemutatása után Amica már hosszabb Ideje ad a raktár a hibás al- dolgozik Bécsben, az IBUSZ katrész helyett újat. Az új kirendeltségen. Mi a taallcatrészt azután precízen pasztalata? jegyzik a munkalapon. _ Különösen a BalatonAz F. M. Tarbuk és társa hoz mennek sokan Ausztriájavító a legnagyobb Bécs- ból —, mondja. dégszolgálat pétiig Szegeden valahogy nem eléggé tökéletes — mondotta Szoboszlai Amica. Végül arról szólt, hogy a bécsiek szívesen gondolnak vissza a Magyarországon töltött napokra. Sokan közülük minden évben újra és újra ellátogatnak, hazánkba, törzsvendégek Budapesten és a Balatonnál. Morvay Sándor lék képek élnek számos festményén. Csontváryt Székesfehér, a fehérvári múzeum, a múzeum mindig bátran kezdeményező igazgatója, Fitz Jenő segítette hozzá második fölfedezéséhez. Most meg Moholy-Nagy Lászlót ásta ki a feledésből. Mind a kettőt Szeged tehette volna legtöbb joggal, hiszen Moholy pályafutása ugyancsak városunkból indult világhódító útiára. első fölfedezője Juhász Gyula volt 1919 őszén. (Ennek 50. évfordulóján emléktáblát helyezhetnénk el az Aradi vértanúk tere 3. sz. házon, melvben műterme volt, és kiállítása nyílt. Végtére is egy világnagvsággal szabad dicsekednie Szegednek!) Pár éve Pécs életjáradék ellenében hozzájutott egy gazdag magángyűjteményhez. Ugyanakkor tett ajánlatot hasonlóra szülővárosának az azóta már elhunvt Ür György — a szegedi múzeum visszautasította. Székesfehérvár most külön házat adott Ybl Ervin hagyatékának. Moldován Domokos Kecskemétnek ajánlotta föl a magyar parasztfestők múzeumát megalapozó gyűiteménvét, amennviben önálló épületet adnak neki. Ennek n helve is legtöbb foggal Szeneden lehetne. hiszen a naiv fertők Európa-szerte legkiválóbbiPéter László automatizált szénliánva A Lengyel Népköztársaságban üzembe helyezték a világ első teljesen automatizált „Jan" nevű szénbányáját. A párját ritkító létesítmény megalkotói azt a feladatot tűzték maguk elé. hogy megkönnyítsék a bányászok munkáját. s hogy ugyanekkor csökkentsék a szén önköltségét. A bányát lengyel gyártmányú gépekkel és készülékekkel. köztük fúrópajzsos szénkombájnokkal, lemezes szállítószalagokkal és önműködő hidraulikus dúcolóberendozéssel szerelték fel. A bányában az egész technológiai folyamatot a „BESTA" automatikus rendszer Irányítja, élén egy elektronikus számítógéppel. A berendezés munkáját az izotópos műszerekkel ellátott ,.ASI" önműködő komplexum ellenőrzi. így például a tárna faláról visszavert szórt suearakat regisztráló izotópos műszerek megállapítják a kombájn haladásának irányát és sebességét, a kitermelt széntömeg által visszavert gammasugarakat rögzítő izotópos jelfogókomplexum pedig a szállítórendszerek munkáját vezérli. Imádó A szemüveget, drágám, látni akarom a szemed. Gumigyümölcs Nem fán. vagy bokron te- mák közé a gumigyümölcsök, rem. gumiból van — mégis amelyek pontosan akkorák, gyümölcsnek számít. Igaz. mint a fáról lekerülő termés, nem a piacokon, hanem a csnkhogv vizet tartalmaznak. Mezőgazdasági Gépkísérleti A labdácskák az almákkal Intézetben, ahol a gyümölcs- együtt indulnak útnak a váválogató gépek próbált kezd- lógató gépsoron. A rajtuk leték meg a szakemberek. Ezek vő szelepen át — amenva berendezések gyorsan vá- nviben a labda felületét ütőlogatiák ki nagyság szerint dés éri — kiszivárog a víz. az almát, a barackot stb. A olyan mennyiségben, amekazakemberek azonban meg- kora zúzódást szenved az figyellek, hogv egyes típu- osztályozásra került áru. A sok meesebzik a gyümölcs válogatógép utolsó munkahefelfiletét. ami minőségromlás- Ivén a eumigvümölcsöket elsal. értékcsökkenéssel iárhat. különítik és megmérik súFejtörést okozott azonban, lyukat. Ebből kiderül, hogv hogy a eépek milyen mérték- mennyi vizet v—tettek útben sértik meg az ép árut és közben, végeredményben köa berendezés melyik egysége vetkeztetni lehet rá, hogy a ludas a zúzódásban. gép miképpen viselkedett a Ezért kerültek az igazi al- gyümölcsökkel 6zemben. A DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1969. OKTÖBER 25. 10. A fagyott mosoly rádermedt arcára, mikor leült, csak mosolygott tovább. Mándoki nem volt rossz ember, talán nem ls az ő ötlete volt, hogy Desővel elmeséltesse ezt az egészet, de mindnyájuk közt ő szégyellte magát legjobban, mindjárt ki is ment az osztályból. Desővel el lehet mondatni bármit, kegyetlenül őszinte tud lenni önmagához is. De lebeszélni arról, amit a fejébe vett, reménytelen vállalkozás. Tizenegy óra műit. Lehet, hogy otthon már a behívó. De ha ma nem, holnap biztosan. Tizenkettőkor napi eligazítás a vezérigazgató irodájában. — Nézd, Kálmán — mondtam halkan, hogy Gallai ne hallja —, léged ismerlek, barátom vagy, de lásd be... Felállt. — Erről szó sem lehet — Ne szaladj, az istenitl Én csak... — Nem követelőztem. Megkérdeztelek, segíthetsz-e. De csak mindnyájunkon. Ez az ügy ... harmadik hete húzódik. Eleinte úgy látszott, nem lesz belőle semmi, félreértésként kezelik. Az október tizenötödikét követő felfordulásban nagyobb félreértések is adódtak. De aztán a németek nem hagyták elaludni a dolot. Holnap reggel kilenckor hadbíróság elé kell állanunk. Én először azt gondoltam, oda ls állok, és elmondok mindent, amit neked elmondtam. De... minek? Védekezzem, amiért magyar merészeltem lenni, olyanok előtt, akik német utasításra járnak el ellenem? Nem. És nemcsak magamra gondolok, négyen vagyunk ... Előírás szerint fegyveres kísérettel kellett volna a fővárosba jönnünk, fegyvertelenül. Az ezredparancsnok azonban, aki kedvel engem, — az ezred egyetlen arany vitézségi érmes tisztje vagyok —, csak így magunkban indított útnak, tegnap délután. Azt mondta, mulassatok egyet, utoljára. Érted? Ez világos beszéd: utoljára. Hát én... én nem lövöm főbe magam. Szolgálni nem szolgálok tovább, nincs kit. Nincs mit. Félreállok. Ha megérem a háború végét, egy katedra majd csak akad nekem is, ha másutt nem, elemi iskolában. Ezt se bánom. Ha ugyan ... ebben az országban még fognak tőrmagyar történelmet tanítani. Nem figyeltem rá. Gallait lestem lopva. A másik kettőt is megnéztem volna. Deső azonban biztosan félreérti, ha most kimegyek a szobámból. Szamárság volt finnyáskodni. Banda? Hát aztán, csak annál jobb. A helyzet épp úgy megszabja a használható tulajdonságokat, mint az időjárás a viselhető öltözéket. Becsületesen, ilyen időkben, semmire se lehet menni. Épp ezekhez a Gallai-féle. vastagbőrű. elszánt fickókhoz kell csatlakoznom. nagyobb biztonságban leszek köztük, mint Artus király lovajai között Gallai zsírosan vigyorgott. — Én megfogadtam az ezredparancsnok úr tanácsát — mondta, párásán fénylő orrát dörgölve. — A főhadnagy úr nem, de hát ő már ilyen, két év alatt még rókázni se láttam, remek tiszt, Istenemre, de valahogy mégis furcsa szerzet, például a kurvákkal sem szimpatizál. Én, kérlek. elballagtam a Maison Fridába, tudod, a Magyar utcába, két üveg konyakot is vittem. De bejöttek a nyilasok, kérlek, és elverték az egész hölgykoszorút. Én is kaptam egyet a derékszíj csatos végével, itt ez a púp a fejem búbján. — Miért éppen én jutottam eszedbe? — kérdeztem Desőtől. Nem is tudom, miért kérdeztem; Már rég azon gondolkoztam, hol lapulhatnánk meg ennyien. — Te vitted közülünk legtöbbre — mondta Deső rögtön. — Meg március tizenötödikén, a Körben, hiszen emlékszel rá: az egész helyzetről még senkit nem hallottam olyan bátran és becsületesen beszélni. Nem tudta, nem tudhatta, hogy egyszerre kettőt döfött rajam. Tavaly nyáron kineveztek a vállalat cégvezetőjévé, huszonnégy éves se voltam, egész Gáld lázba jött, a Körben vacsorát rendeztek tiszteletemre. Páratlan karrier, a legfiatalabb főtisztviselő, és így tovább, hatszáz pengőmet megettek-megittak. Egy pillanatig kísértett, már ittas is voltam, hogy elmondom az egészet, hülyék, szerencsém volt, semmi más. az öreg Konkoly cégvezetőt épp akkor rúgták ki, a zsidótörvény miatt, amikor én sebesülésemből felépülve, egyenruhásán, kardosan. érdemkeresztesen beállítottam a vezérigazgatóhoz, munkára jelentkezni. De én nem vagyok Deső, én nem tudom elmondani az ilyesmit. Kurzuskarrier .ennyi az egész, és talán — most már — soha nem fogom megtudni, vajon a magam erejéből felkapaszkodhattam volna-e. Március tizenötödike se jobb ennél. Nyomott nap volt, átkozottul nyomott, a kormányzót Hitlerhez rendelték, valami a levegőben lógott, este a Körben a polgármester reszketeg hangon, óvatosan és könnyezve emlegette negyvennyolcat {Folytatjuk..)