Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

November: fl híd próba* terhelése Mintha az időváltozást előre megérezték volna, roham­munkában végezték el a sze­gedi hídépítők az eddigi leg­fontosabb munkát. Szerdán reggel kezdtek neki a pálya­lemez betonozásának, csütör­tök este lettek készen, s így másfél nappal megrövidítet­ték a határidőt. Mive! a be­ton kötési ideje 28—30 nap, december elsejére minden valószínűség szerint átadják a forgalomnak a szegedi híd­fő most felújított szakaszát. Míg ugyanis a beton meg­köt, apróbb munkákat el tud­nak végezni: a szigetelést, a védőbeton fölterítését és a bitumenréteg kiöntését is Ezután vizsgázik majd az új híd: november utolsó heté­ben kerül sor az úgyneve­zett próbaterhelésre. A brigád tehát megtartot­ta az ígéretet, még tán né­hány napal hamarabb is vé­gezték el a munkát. Most már csupán azon sajnálkoz­hatunk, hogy ha ezzel egy­időben az újszegedi oldalon is ugyanezt meg tudták vol­na csinálni, akkor nem kel­lene a jövő év végéig lassíta­ni a forgalmat. így ugyanis a kész szakasz átadása után télen csupán a Móra-park felőli oldal bontását tudják elvégezni. U| módszer az állami $(jg||f||( ft jpZfjatÖHOk? tárgyálcBsaban Módosítani kell több gazdasági, pénzügyi szabályozót Dr. Bognár József elnökle­tével pénteken a Parlament Gobelin-termében ülést tar­tott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága. Az ülésen — a Pénzügyminisz­térium előzetes munkaanya­ga alapján — az 1970-es ál­lami költségvetés irányel­veit vitatták meg a kép­viselők. A tanácskozásnak az a tény ad különös fontosságot/ hogy a jövő évi költség­vetést már az országgyűlés által elfogadott új módszer szerint tárgyalják a Parla­ment állandó bizottságai. A korábbi években kialakított gyakorlat szerint a követke­ző évi költségvetés egésze csak a tárgyévet megelőző év utolsó hónapjában ke­rült az országgyűlés fóruma elé, annyira lezártan, hogy a képviselők beleszólási joga meglehetősen szűk körben érvényesülhetett csak. Ezt a rendszert joggal kifogásol­ták az országgyűlés tagjai. Az új rendszer szerint a képviselők az eddiginél jó­val szélesebb körű, s főként korszerűsített tartalmú in­formációkat, folyamatos tá­jékoztatást kapnak a költ­ségvetés összefüggéseiről. A költségvetés irányelveit — amelyet a Pénzügyminiszté­rium készít el —, az ország­gyűlés bizottságai ezentúl már a költségvetési törvény­javaslat napirendre tűzését megelőző időszakban meg­tárgyalják, természetesen a plenáris ülést annyival meg­előzve, hogy a bizottsági üléseken felmerülő esetleges módosítások még bőven he­lyet kaphassanak a tör­vényjavaslatban. Az elmúlt hetekben az or­szággyűlés állandó bizottsá­gai sorra megvitatták az 1970-es költségvetés irányel­veit: az ott felmért észrevé­telekre, javaslatokra a pén­teki ülésen Vályi Péter pénzügyminiszter válaszolt. A miniszteri referátumot követően a korábbi bizott­sági ülések tapasztalatai összegezték. Dr. Gonda György, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöke elmondotta, hogy a képvise­lők örömmel fogadták a költségvetés tárgyalásának Szeged/ tudósok Wiltman Tibor Professzori szobájába mindannyiszor kicsit a két­kedés, a csodáló hitetlenség izgalmával nyitottam be, hogy észrevétlenül tovasza­ladt órák szellemi izgalmá­val távozzak. Ritka beszél­getéseink egyodalúak voltak — én hallgattam; legfeljebb az egyetemi évek kollokviu­mai módosítottak ezen a gyakorlaton. A vizsgalegen­dák nem kímélték Wittman Tibor személyét sem, vala­mi furcsa bódulatban távo­zott a hallgató, az elégségest éppoly angyali meggyőző­déssel fogadva el. mint a je­lest. Az előadó és vizsgáz­tató egyetemi tanár rendkí­vüli tudása, széles látótávol­ságú, elegánsan-tudományos szelleme megfogta, lebilin­cselte és felszabadította nö­vendékeit. Szegeden 11 esztendeje dolgozik, a fővárosi latin in­tézetből kifejezetten a kuta­tómunka nyugalmát ígérő vidékre akart jönni: a sze­gedi tudományegyetem meg­üresedett középkori egyete­mes történeti tanszékét vet­te át. Az 1955-ben megvé­dett kandidátusi disszertá­ciója még a 30 éves háború­val, a cseh—magyar szövet­séggel foglalkozott, de már ekkor egyetemes kérdések izgatták, mint a világpiac kezdetei, Nyugat- és Kelet­Európa strukturális össze­függése. A magyar történe­lem talajából jutott el a 30 éves háború jellegének vizs­gálatához, tehát már össz­európai ügyhöz, amiből a kelet és nyugat közti egyen­lőtlen gazdasági fejlődés problematikája került fel­színre. Így vezetett az út tovább az árforradalomhoz, az első győztes polgári for­radalomhoz.: Németalföldre, majd — még mindig szoros logikával — a spanyol ab­szolutizmushoz és gyarmati világhoz. Wiltman Tibor egységes, univerzális világ­folyamat feltárásának igé­nyével fogott hozzá latin­amerikai kutatásaihoz is, amelyre immár • három tagú kistanszék épült egyetemi intézetén belül: speciális területével nemcsak az or­szágban, de a szocialista tá­boron belül is egyedülálló. — A nagy nyugat-európai manufaktura kapitalizmus profitjának kialakulásában két segítségre támaszkodott a XVII. század közepéig: a keleti gabona- és állatex­portra, valamint a latin­amerikai nemesfémre. Ami­kor a mi nagybirtok-gazdál­kodásunk már nem bírt lé­pést tartani az igényekkel, került az érdeklődés reflek­torfényébe Latin-Amerika, a kakaó és a kávé. Ekkorra harmadik tényező is jelent­kezik, az afrikai ember­anyag — ezzel már nem tu­dunk foglalkozni. A harma­dik világon belül tehát La­tin-Amerika sajátos szere­pét, sem feudálisnak, sem rabszolgatartónak nem ne­vezhető társadalmi formá­cióját vizsgáljuk, melyet most bomlaszt fel lassan a kapitalizmus. A tanszék így három ku­tatási területen dolgozik: a nyugat-európai tőke-akku­muláció és a spanyol—ame­rikai gyarmati korszak problematikája, az Andok térség: Bolívia, Peru, Equa­dor XIX. és XX. századi történelme, valamint Latin­Amerika magyar kapcsola­tai. — Számunkra rendkívül izgalmas az indián többségű Andok gazdasági, társadal­mi, politikai helyzete. Miért éppen itt alakult ki két progresszív, jenkiellenes ka­tonai diktatúra, miért itt legnagyobb a gazdagság, ugyanakkor a nyomor is, hogyan integrálódnak a nemzetek, miként történik a nemzettéválás folyamata, melyből a lakosság fele, az indiánok tömege kiesik (és hogyan kerülhet mégis be­le), az etnikai-nyelvi kü­lönbségek dacára miként válnak nemzetté az antago­nisztikus osztályok, etniku­mok? Az európai modelltől eltérő vonásokat vizsgáljuk tehát, a beskatulyázás, a ka­tegóriák átruházásánál szándéka nélkül. A magyar történettudomány jeles ha­gyománya, finom érzékeny­sége, a magyarság átélt el­maradottság-élménye (mint lelkialkati tényező) ritka lehetőséget garantál nekünk Latin-Amerika jellegeinek felismerésére. Amiből akár napi politikai fejlemények indokolásáig is seregnyi hasznos következtetés szár­mazik. Sajnos, kis kapaci­tással dolgozunk. Küszöbön álló nyugati meghívásaimat nem tudom vállalni, terhe­sen nagy tudósforgalmat bo­nyolítunk le az egyetemen, 60—80 levelezőpartnert tar­tunk, publikálunk, figyeljük a világon folyó kutatások eredményeit; kutatunk és oktatunk, írunk és admi­nisztrálunk, opponensi vé­leményt adunk idevonatko­zó dolgozatokhoz — ennyit csak spártai fegyelemmel le­het vállalni. Nem emlék­szem, mikor voltam szabad­ságon ; ekkora komplexitás mellett, a kubai vietnami és dél-amerikai utak mellett ez elképzelhetetlen. Mit tehetnénk még hozzá? Wittman Tibor több mint 80 könyvét, publikációját, népszerűsítő dolgozatait, spanyolul, franciául, oroszul, németül, angolul és magya­rul irta. Panaszkodik, hogy a flamand nyelvet lassan már elefeljti (?), de olaszul még jól elcseveg. Jelenleg Kölnből, Prágából, Venezue­lából és a testvérvárosi egyetem színheyéről, a bolí­viai Potosiból várja megje­lent könyveinek tisztelet­példányát. Nikolényi István új módszerét. A jövő évi költségvetés tárgyalásának új módszerét. A jövő évi költségvetéssel kapcsolat­ban szóvá tették, hogy — véleményük szerint — ke­vés pénz jut a kommunális, egészségügyi fejlesztésre, s e célokra a költségvetés vég­leges összeállításakor több pénzt kell biztosítani. Dr. Pesta László, a szo­ciális és egészségügyi bizott­ság elnöke ugyancsak az egészségügyi feladatok ellá­tására sürgetett nagyobb anyagi fedezetet. Nagy József a mezőgazda­sági bizottság ülésén elhang­zottakat vázolta. Elmondot­ta, hogy a bizottság fel­mérte a közgazdasági ténye­zőknek a mezőgazdaságban gyakorolt hatását, s úgy vé­lekedett, hogy az alapjában véve helyes, a végtermékdo­tációs rendszer teljes beve­zetésének idejére is fenn kell tartani a jelenlegi tá­mogatási rendszert. Végül — egyetértve a takarékos hi­telpolitikai elvekkel — úgy foglalt állást, hogy a mező­gazdaság fejlesztése érdeké­ben a mezőgazdasági hitele­ket expanziós módon kellene kezelni. Benke Lajosné, a kultu­rális bizottság titkára a bi­zottság tagjainak állásfogla­lása alapján szorgalmazta a gyermekjóléti intézmények élelmezési normáinak eme­lését, hangsúlyozta, hogy ez semmiképpen sem történ­het a szülők pénztárcájának rovására. Riss Jenő az ipari bizott­ság képviseletében a mező­gazdasági szubvenciók fe­lülvizsgálatát sürgette. Molnár József a kereske­delmi bizottság titkára rá­mutatott: az államnak fel­tétlenül el kell vonnia a többletnyereséget azoktól a kereskedelmi vállalatoktól, amelyek indokolatlanul tet­tek szert hatalmas többlet­jövedelemre. A beszámolók felett ki­alakult vitában kifejtette vé­'eményét Fegyveres István, Kurucz Márton, Lévai Sán­dor, Marton János, Nics Já­nos, Ollári István és Szőke Antal országgyűlési képvi­selő. Az ülés dr. Bognár József zárszavával ért véget A z igazgató, bár egyszemélyben felelős a vállalat gaz­dálkodásáért, mégsem érthet mindenhez. Nem is tudhat mindenről. Ezért szüksége van a vállalati apparátus, a társadalmi szervek tájékoztatására, vélemé­nyére, tanácsaira, esetenként az egyetértésére. Természe­tes tehát, ha az igazgató fontos döntései előtt személyi, gazdálkodási, szervezeti ügyekben tanácskozik munkatársai­val. Nemcsak a körültekintés, a szakszerűség, hanem a vezetés demokratizmusa is azt igényli. Egészen másról van szó, viszont amikor arról suttog­nak a folyosón vagy nyíltan beszélnek az irodákban, hogy „súgnak az igazgatónak". Ilyenkor tulajdonképpen szub­jektivizmusra. részrehajlásra gyanakodnak, arra célozva, hogy a vezetői döntést illetéktelenek, „titkos tanácsadók" befolyásolják. A súgás természetéből adódik, hogy ez az eszmecsere nem az írott ügyrendi szabályosnak és az írat­lan szocialista vezetési normáknak megfelelően zajlik. Ál­talában nem is bírja el a munkaértekezletek, a vélemé­nyek sokoldalú összecsapásának nyilvánosságát. A súgó lehet szürke eminenciás és dolgozhat a válla­lat valamelyik vezető posztján, lehet az igazgató földije vagy régi szaktársa, barátja, befolyása mindenképpen egy­oldalú, sérti a kollektíva igazságérzetét. És joggal sérti azokat a véleménynyilvánításra illetékes vezetőket, társa­dalmi munkásokat, akiket az igazgató nem. vagy csak for­málisan hallgat meg. Még a leglelkiismeretesebben előké­szített vezetői döntés után is adódhat félreértés, sértődés. Hiszen a vezető végül is a sokoldalú eszmecsere nyomán, a nézetek összecsapásából kialakítja saját véleményét és eszerint dönt. Egyesek ilyenkor úgy érezhetik: hiába be­széltek, nem hallgattak rájuk, mert tanácsaikkal ellenté­tes elhatározás született. A jó vezető persze komolyan vesz minden véleményt, nyílt vitában foglal állást és nyomós érveivel képes meggyózni, vagy leealábbis megingatni az övével ellentétes álláspont képviselőit. A vezetői elhatározások persze óhatatlanul szubjektív mozzanatokat is tartalmaznak, mégha ez a szubjektivizmus nem is a véleményezők iránti rokonszenvből vagy ellen­szenvből táplálkozik. Ez a szubjektivizmus egyrészt úgy csökkenthető, hogy a vezető döntéseit minden esetben kellő információi birtokában a műszaki, termelési, értékesítési, pénzügyi, személyzeti szakapparátussal egyetértésben igyek­szik meghozni. Ha szükséges nem sajnálja az erőt, az időt a vitától, a meggyőzéstől sem. Másrészt a vezetői szubjekti­vizmus, s az ebből adódó félreértés úgy csökkenthető, hogy a hatásköröket elosztó ügyrend nem csupán a dön­tésre jogosult vezetőt nevezi meg. hanem a véleménye­zésre, egyetértésre jogosult személyeket, szerveket is. Előfordulhat, hogy a véleményezésre jogosult személy­nek nincs, vagy használhatatlan a véleménye, s a vezető ezért kénytelen az ügyrendtől eltérni, „illetéktelen tanács­adókra" hallgatni. Az ilyen ismétlődő esetek viszont arra vallanak, hogy a vezető nem jól választja meg munkatár­sait. A következtetés magától adódik: kerüljön minden posztra a legrátermettebb ember. Aki tájékozott, hozzáér­tő, aki bonyolult ügyekben is képes helyesen állást fog­lalni, bátran véleményezni, feletteseinek ls ellentmondani, és nem utolsósorban akiben megbízik, akire hallgat az igazgató, a vezető. S a szocialista normák, a demokratikus játékszabályok betartására tehát csak az a vezető alkalmas, aki nyílt, őszinte és következetes a döntést előkészítő vitában csakúgy, mint a személyzeti munkában. A demok­ratizmus, a beosztottak véleményének, szókimondó bírá­latának őszinte igénylése és meghallgatása viszont a ve­zető számára nem frázis, hanem belső szükséglet. Mert csak úgy születhetnek jó döntések, s a helyes elhatározá­sok végrehajtása is akkor lesz sikeres, ha a vezető össz­hangban és egyetértésben dolgozik az irányítása alá tar­tozó kollektívával. Az eredményes együttműködés alapja pedig, hogy a vezető képes — és ez bizony már rátermett­séget igényel — a kollektíva érdekeit felismerni, megértet­ni, elfogadtatni és érvényre juttatni. Kovács József II vidék „elsőszülöttje" Húszéves az MTESZ Csongrád megyei szervezete Két évtized telt el azóta, amely a hazai tudományos technikusok, egyetemi, közép­egyesületek tradícióinak mél- iskolai tanárok, agvonómu­tó folytatója, s egyben a sok, közgazdászok és más mű hogy Csongrád megyében, Szegeden is megalakult a műszaki-tudományos értelmi­ség szervezete: a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. Bu­dapest után — szinte a vi­dék íűszaki haladás előharcosa szakemberek százai fogtak kívánt lenni. A megyei szervezet 20. születésnapját köszöntötték tegnap Szegeden, a Tisza­- .. szálló tükörtermében a juhi- „,„,„,.„ „ „i.uj,a„i. , elsőszülöttjeként - itt leu7ni választmányi ülés ^ a össze a tagegyesületekben —, s olyan kérdésekel tűztek na­pirendre, mint a gazdasági reform, az iparirányítás, a vezetés, az üzemszervezés, az is létrejött az a szervezet, TizMilliomodik tonna nyersvas Nem mindennapi ünnepség ósgyőri kohó 43 évvel ezelőtti j volt pénteken, tegnap a Di- indulása óta termelt tízmil­ósgyőri Lenin Kohászati liomodik tonna nyersvasat. Müvekben: lecsapolták a di- (MTI) résztvevői. Megjelent az ülé­sen Papp Gyula, a Szeged m. j. városi tanács vb elnökhe­lyettese is. Dr. Kovács Kál­mán elnöki megnyitója után dr. Baross Zoltán, a Köz­ponti Fizikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese adott tá­jékoztatást Tudománypoliti­kánk és az MTESZ tevékeny­sége címmel. Ezután dr. Er­délyi Ferenc titkár fűzött né­hány szóbeli kiegészítést az írásos beszámolóhoz. Sokrétű tevékenység jel­lemzi az eltelt húsz eszten­dőt. A szakmai nevelést épp­úgy feladatának tekintette a megyei MTESZ, mint a tu­dományszervezés tennivalóit. Olyan fórummá fejlődött az eltelt időszakban, ahol — tár­sadalmi együttmunkálkodás­sal — formálódik a megye nosítása, a műszaki fejlesz tés. Egész sor rendezvény — elég, ha csak a műszaki hó­napra utalunk — eredmé­nyessége dicséri törekvései­ket. Több mint húsz egyesület­ben, az élet legkülönbözőbb területein szerzett társadalmi rangot, megbecsülést a me­gyei szakembergárda Ennek az elismerésnek adott han­got Horváth János is, ami­kor az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága nevében méltatta az MTESZ tevé­kenységét. A fontos szerep­nek megfelelő otthonról is szó esett ez alkalommal; ugyanis ki-ki megismerhette a szegedi Technika Háza ter­veit. A kivitelezéshez jövő év elején látnak hozzá, s re­mélj hogy 1972 áprilisára elkészül az MTESZ négyeme­PÚRAZON Selmeczl Túth János ielvétele iparának jövője. Mérnökök, letes új otthona. SZOMBAT, 1969. OKTÓBER 25. DÉLMAGYARORSZÁG r

Next

/
Thumbnails
Contents