Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

Szakemberek falun 0r"«a°;ara* Szüret A lm sáron 4 Alig tették meg a me­zőgazdaság! nagyüze­mek a kezdő lépéseket, azon­nal tapasztalniok kellett: közös gazdálkodást szakem­berek nélkül elképzelni sem lehet. De hol volt akkor elegendő szakember? A me­zőgazdasági technikum ki­helyezett tagozatán azóta két csoport végzett Balás­tyén. Az első csoportban harminccal szaporodott egy­Mezőgazdaság zalékát adja a közösbe. Dol­gos-takarékos ember. Mezít­láb jár, pedig autója is van/ a villanyt is húszezerért ve­Az alföldi síkság felől kö- zalékkal alacsonyabb az át- öccse. Andor tett éppen az ik Második osztály- zelftve úgy tetszenek a Mát- lagtermés. mint tavaly, a előbb. Andor a téesz kocsi­ba járt, amikor lemondott a : ra déli lankái, mintha vala- gyöngébb minőség kialakulá- sa. Ezen a napon a háztáji képzettség szükséges ugyan, r^?3 ,®zfi0_ségról> n°8y több ; melyik mesebeli óriás terített sában pedig beleszólt az eső szőlőföldek alján megtelt ká­volna rájuk zöld-barna okozta rothadás de nyilván megszolgáltak ők ldeie legyen a tanulásra. ezért a soron kívüli előlép- EléS vele néhány szót vál- j plüss-szőnyeget tetésért. Mindenesetre tény, tan]- hoKy megállapítsuk, hogy sem az Alkotmányban, nyereség lenne ilyen ember sem a Felsőgalygonyai Tsz- akármelyik szövetkezetnek, ben nincs magasabb végzett- — Miért nem vállal funk­szerre a középfokú képesí- ségű mezőgazdasági szakem- ciót? léssel rendelkezők száma. A ber. Az is ténv hogy mind- — Kettős oka is van. Nem második idén hagyta el az is- k£t tsz-ben vannak néhányan hívott a tsz se, én se ígérkez­alsó szélét A leányka, dakat — dúsan megrakva — amelynek a rizlingszilváni, a tramini a pincéig, présházig fuvaroz­égbe nyúló sínylette meg legjobban az zák. Nos, Andor az imént za­gombostűkkel — a visontai időjárást. A késői érésű bostarisznyát akasztott a lo­felszíni szénfejtés és az olaszrizling és hárslevelű vak nyakába, s felkiáltott épülő erőmű betontornyaival, fajtákat még ezután szűre- a szüretelőknek, hogy fél vastarverzeivel tűzte volna telik, ezekből édesebb must, óra ebédidőt tart. S máris kólát, munkába állásukról még korai lenne beszélni. A harminc emberből ke­resni kell azokat, akik vég­zettségük szerint helyezked­tek el. Több mint fele nem a szakmába került. Miért? Első gondolat: valóban kell a szakember a mező­gazdaságnak? A második: aki bizonyítványt kap, mind szakembernek tekinthető? A harmadik: sok más ok is le­het Egy fokkal feljebb Bodor Lajos és Paragi And­rás János főagronómus lett Erre a posztra felsőfokú a végzettek közül, akik sima tem- így aztán itthon ma­tagok csupán, és gyalogmun- radtam. kasnak számítanak. Csendes szavű. megfontolt A Felsőgalygonyai Tsz-ben ember. Azt mondja: négy brigádvezető működik — Nem olyan nagy tudás — ezüstkalászos tanfolyam- keR oda. inkább rámenős' mai. A feleslegük mellett te­hát hiányuk is van egyszerre. Ügy tűnik, nem lehet még­sem pótolni a hiányt a feles­legből. A maszek ség. Vitatkozni kell az em­berekkel. Van, akinek fek­szik ez, nekem nem. Nem a tudás érvényesül elsősorban. Van, aki szavasabb, arra hallgatnak. Nem sértődött ember pe­dig. le. Északon meg a hármas maligandosabb bor lesz beugrott a lovas kocsi mel­domb csúcsain ezernyi év- majd. Addig is poharazzák lé reggel leparkolt Moszkvi­százados fenyő, s a Kékes te- a jó abasáriak a tavalyi csába, s elviharzott Mátrafü­levíziótornya szabja meg a vagy azelőtti termésből „em- red felé. Fél óra múlva ér­látás határát. lékeztetőül" megmaradt hor- kezett közölte hogy egy Közelebbről mártarkábba dók kristálytiszta - sehol duplafeketére szaladt fel a !SPent3baan'pS<fíSjt TmV^ ~ ^ Mátragyöngyébe, s mJkö­hér fejkendők virulnak, s a rat" Mert m> ezen a Vldé" zéjük is vágott a lovaknak, fekete sok szoknyák között ken sem a háztáji, sem a Abasáron több száz a gépko­szembetűnőbbek a fürdóru- gazdaság pincéiből nem ko- csi-tulajdonosok száma, s pik el egyik évről a másik- pár év óta utcák 'sora ra a bor. nyílt és ért fel Pálosvörös­A közös gazdaság — martig a gombamódra épülő hák és miniöltözetek. A put­tonyos férfiak szaporán ko­cognak a felfelé vezető ös­vényen, miután a hegy lá­Előbb-utóbb úgyis je- ! bánál levő kádba ürítik put- amelynek régi és új keletű házakból. Tóth András jeles bizo­nyítványt szerzett. Mielőtt beiratkozott volna a techni­kumba, a Móra Tsz brigád­vezetője volt, most „maszek". Azért kell ezt a szót idéző­jelbe tenni, mert tsz-tag ő lentkezem. Ennek a ma­szekmunkának nincs jövője. Aki maga van, gépesíteni nem tud. Beléptek a nagy táblák, önműködőlég megszű­nik majd a kis parcella. — Tudom én, hogy nem tonyaik édes-drága terhét, tábláin majd csak október Abasáron az oltványneve­Mert ott, hol hajladozó fe­Vigyázz, autós, jön a Patyi! Patyi József autójavító kisiparos (gépjárműszerviz. Szeged. Kossuth L. sugárút 18., telefon 13-049, lakás szemben, telefon 13-310) egészségének városszerte hí­re van. Ügy ismerik, hogy nem szívbajos. Bór ez a diagnózis nem a szokásos orvosi vizsgálatok során nyert megállapítást, meg­bízhatósága kétségen felül áll. Például augusztus 21-én elvállalta a CS 88—72 rend­számú autó átvizsgálását, javítasát és bár a kocsi ösz­szesen — az éjszakát is be­leértve — 30 órát, munka­időben mintegy 12 órát tar­tózkodott nála, mégis 40 óra munkabért számolt fel, óránként 30 forintjával, ösz­szesen 1200 forintot, anyag­költség nélkül. De sokat kell azért tenni, hogy valaki, ala­csony jövedelmű kisiparos­ként, pénztárkönyv vezetési kötelezettség nélkül elten­gesse életét Patyi Józsefhez hasonlóan, a szegedi főut­cán. Mondják, a jó munkát meg kell fizetni. Meg is éri az! Csak azt nem tudni, Patyi József mennyit kérne, ha jól dolgozna. Az emlí­tett, hosszú külföldi út előtt álló kocsin nem kötötték be az első lökésgátlót, így 3 ezer kilométeren át a kanya­rokban különböző műtár­gyak megmászására muta­tott hajlandóságot. A jó szí­vű mester hetes számú, szív­hez szóló szabvány szövegét elővéve, arról próbálta meg­győzni a megviselt idegálla­potú tulajdonost, hogy a kerekekben nincs meg a szükséges légnyomás és egy pumpálás után még ország­járásra is elküldte. hátha így gazdagíthatja a szegé­nyes baleseti statisztikát. ugyan, de magának dolgo- azért csináita meg az állam zik. és a termes bizonyos szá- . ., . , .... , . óriási koltseggel ezt az Is­kolát, hogy nekem, meg a szomszédomnak érettségink legyen, hanem azért, hogy haszna legyen belőlünk. Ha a nagy tábla önti a termést, levert az árakat, akkor lép be a minőség a piacra. Oda pedig szakértelem szükséges. Lesz-e hely? Ha én lennék a tsz elnöke, ezt az embert nem hagynám. Ügy tűnik, biztatásra vár csupán. Nem ő mondja, egy másik ember szavai jutnak eszembe: látott maga már olyan menyasszonyt, akit nem kértek meg? De ő is mondja, hogy a végzettek közül nem alkal­mas mindenki arra, hogy vezető beosztásba kerüljön. Az asszonyok otthon ma­radtak, vagy irodisták let­tek. Volt, akinek a doku­mentum kellett a már meg­levő másfajta állásához. Van. nak néhányan, akik még kérésre várnak ugyan, de lehet, hogy holnap maguk kopogtatnak. Lesz-e hely szá­mukra? Horváth Dezső Majd később megbánást mu­tatott, felerősíttette a hiány­zó csavart, ami csupán 15 kilométeren át tartott. De sikerült elérnie né­hány hibát a Patyi-féle ja­vításnak. Ezek közé tartozik egy pesti értekezlet, amit a kocsi tulajdonosa elbliccelt, mert egy rakoncátlan csa­págy „elfelejtette" magát megkenni, mikor a műhely­ben járt. De rá is fizetett! Sok pici csapágy lett be­lőle! A 280 forintos pesti ja­vítási költséget a Patyi Jó­zsef géftjárműszerviz telj­hatalmú ura egyetlen nemes mozdulattal kifizette az élet­veszélyt megszokni nem tu­dó, dadogó autósnak. Szám­lát adni sok hibát elérő munkájáról azonban hat hét alatt sem tudott a pumpálás nagy tekintélyű mestere. 1. Mert elöntötte a műhelyét a víz. 2. Mert mentőautókat kellett javítani, 3. Mert érik a barack, 4. Mert különben sem akart. Igaz, legutóbb megismer­te, hogy eme s már kifizetett mestermunka költségeiről megcsinálja a kimutatást. Meglepő. El is készült. De 275 forint ráfizetését kérte, mert hat héttel ezelőtt eny­nyivel kevesebbet (!) szá­molt. Pont 275 forinttal. Pumpálás nélkül. • Az erkölcsi szabályt, hogy saját bajáról ne írjon az új­ságíró, most kénytelen vol­tam megszegni, mert az au­tósok között kötelező a se­gítségnyújtás. Magam és sze­gény kocsim kálváriája alap­ján azon is gondolkodom, javasolni kellene, vegyék be az úi KRESZ-be. hogy, mint a terelő oszlopot, Patyi Jó­zsef kisiparost is balról, nagy ívben kell elkerülni. Pfinköst; Árpád második felében kezdik meg lés ma is a téli munkák a szüretet — II. Rákóczi Fe- leghasznosabbja. Ma több rencről kapta a nevét. Ezt millió darabos tételekben hirdetik szépen adjusztált szállítanak belföldre, kül­palackjal is, amelyek tartal- földre. A Krímben abasári Az abasári szüret ' minden 11101 oly igen kedvelik ^ oltványok szőlőfái hoznak denütt e hazában. Gazdag évenként híres termést, ad­téesz, azt mondják a kör- nak nehéz borokat, nyékbeliek az abasári gazda- A még régebbiekről törté­munkávah s az " egész évi S3g,róIl' A ««z szinte meg- nelemkönyvek. de még _ , , , alakulása ota nem fizetett eirvetempK világtörténetei szorgalom már látható ered­hérnépek raknak vállaikra újabb terheket, az egy-két perces várakozás is kelle­mesebb a nótázással. ilyen­kor szokott dévajkodással. év nagy ünnepe. Nem köny­nyű — s ha elkezdik, meg­állás nélkül folytatott — menyének latolgatásával pá­alakulása óta nem fizetett egyetemes világtörténelem 4. kevesebbet ötven forintnál kötetének lapjai is beszél­roeuL Fehér"Pi'ste"bácsi már egy munkaegységre a tagok- nek. I. István sógora volt olyan öreg kl sem megy a nak- közben rekonstruálta a Aba Sámuel, aki 1041-44-ig szüretelők 'közé. A présház «51őföldek egy részét, száz- uralkodott, s élére állt an­a préselő mdliónal többet érő gépi és nak a felkelésnek, amely el­épületberuházást produkált, zavarta az István királyt Olyan automata felszerelés- trónon követő feudalista Pé­előtt ücsörög, s munkájára tesz megjegyzé­seket. Nyelvének ízlelésével , , , . . , . . „_ „ , is megállapítja, nem elég sel do,gozzák fel a sok ezer tef UL Henrlk ne™* csá' édes a must. A fokoló igazo- hektoliter mustot, bort adó szár jött az urak segítségere, szőlőt, amely kíméli az em- leverte a lázadást és a mén­skTla Hiába"" több berek ereJét és a hagyomá- fői csatában Aba Sámuelt ia érés nyosnak egynegyedére csök- meggyilkolták az árulók, kenti a szüreti munkák ide- Abasáron — az akkor föld­lást ad, csak 17—18-at mu­tat a napfény kellett volna az kezdetén. Csak a koros em­bernek vigasz olyan évek jét Mégsem tartják gazdag- alatti monostor, ma pincesor nak magukat addig, míg a — egyik fülkéjében befalaz­régi telepítésű szőlők he- va fekszik a parasztkirály, reteltek s a must sem volt lyén túlnyomórészt nem újak emlékét később keletkezett különb ' szirupos víznél. De lesznek, amelyek kétszer, há- latin felirat őrzi kövekbe a jövőre számító fiatalabbak romszor nagyobb termést vésve. már szakértő módon terve- hoznak a mostaninál. De ma az évezrednyi előz­zik, hogy 1970-re másként A hegyoldalon szüretelők, ményekről kevés szó esik metszik a tőkét Ügy hogy s a Pincegádorokban szalon- Abasáron. A jelen és még­több is legyen, jobb'is le- náz6k között ilyesmiről ls Inkább a holnap csigázza fel gyen a termés. Ha az Idő esik szó mostanában. S míg az érdeklődést. S míg aa bele nem szól a tervezésbe! Róza nénl Bagi Jánosné azt óriás által terített plüss-szó­Ezen a borvidéken — ki ne említi, húsz-harminc éve a nyeg meseképzeteket szül, az ismerné az ország bármelyik présházig puttonyozták — emberek agyában, terveiben részén az abasári, a vison- sokszor 2—3 kilométerről is életében egyre inkább a hol­tai rizlinget, a domoszlói — a szőlőt, a fiatal Hegedűs dogulás valóságai születnek, muskotályt? — cirka tíz szá- Jánosné azon nevet, amit az emlékének felidézése, ami­kor zuhogó hideg esőben szü­Kondorosi János Három esetben vereke­dést kezdeményezett és ve­rekedett az öttömösi ital­feliebbczéseket a szegedi megyei bíróság elutasította. Ittasan verekedett az öt­boltban, illetve az előtt tömösi italboltban Lázár Csordás Gyula 29 éves. öt- Jenő 39 éves, Öttömös, Fel­tömös, Tanya 186. szám szabadulás utca 40. szám alatti lakos. A szegedi já­rásbíróság garázdaság miatt mondta ki bűnösnek és 1 év 4 hónapi szigorított börtön­re ítélte, s 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A alatti lakos is. Garázdaság miatt került a vádlottak padjára, s a járásbíróság 6 hónapi szigorított börtönre ítélte. DkmGYAmstiG SZERDA, 1969. OKTÖBER 18. Kedden váratlanul felkeresett De­ső Kálmán, egy ismeretlen tiszttel. Gallai, mondta hangosan a köpcös hadnagy, kínálás nélkül a székre tottyant lomhán, és neveletlenül köp­ködni kezdett maga elé. Desőnek na­gyon megörültem. Fél éve, vagy több is, hogy utoljára láltam. 1942. októ­bere óta egyvégtében kint van a fronton, csak kétszer vagy háromszor engedték haza, kurta szabadságra. — Hát élsz, öreg fiú? Nem vettem észre mindjárt, mi olyan idegen benne. Szótlanul jár­kált, köpenyét gombolta, minden fordulóban elidőzött szeme az íróasz­talom sarkán álló szobrocskánál. Vég­re kezébe is vette a zsírkőből fara­gott, esetlen, üres arcú Buddhát, dc nem jutott róla eszébe semmi. Vagy talán nem is látta, csak nézte. — ücskásnál akadtam rá, minden­féle kacat között. Hülyeség. Nemhogy Keletet nem látta, Soroksárt se. Va­lami suszter kínlódta össze ráérő órájában. Dehát izgága fráter vagyok, hiszen tudod: aféle pengős szuggesz­ciónak vettem meg, hátha eltunyulok tőle, de csak bosszant, ahányszor rá­nézek. Vártam, most majd elmosolyodik. Tulajdonképpen erre vártam kezdet­től fogva, éppen ez hiányzott belőle: fukar, száraz, magabiztos mosolya, mellyel egyszeriben átlendülhettünk volna létünk kényszerű hézagain, ott folyatva mindent, ahol legutóbb ab­bahagytuk. Lehet, hogy az embere­ket, végső soron, tulajdonságaik sze­rint raktározzuk el magunkban. De amitől bármikor és elevenen idéződ­nek fel bennünk, az sosem tulajdon­ság. Csak vonás. Nézés, kézmozdulat, epitheton mosoly, vagy csak egy in­dulatszó, amely azonban annyira sa­játos és utánozhatatlan, hogy csak egyvalakié lehet. A gimnáziumban közülünk senki se tudta olyan biztosan, hogy mire készül, mint Deső. Minden év végén, az önképzőkör záróülésén, ilyen dol­gozatokkal állt elő: Gúld a magyar állomalapítás koiában, Gáld a tatár­járás után, Gáld a török hódoltság idején, Gáld hozzájárulása a Rákó­czi-szabadságharchoz. Nyolc év alatt keresztül-kasul túrta városkánk tör­ténetét meglepően okos, koravén, le­higgasztott logikájú dolgozataival, s bár mi néhányan épp azt keveseltük bennük, ami nélkül a történelem ne­hezen emészthető adathalmaz, az új­rateremtő képzelőerőt. Deső a nyolc dolgozatával városi közüggyé tudta tenni, hogy neki történelemtanárt diplomát kell szereznie. Megszavaz­ták neki a stippcndiumot, félárva lé­vén, kisebb-nagyobb segélyekkel dug­ták mindvégig: ördög tudja, talán a legbutább városatya is azt remélte, hogy Deső révén belépőt válthat a gáldi halhatatlanságba. — Jelzem — Deső minden harma­dik-negyedik mondatát ezzel a taná­ros nagyképű szóval kezdte —, jel­zem, más feltevésekkel is találkoz­tam, bizonyítani azonban csak azt lehet, amit bátor voltam előadni. És elmosolyodott, zsugori vígsággal, oko­san. szinte kihívóan, na gyerünk, ki mer vitatkozni. Nékem ez az egzisz­tencla-csináló, kívülről öntelt, belül azonban — gondolom — mindig ag­gódó, izgatottan védekező mosoly volt maga Deső. Szidtam, irigyeltem, csú­foltam a mosolyát, de szerettem. Mégse lett történelemtanár. Vagyis az lett, megszerezte oklevelét, de nem tanított egy napig sem, azonnal ki­vitték a frontra. — Adj egy pohár vizet — mondta. Gallai fészkelődött, száját nyalta. — Más nincs? Konyakkal kínáltam őket. Deső le­vetette köpenyét, meleg volt az iro­dában. Üj zubbony volt rajta, sza­lagzsinórján valamennyi kitüntetése: arany és ezüst vitézségi érem, Sig­num Laudis a kardokkal, elsőosztá­lyú vaskereszt, sebesülési érem, és még valami. — Kicsípted magad. Házasodni in­dulsz? (Folytatjuk-)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents