Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

Új elektro- Mit tükröznek acélmű a kollektív szerződések? Kedden a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben átadták rendeltetésének a magyar kohászat legnagyobb elektro­acél-művét A világviszony­latban is korszerű üzem épí­tését 1967-ben kezdték meg. Kialakítása 374 millió forint­ba került. Kilenc vállalat dolgozóinak együttműködésé­vel az eredétileg terevezett határidőnél három hónappal hamarabb készült el. ötven tonnás elektrokemencéjét és a hozzá kapcsolódó elektro­mos készülékeket a Szovjet­unióból, a kiszolgáló beren­dezéseket pedig részben ugyancsak a szovjet unió­ból, továbbá Finnország­ból, Portugáliából, Angliából és az NSZK-ból vásároltuk. Az új elektroacélmű több mint 70 ezer tonna nagytisz­taságú nemesacél előállítá­sához 20 százalékkal keve­sebb energiát igényel, mint az elődje, s az itt foglalkoz­tatott munkások létszáma is 50 százalékkal alacsonyabb lesz. A kollektív szerződés alapvető célja, hogy az új gazdaságirányítási rend­szerben elősegítse a vállalat önálló gazdálkodását, a vállalat és a dolgozók ér­dekeit kifejezésre juttató helyi szabályok kialakítását. Ezen túl lehetőség nyílik, hogy a dolgozók szélesebb körben részt vegyenek a rá­juk vonatkozó szabályok megalkotásában. Vajon így jut-e érvényre a kollektív szerződés a Szeged m. j. vá­rosi tanács vb irányítása alá tartozó helyiipari vállalatok­nál? — vizsgálta tegnapi ülésén a városi tanács vég­rehajtó bizottsága. Az 1969— 70. évekre kötött kollektív szerződések megalkotásánál hasznosították az 1968. évi kollektív szerződések ké­szítésénél szerzett tapaszta­latokat, a menetközben szer­zett észrevételeket, a mun­kaügyi viták kapcsán el­hangzott problémák tanul­ságait. A tanácsi vállalatok új kollektív szerződései idő­re elkészültek, azokat alá­írták. A Fémipari Vállalat­nál az ebédtérítés hozzájá­rulásában volt vita a válla­latvezetés és a dolgozók kö­zött. Az utóbbiak javára dőlt el a vita, amely késlel­tette a kollektív szerződés aláírását. Megállapították, hogy az 1969—70. évben kötött kol­lektív szerződéseket a jog­szerűség és fokozottabban a vállalati ^sajátosságokhoz való igazodás jellemzi. A kollektív szerződésekben ál­talában helyesen tükröződ­nek a szakszervezeti szer­vek jogai. A vállalatvezetés és a szakszervezeti szervek együttműködése általában megfelel az új követelmé­nyeknek. A vállalatok a kollektív szerződésben a központi irányelvek figye­lembevételével alakították lei a munkaviszony létesíté­sére vonatkozó szabályokat. E szabályok kialakításával figyelembe vették a vállala­Rajk László Szegeden Halálának 20. évfordulójára A dolog természeténél fog­va nincs ugyan rá adat, de nagyon valószínű, hogy a harmincas évek közepén, ta­lán éppen az 1935-ös épit­tősztrájk kapcsán, megfor­dult Rajk László Szegeden., 1930-ban kapcsolódott be az illegális kommunista párt munkájába, és mint a Ma­gyar Építőmunkások Orszá­gos Szövetsége korkmunista frakciójának vezetője, nyil­ván kereste a szegediekkel, Ladvánszkyékkal a kapcso­latot. Utána Spanyolország­ba ment, majd a franciák in­ternálótáboraiban élt, 1941­ben jutott haza, de itthon is hamarosan letartóztatták. Csak 1944 szeptemberében szabadult, akkor lett a párt Központi Bizottságának tit­kára, a Magyar Front egyik vezetője. Decemberben a nyilasok ismét letartóztat­ták, Sopronkőhidára, Német­országba hurcolták, s onnan csak 1945 májusában térhe­tett haza. Szegedre először 1945. jú­lius 29-én érkezett a kom­munista pártnak a munkás­paraszt szövetség jegyében rendezett aratási és újjáépí­tési ünnepére. Rákosi után ó beszélt a Széchenyi téren a város és a környék népé­hez. ö elsősorban a falu dolgozóihoz fordult: a mun­kásosztály és a parasztság egymásra utaltságát hangoz­tatta; rámutatott arra, hogy az első szabad aratást, a földosztást az ipari munkás­ság harcai és a romokon úrrá levő, éhséget, nyomo­rúságot legyőző erőfeszítései tették lehetővé, s kérte a dolgozó parasztságot, hogy az új terméssel biztosítsa a városi munkásság jobb ellá­tását, a munkásosztállyal vállvetve vegye ki részét az ország újjáépítéséből. Következő szegedi kapcso­latáról éppen egy év múltán, 1946. július 26-án olvasunk a Délmagyarországban. Ek­kor már — március 20-tól — ő volt a belügyminiszter. De még nem ebbéli minő­ségében, hanem mint a népi kollégiumi mozgalom közis­mert pártfogója, levelet in­tézett Dénes Leó szegedi polgármesterhez, s ebben fölhívta őt és a várost, tá­mogassák a népi kollégiumi mozgalmat. Egyben bejelen­tette, hogy őszre százszemé­lyes kollégiumot állít föl a megye területén. Mint isme­retes, már augusztus köze­pén létrejött Szegeden a Móricz Zsigmond népi kol­légium, az első diákotthon, amely a parasztság és mun­kásság fiainak koszton, kvártélyon kívül új szellemű közösségi életformát is te­remtett 2946. szeptember 1-én a Liebmann Béla felvétele Rajk László elvtárs beszél a Klauzál téri nagygyűlésen, 1946. szeptember elsején Kommunista Párt ismét nagy ünnepélyt rendezett Szeged és a környék népe számára: az új kenyér és az új pénz ünnepét Ezen Rajk ezúttal Révai társaságában vett részt, előző este a párt Arany János utcai titkársá­ga előtt, ahol a vendégek megszálltak, zenés, fáklyás felvonulás köszöntötte a nép­szerű vezetőket. A másnapi, Klauzál téri nagygyűlésen először Rajk László beszélt. A jó forint­hoz, mondotta, a békés al­kotó munka föltételeit is meg kell teremteni, politi­kailag is stabilizálni kell az országot. „Nemcsak kenyeret akarunk ebben az ország­ban biztosítani magunknak és családunknak, hanem ren­det, nyugalmat és békessé­get,' a demokrácia rendjét, nyugalmát és békességét." Ugyanezen a napon lep­lezte le Rajk László a rend­őrpalota — a mai Tisza szálló — első emeletén a demokratikus rendőrség hősi halált halt tagjainak emlék­művét A Délmagyarország mint munkatársát is számon tart­hatja Rajk Lászlót: 1946. november 30-án, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság nemzeti ünnepén Együtt ünnepelünk címmel ő írta a vezércikket, Hor­madik szegedi látogatására 1947. május 6-án került sor. Ekkor nem szerepelt nyil­vánosan, csupán a Magyar Kommunista Párt szegedi végrehajtó bizottságát láto­gatta meg, s tárgyalt Zöld Sándorral, a pártbizottság titkárával. „Szegedi tartóz­kodása — számolt be róla a Délmagyar ország másnap — nem volt hivatalos jelle­gű s a megbeszélés utón folytatta útját Budapest fe­lé". Több látogatásáról nem is tudunk. De a Délma­guarország 1947. augusztus 24-i száma közli fényképét és életrajzát abból az alka­lomból, hogy a közelgő no­vember 4-i választásokon Rajk az MKP egyik listave­zetője. Érdemes a róla írott cikk befejező mondatait be­idézni: „. , „Szerénysége és puritánsá­ga közismert. Újságírók ne­hezen férnek hozzá. A népi kollégiumok egyik legbőkezűbb és leghívebb támasza. Mikor egy-egy vi­déki népgyűlésről késő este megérkezik, ahol a nép sze­retete megajándékozta bá­ránnyal, malaccal vagy ke­nyérrel. gyümölccsel, autója megáll egyik vagy másik né­pi kollégium előtt, felesege­vel, sofőrjével együtt beviszi az ajándékokat a fiatal kol­légistáknak, hogy a nép ajándéka rajta keresztül a nép gyermekeihez kerül­jön. Népűnk érzi, hogy Raik László az ő embere. A nép fia. Innen származik óriási népszerűsége, amelyet nem reklámmal. propagandával vagy törtetéssel, hanem éle­tével és cselekedeteivel szerzett meg". P. L>. ti sajátosságokat, egyeztet­ték a vállalat és a dolgozók érdekeit. A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó szabályok kialakításánál a felmondási idő differenciá­lása, a vállalat felmondása esetén a munka végzés alóli felmentés idejének meghatá­rozása 15—30 napig, a mun­kaviszony megszüntetés kor­látozása stb., a vállalat és a dolgozók közös érdekét kifejező szabályok kerültek a legtöbb kolletív szerző­désben meghatározásra. Vannak kedvezőtlen mo­mentumok is. Vizsgálták 12 tanácsi vállalatnál, hogy 1969. január 1. és szeptember 1. közötti időpontban miért szűnt meg 1575 dolgozó munkaviszonya. A többi kö­zött kiderült, hogy 1093 dol­gozó, aki maga kérte mun­kaviszonya megszüntetését, 90 százalékban az előírt fel­mondási idő ledolgozása nélkül hagyta el munkahe­lyét. Ez a jelenség arra en­ged következtetni, hogy egyes vállalatok vezetői nem élnek azokkal a jogokkal, amelyeket biztosít a számuk­ra a kollektív szerződés. A liberalizmus. a helyzettel való megalkuvás pedig nem kedvezhet egyetlen vállalat­nak sem. Éppen ezért he­lyes, hogy a végrehajtó bi­zottság tegnapi ülésén hatá­rozati javaslatba foglalja azt is, hogy a vállalatok igenis éljenek a kollektív szerződésben biztosított jo­gaikkal. A szákmai felügyeletet el­látó osztályok vezetőit is utasítja a vb, hogy egyes vállalatok vonatkozásában tegyenek észrevételt a kol­lektív szerződésekbe foglalt, a központi jogszabályokkal ellentétes vállalati szabályok megszüntetésére. Ugyanak­kor beszéljék meg a vállala­tok illetékes vezetőivel a kollektív szerződés végre­hajtásával kapcsolatos ta­pasztalatokat. Hívják fel a figyelmet fontos, a dolgo­zókat közvetlenül érintő kérdéseknek a kollektív szerződésben történő sza­bályozására, például a dol­gozók lakásépítési akciójá­nak támogatására. Ugyanígy segítésre szorulnak a sok­gyermekes szülők és gyer­meknevelési intézmények is. Az üzemeknek és intézmé­nyeknek támogatniuk kell a tanácsi kezdeményezést új óvodák építésében, s azok fenntartásában is —, han­goztatták a végrehajtó bi­zottsági ülésen, amelyen végül elfogadtak egy elő­terjesztést az ügyfélfogás rendezésére. L. F. Nyugdíjak és gondok E gyszer mindnyájan meg­öregszünk. Személyes vallomásnak tűnik, de én nagyon tudom tisztelni és szeretni az öregeket, úgy ér­zem, sok mindent köszönhe­tek az el" lem járó generá­ciónak. Azt is. hogv írhatok es szót emelhetek érdekük­ben. Szívesen és örömmel te­szem, ha egyáltalán van en­nek parányi foganatja is. Vallom, hogy rossz úton jár az a fiatal korosztály, amely nem tiszteli az idősebbeket. Magam középütt járok, egyik lábam még itt. a másik már amott. Lehet, hogy csende­sebb és nyugodtabb óráim­ban ezért gondolok többet a nyugdíjasokra, nevelőimre, tanítóimra. Nem is oly régen írtunk a nyugdíjasok anyagi gond­jairól. Elmondtuk, hogy az utóbbi időben mozgásba jött a gazdasági élet, amely ott­hagyja kézjegyét pénztárcán­kon is. Érvényesülnek a köz. gazdasági mutatók, nagyobb szerepe van a piacnak, a ke­resletnek és a kínálatnak. A gyártó üzemek is megértet­ték, hogy tevékenységük kö­re nem ért véget a puszta termeléssel, hanem el is kell adni az árut. S ha eladták, akkor tudják meg. hogy nyertek-e. vagy veszítettek. Az okosan gazdálkodó gyár nyerni akar. Ha nem nyer. előbb-utóbb becsukhatja a kaput. Ez az egész mozgás kézzel­foghatóan érezhető az árak és a bérek alakulásában. Ez természetes és rendben levő dolog, mivel a nyereséges vállalatnál megtalálhatja számítását a munkás. Ugyan­is a nyereségből, s csakis ab. ból lehet emelni a fizetését. Ez a mozgás törvényszerűen vonszolja az árakat és bére­ket, bár ebben a vonszolás­ban bizonyos deformációk je­lentkeznek. Az árak és a bérek moz­gását csak azt tudja zökke­nők nélkül elviselni, akinek az anyagi helyzete mind a két oldalon lépked. Itt-ott emelkednek az árak. de vele párhuzamosan a vállalat emeli a béreket is. s hiteles adatok bizonyítják, hogy a jövedelmek alakulása kedve­zőbb az utóbbi időben, mint az áraké. De valljuk meg őszintén, hogy ez a tétel csak az aktív keresőkre vonatko­zik. Azokra, akiknél a kol­lektív szerződés is rögzíti, hogy ebben az évben négy százalékkal, a következő esz. tendőben pedig ennyi és eny­nyi százalékkal javítják a kereseteket. Ez is rendben levő, de ugyanakkor jogos annak a bácsikának a kér­dése, aki levelében megkér­dezte: „S a nyugdíjakat?" Bizony igaz. s különösen elmaradtak ebben a nagy gazdasági mozgásban a nyug­díjasok, a nagycsaládosok, de néhány olyan terület is, amely „történelmileg" hátrá. nyosabb helyzetben volt. s soha nem mértek ki számá­ra „pályaelőnyt". Az árak tagadhatatlanul elhúztak az alacsony összeget élvező nyugdíjak mellett. Az ötszáz forint körüliekre gondolok elsősorban. Nehéz, nagyon nehéz beosztani azt a kis pén­zecskét, még akkor is, ha Az NDK katonai küldöttsége hazánkban Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter meghívására Heinz Hoff­mann hadseregtábornoknak, a Német Demokratikus Köz­társaság nemzetvédelmi mi­niszterének vezetésével ked­den reggel baráti látogatás­ra Budapestre érkezett az NDK nemzeti néphadsere­gének küldöttsége. A delegá­ció ezúttal viszonozza a ma­gyar néphadsereg küldöttsé­gének korábbi NDK-beli lá­togatását. A vendégeket a zászlókkal, magyar és német nyelvű üdvözlő felira­tokkal díszített Ferihe­gyi repülőtéren katonai tiszteleadással ünnepélyesen fogadták. Az NDK katonai küldött­sége kedden a kora délutáni órákban a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hősök emlékművét. Az NDK nemzeti néphadse­regének küldöttségét a Hon­védelmi Minisztériumban fo­gadta Czinege Lajos vezér­ezredes, honvédelmi minisz­ter. idősebb korban mások as igények. Élni akkor is kelL Kaptam egy levelet leg­utóbbi cikkemre. Egy özvegy nyugdíjas asszonyka írta, ar­ra kért, hogy diszkréten ke­zeljem a nevét Őszinte so­raiért azt is megteszem. Azt írja, hogy a ..törpe nyugdí­jasok" soraiba tartozik és még beteges is. Olykor-oly­kor meglátogatják régimun. katársai. Azok is nyugdíja­sok. Megértőek sorai: „Mind­nyájan belátjuk, hogy az ál­lamnak nagyobb gondjai is vannak. Az aktív dolgozók és a gyermekek ügye fon­tos, hiszen azok a nyugdíja­sok eltartói ls. De azért fi­gyelembe kell venni néhány olyan dolgot, amely rajtunk, öregeken is segít. Amit már csak inkább mi, öregek vá­sárolunk. annak a cikknek ne emelkedjen az ára. Pél­dául az étkezési olajra gon­dolok ebben az esetben ..." Megemlítette, hogy a szép csuklós villamosok tervezői aligha gondoltak az idősebb emberekre mert igen nehéz a magas lépcsőre feltornázni fáradt lábaikkal. A levelet folytatva olyan gondolatot ls leírt ez a szerény özvegyasz­szony, amelyet talán érde­mes figyelembe venni az ar­ra illetékes szerveknek is. Szó szerint idézzük: „Elgon­dolkodtunk azon. hogy miért van az, hogy akinek ezer, vagy kettőezer forint a nyug. díja, az is éppen úgy ötszáz forintot kereshet mellé ha­vonta, mint az, akinek csak öt-hatszáz forintja van. Nem lehetne megengedni, hogy az alacsonyabb jövedelmű nyug­díjasok többet is kereshetné­nek? Vagy legalább azok, akik a hetvenedik életévü­ket betöltötték? Esetleg azoknak el i6 engedhetnék a megkötöttségeket!" M egvallom őszintén, én ennek az idős néni­nek a pártján vagyok. Tényleg érdemes lenne el­gondolkodni javaslatain, hi­szen néhány munkaterületen szükség lenne segítségükre. Az elfoglaltság néha gyógy­szer, a hasznosság érzésénél nincs jobb és éltetőbb érzé6 a világon. A levélíró befe­jező szavait is hadd idéz­zem: „Nem békétlenség ez tőlünk. Hálásak vagyunk az államnak azért is, amit je­lenleg ad nekünk, idős em­bereknek. A múltban ez serr. volt. De ha hasznos hozzá­járulásunk viszonzásaképpen többet lehetne nyújtani ne­künk, tör"3 nyugdíjasoknak, sokat könnyítenének mostani helyzetünkön, különösen azo­kén. akiknek még gyerme­kük sincs, hogy támaszt je­lentenének anyagi gondja­inkban." Tudom hogy ismertek ezek a nehézségek az ország veze­tői előtt is. A párt és a kor­mány felelős vezetői megér­tően és segítőkész szándék­kal foglalkoznak a munká­ban megfáradt és csak a sze­rény kis nyugdíjukra szorít­kozó emberek sorsával, a kiskeresetű és nagycsaláso­sok ügyeivel, anyagi gondjai, val. Azt is tudjuk, hogy be­látható időn belül javítani szándékoznak rajta. S talán nem tűnik ünneprontásnak, de rajtunk, középkorúakon és a még fiatalabbakon is mú­lik. mikor és mennyivel tud­1uk javítani az előttünk iáró generáció anyagi helyzetét. Bízunk benne, hogy mielőbb örömet szerezhetünk és a gondok kisebbedni fognak. Gazdagh István SZERDA, 1969. OKTÓBER 15. DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents