Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

Magyar-szovjet barátságii késlekedés gyűlés a ruhagyárban Az odesszai küldöttség találkozása az üzem munkásaival Az Odessza területi pártés tanácsi delegáció, amely néhány napja megyénkben tartózkodik, tegnap délelőtt A. A. Dudnyik vezetésével felkereste az MSZMP Szeged városi bizottságát. Dr. Ozvald Imre, a pártbizottság titkára köszöntötte a vendégeket és tájékoztatta őket Szeged népének életéről. a szocialista építésben elért eredményekről, a fejlődés további céljairól. A tájékoztatón részt vett dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titkára és dr. Biczó György, a megyei jogú városi tanács vb. elnöke is. A városi pártbizottság székházában lezajlott baráti eszmecsere után rövid városnézés következett, majd a küldöttség tagjai délután a Szegedi Ruhagyárba látogattak, ahol a gyár vezetői köszöntötték őket. Délután fél 3 órára zsúfolásig megtelt a gyár nagy tanácskozóterme. A megyei és a városi pártbizottság, a Csongrád megyei és az m. j. városi tanács, a Hazafias Népfront, valamint az MSZBT rendezett magyar— szovjet barátsági nagygyűlést. A gyűlés elnökségében, politikai, társadalmi, állami életünk vezető képviselői, a gyár vezetőségének és munkáskollektívájának képviselői között foglaltak helyet a szovjet vendégek. Dr. Ozvald Imre nyitotta meg a barátsági gyűlést, tnajd dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság titkára, a magyar és a szovjet nép internacionalista együttműködésének jelentőségéről és a szocializmus építésében elért eredményekről beszélt. — Nagyra értékeljük a szovjet és a magyar nép erősbödő kapcsolatait — mondotta Komócsin elvtárs. — Mi a szovjet népben mindenekelőtt azokat a forradalmárokat köszöntjük, akik a világ történelmében elsőként döntötték meg a töke hatalmát, megvalósították az új szocialista rendszert, példát mutattak, s mutatnak ma is az új gazdasági rendszer építésében. Tiszteljük a hős katonákat, akik a második világháborúban győzedelmeskedtek a fasizmus felett, számos elnyomott ország, közöttük hazánk népét is felszabadították. Azokat tiszteljük a szovjet népben, akik diadalmasan építik a kommunizmust, akik eszmeileg, politikailag és gazdaságilag is segítik a haladásért harcolókat, akik a vállukon viszik a világbéke megőrzésének legjelentősebb terheit. Megemlítette a szónok, hogy akadnak a világon olyan erők, amelyek megpróbálják megbontani a szocialista népek egységét. Megkísérelnek bennünket szembefordítani, a Szovjetunióval. Ez azonban soha nem fog nekik sikerülni. Népeink barátságának szilárd alapja van; a marxizmus, valamint a proletárinternacionalizmus eszméje, közös céljaink és érdekeink a szocializmus, a kommunizmus építése, s nem utolsósorban nemzeti érdekeink, szabadságunk, függetlenségünk. Beszélt Komócsin elvtárs a gazdasági kapcsolatokról, a tapasztalatcsere fontosságáról, az élet minden területén. — Szükséges — mondotta —, hogy emberileg is minél közelebb kerüljünk egymáshoz, s ezt nem utolsósorban érzelmi momentumok diktálják. Sok ezer szovjet ember áldozta életét a mi szabadságunkért 1944—45-ben, valamint 1956-ban. Közöttük igen sokan voltak Odessza területiek Csongrád megyét Odessza területi szovjet alakulatok szabadították fel, s az ellenforradalom idején szintén az odesszai területről érkeztek segítségünkre a szovjet csapatok. tandíjai Erkölcsi és gazdasági felfordulás egy ktsz-ben Zelman Ferenc felvétele A. A. Dudnyik, a szovjet küldöttség vezetője (jobbról) a ruhagyár egyik szocialista brigádvezctőjével beszélget Beszéde végén forró sze- működésünk néhány kérdéretettel köszöntötte a szovjet séről beszélt. Rámutatott, nép képviselőit és éltette a hogy ez az együttműködés magyar—szovjet barátságot, mindkét népnek érdeke. amely népeink boldogulását Kapcsolatainkat a jövőben szolgálja. minden vonalon tovább erőEzt követően A. A. Dud- sí tjük. Beszámolt a szónok nyik, az odesszai delegáció arról is, hogy a szovjet nép vezetője emelkedett szólásra, milyen nagy eredményeket Köszönetet mondott a szí- ér el a kommunizmus építévélyes testvéri meghívásért, sében. és elismeréssel szólt azokról Befejezésül kijelentette: — az eredményekről, amelyeket öröm, hogy kölcsönös megaz igyekvő, munkaszerető értéssel találkoztunk itt magyar nép a szocializmus Csongrád megyében. Sikeres építésében, az ipar, a mező- kezdete ez a két terület kapgazdaság és a kultúra fej- csolatának, amelyet a jövőlesztésében, valamint az élet- beti minden erőnkkel tovább körülmények javulásában el- erősítünk. ért. Ezt követően a szovjet de— Az itt eltöltött néhány legáció vezetője Lenin mellnap alatt meggyőződtünk ar- szobrát és Odessza, mint ról, hogy a magyar dolgozók nagy tengeri kikötő szimbósikerrel valósítják meg a lumaként a Rusztaveli óceMagyar Szocialista Munkás- ánjáró kicsinyített modelljét párt IX. kongresszusának ajándékozta a Szegedi Ruhahatározatait, növekvő egy- gyárnak. ségben támogatják a párt po- A gyűlés után a delegáció litikáját, amely következete- gyárlátogatásra indult, majd sen érvényesíti a gyakorlat- az üzem klubtermében megbán a marxizmus—leniniz- hallgatták Ábrahám István mus eszméit. igazgató tájékoztatóját. Az Beszédének további részé- odesszai vendégek a mai ben A. A. Dudnyik népeink naPon a Gabonatermesztési barátságának történelmi Kutató Intézet kiszombori előzményéről, a közös ügyért telepére, majd Makóra látovívott közös harcokról, majd gátnak, jelenlegi gazdasági együtt- Kaczúr István „Az emberek visszahúzódók lettek, bizalmatlanok. Igen, bizalmatlanság és bizonytalanság van nálunk már vagy fél éve. Dolgozni nem lehet rendesen, megesik, hogy egész brigádok állnak a műhely sarkában, s az ügy újabb fejleményeiről tárgyalnak. A vezetők pedig alig szólnak, nem is szólhatnak, mert nincs tekintélyük". Ezeket a súlyos mondatokat Bogdán Tiborné, a Szegedi Kazánjavító Ktsz pártvezetőségi tagja mondta nekem. Amint a napokban személyesen is meggyőződtem erről, Bogdánné nem túlzott. A becsületesen gondolkodó ktsztagoktól, az új műszaki vezetőtől tudom — a baj másfél esztendővel ezelőtt kezdődött. A ktsz akkori vezetői a szabadabb gazdasági feltételek között korlátlan érvényesülési lehetőséget láttak — elsősorban saját haszonszerzésre. Először Csukonyi József, a szövetkezet egyik részlegvezetője ellen indult büntetőeljárás, melynek nyomán egy sor visszaélésre derült fény. Csukonyi Józsefet végül börtönbüntetésre ítélték... Még napirendre sem térhetett a szövetkezet az első Csukonyi-ügyön, amikor Csukonyi Ferenc, az elnök került gyanúba. Méghozzá nem alaptalanul. A bíróság hamarosan másodfokon tárgyalja cselekményeit, első fokon már szabadságvesztésre ítélték. Azóta őróla is bebizonyosodott, hogy meg nem engedett módon kívánt ezreket szerezni. Sőt, a jelenleg is elnöki posztot betöltő Csukonyi Ferenc üzelmeinek leplezése érdekében a vesztegetéstől sem riadt vissza! Az emberek bizalma a vezetők iránt már ekkor megrendült, s a zavart csak fokozta, hogy a Kazánjavító Ktsz egyik osztályvezetője és előadója szintén efféle ügyeskedéssel foglalkozott. A Szegedi Kazánjavító Ktsz-ben majd 200 ember dolgozik, idei termelését csaknem 20 millió forintra tervezték. Kérdés azonban, hogy ilyen körülmények között sikerülhet-e ezt a feladatot elvégeznie. Tény, hogy manapság mindenről lehet beszélni az üzemben, csali éppen egészséges légkörről, nyugodt körülményekről nem. Nagy Tibor, a ktsz új műszaki vezetője, aki alig pár hete vette át a nehéz örökséget, a jelenlegi vezetőség tehetetlenségéről is beszél. Elmondotta, hogy a vezetőségi ülések teljesen passzívak, senki sem szól hozzá, a döntések senkit nem érdekelnek. Legfeljebb a megszokott „sablon" dolgokban határoznak, abban, hogy például kinek adjanak rendkívüli segélyt. Az ellenőrző bizottságban jelenleg egy tag van, és a párttitkár is kilépett ... A ktsz fontos kazán- és gázkészülékgyártó programban szerepel, amelynek értelmében évi 4 millió forint értékben kellene készíteni korszerű berendezéseket. Gondos műszaki fejlesztésre, megbízható középvezetőkre, s egyáltalán jó légkörre volna szükség. Sajnos, a szövetkezet tagjai sorából egyre többen lépnek ki olyanok is, akik szinte alapító tagoknak számítanak. „Ez a helyzet tarthatatlan", állítják Nagy Tiborék. s akik a szövetkezet sorsáért aggódnak. (Említést érdemel, hogy a kazánjavító ktsz munkájára egész DélMagyarország igényt tart. hiszen Szegeden, Csongrád megyében ez a kisüzem végzi a kisebb kazánok javítását, karbantartását.) Nem vitás, a szövetkezet válságos korszakát éli. Válságos, de nem reménytelen helyzetben van, hiszen munkásainak többsége becsületesen dolgozik. A tanulságok levonásával azonban leszámolhatnak az anyagias emberek által támasztott bajokkal. Miért írom, hogy leszámolhatnak? — azért, mert a jelenlegi műhelysarki beszélgetéseknél, a felháborodásnál, a határozatlan vitáknál sokkal többre van szükség Szövetkezet lévén — elsősorban a tagoknak kell cselekedni, a szövetkezeti szabályzatban biztosított jogokkal élve, nekik kell dönteni a jövőjükről. A késlekedés minden napja nagyobb árat követel, amelyet végül a ktsz tagságának kell megfizetnie. Matkó István A közúti hídnál Allványerdőben a szegedi hídfő. Az építés új szakaszába lépett: az ácsok után munkához láttak a szerelők is. Egyelőre azokat a tartóvasakat helyezik el, amelyek a hatalmas súlyt hivatottak tartani, majd ezekre kerülnek a keresztgerendák. A munka megfelelően halad, s így valószínűleg már a fagy beállta előtt újra birtokukba vehetik a hídfőnek ezt az oldalát az autósok Somogyi Karolyne felvétele Anyacsavar és felelősség Csálén állnak, ferde támlákkal a lelkiismeretlenségre panaszkodnak valahol Üjszegeden a padok. Aprócska ügy, mégis tanácsülésre került az interpelláció: ki a felelős azért, hogy csavarok helyett szögekkel rögzítették a deszkákat. Még szerencse, hogy már itt a nyakunkon az ősz, hamarosan leszerelik a padok támláit, s jövőre előkerülnek az elveszett anyacsavarok is. Nincs szebb dolog a bizalomnál. Ámbár abban is bízhatunk, hogy mindenki hű marad önmagához, és nyárutóra a jövő évben is lesz téma: ki felelős az anyacsavarokért? S ha az anyacsavarügyet túl is haladja az atomkor, nem tudhatjuk, milyen formában támad fel újra és újra. Hiszen, ha jól meggondolja az ember, ez a csavar szinte már jelkép. Jelképe annak a sok mindennapos lelkiismeretlenségnek, hanyagságnak, amelyet bosszankodva fölpanaszlunk újságokhoz írt levelekben, tanácsülésen és szomszédi látogatáson. Magunk is érezzük olykor, menynyire szónoki a nagy kérdés, hiszen legbelül mindannyian sejtjük, hogy a felelősre sokszor magunkban is rátalálhatunk. Csakhogy az ember saját cseledeketeit általában megkíméli a fonákság vádjától. A munkás például, aki lustaságból, nemtörődömségből megelégszik a precíz munka helyett a tessék-lássékkal, csak saját fölháborodását érzi jogosnak, amikor hazaérvén az új lakásban púposodik a parkett, csöpög a csap. Mert míg ő csavar helyett szöget vert a támlába, addig a másik véletlenül kifelejtett a szerkezetből egy gumigyűrűt. A felelősséget — ellentétben bizonyos kényelmesebb terhekkel — szívesen nevezi ki e modern kor modern gyermeke társadalmi tulajdonnak. Átruházza arcvonások nélküli szervekre, betűszavakra, ülések és gyűlések elnökségére. Aztán már könnyű kideríteni, hogy kit kell szidni minden csip-csup dologért. A tanácsok egyes osztályain napokat tudnának arról regélni, hogy már mimindent fogtak rájuk tudva, s tudatlanul a kerület lakói: olyasmit, amin maguk is segíthettek volna, olyasmit, amiről a vállalkozók tehettek. Még azt a gazt is szóba hozták, ami a KPM útjait csúfítja. Kétségtelen, hogy olyan ügyek vizsgálatakor, mint a répcelaki robbanás, a talpaváló műbőrcsizmák, emberek és vállalatok sokaságát lehet vádolni. Azt azonban senki sem várhatja el, hogy a városgazdálkodási vállalat, a gázművek által elvégzett munkának minden centiméterét röntgennel is végigvizsgálják. Hova jut a világ, ha hovatovább ugyanannyi felügyelő, művezető, ellenőr kelletik majd, mint ahány munkás! Minden túlzásban van igazság. Ebben is. Amíg egy-egy építővállalat addig húzhatja-halaszthatja a munkát, ameddig csak kényelmes neki — hiszen az építtető veszteségét nem lehet áthárítani reá olyan mértékben, hogy sietésre serkentené —, addig nem szabad csodálkozni azon. hogy ez a ráérünk szemlélet demoralizáló hatással van a dolgozókra is. Amíg — jobb híján — a megrendelő előjogait a vállalkozó birtokolja, addig az előbbi kénytelen lesz kiegyezni a nem egészen tökéletesen elvégzett munkával is. Mert ha kifogásokat emel, megtörténhet, hogy legközelebb vállalkozó nélkül marad. Így jutunk el lassan az anyacsavarig: az olyasfajta emberig, aki úgy dolgozik, mintha szívességet tenne, s így azt is megengedheti magának, hogy valamit ellezserkedjen. A rosszul bevert szög. a hanyagul feltett szigetelés, a púposodó parkett ügye úgysem rá tartozik: ma még észre sem lehet venni, holnap meg már más lesz felelős érte. S még szerencse, hogy nincs olyan sok ebből a típusból, amennyitől házak és gyárak omolhatnának öszsze. Mindennapos bosszúságaink kitermeléséhez azonban éppen elegen vannak. Szerencse az is, hogy a társadalom fejlődése hasonlatos mindahhoz az evolúcióhoz, amely e földön végbement. „Az idő az ocsút nem szánja" — ahogy Ady írta. Felgyorsult időnk rostáján is kihullanak az élhetetlen törvények, a súlytalan cselekedetek. Csak rázni kell a rostát. Veress Miklós SZOMBAT, 1969. SZEPTEMBER 13. 8 ' DÉLMAGYARORSZÁG /