Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

Felszabadulási pályázat A második vonalban Beküldte: Plcskó András. Szeged, Alsókikötő sor II. ép. A. I. 5. Német motoros egységek zolódtak ki, olyan katonák jelentek meg a látóhatáron, alakjai, amilyet még nem Percek alatt elérték a há- láttak. A település előtt meg­zakat, és a főutcán nagy álltak, hiszen a menekülők sebességgel haladtak a nyu- lövegeikkel pásztázták az gáti országhatár felé. Gép- országutat. Valószínű, hogy kocsik, páncélosok, lövegek harc nélkül akartak bejutni és harckocsik pánikszerű a faluba. Zoli agyában vil­üssze-visszaságban. olykor lámgyorsan peregtek a gon­kettes oszlopban tépték a dolatok. Tervet szőtt. Miután kilométereket. Az üldözöttek döntött, néhány szót súgott menekülése késő délutánig társai fülébe. Azok bólintot­tartott. Magyar egységek tak, s hirtelert kiugrottak a csak elvétve bukkantak fel mélyedésből, közöttük. A rögtönzött figyelőállásba A csend még rá sem te- helyezkedett felderítő cso­lepedett a falura, amikor port tisztjének arcán hirte­keletről űjra morajlás resz- len mosoly jelent meg. A kettette meg a levegőt. Min- házak mögül kis csapat lé­denkl érezte, hogy ez már pett ki. Néhány öreg férfi a közeli front zaja. A tüzér- és asszony tartott feléjük, ségl lövegek és más nehéz- kezükkel fehér lepedőt len­fegyverek lövedékeinek rob- gettek. A falu igazi védel­banására az ablaküvegek is mének első vonala békét megremegtek éppúgy, mint kért. A menet már közel az emberek. Ezen az estén járt az orosz katonákhoz, félve és korábban zárkóztak amikor érthetetlenül meg­be, mint máskor. állt. Az utat kísérő fák mö­Holdvilágos éjszaka volt. gött, a legelőn át ugyanis A falu szélén három apró három apró legény lépkedett árnyék kúszott az egyik ház férfias mozdulatokkal. A vé­falán. Tíz-tizenkét éves le- delem második vonalában genvkék lopakodtak az is- három tarka, maszatos zseb­tálló irányába. Óvatosan kendő lobogott. Néhány ka­húzták be maguk mögött az tona eléjük szaladt. A fiúk ajtót majd a priccsre ug- is futottak örömükben. Az róttak. A kicsi vájatú ab laknál úgy helyezkedtek el, hogy mindhárman jól lát­hassanak kifelé. Különös kép tárult eléjük. Mintha lángragyúlt volna az ég al­ja, időnként sárgás-vöröses első vonal büszkén adta át a terepet az ifjú nemzedék­nek. Óriási csörömpöléssel vo­nultak be a harckocsizók. Az első tankon a torony al­ján három fiú guggolt erős villanások nyúltak a magas- férfikarok ölelésében. A fá­ba. — Reggelre itt lesznek lu nyugati szélén búcsúzniok az oroszok — súgta Zoli a kellett. Csak a közelben ál­vékonydongájú kékszemű lók hallották Zoli elcsukló fiúcska. O volt az éjszakai hangját: felderítés kezdeményezője. A — Siessetek, hozzátok haza másik kettő is lelkesedett a édesapámat! kalandos éjszakáért, de tisz- Reggel az ébredés szebb telettel lemondott a parancs- volt, mint bármikor. Zoli noki vezetésről. Miután be- nem akart hinni szemeinek, teltek a különös látnivaló- mert az édesapja ült az ágya val, lekuporodtak a sarokba szélén. Párducugrással ka­bekészített szalmára. Sokáig rolta át az erős vállakat, és beszélgettek a háborúról, érthetetlen szavakat kiáltva édesapjukról, de lassan el- csak csókolgatta és újra csó­f árad tak és elszunyókáltak. Egyedül Zoli maradt ébren, vállalta az őrséget, mert úgy sem tudott elaludni. Napok óta csak az édesapjára gon­dolt. Kimondhatatlanul iz­gult érte, hiszen két hete, amikor utoliára járt otthon, különös dolgokról beszélt. Szavai most is a füleiben csengtek: „Megszöktem. Nem menekülök! A házamat nem hagyom el. Ne izgulja­tok, itt bújkálok majd a közeletekben. A falutól nyu­gatra, a nádasokban köny­nyen elrejtőzöm". Azóta semmit sem tud róla. Lelke mélyén ott ült a félelem, ugyanis a tél közepe tóján olyan eseményt látott, amit nem lehet elfelejteni. Szökött katona tért visz­sza, a szeretőjét jött meglá­togatni. Valaki besúghatta, mert egy óra múlva csend­őrök törtek a házra. A ka­tona a padláson át egérutat nyert előlük. Köpeny nélkül futott a fél méteres hóban, a csatorna felé. Vinnyogó golyók között sértetlenül ju­tott el befagyott vizű búvó­helyére, ;ihol azonnal védő­állásba helyezkedett. A fél tucat csendőrt fegyverének lövéseivel fogadta. Heves csata alakult ki. Olyan tűz­erővel védekezett, hogy nem tudták megadásra bírni. Vé­gül a szomszéd majorból egy szakasz SS katona jött segít­séget adni. Mire két oldalról bekerítették a tüzelőállást, meg is szűnt védekezni. A katona már nem élt. Hom­lokán sötét folt feketéllett, parolijót pedig átitatta a vére. Utolsó töltényével ön­magával végzett. Egy gép­pisztoly és két puska hevert mellette. A csendőrök kocsi­ra tették az élettelen testet és fagyos sátorlappal terítet­ték le. A faluban némán, mán, gyűlölettel nézték a kakastollasok győztes vonu­lását Másnap délelőtt újra ta­lálkozott u három fiú. Né­hány száz. méterre maguk mögött hagyták a házakat, s egy gyeptéglakttermelő mé­lyedésében kuporodtak lc. A látóhatár megélénkült. Sűrű embergomolyag közeledett. Barnás-szürke köpenyek raj­kolgatta. A magánkisipar Lengyelországban Lengyelországban tavaly még néhány ezerrel nőtt a kisiparosok száma, s jelen­leg 185 000 körül mozog. A magánkisipar több mint 300 ezer személyt foglalkoztat. Ezenkívül körülbelül 15 000 magánkiskereskedés és mint­egy 33 000 magánvendéglő, valamint több ezer különféle kisipari magánvállalat mű­ködik. A lengyel nemzeti jövede­lem mintegy 20 százalékát a magánszektor hozza létre (beleszámítva a mezőgazda­ságot). Építési napló öt kötetben A legfiatalabb szolgáltató- — Erre az építkezésre a fal. Jelenleg a szellőzőbe­vállalat Szegeden a Volén kirendelt munkaerő elegen- rendezés terveinek pontat­Utazási és Szállítmányozási dő, anyaghiány eddig még lansága oko2 néhány nap Iroda a Bajcsy-Zsilinszky nem volt, csak a tervek mi- eltolódást utca 28. szám alatt. Idén ja- "őségé ellen van kifogás - A tervez6 szednt arm_ nuárban kezdték meg az mondta az itt dolgozó öt- kor a terveket készítették, az iroda bővítését, átalakítá- tagú brigád művezetője. AKÖV még dolgozott az iro, sát. Ha a kivitelező - a Még el sem kezdték a dában> ezért nem lehetett Szeged Járási Építő Ktsz - munkát, az álmennyezet ter- fa]at vésn._ amivel megál_ ragaszkodik a határidőhöz, veit máris módosítani kel- laplthatták Volna annak vas­május 31-én elkészült volna lett, pontatlanul határozták tagságát jgy udódott elté_ már a Volánhoz valóban meg a fal vastagságát, s így rés B tervben szereplő és a méltó, reprezentatív helyi- előfordult, hogy néhány ka- fal tényleges mérete között, ség. lapécsültés után átlyukadt a Akadályozta a munkát, hogy . a gyenge födém miatt annak Tabi László: idők. NINCS LAKASA? IGÉNYELJEN! L fejezet mert kevés bennük az új lakót a házból, akik eskü bekezdés. Ezenfelül pedig alatt vallották, hogy Mal­alá kell íratnom őket a ház- csák nyilas volt. Így már bizalmival, a tömbparancs- rendben is volt. nokkal. vagy egy olyen sze- — A lakás üres? A Kősó utca 4-ben laktam méllyel, illetve testülettel, — Tele van Maicsák bú­húsz éve. Ez a ház az ost- ameiyi Vagy aki helyhatósá- toraival, rom alatt kissé megsérült. g; ^ együttes láttamozási — — Hát akkor? Mit akar Tegnap egy lovaskocsi vág- de ez nem tartozik ide. tenni? Ki akarja dobni a tátott el a ház előtt, mire Mindezek felül bizonyíta- szegény bútorokat, akik nem az egész ház összedűlt. Rög- nom kell> hogy Kősó utcai tehetnek semmiről? tön láttam, hogy lakást kell ház összedűlt. Csatolnom — Nem kérem. Az én bú­keresnem. A romok alól ki- ' ken a kérvényekhez egy-egy toraimra ráomlott a ház. halásztam a kalapomat, a darab háztörmeléket GEM- Igénylem a bútorokat is. VI­fejemre tettem és elsiettem kapoccsal odaerősítve. két gyázni fogok rájuk. Apjuk az elöljáróságra. A portás a tanú igazolásával hogy va- helyett anyjuk leszek. XXIX/F. ügyosztályra uta- lóbarl a K6só utca 4_ből va- — Akkor ez a kérvény sított. Itt megtudtam, hogy a iók, mert sokszor megesik, nem jó. dolog roppant egyszerű. Kér- hogy hamisítják a törmelé- — Miért? vényt kell írnom 4 példány- ket. Ha beviszem az így fel- — Mert akkor az árva­ban. meg kell neveznem, szerelt kérvényeket és meg- székhez kell címezni. XIII­hogy melyik üres, vagy el- nevezek egy másik lakást, as ügyosztály alagsor 280. hagyott lakást igénylem és azonnal beköltözhetem, mert Ott benyújtja'és kész Mert kesz. Máris beköltözhetek, egyébként jogosult vagyok. egyébként jogosult Fütyörészve távoztam. Ez igen! ni. fejezet „ , . . Találtam egy elhagyott fejezet nyilas lakást a Ménkű utca 6-ban. üjból megírtam a És kidobott. V. fejezet Benyújtottam. Onnan át­Remekül sikerültek Thomas kérvénve£et 1 s most márteL küldték az iktatóba, onnan a Mann sem írhatott különbé- j fpi_7" POV u. számvevőségi ellenőrzésbe. ket. Kiderült, hogy a Lapát kézikocsin elhúztam az elöl­utcai lakás, amelyet kértem. járóságra. Ügy látszott, hogy nem utalható ki, mert so­hasem laktak benne, s így nincs akitől elvegyék. Egyéb­ként a kérvények rosszak. onnan visszaküldték nekem azzal, hogy a kérvény rossz, mert azt. hogy elöljáróság. v., ••^^^•iiagy E-vel kell írni. Egyéb­V°Lt £Jfí&lZT. ként azonban jogosult va­gyok. minden rendben van. Pénz- és éremmövészeii kiállítás A Budapesti Művészeti pénzverés egyik leggazda­Hetek alkalmából nyitják gabb lelőterülete a Kárpát­meg a Magyar Nemzeti Mú- medence. Ennek megfelelően zeumban a második világ- nagy számú korabeli érme háború utáni első éremtani látható a kiállításon, a kü­kiállitást. Az éremtár csak- lönböző törzsek változatos nem negyedmillió darabos vereteivel. A bizánci pénz­gyűjteményének legszebb verés bemutatásánál ismét példányait mutatják be. közszemlére teszik a gyűjte­Rendkívül értékes ritka- mény páratlan leleteit a szi­ságnak számít Maximianus káncsi aranypénzeket. Herculius aranymedalionja, s A közép- és újkor pénz­ugyancsak az unikumok kö- veréséndk ismertetésével zé tartozik Regalianus csá- párhuzamosan mutatják be szárnak és feleségének, a magyar és az európai Dryantillának verete. A be- pénzeket. A magyar pénz­mutatásra kerülő római ko- verést egyebek között II. ri aranyrudak a korszak Ulászló tallérformájú arany­numizmatikájának nemcsak és ezüstpénzei, valamint a nagy értékű kincsei. ha- töbsz.orös súlyban kivert du­nem egyúttal fontos törté- kátok és tallérok képvise­neti forrásai is. A kelta lik. kérdezte a lakáshivatali ügysegéd-tiszthelyettes. — Maicsák Benő pártszol­gálatosé. aki megszökött Pestről. VI. fejezet Szerencsémre a Kősó ut­— És honnan tudja, hogy ^ ház udvarán egy fedett nyilas volt? illemhely épségben maradt. lőtt" három3 taót""1 ** W® t**0110^™ elhatá­— Ez^emmit 'sem bizo- ™ nyit. Néró 2000 zsidót öle- Elöljárósággal. Kicsi, de az tett le, és mégsem volt nyi- ^ ~ gondoltam. Egé­las. szen otthonosan éreztem ma­— De ez a Maicsák zöld gam. ingben járt és biztos tudo- Ma reggel kl kellett köl­másom van róla, hogy nem töznöm. volt római császár. Maicsák Benő ugyanis — És hátha csak viccből megérkezett Grácból ésszük­lőtte le őket? Bizonyítani séglakásomat kiigényelte a kell. hogy nyilas volt. Én Is húSa részére­zöld ingben járkáltam, még- Ugyancsak kiigényelte bú­is itt vagyok. toraimat a romok alól. Az Elöljáróság azonban IV. fejezet úgy döntött, hogy nekem A kérvényekhez GEM-ka- kell kiásnom azokat, mert poccsal csatoltam három az enyémek voltak. megerősítését is meg kellett tervezni, de ezt csak később kérte az ingatlankezelő vál­lalat. Ezeken kívül kisebb­nagyobb, előre nem látható probléma csak a kivitelezés során derült ki. Az AKÖV műszaki ellen­őre szerint a hátralevő épí­tési munkákat rövid két hét alatt el lehet végezni. Ne­hézséget jelent, hogy a je­lenlegi szűk irodahelyiséget már át kell adni a kivite­lezőnek további átalakításra, viszont az űj igazgatói iro­da — ahová költözhetnének — faburkolása még nincs kész. Számtalanszor kérték az építőt és a tervezőt a munka koordinálására és Intenzívebb folytatására, da kevés eredménnyel. A má­sodik átadási határidőn H július 31. — Is Jóval túlha^ ladtak. Nehéz eldönteni, hogy nek a hanyagsága miatt kéz slk az építkezés, mindenki másban keresi a hibát. Tölvi bet Jegyezgettek az építési naplóba, ámely már öt köJ tetre rúg, mintsem az építJ kezés folyamatosságát blzJ tosították volna. Talán c( munkaidőkezdés és az ebéd-J idő hosszúságának szigorú ellenőrzése közelebb hozná 4 befejezést Acs S. Sándor Biztos ami biztos j ^mgjamcsárdk (97.) Most sem. Nem emlékszem, hogy botor­káltam el az iskoláig, Nem tudom, mit akartam, kinyitottam a páncélszekrényt, a pisztolyt a farzsebbe eresztettem, és elindultam lefelé a lépcsőn. Szembejöttek velem a gyerekek. De őket úgy láttam, mintha álmodnám az egé­szet. Virágokat hoztak nyalábban, kosarak­ban. Még el sem értem a kijáratl kaput, ami­kor lámpáját villogtatva és szirénázva csikor­gó fékkel stoppolt le a mentőautó. De tudo­mást sem veszek róla. ha nem áll elém a sza­porán előbúvó mentőorvos. — Igazgató úr. már otthon is kerestük, sen­kit sem találtunk, ha lenne szíves vért adni...! Három negatív nullás donorunkból kifogytunk. Nem tudom, mit mondhattam, lennék szíves, nem lennék szíves. Véradó vagyok évek óta. és miért ne adna az ember, ha van miből. Ro­hanvást vittek, szirénáztak, lefektettek. — Ivott-e huszonnégy óra óta? — Nem. nem ittam. — Mellém ült az orvos. — Mennyit ad? — Amennyi kell — Annyit nem lehet, de fél litert levennenk. — Parancsoljanak. — Éppen el akartam ereszteni az egészet, gondoltam, de nem szól­tam, mert ebben még magam sem voltam biz­tos. Már hallom, hogy apró finom csurraná­sokkal szalad a vérem az üvegbe. Néztem a mennyezetet. A vérem. A barátaim, családom, feleségem, életem... Szépen, egyenletesen fo­lyik a vérem, ahogy kávéfőzőből csorog a lötty. Az orvos beszélget. Gondolom, a fájdalmat, a kellemetlen érzéseket elkerülendő. Még vala­hányszor vért adtam, mindig így volt, beszél­getnek a donorral. Azt mondja az orvos. — Kár, hogy többet nem vehetek. Egy li­ter kellene. Súlyos közlekedési baleset történt. A másik hasonló donor nincs a városban. — Adok én, vegyék le. — Nem. nem lehet. Meggyengül utána. — Odaadnám az egészet! — Ugyan, csak nincs elkeseredve? — Dehogy. — Rosszul van? — kérdi a fejemnél levő asszisztensnő, s puha gézzel törli le képemről a nedvességet. — Kicsit elgyöngültem. — Igen, ez nem két deci volt. — Majd kocsival hazaviszem — mondja az orvos. — Köszönöm, hazamegyek a lábamon. De azért Jolival együtt hazavitt bennünket. Házunk előtt még egyszer hálálkodott, az­után bementünk a lakásba. Ahogy kinyitom az ajtót, az előszoba szőnyegén egy boríték, tá­vollétünkben a levélnyíláson lökhették be. A nevemre szól. lenyitom. Pali! Bankotokban hat hónapon belül történő fel­használásra a mellékelt csekkre elhelyeztem Már jól az üveg nyakszűkületében lötyögött í°ri",0'(( hnfV a ^le.égem méltó kö­vérem „mikor szinte ktváaódik nz ambu- "dmenyek kozot, élhessen. Tegyel meg min­dent. meg talalkozhatunk. vérem, amikor szinte kivágódik az ambu lancia ajtaja. Joli állt ott. zavart, riadt szem­mel. Szinte kiáltva kérdezte. — Mi történt a férjemmel? Az orvost, az ápolókat kalapácsütésként ér­te a robaj, meg a sírás. Csöndeskésen magya­rázkodtak. s percek teltek, mire érteni kezdte, hogy nem én. én csak . . Leültették egy székre, ketten is ápolgatták, de már csak mórikáló hangjukat hallottam, szemem elöntötte az iz­zadtság meg a könny. N^m ment el! Nem ment el vele! Dr. Gábor Balogh Joli elolvassa a levelet, hallgat. A csekk a kezemben. Harag nélkül szaggatom szét. Ap­róra csipdesve. Joli leült, sokáig hallgatott, míg szól. — Igazad van. Az életben sok mindent szét kell tépdesnünk, hogy végre egyszer helyesen összerakhassuk. (Vége.) \

Next

/
Thumbnails
Contents