Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

Győrtől Gemencig A Kisalföldből a Fejér megyei Zalai Hírlapból, a Szolnok megyei Néplapból és n Tolna megyei Népújságból állítottuk össze mai lapszemlénket. Győri felüljáró Tallózás a megyei lapokban Október elején udják ét a forgalomnak az E—5-ös út Győrött átmenő szakaszán a teherpályaudvar felett átívelő felüljárót. A híd terhelési próbáját megkezdték: 16 megrakott Skoda teherautó sorakozott a hídon, s így a pillérek között 240 tonna súly nehezedett a szerkezetre. A precíz műszeres vizsgálatok Jó eredményt mutatnak. A mintegy lihflS tÓ másfél évet Igénylő munká- " latokat hamarosan befejezik, már csak az utolsó simításokat végzik, amelyek mét biztosító üdülőtelepet alakítanak kl. Ehhez hasonlót építenek Velence község környékén, ahol elsősorban az autós és motoros túrlsták szómára készül strand. A két helység között vízisportlskolót létesítenek, ahol az olimpiai szabványoknak megfelelő kajak-kenu versenypálya ls épül. előreláthatólag még 3—4 hetet Igényelnek. Olimpiai versenypálya A Velencei tó északi partján, Sukoró község körzetében tízezer nyaraló kényelAz építkezés során 35 ezer köbméter földet mozgatnak meg. Rizsaratás Az ország legnagyobb rizstermelő gazdaságában Tlszasülyön ebben az évben több, mint 2 ezer holdon aratnak rizst. A hűvös augusztus ellenére szépen fejlődtek a kalászok, s a becslések szerint holdanként 15—16 mázsa hozamra számítanak. A bő termés aratását 6 jugoszláv rizskombájnnal végzik, s így kéthárom héttel megrövidül a betakarítás ideje. A terményt a gazdaság házi rizshántoló malmában dolgozzák fel. A hántoláskor keletkező rizslisztből mintegy 40 mázsa takarmánykiegészítőt nyernek. | Felszabadulási pályázat Kelet felé, hazafelé Zalaegerszeg mellett a Ságod patak völgyében 16 hold vízfelületű víztárolót építenek a zalaegerszegi termelőszövetkezet ságodl üzemegységében. A közel 2 millió forintos beruházás 170 hold terület öntözését biztosítja. A szövetkezet libatelepet is létesít majd a tó környékén, amelynek munkálatai szin- CSODt/fi/CÍCk tén megkezdődtek. Jövőre már 8 ezer libát nevelnek. Több millió éves Tabi László: Thaliás idők — Igazolják magukat! — szólt rájuk a rendőr. — Miért? — kérdezte a Illa inges. — Még kérdi? — förmedtem rá — aljas leánykeresLANYOKt VIGYÁZZATOK! A „How do you do thank you very much" című belvárosi eszperesszóban üldögéltem kétlábú bárszéken és paradicsomlevest hörpültem kedó! Majd "adok én'maguküvegcsövön egy ólomkrls- n!lk hiszékeny 14nyokn? a MTm férfiütt" egy *»«• ^jára taszítani, kis kerek asztalka mellett, .Err® mindhárman éktelehárom jól öltözött férfi szo- nU1 r6hogni kezdtek, rosan összehajolva. — Hiába tagadnak — — Elláért hatszázmilliót üvöltöttem rájuk — klhallkérek... — mondta az gattam a beszélgetésüket! A egyik. A másik kettő erre szép Elláról beszéltek, akit bólintott. Egyikük a note- hatszázmillióért meg lehet szába írt valamit és a fejét kapni. Aljas kerítók! És Rócsóválta. zsáról. aki nyolcszáz! — Szép? — kérdezte az- — Ne tessék hülyéskedni, tán és eltette a ceruzát. Ml krumplikereskedők va— Szép, barna... felelte gyünk. Ellakrumpllról és az első. rózsakrumpliról volt szó. u Elá»t « l^egwtem. Leány- A rend6r tanácstalanul kereskedők karmai mellé ke- nézett rám rültem! Egyszóval, még min- .. .. dlg akadnak, akik ezzel az ~ ''' mondtam eraljas mesterséggel keresik a F* a "Ja ingesnek. — Ellanagy pénzeket, amiket aztán kr"mPllró1 * rózsakrumpitt eldorbézolnak. Gyanút- "rdl beszéltek És kl az az lan, naiv lányokat közvetí- Evl> akl egymilliárd? tenek a dél-amerikai kétes Erre megszólalt a harmalokélokba. dik: — Es Rózsa? — kérdezte — Arról én beszéltem, most a lila Inges — azzal, kérem. hogy állunk? — Helyes. És az az Évi? — Nyolcszáz. Nyolcszázon Az ls krumpli talán? Több millió éves miocén kori megkövesedett delfincsigolyát találtak a Bátaszék melletti Mórágy községben, egy épület alapozásakor. A feltevések szerint a Mecsek hegység helyén volt hajdani tenger állatvilágának maradványa. A régészek más leleteket is találtak ezen a környéken. Eső utáni vízmosásból különböző agyagbabák, csontfaragványok és faszéndarabok kerültek elő. A faszénleletet egy bécsi kutatólntézetbe\üldték kormeghatározó vizsgálatra. Kísérlet Beküldte: Bánki József Szeged, Szilágyi utca 1. Március végén léptük át nyomat, azt bámultam me az osztrák határt. Mag.varor- rőn. szág pár nap múlva fölszabadult, de ml még nem, Va gedett el bennünket. Este jó vacsoráról, kényelmes szál— Hitler kaput, Krleg en- lásról gondoskodott, de — keverte most már a Jókor keltünk, de a hadiami hamisan értelmezett szavakat, hátha így megér- nagy már várt ránk egy becsületből kitartottam csa- tem. csokor virággal a karjában, pattestem, bajtársaim mel- Értettem Már az első sza- A harmattól nedves virágoklett, habár többször meg- vdt megértettem. Béke... ból mindenkinek jutott. Még szökhettem volna. Később, amit évek óta vártunk De eSy utolsó kézfogás, ölelés amikor Ausztriában parancs- szorongásom blzonytalansá- és elindultunk, nokunk tovább akart harcol- gom még nem oldódott fel... A naP még nem kelt íöl< ni. megtagadtam a paran- _ . _ de érezni lehetett. hogy csőt. Engem és pár megbíz- ismét VaBágra mutatva mlnden Pillan"tbon klbukhatatlannak vélt társamat „ ^.^„rnHmZnvtof' kanhat « rózsaszínű látóhaútnak indítottak a hadosz- ^fölállté* ^t nvúitva tár mö*UL Az út e™lkedett tály parancsnokság felé, )daii!tt hnzzóm nyuJtva és mire a magaslatra érhogy ott majd felelősségre oaaJ°u nofam' tünk, a keleti égbolt vörössé vonnak. Szerencsére a pa- En ,s fölálltam. Blzonyta- vált. s fényével elárasztotta rancsnokság állandóan visz- la"ul, nyújtottam a kezem. az előttünk levő lankákat, sza vonult, és így sohasem Erőteljesen megrázta, majd Vannak pillanatok. pertaláltuk meg. A fegyverszü- átölelt. cek az ember életében, amik netről a Steyr-en túl érte- Három nyelvből tevődtek talán solia nem Ismétlődnek sültünk. Kővári főhadnagy össze az ügyetlenül megszer- meg. Amikor az embert va— aki kísért bennünket — kesztett mondatok, amikkel laml végtelenül jó érzés megtiltotta, hogy visszafor- társalogtunk otthonról, ha- fogja el; könnyűnek, szinte duljunk. de mi egy gépkocsival megszöktünk. A város előtt láttuk meg zárói, békéről, Később en- súlytalannak érzi magát. Mi nivaló. almabor került elő. is megismertük ezt az érA feszültség végleg föloldó- zést. mikor a hajnali nap az első szovjet katonát. Las- dott. fiatalok voltunk, egy- fényében fürdő tájban, felsítottunk, de 6 intett, me- korúak. Nagyokat nevettünk, szabadultan. szinte újjászühettünk tovább.. Később egy vígan énekeltünk. Ebéd után letve mentünk kelet felé..; nyitott kocsi állta utunkat. A benne ülő tiszt vezetett bennünket egy gyár udvarába. Bevallom, féltem. Társaim tekintetéből is szorongást. félést olvastam kl. Éveken keresztül táplálták belénk az antlbolsevlsta propagandát. nem mlnden eredmény nélkül. De félelmünk alaptalannak bizonyult, mert csak a hadfelszerelést, gépkocsit kellett leadni, utána útnak bocsátottak hazafelé. Mivel már estefelé járt, a legközelebbi erdő szélén letáboroztunk. Korán reggel indultunk. A magas hegyek tetején még fehérlett a hó, de itt lent tavasz volt. Szelíd, kissé hűvös szél fújdogált a fák fe^ indulni akartunk, nem en- hazafelé. Három kopek Beküldte: Ifj. Kurucsal Béla, Sándorfalva, Sport utca 6. Mindig könnyes lesz a szeme a nagy művésznek, mikor néha-néha előkerül a vitrinből a néhány szovjet pénzdarab. A sok-sok csillogó kitüntetés meg fényesen ragyogó aranyérem között egynéhány kolől. riogatta róluk a harmatot. ^^^SSÍ S « alul nem kapható. Ökölbeszorult fülekkel hallgatóztam tovább. Lelki szemeim elótt megjelent a két leány, akik sikerről, karrierről álmodoznak és nem is sejtik, hogy ezek a brigantik, akik nyilván artistaügynöknek adják kl magukat, a legkétségbeejtőbb züllés lejtőjére taszítják őket. Hátat fordítottam a gazembereknek. hogy gyanút no keltsek, de annál jobban füleltem. Elhatároztam, hogyha felkelnek és távoznak, utánuk vetem magani és átadom őket az első főkapitánynak. Kötelet az ilyeneknek! Suttogva szólalt meg az egyik: — Egymilliárd? — Igen — felelte a másik, — Evi egymilliárd. — Nagyon sok. — De megéri, Nem bírtam türtőztetni magam. kiszaladtam és odasiettem uz első rendőrhöz. — Kérem — lihegtem — jöjjön azonnal. Aljas leánykereskedők ülnek Itt az eszpresszóban. Rajtuk ütünk! Nem akarta elhinni. De én belekaroltam és addig kérleltem, amíg velem jött. Komor tekintettel álltunk oda u három csirkefogó asztalához. Éppen menni akartak már. — Nem. Az a házbérem. Évi egymilliárd. (Folytatjuk.) — szomorú eredménnyel Kedvezőtlen eredménnyel ért véget a Gemenci Állami Erdő- és Halgazdaság lenes! fécéntelepén az a megfigyeléssorozat, amellyel a vegyszeres növényvédőszerek vadakra gyakorolt hatását vizsgálták. A kutatók megállapították, hogy a jelenleg forgalomban levő vegyszerek többsége veszélyezteti a fácánokat, foglyokat és a nyulakat. A mesterségesen mérgezett vadmadarak egyharmada rövid idő alatt elpusztult, a megmaradtak pedig nem képesek utódnevelésre. Valahol madár fütyült, mi visszafütyültünk. egyikünk jókedvűen fölnevetett... Vége volt a háborúnak, jól éreztük magunkat. Az erdő alatt elterülő ma! gaslaton egy szovjet légelhárító ütegre találtunk. Ki akartuk őket kerülni, de a parancsnok — egy fiatal • hadnagy — megállított benj nünket. Nem szívesen követtük. Nagyon friss volt még a béke. Tegnap még ellenségként álltunk egymással szemben, és túl sokat bujtogattak, uszítottak bennünket. A hadnagy egy osztrák gazda házában lakott. A tágas szobában csajka, géppisztoly. hátizsák hevert a régimódi bútorokon. Mi kényelmetlenül, feszengve ültünk a magas háttámlájú székek szélén. Nehezen Indult a beszélgetés. Igaz, ml nem Is nagyon akartunk hozzáfogni. — Mir — szólalt meg a hadnagy barátságosan mosolyogva. Habár rám nézett, nem válaszoltam. Elnéztem mellette. A falon volt egy olajszámára a legszebben, legfényesebben. Hogyisne csalnának könnyeket a szemébe! Azok n pénzek ezek, amelyeken egy szovjet kapitány tőle, mint pöttöm fiúcskától, legelső rajzocskáit megvásárolta. 1945-ben történt. A háború fellege lassan kezdett elvonulni az ország felől. A férfiak még mind oda voltaié, ki fogságban, kl a hadseregben. Az utcákon dübörögve vonultak a szovjet tankok. pillantott hátra. A kapitány állt mögötte, aki a házukban lakott. A kapitány ké^ zenfogta a fiúcskát és bevezette a szobájába. Lacika — amint erre a művész még ma Ls jól emlékszik — halálos félelemmel volt eltelve, mert azt hitte, hogy a kapitány leüti a fejét bosszúból, a kettészakadt oroszért. A kapitány a saobájábanj az íróasztal mellett a térdé-/ re ültette, lecsókolta szeJ mecskéjéről a könnyeket, és mikor n legényke arcóról tovaszállt az ijedelem, csokoládét meg ceruzát nyamotfl a kezébe. Lacika mohű örömmel előbb a rajzeszköz után kapott és amikor meg«j győződött róla, hogy a ka-J pitány nem bántja, rajzolni kezdett. Egymás után rajLacika akkor hat és fél zolta le az íróasztalon heéves volt. Eleinte nagyon félt a nagy bajuszos, nagy szakállú, idegen katonáktól, akik a házukban laktak. Anyját a ház körüli teendők egészen elfoglalták. Lacika egész nap a tornácos folyosón rajzolgatott. Természet után vetett papírra mindent, amit látott, falevelet, virágot, gyümölcsöt, de leginkább az Idegen unlformisos szovjet katonákat. Egyszer egy hatalmas kéz verő holmikat A szovjet katona nagy gyönyörűséggel figyelte a kis művészt. Az íróasztal fölött függött Lacika édesanyjának arcképe. Azt ls lerajzolta. A kapitány eltette a rajzokat, megcsókolta a kis művészt és néhány fényes pénzdarabot nyomott a kezecskéjébe. Huszonöt esztendő múlt el azóta. Lacikából László lett és jeles festő. A néhány nehezedett a vállára. Meg- megfakult kopek pedig a csúszott a ceruza, elszakadt művész drága kincsévé vált, egy papírlap, egy orosz katonát ábrázoló kép. Ijedten mint tehetsége első ma. jutalllgpjanicsárok 'cselekedtem. Legalább nem hiszik, hogy kölyök is szedelőzködik. Lassan indul neki. Joli félre-i koromban fejjel jártam le a kemencenyakról, hív, de mindenki hallatára mondja: Egészen jó kedvem kerekedik. Vagy csak ne sí- — Gabi még maradna egy napig, ha... Mit essek olyan nagyon azzal a jókedvvel? Ahogy szólsz hozzá. Pali? visszaérek az iskolába, persze hiába a jókedv. Ködbe borultak előttem az arcok, tárgyak, nem szív magához a munka. A tanáriban ügy- Pincéből szolgált fel a hangom, ködő kollégák benyitogatnak hozzám egy pilla- — O a vendég, ő tudja, meddig engedi m natra. Savanykás képemet láthat)ák, de sejtel- gyöplűje. mük sincs, hogy Joli mellett nem én vagyok Gabi meghajolt, vette a kabátját, s mindanyaz első, s hogy Joli volt férje a mi külföldi ven- nyian kikísértük. elégünk. Nem is sejtik, hogy nagy, tüzes üstben — Beszélnék veled, ha nem vagy túl fáradt, főz most engem az élet, amiért nem szeretném, és nincs ellenedre — fordult hozzám, ha kinevetnének az emberek. Mifelénk szíveseb- — Mondjad. (95.) Hogy az ajtó zárva, nem lep meg. Az sem, hogy a kulcs benne, belül. Bevett szokásunk. Az ajtónk mindig zárva. Rövid n lakásunk ahhoz, hogy örökké nyitva legyen. Csöngetek, de úgy imbolyog a kezem a gombon, mintha részeg im ^11CVCIIICIICIV „ M™„- - . iT^L.®? ?!SÍ ^"J^lAlAZ1 „r ben elviselik, ha doronggal fejbe ütik őket. mint- - Nem itt. A szálló vendéglőjében. Jó? Tedd ha kinevetik. Állok az ablakban, mintha egyéb meg nekem. Fontos. dolgom sem lenne, bámészkodom. Az apósék bal- — Ahogy akarod. Itthonról úgyis elmegyek, éa lagnak hazafelé. Szinte fölkiáltok: jól van ez így! nem jövök már vissza. Délben még nem tudok igazán enni. de már Tulajdonképpen, ha nem fogalmaztam ls meg, falatozom. Hiszen csak a kémény füstölt, én meg azt hittem, az egész ház ég. Nem. az a rettenetesség, amiről azt hittem, ha velem történik, a világ is összedől, nem következett be. Mert Joli nem olyan. Este újra együtt a család, és ott a vendég. Valamivel cukrosabb vagyok. Délután, terveimet. Ne har»v -'hogy kicsit eresztett tagjaimon a gúzs. a rnun- és ahogy odakinn vagy már itthon ls természete kán is taszítottam valamit előbbre. És azt ma- volt. a porondot uralni. nik, mire Joli lépteinek koppanésát hallom. Bizonyos, hogv tovább is tartott odaérkezése. mint közönséges alkalommal, ahogy napjában százszor is megszoktam. És már bánom, hogy erre a lépésre vetemedtem. Engednem kellett volna mindent a maga útjára. De fordul a kulcs a zárban. 6 ezzel egyidőben Joli hangja. — Ki az? — En! — Ja? Érzem, a képemen lángol a bőr. — Itthon hagytam a gudj. Gábor. bennem is bolyongott valami igény, hogy négyszemest beszélgessünk Gabival. Végeredményben ne higgye, hogy lopó vagyok, sírásó. A szemébe nézek, mint Bacsa az ördögnek. Alig ülünk le a kisvárosban ilyenkor már csöndes szálló éttermében. Gabi siet bort kérni. — Semmit sem tesz, természetesen, én kérek gyaráztam magamnak, ha jól megy sorom, talán - Kicsi a világ. Amikor kibújdostam. alig bocsánatot alkalmatlankodásomért. meg is maradok. néhány hét tellett, mindent megtudtam rólad. Feláll, kezel meglátom, hogy inge dereka kl- Vacsoránál az após mlzserált nekem mindjárt, Bécsben összejöttem az Igazgatóhelyetteseddel, lóg a nadrágból. Mit jelenthet ez? Semmit. Sós- hogy engedjem öt az Iskola irodájában aludni, Nem valami szépeket mondott rólad. Persze enrudak az asztalon, és nem ismerem borok, de az anyós albérleti vaságya két éjszakán át meg- gem nem zavart, jobban ismertetek, mint ő. És különben rend es füst. két cigaretta ég a hamu- ártott a derekának. mielőtt Összekerültetek. Joli megírta szándékát, tartóban Különben Joli nem dohányos, és most — Tatám, majd meghálok én az iskolában! A Kötelességének tartotta, hogv megírja. Gondoláll az ajtóban, összefonja kárját. látom rajta, helyem átadom. hatod, milyen éilapotbun voltam Es azután kéhogv várja távozásomat. Valamit zsebre gyűrök. Majdnem megpusziltam az öieget. hiszen sőbb is tudtam a sorsotok fordulólt. És most es kifelé menet, míg búcsút intek, megerősö- nincs az a gubanc, aminek egyszer a végére nc apósomoktól meg Dódi barátodtól teljes képem döm. Es kalánul élvezem, hogy most helyesen találna az ember, ha becsülettel motollál. Gabi van rólatok. (Folytatjuk.)