Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

Francia festmények Újszegeden Egy igazi tárlatkülönle­gesség nyílt meg tegnap, szerdán délután az újszegedi November 7 Művelődési Központban: Vinkler László festőművész, főiskolai - tanár a montreáli Expo, fi8 világ­kiállítás francia festészeti anyagának húsz szép darab­ját adta át az érdeklődők­nek. A tárlatnyitó —, amelyen a budapesti Francia Inté­zet képviseletében részt vett André Padoux kulturális tanácsos és Georges Dumon­tet kulturális titkár — a legújabb festészeti Irányza­tokra nyitott ablakot Mint azt Vinkler László tal&lóan megjegyezte, ahhoz, hogy ennyi rangos műrész ilyen sok munkáját megcsodálhas­suk, távoli országok messzi városait kellene beutaznunk. Az Expo, 68 francia ké­peiből számos irányzat jel­lemjegyei tűnnek elő. A látogató megfigyelheti mind a fasizmus, mind a szürrea­lizmus, mind az absztrakt impresszionizmus jellegzetes alkotási módját, s rajtuk keresztül „híreket" kaphat az említett irányzatok kö­vetőinek munkamódszeréről is. Figyelemmel kísérheti azokat az eljárásokat, ame­lyekkel a vásznak „színezői" felszínre hozzák a pillanat sugallta hangulatot, szimbó­likus színfoltokra, formákra váltva azokat. Lényegében valamennyi kiállítót ez a nekiszabadított tudat-feltárás jellemzi. Az a jó értelemben vett gátlás­talanság, ahogy az érzések, gondolatok képzőművészeti megfelelőinek utat enged­nek, a ezáltal a legtöbb eset­ben komoly esztétikai ér­zéket hoznak létre. Ha az Expo, 6B kiállítóit nevük szerint is megemlít­jük, elsősorban a méltán vi­lághírű Jean Dubuffet-et kell nevén neveznünk, aki­nek Előredőlt talicska cí­mű kompozíciója igen jó példája a megszokott való­ság látomásos újjáfogalma­zásának. Frederlc Benrath, Marcelle Loubchansky nagy­méretű vásznai ugyancsak emelkedett érzéseket és igen letisztult színkultúrát mu­tatnak. Meg kell azonban jegyez­ni. hogy a valósághoz hű­ségesebb képek barátainak szokatlannak tűnnek a „ma­guktól készült" munkák. Csak hosszas szemlélődés és tűnődés után váltható meg a tárlat „igazi" belépőjegye, s ez a kötelező — ismétel­jük: igen bőséges — Ismer­kedés valószínűleg számos képzőművészetkedvelőt el­csüggeszt. Joggal remélhető azonban, hogy a szerda dél­után megnyílt francia be­mutatóhoz hasonló tárlatok száma növekedni fog, s így több lesz a tájékozódáshoz szükséges alkalom. A. L. Bölöni György Halálhíre tíz évvel ezelőtt mindenkit megrendített. Bö­löni György szerénysége, műveltsége, elvhűsége tisz­teletet ébresztett és követés­re méltó példa volt. Nagy élet állt mögötte, nagy ta­nulságokkal. A századfor­duló Magyarországa indítot­ta, az új irodalomért, új művészetért, megújuló tár­sadalomért vívott küzdelem formálta. Így lett forradal­már és író, műkritikua és publicista. Minden műfajban ugyanazért a célért harcolt, eredményesen, következete­sen. Hosszú éveken át ba­rátja Ady Endrének. aki összes híve közül talán az egykori zilahi diákot, a nagy hagyományú erdélyi értelmiségi család fiát ked­velte legjobban. Az első vi­lágháború előtt Bölöni ha­ladó újságok párizsi tudósí­tója volt. Ekkor alakulnak kl a francia szellemi élet progresszív köreihez fűződő szoros kapcsolatai, amelyek az emigrációban, a magyar forradalmak bukása után Bölöninek kiemelkedő sze­repet biztosítanak. Párizsban él, Károlyi Mi­hály környezetéhez, a polgá­ri radikalizmus szélsőbal szárnyához tartozik. Itt ír­ja a két világháború közötti haladó magyar Irodalom két jelentős alkotását, Táncsics Mihályról és Ady Endréről szóló életrajz-monográfiáját. Utóbb) az Ady-irodalom nagyra becsült, kiemelkedő jelentőségű darabja, számos életrajzi adat hiteles fogla­lata. Megjelenése idején — Az igazi Ady 1934-ben látott napvilágot, Párizsban — tu­dományos értékén túl az is jelentőssé tette Bölöni köny­vét, hogy ez volt az első munka, amely torzítás nél­kül adott képet Ady forra­dalmi költészetéről és em­berségéről. A német megszállás ide­jén a franciaországi Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője. Fokozatosan jut el a marxizmusig, a kommunista politika elfo­gadáséig és követéséig. A felszabadulás után nyom­ban hazatér, diplomataként, majd az Irodalmi Alap igaz­gatójaként dolgozik. Az el­lenforradalom leverése után konszolidálódó irodalmi élet egyik irányítója. 1957-től ha­láláig az Élet és Irodalom szerkesztője. Padot a megállóhoz Egy nagymama irt levelet szerkesztőségünknek az ő és a hasonló sorsú, piacra járó nagymamák nevében. A Marx téren van a megál­lója a 7-es villamosnak, amely Klskundorozsmálg közlekedik. Ismeretes, hogy ez a villamos igen ritkán, 20 —25 percenként Jár. Ennyit kell várniok a bevásárolt áruval megpakolt nagyma­máknak is a megállónál. Jó lenne, ha ehhez a megálló­hoz is leraknának néhány padot, hogy a piacolók ül­ve várhassák a villamost, javasolja levélírónk. (A Szi­várvány-kitérőben ls hiá­nyoznak a tavaly ősszel le­szerelt padok.) Fürdő­panaszok A strandbérlettel rendelke­zők, mások sem tudtak róla, hogy szeptember 1. után csak 10—18 óra között tart­ják nyitva a partfürdőt. A hajójáratok ideje is válto­zott, de ezt sem tudatták a közönséggel. Dr. Kovács László olvasónk (Pusztaszeri utca 7.) szeptember 3-án ne­gyed 10-kor több mint száz strandolni szándékozó társá­val várakozott a partfürdői bejáratnál. A fürdő alkal­mazottai ott voltak, s a vá­rakozók kérésére, hogy szól­janak valamelyik vezetőnek, be szeretnének jutni, bántó hangon utasították el a ké­rést. Kár. hogy a vállalat a tavaszi bérletváltások előtti sajtóközleményekhez hason­lóan a szezon közbeni vál­tozásokról nem ad közlést vendégeinek. Szűcs Pálné (Somogyi Bé­la utca 20.) rendszeres lá­togatója a gőzfürdőnek. Azt írja levelében, tűrhetetlen, hogy az utóbbi időben nem fordítanak kellő gondot az egészségügyi előírásokra. Kenyér és higiénia Szeptember 2-án megjelent, a kenyér csomagolású ról írt cikkünkre reagálnak levelükben a Molnár és . Tápéi utca sarkon levő 58. számú élelmiszerbolt vásárlói. Cikkünkkel egyetértésben, kevésnek tartják azt az In­tézkedést. amely a kenyérnek csupán a boltban való cso­magolását rendelte el. A kenyér a boltig még sokkal na­gyobb fzennyeződésnek van kitéve, mint ott. Példaként említik levélíróink, hogy szeptember 2-án délelőtt 11 órától délután 3-ig a bolt előtt az utcán állt lerakva az aznapi kenyérszállítmány. Elképzelhető, mennyi por. pi­szok rakódott rá ez alatt. Később hiába tette papírba az eladó a vevőnek az ilyen kenyeret. Ki csináltatja Rossz levegő meg a Bolyai a lépcsőt? utcában A Bolyai János utca la­kói nem szellőztethetik la­kásukat. mert a nyitott ab­lakon fejfájást okozó erős festékszag áramlik be a kö­zelben levő címfestő, deko­rációs részleg műhelyéből. A szerkesztőséghez küldött le­vélben közlik a lakók, hogy tudomásuk szerint a festők előző munkahelyét is ha­sonló lakossági panaszok mi­att szüntették meg. „A rész­leg foglalja el a számára épített dorozsmai úti helyi­séget" — követelik a levél­írók. Felfordulás a Szigligeti utcában A Szigligeti utca és a Köz­társaság tér lakóinak nevé­ben festi le az ottani álla­potokat Szöllósi Csaba olva­sónk. A Szigligeti utca 2., 4. és 6. számú házak előtt fel­bontották az utat. a szélén ásott árokból a földet a Jár­dára hányták, a másik ol­dalra sódert raktak. S az ott lakók által pár éve tár­sadalmi munkában készített járdát ls használhatatlanná tették. Az utcában nagy erő­gépek dolgoznak, amelyek hol a vízvezeték-hálózatot rongálják meg s maradnak víz nélkül a házak, hol a villanyáram vezetékeit szag­gatják le. s aztán a lakók költségén kell azokat hely­reállítani. A szeptember 4-én írt levél (Szerint egy leszakí­tott villanyvezetéket csak kerítésre akasztottak, amely bármikor okozhat balesetet Legújabban a vízmű dol­gozói jelezték az emiitett házak lakóinak, hogy telkü­kön át ásnak árkot a víz­vezetéknek. Miért nem védi meg e kellemetlenségtől ez utca lakólt a kerületi tanács? — kérdezi levélírónk. "Szeged szobrai Mátyás király (1443—1490) (47.) Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet másodszülött fiát a rendi erök — a köznemesség vezető rétegei — se­gítették trónra. Uralkodása alatt erős lépéseket tett a központi hatalom megszilárdításáért. Intézkedései segí­tették az ipar és kereskedelem fejlődését, valamint a reneszánsz kultúra térhódítását. A hatalmasokat megfé­kező „igazságos Mátyás" alakját számos legenda őrzi. A szegedi panteonban látható szobrát Ohmann Béla ké­szítettéi m — • Az Ipari vásárra való ké­szülődés során a Horváth Mihály utca 5. szám alatt tanyázott a dekorációs vál­lalat. Annak ellenére, hogy meg volt tiltva, a 7. számú házon keresztül közlekedtek tehergépkocsival. Június 14­én elhúzatták a bejárati lépcsőt, amint Papdl István ott lakó levélírónk közli és fényképpel bizonyítja. Több esetben járt a lépcső megja­víttatása miatt az IKV-nál, ahol az általa meg is neve­zett előadó az tanácsolta le­vélírónknak, „menjen az autó után. amely tönkre tet­te a lépcsőt".. A Kamara­színház átépítésével kapcso­latos munkák miatt könnyen megtörténhet, hogy a ház lakói nem is tudják laká­sukat megközelíteni. Ha csak mégis meg nem csináltatja valaki a lépcsőt. Rigó utcaiak a kéziszerszám­gyárról lapunk augusztus 13-i számában „Földrengés" a Rigó utcában? címmel meg­írtuk, hogy a kéziszerszám­gyár szegedi gyáregysége három műszakban olyan ne­hézgépeket — például AjaX­kalapácsot — működtet a Rigó utcában, amelyek a megengedettnél nagyobb zajt és renRést okoznak. A kör­nyékbeli lakók bejelentését a megyei népi ellenőrzési bizottság kivizsgálta, s meg­állapította. hogy a gyár nem maradhat a jelenlegi he­lyén. A lakók a III. kerületi tanácstól kértek jogvédelmet, amely az ügyet a szegedi járásbírósághoz tette át. A Kápolna és a Rigó utca lakói a cikkel kapcsolatban szerkesztőségünkhöz küldött levelükben közlik, hogy ér­tesülésük szerint a járásbí­rósági tárgyalás e héten, szeptember 12-én iesz F.zérl n két utca lakói kérik, hogy mielőtt döntenének az ügy­ben. az Illetékesek vizsgál­ják meg, milyen Jogon ter­jeszkedik a kéziszerszámgyár a lakosság rovására. Ugyan­is — mint írják a további­akban — a gyár mostaná­ban a Szende Béla utcában három magánházat vásárolt, A 3., 5. és a 7. számú ház­ban hat család lakott A 3. szám alatt TMK-niűhelyt rendeztek be. az 5. számú házat lebontották, s ez a sors vár a 7. számúra ls. Ezek helyén szociáÜ3 épü­leteket akarnak építeni, ezekben lenne a bölcsőde, óvoda, napközi otthon Va­jon miként blztositják majd a gyerekek nyugalmát a földrengéssel egyenlő meg­rázkódtatású területen? Neonfényben Reklám és haszon Baktatsz nyugodtan haza­felé, szemhéjad alatt a sötét égbolt hűvösségével. Hirte­len, mintha villám cikázna előtted, villózó betűk zök­kentenek ki nyugalmadtól. Rádkiabálnak, elgáncsolnak, fülön fognak: lottózz, bizto­sítsd életed, vásárolj szap­pant és konyakot, cipőfűzőt és téliszalámit A reklám különös kotyvalék, másra azonnal hat, de te, aki erő­sebb idegzetű vagy, te is ér­zed, hogy mindez valahol naponta felgyűlik benned. A jó reklámnak nagy a hatása. A haszna is. De van-e jó reklám Szegeden? Sárin us bormérése Amikor a szőlőfürt zöldje először villant fel a Somogyi utcán, sokan gondoltak arra, hogy ez milyen eredeti Ötlet. Voltak viszont, akik epésen jegyezték meg: a Jó bornak nem kell cégér. Ez utóbbiak valószínűleg nem tudják, hogy már az első hirdetések egyike is a bornak csinált reklámot — egy Pompelben kiásott ház falán betűzték ki a régészek a következő fel­iratot: „Vándor, haladjál innét a tizenkettedik toro­nyig, ott Sarinusnak bormé­rése van. Látogassad meg azt. Üdv veled." A hatás hasonló. Csupán a technikai eszközök változtak meg alaposan. A modern reklámelmélet legalább egy tucatot ismer: a kikiáltástól a fényreklámig. A technikai eszközökkel együtt azonban az árak ls megnőttek. Az ókori hirdetéshez csak egy kréta kellett, a Kárász utca képét színesítő, s végre való­ban modernnek mondható, közepes méretű Camea fényreklámhoz százhúszezer forint. Aranypók és forint A reklámvilágitásról szó esett a Mugyar Elektrotech­nikai Egyesület szegedi fióK­jának tanulmánytervében is. nagyobb méretű és messziről látható fényreklámok felsze­relését sürgeti. Az Aranypók épülete és a Beruházási Bank tetején, az új házak közül pedig a Károlyi utcai, a Roosevelt téri épületek fa­lán. Azt is javasolják, hogy a Kárász utcában több, a falsíkra merőleges neonrek­lám legyen. A generális változásoknak azonban sok akadálya van. A szegedi vállalatok többségé­nek nem Szeged a székhe­lye, sőt csak részei az orszá­got beszövő hálózatnak. Sa­ját reklámkeretük legfeljebb az üzemeltetésre és a kar­bantartásra elég. Mérhető és mérhetetlen Azokban az országokban, amelyeket nyugodtan tekint­hetünk a modern reklám ős­hazájának, a reklám hatását azonnal mérik pénzben ls. Nálunk még gyerekcipőben jár a piackutatás, erre nincs lehetőség. A reklám mérhe­teten előnyeit így tán nem is tudja mindenki kellően érté­kelni. Igazgató: Kérem, nekünk nincs arra apparátusunk, hogy megkérdezzük ügyfele­inket. S akkor sem tudja biztosan a megkérdezett, hogy azért Jött-e be, mert tegnap este letaglózta a rek­lámunk. En így ls meg va­gyok győződve arról, hogy kell a reklám. Boltvezető: Megnövekedett a forgalmunk. De ennek sok más oka is lehet. Hiszen egy-egy bolt legtöbbször ak­kor kap új neonfeliratot vagy fényreklámot, amikor fel­újítják. A ml vevőinknek többet mond a szép kirakat, mint egy színzuhatag. Járókelő: Őszinte legyek? Az unalomig ismerem már ezeket a reklámokat. Legtöb­ben úgy vagyunk velük, mint a közlekedési lámpá­val: tudjuk, hogy a piros után a sárga jön. Az újszü­löttnek persze minden vicc új. De nem az újszülöttek vásárolnak. Kisgyerek: A bácsi ls sze­reti nézni őket? Én akkor szoktam ró, amikor olvasni tanultunk. így legalább már értem, ha apáék néha röhög­nek, mert kimarad a betű. Mikor másodikos voltam, akkor egyszer például a Ká­rász utcában különleges éterárukat hirdettek. Hát nem muris? Szakember: Az a baj, hogy nálunk minden reklám egy­bemosódik. A kirakatbeli a tévébelivel. amit plakáton látsz a sarkon, az a gyufás­skatulya fedelén láthatóval. Reklámjaink többsége nem versenyreklám, hanem hely­zetfenn tartó. No meg — ha új /ajtát akarnék kitalálni — „alibi-reklám". Egyelőre a hirdetők megengedhetik ezt maguknak. De meddig? Veress Miklós (Következik: A FÉNY SZÉPSÉGE.) CSÜTÖRTÖK, 1969. SZEPTEMBER 11. ŰÉLMAGYARORS/AG

Next

/
Thumbnails
Contents