Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

Őszi határ Érik a paprika a mihályteleki Új Élet Termelőszövetkezet részesművelésű táb­láin. Börcsök Imre és rokonsága harmad­napja gyűjti kosarakba, majd zsákokba az égőpiros „csípmentes" paprikát. — Hagy­maszedés Tápén. Sok mindenről híres Tá­pé — gyékényéről, olajáról, népi múltjá­ról —, de hagymájáról eddig nem hallot­tunk. Az idén 10 holdnyi dughagymát termesztettek, ezzel szándékoznak beül­tetni jövőre 50 holdat. Nem Makóval akar­nak versenyre kelni, csupán nagy kapaci-I tású szárítógépüknek szeretnének folyama­tos munkát biztosítani. A hagymatermést | ugyanis szárított állapotban fogják értéke- | síteni. — Silókombájn. A kombájn sok I más társával együtt nyáron gabonát arat. j Tápén háromra silózó adaptert szereltek. Ezzel a megoldással Szekeres Lajos kom­bájnos szerint napi 1500 mázsa zöldtakar­mányt szolgáltatnak silózásra alkalmas ál­lapotban a vontatók pótkocsijába. mm Félidő a vásáron Szerdán délben félidejéhez érkezett a Budapesti öszi Vásár és a gyorsstatisztika arra utal, hogy a forgalom minden szempontból lénye­gesen nagyobb, mint tavaly. Szerdán a déli órákban ke­reste fel a városligeti vásár­várost a 275 ezredik látogató. Az 1968-as BÖV első félide­jében 178 ezren látogattak a Yásárra. A közvéleménykuta­tás eredményei szerint a ki­állított áruk bőségesebb vá­lasztéka és a nagyobb vásár­lási lehetőség vonz a tavalyi­nál is jóval nagyobb töme­geket. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint kedd es­tig 20 658 000 forint értékű áru kelt el. szerda délig ez az összeg még tovább jó két­millió forinttal növekedett. A múlt év első ötnapi for­galma alig haladta túl a 8 millió forintot. A BÖV alkalmából eddig aláírt üzletkötések értéke el­éri az 1,8 milliárd forintot. A legnagyobb értékű keret­szerződést a Lampart írta alá: jövőre 722 millió forint értékű zománcedényt, fürdő­kádat, gáztűzhelyt és egyéb cikket szállít a kereskede­lemnek. A Pamutnyomóipari Vállalat félmilliárd forintos üzletet kötött, míg a Vide­oton naponta írt alá szerző­déseket, s eddig összesen 240 millió forint értékű televí­ziót és rádiót adott el. Teherautó­„vonefok Ha ssót kapok, elmondom9 hogy... Szegedi ifjúmunkásnak küldötte az ifjúmunkások Ma kezdi meg munkáját P3r233HCIlf|éb0ll m!ért nem segítik az Uyen Budapesten az ifjúmunkások. embereket gazdasági vona­li. országos parlamentje. A így alakult, változott, bővült, Ion? Nálunk már több eset­küldöttek között ott van az én mondanivalóm is. De ben megtörtént, hogy a KISZ Szeged ifjúmunkásnóinek azt hiszem> ez nem baj, h'- javaslatára került valaki képviseletében Barna Ká- szen nem ülök a Parla- gazdasági vezetőnek, s nem rolyné, a szegedi textilművek ment padjaiban, hanem az a is kellett csalódnunk benne, dolgozója is. több ezer KISZ-fiatal, akit Sajnos, a nőknél ez még képviselek. A témák közül nem valósult meg. A nagy különösen foglalkoztat a nyilvánosság előtt szeretném Fiatalasszony, öt éve van munkásfiatalok vezetővé vá- erre is felhívni a figyelmet, férjnél, s egy három és fél lasztásának problémája. Meg- — Természetesen egy pil­éves kisfia van. így tulaj- állapításom szerint a vezető- lanatig sem hiszem — mond­káderek kiválasztásánál túl- ja befejezésül Barna Károly­zottan dominál a „papír", az né — hogy mindenki egyet oklevél, s háttérbe szorul a fog érteni a javaslatunkkal, rátermettség, a talpraesett- Komoly vita várható, ahol Iádban. S mindehhez járul ség. Ennek eredményeként a nem az a lényeg, hogy ki­még a KISZ-munkája is. Ki- gazdasági vezetésben sok nek adnak igazat, hanem az, lene éve KISZ-tag. A gyár- olyan ember van, aki kevés hogy előbbre vigyük a mari­ban „egyszerű" KISZ-esként tapasztalattal rendelkezik a kásfiatalok vezetővé válásá­kezdte. Aztán, ahogy látták termeléssel és a munkásélet- nak ügyét. donképpen kettős feladat hárul rá: helytállni a mun­kahelyén — önálló idöelem­zőként dolgozik, es a csa­éf jó mozgalmi munkáját, úgy tel kapcsolatban. Vannak kapott újabb és újabb fel- olyan belső problémák, em­adatokat. Előbb alapszerve- beri kapcsolatok — hogy zeti titkár lett, majd 1968. csak egyet említsek: a be­január 1. óta a vállalati szédmodor —, amit nem le­KISZ vb termelésfelelőse. het az iskolában elsajátítani! K. E. Egy korosztályról I gen, egy korosztályról, hiszen a vita róluk folyik, fiatal írókról, költőkről, zeneszerzőkről, s ahelyett hogy alkotói programokról beszélhetnénk, szinte kizárólagosan születési dátumokkal akarjuk tisztázni hova­tartozásukat. Érdekes, fiatal irók és komponisták életkori, tehát nemzedéki sajátosságairól — véletlenül? — egyszer­re sarjadt vita, mindkettő az Üj írás hasábjain: a lillafüre­di konferencia elé néhány kiválasztott írt curriculum vi­tae-t, illetve Breuer János szólt a legfiatalabb zeneszerzői gárdáról. A szándékot nem hallották el, egészen csinos hozzászólásfüzér kerekedett belőle — félő, ezáltal egyszer s mindenkorra letudódott a fiatalok ügye. Ha tartalmasat produkálnak, a tehetség előbb-utóbb érvényesül, ha tal­mit — akkor kár érte a vesződség. Igaz is, végtére zsák­utcával fenyeget a vita, ha írókról és nem írásokról, ha szerzőkről és nem szerzeményekről van szó. „A nemzedéktudat fölöttébb szubjektív meghatározott­ságú, nem annyira az életkor, mint inkább az életfelfogás szabja meg mibenlétét" — definiál az Élet és Irodalom­ban Koroknai Zsuzsa, s ehhez csak annyit tehetnénk hoz­zá, szubjektív maga a nemzedék körülhatárolása is. Negy­venes fiatalokról éppúgy tud az irodalom, miként klasszi­kusok valóban zsenge életkorból datálható remekeit sem dicsérik felül a „fiatal költő" szépítőjelzővel. Sőt, Faragó Vilmos még továbbmegy. Egyszerűen számonkéri a hirtelen felbuzgás aranyfedezetét: „Hogy e fiataloknak — vagyis harmincéveseknek — írói kvalitásai is vannak-e, azt épp­úgy nem firtatjuk, mint ahogy ők sem bizonyították ed­dig, hiszen két-három közölt laza szerkezetű szabad­vers, vagy egy-két közölt hangulatnovella nem is igen árul­hatja el: van-e tehetségfedezet mögötte." S ha utánanézünk fiatal zeneszerzők műhelyének, onnan még soványabb ter­més kacsintgat vissza; kacsingat huncutul, hiszen koránt­sem kacérkodik a mai kor komoly zenei értéke oly be­fogadási-hallgatói igénnyel, mint a szépirodalom: a próza, a vers, de akár a képzőművészet, vagy a film meg a szín­ház. Fiatal zeneszerzőink saját bőrükön tapasztalják hát­rányos helyzetüket (a kifeejzés manapság különben is di­vatos) — csoda-e, ha néhány jobb sorsra érdemes tehetség belefárad, s a könnyűzene olcsó ópiumával vigasztalódik Törvény, hogy hasonszőrűek értik egymást legjobban, tény. a fiatal irók, költők törzsközönsége inkább a fiatalság: ifjú zeneszerzőké is ilyen kell hogy legyen. Mégis banali­tás fiatal komponisták fiatal közönségéről álmodni — nincs. Sót a kezdő (mert fiatal helyett nyugodtan írhatjuk ezt) írogatok, verselók fiatal közönsége sem olyan stabil. Itt lenne még dolguk az iskoláknak, pedagógusoknak, osz­tályfőnököknek, a KISZ-nek, a sajtónak és más tömeg­kommunikációnak: az írót és a címzettet megismertetni, barátkoztatni. De hát újra oda jutunk, kit nevezhetünk fiatal írónak? Az Es-ben Kormos István így mondja: „Aránylag későn, húszéves koromban kezdtem írni. Nem tudnám megmon­dani, mért kezdtem el. Húszéves korában még lézeng az ember a világban: nem tudtam, hogy tulajdonképpen mibe kezdtem..Azt hiszem, a döntő itt nem a húsz év. ha­nem a lézengés, a „nem tudom, mibe kezdtem" rajongó, álmodozó csodavárás. Aki már tudja, mibe kezdett, és akiről az olvasó is tudja — már nem számít fiatal Írónak; legyen huszonéves vagy aggastyán. A fiatal tehát kezdőt jelenthet, nem életkort, hanem alkotói stádiumot. Más kér­dés persze, hogy a fiatal írónak biztatás, soha vissza nem szerezhető lehetőség, ha éveinek számában is fia­tal. S zegeden is vannak fiatal írók, költők, néhány fiatal komponista is akad, ha máshol nem, hát a kon­zervatórium iskolapadjaiban, ha máshogy nem. hát kötelező leckefeladatok megoldásán bíbelődve. (Esetleg folytathatnók a fiatal művészeket, művészjelölteket: fil­mes nincs, nincs rá lehetőség, színész van, képzóművész akad.) Korábban történtek kísérletek felkarolásukra, pó­diumot biztosítottak nekik, közönséget szerveztek — ha periférikusán, egyedi felismerések következtében is. Ám ki­futási idejük, mozgásterük mégsem maradt. Jó esztendeje az újszegedi November 7. művelődési központban hoztak közös asztal mellé írókat, költőket, zenészeket, festőket, elóadókat. A jól sikerült est bankettjén folytatást terveztek, klubot kerestek, ahol rendszeresen találkozhattak volna. Keringtek az ötletek asztalról asztalra, tósztokat mondtak, programokat állítottak össze, vitáztak, érveltek — aztán kiitták boraikat és hazamentek a legények. Azóta semmi. Nem értük felelős kerestetik, hanem megoldás. Nikolcnyi István Szeretik a gyárban. Azt Megkezdődött a nagy hajrá az őszi csúcsforgalomban, s a vártnál sokkal nagyobbak a szállítási feladatok. Sza­bolcs megyéből most hirtelen gyors segítséget kértek, mert kiderült, hogy saját fuvar­eszközeikkel nem tudnak megbirkózni a vártnál na­gyobb szállítási feladatokkal. Jelenleg szinte éjjel-naopal 50—60 teherautó ingajárat­ban közlekedik a gazdaságok és az állomások között, al­mával megrakodva. Az alma­szüretre az autóközlekedési tröszt, még korábban jó né­hány új kocsival látta el a nyíregyházi AKÖV-öt. Látva, hogy ez nem elég. először a debreceni AKÖV-től irányí­tott át teherautókat és egy újabb kérésre Budapestről te­herautó-„vonatokat" irányí­tott Szabolcsba. A vállalati KISZ vb kidol­bizonyítja megválasztása is. gozctt egy oI-van javaslatot. Pedig nem kisebb dologról amelynek alaPÍán az oktatási van szó, minthogy valameny- reform megoldhatja ezeket a nyi társát képviselnie kell az kérdéseket. Helyes az, hogy ifjúmunkások legfelsőbb fő- a szakközépiskolások nem rumán. De nemcsak puszta kapnak technikusi oklevelet „szemlélőként" lesz jelen, — s ennek megfelelően nem is ha lehetősége kínálkozik rá kerülnek íróasztal mellé, ha­— fel is szólal a parlament nem először a közvetlen ter­vitájában. A második napon, melői munkában kell helyt­amikor a küldöttek székei- állniuk. Javaslatunk szerint ókban tanácskozzék meg a csak akkor küldjék ezeket a legfontosabb kérdéseket, fiatalokat technikusi tanfo­Barna Károlyné a fiatalasz- lyamra, ha megfelelően dol­szonyok és lányok helyzeté- goztak és alkalmasak vezető vei a KISZ és a család kap- Posztra. Hasonlóképp nem csolatával, a nók vezetővé mérnöki diplomával, hanem választásával foglalkozó cso- alacsonyabb képesítéssel kel­port munkájában kíván részt lene végezniük — szerintünk venni. — Miért? — Előrebocsátom: csupán az én egyéni vélemé­nyem mindaz, amit most el­mondok. A vállalati KISZ­vei.etóséggel alaposan megvi­tattuk ezt a problémakört, s — az egyetemistáknak is. így nagyobb szerepet kapna nem a megérdemelt munka utáni előrehaladás! Ugyancsak ér­dekes probléma az is, hogy sok olyan fiatal munkás van, aki a KISZ-munkában jól megállja a helyét, de vajon Gazdag répatermés, több cukor Megkezdődött az 1969—70. s utána a szezon befejezéséig évi cukorrépa-feldolgozási körülbelül 160 000 vagon kampány; a hatvani, a sar- nyersanyag tartós tárolásáról kadi, a szolnoki, a mezohe­gyesi és az ercsi már termel, a többi hat üzem pedig fokozatosan áll mun­kába a jövő hét végéig. Az ország 11 cukorgyára mintegy 170 000 katasztrális holdról várja a cukorrépát, a kedvező időjárás és a me­zőgazdasági művelés fejlődé­cukorgyár kel1 gondoskodnia. 30 000 va­gonnyit a gyárakban helyez­nek el, a többit a külső át­vételi állomásokon tárolják: egy részt már korszerűen szel­lőztetett prizmákban. A gazdag termés nyomán a cukoripar a tervezettnél se nyomán. Várhatóan 350 mintegy kétezer vagonnal ezer vagon répát vásárolnak több, összesen 41 000 vagon fel mintegy 650 átvételi álló. máson. A cukorgyárak napi 15 000 vagon répa ávételére készül­tek fel. Az ipar raktározási gondjain enyhít, hogy a ter­melőszövetkezetek. az állami gazdaságok mintegy 7000 va­gon cukor bértárolását vál­lalták, november közepén az ipar befejezi a répa átvételét. cukrot gyárt. Ebből a meny­nyiségből mind a növekvő hazai, mind az exportigénye­kel kielégítik. Ebben az év­ben egyébként 1500 vagon­nal növekedett a hazai cu­korfogyasztás. (MTI) CSÜTÖRTÖK, 1969. SZEPTEMBER 11. Iparosodik Komló Komlón, a szénre épült me­cseki bányavárosban az egy­oldalú iparfejlesztés gondjai­nak enyhítése, elsősorban a nők és fiatalok foglalkozta­tása érdekében elismerést ér­demlő fejlesztést valósított meg az utóbbi években a vá­ros helyiipari vállalata. A ruha-, cipő-, láda- és bútor­üzemmel működő vállalat kétezer embernek ad jelen­leg munkát. Évi termelésé­nek értéke elérte a 170 millió forintot. Idén 30 millió fo­rint értékben exportálnak is. Európai országokon kívül újabban Izlandba, Kanadá­ba, Kuwaitba is szállítanak. A vállalat az észak-mecseki szénvidéken — ahol a bá­nyászatnak nincs hosszú jö­vője — ruhaipari és ládaüze­met szándékozik létrehozni.

Next

/
Thumbnails
Contents